Az, hogy ezt az estét nem így terveztem az gyenge kifejezés. Már hánytam... kétszer... azt hiszem.. ebből egyszer egy vázába, amit utána elegánsan visszatettem a polcra...
Ez még nem jelentette volna azt, hogy totál végem lesz, ellenben az, hogy alkoholban pácolt agyam elhitte Bob-nak, hogy ha szívunk egy kicsit az majd jót tesz betette az utolsó koporsószöget az estébe. Az elmúlt fél órában faltól falig keringtem a kurva lakásban a kijárat után kutatva... megjegyzem nagyjából tizenkét alkalommal mentem el mellette mielőtt ki jutottam rajta, majd még fél órán keresztül támasztottam egy villanyoszlopot, hogy el ne dőljön az a szerencsétlen ha már ilyen veszettül forog az egész világ. Minden mozgás koordinációtól mentesen kezdtem el nyomkodni a telefonomat, hogy fuvart szerezzek és őszintén meg sem néztem, hogy kit hívok fel, csak akkor vetettem egy pillantást a kijelzőre, amikor már kicsengett éppen. Anya. Na bassza meg ő meg miért hív? Vagy én hívom.
-Halóóóó!-kiabálok bele, de aztán újra kicseng jelezve, hogy a másik fél még nem fogadta egyébként a hívást. Hát ezt benéztem.. hoppácska.
-Anya!-a hangerőt még mindig nem tudom szabályozni.
-Ne legyél mérges.. vagy ne mérgesebb mint egyébként.. DE...-kezdek bele mielőtt a telefont oldalra elemelve a fülemtől még a padkát is megkínálom egy adag gyomortartalommal.
-Szóóval.-folytatom, mintha mi sem történt volna.
-Egy kicsit iszogattunk és értem kéne jönni, mert... elhagytam a telefonom és nem tudok taxit hívni.-magyarázom neki a telefonomon keresztül.
-Itt vagyok a.... itt.... itt a McDonald's-nál Broadway-en... gyere már értem na... meghívlak egy hambira, hogy leugrasz értem... én fizetek.-kihagyhatatlan ajánlat ugye? Még szar kész részegen is egy gáláns úriember vagyok, hogy meghívnám anyámat egy hamburgerre, ha kimenti az elázott seggemet.
-Tali a mekiben.. addig rendelek, amíg ideérsz.-már csoszogok is az irányba sorsára hagyva a villanyoszlopot, hogy most már felőlem eldőlhet, ha akar, nekem találkozóm van az anyámmal.