Nem faggatom tovább, tudomásul veszem és adok neki időt arra, hogy átgondolja. Nyomok egy puszit az arcára, mintha csak így akarnám kicsit jobb kedvre deríteni a picit komolyabbnak ható kérdésemet követően.
Hitetlenkedve elnevetem magam, de elég csak rápillantanom, hogy a nevetésem elhaljon és döbbentem fürkészem őt, mert a válaszában van valami fura, aminek köszönhetően elmerengek pár pillanat erejéig. Az nem lehet, biztosan nem.
- Mond, hogy félreértettem valamit és tévúton járok… - sietve vágom rá és le se veszem róla a pillantásomat. Fürkészem minden rezdülését, hiszen mindig is azt hittem, hogy a próbálkozásai komolytalanok, sose gondoltam bele, hogy volt olyan, amikor igen is komolyan gondolta. Tényleg azt hittem, hogy csak játszadozott, ahogyan én is, de ez esélyesen nagyban az én hibám is volt, hogy nem esett le, hiszen mióta kb. 15-16 éves koromban apám elő állt az igazsággal, azóta tudatosan mindig is kerültem azt, hogy bárkihez is kötődjek. Nem ér semmit a szerelem, ha úgy is tudod, hogy az számodra nem opció, mert az üzleti érdek mást kíván meg, ha véget ér az egyetem. Szerencsére eddig sikerült is ehhez tartanom magam, még ha néha talán nehéz is, mert ki ne vágyna a szerelemre? Ha tudnám mi fordult meg a fejében, sietve javítanám ki, hogy sose az volt a gond, hogy fiatalabb, hanem más. Olyan dolog, amiről esélyesen soha senki se fog tudni.
Szerencsére hamarosan a téma megváltozik, ami segít visszazökkenni a megszokott kerékvágásba és elmosolyodom, amikor a kezemet megszorítja.
- Ha szeretnéd, akkor néha tanulhatunk együtt, csak hogy könnyebb legyen ezzel az ajánlattal élnem. – barátságosan és mosolyogva ajánlom fel neki, hiszen bármikor átjöhet, vagy elmehetünk a könyvtárba is, kávézóba vagy máshova. Akár át is ugrom, de tekintve hogy náluk zűrök vannak, esélyesen jobb lenne máshol tanulni.
Vigyorát látva mosolyom is még ártatlanabb lesz, majd nevetésbe török ki és megingatom a fejemet is. Közelebb hajolok hozzá, mintha csak titkok akarnék megosztani. –
- Csak bele ne törjön a bicskád, drágán adom ám a pírt. – sejtelmesen és kihívóan csendül a hangom, mintha a korábbi megnyilvánulását elfeledtem volna, és picit talán így is van, mert a beszélgetés és köztünk lévő dinamika könnyedén sodor magával.
Nevetésem dallamosan csendül, még picit a számat is eltátom, nem is beszélve, hogy a szemem kikerekedik és játékosan mellkason csapkodom.
- Tudod, ha nem tudnám, hogy barátnőd van, akkor azt gondolnám, hogy fel akarsz csípni. – játékosan csendül a hangom, de azért pimaszul még rá is kacsintok. Az újabb kijelentésére úgy teszek, mint aki elgondolkodik az egészen. – Bocsi, de az nem lehetséges. Még a halálos ágyadon is ezzel foglak szívatni. -  persze, hogy ugratom, de az tény, hogy lehet még elő fog kerülni.
- Akkor hova lesz a meglepetés? – lemondóan sóhajtok és szomorú kiskutya pillantással fürkészem, kisimítom arcomból a hajamat. – Nyár elején leszólítottak az utcán, aminek az lett az eredménye, hogy részt vettem egy bikini és fehérnemű fotózáson, ami majd városszerte látható lesz. – megrántom a vállaimat, mintha nem is nagydolog lenne, de ismer már annyira, hogy tudja szeretek kipróbálni új dolgokat és egyszer ez is belefért.
Amikor a keze lentebbre téved, akaratlanul is oda téved a pillantásom, majd olyat fejet vágok, mint aki nem hiszi el, hogy mit művel a másik, miközben kuncogok.
- Majd Tobias a vállára kap és ellát. – pimaszul csendül a hangom, mert pontosan tudom mire célzott, de vele mindig könnyedén ment ez a fajta bolondozás.
Hamarosan viszont már mind a pályán vagyunk és kezdetét veszi az esztelen lövöldözés, legalábbis bennem ilyen hatást kelt az, amit a többiek leművelnek.
- Most, vagy ráér később is, szívi? – kicsit érzékin csendül a hangom, de közben folyamatosan mosolygok, mint valami idióta, mert egyáltalán nem komoly ez. Csak a megszokott ugratás.  
Kicsit távolabbra kerülök tőle, hogy le tudjam szedni a másik emberkét, ami hamarosan meg is történik, ahogy ő is sikerrel jár. Amikor örömködésbe kezd, akkor intek neki, hogy guggoljon már le, közben próbálok újra mellé kerülni, de mire elkapnám a ruháját, hogy lerántsam a földre, mármint őt és nem a védőruhát róla, addigra már el is találják.
Fejemet fogom, miközben nézem a drámai haláltusát, amit lenyom.
- Nem gond, majd rendezek egy szép temetést, de előtte még megbosszullak. – ugratom. – Ha befuccsolna a másik suli, akkor még drámaszakon lehet sikered. – közben pedig valaki elkezd beszélni nekem, amiből kiderül az is, hogy hárman vannak. Feladás, vagy menjünk tovább? Utóbbi nyer, kisebb bonyodalom árán kettőt sikerül leszednem, de a harmadik többször is eltalál, aminek köszönhetően vesztük.
Megkeresem Tommy-t, hiszen most pár perc pihenő van, míg jön a következő menet.
- Akarsz maradni, vagy van kedved lelépni és inkább mást csinálni? – huncut mosollyal fürkészem őt. Szerintem senkinek se tűnne fel, ha nem vennék részt a maradék két körben, vagy ki tudja mennyi van még hátra.

