Cassy & Bia

A well-deserved romantic week
+18

2024. 01. 01.
     USA. New York. Staten Island.
    At Bianca's Home

Megjegyzése hangyányit zavarba hozott, de nem annyira, hogy ne tudnék rá reagálni, bár ez így kimondva kicsit zavarba ejtő volt. Nem tartottam magam sem kiéhezettnek, sem szexéhesnek, de voltak helyzetek, amikor bizony nehezen tudtam uralkodni a libidómon. Nekem is meg voltak a gyengéim és az általában a nőkben és a jó dugásokban teljesedtek ki. Talán kicsit szégyelltem, de mit tehettem volna? Én is férfi voltam, ráadásul ritkán volt alkalmam igazán jó szexhez, pláne olyan nőkkel, akik nem csak dögösek, de okosak is és még vonzódom is hozzájuk érzelmileg is. Márpedig Bia iránt érzelmeket is tápláltam, nem csak a testi vonzalomról beszéltünk.
- De csak a kivételes nőkkel ilyen harcias - mosolyogtam.
Még csak nem rég lett vége az első menetünknek, de éreztem, hogy nemsokára újra harckész leszek, ha így haladunk. Már most újra kényeztetni kezdtük egymást és kezeim, ujjaim kalandozgattak egyre érzékenyebb és izgatóbb helyeken, Bia hangja és arckifejezései pedig tovább ébresztgették a szerszámomat.
A zuhanyzóba mentünk, pontosabban vittem, de volt már elég jó formában ahhoz, hogy álljon a lábain és ő is tevékenykedjen, így kölcsönösen kezdtük el egymást mosdatni, bár egyikünk sem tudta megállni, hogy ne vigyünk bele a tisztálkodásba valami egészen mást is. Olykor összebújva mosdattuk egymást, de ahogy én sem csak ártatlanul mostam testét, ő sem csak izmaim mosta, hanem férfiasságom is. Már amúgy is szinte egészen haptákba vágta magát, de ujjai közt, kezében ismét teljesen megmerevedett, megkeményedett, harckészen várta a folytatás, én pedig jólesően sóhajtottam, ahogy Bia keze járt a farkamon.
- Ilyen jó idomár mellett nem lehet elkényelmesedni - mosolyogtam hajába túrva, kisimítva a nedves tincseket arcából. - Gyönyörű vagy - néztem rá arcát simogatva és megcsókoltam, majd figyelemmel követtem, ahogy letérdel elém. Jóleső sóhaj kíséretében nyaltam meg kicsit ajkaim, majd halkan nyögtem egy jólesőt, miközben átmasszírozta kemény férfiasságom, minden hosszára adott csókra élvezettel sóhajtottam, majd ismét egy jóleső, apró, halk nyögést hallattam, mikor eltüntette ajkai mögött a számára kényelmes hosszt.
- Olyan tökéletesen tudod csinálni - mondtam és ez nem üres bók volt, hiszen igen is a fellegekben éreztem magam, ahogy ajkaival és nyelvével kényeztette férfiasságom.  - Nagyon jó - túrtam hajába és simogattam tarkóját. - Istenien csinálod, bébi. Ne hagyd abba - szuszogtam tarkóját, fejbőrét masszírozva, ujjaimat tincsei között futtatva, tenyerem olykor-olykor fel-le simítva nyaki gerincén.
   

● Song ● Colthes ●  @Dr. Bianca Bishop ●

☾

Bianca & Caspian

A new year, a new start? +18

- Kivételesen jó nő vagyok, te pedig kivételesen jó pasi. Kivételesen jó veled a szex is, és ha netalántán abban elfáradnánk egy időre; akkor szerintem minden másban is jók leszünk együtt. Ühm... ugyanis agybizsergető személyiség vagy. Egymás kényeztetésén és a kefélésen kívül sok minden mást is szeretnék veled kipróbálni.
Ebédet főztem, bár csak a levesig jutottunk el. Vacsorára már kettesben dobhatnánk össze valamit. Alapanyag van bőséggel, mindenféle. Kedvünkre válogathatunk. Legalább kipuhatolom, hogy mit szeret enni. Kíváncsi vagyok, hogy a szex témán kívül mástól is zavarba tudom úgy hozni, mint most? Az egyáltalán nem zavart, hogy ennyire tettre kész a férfiassága. Sőt, imponált és igen, élveztem azt, amit velem művel. Minden egyes érintéséért hálát adok a sorsnak, hogy össze hozott minket. S abban sincs semmi szégyellni való; hogy ilyen hévvel reagál egy nő közeledésére.
Na persze ha másik nő moccanna rá, akkor azt a ribit igen gyorsan és alaposan intézném el. Arra sem lenne ideje, hogy eltátsa a száját a rémülettől.
Az ölébe kap és felvisz az emeletre a fürdőbe. A zuhanyzóban állva mosdatjuk egymást, mindkettőnk teste csupa hab, sikamlósan tapadunk mégis össze. Minden hajlatot és érzékeny helyet, kényeztetve. Férfiassága is már olyan kemény, hogy a fürdőköntösömet is rá aggathatnám, megtartaná. Kis időre megkerülöm őt, hogy a fenekéhez tapadjak ölemmel. Átkarolom a derekát és cirógatom, simogatom a farkát. Néhány érzéki sóhajt követően pedig újra előtte termek és letérdelek elé. Farkasszemet nézve a "szörnyeteggel", aki idomításra vár.
- Az én kezemben jó dolga lesz, majd meglátod; el fogom kényeztetni.
Ajkaim között lassan tűnik el férfiassága, s ugyan úgy, mint korábban; lassan s kimérten kezdtem el kényeztetni. Egy-egy csókkal hagyom pihenni, hogy újra jóleső sóhajok közepette kóstolgassam tovább. Élvezettel faltam farkát, s bevallom őszintén, néha kissé erősebben is, mint illett volna. Vagyis...ahm. Na jó. Csak azért is erősítettem a tempón, hogy a mennyekbe röpítsem őt. Most én akarok minden cseppet kifacsarni belőle. Ezért sem szóltam egy szót sem. S amúgy is. Úrinő teli szájjal nem beszél. Minden sóhaja és nyögése megéri, azért felpillantok néha, hogy lássam az arckifejezését is.

