home sweet home

Belépek a házba, és egyből megcsap az otthon érzése. Mostanában olyan sok műszakot kell vállalnom Frennie-nél az egyetem mellett, hogy semmi szabadidőm nem marad, ami pedig mégis akad, azt fotózással, vagy grafikai programok előtt ülve ütöm el.
Belépek a konyhába, ahol megérzem a csokis süti illatát. Leveszem a fedőt a dobozról és nagyot szippantok belőle. Úgy esik neki, mint egy függő, aki régóta nem jutott már cucchoz. Nem akarom, hogy anyám vagy Peter megneszelje, hogy igencsak nehéz anyagi helyzet áll mögöttem, olyannyira, hogy sokszor azt se tudtam, másnap mit fogok enni. Ilyen volt a ma reggel is, de szerencsére sikerült fizetés előleget kérnem.
- Peter - kiáltok fel, hátha végre idetolja hozzám a képét. Még ő is hiányzik bakker. A meccsen nem töltöttünk el egymással elég minőségi hibát az én hibámból. Pótolni akarom. Bakker, remélem nem fogunk annyira belemenni a tegnap estébe, mint amennyire én előre elterveztem. Meg kell magyaráznom neki miért hagytam ott a pubot, és hogy jutottam haza. Viszont nincs az az Isten, hogy beavassam a mocskos részletekbe, mert nem hiányzik, hogy vérszemet kapva megkeresse az egyik legvadálatabb hokist és jól képen törölje. A vicces az, hogy szerintem Lionel ezt még hagyná is.
   

Hale & Peter

Békésen alszom. Enyhén nyitott szájjal, halkan horkolva. A legédesebb álmomból kelt fel a nővérem hangja. Mi a francért kell ilyen korán kiabálni? Felnyögök és magamra húzom a takarómat. Nincs ehhez most kedvem. Villámcsapásként hasít belém az emlék, amikor anyám azzal köszönt el, hogy a sütit a konyhapulton hagyta. Baszki.
Életemben ilyen gyorsan nem keltem még fel, de mivel csak egy boxer van rajtam gyorsan magamra rántok egy melegítőnadrágot és megyek is kifelé a szobámból.
-Hát te még élsz?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet. Nem mondom, hogy nem sikerült jól az este nélküle, de attól még durván felborzolta a kedélyeket, a buli, nem buli, hokis, nem hokis menettel. Persze nem haragszom rá, de ezt nem kell feltétlen tudnia, talán végre észreveszi a tettei súlyát. Ha Wendy nem lett volna velem, hogy közvetítse a történéseket konkrétan semmit sem tudtam volna.
A konyhába megyek és kiveszek egy sütit magamnak majd átvonulok a nappaliba és leülök a kanapéra. Szabad kezemmel megütögetem a magam melletti helyet jelezve, hogy üljön le, ha szeretne.
-Na mesélj.. mármint.. nem akarok mindent tudni.. de mesélj..-pillantok rá. Néha úgy érzem, mintha én lennék az idősebb a csapatban mármint, ami a felelőségteljes döntéseket illeti. De persze én nem akarok ítélkezni a döntései felett csak szeretném tudni, hogy tényleg minden rendben van vele. Mi Panborne-ok ilyen nyomorultak vagyunk... csendben szenvedünk, amíg meg nem fulladunk..

