Kos nap:
Rendkívül temperamentumos, csupa tűz és lendület veszi körül, ami erős, gyakran rendíthetetlen akarattal párosul, és ez akkor sem enyhül, ha nincsen igaza, hiszen ezt szinte képtelen belátni. Sokszor türelmetlen, amin nehezen uralkodik, így ha hangot nem is ad neki, a testbeszédén szinte azonnal látható válik, mi játszódik le a fejében. Mindent azonnal akar, kifejezetten akkor, ha rajta múlik a megvalósítás lehetősége, miközben szélsőséges, amivel az emberek egy részét vonzza, mások pedig kifejezetten kerülik miatta. Az ösztöneire szokott hallgatni az esze helyett, a döntéseit gyorsan hozza meg, de akkor sem kap szívbajt, ha nem jó az irány, ugyanis pillanatok alatt veszi be a száznyolcvanas kanyart, szemrebbenés nélkül. Nem kifejezetten ismeri a félelem fogalmát, ami akkor sem uralkodik el rajta, ha megégette magát már korábban, hasonló helyzetben. Hatalmas az önbizalma, bár a vonzalma könnyedebbé teszi számára, így nem lesz tőle tenyér bemászó és idegesítő – már amikor. A kitűzött céljait szinte mindig eléri, nem állíthatja meg senki és semmi, számára ez rendkívül fontos, szinte elemi komponens. Agresszív, de nem a nagykönyv szerinti módon, inkább csak a túltengő energiái levezetését tartja nehézkesnek, ugyanis egy-egy módszer idővel unalmassá, kevésbé effektívvé válik, ami tovább frusztrálja belülről addig, míg meg nem találja az új megoldást. Sokszor önmagából indul ki, ami a kapcsolataiba naivitást kölcsönöz, hiszen vakon megbízik akárkiben, mert benne is maximálisan megbízhat bárki, akit szeret. Végtelenül becsületes, sosem keresi a rejtett lehetőségeket vagy kiskapukat; ha a legnehezebb az egyetlen járható út, akkor rá fog lépni akkor is, ha a végére vért kell izzadnia.

Kos aszcendens:
Alapvetően mindenkivel barátságos és optimista, a versengés azonban olyan szinten a lételemét képezi, hogy amikor belelendül, jobb, ha a körülötte lévők képesek érzelmek nélkül kezelni a lendületét, különben könnyen sértődés lehet abból, mennyire vérre menően áll hozzá aprónak tűnő szituációkhoz is. Nem ellenséges és nem rosszindulatú szándékosan, azonban az arcáról könnyen leolvasható, mennyire bőszíti, ha valami nem az ő elképzelései szerint történik, néha az utolsó apró részletig húzva mások idegeit. Nem szereti a lassúságot, különösen, ha gondolatokról van szó, hiszen neki rögtön jön a következő poén, odaszúrás, vagy elmés válasz egy veszekedés közben mondjuk, aki pedig nem tudja vele tartani a lépést, azokkal nem erőltet közelebbi kapcsolatot, hiszen mindene az, ha stimulálhatja nem csak a testét, de az idegvégződéseit is. Nem előítéletes, mert ahhoz arra lenne szükség, hogy mindenki fontos legyen körülötte, azonban ő nem titkolja, hogy nem tud, és nem is akar időt szánni minden lélekre a környezetében. Megvan a saját kis közege, az edzőtársai, a gyerekek, akikkel napi szinten foglalkozik, esetleg még az ő szüleik, akikkel könnyedén tartja a szót és a kapcsolatot, de ha valaki nem szimpatikus neki, azt látni lehet rajta, mivel a maszkolás nem tehetsége, és nem is érzi, hogy szüksége lenne rá bármilyen formában. Nem veti meg a tradíciókat, de nem is foglalkozik velük különösebben, sokkal többre értékeli a személyes tapasztalást. A véleményét szintén nem palástolja, a problémákat nem szereti odázni, lefedni, szebbé tenni, csak őszintén beszél arról, amiről szükséges, ezzel pedig a mimózalelkűeket gyakran kellemetlen helyzetbe hozza.

Vízöntő hold:
Fogékony az új dolgokra, örömmel veti bele magát olyasmibe, amivel még nem találkozott, vagy gond nélkül próbál ki új ízeket. Nem szereti a korlátokat, legalábbis azokat, amiket mások igyekeznek köré kényszeríteni; azokkal, amiket ő talál ki könnyebben barátkozik meg, és időnként be is látja magától – unszolás és fejmosás nélkül is -, hogy számára ezek szükségesek, különben könnyen elszaladna vele a ló egy olyan irányba, ahol már kevésbé vicces, sokkal inkább veszélyes az adott helyzet. Fontos számára, hogy egy pillanatra se tűnjön átlagosnak, bár a különcködése inkább nevezhető vonzónak, mintsem taszítónak és idegesítőnek. A tekintélyt nem adja könnyen, és nem elvárható tőle a szociális stigmák mentén, aki viszont kiérdemli, az iránt hűséggel és tisztelettel fordul, mindegy, mi történik a jövőben.