Üzenet:  @Caspian E. Lincoln   || Tags: #BBishopreagok || ZENE

Cassy & Bia

A well-deserved romantic week

2024. 01. 01.
     USA. New York. Staten Island.
    At Bianca's Home

+18 Igen hamar eljutottunk a második körünkhöz, férfiasságom pedig eltűnt ajkai mögött, kényeztetése pedig egyre fokozottabb élvezetet nyújtott és ennek egyre többször adtam hangot is. Eleinte visszafogott volt, de aztán alaposan beindult. Pokolian jól értette a dolgát, csak úgy vibrált a farkam az ajkai és a nyelve játékától. Nem is kellett rásegítenem, annyira "bedurvult", hogy még a szemem is fennakadt az élvezettől és elnyújtottan nyögtem egy mélyet, ahogy az ingerek elárasztottak vérprofi szájmunkájától.
- Azta... uram isten... - nyöszörögtem és már nem is bírtam sokáig. Még pár kör a nyelvével a makkomon és még pár nyelés, vagy masszázs az ajkaival és el is ér a vég.
- Uh... itt jövök bébi... - markoltam hajába és akaratom ellenére ráhúztam és odaszorítottam fejét. Reflex volt, nem szándékos. Lehet, hogy az előbb alaposan megtankoltam a punciját, de még mindig volt egy jó kis adag, amit ki tudtam magamból adni és belelövelltem. Szuszogva löktem egyet csípőmmel a szájába, hogy még préseljek valamennyit, bár ha Bia mozgatta még a fejét, akkor az is nagy segítség volt, hogy levezetésre kerüljön a bennem dúló izgalom.

---

A további játszadozások és a tusolás után lassan elkövetkezett a vacsora idő, így a konyhába mentünk, hogy valami igazán angolos kaját dobjunk össze. Nem öltöztem túl magam, csak egy boxer és egy rövid nadrág volt rajtam. Nem láttam értelmét nagyon kiöltöznöm "itthonra", főleg nem főzéshez.
Arra gondoltam egy igazi brit pásztorpitét készítek, desszertnek pedig egy finom Trifle-t.
Egy serpenyő, forró olaj, fehéredésig pirított darált marha hús. Apróra vágott vöröshagyma, fokhagyma, erre ment só és bors, majd jól összeforgattam, hogy tovább süljön.
Megszórtam liszttel, pár perc múlva leöntöttem húsleves alaplével, ment bele a sűrített paradicsom, Worchestershire-szószt és az oregánó. Vártunk, hogy jók felforrjon, puhuljon a hús, majd a reszelt répát és a zöldségeket, mint mondjuk a borsót is hozzáadtam és legalább még tíz percig főnie kellett.
A főzési idő épp elég volt ahhoz, hogy előkészítsük a krumplit, felkockázzuk és megfőzzük. A leszűrt krumplira ment vaj, tej és reszelt fokhagyma. Az egészet összetörjük.
Egy hőálló tálat kikentünk vajjal, ebbe beleöntöttük a húsos ragut, elegyengettem, majd a tetejére ment a durvára tört krumplipüré. Reszeltünk rá sajtot és ment is a sütőbe 190 fokra, olyan 35-40 percre.
Míg a pite sült, addig el tudtuk készíteni a desszertet. Egy magas falú üvegtál alját kiraktam babapiskótával, amit nyakon öntöttem sherryvel. Míg a piskóta beszívta a likőrbort, addig elkészítettem a vaniliasodót, ezt ráterítettem a sherrys piskótára. Erre a rétegre mentek a gyümölcsök. Eper és málna, amit finom vörös gyümölcsös zselével öntöttem fel, majd mikor kicsit szikkadt a zselés gyümölcsös rétegre ment egy adag syllabub, majd egy újabb adag gyümölcs és egy kis porcukor.
   

● Song ● Colthes ●  @Dr. Bianca Bishop ●

☾

Bianca & Caspian

A new year, a new start?  +18!

Caspian nyögései zene füleimnek. Minden egyes sóhaj, nyögés ékes bizonyítéka annak; hogy jól megdolgozom férfiasságát. Szemei is fennakadnak az élvezettől; amin csak elmosolyodnék; ha nem lenne tele a szám. Nyelvemmel érzéki játékot játszok farkán, s erőteljesen szívom meg. Nem kell már sok, hogy Caspian elélvezzen. Hajamba markol, magára húz és megtölt újra. Khmm... bár most másképp. Nagyot nyelek, majd ahogy elereszt, úgy nyelvemmel finoman tisztogatom meg szerszámát. Utána tényleg közös fürdés következik, átmosdatjuk egymást. S mielőtt még felébredne bennünk egy újabb kör iránti vágy, inkább felöltözünk.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Caspian lazára veszi a formát, s már kezd otthonosan mozogni nálam. Így én sem viszem túlzásba az öltözködést. Sötétkék pamut zokni és francia bugyi, valamint az egyik kedvenc kék pólóm, ami majdnem combközépig érő. Melltartót nem. Felfogom a hajam egy laza kontyba, mert mégis csak főzünk.
Mikor előáll a menü, szívesen dolgozom Caspian keze alá. Segítek neki a hagymát és fokhagymát meghámozni; végül is szeretem a csípősebb ételeket, így nem vagyok nagyon könnyezős típus; s a többi zöldség hámozását is szívesen vállalom át tőle. Bevallom, néha azért kicsit elbambulok közben és hamar lebukhatok. Kedvtelve legeltetem szemeim Caspian izmain, ahogy rutinosan készíti el a pásztorpitét. Ajkam beharapva figyelem fürge mozdulatait, erős és mégsem durva kezét; finom ujjainak mozgását... Hajaj. Ha rajtakap a figyelésen, akkor pimasz mosollyal kacsintok rá vissza.
- Szorgos férfi a konyhában. Egyszerűen imádom nézni, ahogy tevékenykedsz.
A hőálló tál kivajazását nagy átéléssel intézem, a finom kis körkörös mozdulatokkal az ujjaimmal. Mikor már a desszertet kezdtük el előkészíteni, egy fontos kérdést még feltettem.
- Milyen italt szolgálhatok fel a mesterszakácsnak? Fehér vagy vörös borhoz lenne kedved kedvesem? De sör is akad itthon, meg persze másféle itókákból is van készletem.
Ajánlom fel a nálam meglévő italok némelyikét, hogy Caspian kedvére válogathasson belőlük. Akkor azt hozom elő és készítek hozzá poharat. No és persze meg is terítek közben az ebédlőben, a háromágú gyertyatartóban meggyújtom a gyertyákat. Egy kis hangulat teremtés. S mivel mind a ketten szeretjük a jóféle régi hangulatot, így ehhez való zenét indítok el a lejátszón. Halkra veszem a hangerőt, hogy beszélgetni is tudjunk. A korábbi heves összejövetelek nyomait közben eltakarítom, mert mégis csak szeretem, ha rend van a házban. A nappaliban is felélesztem a kandallóban a tüzet, mert megeshet, hogy vacsora után átmegyünk oda. Így nem marad a bugyim sem a földön szerte-széjjel. Caspian ruháiról is gondoskodom. Emiatt persze a főzés nem miden fázisánál veszek részt, de a hálóban is megvetem az ágyat. Rendezkedek.