home sweet home

- Hah... Nocsak, valaki felkelt - jelentem ki elégedetten, miközben úgy ülök le az asztalhoz, és teszem keresztbe a lábaim, mint a keresztapa. Márcsak a piros virág hiányzik a mellkasomról és a szivar. Az úgy igencsak Marlon Brando-s lenne.
- Szóval nem érdekel, hogy dugtunk-e vagy nem? - vigyoroddom el, és az az arc minden centet megér, amit ilyenkor szokott vágni. - Semmi baj öcsi, nagy tesó nem avat be piszkos részletekbe - csapok a vállára. - És jó lenne ha te sem pucérkodnál. Értem, hogy kipattintottad magad, csak ne nekem mutogasd. - Mielőtt megszólalhatna beléfojtom a szót. - És nem, nem érdekel kiknek mutogatod magad anyaszűlt meztelenül - nyögök fel panaszosan, és megrázom a fejem. Amikor végre sikerül kiűznöm fejemből az apokaliptikus képeket, sikerül megtalálnom a hangom. - Bocsánattal tartozom öcsi - sóhajtok. - Sajnálom, hogy végül lemondtam a bulit, és Wendyre hagytalak. Azt hittem már ott vagytok, amikor odaértem, így bementem. Nem akarod tudni mennyire traumatikus élmény volt. - Ha valaki jobban gyűlöli nálam az elit közeget, az ő, de nincs az az Isten, hogy beavassam abba, hogyan viselkedtek velem. Félő lenne, hogy egyből fölpattanna a metróra és az öklét előre tartva menetelne az adott hely felé, mint Superman. - Nem a mi világunk, szóval hidd el, csak jót tettem nektek azzal, hogy tervet változtatttam - vonom meg a vállam. - Ami pedig Wintergreen-t illeti, nos - biggyesztem le az ajkam. Túl nagy a kísértés arra, hogy kiborítsam, de csak egy kicsit, úgy szeretetből. - Nos, Wendy javaslatára élő vibrátorként akartam használni, csak tudod, én túl érzelmes vagyok a kötöttségek nélküli keféléshez, így nemet mondtam egy észbontó éjszakára, mire - csapok az asztalra - úgy döntött a játkosunk, hogy komolyan megakar ismerni engem - nevetek fel hangosan, hátravetett fejjel. - Nos, belemegyek a játékba, és kiderítem mennyire kamus vagy nem kamus a pasas. Elégedett vagy? - kacsintok rá. - Most pedig kérlek meséld el, hogy töltöttétek a játékteremben az estét. Nem, nem fáj a szívem - csapok a mellkasomra. Fenéket nem fáj. Aztán csak figyelem a reakcióját, szívem szerint hátra esnék a székkel együtt. - Azt ne mond, hogy még mindig bele vagy zúgva - nézek rá elképedve.
   

Hale & Peter

-Hehe...-grimaszolok rá.
Éppen harapnék egyet a sütiből, de lefagyok a mozdulat közepénél és tátott szájjal felé fordulok.
-Igen.. pontosan ez a rész nem érdekel.-forgatom meg a szememet és beleharapok végül a csokis sütibe. Anya a mi hősünk. Megjegyzésén felnevetek, mire szinte kiköpök néhány morzsát, de még időben becsukom a számat.
-Hale eddig sem dirigálhattál nekem.. a lelki üdvödért nem veszek fel egy pólót... itthon vagyok.. azt csinálok amit akarok.-mosolygok rá miután lenyeltem az utolsó falatot is a sütiből.7
-Traumatikus?-kérdezem egy kicsit megdöbbenve. Szarul sült el? Bántották? Kinézték? Valaki rászolgált egy öklösre? Nem is értem őt miért vonzza ennyire az a közeg. Úgy illenénk oda, mint bacon az almás pitébe.
-Na ebben nem is kételkedtem..-vonom meg a vállam arra, hogy vajon nekem jól jött-e a tervváltoztatás. Nem is tudja mennyire.
Megdöbbent arccal hallgatom. Fujj... fujj.. FUJJJ. Miért kell ezt nekem hallanom. Nem csak azt bánom, hogy megkérdeztem, hogy mi lett vele, de egy kicsit azt is, hogy megszülettem. Még a hideg is kiráz.
-Hát erre most nehéz válaszolnom ennyi információ után, de inkább azt mondanám, hogy büszke vagyok, hogy nem lettél egy nagyképű barom ágymelegítője...-vonom meg a vállamat, de legbelül azért egy kicsit megkönnyebbülök. Így egyenlőre nem kell kitalálnom, hogy hogyan lehetne feltűnésmentesen megölni Wintergreen-t.
Viszont eljött a bosszú ideje.
-A játékterem? El sem tudod képzelni milyen jó volt. Annyit játszottunk, hogy kicsit még izomlázam is lett..-mosolygok rá.
Kérdésre meg se rezdül az arcom, de az agyam pánikszerűen elkezd teperni megoldást keresve.
-Belezúgva? Hale.. te lekicsinyled az érzelmeimet. Felégetném érte Tróját, bárkát építenék a kedvéért és szétválasztanám a tengert a boldogságáért..-emelem drámaian a homlokomhoz a kezemet. A túlzó humort választom. Hátha. Kisétálok a hűtőhöz és közben megveregetem a vállát.
-Semmi közöd hozzá.-mosolygok rá. Kiveszem a tejet és töltök egy pohárba.
-Szóval randizni fogsz a csodasráccal?-terelem el a témát.

