i got you some jumper cables

since you like to start shit

megjegyzés: to ms wanna-be-hayek

Türelmesen várt az érkezésed pillanatáig, nem pár további percen vagy akár többön fog múlni elguruljon a gyógyszere. Előbb tudni szeretné mi az oka az ingyen műsornak, amit a drága kollégád kezdett el, most te folytatsz meglepően normális hozzáállással, ami azt illeti, és tudod miként működik az igazságszolgáltatás, láttad hányszor volt már dolga veletek -- semmi meglepő nincs abban feltűnik neki a szájkarate, IQ betyárkodás, péniszméregetés helyett.

Hányszor kapott eddig kávét?
Egy kezén meg tudja számolni --
és több, mint két kézre lenne szükség ahhoz összegezhesse hány alkalommal lett becigölve.

Egyelőre amilyen segítőkésznek mutatkozol, adhatnál is neki hozzá kettőt, nem utasítaná vissza.

- Csak a szokásos emberhiány, nem igaz, mh?! - költői kérdésével löki félre az elnézést kérésedet, ki tudja ez alapján valóban értékeli-e szavakba foglaltad vagy netalán van némi célzás az övéi mögött. A hangsúlya kellően semleges, nem sokban különbözik attól, amivel a koffeinját kérte ki, vagy köszönte meg. Egy biccentéssel zárja a maga részéről a témát, mert ugyan nem dobol ujjával az asztallapján, nem sürget, de van különbség a saját vagy a te idődet húzza szándékosan. Előbbi nem szerepel a tervei között, a hentes még kettőig nyitva van, ha sikerül hamar lezárni a macska-egér játékot még elcsípheti Chuck-ot, folytathatja a preferált vasárnapi programját.

Az elképzelésén a felvezetésed sem változtat, magabiztos azt illetően nem fog sokáig itt tartózkodni, vagy azért, mert hamar rájössz semmi értelme nincs rá pazarolnod az idődet, vagy azért, mert élni fog az alapvető jogával, és hívni fogja a kedvenc öltönyösét, ha nagyon mutogatni akarod neki a fogad fehérét. Gyökér Jason szóba hozása még nem ebbe a kategóriába tartozik, a szemöldöke moccan kérdőn, hogy természetes meglepődést, mértékű közönyt mímeljen az említésére. Hétköznapi ember számára ugye csak egy sima névről van szó, egy átlag srácról, akivel a fia közösködött, de nem nyerte el a tetszését, amit a válaszba bujtatott véleménye is tükröz. Lerí róla nem csinál a kérdéseidből nagy ügyet, illetve az is különösebben sehogy se érintik a képen jól látható sérülések a felszínesen ismert fiún.
A bele nem lóg ki sajnos, mit is szörnyülködjön rajtuk, nem igaz?

Hümmentve gondolkodik el a kérdéseden két másodpercnyi időre.
- Talán másfél, legfeljebb két hete. Szóváltás nem volt, csak intéses üdvözlés az ajtóban. - valahol lényegtelen információ, valahol nem, de csírázni kezdett benne a pontosításra irányuló késztetés, és engedett is neki. - Önnek van gyermeke, kedves? - célozgat finoman, mielőtt érdemben felelne. - Kétlem bárki szívesen látná a fia, netalán a lánya közelében Jason-t. A modorán lenne mit csiszolnia, hogy kulturáltan fogalmazzak, de feltételezem Önöknek is van róla bizonyítéka. - nagyon egyszerűen kikövetkeztethető miért szúrta a szemét, miért szúrhatja bármilyen jóérzésű szülőét az a kis fartúró seggfej, miért szúrhatja a zsarukét is nem mellesleg. Hallott egy-két dolgot róla, utána is nézett, ezért is van különleges bája az érdeklődésednek, ezért is nagyon kétélű a penge, amit elővillantasz Chase elővételével pillanatokon belül.