Üzenet:  @Caspian E. Lincoln   || Tags: #BBishopreagok || ZENE

Cassy & Bia

A well-deserved romantic week

2024. 01. 01.
     USA. New York. Staten Island.
    At Bianca's Home

Ami azt illeti tetszett Bianca főzős ruhája, bár valamivel jobb lett volna, ha nem ilyen hosszú, mert így pont takarta a lényeget. Mondjuk... nem is baj. Így is néha elkalandozott a figyelmem a lábaira és fantáziálni kezdtem kicsit, noha mikor nagyon elmentek volna a gondolataim egy más irányba igyekeztem csak az ételre koncentrálni, noha láttam, Bia is igyekszik engem stírölni.
- Szeretek főzni - feleltem neki mosolyogva. - De azért mást szívesebben csinálok és abban nagyobb rutinom is van - kuncogtam, majd hozzá léptem és karjára simítva megcsókoltam. - Sose volt még ilyen remek konyhalányom. És ilyen szép - mosolyogtam és átkaroltam derekét, majd puszit nyomtam nyakára, noha tudtam, nem most van itt az ideje, hogy újra ágyba csaljam, hisz csak félkész volt az étel, de attól még egy kicsit élvezhettem a közelségét.
Lassan eljutottunk a desszert készítéséhez, közben jött az ital kérdés is.
- Mondjuk sört. Valami jó kis Ale típusú sör. Az egy jó angol sör - mosolyogtam.
Miközben én tovább tevékenykedtem az étellel, ő egy időre eltűnt. Egyszer kicsit kisandítottam a konyhából, akkor még az étkezőben volt, de biztosan meg volt a maga dolga is a házban. Végtére is imitt-amott hagytunk egy kis nyomot magunk után, meg gondolom az este együtt töltésének is megágyaz.
Időközben az étel is kész lett és a desszert is, de kellett hűlnie egy kicsit, így csak azután szedtem belőle, hogy kicsit hűlt. Tálaltam a pitéből is és a desszertből is, a sört addigra már Bia is kikészítette.
Asztalhoz ültünk és meg is kezdtük a falatozást. Mint mindig, most is meg voltam elégedve a saját főztömmel, reméltem, Biancának is fog ízleni, ahogy eddig még mindenki másnak is, aki evett abból, amit én készítettem.
   

● Song ● Colthes ●  @Dr. Bianca Bishop ●

☾

Bianca & Caspian

A new year, a new start?

Egy újabb csókra össze bújunk, majd folytatjuk a főzést. Ha engednénk az érzéseinknek, akkor nem ennénk egész nap. Az ebéd javát is kihagytuk és inkább egymást faltuk fel; képletesen persze; de attól még kezdek éhes lenni. Pukedlizek a bók hallatán és segítek tovább a főzésben. A zöldségeket készítem elő, mikor szóba kerül az italválasztás is.
- Akkor hát legyen sör. London Pride?
Teszem fel a kérdést, mert tudom, hogy ez a típus áll közelebb a kéréshez. Előhozom a kamrából és közben megterítek is. Az üveg sör és gyertyafény érdekes kombináció, rendhagyó, de jó. Nem bánom, hogy nem szokványos borozgatós vacsora lesz.
Visszatérve a konyhába szólok, hogy a sör előállt és meg van terítve.
- Előkészítettem pár dolgot estére, de az legyen meglepetés. A vacsorát már ne hagyjuk ki, mert félő hogy túl nagyot harapnék.
Vigyorgok rá gonoszan, de adok egy puszit az arcára. Segítek a desszertnél, főleg kéz alá adogatom a hozzávalókat. A reggelit majd én összedobom, fogadom meg, s persze a "romeltakarítást" is vállalom majd. A szakács nem mosogat. Legalábbis szerintem. Derekát átölelve mélyet szippantok a sülő pásztorpite illatából, és Caspian fenekét megpaskolva dicsérem a szakácsot.
- Hmmm... remek illata van hm, és gusztusos.
Bár utóbbit Caspian formás seggére is érthetném, de nem akarom nagyon felcsigázni.
Caspian szed a pitéből és a desszerttel együtt átülünk az ebédlőbe. Lezser öltözékünk, a gyertyafény és a két bontott üveg sör kellemes kis hangulatot ad. Hogy ne legyen túl kevés a gyertyafény, az égősort is felkapcsoltam, ami kellemes meleg fényt áraszt a szobában. A zene is csak épp akkora hangerőn szól, hogy még hallható legyen és élvezhető, de a beszélgetésünket ne zavarja meg.
- Akkor hát jó étvágyat kedvesem.
Kóstolom meg a pitét, bár kicsit még meleg, de nagyon ízletes. Mosolyogva villázom be a következő falatot. Elégedetten hümmögök és fészkelődöm kicsit a széken ülve. Úgy tűnik Caspian valóban univerzális tehetség.
- Csók a szakácsnak, ez isteni finom. Hmm... nagyon jól főzöl kicsim. De a mosogatásnál én vagyok soros. Aki főz, az nem mosogat. A reggelit viszont én szervírozom majd. Hmm... Ha már itt tartunk, kell valamit tudnom arról, hogy esetleg mit nem ehetsz? Mert akkor most azonnal kidobálok minden olyasmit a házból. Huh, finom... Vagy esetleg olyasmi, amit nem szeretsz?
Töltök a sörből mindkettőnknek, felállnom sem kell, mert direkt úgy terítettem, hogy egymás mellett üljünk. Valahogy így kellemesebb és először életemben ténylegesen otthonosan érzem magam a házamban.

