A Caesar és köztem lefolytatott beszélgetés után alaposan átrágtam magamban a dolgokat. Változnom és változtatnom kell a dolgokhoz való hozzáállásomon. Eddig elég ügyesen lavíroztam aközött a két pozi között ami eddig kitöltötte a mindennapjaimat. Viszont ez rengeteg energiát kivett belőlem, ami meg is látszott rajtam. Ennek hozományaképpen pedig mindenki elkezdett aggódni értem. Még anyám is akit azért elég sok km választ el tőlem. Pluszban még bejött a képbe Andy is aki rövid időn belül elég fontos résztvevője lett az életemnek. Úgyhogy, ideje beadnom a derekam. Ezért dobtam ma délután egy üzit Levinek. Caesar megbízik benne annyira, hogy alkalmas lehet a feladatra. Én pedig azon kívül, hogy megbízom az ítélő képességében, hajlok arra, hogy esélyt adjak azoknak akikben én is látok potenciált. Levi pedig pontosan ilyen. Néha egy kicsit hajlandó arra, hogy vonzza a bajt, de idővel és némi felelősséggel a nyakában talán benő a feje lágya.
Jó szokásomhoz híven, mindenkinél előbb bent voltam a klubban és először az irodai dolgaimmal foglalkoztam, majd jöhetett a szerelem projektem. A pult mögött tevékenykedtem amikor elkezdtek szállingózni a többiek és mindenki elkezdte felvenni a fonalat arra a napra, hogy az eligazításra már helyén legyen minden.
Éppen a szívószálakkal pepecseltem amikor befutott Levi a kérésemnek megfelelően.
Mondhatni, hogy egy ideje már én vagyok az ügyeletes főni a klubban, de ennek ellenére is még mindig furcsa, ha valaki főnöknek vagy főninek hív.
- Szia! Fél perc. Végzek ezekkel és jövök. - csicsergem mosolyogva, kedvesen.
Tudom, hogy mennyire bosszantó és frusztráló lehet az amikor a főnök behívat magához és neked halvány lila elképzelésed nincs arról, hogy vajon mit akarhat tőled. Olyan ez mint amikor behívatnak a suliban az igazgatóiba, pedig te semmi rosszat nem tettél.
- Miért? Úgy érzed, hogy bajban kellene lenned? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, de közben azért egy mosoly ott bujkál a szám szélén.
Imádom cukkolni egy kicsit még úgy is, hogy tudom mekkora görénység ez tőlem. Viszont ahhoz, hogy gördülékenyen tudjunk együtt dolgozni és maradéktalanul megbízzak benne, tudnom kell hol vannak a határaink.
- Bejönnél az irodába? Valami fontosról szeretnék veled beszélni. - nézek hátra a vállam felett, miközben a helyére teszem a szívószálakkal teli tartókat és elindulok a személyzeti rész irányába.
-Nyugi, nem foglak megharapni. - mosolygok rá jókedvűen.
Alapból kedves és visszafogott vagyok. A kollégáimmal pedig inkább úgy viselkedek mintha a barátaim lennének és nem a beosztottaim. Viszont néha amikor kiborítanak és átlépnek egy határt akkor elő tudom szedni azt az énemet aki egy perc alatt képes lenne leharapni a másik fejét. Ezeket a szituációkat, csak néhányan tudják jól kezelni, szóval ha Levi beválik, mint a helyettesem, vagy előléptetésem jogán az utódom, akkor nem árt, ha megtanulja mit tegyen ilyenkor.
- Csüccs. - mutatok az asztalommal szemben álló egyik székre, miután én már lehuppantam a saját kis székembe.
Nem igazán van ilyesmiben tapasztalatom, de ha más így alakult akkor végső soron mindent IS ki kell próbálni. Szóval amikor meglátom, hogy végre enyém minden figyelme, belekezdek a mondandómba.
- Nyugi, nem vagy bajban. Csak Caesar és én beszélgettünk egy kicsit, és rájöttünk, hogy némi átszervezésre van szükség idebent. - próbálok nem túl ködösen fogalmazni, de azért nem szeretném ha egyből bepánikolna, vagy ráparázna a dolgokra.
- Szóval mit szólnál hozzá, ha kapnál egy másik munkakört? - nézek bele mélyen azokba a csodakék szemekbe.

