Pár hasznos információ kicsi Tomminkról a teljesség és az átgondoltság abszolút hiányával. FIGYELMEZTETÉS miután egy 16 évesről beszélünk és a személyisége még eléggé kiforratlan, így az itt szerepelt információk szavahihetőségének ideje nagyjából 4-5 hónap.

Van egy ikertesója, viszont ő az elsőszülött. Tudni kell, hogy ekkor volt életében először és utoljára igazi “versenyszelleme”. Nem tudja meghatni a győzelem, nincsen meg benne az a győzni akarás iránti tűz. Inkább csak úgy megoldja a dolgokat, aztán valahogyan mindig a legjobbként kerül ki. Mert, hogy ez a gyerek úgy általában mindenben sikeres. Mármint olyan szinten, amikor már rohadt idegesítő a körülötte lévőknek. Ennek pedig van egy óriási nagy hátulütője: Tommynak még életébe nem kellett igazán küzdenie. Remélhetőleg valamiben egyszer valahára béna lesz és akkor legalább kap az élettől egy jól megérdemelt pofont.

Pozitívum, hogy alapvetően egy kíváncsi természet, ezért hála istennek az előbbiek miatt nem alakult ki egy általános unalom a világ felé. Sőt! Több állandó hobbija is van, és gyakran próbálkozik új dolgokkal.

Sok barátja van, könnyen alakít ki kapcsolatot az emberekkel és utána könnyen megkedvelteti magát velük. Mindenkire szeret időt szánni. Még ha a valóságban nincsen is így: nem szeret különbséget tenni a haverjai között. Próbál mindenkire úgy tekinteni, mint “legjobb haver”. Persze ez óriási nagy hülyeség, hiszen neki is van egy belső köre bármennyire is szereti tagadni.
Ott van például a telefon kérdése. Tommy utál telefonálni, ezért csak kb. 5-6 ember tudja a telefonszámát. Állítása szerint nem azért, mert ők az “igazi barátai”, hanem mert ezen a listán csak olyan személyek vannak, akiket baj esetén felhívhat…. Na már most, baj esetén nem pont az igazi barátainkat próbáljuk felhívni?

Pár hete vett magának egy tengerimalacot, aztán pedig a szobájában elvesztette… A gond az, hogy nem hogy az elvesztésről nem tud a család többi tagja, de arról sem, hogy az állat létezik.

Mostanában kicsit túl sokat káromkodik, ami sürgősen változtatnia kéne. Főleg, mert amúgy elég unalmasan csinálja.

Alapvetően egy kedves és jó ember, de persze őt sem kedveli mindenki. Ez pedig így normális.

Sokszor ő áll a középpontban, és ez már így van nagyjából mióta megszületett. Az idősebb Kershaw ezt pedig borzalmasan élvezi. Egyszer a személyisége miatt, másodszor mert egyszerűen már ezt érzi természetesnek. Édes istenem adja a világ, hogy valaki letörje ennek a srácnak a szarvát!

Meglepően sokat jár bulizni, viszont van egy kis titka: Tommy nem bírja a piát, ezért sokszor bekamuzza, hogy a poharába lévő víz valójában vodkaszóda. Füvescigi már más téma.

Imádja az espressotonicot, már-már betegesen módon.

Minden héten lottózik.