Üzenet:  @Caspian E. Lincoln   || Tags: #BBishopreagok || ZENE

Cassy & Bia

A well-deserved romantic week

2024. 01. 01.
     USA. New York. Staten Island.
    At Bianca's Home

- Nem, dehogy. Én nem olyan fiú vagyok! - emeltem kezeim magam elé mentegetőzve, majd elnevettem magam. London Pride. Mindig is fura volt ez a sör név, hiszen a Londoni LMBTQ felvonulás nevét viselte. - Jó lesz, az egy elég finom sör - mosolyogtam mostanra, hogy a talán kissé bénácska humoromon túl tudtunk lendülni.
Meglepetten pillantottam rá, mikor közölte, hogy dolgokat készített elő estére. Mégis milyen dolgokat és mihez? Talán valami szexuális segédeszköz? Vagy valami hangulatteremtő cucc? Voltak bennem kérdések ilyen téren, de nem tettem őket fel, csak mosolyogva bólintottam neki.
Továbbra is az étellel voltunk elfoglalva, de Bia nem tudta meghazudtolni magát és kaptam egy kis pajzán ihletésű megjegyzést is, melyet mosollyal díjaztam és egy csókkal.
Az étel rövid időn belül kész lett, szedtem is belőle mindkettőnknek és a mostanra kellemes hangulatú étkezőben ültünk le enni.
- Neked is, szivi - mosolyogtam és kezdtem el enni én is a finom falatokat. Láthatóan és hallhatóan is Bia meg volt elégedve a munkásságommal. Ezek szerint nem tudok olyat mutatni neki, amit ne vinnék sikerre. Hiába, van, aki tökéletes. Ezen a gondolaton jót mosolyogtam.
- Nos nem tudom. Még egy ételnél sem tapasztaltam eddig azt, hogy allergiás reakcióim lennének tőle - feleltem és igyekeztem felidézni bármi emléket is. De nem volt. - Amit nem szeretek... - merengtem el ezen is, mert egyébként nem voltam válogatós, pedig megtehettem volna, amilyen úri életem volt. - Nos, a májas és a mézes ételeket, italokat nem nagyon szeretem - emeltem ki két dolgot, amit a legkevésbé sem szerettem. A májnak az állagát nem szerettem, a méznek pedig az illatát és az ízét sem nagyon, ha pedig valaki a teába tette a mézet, azt istenkáromlásnak vettem. Én a hagyományos angol tea híve voltam, amiben amúgy sincs helye méznek. - És te? Mit kell kerülnöm, ha legközelebb is én főzök? - kérdeztem mosolyogva és belekortyoltam a sörbe. Valahogy ehhez az ételhez a sör illett igazán, nem a borok.
   

● Song ● Colthes ●  @Dr. Bianca Bishop ●

☾

Bianca & Caspian

A new year, a new start?

