they invent you and accuse you.

Az üzenet rezzenésére visszatér hozzád a képernyőn a kezdetleges emailírásból, és postafordutával küldi a válaszát; akkor hamarosan érkezem. Egy halk, megkönnyebbült szusszanással konstatálja az elérhetőséged, hiába nem nyúlt az utóbbi időszakban az irányodba, amit saját részről négy egyszerű betűvel magyaráz első sorban, é-l-e-t. Időről időre mindig is megesett besűrűsödtek a dolgaitok, mikor épp melyikőtöknek jobban, és egy bizonyos ötbetűs tényező érthető módon kicsit jobban belefolyt az övébe. Fél lépést tett hátra a rá való tekintettel, akárcsak te is, ami nem jelenti azt ne hiányolt volna a maga nyakatekert, be nem ismert módján. A familiáris érzés, amit a társaságod nyújt a számára az elő-előforduló - a kor ugye mit jelent, ha valaki állandóan visszacsatol a múltba, hátraküldi az évek bölcseleti csiszulásait bizonyos húrok megpedzegetésével? -, értelmes végkimenetelű - szubjektív mi számít aktuális nyelvélezésnek - viaskodások ellenére -- tudod mikor vallaná be...?
Pontosan, soha.
Éppannyira forgatná a szemét, tolná eléd a szarkazmusát, élcelődne a témával kapcsolatban, mint te tennéd, mintha az évek nem gáncsolnák ki a belétek égett makacsságotokat, vagy szokásokat. Késhegynyi iróniát hordoz magában az eset.

A hátralévő időt munkával tölti ki, kiélvezve az autó áldásos légkondicionálását, mert a kinti hőség még mindig fullasztónak számít neki, és ha csakis kizárólag rajta múlna, a nyara a munkahely és a lakása közötti ingázásból állna. Sose volt nagy rajongója az évszaknak, pont az ellenkező oldalon foglal helyet, az utálóinak első sorában. A kelletlen sóhaj is evégett szökik ki belőle, mielőtt kinyitná az ajtót, megütné a meleg levegő, és még odabent kezdi el felgyűrni az ingujjait. Az öltönyét inkább az ülésen hagyja, ne cipelje feleslegesen, csak a bort marja el, hogy a kapucsengőnél mielőbbi beeresztést kérvényezzen. Az épület falai közt, a liftben egy fokkal élhetőbb a hőmérséklet, pontosan csak eggyel.
Felérve nem látszik rajta a nyűgje, amit a Karo-fejfájás fényében tudatosan seper a szőnyeg alá, mert jelenleg messze elenyészik hozzá képest. Újdonsült vendége nem vágta hozzá egyébként panaszládának használ az ebédszüneteitek ideje alatt, de enélkül is sejti beavatott a szituációba, ahogyan te is sejteni fogod pillanatokon belül a szolid irritációját. Nagy valószínűséggel már azelőtt szóra nyitná a száját, és a tudtodra hozná a régebbinek is nevezhető viszontnemlátás ellenére kihagyott üdvözlés helyett. Csak némán tartja fel a kezét, röviden int egy sandító pillantás kíséretében, amikor nem vagy rest emlékeztetni rá.