-Hát ööööhhm...-szaladok neki nagy lendülettel a válaszadásnak, de nagyjából semeddig sem jutok vele. Szeretném azt mondani, hogy halál biztos vagyok benne, de valamiért ezt hazugságnak érezném. Elég sok dolog történt és történik mostanában ahhoz, hogy az egyébként sem túlontúl fejlett érzelmi kapacitásom teljesen kimerüljön.
-Ezen még gondolkozom egy kicsit, hogy mi az őszinte válaszom.-maradjunk ennyiben és ez talán szintén nem egy olyan téma amit ennyi ember füle hallatára kellene kifejtenem, bár már ha ennyit hallott valaki, akkor már bajban lehetek.
Horkantva nevetek egyet a szememet forgatva.
-Ja! Mert totál csak annyi tart minket vissza.-mármint engem tényleg, neki meg lehet, hogy fiatal vagyok vagy nem tudom, de mindig úgy hárította a próbálkozásaimat, mint egy fekete öves karate mester. Bár a nagyját tőlem sem lehetett komolyan venni, de hazudnék ha azt mondanám, hogy soha nem volt valós szándék a szavaim mögött.
Nagyon jól esik a támogatása és a belém vetetett hite. Válaszként kicsit én is megszorítom a kezét és nem is eresztem még egy darabig. Szokatlan lehet tőlem, amikor tényleg hagyom egy kicsit meglibbenni a függönyt, hiszen a nagy pofám mögött egyébként sokszor bujkál bizonytalanság.
-Lehet kelleni fog a segítséged. Ha másban nem is legalább nyakon vágni, amikor elkalandozok.-nálam mindig ez a legnagyobb veszély. Egyszer csak beleunok a tananyagba és hirtelen minden ezerszer fontosabb, minthogy folytassam az olvasást. Bár tényleg elég erősen jók a jegyeim még így is, de lenne mit helyrepofozni rajtuk.
Felvont szemöldökökkel és egy széles vigyorral figyelem azt az angyali mosolyt, amit egyébként gyönyörűen hoz és még hihető is lenne, ha nem ismerném annyira amennyire.
-Ohhh? Valóban? Hát mostantól életcélom lesz, hogy valahogy zavarba hozzalak.-vonogatom meg a szemöldökeimet.
-Minél kevesebb ruha van rajtad annál jobb.-szalad ki a számon és egy pillanatra bent is akad a levegő.
-Ezt most nem mondtam ki, jó?-annyira hülye vagyok néha, hogy csoda, hogy még a plafon nem szakadt rám az ilyen megszólalásaim miatt.
-Ezt most kifejtenéd légy szíves? Úgy érzem nem tudok valamiről, amiről tudni akarok.-vigyorgok rá, kissé értetlenül. Mi az, hogy a városba kell majd mennem, hogy lássak róla bikinis képeket. Túl sejtelmes és még ott volt az a kacsintás is. Mégis mit művelt ez a nő?
-Hmm.. várj csak.-markolok egyet szórakozottan a nadrágom elejére.
-Még megvannak, nincs gáz.-nyugtatom meg egy aprót lökve a vállammal az övén. Felvetésére nevetve bólintok néhányat.
-Hát ez kibaszott jogos. De mi van, ha annyira megsérülök, hogy helyszíni ellátásra lesz szükségem?-kérdezem megvonogatva a szemöldökeimet.
Amint a játék kezdetét veszi azt hiszem megduplázódik a pulzusom, főleg hogy a legtöbb hülye csak ész nélkül elkezd szaladni, Rambot játszva igen kevés sikerrel. Én ennél okosabb taktikával Joy körül maradok és követem az utasításait. Játszi könnyedséggel szed le két ember miközben valahogy próbálunk végighaladni a 'csatatéren' és el kell ismernem... ez így rohadt dögös.
-Kapd be, édes!-vigyorgok a maszk alatt miután ilyen bájosan leoltott.
Tovább követem őt a pályán mielőtt egy újabb fedezéket találnánk.
-Oké, oké!-bólintok egy nagy levegőt véve és amint mozdulunk még egyszer leellenőrzöm, hogy melyik is a jobb oldal, nehogy szar irányba lőjek.
Biztosra megyek és nagyjából tíz lövedéket kiküldök, de ebből legalább egy talál is.
-HÁHH!-örömködök a kezeimet a magasba dobva nagyból másfél másodperccel azelőtt, hogy valaki telibe vállon lő hátulról.
-Áááá! Baszki!-kiáltok fel mielőtt a lehető legdrámaibban a földre rogyok. Nem mondom, hogy ennél rosszabbat még nem éltem át, de tényleg kurva nagyot üt ez a szar.
-Meghalok, Joy.-a játék szabályai szerint már hivatalosan meg is haltam, de na azért csak csinálok belőle egy kis műsort.