A kép könnyen összeáll a fejében, nem hülye, a kölyökre piszkosul ügyelt világ életében, hogy makulátlan maradjon azt a pár piszlicsáré ügyet leszámítva. Ha sejted ő tette ezt Jason-nel, szerinted mennyire okos döntés az oroszlán bajszát húzogatnod...? Kedvesnek is tűnt eladdig a momentumig, míg ezt nem lépted meg, és a kezdeti szimpátiáját nem kezdte elnyomni az atyai ösztöne. Az arckifejezése nem változik sokat, a tekintete viszont -- kiszúrhatod, hogy ölni még nem akar, de nagyon jó ideghúrját pedzegeted ahhoz feléledjen hozzá a kedve. Nem izgatja amiatt magát leolvashatod róla, ha elég szemfüles vagy, mert ez abszolút a természetes reakciók közé tartozik a véleménye szerint, és nagyon is tisztában van vele nem ő a leghiggadtabb bronx-i ember, ami a saját mappájából is kiolvasható, korábbi hivatásából is megtippelhető.
Azt ugye sejted ez nem jelenti azt ne rendelkezne jó önuralommal, ugye...?
Éppen ezért apró bólintásokkal kíséri a magyarázatod, az ajánlatod, és lazán int a kollégádnak viszontlátásul, mintegy a saját feszültségének leplezéseként, amit lassan építesz fel a tarkója mentén. Hank távozásáig nem válaszol, ismeri a szirszarjaitokat, egy járőrnek semmi köze, jogosultsága egy vallatáshoz.
- Hm. Ez érdekes. - ismétli el egy korábbi szava járásodat szánt szándékkal. - Értékelendő a figyelmessége kedves, de nem igazán tudok mit megosztani a történtekkel kapcsolatban. - pillant le célzóan a képekre, onnan vissza rád. - Felületes ismeretem van a fiúról. Sajnálom. - ó, de még mennyire sajnálja, szíve ketté szakad, míg kezébe veszi a kapott kávét, és elfogyasztja az első kortyát. Utána már sokkal jobban érzi magát, mégha kevés ennél szarabb kávét is ivott életében. Lehet ennek van köze könnyebben húzódik nyájas mosoly a képére az álszent Teréz anyáskodásod hallatán, már-már meghatottan hallgatja a nyilvánvaló bökkenőt a mondanivalódban. Rendes vagy, de olyannyira mégse, hogy ha valóban bent lenne a fia, akkor megadtad volna a lehetőséget a számára felhívja a jogilag érte felelős ősét...? Ejj kisasszony -- apropó, elég bunkó dolog volt nem bemutatkoznod. Kezd kusza lenni a személyiségkártyád.

Kisebb sóhajt megenged magának, amikor igazolod a sejtését, Chase valóban nem tartózkodik az épületben.
- Vigyázzon kedves, olyan gondoskodó a végén megkérem a kezét, ha még nem foglalt. - éppoly átlátszó a hízelgő megjegyzése, mint a tied volt, mert tüzet tűzzel ugye, és minden, csak nem áll távol tőle ez a módszer. - Valószínűleg otthon tanul, valamelyik barátjánál van -- tudja, kölykök, mikor épp mi a program, de örömmel felhívom az Ön kedvéért, és megkérdezem hol tartózkodik. - hátrébb tolja a székét, hogy felálljon ekkor, leseperje az ölébe hullajtott szotyolahéjakat, mielőtt visszakényelmesedne a helyére, és hozzád hasonlóan nem hagyná teljesen kihűljön a majd' fekete levese. A szemétből nem csinál nagy ügyet. Az a helyzet a zsigereinek nem tetszik a gondolat bejöjjön az őrsre, csőbe húzó kérdéseket tegyenek fel a borjának, de vele ellentétben a gyerek valóban ártatlan, és az elmúlt fél évet elszámítva mindig jól viselkedett, ha akadékoskodna az szükségtelenül rossz fényt vetne az ügyre. A hivatalosra.
- Csak legyen szíves a mobilomat visszaadni hozzá, szerencsésebb, ha kijelzi a hívófelet a telefon. - ha esetleg ezért nem vette fel volna, amikor ők keresték -- HA keresték. Gondol ő mindenre, látod, segítő jobbot ajánl, még biztosra is megy -- hogy rohadj meg egy egészen kicsit.