Gondolom, ha a Central Parkban valaki meglátja, hogy egy srácot egy lány leborít egy jegeskávéval, akkor arra visszafordul. Mármint én tuti nagyon feltűnően visszafordulnék. Persze mivel most én vagyok az a srác, így annyira nem örülök, hogy az emberek engem bámulnak.
Éppen, hogy csak sikerül a kávét kitörölnöm a szememből, hogy lássak valamit, Millienek már csak a hátát látom, ahogy dühösen távolodik tőlem.
De menjünk vissza egy kicsit az időben, hogy tényleg ti is értsétek hogyan keveredtem ebbe a szituációba.
Időm nagy részét emberek társaságában töltöm. Nagyon ritkán vagyok egyedül, mert nem is nagyon szeretek. Viszont a falmászás pont olyan dolog, amit egyedül csinálok. Egyik haveromat sem rángatom el magammal, és a teremben sem álltam neki ismerkedni. Nem tudom miért, mert tőlem ez nagyon fura. Normális esetben már rég a recepciós is világi nagy haverom lenne. Talán most az egyszer szerettem volna külső szemlélő lenni. Ez egészen sikerült nagyjából olyan 3-4 hónapon keresztül. Mert hogy, akkor megjelent Millicent Lee a teremben a gyönyörű hosszú lábaival, én pedig nem tudtam türtőztetni magamat. 16 éves vagyok, most mit tegyek: rástartoltam a lányra.
Szerelmi életemről azt kell tudni, hogy igazából nincsen. Olyan barátnőm vagy barátom még nem volt, ami úgy igazán hivatalos lenne. Kavartam már sok emberrel (volt már sajna, hogy egyszerre), de a rosszízű pletykákkal ellentétben nem vagyok akkora kurafi. Csak szeretek flörtölni és ismerkedni… Szóval nem, nem bírtam ki, hogy ennek a  10/10 lánynak ne csapjam a szelet úgy mintha muszáj lenne.
Ő pedig úgy állta a sarat, mint egy várát védő lovag. Esküszöm még én is meglepődtem. Emiatt pedig kialakult közöttünk egy verseny. Milli mikor adja be a derekát egy randiért, én pedig mikor adom fel. Egy idő után már csak azért bókoltam neki, hogy nyerjek. Értitek… Én nyerni akartam! Máskor már rég elengedtem volna az egészet. Franc foglalkozik ennyit ezzel az egésszel.
Verseny persze még mindig tart, de már egészen más módon. Nem azt mondom, hogy lemondtam arról, hogy megszerezzem a lányt (mert tuti hogy nem fogom bevallani, hogy nyert), de már más lett a prioritás. Inkább az esti hosszas beszélgetéseink vagy az edzés utáni közös kávézások.
Tudjátok ő ilyen igazán vagány lány, aki minden szituációban könnyen feltalálja magát. Talán pont ezt kedvelem benne a legjobban, és pont ezért szoktam magammal vinni bulizni. Őt bármilyen társaságba bevihetem és rögtön jól érzi magát.
Most pont ez lett a vitánk kiváltó oka. Mert, hogy a legutóbbi alkalommal történt egy kicsit extémebb dolog velem: életemben először smároltam egy sráccal. Ami tőlem nem meglepő, mert bulikban gyakran kavarok random számomra nagyon tetszetős, de ismeretlen emberekkel. Olyan 1-2 évvel idősebb lehetett nálam és úgy nézett ki, mint egy görög isten, de komolyan. Magamat sem tartom csúnyának és szerintem a body is rendben van, de esküszöm ennek a gyereknek olyan nyálcsurgatós megjelenése volt. Jó persze lehet, hogy csak a pia másítja meg az emlékeimet, de hagyj higgyem azt, hogy Mr.Perfection ajkaival érintkeztem.
Millie, pedig ezt a csókot látta és.. hát azóta rohadt fura.  Máskor is látta már, ahogy csajozok, vagy bulikban kavarok másokkal, de most mintha teljesen kicserélték volna. Esküszöm teljesen megbolondult. Abban a pillanatban lelépett a buliból köszönés nélkül, majd azóta is csak hébehóba rövid szavakkal válaszolgat az üzeneteimre.  A Centrál Parkos találkozásunk miatt is úgy kellett könyörögnöm neki. Még fel is hívtam telefonon. Én! Aki annyit telefonál, hogy a saját számát sem tudja.
Rendezni akartam vele ezt a dolgot, mert hát… Millieről van szó, aki az elmúlt időben elég fontos lett nekem, na meg mert már elég sötét gondolataim lettek. Mint például, hogy lehet az zavarta, hogy fiúval csinálom.
Egy nagyobb, piros motoron érkezett belekarolva az előtte lévő srácba. Mondta, hogy a bátyja hozza, így nem foglalkoztam nagyon az alakkal, meg hát bukósisak volt rajta. Oda jött a padhoz, ahol vártam rá, de nem volt hajlandó leülni mellém és igazából normális kommunikációra sem. Ugyan olyan rideg volt, mint a buli óta. Már készültem feladni az egészet, amikor is észre vettem a háttérben ahogy a motoros leveszi a sisakját.
Na ekkor kezdtem megérteni mi is történik.
Oh, mert igen. Hát persze, hogy igen… A motoros, szóval Millie bátyja = Mr. Perfection, a srác, akivel a buliban smároltam.
Nem akarom egyenként elmondani, hogy pontosan mit mondtunk egymásnak, mert összevesztünk és nem igazán tudom az egészet szóról szóra visszaidézni, de itt van egy kis lista:
* Bocsánatot kértem, amiért a bátyjával smároltam
* Szerinte nyugodtan kavarhatok bárkivel őt nem zavarja – ekkor még tartotta a rideg hangnemet  
* Mondtam, hogy tudom, de a bátyja más téma
* Erre kifejtette (megjegyzem, hogy amúgy eléggé megsértődve), hogy őt aztán nem érdekli, hogy kinek a szájába dugóm a számat.
* Én meg a hangneme miatt kicsit feltüzelve elég gúnyosan megjegyeztem, hogy ha annyira nem érdekli, akkor miért egy hisztispicsa az elmúlt hetekben. Na meg, hogy döntse már el végre, hogy mit akar.
Erre kaptam a kávét az arcomba.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mondanám, hogy a tinik teljesen átlagos életét éled, de hát mindketten tudjuk, hogy sem az életed, sem te magad nem vagy átlagos. Hiszen egy igencsak tehetős család elsőszülött gyereke vagy, aki mondhatni mindig mindent ezüst tálcán kapott, bár ezt talán még te magad is elismernéd. Lehet, hogy az a lány az edzőteremből az első, akiért tényleg versenybe szálltál, és igazán küzdöttél, hogy befűzd...? Aztán sajnos ez is elég furcsán sült el, ugyebár! Vagy az a pohár kávé az arcodba még nem a vége? Nem, kétlem, hogy a ti történetetek itt ezzel véget érne, vagy hogy ilyen könnyedén feladnád ezt a harcot. Mert azért mégis csak egy átlagos tini vagy, akit az érzései és a hormonjai visznek előre. Aki egész jófej, humoros, vagány, és a történeted alapján igazából egész aranyos, rendes srácnak is tűnsz, akinek nem véletlenül van olyan sok barátja és haverja. Akit nem véletlenül kedvelnek annyian, és aki egészen biztosan rendbe tudja még hozni, ami elromlott. (Persze kérdés az is, hogy melyikükkel is szeretnéd igazán helyrehozni ezt a kavarodást?   )
Én mindenesetre nagyon drukkolok neked! És milyen jó, hogy ebben a szituban és küzdelemben nem is vagy teljesen egyedül, hiszen a húgod és a jó barátod már várnak rád...  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!