öltözet

zene

helyszín

BEE

- Nem lehet, hogy azért van ennyi kételyed, mert nem vagy biztos az érzéseidben? - kezeimet kicsit magam elé tartom, hogy nehogy támadásnak vegye, hiszen simán lehetséges, hogy tévedek, de akadt már erre is példa a barátnőim körében, így emiatt fordul meg most is a fejemben.  
- Francba, most lebuktam, de már úgy is mindegy és elkéstem, hiszen foglalt a szíved. – játékosan még szomorú kiskutyapillantást is bevetem, de a nevetés se marad el sokáig, hiszen sose volt ilyenről szó közöttünk. Néha talán viccelődünk hasonlókkal, de ennyi és nem több.
- Meglepő, hogy ennyire nem hiszel magadban. – őszinte meglepettséggel csendül a hangom, majd a kezéért nyúlok és kicsit megszorítom. Ilyen adottságokkal, amivel rendelkezik és nem csak a külsőjére értem, azt hinné az ember, hogy magabiztosabb. – Sikerülni fog, vagy ha kell segítség a tanulásban, akkor szólj. – nem vagyok zseni, mint némelyik diáktársam, de attól még szívesen segítek, ha tudok. Örülök annak, hogy az apja se erőlteti, hanem tényleg önszántából választja ezt a pályát. Remélem, hogy összejön neki, mert szerintem tehetséges. Láttam már egy-két tervét, amikor gyakorolt különféle pályázatokra.  
Amikor azt mondja, hogy szopatom, akkor ártatlanul elmosolyodom és még a pilláimat is megrebegtetem egy cuki mosoly kíséretében. Egyértelmű, hogy azt teszem.
- Héé ne már, a végén el fogod érni azt, amit már régóta senkise és zavarba hozol. – ugratom a vigyorát látva, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyedén vissza fog vágni. A jókedv pedig könnyedén telepszik ránk, mintha mások nem is lennének itt. - Ezek után jobb lesz megválogatnom, hogy milyen ruhát is veszek fel, ha veled találkozom. – játékosan még a szemet is megforgatom és oldalba bököm, mert franc se fog ezen agyalni. Mindig is azt hordtam, amihez éppen kedvem volt és ez nem is fog változni.
- Azért majd csak a városba kell menned. – játékosan rákacsintok a bikinis képek említésére, mert ahogy neki, úgy senkinek se meséltem arról, hogy részt vettem egy fehérnemű és bikini fotózáson. Már nagyon várom az első reakciókat, amikor meglátják a városban sétálva a plakátokat.
Arra, hogy egyeztetni fog másokkal is, csak hálásan pillantok rá, mert tényleg nem akarok felesleges feszkót tök ismeretlen csajokkal, mert netalán ott vagyok és jóban vagyok a pasijukkal. Akadnak nagyon féltékenyek, én pedig nem szeretem begyűjteni a körömlenyomatokat, inkább adni szoktam.
Kuncogni kezdek a szavainak köszönhetően és még a fejemet is megingatom.
– Vigyázz, még a végén azt fogom hinni, hogy otthon felejtetted a tökeidet. – részben ugratom őt, de tény, hogy ennél azért vagányabbnak hittem, mármint nem gondoltam volna azt, hogy egy kis paintball ezt hozza elő. Miután megmutatta, hogy kiről is van szó egy bólintással feleltem, hogy részemről rendben van. – Amúgy arra még nem gondoltál, hogy minél több foltod és sérülésed lesz, annál nagyobb az esély, hogy esetleg nővérkéset játszatok a csajoddal? – pimasz mosolyt is kap a kérdés mellé, a nevetésről nem is beszélve.
Trappolások hangjára lemondóan sóhajtok és megingatom a fejemet. Az első célpontok tutira megvannak, megveregetem Tommy vállát, hogy rám figyeljen és mutatom az irányt, hogy merre menjünk. Ismerem ezt a terepet, mint a kisujjamat. Nesztelenül lépkedek, néha lebukok és guggolva folytatom az utat, majd kihajolva az egyik fal mögül egyből tüzelni kezdek és két embert el is találok.
Amikor azt mondja hogy fél, akkor könnyedén nevetem el magam, még ha tisztában is vagyok azzal, hogy tényleg rohadt fájdalmas sportról van szó. - Milyen kis édes, hogy elég egy kis lövölde, hogy a mellüket verő férfiak kislányokká változzanak. – persze, hogy ugratom. Figyelem a kis magánakcióját, amivel mosolyt csal az arcomra. Mellé érve újra mutatom, hogy merre folytatjuk az utunkat és kövessen.
- Az autónál vannak ketten, a jobb oldali a tiéd, enyém a bal. Mutasd meg, hogy mit tudsz. – bátorítóan újra meglapogatom a vállát, ellenőrzöm a fegyveremet és el is indulok, hogy a lehető legjobb rálátásunk legyen a felénk közeledő alakokra és remélhetőleg Tommy se fog beijedni, hanem ráérez ő is ennek az ízére.

Vigyorogva figyelem, ahogy lassan tudatosulnak benne a szavaim és a mögöttük megbúvó tartalom.
-Jól van, akkor nem mondom...-nevetek egy kicsit. Azt az ártatlan mosolyt még talán el is hinném neki, ha nem ismerném egy kicsivel jobban. Amint közelebb húz magához a karjaim ösztönösen fonódnak a dereka köré. Tudom miért csinálja... direkt piszkálja az agyamat, amit kicsit sem bánok, pedig talán kellene. A nagy puszira már tényleg felnevetek kicsit határozottabban magamhoz szorítva.
-Ez az, baby, még!-nevetek rájátszva a helyzetre. Ebből talán még nem lesz pletyka.... na persze.. de teljesen mindegy, igazából ha nagyon akarják a többiek úgyis belelátnak bármit bármibe az ég világon.
-Ugye? Néha én is csak elképedve hallgatom, hogy miket is csináltam szerintünk.-bólogatok egyetértve miközben félig meddig eleresztem az ölelésből. Azt nem mondom, hogy az összes szóbeszéd, ami rólam keringett az évek alatt alaptalan volt. Tényleg csináltam necces és kifejezetten hülye dolgokat, szóval maradjunk annyiban, hogy rászolgáltam a hírnevemre.
