Daven a controlling osztályról érkezett, ez a címke pedig a személyiségéről is sokat elárul: lételeme a pontos tervezés, az alapos célmeghatározás és mindenekelőtt a kontroll.

Nem szereti a spontán ötleteket, még ha nincs is különösebb programja aznap este, ha váratlan meghívással állsz elő, biztosan megpróbálja kimenteni magát valahogy. Ez az ebédidőre és a napi programokra is érvényes, ha nem beszélted meg vele már előző nap a terveidet, nagy eséllyel nemre számíthatsz.
Annyira ódzkodik az improvizálástól, hogy a társasjátékokat - és úgy általában véve a kötetlen programú eseményeket - elvből elkerüli, de mind közül kiemelkedik az az egy, amit szíve mélyéről gyűlöl. Van az a gyakran idézett felmérés, aminek az eredményei szerint sok ember inkább lezuhanna egy repülővel, mint hogy nagyobb tömeg előtt beszédet mondjon. Na, nála pontosan ez az activity.
Összességében elmondhatjuk, hogy a rugalmasság szobrát bizonyára nem róla mintáznák meg, de azért, ha nagyon muszáj, képes alkalmazkodni a változó körülményekhez, és hajlandó kompromisszumot kötni, de csak akkor, ha kellően rákontrázhat a feltételekre:
- Mi vizsgáztassuk le az autót? Nem ez az, amivel legutóbb is volt valami szívás...? Ja, hogy de. Hát ez tényleg visszautasíthatatlan ajánlat, Lucas.
Jól van, segítünk. De csak, ha holnap kilencre ide tudjátok hozni. És ezentúl csakis hozzánk külditek a VIP vendégeket.

Sok energiát fordít a megfelelő szokások kialakítására. Amit csak lehet, gondosan megválogatott szabályok köré szervez, ezek betartása pedig nem csak stabilitást, jólszervezettséget és magabiztos fellépést kölcsönöz neki, de a karrierje lépcsőfokain haladva is hasznos segítőtársnak bizonyult. Ugyan nem mondhatja el magáról, hogy ő a legfiatalabb vezető a GM vérkeringésében, de mindenképpen a fiatalabb korosztályt erősíti, és ami őt illeti, köszöni, ezzel tökéletesen elégedett. Jelenleg.
Szeret naprakész lenni, kifejezetten zavarja, ha egy témában nem mozog elég otthonosan. Mivel a cég detroiti vezetősége nemrég bejelentette, hogy a 2040-re tervezett széd-dioxid-semlegesség elérése az egyik legfontosabb cél – amihez 2035-ig a belső égésű motorral működő járművek gyártásával le kell számolniuk – szükségét érezte, hogy ő is továbbképezze magát ezen a területen.
Fenntartható mobilitási megoldások és azok implementálása. Környezetbarát közlekedési technológiák és zöld logisztika. Mostanában a munka kihívásai mellett ehhez hasonló beadandók és olvasmánylisták töltik ki a szabadideje nagyrészét.
Mindig tart bent az irodában legalább egynapi váltásruhát, és az is előfordult már, hogy egy frissítő zuhany után a cég egyik vendégszobájában feküdt le, mert úgy ítélte meg, hogy már felesleges lenne hazavezetni, csak hogy reggel újra megtehesse ezt az értelmetlen távot.

A praktikusabb megoldás nála mindig nyer, akkor is, ha szociális vagy éppen pszichológiai szempontból a döntés hagy némi kívánnivalót maga után. Az emberi tényezőkkel nem mindig kalkulál elég mélyen, de nem azért, mert olyan rideg vagy szívtelen lenne, hanem egyszerűen eszébe sem jut. Ennek ellensúlyozásában a mindenkori asszisztenciájának kifejezetten nagy szerepe van. Ha sikerül elnyerni a bizalmát, a megfelelően prezentált észrevételek gyakran átjutnak a szűrőn. Nem ismerné el, de szüksége van rá, hogy olykor rábízhassa magát valakire, ám csak olyasvalaki képes hosszabb távon is megmaradni mellette, aki el tudja viselni a rigolyáit, állja a sarat a mindent szóvá tevő megjegyzései alatt, és hajlandó bizonyos extrákat is bevállalni.
- Camila, megtennéd, hogy a munkalapok után átnézed ezt a néhány ékszerüzletet? Estére szükségem lenne egy jegygyűrűre. A meeting után átküldöm a pontos paramétereket.