home sweet home

Most mondjam meg neki, hogy miért mentem el végül a partyra, és hogy miért maradtam a kifőzdében, miután követtek oda? Mondjam el az öcsémnek, hogy éhes voltam? Ha Peter megtudná, hogy a nővére két hétig kuporgatott, és sanyargatta magát, mert kajára se volt pénze sokszor, kifutna a világból. De túl büszke vagyok ahhoz, hogy anyámhoz forduljak, aki így is sokszor színtén nehezen osztja be a fizetését. Még egy süteményt a számba dobok, ami már önmagában gyanúsnak kéne, hogy legyen, de nem tehetek róla, ki voltam erre is éhezve.                       - Tudom, hogy nem stílusunk az ilyen pereputty, de kíváncsi voltam milyen - hazudom, miközben lazán vállat vonok. Ez amolyan kegyes hazugság volt részemről, hogy ne aggódjon. - Legközelebb én is a nyakadon leszek a játékteremben, remélem tisztában vagy vele. Ott fogok lihegni a tarkódba, és addig cseszegetlek, ameddig vesztésre nem állsz kis taknyos - rúgom bokán. - Egyébként meg igen, randizni fogok Wintergreen-el mert hát egyszer élünk nem? Nem gondolkodok előre, csak ne kelljen visszamennem még egy NHL partyra, mert felkötöm magam - horkanok fel. Kifejezéstelen arccal hallgatom, ahogy Peter ódákat zeng az érzéseiről. - Ezzel az előadással el is mehetnél a színjátszókörbe. Biztosan tartanak meghallgatást, ha gondolod, rohadt szívesen felírlak rá - rázom meg a fejem. - Mindenesetre örülök, ha már nem vagy fülig belezúgva a legjobb barátnőmbe. Néha már-már kínos volt, ahogy a nyáladat csorgattad rá. - Komótosan rágom a süteményt, miközben ördögi vigyorra húzódik a szám. - Különben nagyon kínos lesz, amikor Mayának kell modellt álnotok akt fotózásra. Nagyon, nagyon kínos - nevetek fel teli szájjal. - Mert hát ugye jöttél nekem eggyel, én pedig fel is írtalak hozzá a modell listára - borzolom fel a haját. - Kösz, tesó! - Felállok, majd a pulthoz lépek. - Főzzünk forró csokit és húzzunk ki. Amikor jöttem már szemerkélt a hó.
   

