Sonny & Drea

Már egy ideje a New York Hospitalban töltöttem az időmet a diabetológián, ugyanis, mint kiderült egyes típusú cukorbetegségben szenvedek. Igaz, túlzottan nem érdekelt, de saját egészségem és a hosszú élet miatt jobbnak láttam látogatást tenni a doktornál, bár akkor még nem is sejtettem, hogy egy érdekes nyomozási ügybe fogok keveredni.
Az alattam lévő szinten, ahol a sebészet volt elég nagy fennforgás volt, ugyanis egy beteg meghalt műtét közben. A műtétet vezető sebész ugyanis beadott egy injekciót, a páciens pedig rövid időn belül megállíthatatlan vérzésbe kezdett, ugyanis felhígult a vére, a vérnyomás pedig megnőtt a szervezetében. A műtőben megpróbáltak véralvadást elősegítő gyógyszereket belőni a betegnek, de addigra már a beteg sok vért vesztett. A vért ugyan megpróbálták pótolni, de a transzfúziós vért a beteg szervezete nem fogadta be, így a páciens rövid időn belül elhalálozott.
Ez nem csak a hozzátartozókat, hanem a kórház igazgatóját és a sebészeti osztály vezetőjét is komolyan érintette, a kórházban pedig sok rendőr és két törvényszéki patológus is tiszteletét tette, hogy nyomozni kezdjenek az ügyben.
A beszélgetés és a sebészek kihallgatása még zajlott, amikor elhaladtam a műtősök irodája előtt, a fülemet pedig akaratom ellenére megcsapta a beszélgetés zaja. Megálltam és hallgattam miről van szó, ám nem mindenben értettem egyet a nyomozást vezető hadnaggyal. Be is nyitottam, mert úgy éreztem elkél itt a segítség. Ha én nem szólok közbe, talán még innen viszik el bilincsbe az ártatlanokat.
A magam görnyedt tartásában, kócosan, slampos öltözetben sétáltam be. Nem sokat adtam magamra, nem érdekelt a megjelenésem, engem a szellemi képességeim érdekeltek csakis. Mikor felém fordultak, magamhoz vettem a szót.
- Jó napot, Mr. Carver - köszöntem, majd az orvosok felé bicentettem. - Nem értek egyet az álláspontjával, hadnagy. Szerintem nem Miss Torres, vagy Dr. Holland az elkövetők. Már csak azért sem, mert ha logikusan végiggondoljuk a lépéseket, miért vétettek volna egy ennyire banális műhibát a saját műtétjükön, nem igaz? Főleg, hogy tudva levő, hogy emiatt őket vonják majd felelősségre, hiszen az áldozat az ő keze alatt halt meg, nem igaz?
Egy gyógyszer előkészítése ma már rutin eljárás és itt nem arról van szó, hogy valaki kinyom két adag algopirint, mert fáj a feje. Amennyiben az áldozat halálát a gyógyszer okozta, akkor az elkövető már akkor kicserélte, mikor Dr. Hollandék felszívták az anyagot a fecskendőbe. Tehát már a fiolában sem a számukra megfelelő készítmény volt. Azt javaslom nézzék meg a palackot, amiből a fecskendőbe felszívták az anyagot és vizsgálják be. Meg fogják látni, a gyógyszert már azelőtt kicserélték, hogy a doktor kezébe vette volna. Nyilvánvalóan valaki számított rá, hogy a műtéthez kelleni fog és azt szerette volna, ha a páciens az asztalon marad, vagyis Dr. Holland és Dr. Torres kezei között meghal. A tettes olyan valaki lesz, aki hozzá fér a gyógyszerekhez és szabadon tud mozogni a készletek között.
Feltételezem, hogy a készítmény palackjában épp annyi volt, amennyi a fecskendő tényleges űrtartalma - fordultam a műtösök felé, akik megerősítettek ebben. - Nyilvánvaló volt. Tehát a tégely már a szemétben van, vagy az erre a célra kijelölt gyűjtőkonténerben. Keressék meg, a benne lévő cseppek éppen elegek lesznek, hogy kimutassák a véralvadás elleni gyógyszert, ami a férfi halálához vezetett.
- Mégis ki ez az ember, hadnagy, hogy csak úgy idejön és osztja az észt? - kérdezte rosszallóan az egyik őrmester. - Úgy néz ki, mint valami emós tinédzser...
- Az úr Sonny Hirata. A rendőrség egyik tanácsadó nyomozója - felelte a hadnagy, majd elhúzta a száját. - Rendben, adjunk neki egy esélyt - a helyszínelők felé pillantott. - Keressék meg a fiolát, majd vizsgálják be. Ható anyag, ujjlenyomat, minden. Ha Mr. Hiratának igaza van, akkor az ügy komolyabb, mint hittük.

● Zene ● Helyszín ● Öltözet ●

Sonny and Drea

“HAPPINESS IS LIKE A BUTTERFLY; THE MORE YOU CHASE IT, THE MORE IT WILL ELUDE YOU, BUT IF YOU TURN YOUR ATTENTION TO OTHER THINGS, IT WILL COME AND SIT SOFTLY ON YOUR SHOULDER.”

