A gimiben egyszerre voltam népszerű és stréber. Kitünő tanuló voltam, hiszen tudtam, hogy hova akarok bekerülni, de közben sikerült fel is hívnom magamra mások figyelmét, így együtt lóghattam a népszerű emberekkel ezáltal pedig én is népszerű lettem.
Mindvégig segítőkész voltam és vagyok is a mai napig. Például ha a húgom megkér, hogy játsszunk modelleset akkor én szívesen modellkedek neki, ha segíteni kell a tanulásban akkor tanulok vele.
Magabiztos vagyok. Mindig tudom mit akarok elérni és tisztán látom a céljaimat. Azokért pedig igyekszem mindent megtenni.
Bátor vagyok. Általában nem félek semmitől. Sőt, imádok fejest ugrani az ismeretlenbe. Szeretem a kihívásokat, szeretek új dolgokat kipróbálni és új embereket megismerni.

Idén fejeztem be a Columbiat. Mindig is érdekelt az orvoslás ezért egészen fiatal koromban eldöntöttem már, hogy orvos szeretnék lenni. Nagyon sokáig ugyan nem tudtam eldönteni, hogy az orvoslás melyik ágát válasszam. Érdekelt kb minden amit az egyetemen lehet tanulni, de végül a sebészet mellett döntöttem. Úgy gondoltam, hogy később a munkahelyemen általános sebészként jól tudnék érvényesülni és sok fajta műtéthez tudnék hozzájutni. Na persze nem volt fenékig tejfel az élet, az egyetem nagyon szívós volt, rengeteg mindent kellett tanulni, a gyakorlat pedig cseppet sem volt egyszerű. Főleg, ha az embernek valami, vagy valaki eltereli a gondolatait...de inkább mesélem elölről és akkor érthető lesz.
Mint mindenkinek, nekem is volt egy fiú az életemben. A gimi utolsó évében ismertük meg egymást, legalábbis ő akkor hívott el randizni. Rögtön beleszerettem. Helyes volt, kedves, volt humora is. A szüleim nagyon kedvelték őt ahogy engem is az ő szülei. Mondhatni tökéletes kapcsolatunk volt. Imádtam a szerelmét. Imádtam az érzést ami elfogott mikor rá gondoltam, de naiv voltam. Azt hittem, hogy velem soha semmi rossz nem történhet meg, hogy nem bánthatnak meg, főleg nem az a fiú akit én mindennél jobban szerettem.
A szülei repülője lezuhant, sajnos életüket vesztették...elképzelni se tudtam, hogy Evan miken mehet keresztül. Teljesen magába fordult. Próbáltam mindennel folyamatosan elvonni a figyelmét, hogy ne essen mélyebbre és sikerüljön kimásznia a gödörből amibe zuhant, de sajnos én ehhez kevés voltam… Az egyik fáradt estémen amikor hazaesett Evan, na jó, igazából én „törtem”  be hozzá, mert tudtam hol tárolja a pótkulcsát, kicsit összevesztünk. Nem szánt szándékkal. Nem akartam vitázni vele azok után, hogy min megy keresztül, de kezdtem már belefáradni abba, hogy én a szívemet-lelkemet kiteszem érte ő pedig még csak meg sem próbál jobban lenni csak depressziózik. Na és ekkor derült ki. Ekkor mondta ki azt amitől meghasadt a szívem.
Megcsaltalak. – nem igazán emlékszem a többi szavára, mert itt elhomályosult a tekintetem és az agyamban csak újra és újra viszhangzott ez az egy szava. Megcsalt. Egyszerűen nem voltam képes mondani semmit, de még csak tenni se, csak felkaptam a kabátomat és elviharzottam onnan. Attól a naptól kezdve igyekeztem minden kapcsolatot megszakítani vele.  Nem reagáltam a hívásaira és üzeneteire, teljes mértékben ignoráltam.
AZ egyetemen minden bánatomat és dühömet a tanulásra fordítottam és még magamat is megleptem azzal, hogy milyen jó eredményeket tudtam így elérni, pedig voltak olyan napok és időszakok amikor csak Evan járt a fejemben és igencsak nehézkes volt figyelnem...de végül ígyis sikerült lediplomáznom, most már pedig csak a nagyvilág vár. Vagyis a munka. Tudom, hogy nehéz lesz, hiszen lesz olyan időszak amikor több napokat is fent kell lenni, tudom, hogy a szakorvosok, vagy akihez éppen beleszek osztva ugráltatni fog, de muszáj ezt kibírni, muszáj feljebb másznom majd a ranglétrán hiszen pár év múlva én belőlem is lehet rezidens, addig pedig segíthetek a látogatóba jött medikusoknak akik még csak orvostanhallgatók.
Amikor pedig nem a kórházban dolgozok, akkor az új fiúmmal igyekszem minél több és minőségibb időt tölteni. Próbálom Evant elfelejteni és újra megtalálni a boldogságot.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A szerelem sosem egyszerű pálya, sajnos az ember rengeteget koppan, mire megtalálja az igazit, vagy éppen elfelejti azt, aki cserbenhagyta, elárulta őt. Pont erről árulkodik a te előtörténeted is. Sajnálom azokat a dolgokat, amin keresztül kellett menned. Te is elveszítetted a szeretteid, és még a szerelmed is, amikor Evan magába fordult a szülei elvesztése miatt. Nyilvánvalóan ez a számára egy nehezen feldolgozható esemény volt, ami kihatással volt a kapcsolatotokra is. Azonban a dolog pozitív oldala az volt, hogy te a magabiztos, ambíciózus lány ügyesen az orvosi karrieredbe tudtad fektetni minden energiád és a világfájdalom megélése helyett inkább arra koncentráltál, hogy merre van az előre Ez egy nagyon jó tulajdonság, amit van értelme a jövőben is megtartanod és akkor tényleg sikerül elérni a céljaidat orvosként. A sebészet egy nagyon fontos terület, ahol rengeteg emberen tudsz majd segíteni a jövőben, így minden jókívánságommal együtt engednélek utadra, hiszen már Evan és talán a jelenlegi barátod is tárt karokkal vár, hogy meg tudjátok kezdeni az első játékotokat!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!