Hale & Peter

Kíváncsi? Mégis mire? Hogy az elitek mennyire más világban élnek, mint mi? Azt eddig is tudtunk. A tápláléklánc nagyon más fokán állunk, mint ők. Az egyetlen, aki ezeken sérülhet az ő és ha traumatikusnak nevezte, akkor nem is járok olyan messze az igazságtól.
Megrázom a fejemet inkább el is hessegetve az egész gondolatmenetet.
-Hát ha csak csalással bírtok legyűrni..-vonom meg a vállamat. Ja tisztességes játékban valószínűleg valóban nem menne nekik.
-És mi a terved? Ha összejöttök? Ő nem mehet el több ilyen bulira, vagy te majd otthon könnyesre zokogod a párnád, hogy vajon mit művel nélküled?-szerintem ez jogos felvetés a részemről. Biztos vagyok benne, hogy egyik verzió sem túl optimális. Hale nem tudná lazán kezelni, ha a fiúja nélküle bulizik... de az sem opció, ha eltiltja az ilyenektől...már ha egyáltalán meg tudná tenni. Inkább otthon sírna egyedül, de nem tiltana meg semmit szerintem. Abban is kételkedem, hogy a srácnak opcionális, hogy részt vesz-e ezeken a rendezvényeken.
Szótlanul bólintok egyet. Ja.. már teljesen túl vagyok Wendy-n.. a barátnőmön.
Következő megjegyzésére tátva marad a szám. Miről beszél?
-Hé!! Héé!-pattanok fel és elindulok utána.
Előveszem a hűtőből a tejet.
-Nem csinálom Hale. Ezt nem kérheted tőlem.-nézek rá teljesen komoly arccal miközben leteszem mellé a pultra a tejet. Mégis hogy jutott ilyesmi az eszébe? Már az is megdöbbent, hogy szerinte hajlandó lennék modellkedni, de hogy még akt is és Wendy-vel?
-Te drogoztál?-kérdeztem megrökönyödve. És most nem egy laza füvezésre gondolok, mert az ilyet nem művel az ember agyával. Leveszek két bögrét is.

home sweet home

Szerintem megbántottam Lio-t a múltkor, de hát elég nehezen vetem le a tüskéimet. Én csak óvatos vagyok, azok után, hogy a múltban mennyire sikerült megégetnem magam. Na meg persze hallgatok tudatalatt az öcsém és Wendy óvintéseire is. Ettől még nem akartam bántani, sem a szavaimmal, sem a stílusommal, és elgondolkodtató miért reagáltam úgy, ahogy.  
- Mindegy - rázom meg a fejem. - Most az a lényeg, hogy nála a labda, hogy meghódítson. Ha sikerrel jár, majd ráérek ezzel foglalkozni akkor, amikor eljön a pillanat - vonom meg a vállam. - Nem akarom beskatulyázni. Ő nem az exem - jelentem ki, de szerintem ezzel inkább csak nyugtatni szeretném őt. Majd a nővére megtanulja ismét a saját hibájából, ha rosszul választ. Ez az élet rendje.  
Hangosan felnevetek.
- És mégis miért nem?- nézek rá kirívón. - Csak nem félsz, hogy elsülsz amiért meglátod Wendy melleit pucéran? - vonom fel a szemöldököm. - Ne aggódj, nem kell összesimulnotok meg semmi ilyen - rázom meg a fejem. - Majd takarásban lesztek, aztán Maya beállít titeket pár pózba. Nem is kell ránézned a másik testére. - Közelebb hajolok hozzá. - Ne aggódj, ő se lát majd egy szál farokban, öcsi - borzolom fel a haját, de erre nem vennék mégsem mérget. Wendy biztosan már csak kíváncsiságból is de oda fog kukkantani. Felfordul a gyomrom.
   

Hale & Peter

Megadóan felemelem a kezeimet. Igazából semmi közöm hozzá, amíg nem bántja meg a nővéremet. Onnantól már lesz egy közös problémánk, de nem akarom elcseszni a dolgaikat, így jobb ha nem is ugatok bele. Még a végén az is lehet, hogy mindenki tök pozitívan csalódik. Jobban örülnék ennek a forgatókönyvnek.
Megrázom a fejemet.
-Ez Wendy-től teljesen független.-rázom meg a fejemet miközben félig hazudok is meg nem is. Nem is értem, hogy ez az őrültség hogyan jutott az eszébe.
-Verd ki a fejedből Hale.. én nem az a srác vagyok, aki ilyet csinál.-még mindig tökre ki vagyok akadva belül, hogy képes ilyen helyzetbe hozni.
-Nem mellesleg szerintem te sem akarod, hogy létezzenek olyan képek, ahol álló farokkal pózolok a meztelen legjobb barátnőddel.-vonogatom meg a szemöldökeimet. A fegyverét igazából ellene is fordíthatom. Ha így játszunk akkor legyen.
-Vagy igen? Mert akkor biztos kiplakátolom a fél lakást és a legváratlanabb pillanatban elküldjem neked őket, hogy emlékeztesselek erre a csodálatos ötletedre..-biztos isten, hogy Hale-t a halálba szadiznám azokkal a képekkel, de ez nem változtat a tényen, hogy nem vállalom.
Két bögre tejet berakom a mikróba, hogy felforrósítsam őket.
-De gondolom ő sem vállalta.-teszem még hozzá. Vagy igen? Jézus. Ugye nem bólintott rá erre Wendy? Bár így Hale-re foghatnánk, hogy a csodálatos fotózás miatt jöttünk össze. Egy életre elintézném vele a nővéremet.