Nincs különösebb kifogásom az LMBTQ és a többi ellen. Hiszen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kinek érzi magát és kit akar szeretni. Egészen addig, amíg nem kényszerrel tolnak le valamit a torkomon, toleráns vagyok. S főleg amíg nem törvénybe ütköző a dolog. A kamaszok zömét elnézve azért vannak kétségeim, mert egy ilyen döntéshez azért szerintem fontos lenne egy bizonyos értelmi szint és érzelmi intelligencia is. A London Pride finom ízű sör, ezért is van itthon belőle. Oké, igaz. Nekem is voltak nőkkel kapcsolataim. De akárcsak a pasikkal, azok is átmenetiek voltak. Még csak egy-éjszakás kalandnak sem mondanám a legtöbbet. Időként elszöktem néhány előkészületet megtenni az éjszakára, valamint el is pakoltam pár földön heverő holmit. Szerencsémre Caspian nem kérdezett rá, mert hazudni nem akartam volna neki. Legyen inkább meglepetés. Semmi extra. Most még. Azért nem tudtam megállni, hogy olykor-olykor pajzán pillantásokat vessek rá, vagy olyasmit szóljak, ami egy angol úriembernek azért már kicsit hmmmm. Imádom, amikor elpirul. Olyan édes... és szexi. Az én nagy mackóm.
Elkészül a vacsora is, amit a desszerttel együtt találunk és leülünk egymás mellé enni. Nem győzöm dicsérni a főztjét, amit láthatóan élvez. Bár nem ezért teszem, de tudom, hogy az embernek milyen jól esik a pozitív visszajelzés. Tudom, mert nekem nem sok részem volt benne gyerekként. Apránként megismerjük egymást, és a felfedezés már most is izgalmasnak ígérkezik. Ezért is puhatolózom az ételek felől, mert például egy jól elkészített pástétomot szívesen elfogyasztok, ahogy a mézet is szeretem. De így legalább tudom, hogy Caspian esetében jobb, ha ezeket kerülöm. Még csak áldozatnak sem mondanám, hiszen lehet ezek nélkül élni. Caspian nélkül már nem.
- Nos a méz és a máj nem nélkülözhetetlen elem a konyhámban, ebből nem lesz gond. Nálam a mák nem játszik szerepet, egyszerűen idegesítő az a sok kis apró szem és nem szeretem az ízét. A belsőségek némelyikével vagyok úgy, hogy nem mindegy ki és hogyan készíti el. A kesudióra és a pekándióra viszont allergiás vagyok. Szerencsére azért ezek nincsenek csak úgy benne mindenféle termékbe, mint a mogyoró például. De azért meg szoktam nézni a csomagolásokat, hogy mit veszek kézbe. Érdekes, mert egy jó évvel ezelőtt alakult csak ki nálam az allergia. De eléggé durva eset volt.
-Eléggé megijedtem, mikor éreztem akkor, hogy bizseregni kezdett a torkom. Először nem is értettem, hogy mi a baj és ittam pár korty üdítőt. Utána már dagadt a torkom, a nyelőcsövem összeszorult és már nem bírtam megszólalni. Kollégákkal voltunk.... hm, egy kórházi rendezvényen. Igen, közös karácsonyi összejövetel volt. Az egyik édességet meghintették diófélékkel. A teszt mutatta ki, hogy konkrétan ez a két dió volt a ludas a dologban.
- Furcsa viszont az, hogy ha likőrként iszom, vagy mint például borban van dió, akkor nincs tőle tünetem.
Szerencsére van nálam ellenszer ilyen esetre és elég gyorsan tudok mentőt is hívni, ha bajba kerülnék. Lassacskán a végére érek a pite adagomnak, számat a szalvétával megtörlöm és iszom a sörből egy jó adagot. Kellemes párosítása az ízeknek. Bizony. Van, mikor egy üveg sör sokkal jobban esik egy ételhez, mint a bor. Vagy akár pezsgő. Nem vagyok márka sznob, a szép és jó dolgokat szeretem, áruktól függetlenül.
- Most kérdezz te, amit szeretnél tudni rólam. Bármit kérdezhetsz.
Szeretném jobban megismerni, de azt sem akarom, hogy faggatózásnak tűnjön, hogy mindig én kérdezek. A vacsora hangulata is másabb, hogy van kivel beszélnem. Sőt. Kifejezetten beszélgetni. Most tűnik fel, hogy némileg egyhangú és sivár volt az életem.

Üzenet:  @Caspian E. Lincoln   || Tags: #BBishopreagok || ZENE

Cassy & Bia

A well-deserved romantic week

2024. 01. 01.
     USA. New York. Staten Island.
    At Bianca's Home

- A mákkal nincs különösebb bajom, bár nem sűrűn eszem és örülök neki, hogy te sem, mert így elkerülhető, hogy véletlenül is mákos fogsorral álljunk emberek elé, vagy épp egymás elé - nevettem. - Nem esztétikus. Undorító.
Elraktároztam magamban az allergiáját, bár jó magam sem voltam egy nagy csonthéjas kedvelő, alkalomadtán megettem egy-egy adagot, de csak ilyen kimértet magában a piacról, nem elkészítve főtt ételben, vagy süteményben.
- Képzelem. Én is megijedtem volna, pedig fogtak már fegyvert a fejemhez. Ha már meg kell halnom, legalább ne fulladnom kelljen - sóhajtottam.
Jó volt megtudni róla ilyen apró kis részleteket, nekem is és neki is könnyebb lesz és legalább nem fogom őt akaratom ellenére megölni egy thai kesudiós csirkével. Azért elgondolkodtatott mi van, ha nekem is van allergiám valamire, csak még nem tudok róla, vagy, hogy nekem mikor fog egy kialakulni.
Én kérdezhettem.
Bekaptam egy falatka húsos krumplit, majd ittam rá egy korty sört.
- Miért lettél pont pszichológus? - tettem fel a kérdésem. - Mi vonzott a szakmában? Annyi minden lehettél volna, miért pont ezt a pályát választottad? - pillantottam rá és ez tényleg érdekelt. Szerettem volna tudni miért ezt a pályát választotta, mi lehetett a motivációja. - És ha már itt tartunk, milyen szakterületet választottál és mi lettél volna, ha nem a pszichológiai pályára mész? Akkor is orvos lettél volna, csak más területen, vagy valami másik pályát szemeltél volna ki? Szereted a gyógyító munkát, vagy inkább csak az motivált benne, hogy jól fizet? - egészítettem ki a kérdésem, aztán észbe kaptam és elvörösödve emeltem fel kezeim. - De félre ne érts! Nem akarlak azzal vádolni, hogy nem érdekelnek téged az emberek és a betegeid, csak a pénz. Nem nézlek ennyire sekélyesnek. Hisz ha annyira a pénz érdekelne, lettek volna könnyebb melók nagyobb summáért. Csak... rosszul fogalmaztam meg a kérdést... - mentettem ki magam. Nyilván mindenki a pénz miatt dolgozik, biztos érdeklik is a betegek, hisz akkor nem azt a munkát végezné amit, de attól még lehet, hogy könnyű pénzt is lát benne.
De akkor sem zavarna, az ilyesmi miatt nem ábrándulnék ki belőle.
   

● Song ● Colthes ●  @Dr. Bianca Bishop ●

☾

Bianca & Caspian

A new year, a new start?