-Édes vagy, de a szívem nem biztos, hogy a legmegbízhatóbb ezen a téren. Néha olyan faszságokat beszél, hogy el se hinnéd.-bár ő már bőven ismer annyira, hogy tudja, milyen impulzív és csapongó tudok lenni, szóval ha az eszemet teljesen a háttérbe szorítva szaladok az érzelmek után, na akkor tudom csak igazán bajba keverni saját magamat.
-Te most udvarolsz nekem, hogy ilyen szépeket mondasz? Mondd még! Imádom hallgatni.-vigyorgok rá pimaszul. Egyébként igaza van, tényleg sok mindenből tudtam menteni a saját seggemet azzal, hogy magyarázkodás helyett inkább csak cukiskodtam, de ha egyszer működik, akkor miért is ne tettem volna. Mondjuk szánt szándékkal sose akartam megbántani senki.. egyszerűen csak hajlamos voltam hülyeségeket csinálni, amikor minden észérvet félrehajítva cselekedtem.
-Soroljam? Borostyán ligás iskola, ráadásul egy elég felkapott szak és ugyan jók a jegyeim,de nem hibátlanok. Nagy húzóerő, hogy Kershaw vagyok, de az még nem nyit meg minden ajtót.-legalábbis azt hiszem, de hamarosan úgyis kiderül.
-Én tényleg ezt szeretném.. persze apát is szeretném büszkévé tenni, de épp ő ajánlotta fel a múltkor, hogy akármerre is mennék, ő mindenképpen támogat. Szeretek zenélni, imádom a bandát, de hosszútávon nem a zeneipar a legjobb döntés. Meg tényleg nem szeretném veszni hagyni az örökségem, mert Lita tuti nem fogja a céget tovább vinni.-igazából ebben nőttem fel, mindig ezt láttam magam előtt és lehet, hogy ez befolyásolt, de sosem éreztem kényszernek vagy tehernek ezt az utat. Megtiszteltetésnek érezném, ha fel tudnék érni arra a szintre, hogy tényleg méltó örököse és következő vezetője legyek majd a cégnek. Zenélni pedig még egy darabig tudok majd a suli mellett.
-Mindenképp elmesélek majd mindent.-jól is esne igazából kimondani, megbeszélni ezeket valakivel, aki tudom, hogy tényleg támogat és köztünk marad majd az információ. Joy pedig erre több, mint tökéletes.
-Te most már tényleg szopatsz engem.-dörzsölöm meg a homlokom, amikor ismét szóba hozza a pompomlány ruhát.
-Hát ha arról videó készül ahogy a fullos szurkoló ruhádban törsz zúzol azt biztos, hogy megtartom saját felhasználásra.-vigyorgok rá, csak hogy egy kicsit visszanyaljon a fagyi, ha már ilyen bátran gyötör ezzel a mentális képpel. Nagyon gyorsan el kellene ezt engednem valahogy mielőtt olyan testi reakciót indul el bennem, amit itt most nagyon... NAGYON nem kellene.
-Pedig ez a művészeti suli nagyon jól hangzik. Hihetetlenül tehetséges vagy, szóval kár lenne elengedni, de rendben. Akkor ezt is felvesszük a a következő találkozó témái közé.-bőven van miről beszélnünk, szóval már lehet alapból úgy kell ezt szervezni majd, hogy legyen egy teljes délutánunk, bár valami azt súgja, hogy ha egy teljes napunk lenne, még akkor is valamit el kellene napolni egy másik időpontra.
-Oh WOW... akkor tényleg elég mozgalmas a nyár. Na majd küldd a képeket a következő utakról, hogy merre is jársz... ha bikinis képek az plusz pont.-viccelődök... félig.
-Nem hiszem, hogy bárkinek gondja lenne azzal, hogy velünk tartasz, de majd ha úgy alakul, akkor persze egyeztetek mindenkivel, mert semmiképp sem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni... mármint ilyen szempontból.-hiszen ez már tényleg nem a vicc kategória lenne, egy egész nyaralást, meg nem szeretnék senkinek sem megkeseríteni.
Ezután kicsit elcsendesedek, amíg próbálok mindent megjegyezni a sikeres életben maradás érdekében és amíg Joy öltözik addig én is úgy teszek.. mármint csak remélem, hogy mindent jól vettem felé. Szerencsére az én kis őrangyalom hamar kiigazítja azt, amit én elbénáztam és mosolyogva figyelem minden mozdulatát.
-Köszönöm! A Birodalom is hálás neked!-nevetek fel.-Én csak túl szeretném élni... bár azt a srácot, Keith-t, kicsit megküldhetnéd. Nincs vele bajom, jó haver, csak érezze már egy kicsit a törődést.-nem kell ahhoz különösebb indok, hogy megpróbáljunk kibaszni egymással, egyébként is szinte biztos vagyok benne, hogy Keith is rám fog vadászni.
-Majd igyekszem nem alapot adni a többieknek a szopatásra.-bólintok vigyorogva.
Miután mindenki megtalálta a csapatát és kihisztizte magát kellően Joy részvétele miatt már a játékra koncentrálhattunk. Igyekszem figyelni az elhangzó szavakra, bár szerintem ahogy nekiindulunk én pánikból igyekszem majd mindent megoldani, meg nem elszakadni a testőrömtől, ennél erősebb taktikára nekem semmi szükségem.
Megcélozzuk a saját térfelünket, én be is húzódok egy fal mögé. Az indítás után egy darabig nem hallok semmit azon kívül, ahogy néhány csapattársam trappol, na azoktól meg is próbálok a lehető legtávolabb kerülni, mert biztos vagyok benne, hogy őket találják meg először. Aztán jönnek az első lövések és meglepően sok sikoly annak ellenére, hogy igen kevés lány van a pályán.
-Baszod! Félek!-nevetve futok el Joy mögött a következő fedezéket keresve ahonnan ki tudok pillantani és le is tudok adni néhány lövést, bár erősen kétlem, hogy a tereptárgyakon kívül bármit eltalálnék.  