A testvére halála miatt a szülei lehetetlenül túlóvták, nagy valószínűséggel ennek következtében alakult ki az allergiája, az enyhe hipochondriája és a tisztaságmániája is. Öndiagnosztizálással nemrég egy érdekes betegség tüneteit is felfedezte magán, ami a szimmetriához való kényszeres ragaszkodásban nyilvánul meg. Nem bírja sokáig elviselni, ha az asztalon nem a megfelelő helyen vannak elrendezve a tárgyak, és ő az, aki biztos, hogy szólni fog, ha az egyik oldalon felgyűrődött a blúzod.
Nagy hangsúlyt fektet az egészséges életmódra: kalóriaszegény étrend, gourmet éttermek. A barátnője vegán, ami részben rá is hatással van. Rendszeresen edzőterembe jár, hetente egyszer uszodába, arra viszont képtelen rávenni magát, hogy bárhová is gyalog menjen, még az öt percre lévő, sarki kávézóba is autóval indul el. Ha teheti, általában már este tízkor lefekszik, hogy kellően kipihenten és tiszta fejjel tudjon gondolkodni másnap, ugyanezen okból az alkoholtól is szereti megkímélni az agysejtjeit. A dohányzásról régesrég leszokott.

Estére vihart jósoltak, de nem akarták lemondani a programot. Amanda ragaszkodott hozzá, hogy egy késő esti vacsorával ünnepeljék meg a nemrég végtért sajtótájékoztatót, amin a férfi bejelentette, hogy a várakozásokat felülmúló második negyedéves adatok mellett a vállalat egy másik komoly sikert is elkönyvelhet: néhány hónap múlva új GM-szalont nyitnak a városban. Végül pedig átvette az elismerésül kapott bársonyplakettet, aminek gravírozott táblácskája büszkén hirdette: Daven McAllister kiváló teljesítményéért és a vállalat jövedelmezőségének növeléséért.
Az elmúlt hónapokban valóban több időt töltött az irodában, mint otthon. A szalon az ő ötlete volt, nem volt egyszerű mindennek utánajárni, az utolsó szögig megtervezni a költségeket és a várható megtérülési arányt, nem utolsó sorban pedig olyan formába csomagolni a vezetőség előtt, hogy beszerezze a kellő engedélyeket a projekthez.
Camila nélkül talán sosem készült volna el vele… pillantott ki a taxi ablakán az East River partján himbálózó jachtokra és vitorlásokra. A kikötőkötelek megfeszültek, ahogy a heves szél felkavarta a vizet, egyre erősebb hullámokat csapva a dokkhoz és a rakparthoz. A látvány egészen magával ragadó volt; siker és ünneplés ide vagy oda, egy pillanatra elfogta az érzés, mintha egy vékony drótkötél az ő gyomrában is épp így megfeszült volna, lehetetlenné téve, hogy akár egy percre is kiengedjen benne a nyomás, örökös, halk zümmögéssel adva tudtára, hogy valamit figyelmen kívül hagy. Sejtette is, mi volt az, de a munka és a külvilág zaja általában kellően elnyomta benne ezt az amúgy is kellemetlen témát.


Mikor kiszálltak, az arcának csapódó, akaratos szél azonnal libabőrcsíkot vont végig a nyakán, ami az inge alá is mélyen bekúszott. A vékony zakó nem bizonyult elegendő védőpajzsnak, hoznia kellett volna egy kabátot. Ha megfázik, holnap elég nagy tortúra lesz a detroiti főnökségi ülés, az azt követő fogadástól pedig már most borsózott a háta.
- Talán mégis el kellett volna halasztani ezt a vacsorát. A jelek szerint az időjárás is ezen a véleményen van… – jegyezte meg, ahogy sietve kinyitotta a nő előtt az étterem ajtaját, és vetett egy gyors pillantást a felettük gyülekező szürke fellegekre: pillanatok kérdése volt, hogy kövér esőcseppek borítsák be a kinti világot. Az óceán felől érkező szél sós illatát érezni lehetett a levegőben.
A pincér a lefoglalt, panorámás kilátással kedveskedő asztalhoz vezette őket. A borválaszték rövid áttanulmányozása után, a jól ismert burgundi mellett döntöttek. Amanda csak azután szólalt meg, hogy újra kettesben hagyták őket.
