Senki sem vádolná azzal, hogy szeszélyes vagy nehezen kiismerhető. Nem jellemzőek rá az elhamarkodott cselekvések, sem a megalapozatlan szavak; nem hoz döntést anélkül, hogy minden lehetőséget alaposan fontolóra venne... Habár vannak szempontok, amelyek kívül esnek a látókörén: például ritkán gondol bele, őt hogyan érinti majd egy-egy következmény. Azt a megoldást keresi, ami, ha tűzön-vízen át vezet is, de mindenképp a legjobb a hozzá közel állók számára, és hajlamos rá, hogy eközben a saját érdekeit háttérbe szorítsa. Bármikor kész rá, hogy magához ragadja az irányítást és akár a világ összes terhét a saját vállán cipelje tovább. Nem is történhetne másképp - hiszen már nem ugyanaz a megmentésre szoruló tinédzserlány, aki egykor volt. Gondolja ő.
Van olyan hiteles, hogy az avatatlanok ne lássanak tovább a laza magabiztosságánál, ő pedig csak legyint, ha egy újabb hódolót riaszt vissza a megrögzött függetlenségével. Sosem beszél éberen töltött éjszakákról, csak egy szuszra kiolvasott könyvekről - és bár mostanra igen becsületre méltó gyűjtemény állhatott volna össze ezekből az olvasmányokból, a legtöbbször mégis inkább ügyiratok fölé görnyedve tölti azokat az estéket, amik a legnehezebbek. Lehetetlen megmondani, hogy azért tesz így, mert magányos, vagy azért magányos, mert így tesz. Az egészségtelen hivatástudata minden esetre megkérdőjelezhetetlen.
Erre visszavezethető az is, hogy bár nem híve a felszínes kapcsolatoknak, igazán ügyesen képes meghazudtolni a kapcsolódó preferenciáit: hiszen sosem lehet tudni, mikor válik még hasznára a pillanatnyi kedvessége. Kevés részlet kerüli el a figyelmét, és minél jelentéktelenebb valami, annál könnyebben ragad meg az emlékezetében. Biztos lehetsz benne például, hogy ő fogja elsőként észrevenni, ha fodrásznál jártál, de az is gyakran előfordul, hogy jobban emlékszik azokra a beszélgetésekre, ahol csak fültanúként volt jelen, mint ahol valódi résztvevőként. Nem véletlen: mióta csak az eszét tudja, jobb szeret a hallgatóság szerepében tetszelegni. Őszinte érdeklődésével szinte kizárólag csak a családját tünteti ki; ezt a szűk kis kört egyébként az édesanyján kívül az összes brooklyni Danvers alkotja. Mindenki más joggal érezheti úgy, hogy számára nem jut méltó hely az életében, elvégre a nővére egyben a legjobb barátnője is, és, nos... Maradjunk annyiban, hogy nincs olyan épeszű férfi, aki szívesen törné magát egy olyan léc megugrásával, amit a legkedvesebb gyermekkori barát magasságára szabtak.

Tekintetemet a szemközti falra szegezve hallgatom a szakaszos búgást. Minden golyónyomra jut egy: összesen tízet számolok. Úgy tűnik, mintha mindig egy kicsit hosszabbra nyúlna a kicsengések közti szünet; mintha mindig csak egy pillanat választana el attól, hogy a vonal túlsó végén megszólaljon a jól ismert csicseri hang. A reményeimnek ezúttal is a hangpostát jelző tapintatlan sípszó vet véget, csakúgy, mint a korábbi három alkalommal. Azonnal kinyomom, elvágva a lakásban fellelhető utolsó zajforrást.
