Legálisan: Target Illegálisan: a Deep web mélyén, néha meg a házadból tulajdonít el egy-két dolgot, ahogy hozza a sors
Hobbi:
Utálni magát meg a világot… meg egész jól halad a Simon’s cat játékban. Alkalmanként a számítógépén még játszik is, bár a mai napig az Amnesia a kedvence, néha stresszlevezetésképpen pedig szeret rajzolni, bár ez utóbbit nem veri nagy dobra.
Play by:
Rory Culkin
Jellem
1n73ll1g3nc3 15 7h3 4b1l17y 70 4d4p7 70 ch4ng3
MBTI: INTP ▸ Csillagjegy: Rák ▸ Aszcendens: Skorpió ▸ Kínai horoszkóp: Víz-Majom ▸ Enneagram: 4 – az individualista ▸ Személyiség: Kaotikus Semleges ▸ Disney főgonosz: A gonosz királynő ▸ Roxfort háza: Mardekár
Szeret: ▸deep és dark weben barangolás, kutakodás ▸Simon’s cat játék ▸cigaretta ▸adrenalin bár inkább mutatja magát marhára nem kimozduló fotel patkánynak ▸a pénzt, de azt nagyon +1 ▸rajzolni
Nem szeret: ▸hogy kifolyik a kezéből a pénzt ▸ha elfogy a hűtőből a kaja (gyakran megesik) ▸ismeretlen emberek ▸apja előző feleségét ▸igazából… úgy az egész életét
Múlt
18+ - vulgáris kifejezések
Az agyamra ment az az átkozott sípolás. Lehet leginkább azért, mert ahogy húztam le a különböző árúcikkeket, néha az én fejemben is szöget ütött, mennyire remek dolog lenne inkább fogni az összes szatyrot amibe a „kedves vevők” összegyűjtögették azt a sok létfontosságúnak ítélt vackot és lelépni vele. Tény, akadtak olyan barmok, akiket inkább arcon csaptam volna a bevásárlólistájukkal, annyira balfasz módon viselkedtek, de ugye az ilyesmi ütközött volna a Target házirendjével, pedig nem egy seggfej fordult meg nálunk napi szinten. A sok értetlen, olvasni nem tudó birka, akiket be lehet etetni az akció meg leárazás szövegekkel. Meg abba egyik se gondol bele, hogy alapvetően csak azért jön be, hogy egy olcsóbb cuccot megvegyen, aztán végül még berak a kosarába hatmillió dolgot és tökre azt hiszi, hogy kurvára megérte. Hát nagyon nem. De ugye, megint nem az én tisztem az ilyesmikre felhívni a figyelmüket, mert az újfent ütközne a Targert körbecseszett házirendjével. Juhé. Igazából mondhatnánk, hogy az a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi, átkozottul értelmetlen nap a munkahelyen, talán csak több emberutálat gyülemlett fel bennem, mint máskor. Átlagos szerda, ami akkor épp az újtípusú hétfőnek hatott, hiszen az előtte levő két nap is hosszúztam, úgy tűnt aznap se lesz másképp, így még inkább elöntött a lelkesedés a helyes munkavégzés kapcsán… na a nagy francokat. Igazából simán túléltem volna, ha az a vén satrafa nem gondolja úgy, hogy neki aznap kell bejönnie vásárolni. - Maga felárat számolt fel a joghurtjaimra! – nem hittem volna, hogy lehet valami idegesítőbb az árleolvasó pittyegő hangjánál, de tévedtem, annak a nőnek a sipítozásával hosszútávon embereket lehetett volna megsüketíteni. - Asszonyom, úgy hiszem ez egy tévedés lesz… - Az volt kiírva termékre, hogy akciós, de nem az, kétszer annyiba kerül, mint amennyinek írták az interneten! - Kérem, adja ide a terméket, megpróbálok utána nézni… - Nem! Maguk hülyének néznek és azt hiszik kirabolhatnak egy idős nőt, mert szenilis vénség vagyok! De ebből nem esznek… – igazából a biztonsági őrnek kikiáltott, öntelt vadbarom már észlelte a problémát, de az ilyenek sose erőltetik meg magukat igazán, csak akkor, ha „igazi veszélyt” észlelnek. Egy joghurttal hadonászó nő pedig nem tűnt annak. Más kérdés, mennyire volt számomra magával ragadó élmény, mikor is arcon dobott az előbb említett termékkel, hogy aztán a doboz tartalma végigfolyjon az arcomon, majd rá a munkaruhámra. Az a pillanat volt a pont azon a bizonyos I-n. Nagyon-nagyon sok mindenbe beletörődtem már és elfogadtam, hogy nem változtathatom meg, mint ahogy kénytelen voltam nem egy váratlan és kellemetlen új fejleményhez alkalmazkodni. Beletörődtem, hiszen már maga a születéseim is csupán csak egy újabb nyűg és kellemetlenség volt mindenki számára, hát talán az a legkevesebb, hogy megpróbáltam a magam