öltözet

zene

helyszín

BEE

A válaszát hallva elnevetem magam és megingatom a fejemet is, mint aki azt hiszi, hogy a másik csak tréfálkozik, de a pimasz vigyorát látva hamar elképedek és egy pillanatra hitetlenkedve elnevetem magam.
- Azt ne mond… - direkt nem fejezem be a mondatot és a képzeletére bízom, hogy vajon miként is akarhattam befejezni. Angyalokat megszégyenítő ártatlan mosolyt villantok. Sietve húzom közelebb, aztán arcomat pofijához dörzsölöm és egy cuppanós puszit nyomok rá. Persze, hogy húzni akarom, de egy ilyen vigyor és megnyilvánulás után úgy érzem, hogy ez is csekély reváns és talán még ennyi miatt nem fogják húzni az agyát a többiek se.
- Jogos meglátás. Szerintem viccesek is tudnak lenni az ilyen pletykák. – legtöbb esetben mindig csak nevettem rajtuk, soha nem törődtem azzal, hogy mit pletykálnak rólam. Miért adjak olyanok véleményére, akik nem ismernek? Sőt, néha megesett az is, hogy rájátszottam a pletykákra, csak hogy még jobban szórakozzam.
- Ne stresszelj rá ennyire, senki se profin kezdi, de amíg a szívedre hallgatsz, addig nagy gáz nem lehet. – mosolyogva fürkészem őt, mert tudom ez kicsit úgy hangzik, mintha bort innék és vizet prédikálnék, de akkor is ezt gondolom. Amíg a szívünkre hallgatunk, addig nagy baj nem lehet. Néha meg pofára is kell esni. – Minden rendben lesz, cuki vagy és vicces is. Ott a mosolyod és a kéklő tengerre emlékeztető szempárod is, így ha elbaszod is, elég csak bűnbánóan nézted és a csaj szerintem egyből megbocsájt. –megrántottam a vállamat, hiszen fogalmam sincs arról, hogy mennyire is fog hinni nekem. Meg az is lehet, hogy nincs igazam, meg  függ attól is, hogy mit követ el, mert esélyesen nem mindent lehet ártatlan és kutya tekintettel elintézni, de szerintem sok mindenre hatásos lehet.
- Miért ne jutnál be? – meglepetten pillantok rá, mert nem igazán értem, hogy miért kételkedik. – Tényleg építészmérnök szeretnél lenni, vagy azért akarsz odabejutni, mert úgy érzed ezt kell tenned, vagy csak így akarod büszkévé tenni apádat? – összefonom a karomat a mellkasom előtt és kíváncsian fürkészem. Tényleg érdekel, hiszen ott az együttese is, amit szintén képesek lennének sikerre vinni, ha komolyabban azzal akarnának foglalkozni. Szerintem a csajok megőrülnének értük, mint általában a fiúbandákért szoktak.
- Sajnálom. – újra megölelem és a fülébe súgom. – Tényleg keres meg, ha szeretnél róla beszélni. – sok mindent tudnék feleli a költözésre, meg arra amit most elárult, de megállom és elengedem a témát. Nem akarom elrontani a hangulatát és meg értem azt is, hogy miért nem ebben a közegben akar ilyenekről beszélni.
- Írd meg az időpontot és a címet, én pedig ott leszek. Még talán az új pomponlány ruhámat is megmutatom. – lelkesen és pimaszul csendül a hangom, az utolsó kis megjegyzéssel csak ugratom őt, de vétek lenne nem lecsapni a korábbi magaslabdáját. – Viszont nem ér valami vírusvideót készíteni arról, hogy netalán miként esem hanyatt kalapácslendítés közben. – Brad mondjuk tuti rohadt jót nevetne, de nem vágyom ilyen hírnévre. Azt már másként megszerzem, hiszen pár hete részt vettem fehérnemű és bikini fotózáson. Ahh nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre, még ha nem is akarok komolyabban foglalkozni a modellkedéssel, de egyszer kipróbálni jó volt.  
- Igen, művészeti suliba, de lehet idénre passzolom. Kicsit sok volt az évvégi hajrában, de közben meg nem is akarom feladni. – tanácstalanul sóhajtok, aztán legyintek. – De ezt majd máskor megdumáljuk, ha érdekel miről is van szó. – nem akarom most bőlére ereszteni, nem ezért vagyunk itt, hanem hogy jól érezzük magunkat.
- Családdal: Zákinthosz - Navagio-öböl, Kanári-szigetek - Costa Calma és még menni fogok Kalilahval Szicíliába is és talán Braddel is elugrunk valahova. – egyáltalán nem fellengzősen mondom ezeket, szimplán lelkes vagyok, mert tényleg nagyon szeretek utazni és van egy olyan érzésem, hogy egy helyet ki is hagytam, ahol csak pár napig fordultam meg, mert elkísértem apát tárgyalni. Ő tárgyalt, én pedig élveztem a hely adta lehetőségeket.
- Ez szuperül hangzik és megértem, de biztosan sikerül összehoznotok. – bátorítóan csendül a hangom, mert barátokkal partizni mindig jó és lazulás mindenkire ráfér.  – Biztosan jó ötlet ez? Nem akarom, hogy valamelyikőtök csaja esetleg félreértse. – szívesen beugrom, de azért akadnak kételyeim, hogy mennyire jó ötlet. Tisztában vagyok azzal, hogy néhányan mit is hisznek rólam, pedig sose hajtottam rá senki pasijára, az hogy volt olyan pasi aki rám hajtott, miközben csaja volt, arról nem én tehetek.  
Csendesen figyelem a tömeget, míg a tájékoztatás zajlik, aztán míg kiosztják a felszerelést addig elmegyek a saját cuccomért és már beöltözve térek vissza. Tommy-hoz lépek és mosolyogva hallgatom őt, miközben kicsit megigazítom a védőruháját, hogy amit lehet azt tényleg fedje és valamennyire védje.
- Ne aggódj, vigyázok a kis trónörökös fenekedre. – pimaszul csendül a hangom és kicsit kuncogok is, aztán végig nézek a tömegen. – Meg is akarod nyerni, vagy van olyan, akit szívesen megsoroznál? – még talán ez ügyben is a partnere lehetek. Miért ne, hátha valaki szemet vetett a csajára, vagy csak keresztbe akart tenni neki, vagy csak szimplán nem kedveli. Sose lehet tudni mi zajlik a Trinity falai között, de intrikából sose volt hiány.
- Azért ne búj túlzottan a hátam mögé, mert a végén te leszel a következő mém alany. – persze, hogy ugratom, majd felveszem a maszkomat és az övét is lehúzom miután felosztották a csapatot. A mienkbe kapásból három emberrel kevesebb kerül, mert máris akad pár hisztiző, hogy én profi vagyok és nem lenne fair, ha ugyanannyian lennénk. Én csak szemet forgatok, hiszen mindenki más viszont esélyesen azt se tudja mit csinál. Egy fecske nem minden esetben csinál nyarat. Míg elhelyezik a pályán a zászlót, amiért jelenleg mind a két csapat versenyezni fog, addig a csapatok megbeszélik a tervet. Persze tőlem várja mindenki a megoldást, én próbálok pár tippet és tanácsot kiosztani, de aztán kezdetét is veszi. Már várom az első sikításokat és fájdalmas nyögéseket, hiszen a paintball rohadt fájdalmas tud lenni és biztosan mindenki be fog gyűjteni pár foltot.