In politics, blackmail is called pressure.
Or more delicately: a bargaining position.

Ha minden kihallgatás előtt izgulna, valószínű már marék számra enné a savlekötőt, és igen csak szoros barátságban lenne egy gasztroenterológussal, reggelire meg gyomorvédőt enne házi készítésű péksüti helyett. Az ideget a tagjaiba tehát nem a lényed, vagy a beszélgetésetek lehetséges kimenetelei vonják bele, s nem az merevíti meg a vállát, és a csuklyás izmait, sokkal inkább a megvárakoztatásod, mert bár nem szeret külsőre ítélkezni, az aktád alapján nem tűnsz túl türelmes állampolgárnak. S ha elfogy az a nyúlfarknyi türelem amivel születtél, félő a segítőkészséged is a béka zöld kis picsája alatt lesz hat méterrel. Ő meg utál ásni.
- Hank, kérlek hoznál két kávét? Az egyiket egy kis tejjel, a másikat feketén. - utóbbit magának rendeli, mert bár ledöntött a torkán ma már egy tűzforrót reggel a készülődésnél, a következőadagja nagy valószínűséggel az asztalán hever már, kihűlve, leülepedett förmedvényként arra várva, a késő délután vagy este során mikor dönt úgy a gazdája, „jó lesz az”, hogy aztán fintorogva mint a felest lehúzza az egészet mielőtt hazaindul. Most frissre van szüksége, miattad. - Nincs mit, elnézést a megvárakoztatásért. - rövid röstellő mosolyt villant, s bár nem meglágyítani akar vele, érezhetően bosszankodik kissé, így komolyan gondolja. Maga miatt, mert ezt most nem akarja elkúrni. Túl jó vagy arra a pozícióra, amire szán, és felvértezte magát, hogy meg is kaparintson.
Nem hiába húzgálja a bajszod, használ túlzó kifejezéseket. Perifériáján észleli a fejedben megjelenő kérdőjelet, s így tolja is eléd a képet, nehogy véletlen ne ugyanarra a Jason Quincy Farellre gondoljatok, mert az olyan kiábrándító s felettébb összezavaró lenne, ha ezen siklana félre a beszélgetés. Feltekint a szemeidbe, az arcod fürkészi, mennyire vagy jó abban, elrejtsd az érzelmeid. Nem reméli, hogy nyitott könyv leszel, a pofádon a szőr így is túl sok, hogy a makro-jelzéseket észrevegye, nem mellesleg reagálsz is verbálisan, így arra is figyelnie kell, s habár jó emberismerő, nem egy profilozó.
Még el is hiszi a szavaid. Csak a keresztnevét. Hihető, hisz az erőszaknál nem kell úriemberesen bemutatkozni, s igazán mélyen ismerni sem azt, akit épp lilára gyepálsz. Megértően bólint hát, ne hidd, nem veszi észre az igyekezeted.
- Valóban? Mikor váltott vele szót utoljára? - dörzsölt vagy, azt elismerni kénytelen, udvariasságod nem engedi, hogy túlzottan kekec legyen, mégsem hiszi, hogy a burkolt célzásaival hülyére vehet. - Nem? Önnek sem volt szimpatikus? - elejtett kis érdeklődés, könnyed, mintha csak jelentéktelen észrevétel lenne, de kivárva fürkészi a vonásaid egy pillanatra, - Hm. Ez érdekes. - néma sóhajjal ereszti ki a levegőt, mintha az, amire most készül lesújtó lehet majd számodra a megvallott információk után. Ahogy ajkairól legördül a fiad neve, az őszinte meglepődéseden tort ül magában, mert ezt akarta elérni. Rád olyan könnyű lett volna fogni. Ügyvéd, tagadás, némaság. Megannyi kijátszható opció, amit végig éltél már az elmúlt éveid alatt. De mikor kellett súlyosabb vádak alól kihúzni a fiad? Utána nézett: nem sokszor. Közterületen való ivás, marihuána birtoklás. Apró cseprő kis ügyek. Na de egy súlyos testi sértés? C-c-c Wilkins.
Állja a tekinteted, de nem próbál zöldjeibe megértést, vagy sajnálatot erőszakolni, kíváncsiság annál több ül benne, erre mi lesz a válaszod?
- Nem, valóban nem. Ám mivel ügyvéd vagy a szülője nélkül nem hallgathatunk ki egy kiskorút sem, gondoltam Önnel kezdek. Hátha tud valamit, amit megosztana velem... - dobja fel a magadra vállalás lehetőségét, épp mikor Hank belép a kávékkal, és kissé mártír arckifejezéssel le is teszi eléjük, meg se kérdezve melyik kié. Salma lepillant a két pohárra, és a sötétebbet maga elé húzza, míg másik kezével a tejeset eléd, vigyázva, ne boruljon még véletlen sem az aktára, tanulmányozd csak még, ha szeretnéd. - Kösz. - hálás mosoly, rövid de őszinte, ám nem időzik sokat a kollégáján, épp hogy rápillant, és a figyelme újra a tiéd. - Nem mellesleg gondoltam megspórolok önnek egy utat ide, és behozatom, hogy aztán átkísérjem a fiához. Nem kockáztatnék még egy gyorshajtási bírságot a rovására, mert annyira kapkod idefelé.... - emeli fel, és fúj a pohár pereme felett a gőzölgő kávéra, mielőtt aprót kortyol.
- De az a helyzet, nem találjuk Chaset. Nem tudja esetleg, merre szokott járni ilyen tájt? - nem rakja vissza a feketét, hiába melegíti át a poharat, és égeti kissé az ujjait, kell a koffein, így újra fúj, újra kortyol. - Nagyban megkönnyítené, ha a segítségünkre lenne ebben. - hízelgés? Picit. Kell, hogy érezd, tudsz valamit, amit ők nem. Valóban tudhatsz, csak az nem az ifjabb Wilkins holléte.

