Cas neki olyan, mint egy megértő, és ténylegesen végtelenül türelmes bátyj. A szülei után ő volt az egyetlen, akinek adott morzsányi bizalmából, és ha isten ne adja volt is rá példa, akkor előtte is megnyílt. Tudja ő, hogy más, mint mindenki, és, hogy sosem lesz olyan, mint bárki. Zavarja is nagyon, de akármennyi is igyekszik - igyekezett eddig - nem tudta leplezni vagy megmásítani azt, aki. Pedig barátjával is ég és föld jellemük.
Kerülve mindenki tekintetét - nem készült mára idegenekkel való szocializálódásra - ült le a megbeszélt helyre, egy padra, s fektette ölébe bőröndjét, amire egy kissé még szégyenlős, bátortalan mosollyal hajtotta rá kezeit keresztbe, majd arra fejét. Izgult szegény. Pedig Caspian hamarosan érte jön, és elfuvarozza a most még idegen, de biztonságot nyújtó lakásába. Ráadásul megígérte, hogy segít is neki egy kis protekcióval bejutni a rendőrségre, mint nyomozó, avagy profilozó. Tudja, hogy ez hatalmas lelkiterror lesz a számára, még ha Cas ott is lesz vele néha, mégha esténként fel is hívhatja, hogy elmesélje neki az egész napját, de elege volt már odahaza a megzabolázatlan változásokból, az irányíthatatlan mindenségtől, ami után hiába nyúlt, mindig kifojt kezei közül.

- Van egy barátom, aki oknyomozó újságíró. Ha megbízol bennem és a kapcsolataimban és nem zavar, ha bevonom őt, akkor ő talán meg tud mozgatni annyi szálat és kapcsolatot a médiában, fel tud tárni rengeteg média archívumot és talán ő talál valamit a saját köreiben, amit eddig mi nem. Több szem többet lát. Persze csak ha nem zavar, hiszen ez mégis csak egy privát nyomozás, de én már ezer éve ismerem Caspiant és éveken át dolgoztunk együtt, tudom, hogy mennyire megbízható.