Csütörtök, csütörtök -- nem újkeletű számára az információ, nem azért, mégcsak nem is az említett fél miatt távozik hangosabban a tüdejéből a levegő, ereszti egy arasznyival lentebb a felemelt üvegeket. Ha a megfogalmazásában nem is volt ott a finomságának hiányában, a tekintetében nagyon is ott toporzékolt a kérlelés, már-már könyörgés -- hát nincs lelked...? A zacskó zörrenése, ismételt feljebb tartása lesz az elsődleges reakciója, amikor belekezdesz a folytatásba.
- Tökéletes, a nevében le is foglallak aznapra. Mennyi megvesztegetésre van szükséged ezt megismételd jövő héten is? - lényegtelen részlet minderről Karo-nak halvány fogalma sincsen, de ha el is mondod majd neki, gond nélkül fel fogja vállalni. Apró ár az esetleges megszólása egy nyugodalmas estéért. A bor felajánlásától nem táncol vissza, megérdemled, és hálás biccentéssel veszi át a neki készített poharat, realizálja órákkal ezelőtt ivott utoljára.
- Köszi, életmentő. - direkt nem fogalmaz pontosan mire érti, arra beadtad a derekad, vagy a kapott italra. Szabadon értelmezhető, mert úgyis kellően jól ismered ahhoz tudd valóban annak számít a Karo-mentesítés, feleslegesen tagadná. Az ajtót automatikusan hajtja be maga mögött ahogy beljebb lépsz, helye lesz neki is így tenni a hűvösebb légkörű lakásba.
- A Shafer-t javaslom elsőnek. - csúsztatja utánad, és követ a konyhába, fél szemmel néz körbe ez idő alatt, hogy akad-e észlelhető változás nálad vagy minden maradt-e a megszokottban a lakásodban. Ha pedig nem szervezted át a fiókod rendszerezését, elővesz egy még régen, általa vásárolt pohárlátétet -- pusztán a saját lelki nyugalmáért, egy csipetnyi komfortért.

A jöttének indíttatása egyértelműen az önző kategóriába sorolható, ezzel tisztában van, de nem tuszakolja háttérbe azt nem mostanság váltottatok érdemi szószámú beszélgetést egymással, és tulajdonképp vajmi keveset tud az életed jelenlegi medréről. Legutóbb kérdezni se volt lehetősége, mert az ifjabbik Rott hamar visszaszambázott a helyiségbe, grabancánál fogva ragadta el a témát.
- Karo mennyire nyaggat az új lakáshelyzete óta? - multifunkcionális az érdeklődése, egyfelől megtudja a testvére hogyan bírja, be kell-e dobnia ismét a külső szállás opcióját, másfelől a válaszod kontextusa árulkodhat arról veled mi van, anélkül közvetlenül kérdezne rá. - Ha sok, szólok neki. - nem arról van szó féltene attól magadban tartanád, ha az lenne, és ő majd megoldja helyetted, az ilyentől ő is falra mászna. Nem, arról van szó most is mantrázza magában a rugalmasságra törekvést, és ha maga miatt egyelőre nem is fog a körmére pirítani, más, miattad szívesen megtenné. Talán összeáll a fejedben a kép, hogy kvázi csak engedélyt kér túlzás, csak bizonyítéknak elmenő vallomást akar, ha már minden ötletét eddig lepuffogták Sylvie-vel, és az igyekezetéhez mostanra már frusztráció társul.

Lucian & Georgia

People don't see you.