i got you some jumper cables

since you like to start shit

megjegyzés: to ms wanna-be-hayek

Egyetlen alkalom kivételével soha nem volt problémája a rendőrökkel. Mindenki pénzből él, mindenkinek adót kell fizetnie, lakhatást, félre kell tennie a nyugdíjas éveire, az esetleges orvosi vizitekre, kezelésekre, különféle vészhelyzetekre, ha családos az ember anyagi biztonságot kell teremtenie, a kölyöknek állni a ruháztatását, a kosztját, tandíját, egyéb hóbortjait, míg ki nem reppen az otthon fészkéből, és egyeseknek ott vannak a saját felmenői, rokonai, akiket támogatnia kell. Az egészségügyileg lerobbantakat, a kattantakat, mentális sérülteket, ilyen vagy olyan függőséggel küzdőket, a szépkoruk vége felé járókat. Mindenkinek megvan a maga keresztje, indíttatása, és ő nem tör pálcát azok felett, akik épp ezt a hivatást választották a napi betevőjük megkeresésére, mégha az nem is a legkifizetődőbb vagy a leghálásabb.
Ő biztosan nem csinálná, ezért megbecsüli azokat közületek, akik jó munkát végeznek, és biztonságban tartják az utcákat, rács mögé külditek azokat, akik megzavarják a szomszédságának békéjét -- azaz az övét. A járőröknek még integetni is szokott, kedélyesen elcseveg velük, ha úgy alakul, éppen ezért nem esik nehezére az együttműködés annak ellenére sem, hogy messziről bűzlik a bekéretése. A kollégádnak könnyű dolga volt vele, alapjaiban neked sem lesz másként, a szotyoládé héja is szigorúan csak az asztalon lelhető fel a vallató szobában, sőt, az asztal felé eső részén halmozta fel őket, pedig fogalma sincs róla miféle zsernyák vagy -- az, amelyik a napi terpeszkedéstől is elfárad, eljátssza az elfoglaltat, munkáját jól végzőt, vagy az, amelyik a munkája nagyját másra bízza, majd egyedül aratja le a babérokat, vagy az, amelyiktől fájni fog a feje.