Mondhatni elég nehéz időszak van mögöttem. Felfogtam, hogy Evan és köztem már soha többé nem lesz semmi és most, hogy Hugh is elköltözött az országból, még inkább magamra maradtam. Nem tudom hogyan tovább, mindenkit elvesztettem aki fontos volt számomra. Most fogtam fel, hogy végig szerettem Evant és most már nincs esélyem kibékülni vele, jóvá tenni a kapcsolatunkat, újra együtt lenni, újra őt látni először reggel és utoljára este. Kicsit összetörtem. Monotonok a mindennapjaim most már, hogy nem találkozom a kórházban sem Hughal. Felkelek, reggelizek, bemegyek dolgozni, hazajövök, tusolok és eszek majd lefekszem aludni másnap pedig ugyanez. Ugyanolyan napjaim vannak, semmi nem változik. Elkezdtem egyre inkább magamba fordulni és csak robotolok.
Valószínűleg a kórházban is azért történt haláleset a műtétünk alatt, mert figyelmetlen voltam. Már nem tudok úgy koncentrálni a munkámra, mint eddig. Hiába próbálom nyugtatni magamat, hogy a beteg nem az én hibámból halt meg, nem tudok megnyugodni. Napok óta újra és újra lejátszom a fejemben a műtétet, de semmit nem rontottunk el, ez egy rutin műtét volt és mindent pontosan jól csináltunk.
Ma már úgy kezdtem a napomat, hogy a tárgyaló terembe mentem a másik orvossal együtt akit szintúgy gyilkossággal vádolnak. Eléggé komoly ügyet akarnak a nyakunkba varrni. A kórházat is beperelhetik, tőlünk elvehetik az engedélyünket és börtönbe is csukhatnak. Másra se vágyunk…
Nem nagyon látok már kiutat ebből az egészből, egészen addig amíg egy fiatal srác be nem lép az ajtón. Fogalmam sincs, hogy ki lehet ő, sosem láttam még ezelőtt, szóval biztos nem ezen az osztályon dolgozik, vagy az is lehet, hogy egy beteg? De akkor miért avatkozna bele egy olyan ügybe ami nem is az ő dolga? Nem értem.
Felvonom a szemöldökömet amikor megtudom, hogy az emós gyerek egy tanácsadó nyomozó. Kb egyidősek lehetünk, max pár évvel lehetek idősebb nála, de nem néztem volna ki, hogy a rendőrségnek dolgozik így vagy úgy.
Halk sóhaj hagyja el a számat amikor az ügyvédek és a nyomozók elhagyják a szobát. Úgy látszik mára ennyi, amíg ők folytatják a nyomózást.
- Köszönöm, hogy közbe lépett. Nekem nem hiszik el, hogy mindent úgy csináltunk ahogy kellett. – nem sok reményt fűzök a happy endhez.

Sonny & Drea

- A munkámat végzem - mondtam, noha ez talán kicsit sablonos szerény szövegnek tűnhetett, amit hobbiból, álszerénységből szoktak mondani, de végül is ez volt az igazság. Tényleg a munkámat végeztem. Az volt a munkám, hogy igazságot szolgáltassak, hogy elfogjam a gyilkosokat és ne hagyjam, hogy ártatlanokat büntessenek olyan dolgokért, amit nem ők követtek el. Ez is egy ilyen helyzet volt. Nem Drea és a másik orvos voltak az elkövetők, én pedig nem hagyhattam, hogy őket tegyék felelőssé.
- Vannak, akik nem látnak be a nyilvánvalónak tűnő mögé. Egyes nyomozók csak azt látják és tudják, amit az adott kép mutat. Nem látnak mögé, elhiszik, amit látnak, pedig van egy mögöttes igazság. Van még mit tanulniuk, tudniuk kell észre venni a nyilvánvalónál több. Én látom azt, ami a mögött van, amit el akarnak velünk hitetni az elkövetők - mondtam és beleharaptam a csokoládémba.
- Most már csak azt kéne tudnom, hogy mi volt az indíték. Ha az indítékra rá jövök, akkor arra is rájövök ki lehet a tettes. Vajon az volt a cél, hogy a páciens meghaljon, maguk pedig csak járulékos veszteség, akik elviszik a balhét, vagy önöket akarták börtönbe juttatni, a páciens pedig csak járulékos veszteség volt? Ezt még magam sem tudom. Utána kéne néznem az áldozatnak. Első lépésként szeretném látni a páciens kórtörténetét és ha megengedi, akkor információkat a hozzátartozókról. Másrészről, beszéljen nekem magáról, kérem. Mármint ön, Miss. Torres. Beszéljen nekem saját magáról. Szeretném tudni vannak-e ellenségei, akik szeretnék, ha elvesztené a munkáját, sőt, legrosszabb esetben börtönbe kerülne. Talán köztük lehet a tettes - mondtam, a csoki pedig elfogyott. - És kérek egy kávét is. Később látnom kell hol tárolják a gyógyszereket és kiknek van hozzá férésük hozzá. Olyan ember tette a mérget a gyógyszeres fiolába, akinek van kulcsa a gyógyszerekhez, tehát ez belső munka volt.

● Zene ● Helyszín ● Öltözet ●