Össze sem tudná számolni, hányszor hangzott el a szájából, sosem fogja megkedvelni ezt a pasast. Nagyképű és lekezelő, intoleráns, híján minden természetes kedvességnek - gondolta róla, és ugyan ki mondott volna ellent? Különös, hogy ezzel szemben mennyire hidegen hagyja Karo siránkozása, elveszett valahová a káröröm és az együttérzés is. Szükségtelennek tűnt megemlíteni, mennyire hozzá nőttek azok az apró háklik, amik már néhány nap leforgása alatt megkezdték Lucian húgának idegeit. Talán ahhoz is van némi köze a pozitív hozzáállásának, hogy ismeretségük kezdetekor előszeretettel használta ki ebbéli tudását arra, hogy a férfit szándékosan őrületbe kergesse – de ennél azért többről van szó. Már az első pillanattól fogva együtt értett azzal, hogy rossz ötlet lesz az ideiglenes összeköltözés: ő maga sem viselné könnyedén, ha valaki beviharzana az életterébe és felrúgná a szabályait, és Gia egy fokkal még rugalmasabb, mint Lucian. Ettől függetlenül még kész is lett volna felajánlani a saját kanapéját, ha nem dolgoznának egy helyen ő és Karo, és ha legalább megközelítőleg olyan kényelmes lenne az ütött-kopott kanapé, mint a jelenlegi vendégszobája.
Nem maradt más, minthogy kibújjon a kereszttűz alól, főként szoros napirenddel és túlórával, ami nem nevezhető különösebb változásnak az eddigi munkastílusához képest. Kizárólag a közös ebédek alól nem mentette fel magát: tudta, hogy segít vele, ha meghallgatja Lucian húgát, és szerette volna tudni, mi a helyzet barátjával, aki saját indíttatásból biztosan nem ecsetelné ilyen részletességgel az összezördüléseket, ha egyáltalán említést tenne róluk.
Csodálatra méltó önuralomról tett tanúbizonyságot, hogy öt egész napba tellett, míg az elsőszámú sértett fél előkerült. Gia éppen az iratai fölé görnyedt, egyujjnyi vörösbort szopogatva óvatosan, mikor felvillant mellette a telefon kijelzője. Környezetén a jellegzetes, hétközépi rendetlenség vett erőt, minden tárgy oda nem illő: rúzs az előszobában, magassarkú a hálóban. Csak egy félszeg „itthon és szabadon” üzenetre futotta tőle, az udvarias egészmondatoknál praktikusabb dolgokra tartogatta az idejét. Ennek már tizenöt perce; azóta gondoskodott róla, hogy a hálón kívül minden helyiség vállalható legyen – beleértve a jogi dokumentumok elsüllyesztését a kulcsra zárt szekrény mélyére -, hiányos öltözetét pedig bő Queen pólóra és egyszerű pamut rövidnadrágra cserélte. Már előre tölt a férfinek egy pohárral a kedvenc italából a nyár eleji hőségre gondolva, amíg a résnyire nyitott ajtó mögül arra vár, hogy felérjen.
- Neked is szia – jegyzi meg szórakozottan, mintha ugyan megszokott vagy elvárható lenne közöttük egymás udvarias köszöntése. – Szép próbálkozás, de a csütörtök délutánt mindig Colttal töltöm. – Olyan fix nap ez számukra, minthogy január elsején van Újév. – De ha ennyire szeretnéd, kiegyezhetünk egy másik napban. Pénteken ráérek.
Szó nélkül nyújtja felé a számára előkészített poharat, és arra is készen áll, hogy készségesen átvegye a Luciantől a két üveg bort, amennyiben úgy dönt, érdemes még a megvesztegetésre.
- Ezeket behűtöm – mosolyog rá angyalian, és ha megvan a zsákmány, mindjárt a mélyhűtőbe pakolja az egyiket, hogy hamar fogyasztható állapotba kerüljön. Addig is tölt magának némi szénsavas vizet. Ha Lucian magyarázatba fog, érdeklődve hallgatja őt, egyéb esetben viszont hagyja, hogy egy percre a hosszú ismeretségből fakadó meghitt csend telepedjen közéjük… Ami ezúttal mégsem hozza el megszokott nyugalmát. Mióta Sylvie a képbe került, Gia szinte lábujjhegyen jár a közelében; mindig ügyel rá, hogy ne maradjanak kettesben Luciannel, hacsak nem addig, amíg Karo elszalad a másik helyiségbe. Egy ideje már nem volt példa arra sem, hogy a férfi látogatást tegyen nála. Most mégis itt van – aminek természetesen örül, mert mindig felélénkül, ha láthatja őt, eközben viszont enyhe nyugtalanság vesz rajta erőt, amiért Sylvie háta mögött találkoznak megannyi emlék és két üveg bor társaságában.
Előtte nem feszegeti, jó ötlet-e, és nem faggatózik másról sem. Hagyja, hogy a másik kezdeményezzen, és a saját döntéséből ossza meg vele vagy tartsa magában a sérelmeit.

they invent you and accuse you.