Sokadik alkalommal fordul meg a vizsgáló teremben, és sokadik alkalommal ül az ágyon, röntgen és egyéb felvételeket bámulva, amíg orvosok, edzők, és a csapata orvosai úgy beszélnek át a feje felett, mintha ő ott sem lenne. Szinte sohasem választja a némaságot válaszként bármire, azonban olyan erővel éli át minden egyes alkalommal azt, ami történt, és azt, amit ez a jövőjére nézve jelent, hogy egyelőre csak üvölteni tudna, ha végre úgy dönt, megszólal.
A jégkorong kemény játék, és ebből picsogást senki sem nem csinál, még sérülések esetén sem, sőt; mikor elkezdte elmondták neki, hogy egyetlen rosszul kiszámolt mozdulat a karrierjébe kerülhet, mert ez ilyen, viszont nem ő számolt rosszul, mégis ő húzza látszólag a rövidebbet.
Sok éve már annak, hogy Kanadából átigazolták a Pittsburgh Pingvinekhez Pennsylvaniába, és elég büszkén viselte a 87-es számú mezt évekig, az elért eredményei pedig mindig érte beszéltek, akkor is, ha a vehemenciája és a játékstílusa rendkívül megosztónak számított.
Már egy hónapja is annak, hogy a meccsen oldalról telibe kapta a másik csapata középjátékosa, hogy kilendítse a figyelméből, és hiába a felszerelés, nem fogja soha elfelejteni, hogyan reccsent a csuklója, amikor valami természetellenes pózban, több méter repülés után teljes súlyával ráesett. Onnan pedig már csak az van meg neki, hogy viszik le a jégről, és próbálják a kórházban annyira kiegyenesíteni a kezét, hogy képesek legyenek megröntgenezni legalább.
A csapat dokija azonnal azt mondta, elfelejtheti a profi játékot, és örüljön, ha tud majd fogni évek múltán rendesen. Szerencsére a csapatkapitánya nem gondolta komolyan egy szavát sem.
Az egy hónap gyorsan eltelt, a keze még mindig gipszben, többször műtötték, telerakták fémszerkezetekkel, összekötötték az idegvégződéseit megint, és bár a fájdalom nem zavarja, a tehetetlenség kifejezetten az ellensége.
- Szóval akkor itt a vége? – Nem üvölt, mikor végre megszólal, de a fejében egészségesen működő idegvégződések eddig bírták a feje felett beszélést. Itt ül, képes a beszédre, és a saját sorsáról ugyan már megkérdezhetnék, mielőtt megint ő a paraszt, mert kiakad a látszólag semmin.
A doktor, akit az edzője szerzett, és aki bár semmiről nem biztosította, de nem akarja feladni, leengedi a kezét, benne a röntgen képpel, és csak egy sóhajtás után válaszol.
- Lenne egy lehetőség, New Yorkban. – A kijelentésre Nate felhorkant, aztán levágja magát az ágyról, és első dühében azonnal el akarna menni, de aztán eszébe jut, hogy éppen arról van szó, ami az egész élete. Az edzője érzékeli, hogy végül megtorpan, így közelebb lép hozzá.
- Több éves kezelés, de működhet, Nate. – Teszi a vállára a kezét az edzője, Mike Sullivan, de nem bírja elviselni most az érintését, ezért egy valószínűleg bántó mozdulattal lerázza magáról a végtagot.
- És mégis mi a szart csináljak ott évekig? – Tör ki belőle nem a legszebben, de a teremben állók közül ezen senki sem lepődik meg különösebben; sem a téma súlya, sem Nate jelleme okán.
- Az ottani program szívesen fogad, ez szinte kérdés nélküli. Amint a kezelés annyira eredményes lesz, hogy tudod rendesen használni a kezed, edzőként fogod magad karban tartani. Aztán rendbe szednek annyira, hogy vissza gyere centernek. – Szemöldöke  magasra kerül a hallottak mentén, aztán a düh visszahelyezi őket a helyükre, és egészen éles tekintetet kereteznek így a maguk módján, ahogy az edzőjére néz.
- Te ezt már el is intézted. – Különben rébuszokban beszélt volna, nem ennyire egyértelműen. Nate pedig, hiába a sorsáról van szó, sosem bírta, ha róla döntenek, de nélküle.
- El, igen. Ha akarsz még a ligában játszani, ez az egyetlen útja.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Muszáj lesz azzal kezdenem, hogy nagyon tetszik a névválasztásod, illik a karakterhez magához. Az előtörténet maga pedig csodálatos lett. Imádtam minden sorát, még szívesen olvastam volna tovább is.    
Nate egy nagyon érdekes karakter lett, különleges jellemmel, aminek nagy részével kosként, én magam is azonosulni tudok. Sikerült szépen bemutatnod nekünk a karaktert a jó és egyben a rossz oldalakkal együtt, aminek külön örülök, hiszen senki sem lehet tökéletes. Szépen megálmodtad, majd pedig megalkottad és szuperül megoldottad az egész karakterlapot, mindenből kaptunk egy kicsit... Éppen eleget ahhoz, hogy elegendően megismerjük Nate-t.  
Na de mivel - ha jól sejtem - már várnak rád, nem is szaporítom tovább a szót, utadra engedlek, hogy aztán mihamarabbi felépülésben lehessen részed, amiben ha a megérzéseim nem csalnak, valaki segíteni is fog.  
Sok szerencsét és kitartás a New York-i nyüzsgős és egyben új életedhez, aztán jó legyél!  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!