- Szó sem lehet róla – nézett a férfi szemébe, a hangjában doromboló eltökéltség csengett. – Végre lezártad ezt a szövevényes projektet, méghozzá nem is akármilyen eredménnyel. A nagyfőnökök még Detroitban is rólad áradoznak, ez pedig olyasmi, amit mindenképpen meg kell ünnepelnünk.
Daven figyelmét nem kerülte el a gondosan bélelt végre és a nő hangjában játszó édeskés hízelgés sem, ami kétségtelenül jól esett, de nem tudta kiverni a fejéből a minden bizonnyal szakmai ártalomból született gondolatot, hogy készült valamire.
- Meg aztán… lenne is valami, amiről szeretnék beszélni veled.
Bingó.
Érezte, hogy a gyomra automatikusan szűkülni kezd, mert igazság szerint nagyon is sejtette, melyik témáról lehet szó. A nő keze előremozdult az asztalon, és finoman a sóbálvánnyá meredt kézfejére csúszott.
- Most, hogy minden nyugvópontra érkezett, és felszusszanhatsz egy kicsit, talán ideje lenne sort kerítenünk az esküvőre is. Mit szólsz hozzá?
A férfi résnyire nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de egy halk szusszanáson kívül semmi nem jött ki a torkán. Inkább becsukta, és megnedvesítette az ajkát. Valahol számított rá, hogy az este szóba kerül ez a kérdés, de mégsem volt eléggé felkészülve rá.
- Hát… azért még nem mondanám, hogy készen vagyunk. Egyelőre csak a tervezetet fogadták el. A kivitelezés hátra van.
- De gondolom, nem te akarod kifesteni a falakat és nem is személyesen akarod felügyelni a padlóburkolást.
- Természetesen nem, de…
Amanda viszont nem hagyta, hogy befejezze.
- Ha jól számolom, öt éve vagyunk együtt, és már több mint egy éve viselem ezt a gyűrűt. – Vékony ujjai gyengéden, de határozottan körbefonták a férfi kezét. Ahogy lepillantott, a gyűrűn ülő gyémántkő megcsillant a gyertyafényben, Davent pedig hirtelen elöntötte a beszorultság érzete, a zsigerei felől érkező klausztrofóbia hűvös hullámokban áradt szét a mellkasában, és zúdította a vérét az ujjbegyei felé. – Eddig a munka miatt nem volt rá idő, aztán a kínai utazás miatt, jött az audit, meg a szüleid konfliktusa, majd a vizsgák, és ez a végeláthatatlan szalonnyitó-procedúra. Mindig csak a megfelelő alkalomra vártunk, és szerintem ez most az. Akár még ma este kitűzhetnénk egy dátumot.
A ma este hallatán kiszáradt a torka. A nyaka és a kulcscsontja, ami az előbb még borzongott a hidegben, most égetően bizseregni kezdett, mintha egy láthatatlan kéz feszült volna rá, nyirkos ujjaival préselve ki belőle a levegőt. A pulzusa élénken lüktetett az ereiben, mintha a pánik előszele kóstolgatta volna.
- Vagy már nem akarod?
Újra levegőt vett, hogy kipréseljen egy elfogadható választ, de ekkor a pincér megérkezett a borral. Amanda visszahúzta a kezét, az ő tekintete pedig a lassan bugyogó borban keresett menedéket. A francba is, akarta, hiszen szerette a nőt. Akarnia kellett volna, de a gondolat, hogy összeházasodjanak, majd összeköltözzenek, hogy hivatalosan és visszavonhatatlanul megállapodjon mellette és minden menekülőutat elzárjon, valahogy fullasztóan erős tiltakozást váltott ki belőle. Nem tudta megmagyarázni az okát, nem tudta, honnan jött, de piszoknehéz volt mit kezdeni vele. Egyszerűbb volt inkább nem tudomást venni róla. Neki tökéletesen megfelelt volna a jelenlegi állapot is. Elvégre már öt éve működött, nem igaz? Amanda arcáról viszont leolvasta a csalódottságot. Megrendelték a vacsorát, majd mikor a pincér elment, összeszedte magát.
- Dehogynem akarom… - biztosította, és halkan megköszörülte a torkát. – Csak… szerintem meg kellene várnunk, hogy előbb anyáméknál is rendeződjenek a dolgok.
- Nem az anyádhoz akarok hozzámenni, Dave.