Vissza kell fognom magam, hogy ne válaszoljak zsigerből amikor felidézi a lelki szemeim előtt hogyan is nézett ki pompomlány szerelésben. Sok kamaszfiúnak okozott álmatlan éjszakákat.
-Mhm... egészen csinosan. Emlékszem.-bólogatok nagyokat egy pimasz vigyorral. Persze az, hogy igyekszem még korántsem jelenti azt, hogy sikerül teljesen megfékeznem magamat a meggondolatlan megszólalásoktól, amire persze fel is hívja a figyelmem.
-Hát őszintén szólva már hiányozna, ha nem próbálná meg valaki kiforgatni mindenáron a szavaimat, hogy legyen egy kis dráma.-bár azon se kifejezetten lepődnék meg, ha abból megpróbálnának valami pletykát csinálni, hogy csak simán beszélgetünk. Amióta kapcsolatban vagyok előszeretettel igyekeznek mindenbe és bármibe többet látni. Na nem mintha emiatt bármit megpróbálnék bármit máshogyan csinálni, mint ahogyan azt én jónak látom.
Nem elég, hogy megcsipkedi az arcom még a hajam is összekócolja, bár abban nehéz kárt tenni, hiszen ha igyekszem is rendet tenni a göndör tincsek között akkor is úgy nézek ki sokszor mintha valaki éppen kirángatott volna az ágyból.
-ÉN?! Beszólni? NEKED?.. Egy kicsit igen.-de csak szeretetből, természetesen és ezt ő is tudja.. remélem.
-Hát köszi, azt hiszem szükségem van minden pozitív energiára, hogy ne basszam el tényleg. Igazából úgy érzem mindennel csak kísérletezek és tippelgetek a legjobbat remélve.-ilyen szempontból a barátok se jelentenek túl nagy segítséget. Nem igazán tudnak használható tanácsot adni és amikor elbizonytalanodok valamiben és náluk próbálok rákérdezni, akkor általában ugyanolyan értetlenül bámulunk egymásra mielőtt elengednénk a témát.
Tényleg elég sok dolog történt mostanában, sokszor én is csak kapkodom a fejem, hiszen ahányszor felkelek reggel ötletem sincs, hogy mire számíthatok aznap és mindig történik valami. Bevallom őszintén kicsit kezdek ebben elfáradni és bár nem érint lelkileg olyan rosszul, mégis megterhelő, hogy nincs nyugalom... vagyis az a fajta nyugalom, amit én szeretek.
-Ja, ja. Kicsit felpörögtek a dolgok.-értek egyet vele.
-Építészmérnöki. Szóval nem vagyok benne ezer százalékig biztos, hogy zökkenőmentesen bejutok.. de igyekszem.-nem szép dolog, de azt hiszem a felvételi procedúrában sokat számíthat majd a vezetéknevem. Apa viszi az egyik legnagyobb építész céget New York-ban szóval ha a személyes meghallgatásig eljutok, onnantól már simábbnak érzem a dolgot.
-Lehet inkább majd máskor. Itt elég sokan hallanak és nekik nem annyira szeretném kiteregetni a szennyest.-addig jó, amíg a suliban ennek nem megy híre és nem kezdenek el máshogy kezelni minket csak azért, mert feszkó van.
-Igazából... nem akarok egy érzelmi fogyatékosnak tűnni, hogy nem érzem a helyzet súlyát, de őszintén szólva már rég nem jó a helyzet közöttük. Szerintem úgy általánosságban a hétköznapokban nem sok dolog fog változni, szóval csak átvészelem az utolsó évet és utána úgyis azt terveztem, hogy elköltözöm. Bár egyikőjük sem volt túl sokat otthon.-szóval igazából ott is maradhatok. Nem tudom.
-Köszönöm, édes vagy. Mindenképp élni fogok a lehetőséggel. Egy jó rage room valamikor?-vonogatom meg a szemöldökeimet. Nincs is jobb, mint szétverni néhány dolgot terápiás jelleggel. Nekem legalábbis biztosan jól esne.
Legyintésére és az egész randizás kérdés elhessegetésére horkantva felnevetek.
-Ahhwww... az én kis független amazonom.-vigyorgok átkarolva a vállát és meg is szorongatom egy kicsit, hogy érezze a törődésem.
-Még egy sulit?-szalad fel a homlokom közepéig a szemöldököm.-Kezdek aggódni érted, hogy mazochista vagy...-egy lemondó sóhajjal ingatom meg a fejemet.
-Ohh megértelek. Az is kimerítő tud lenni, hogy örökké úton van az ember. Merre voltál eddig?-érdeklődök kíváncsian. Rám férne egy nagyobb kikapcsolódás, hogy tényleg tiszta fejjel tudjak majd nekifeküdni a sulinak, de valahol egyébként rohadt jól esik a suliban dögleni vagy éppen a banda próbáit kicsit jobban megtolni. Nem tudom mi lesz még a Bright Friday sorsa miután egyetemre megyünk, de azt hiszem még ráérek egy kicsit ezen aggódni.
-Ez egy nagyon jó kérdés. Szuper lenne a srácokkal lemenni Hamptonsba a nyaralóba, de bevallom őszintén azt se tudom, hogy ki-mikor ér rá. Ha megyünk majd szólok.. ha ráérsz, akkor becsatlakozhatnál.-bőven lenne hely mindenkinek és tényleg szívesen látnám ott. Szeretek vele együtt lógni.
Amint mindenki megérkezett megkezdik a biztonsági tájékoztatót és a felszerelések kiosztását.
-Nem vicceltem egyébként. Tényleg vigyáznod kell rám.-súgok neki oda vigyorogva.

öltözet

zene

helyszín

BEE

- Pedig egészen csinosan áll a pompomlány ruha, legalábbis soha senki se panaszkodott még, ha magamra öltöttem. – amikor a kéz hátrakötözésre tereli a beszélgetést, akkor válaszul kap egy szemforgatást és megingatom a fejemet. – Vigyázz mit mondasz, még a végén valaki félre fogja érteni és már másként fogod visszahallani. – persze hogy tudom miként értette, de nem is én lennék, ha nem szívnám továbbra is a vérét, meg mind a ketten tudjuk, hogy ebben a közegben néha miként is terjed a pletyka. Általában köze nincs a valósághoz. – Majd igyekszem hagyni azt, hogy mindenki érvényesülni tudjon és épségben keveredjetek haza. – jókedvűen csendül a hangom, hiszen imádom ezt a sportot, nem véletlen, hogy versenyszerűen űzöm. Még ha az elmúlt félévben kicsit necces volt időt szakítanom rá, tekintve hogy még egy sulit elkezdtem.
Újra elnevetem magam, amikor elhúzná az arcát, de persze azért még kicsit összekócolom a haját is amennyiben tudom, ahogy mondani szokták, pusztán testvéri szeretetből.
- Héé, most beszóltál? – tetetett durcás fejjel pillantok rá, hiszen köztudott tény, hogy én messzire kerültem eddig a komolyabb kapcsolatokat. Kalandok terén is ritka az, amikor ugyanazokkal keveredem össze. Bár ennek meg van a maga oka, amit eddig soha senki orrára se kötöttem és esélyesen nem is fogom. – Drukkolok, hogy minden jól alakuljon és nehogy elszúrd, mert cukinak tűnik. – még nem találkoztam vele személyesen, vagy ha igen, akkor is esélyesen pár szónál többet nem váltottunk, de egyszer talán lesz szerencsém jobban megismerni.
Kíváncsian fürkészem őt, miközben arról mesél, hogy mi is a helyzet vele, de a mosolyom hamar eltűnik, amikor a szüleit említi. Nem ő az első, akinél gond van odahaza, emiatt pedig még inkább szerencsésnek érzem magam, hogy a szüleimnél nincs ilyen gond, pedig anya is tinédzser volt, amikor életet adott nekem.
- Hogy mi? Jesszusom, ez nagyon durva.– hirtelen csak ennyit tudok kinyögni és szomorúan sóhajtok. – A sulival biztosan minden rendben lesz. Melyik szak? – először inkább erre terelem a beszélgetést, majd közelebb lépek hozzá és megölelem. – Szeretnél mesélni az otthoni dolgokról? Ha nem is most, akkor ez után vagy egy másik napon? Tudod jól, hogy bármikor meghallgatlak. – őszinte aggódalommal csendül a hangom, miután elengedtem őt. – Te ezt hogy viseled? Tudod már, hogy te mit szeretnél, vagy túl hirtelen jött az egész? – egyáltalán illik ilyet kérdezni, vagy jobb lett volna ha lakatot teszek a számra?
- Semmi gond. Ismersz, hogy nem haragszom, de ha szeretnél beszélgetni valakivel, vagy csak kiereszteni a fáradt gőzt valami őrültség közepette, akkor nyugodtan keres. – komolyan csendül a hangom és kicsit még mindig aggódva fürkészem őt. Kezdem egyre inkább mázlistának érezni magam, hogy mostanában semmi szarság nem történt velem, pedig jobb lenne ha velem történne, mintsem a barátaimat lássam kicsit megtörve, összezuhanva. Annál rosszabb nincs, amikor tehetetlenül nézed ahogy összeomlanak, mert a fájdalmukat, terhüket képtelen vagy elvenni.
Az utolsó kérdését hallva legyintettem és megingattam nemlegesen a fejemet is.
- Nincs semmi komoly kilátásban, még ha páran mást is gondolnak. Egyelőre inkább a kötetlenséget pártolom. - lemondóan sóhajtok, mert néha tényleg bosszantó tud lenni egy-két barátom, amikor az agymenésükkel jönnek ilyen téren. – Egyébként remekül, csak kicsit fáradtan. Húzós volt az elmúlt időszak, mert elkezdtem még egy sulit.– néha nehéz volt összeegyeztetni a kettőt, de igyekszem kitartani és nem feladni.  – A nyár is remek, kicsit pihenősebbnek gondoltam, vagyis részben az, de sokat utazom, ami szuper, ugyanakkor kicsit fárasztó is tud lenni. – nagy álmom, hogy bejárjam egyszer a világot, vagy legalábbis minél több helyre eljussak, de attól még néha fárasztó is tud lenni az utazás, meg a városnézés. Néha kicsit vágyom a szobám magányára, vagy éppen jó lenne kicsit több időt tölteni Bradley-vel is, meg a többiekkel, de ezen a nyáron ez csak szórványosan jön össze, mert mindenki más okból elfoglalt.  - Neked van valami terved a nyárra? Esetleg kiruccantok valamerre? - barátságosan csendül a hangom és remélhetőleg sikerül kicsit kellemesebb vizekre terelni ismét a beszélgetést.