- Ugye? Szerintem is eléggé undorító. Furán néznénk ki, ahogy egymásra vigyorgunk mákos fogsorral.
Nevetek fel a gondolaton és hallgatom, hogy bizony Caspian fejéhez fogtak már fegyvert. A mi első közös esténken is történt ilyen, de megúsztuk. Most pedig itt vagyunk együtt, túl két megrázóan élménydús szeretkezésen, érzékrobbantó simogatásokon és csókokon. Főztünk együtt; bár én csak kukta voltam most; s beszélgetünk vacsora közben. Sört iszunk. Az egész annyira kellemes és otthonos érzés. Csupa olyasmi, amire nem is gondoltam eddig, hogy mennyire tudnám élvezni. Pedig élvezem. Minden pillanatát.
- Azért más, hogy az ember fejéhez fegyvert fognak, vagy a saját tested árul el és fordul ellened. Az allergiában ez a legrosszabb. Te ügyes vagy, és lefegyverzel bárkit.
Szeretnék még többet tudni róla, így feldobom a labdát neki, hogy kérdezzen bátran. Egyhangú is lenne, hogy folyton én beszélek és szeretem hallgatni Caspian hangját. Kellemesen simogató, mint a meleg szellő ősszel. Nem fullasztó és perzselő, mint nyáron. Mintha egy puha plüss takaróba burkolóznék. Igen ám. Csak kényes téma következik. Nem az anyagias rész az, ami gyomron vág, hanem minden más. Amit kénytelen vagyok összefoglalni, hogy jól értettem-e a kérdést? Le is teszem a villát a tányéromra és iszok még a sörből. Talán időt nyerni. Vagy bátorságot merítek belőle? Nem tudom.
- Szóval... mi lett volna belőlem, ha a bácsikám nem molesztál évekig gyerekkoromban? Esetelegesen, ha az apán vagy az anyám; vagy akár mindketten felelősségteljes és normális szülőkként bántak volna velem? Hmm... segítettek volna azt az egy-két alkalmat túlélnem, mikor próbáltam elmondani, ami történt velem? Nem tudom. Nem tudom mi lett volna belőlem, ha ott Olaszországban átlagos gyerekként nőttem volna fel.
Inkább iszom még a sörből. Hallgatok.
- Komolyan, nem tudom, hogy mi lett volna belőlem. Amikor... megöltem a bácsikámat, apámat, tudod, az anyám rájött erre. Megijedt, mert tudta, hogy ő is hibás volt az egészben. Nem volt túl segítőkész, hanem rettegett. Az igazságot bevallani, vagy engem nyíltan megvádolni nem mert. Tudta, hogyha beszél, akkor kitudódik mindenki előtt, hogy a mi kis tökéletes családunk közel sem volt a tökéltességhez. De még csak az átlagoshoz sem. Fiatalkorú voltam még és a pénz már akkoriban is képes volt bizonyos dolgokat megoldani. Elvitetett Svájcba. Bentlakásos iskola, akkoriban még divat volt így hívni a mi körünkben. Tudod, jómódú családoknál. Az egyik pszichiáter nyitotta fel a szemem egészen és akkor vált egésszé a kép. Az én esetem nem volt ott egyedi, csak egy a sok közül. Olaszország, Franciaország, a németek és igen, még angolok is. Nálam fiatalabb lányok is akadtak, de még fiúk is. Akkor... azt hiszem akkor döntöttem el, hogy pszichiáter leszek. Segíteni akartam az olyanokon, akik hasonlóak hozzám. Nem voltam én rossz, eredendően, sem kegyetlen. De mikor nagykorú lettem, tudtam, hogy a múltam le kell zárnom. Máskülönben nem tudtam volna talpra állni. Anyámmal lezártam a múltam és új életet kezdtem.
- Iskolába jártam, tanultam. Férjhez mentem, a többit már tudod. És őszintén szólva szeretem azt, amit csinálok. A munkámat. A legtöbb betegem nem elmebeteg és nem feltétlenül úgy bűnöző... A legutóbbi új betegem részeg volt, embert gázolt. Persze részegen ne üljön az ember kocsiba. De látom néhányukon a megbánást és próbálok nekik segíteni, hogy vissza illeszkedjenek a társadalomba. Részben törlesztek azért, amit tettem. Így vezeklek és... bár most azt látod, hogy a könnyeimmel küszködöm, de jól vagyok. Még fáj, igen, de jól vagyok. A mai napom veled olyan volt, amilyenre mindig is vágytam. Életemben először éreztem úgy, hogy otthon vagyok, igazán. Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag egy gyilkossági ügy alatt ismerkedtünk meg, veled lett normális az életem.
Úgyhogy most iszom még sört, s nagy levegőt veszek. S újra. Megpróbálok lehiggadni és össze kapni magam. Mert nem akarom, hogy a gyerekkori traumám rányomja a bélyegét az eljövendő napjainkra.

Üzenet:  @Caspian E. Lincoln   || Tags: #BBishopreagok || ZENE

Cassy & Bia

A well-deserved romantic week

2024. 01. 01.
     USA. New York. Staten Island.
    At Bianca's Home

Azt hiszem ékes bizonyítékát adtam annak, hogy néha jobb, ha nem kérdezek. És én még azt hittem Julian képes csak a kérdéseivel bajt hozni a saját, vagy mások fejére, de úgy tűnik néha jobb, ha én sem kérdezek, csak válaszolok. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen átlagos kérdéssel ilyen hatást váltok ki valakiből.
Hirtelen fogalmam sem volt miként jutottunk vissza az oktatásától a molesztálásához, de valahogy visszakeveredtünk és ez volt a gond. Valahogy el kéne terelni a figyelmet a kérdés okozta traumatikus élményről.
Azért a záró mondatai azért jó érzést keltettek bennem és tudom, hogy benne is. Az irántam érzett érzései. Az, amit én jelentek neki és az, amit érez. Mert én is hasonlóan érzek.
- Hé... - fogtam meg a vállát és amennyire csak lehet felém fordítottam. - Ne sírj, jó? Nem akartam feltépni a sebeidet. Sajnálom - simogattam a karját, majd átöleltem. - Te is sokat jelentesz nekem, ezt érzed, ugye? És nem szeretem, amikor ilyennek kell látnom téged. Épp elég volt egyszer, nem akarom újra. - simogattam hátát, majd kicsit eltávolodtam tőle, hogy arcát figyelhessem. - Az enyém is. Az én napom is. Tudom, nem illik ilyet mondani, de jó pár nő volt már az életembe, de ők ahogy jöttek, úgy mentek és nem jelentettek semmit. Egyik sem tartott tovább maximum pár hétnél és csak kalandok voltak, de most ez sokkal több. Ez több mindennél, mint, amit eddig akartam bárkitől is.
Te benned a jövőmet látom. Olyan valakit, aki mellett el tudom képzelni a hátralévő életemet. Soha senkiben nem láttam még ezt és nem is éreztem azt, amit most érzek - tettem tenyerem arcára és simogattam, cirógattam. - Veled akarok maradni és élni. Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni, de tényleg úgy érzem, hogy én beléd szerettem. Szeretlek. És azt szeretném, ha boldog lennél. Tudom, hogy talán sosem leszel képes kiheverni a múltad, de ha csak tompítani is tudom a fájdalmaid, már boldog leszek - mondtam, majd megcsókoltam és szorosan magamhoz öleltem, karjaimmal alaposan átfonva, mintha angyal lennék és hófehér szárnyaimmal próbálnám a védelmembe venni.
- Szeretnélek boldoggá tenni és mindent megadni, amit csak megtudok. Megérdemled. Ami tőlem telik, mindent megadok, szeretném, ha olyan életed lenne, amilyet megérdemelsz, amilyet mindig szerettél volna. Hogy soha többé ne kelljen látnom még egy könnycseppet se. Boldognak akarlak látni. És ezért szeretnék küzdeni a jövőben. A közös jövőnkben.
   