- Világos – fújta ki frusztráltan a levegőt a férfi és a borospohár után nyúlt. A tagjaira ereszkedő szorongás, úgy tűnt, a dühben próbált kiutat keresni. – De nem akarom, hogy botrányba fulladjon az esküvő. Te is tudod, milyen kiszámíthatatlanul viselkednek, mióta a válás felmerült.
- Egybekelhetnénk Olaszországban is. Az talán újra összehozhatná a családot. Rákerestem arra a partszakaszra és lélegzetelállítóan gyönyörű az a hely, imádnám, ha ott…
- Az teljesen kizárt – zárta rövidre a témát a férfi, és a fejét ingatva újra nyakon ragadta a poharat, de Amy nem hagyta annyiban.
- Mégis miért? Nem is ismerem az ottani rokonaidat.
- Úgysem kedvelnéd őket.
- Már miért ne kedvelném? Szerintem jó ötlet, néhány étteremből már árajánlatot is kértem…
- Az istenért, azt mondtam, hogy nem! – villant meg valami a szemében, ami egy csapásra csendet teremtett. Olyan mély, sűrűn rátelepedő csendet, hogy a dobhártyája majd’ beszakadt tőle, a gondolatainak viszont nem tudta útját állni, hogy ne tévedjenek Cinque Terre színes, egymáshoz simuló házakkal övezett bájos utcácskáira, a napsütötte öböl ringó hullámain bólogató hajókra és a szőlővel és olajültetvényekkel borított hegyoldal meredek, sziklás partjaira. Olyan élesen látta maga előtt, pedig csaknem húsz éve már, hogy utoljára ott töltötte a nyarat. Szerette ezt a kis falut, de a történtek mindent megváltoztattak.
- Nem vagy túl rajta, igaz? – hallotta Amanda csendbe simuló hangját, amibe ezúttal mintha némi együttérzés vegyült volna, de amint felfogta, hogy miről beszélt, az indulat újra felpezsdült a bőre alatt.
- Nem lehetne, hogy simán csak eszünk és kellemesen eltöltjük ezt az estét? – töltötte újra a poharát az asztalon hagyott borral, az ujjai mereven tartották az üveget, alig sikerült őket behajlítania. Nagyon nem akarta, hogy erre terelődjön a szó, de Amanda elég hajthatatlannak tűnt.
- Szerintem ez az oka, hogy nem vagy képes megtenni. – Nem kellett kimondania, mindketten tudták, hogy mire célzott. – Amíg nem zárod le, nem fogsz tudni továbblépni.
- Lezártam.
- Igazán?
- Egyáltalán miért rángatsz elő húsz évvel ezelőtti dolgokat? Igen, megviselt, de már rég túlléptem rajta.
- Jó. Akkor házasodjunk össze. Mikorra írhatom be a dátumot? – Daven szédülni kezdett. Az éhgyomorra elfogyasztott bor halványan kezdett a fejébe szállni. Úgy érezte, minden vér kiszökött az arcából. A pillantása az ablakra tévedt, odakint már sűrűn zuhogott az eső. Levegőre vágyott.
- Látod? Valójában sosem határoztad el magad. Együtt élünk, de nem költöztünk össze. Eljegyeztél, de összeházasodni nem akarsz. Egyik pozícióból a másikba menekülsz, képzéseket csinálsz és lehetetlen projekteket vállalsz a nyakadba, csak hogy ne kelljen foglalkoznod ezzel az egésszel, mert nem vagy képes elköteleződni, Dave, ez az igazság. Mióta Lacey meghalt senkit sem engedsz közel magadhoz.
- Ez nem igaz. Csak annyit mondtam, hogy várjunk még egy kicsit.
- Mégis meddig akarsz várni? Én családot szeretnék, Daven. Ha még egy dátumot sem tudunk összehozni, mégis mire számíthatok?  
A férfinak zúgott a feje. Nem tudta, mit válaszoljon. Lacey felemlegetése váratlanul érte, az elméje teleszökött fájó emlékekkel, a nővére arca, harsány nevetése, a sziklák tövében talált holttest, a család kettészakadása és a tabutémává dermedt nyomasztó érzések mind ott keringtek a bőre alatt, nyomokban hallott még néhány keresetlen szót, arról hogy nem képes felelősséget vállalni és nem tud mit kezdeni az intimitással, mielőtt arra ocsúdott volna, hogy Amy felállt az asztaltól, és szó nélkül otthagyta. Vagy talán mondott még valamit, csak nem figyelt oda?