Amikor legutóbb paintballoztam nagyjából két hétig látszódott a bőrömön minden egyes találat, ami elől nem sikerült elbújnom, szóval nagy vonalakban tisztában vagyok azzal, hogy mire is számíthatok csupán az a kérdéses, hogy ki mennyire vált át totális állat üzemmódba. Az ilyen programoknál mindig kell számolni a bennünk dúló tesztoszteron faktorral, ahogy azzal is, hogy mindenki mesterlövésznek gondolja magát csak azért mert a videojátékokban nem jelent problémát több tíz méterről leszedni az ellenfelet. Én már igazából félig el is temettem magam, csak a túlélésért játszom majd... legalábbis ez volt a nagy tervem mielőtt megpillantottam a potenciális reménysugarat. Kitörő örömön Joy láttán úgy nyilvánul meg, hogy gyakorlatilag rákiabálok, ezzel nem csak őt, de egy csomó másik embert is szinte kiijesztve a bőréből.
-Bocsesz, eskü nem így terveztem.-vigyorgok miközben magamhoz ölelem.-Kit keresel?-érdeklődök én is a hátam mögé pillantva. A szokásos keménymag, akikkel általában együtt mozgok most nincs itt. A srácok akikkel érkeztem inkább a tágabb baráti körből vannak.
-Hé! NA! Hé! A seggemről le lehet akadni, oké? Mégis miféle hölgy vagy te, hogy ilyenekkel fenyegetőzöl? Felháborító. Jogos ugyan, de attól még felháborító.-sóhajtok drámaian a szemeimet megforgatva.
-Na ne már... te meg a kispad? Esélytelen. Nagyon ajánlom, hogy ma ne csak szurkolólány legyél. Esetleg hátraköthetjük az egyik kezedet vagy esetleg mindkettőt, hogy korrekt maradjon a részvételed.-vonom meg a vállaimat nevetve.-Visszatérve... ha kártyát is elfogadsz a testőri szolgálatért, akkor nincs gond.
-Ő nem jött otthoni elfoglaltságok miatt.-neki sem a legegyszerűbb most az élet, ezer dologgal van elhavazva és szerintem egy ilyen buli púpnak sem hiányzott pillanatnyilag a hátára.
-Baszki, ne már!-nevetek elhúzva a fejemet amikor kicsit megnyomorgatja az arcomat.-Ja, köszi. Már illett kicsit összeszednem magam és kipróbálni, hogy képes vagyok-e fenntartani egy kapcsolatot, mint egy normális ember a felnőttkor küszöbén.-bólintok egyetértve. Nagyjából mindenki azt mondta, hogy jó látni, hogy próbálok megkomolyodni ilyen téren is. A gimiben még belefért, hogy ész nélkül tomboltam és kiélveztem az élet adta lehetőségeket, de még én is elismerem, hogy ezt nem lehetett örökké fenntartani.
-Huhh.. hát megvagyok. Most minden egy kicsit sok. Hajtok ezerrel, hogy ne legyen gond a bejutással a Columbiára, közben bontogatom a szárnyaimat a kis párkapcsolatomban, otthon gáz van, szerintem anyuék el fognak válni, bár ez még így nincs kimondva, de apu elköltözött, szóval ja... van baj most bőséggel.-sorolom neki az éppen aktuális katasztrófa részleteit, ami lejátszódik a hétköznapjaimban.
-Akartalak hívni, hogy fussunk össze és lazuljunk egyet, de őszintén szólva még a seggemen is levegőt próbáltam venni, szóval ezért voltam mostanság szar barát, amiért bocsánatot kérek.-már kapja is a kiskutya szemeket, hogy javítsak a helyzetemen, bár gondolom, hogy igazából nem haragszik. Jó ok nélkül nem szívódnék fel ennyire.
-Te hogy vagy? Suli? Elszánt pasik áradata tolong a küszöbödön?-érdeklődök, hogy tudjam én miről maradtam le idő közben nála.