home sweet home

Ördögi mosolyra húzódik a szám, és rávillantom a fogaimat is. Fogalma sincs. Ennek a gyereknek fogalma sincs róla...
- Wendy elvállalta - szögezem neki az igazságot, de azt már nem teszem hozzá, hogy a barátnőm ezt a döntést enyhén illuminált állapotban hozta meg. - Igaziból elsősorban azt vállalta el, hogy szóló akt fotókat készítsenek róla, de Maya szívesen kattintana páros képeket is. Egyébként meg azoknak nem feltétlen szükséges akt fotóknak lennie. De jó ha tudod, utána Wendy mindenképp vetkőzni fog. - Bárcsak fizetnének nekem azért, ahányszor már zavarba hoztam az öcsémet a legjobb barátnőmmel kapcsolatban. Akkor már nagyon, de nagyon gazdag lennék, és nem kéne puccos partykra járnom kajáért, és kidolgoznom a belemet is.
- Jól van, nem erőltetem - biggyesztem le az alsó ajkam, és hatalmas szemekkel pillázok rá. - De ha meggondolnád magad egy ruhás páros fotózással kapcsolatban... És meglesnéd egy kicsit Wendy adottságait, akkor csak szólj, öcsi. - Jó, az utolsó mondatot már tényleg nem volt szükséges hozzátennem. Igaziból hiába szívom a vérét, teljesen biztos vagyok abban, hogy nem fogja Pet átlépni azt a bizonyos határt Wendyvel kapcsolatban, még akkor sem, ha totálisan oda van értve. Emellett pedig Wendyről nem gondolnám azt, hogy éppen komoly kapcsolatot keresne, már pedig annak nem giazán örülnék, ha kefélni járnának össze. Az valahogy olyan... Brahhhh. Úgy rázom meg a fejemet, mintha áramütés ért volna.
   

Hale & Peter

Kicsit kikerekednek a szemeim, amikor teljes nyugalommal rámlövi, hogy Wendy már elvállalta. Szinte kegyelemdöfésként érnek a szavai, amikor kimondja, hogy Wendy mindenképp vetkőzni fog. Veszek egy mély levegőt, amit bent is tartok, hogy ne boruljon el az agyam. Most nem a klasszikus zavarban vagyok, mert Wendyről beszélgetünk érzések kerítenek hatalmukba. Lassan fújom ki a levegőt.
-Jó neki.-zárom rövidre a dolgot kifújva a levegőt. Minél tovább nézem a mikróban forgó bögréket annál dühösebbnek érzem magamat. Ezek csak képek... ez csak egy fotózás... semmiség. De a barátnőmről van szó. Még akkor is, ha Hale erről nem tud.
Félszemmel látom, ahogy rebegteti nekem a pilláit, így próbálom elcsitítani a zúgó agyamat. Bassza meg.
-Ja.. mindenképp szólni fogok..-bólintok egyet. Menekülni akarok a helyzetből, mert ez már az az állapot, amiból nem bírok visszafordulni... de nem zúdíthatom a nővéremre..
-Figyi, bocs. Tökre kiment a fejemből. Megbeszéltem Paul-lal, hogy találkozunk megbütykölni kicsit a motorokat úgyhogy ez a forrócsokizás elmarad.-lövöm ki a mikrót. A szobámba sietek, ahol gyorsan felöltözök.
Kezdi elönteni az agyamat a vörös köd. Leveszem a sisakomat a polc tetejéről és belelépek a bakancsomba.
-Bocs még egyszer.-pillantok Hale-re mielőtt eltűnök kint. Bassza meg... bassza meg..