Levi & Kimberly

Az utóbbi hetek, sőt már mondhatni, hogy hónapok, igazán megviseltek. Amióta viszont eldöntöttem, hogy engedek a gyengéd erőszaknak és hallgatok a szeretteimre, azóta egy fokkal könnyedebnek érzem a mindennapokat. Ahhoz viszont, hogy tényleg könnyebbek is legyenek, szükségem lesz Levi válaszára.
- Úgy állsz ott, mint akinek fogalma sincs, hogy mit kezdjen magával. – pillantok rá fél szemmel miközben befejezem azt a folyamatot amiben éppen benne voltam.
Valószínűleg az én hibám, hogy ennyire tanácstalan azt illetően, hogy a főnök mit is szeretne tőle. Eléggé ködösen fogalmaztam, de most istenem. Legalább húzhatom egy kicsit az idegeit mielőtt felteszem neki a nagy kérdést. Na nem azt a nagyot, csupán azt, hogy elvállalná-e a jobbkezem szerepét.
- Szerinted most így beszélgetnénk, ha bajban lennél? – vonom fel kérdőn a szemöldököm.
Jól tudom, hogy Levi egy teljesen más világ mint én és talán emiatt lesz majd a legnehezebb összecsiszolódnunk, de szerintem megtudjuk oldani. Legalábbis nagyon bízom benne.
- A fontos dolgokról ott szoktak beszélgetni, nem? – cukkolom egy kicsit játékosan ameddig meg nem hallom a kis megjegyzését.
- Csak óvatosan azzal mit kívánsz. – refletálok gyorsan a kijelentésére.
Szinte észre sem veszem, hogy mennyivel felszabadultabb lettem az elmúlt időszakhoz képest. Jó a kedve, mosolygok és képes vagyok egyből visszavágni egy-egy megjegyzésre, vagy kijelentésre.
Nem szeretném sokáig húzni az időt, éppen ezért ahogy leülünk máris belevágok a dolgok közepébe. Az a legjobb, ha mindenki nyílt lapokkal játszik. Na nem mintha ez nekem bármikor is gondot okozott volna.
- Igazából ezek sem rossz opciók, de egy picit más irányban gondolkodtunk. – válaszolom mosolyogva, miközben én is előrébb hajolok egy kicsit.
Kedvelem azt a fajta reakciót amit egy-egy pasiból kitudok hozni, még akkor is ha jelenleg van valaki az életemben. Ezzel csak a női hiúságomat legyezgetem egy kicsit. Arról nem is beszélve, hogy akármennyire is nem szép dolog, de talán egy kicsit nagyobb lesz a meggyőző erőm is ha belemegyek a játékba.
- Mit szólnál hozzá, ha te lehetnél a jobbkezem az Emperor-ban? – nézek bele a szemeibe, majd egy mosollyal az arcomon, hátra dőlök a székemben és úgy várom, hogy reagáljon valamit.
Nagyon remélem, hogy azt fogja válaszolni amit hallani szeretnék, mert különben ki kell eszelnem egy új tervet. Arról nem is beszélve, hogy keresnem kell valakit aki jó lehet még arra a szerepre amit Levi számára felkínáltam.

Levi & Kimberly

Jó pár szemforgatással és fejcsóválással később már az irodámban ültünk és próbáltam rávenni Levit arra, hogy legyen a jobbkezem. De be kell vallanom, hogy annak ellenére, hogy mennyire szeretném, ha igent mondana, egy picit azért mégis csak tartok tőle.
Nyilvánvalóan ügyes abban, amit csinál, különben már nem lenne itt. De a modora és a stílusa sok esetben hagy némi kivetnivalót maga után. Persze ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek némi odafigyeléssel és terelgetéssel kiküszöbölhetőek. Úgyhogy részemről, Nem igazán van akadálya annak, hogy próbálkozzunk, így aztán remélem neki sem lesz.
- Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Caesar úgy gondolta, hogy lát benned potenciált így bedobta a neved. Én pedig megvagyok elégedve a munkáddal, szóval nem nagyon ellenkeztem. – vonok vállat a mondat közben.
A meglepett arckifejezése és a megdöbbent reakcióját látva egy mosoly terül el az arcomon. Gyanítottam, hogy meg fog lepődni, de erre a reakcióra nem számítottam. Mindenesetre hamar túlteszi magát az első sokkon és egyből a lényegre tér, ami igazán jót jelent. Legalábbis szerintem azt jelent, mert én álltalában mindig olyankor teszem ezt, amikor hajlok arra, hogy elfogadjak egy-egy ajánlatot.
- Első körben csak kisebb hatáskörrel rendelkeznél és a munkaidőd felében továbbra is pultoznál. – kezdek bele gyorsan
- Eleinte mondjuk hozzád tartozhatna a rendelések összeírása, a beosztás összeállítása és mondjuk a biztonsági szolgálatos srácok koordinálása. Mit gondolsz? – kérdezek rá érdeklődve.
Nyilván nem szeretnék minden feladatot a nyakába sózni. Éppen ezért is gondoltam azt, hogy első körben ezekkel kezdjünk. Aztán ahogy haladunk előre és ezekbe beleszokik majd meglátjuk mit kap még meg feladatnak.
- Nyilván kapnál fizetésemelést. A felelősség növekedésével részarányosan. A részleteket még pontosítani fogom Caesarral, de biztosan nem fogsz rosszul járni. – mosolygok rá cinkosan.
Figyelmesen hallgatom, amit mond és amikor felfogom, hogy tulajdonképpen igent mondott, örömömben legszívesebben megcsókolnám. Persze csak képletesen, hiszen a szabály az szabály. Továbbra sem keverem a munkát a magánélettel.
- Ez fantasztikus. Akkor ma már nem piszkállak, legyen ez az utolsó nyugis estéd. Aztán holnap elkezdem megmutatni, hogy mit és hogyan kell csinálni. Rendben? – vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm.
- Amúgy, egy dolgot árulj már el nekem. Honnan jött a WC pucolás ötlete? – kuncogok jókedvűen, miközben kíváncsian fürkészem az arcát.
- Mert ha nagyon szeretnéd, akkor végső soron azt is hozzácsaphatjuk az új munkaköri leírásodhoz. – cukkolom játékosan.
El sem hiszem, hogy annyi húzós hét és hónap után végre lekerül egy-két dolog a vállamról és újra fellélegezhetek. Hihetetlenül örülök neki és ez szerintem meg is látszik rajtam.