öltözet

zene

helyszín

BEE

Magam sem tudom, hogy én voltam a nagyobb ökör, amiért segédkeztem abban, hogy megvalósulhasson a születésnapi lövölde, vagy inkább Luke, amiért ezt akarta tető alá hozni ennyi eszement tinédzserrel. De egy pozitívum volt, még pedig az, hogy nem kell attól félni, hogy másokkal is összeakadunk a pályán, mert sikerült meggyőznem a születésnapost , hogy inkább bérelje ki az egész helyet, így oda mehetünk, ahova akarunk, mert három fajta pálya van, az egyik beltéri és kettő kültéri a raktárépület mögött. Mindamellett nem kell aggódni amiatt se, hogy bármiféle botrány törne ki, mert egy-két embert netalán magával ránt a pillanatheve, vagy csak jó mókának tartanák azt, hogy mások bajuszát húzogassák. Tudom, hogy mennyire lökött tud lenni egy-két srác, de remélhetőleg most egyikük se hagyja otthon az agyát.
Hamarabb érkeztem meg, mint a többiek, hogy még Tobiassal váltsak pár szót, hiszen jól ismer már. Évek óta boldogítom, mert az egyik csapatában játszottam. Szuper edző és kicsit olyan is, mint valami pótapa, aki hajdanán egyébként katona volt. Neki köszönhetően egyre jobbak lettünk a csajokkal és egyre többször hoztuk el az aranyat is, legutóbb pont egy hete nyertünk ezen a pályán mérkőzést.
Lassú léptekkel indultam el Tobias mellett, ahogy szállingózni kezdek az emberek és érkezett még két másik segítő is, akikkel köszöntünk egymásnak, majd magamra hagytak. Köszöntem pár ismerős arcnak és éppen az egyik csajszi kérdésére válaszoltam, amikor is meghallottam az ismerős hangot, amint a nevemet kiáltotta. Még jó páran felé fordultak, majd rám néztek, miközben sietve fordultam a hang tulajdonos felé és játékosan megnyomogattam a fülemet, mintha csak attól tartanék, hogy neki köszönhetően megsüketültem.
- Szia Tommy. – mosollyal az arcomon viszonoztam a köszönést, csak jóval halkabban, mint ő. – Figyi, nem vágyom még hallókészülékre. – sokatmondóan pillantottam rá, de a mosolyom elárulta, hogy csak szívom a vérét. Nem igazán érdekelt, hogy nagyobb feltűnést keltett, mint kellett volna. Amikor végre közelebb ért, akkor megöleltem és megpusziltam, aztán sietve pillantottam mögé, mintha csak keresnék valakit.
Megforgattam a szememet a kérdését hallva.
- Dehogy, akkor még is miként lőhetnélek fenéken, hogy megbüntesselek, amiért mostanában szinte sose érsz rá? – komolyan csendült a hangom, de aztán elnevettem magam. – Ha a testőrödnek akarsz felfogadni, akkor annak nagyon drága lesz az ára, ugye tudod?– bolondozva csendült a hangom, de mielőtt még mondhatott volna valamit ismét megszólaltam. - Arról nem is beszélve, hogy lehet még kispadra ültetnek, mert profinak számítok. - aztán újra a tömeg felé pillantottam. – Milli nem jön? – kérdőn pillantottam rá, hiszen instáról megtudtam azt is, hogy végre ők ketten összejöttek. – Amúgy gratulálok és sok boldogságot nektek. Itt volt az ideje már. – játékosan kicsit megszeretgettem a pofiját, mintha csak a nővére lennék.  Láttam esélyt arra, hogy a tettem picit idegesíteni fogja, de ismert annyira tudja, hogy imádom ugratni. – Hogy vagy? A suli foglalt le, a barátnőd vagy más miatt tűntél el? – még volt egy kis idő kezdésig, mivel még nem érkezett meg mindenki. Például a szülinapos se.

Fél órányi zötykölődés egy pasikkal zsúfolt kocsi hátsó ülésén konkrétan nem volt rajta a bakancslistámon főleg, hogy a három seggnyi helyre bepasszírozódtunk négyen. Úgy nagyjából a második percben bántam meg, hogy végül nem a csomagtartót választottam, hiszen a SUV tökéletesen kényelmes lett volna hátul, de nem.... én barom beleálltam a szokásos pasis lökdösődős tolongásba és mivel a végén már ciki lett volna feladni, így inkább véghezvittem a tervet, ha már elkezdtem. A másik opció az lett volna, hogy legalább még egy ember bevállalja, hogy kocsival jön, de hát milyen szülinap az, ahol nem koccint az ember? Az, hogy tömegközlekedést használjunk fel sem merült, pedig egyébként Brooklyn még nem is lett volna olyan rettenetes túra, de ezen már meg sem lepődök, ha rólunk van szó. Szinte megkönnyezem a pillanatot, amikor végre leparkol a kocsi a régi gyárépület előtt, ami paintball pályává lett átalakítva és úgy ömlik ki a kocsiból a csapat egy része a hátsó ajtókon keresztül akár a bohócok a cirkuszban...
-Hát ez mókás volt, soha többet ne csináljuk ilyet.-morgolódok miközben még esünk kelünk egy kört egymáson keresztül és aztán végre elindulunk a bejáratnál gyülekező társaság felé, hogy becsatlakozzunk. Úgy érkezünk meg a többiekhez akár az özönvíz. Hangos köszöntések, pacsik, puszik, kinek mi jár, az ünnepeltet persze extrán megszorongatom mielőtt átadnám a lehetőséget másnak is. Ekkor akad meg a tekintetem a szőke hajzuhatagon.
-Joy!-szinte rákiabálok a meglepettségtől, bár mentségemre szóljon, hogy egyébként nem akartam ennyire elereszteni a hangomat. Már mászok is át vagy két-három emberen, hogy közelebb férkőzhessek hozzá. Mielőtt egyetemista lett kifejezetten sokat lógtunk együtt, főleg a rajzszakkörön, de rendszeresen járt a Bright Friday koncertekre és nem csak azokra, mik a sulis rendezvényeken zajlottak le. Mostanság kicsit megritkultak a találkozók, mi főleg az én hibám, hiszen az utolsó évet taposom a gimiben és anyuéknál sem a legrózsásabb a helyzet, így a mindennapos túlélés a megszokottnál jóval több energiát igényel.
-Velem leszel egy csapatban ugye?-már csapom is a válla köré a karomat.-Kell valaki mellém, aki tud is célozni... én valószínűleg csak húzni fogom a ravaszt mint süket a csengőt szóval várhatóan igen alacsony lesz a találati arányom.-őszintén nem szeretnék Joy ellen játszani. Egyszer már szemtanúja voltam annak, hogy mit képes művelni egy paintball pályán, így tisztában vagyok azzal, hogy csukott szemmel úgy seggbe tudna lőni 30 méterről, hogy közben nem is látnám honnan érkezett a golyó.

öltözet

zene

helyszín

BEE