A hirtelen némaság súlyos lepelként nehezedik a végtagjaimra. Egy másik világból türelmetlen dudaszó szűrődik át a vékony falakon, a lépcsőházból pedig tompa beszélgetésfoszlányok szivárognak felém - mintha ez is csak egy nap lenne a sok közül. Idebent, azonban, ez az a nap, amikor a nővérem eltűnt. Idebent megdermedt az idő, a padlót töltényhüvelyek borítják, a tévéképernyő pedig vakon, bezúzott arccal bámul vissza rám, mintha valami súlyos tárgy csapódott volna a felületének. Itt-ott elkenődött vérfoltok jelzik a pontos találatot, a nappalitól a kijáratig. Nincsenek ujjlenyomatok, csupán bíbor tenyerek. Túl nagyok, hogy a testvéremhez tartozzanak, de túl kevesek, hogy bármi biztosról árulkodjanak.
Ezerszer láttam már ezt a képet és egyszer sem. Kövér aktákba rendezve vagy digitálisan, de mindig biztos távolságból és mindig csak utólag, nem a mostban.
Mióta ideértem, számtalanszor elmondtam már magamban a tényeket, mindazt, amit hamarosan a rendőrség is sorra megkérdez majd tőlem. Ez sem segített; mintha a racionális énem egyszeriben cserben hagyott volna, képtelen vagyok tisztán gondolkozni, meglátni a részletek közötti összefüggést. Hiszen ma reggel, amikor utoljára beszéltünk, minden a legnagyobb rendben volt: abban maradtunk, hogy itt találkozunk majd, mielőtt ellátogatnánk apa sírjához a születésnapja alkalmából. Újra és újra lejátszom magamban a hívásunkat, valamiféle elszólást vagy burkolt feszültséget keresve, de - mint az elmúlt percek leforgása alatt már oly sokszor - ezúttal sem találom meg az árulkodó jeleket.
Most már nem várhatok tovább a magyarázatra. Gépiesen tárcsázom a rendőrség számát, a hangom itt-ott megremeg, mialatt tájékoztatom őket a fegyveres behatolásról és a feltételezhető emberrablásról. Lehet, hogy nem biztonságos ott tartózkodnom, mondják, én pedig örömtelen mosolyra húzom az ajkaimat.
- Akkor jobb lesz, ha sietnek.
Ami engem illet, újra végigmegyek az összes helyiségen. Gondosan ügyelve rá, hogy ne szennyezzem be a bizonyítékokat, lefényképezek mindent, ami az ügy szempontjából lényeges lehet. Kis híján beleejtem a telefonomat Allison egyik félig nyitott, félig kiürített fiókjába, amikor a rendőrségi sziréna megállapodik az épület előtt. Kisvártatva az ablakhoz sétálok, hogy onnan figyeljem, amint szisztematikusan, minden veszélyre felkészülten megközelítik a bejáratot. Itt az ideje a kérdéseknek.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azt hiszem, még nem láttam sem szerepjátékban, sem filmben ilyen komoly, összeszedett, megfontolt karaktert Zoey Deutchtól, pedig mivel nagyon is csípem őt, szokáson minden területen figyelemmel kísérni, és ez számomra most egészen felüdülésnek hat. Gyönyörűen írsz, fogalmazol, és őszintén élveztem olvasni minden egyes sorodat. Úgy érzem, Gia nem csak tökéletesen passzol a Westfield-Danvers családba, de mintha egy olyan hiányzó darabkája lett volna, ami csak a te kezedben kelhetett valódi életre. Egyszerűen képes voltál megfogni a karakter lényegét, és megvalósítani azokat az elképzeléseinket is, amiket még mi magunk sem tudtunk eddig szavakba önteni.

Amit kicsit szórakoztatónak találok, az az, hogy a jellemvonásait tekintve jobban hasonlít a Danvers fiúkra, mint a saját nővérére, de Allisonnak egyébként sem árt, ha vannak körülötte többen, akik a földön tartják őt.  
De nem is szaporítom tovább a szót, mert alig várom, hogy a játéktéren is olvashassalak, és egyértelműen sok érdekes játék vár még ránk.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!