● Song ● Colthes ●  @Dr. Bianca Bishop ●

☾

Bianca & Caspian

A new year, a new start?

Többször gondolkodtam már azon, hogy mi lehetett volna belőlem, ha átlagos, normális életem lett volna. Próbáltam visszaemlékezni arra, hogy milyen voltam gyerekként, miket szerettem csinálni. Mi volt az, ami lekötött és amivel szerettem játszani...? Persze én is sokszor voltam hercegnő, mint szinte minden kislány. Erős volt bennem a versenyszellem. Szerettem keresgélni és megtalálni dolgokat. Talán. Ilyesmik rémlenek fel bennem, ha az az előtti időkre gondolok. Régen is volt, egy része ködbe veszett előttem, más részét próbálom én magam betolni abba a rohadt ködbe.
Most pedig itt ülök, kibőgött szemekkel, rondán és nyomorultul; egy lelki roncsként. Caspian magához ölel, szavakkal is dédelget s érzem lassan, hogy megnyugszom a karjában. Mázli, hogy nem sminkeltem ki magam, mert akkor aztán végképp rondán néznék ki. Néhány mély levegő után kibontakozom az öleléséből és megtörlöm a szemeim. Próbálok mosolyogni, bár nehéz még.
- Ne haragudj, ez most valahogy kitört belőlem. Eddig még senkinek sem beszéltem erről, te vagy az egyetlen, aki ismeri a múltam. De most könnyebb is lett ettől, hogy tudod és hogy így is szeretsz. Ez nekem sokat jelent és ígérem, hogy többé nem leszek szomorú a múltam miatt. Azt borítsa el a köd, nem gondolok rá többé.
Még a széken ülve átkarolom a derekát és hozzá bújok, amennyire csak lehet. Erős ölelése biztonságot ad, s más szempontból is kényelmesebb, jobb így. Lassan vissza áll bennem a béke és ezt egyedül Caspian tudta elérni eddig nálam. Nincs mese, mellette maradok. Kell nekem, szükségem van rá. Szeretem.
- Azt tudom, hogy mindig is szerettem volna egy szép kis családot. Tudod, mint az amcsik ragacsos-mézédes filmjeiben: apa és anya, gyerekek, egy kutya. Vagy macska. Szép otthon, boldog élet. De most megvallom őszintén, az az opció is csábító; hogy veled keveredjek különféle kalandokba és együtt nyomozunk. Szerintem egész jó páros a miénk.
Azért, ha nem gond, inkább ne lőjenek ránk. Azt kihagynám, ha egy mód van rá. De ez a közös kis nyomozás tegnap este, egészen jól sikerült - a sajnálatos haláleseteket nem számítva - és igencsak izgalmas volt. Az a hír sem zavar, hogy sok nője volt előttem. Miért is zavarna? Az én életemben is megfordultak páran, de Caspian az első, akivel többet akarok, mint futó kaland. Amúgy is... a következő nő, aki szemet mer rá vetni, annak én kaparom ki a szemét. Ezt azért nem mondom ki hangosan. Most úgyis csak az a fontos, hogy itt van mellettem, engem ölel és szeret. Nem is kell más. Ezt a hetet alaposan ki fogjuk élvezni, utána pedig majd eldől, miként legyen a folytatás. Mert lesz, ebben nem kételkedem, de már alig várom az egészet.
- Most már csak arra vágyom... hogy megkóstoljam a desszertet, amit készítettél.
Mondom az első szavakat olyan hanggal, mintha az utolsó kívánságom előadására készülnék. Caspian szemeibe nézek, majd elmosolyodom és csókot adok az arcára, szájára. Igen. Itt már hülyéskedek kissé, hogy lássa, nincs már gond. Elmúlt a vihar. Nevetve bújok hozzá, mert azért van még más kívánságom is.
- Na jó, nem csak a desszertedre fáj a fogam; de mivel az ebéd rövidre sikerült, most már éhes vagyok. Vagyis még éhes vagyok, mert a pásztorpitéd isteni volt.
Hirtelen nem tudok olyat mondani, amire ne harapnék most rá Caspian testén. Imádom a fülét, az ajkát, a nyakát... izmos vállait, széles mellkasát. A formás csípőjéről a szívdöglesztően formás, kemény seggéről már nem is beszélek; épp elég gondolnom rá. Hát még a duzzadó ágyékára! A hosszú izmos lábai, ápolt és szép körmei... A pasas egy tökély.