Nem ment utána. Nem azért, mert nem akarta volna megállítani, egyszerűen nem tudta, hogy mit mondhatna most neki. Jelen pillanatban azt sem tudta, hogy ő mit akart egyáltalán. Nem egészen így tervezte ezt az estét. Töltött még egy pohár bort, és az ablakból figyelte, ahogy a nő beszállt a taxiba és lassan távolodva végiggurult a parton.
Megdörzsölte a homlokát, és emlékeztette magát, hogy neki holnap reggel kötelező jelenése lesz Detroitban. Ehhez pedig jobb lett volna kialudni magát. A vezetőségi ülésen észnél kell lennie, különösen így, hogy az ő kitüntetése lesz az egyik fő napirendi téma. Amyvel majd megbeszélik a dolgot, igen, majd megbeszélik, ha visszajött, és mindkettőjükben ülepedett egy kicsit ez a téma.


Míg a taxira várt, rendezte a számlát, a kicsiny, fedett teraszon ácsorogva pedig gondolatban elkáromkodta magát, amiért nem hozott magával esernyőt. A saját kocsijában mindig tartott egyet, még tartalékban is. Alig három lépést kellett megtennie, hogy beülhessen az ülésre, de olyan sűrűn esett, hogy a haja már ettől is átnedvesedett, beletúrva simította hátra, miközben bediktálta a címet.
Nem volt kedve beszélgetni, így inkább felpattintotta a táskáját, hogy úgy tegyen, mint aki el van foglalva valamivel. Hirtelen ötlettől vezérelve eszébe jutott, hogy megkeresse az emlékplakettet. Nem vallotta volna be, de szerette nézegetni a kitüntetéseit, szerette az érzést, amikor a mellkasát elönti a büszkeség, és úgy érezte, megvan a miértje annak, amit csinál. De vajon tényleg megvolt?
Vagy igaza volt Amandának, és tényleg csak azért temetkezett a munkába, hogy kitöltse valamivel az űrt, és távol tartsa a nemkívánt gondolatokat?
- Hol a fenében vagy már... – mormogta félhangosan, és egyre elszántabban kutakodott a kis lapos dobozka után, ám a táska tartalmának harmadik feltúrása után sem akadt a nyomára.
- Basszameg – káromkodta el magát most már jól hallhatóan. Pedig tisztán emlékezett, hogy a táskájába tette. Holnap pontban tízkor nála kellett, hogy legyen.
- Valami gond van, uram? – pillantott felé a sofőr. Ha akarta volna, sem tudta volna letagadni a felindultságát. Előhúzta a telefonját, és a késői óra ellenére tárcsázta a titkárnője számát. Gyerünk, Cam, vedd fel. Ám hiába környékezte az idegbaj, végül csupán az üzenetrögzítő hangja szólalt meg. Az ölébe ejtette a telefont tartó kezét, és vett egy mély lélegzetet.
- Forduljon be azon a sarkon. Új címet mondok.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A szabályok embere, aki szereti a rendet és a fegyelmet. Nem szereted felrúgni a saját terveidet még akkor sem, ha azokban nem szerepel semmi más csupán az otthon nyugalma egy kellemes estén. Te a szervezettségedben leled meg a békédet, hiszen a csapongás, az impulzivitás csak problémát és káoszt szül, amiket te messziről kerülsz. Szerintem nincs azzal semmi baj, ha az ember a saját tempójában és az általa jól eltervezett irányba szeret egyedül haladni.... hiszen a haladás nincs az ellenedre. Szereted az innovációkat, nem riadsz meg a tanulástól, ami tiszteletreméltó.  
A múltad démonai még a jelenben is kísértenek meggátolva abban, hogy lépéseket tehess a jövőd felé. Ezekkel viszont hogyan tovább? Kényszerességbe taszítanak az emlékek és a feldolgozatlan traumák. Talán a karriered gyönyörűen ível és ebben te meg is leled az örömöd, de az, hogy közben az emberi kapcsolatokat is próbálod építeni, haladni, azt jelenti, hogy arra is vágysz... még akkor is ha nem tudod megtenni a következő lépést az erősebb elköteleződés felé.  
Nagyon tetszett a lapod, fantasztikusan fogalmazol, valósággal olvastatta magát minden sorod. Nem is tartalak fel tovább, van elég dolgod, illetve gondod amivel meg kell birkóznod.  

Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!