Igyekezett türelmes lenni, újra s újra emlékeztette magát, már-már vallásos mantraként ismételte a fejében nem egyformák a testvérével, és ez rendben van, elfogadja úgy ahogy van, nem hagyja egyből az idegvégződéseire taposson a mosogató mellé helyezett kávés bögréjével, vagy a fürdőszobában szerteszét hagyott neszeszarjaivalszereivel, megfogadta lesöpri a válláról a szúrkálódó megjegyzéseit a munkájával kapcsolatban, nem fog minden apróságért szólni felesleges feszültségkeltésként, de. Az ötödik napnál járnak, és már most nehezen viseli azt a saját otthonának nyugalmát, rendjét a feje tetejére állítja, és nem tud feltöltődni mellette. Nem igazán, nem úgy ahogy szeretne -- miként fognak kibírni így három hetet? Sylvie következő hét végén jön vissza, ami bizonyos mértékig írül szolgál a helyzetére, míg elő nem furakszik a nem oly' régen kikristályosodó gondolat a többi mögül, és ugyanott tart, ahol előtte; nyúzottan, feszülten, dilemmába esve vajh' a jobb vagy a bal kezébe harapjon.
Pokolian frusztrálja, hogy miután az irodából szabadulna, menekülne a lakásába, csak rövid ideig élvezheti a csendet, foglalkozhat a macskával, végezheti a kényelmes rutinját, és mindebben ennek a megmagyarázhatatlanul zavaró mértéke férkőzik a legjobban a bőre alá. Tudja valahol túlreagálja, több mindent folyt el, mint talán kellene, fogékonyabb Karo vérszívásaira, amiket máskor szórakoztatóbbnak tartana, most azonban -- nem, nagyon nem. Az időzítése nem volt a legjobb, és nem az utolsó utáni pillanatban tolmácsolt kérésére gondol ez alatt.

Te értenéd, de --
nem, nem akarja értsed.

Karmikus fintora a sorsnak a cég elhagyását követően az italbolt felé vette az irányt, két carbernet sauvignon beruházásának céljából, és onnan hozzád indult előzetes bejelentkezés nélkül. A lakás riasztója húsz perccel ezelőtt jelezte hazaért a húga, ami nem vonja azt maga után egy időben végeztek, abszurd feltételezés lenne, de legrosszabb esetben az üzenete egy hiábavaló energiabefektetésnek fog bizonyulni, és legalább a kitérő lehetőséget ad számára ahhoz, hogy összeszedje magát, ne morogjon az ismét rossz helyre rakott bögre más láttán. Egyikőjüknek sem hiányzik az erősebben odaszóljon Karo ottlétének ennyire az elején, mégha kifejezetten ésszerű kérésnek, felhívásnak is számítana részéről az jelzi, tisztelje a szabályait, szokásait. A komoly odapirítása csak fejfájást szülne, és igyekszik tompítani a dolgokon azáltal megpróbál rugalmasabban hozzáállni a vendég jelenlétéhez.

A jó minőségű, aromájú bort nem az ára határozza meg, nem egy ráragasztott kapitalista címke, de ez nem jelenti azt nincs olykor minőségi ugrás egy toldaléknullának köszönhetően. Nem jellemző rá a nagyzolás etéren, nem mindig, legutóbb egy tíz dolláros borral nyújtózott a nap végén, és tökéletesen meg volt elégedve vele, most mondhatni a lelkének van szüksége a nívósabb darabra, amiből kettőt pihen az anyósülésen várakozó papírzacskóban.

A semmiből nem csenget fel hozzád, az távol állna tőle révén ő sem feltétlen örülne a váratlan, semmiből ott termő látogatónak, arról nem beszélve ki tudja mit zavarna meg, ezért az autóban ülve a mobiljáért nyúl, hogy egy egyszerű módon puhatolózzon; szia, otthon vagy 15-20 perc múlva?
Minden probléma nélkül leköti magát erre az időre, akad munkája, amihez még utána kell néznie pár dolognak, valamint más telefont is le tud rendezni a várakozás alatt, míg hazaérsz, összekészülődsz -- akármi, igazodik hozzád. Komfortosan elvan a járműben, legfeljebb azért száll ki kinyújtóztassa kicsit a tagjait, míg nem lesz aktuális a csengőd megnyomása a beeresztéséhez. Felérve, téged meglátva az ajtóban azonban egyből a tárgyra tér a nála lévő hozomány feltartásával, egyértelmű célzásként arra vonatkozóan mi is ez -- őszinte megvesztegetés.
- Nincs kedved a húgom holnap elvinni valahova szórakozni, és hagyni utána a kanapédon aludjon? - hétvége következik, elméleti síkon bele kellene férnie. A konkrétabb, velősebb üdvözlés hiányát, pedig úgyis elnézed a hozott zsákmány kontójára.