Üzenet:  @Caspian E. Lincoln   || Tags: #BBishopreagok || ZENE

Cassy & Bia

A well-deserved romantic week

2024. 01. 01.
     USA. New York. Staten Island.
    At Bianca's Home

- Persze, hogy így is szeretlek. Mindenestül szeretlek. És ne kérj bocsánatot, nem követtél el hibát. Nem haragszok. Az érzéseket meg kell élni. Minden érzést. Főleg akkor, ha utána jobb. Sírhatsz a vállamon, ha arra van szükséged. Itt vagyok neked. Szeretnélek boldognak látni, de ha a sírás után felszabadulsz, akkor sírj. A fontos, hogy a lelkednek könnyebb legyen. Az a legfontosabb - simogattam és puszilgattam,
Figyelmesen hallgattam a jövőképét, a jövőről alkotott képét, a vágyait, hogy miként képzeli el az életünk folytatását, amin elmosolyodtam. Boldog mosoly volt az.
- Én mindkét lehetőséget imádom - válaszoltam és megfogtam kezét, összekulcsoltam ujjaink. - Nagyon szép és okos gyerekeink lennének - mosolyogtam és nyomtam csókot ajkaira. - És az is biztos, hogy minden bűntényt megoldanánk - kuncogtam. - A tegnapi nyomozásunknak is eredményes vége lett és nagyon dinamikusak voltunk. Én imádtam - ejtettem meg egy kis vigyort. - Miss. Watson.
Olybá tűn Bia lassan felvidult és kezdett újra jókedvű lenni, aminek természetesen örültem. Nagyon jó érzés volt látni, ahogy a negatív érzések tovaszállnak belőle, a sírása eltűnik, a bánat helyét pedig mosoly, boldogság és burkolt bujaság váltja fel. Volt egy olyan érzésem, hogy talán bipoláris lehet, de nem mertem volna megesküdni rá. Csak egy kósza megérzés volt.
- Meg kapsz mindent, amit csak szeretnél. Gyere - fogtam meg a desszertet, majd felálltam és felhúztam Biát is, majd átkaroltam és felmentünk a szobájába. Leheveredtem az ágyra magasra fekve, mintha egyben félig ülni is akarnék, majd őt is az ágyba húztam, hogy rám feküdjön és jeleztem neki, hogy hajtsa fejét a mellkasomra, vagy a hasam tájékára, közben az ágyra tettem a desszertes tányért. A villára tűztem egy kis falatot, s miközben simogattam az arcát, vagy épp a karját ajkai közé villáztam a falatból. Nem fog neki megártani egy kis kényelem és dédelgetés, most amúgy is szüksége van rá.
- Finom, ugye? - mosolyogtam és hajába túrtam ujjaimmal, óvatosan elseperve hátra a tincseit.
   

● Song ● Colthes ●  @Dr. Bianca Bishop ●

☾

Bianca & Caspian

A new year, a new start?

Caspian szavai megnyugtatnak. Úgy érzem, előle valóban nem kell titkolnom semmit sem. Megértő és szeret. Azt akarja, hogy boldog legyek. Sírhatok a vállán, ahogy most meg is tettem és kiadhatom magamból az érzéseimet. Valóban olyan, mintha megtisztultam volna és a lelkem szabad lett tőle. Őszintén tudom most már neki adni magam és elhiszek neki mindent, amit mond. Új és közös életet tervezünk már most, úgy tűnik; együtt; ha úgy jön össze, gyerekekkel. Na és rengeteg nyomozással. Jól is hangzik. Igaz ami igaz, nem vagyok már húszéves, de nem is puhultam még el. Caspian pedig erős és szilaj. Majd csak lesz valahogy. A közös életről nem mondok le, vele, csak vele. Csak mi ketten. Ez a hét remek kezdés lesz. Főleg ennyi sírás és bánat után, de már sokkal jobban érem magam. Caspian láthatja és érezheti, hogy mennyire jó hatással van rám.
- Igen. Ha fiúnk lenne és rád hasonlítana, a város összes lánya veszélyben lenne. Igazi szívtipró, mint az apja. De azért nem tervezem, hogy átnyergelek magánnyomozónak. Bőven elég nekem a kórház és a magánrendelés. De talán.... talán még ott is alakulhat valami. Melletted gondolkodóba estem. Lehet nem lenne még késő változtatni a munkámon. Majd meglátom még. Most itt az egész hét előttünk és én ki akarok élvezni veled minden egyes percet. Mr. Holmes.
Megcsókoltam és újra csak hozzá bújtam. Meglehet igen, hogy a személyiségem valahol a bipoláris személyiség határait súrolja. De ma már annyi ilyen beteg ember van a világon, hogy egy ide vagy oda, fel sem tűnik. Megkívánom a desszertet, de úgy tűnik, hogy azt már a hálóban fogjuk elfogyasztani. Caspian magához ölel és a tányérral együtt felmegyünk az emeletre. Ledől az ágyra, félig már szinte ülve és úgy húz maga mellé. A hátamra fordulva bújok mellé, fejemet félig a mellkasán, félig a hasán pihentetve. Kapok is hamar egy villányit a desszertből.
- Mmmm, nagyon finom. Igazán remek szakács vagy és nem győzök hízelegni neked. De bevallom őszintén, a legeslegjobban hozzám értesz. Még senki más nem volt ilyen jó hatással rám. Te vagy az én gyógyszerem, a boldogságom. Melletted keltem újra életre és ez az egész annyira jó érzés.
Újabb falatokat kapok a desszertből és közben ujjaim Caspian kockás hasán sétálgat. Cirógatom és dédelgetem, élvezem, hogy mit váltok ki belőle az érintésemmel. Vannak terveim még az éjszakára. Sőt, az egész hétre. Nem sietünk. Bár mégis szeretnék mindent most és azonnal és örökre. A hirtelen jött jó egy kicsit sok egyszerre, de majd ez is csillapodik bennem. Nem is reméltem, hogy egyszer nekem is megadatik az a boldogság, hogy egy ilyen férfi mellett élhetem le az életem. Gyerekeink is lehetnek. Majd össze költözünk úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen. Utazgatunk és élvezzük az életet együtt.

Üzenet:  @Caspian E. Lincoln   || Tags: #BBishopreagok || ZENE