módján túljutni mindenen, nem támaszkodni és reménykedni a jobb sorsban. Nem voltam egy kibaszott Hamupipőke, akit majd megment a Szőke herceg, meg aztán van, aki szerint előbb harapnék bele a segítő kézbe semmint hogy elfogadjam azt. Az önsors rontás a lételemem… mondjuk. Egyszerűen csak leraktam a pultra az árleolvasót, felkaptam a telefonomat és otthagytam az egészet a fenébe. Azzal már nem foglalkoztam, hogy mit csinálnak azzal a paranoiás öreg picsával, úgy véltem ez már nem az én dolgom. Elég volt. Lehet, hogy egy haszontalan senkinek tartottak ott, egy robotnak, akinek a kiszolgálás és a vevők boldoggá tétele a célja, de akkor éreztem úgy – ez a sok-sok évnyi szopás nem ér ennyit. - Milton, állj már meg, hová mész?! – épp az öltöző ajtaját csaptam volna be magam mögött, mikor meghallottam Mandy, a felettesem hangját. - Szerinted? Az öltözőbe. - Oké… mennyi idő, amíg megmosakszol és felveszel valami mást ehelyett a póló helyett? A váltásod csak két óra múlva jön… - Mennyi idő? Végtelen. Tudod miért? Mert ebben a pillanatban mondok fel – csaptam be az orra előtt az ajtót. Egyrészt tudtam, hogy vele szemben ez nem éppen volt jogos, hiszen nem ő tehetett a nő viselkedéséről, de… Mandynek is megvolt már nem egy olyan húzása velem szemben, ami miatt kinyílt már a bicska a zsebemben. Más kérdés, hogy eddig nem tettem semmit ellene, mert szükségem volt egy bejelentett, látszólagos munkára. Viszont akkor jött el az a pillanat, hogy átkozottul elegem legyen az egészből. Az pedig, hogy másnap mihez kezdek magammal? Részlet kérdés. Legalább amíg keresek egy legális munkát, addig több időm lesz a gépen mókolni. Legalább kivételesen láttam valami szépet is abban az átkozott szar helyzetben.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Tagadhatatlanul mindannyiunkba lakozik egy tűréshatár jelző gépezet, amit olykor szeretünk addig nyüstölni, amíg az végleg meg nem adja magát. Nálad jól érzékelhető volt mikor telt be az a bizonyos pohár, ahol egyetlen esélyednek a minél gyorsabb menekülést láttad az adott helyzetből. Némelyikünk szereti felhalmozni az évek alatt történő kellemetlenségeket, félretenni őket, gondolván ezek csak apróságok, de minél több gyűlik össze belőle, a végén annál inkább válnak kontrollálhatatlanná. A holnap a te helyzetedben most többnyire bizonytalanságot ígér, de mindazonáltal úgy gondolom nem hoztál rossz döntést azzal, hogy magad mögött hagytál egy olyan mérgező környezetet, ami több idegbajt okozott, mint az életedben lévő összes probléma együttvéve. Amúgy is, úgy tartják mindig lesz valami, az ember meg a maga módján alkalmazkodóképes, ha a helyzet megkívánja. Abban pedig egy percig sem kételkedek, hogy a későbbiekben ne találnád fel magadat valamilyen módon, még ha most ennek az ígérete többnyire kérdéses is. Irigylésre méltó türelemmel rendelkezel, ami talán hasznodra is válhat és remélhetőleg a következő hely ahova kerülsz már olyan lesz, ahol kevesebb dilissel hoz össze a sors. Bár elvileg a nagyokosok szerint egy közösségben egy hülye mindig is lesz, de még mindig jobb alku egyikükkel megbirkózni, mint egy egész hadsereggel órákon keresztül, akik két lábon járó lelki-szemetesnek néznek vagy céltáblának, amelyen a napi hisztériát kiadhatják. Szurkolok, hogy a folytatás jobban alakuljon majd számodra. Úgy vélem te olyan srácnak tűnsz, akit nem kell félteni attól, hogy ne találná fel önmagát egy megfelelő motiváció után.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
Bár elvileg a nagyokosok szerint egy közösségben egy hülye mindig is lesz, de még mindig jobb alku egyikükkel megbirkózni, mint egy egész hadsereggel órákon keresztül, akik két lábon járó lelki-szemetesnek néznek vagy céltáblának, amelyen a napi hisztériát kiadhatják. Szurkolok, hogy a folytatás jobban alakuljon majd számodra. Úgy vélem te olyan srácnak tűnsz, akit nem kell félteni attól, hogy ne találná fel önmagát egy megfelelő motiváció után.