Levi & Kimberly

- Bármi lehet, de gyanítom nem ez a helyzet. Jó érzéke van ahhoz, hogy megérezze kiben bízhat meg igazán a munkában. – vágom rá kapásból. Azt már csak magamnak jegyzem meg, hogy ez a képessége az ágyába beengedett személyekre már nem minden estben terjedt ki, de persze ez is az Ő dolga.
Az igazság az, hogy meglepett, amikor bedobta Levi nevét a témába, de talán tényleg igaza lesz. Látom a lelkesedést a szemében és ez már fél siker.
- Azt szeretném ha lenne időd beleszokni a dolgokba és nem egyik pillanatról anmásikra zúdítanék mindent a nyakadba. Saját tapasztalatból tudom, hogy annak előbb utóbb rossz vége lesz. – merengek el az emlékeimben egy pillanatra, mielőtt folytatnám.
- Annak idején amikor Caesar megnyitotta az Emperort akkor minden annyira kusza volt. Nem igazán értettünk a cégvezetéshez, úgyhogy vált vállnak vetve közösen tapasztaltunk meg mindent. Nem volt a legegyszerűbb feladat, de megoldottuk és most itt tartunk. Szóval hidd el ha valaki akkor én tudom, hogy milyen az amikor elvárnak tőled valamit amiről halvány fogalmad sincs. Szóval én nem leszek olyan, mint valami őrmester. Hagyni fogok időt neked arra, hogy beletanulj a dolgokban. – néztem bele bátorítón a szemeibe.
Nem akarom, hogy azt higgye, hogy gyerekként, vagy valami analfabétaként kezelem. Csupán szeretném, hogy minden rendben menjen vele és az Emperorral is. Sok munkánk van abban, hogy ott tartsunk ahol jelenleg tartunk, szóval nem szeretném ha bármi olyan történne amire nem tudunk felkészülni.
- Ne nekem köszönd. A te érdemed, hogy a nagyfőnök bízik benned. – mosolyogtam rá jókedvűen.
De mint olyan sokszor most sem hagyott nyugodni a kíváncsiságom és hírtelen jött jókedvem. Így rákérdeztem arra ami a leginkább adta magát. De a válaszra és hirtelen jött önfeledt nevetésére nem számítottam.
- Ohh… így már azt hiszem mindent értek. – kuncogtam jókedvűen.
Tény, hogy viccesen venné ki magát ha ezt a lépést tényleg meglépnénk, de azt hiszem igaza van abban, hogy nem ez lenne a legszerencsésebb lépésünk.
- Na jó, legyen. Akkor ezt majd kihagyom a szerződésmódosításodból. – jegyeztem meg gyorsan.
Már csak attól is jobb a kedvem és kevésbé érzem magam feszültnek, hogy Levi igent mondott, pedig még csak a szerződését sem írta alá. Biztos vagyok benne, hogy jóban tudunk lenni és végül az a duó tudunk lenni, akikre most szüksége van az Emperornak.
- Most viszont irány vissza melózni, mert a csajoknak szükségük van rád. – jegyeztem meg könnyedén még mielőtt távoztunk volna az irodából.

Levi & Kimberly