Úgyhogy nem fogsz fejfájást okozni a számára, és ami még fontosabb, vörös leszel.

Tehát képzelheted mekkora...
...egy hangyányi csalódottság éri, amikor megpillantja a barna tincseidet, és halk szusszanással konstatálja a rezes loknik, hófehér bőr, szeplők hiányát, de javít az összképen a hozzáállásod, hogy a hosszas váratása után nem ignorálod a koffeinkérelmét. Ez hozzátesz az esztétikus látványodhoz, amikor a visszakérdezésnél gyorsan átfésül tetőtől talpig.
- Egy löttyintésnyi tejjel kérném, köszönöm. - nem faragatlan, háláját elismétli, és kicsit feljebb ül a széken, amint egyértelmű válik nem csak benézni érkeztél, vagy gyors türelmet kérni, míg valakinek ideje lesz vele foglalkozni. Érdeklődve figyel, türelmesen, mintha az asztal teljesen üres lenne -- nem, egy késhegynyit sem zavartatja magát.
Az elhangzó név hallatán kérdőn ívelődik a szemöldöke, enyhén dől az üstöke, és már épp jelezné kis segítségre lesz szüksége tőled az illető beazonosításához, amikor oly segítőkészen csúsztatod elé a drága menyétpofájú képét. Az arckifejezése is azonnal változik, tükrözi a benne végbemenő felismerést, amit bólintással jelez feléd első ízben.
- Ah, igen, csak a keresztnevét ismertem. - hihető-e vagy se, de az igazat mondja. Sose törődött annyira a szarházival, hogy körbeudvarolja egy teljes bemutatkozás reményében, hamarabb leszűrte a lényeget ehhez, mégpedig azt nem lesz nagy rajongója. Te viszont ennek ellenkezőjével húzogatod a bajszát, ami annyira átlátszó, már édesnek tartja.
- Párszor találkoztam vele, váltottunk szót. Túloz kedves, hogy jóban lennénk. - nem áltat, traktál ökör méretű hazugsággal, csak éppen nem hangsúlyozza ki mindeközben mennyire viszketett a tenyere a kölyöktől, akinek a képére visszatekint. Az elégedettség ott húzódik a bőre alatt, mert minden egyes ütést, rúgást megérdemelt Jason.
- Nem ismerem jól a fiút, de a stílusa alapján nem nehéz kitalálni sokan nem kedvelhetik. Hogy ki tette, arról fogalmam sincs. - mint más az időjárásról, úgy ejti ki a szavakat hihető hétköznapisággal, ártatlansággal. Azt nem fogja megjátszani, hogy sajnálja mi történt szegény fiúval, ablakon kidobott energia lenne, felesleges tettetés, és túlkordinálása a helyzetnek, ami tudja hova fog vezetni.
Pontosabban sejti, mert egy enyhe meglepődés éri, amikor a fia neve szóba kerül, és gyűrődik is ennek megfelelően a képe értetlenséget tükrözve, miközben csak fáradtan azt a kérdést teszi fel magában; tényleg ennyire puhapöcs voltál Jason? Egyből köpött, a fiára keni az ügyet, mint valami hisztis picsa. A heréi biztos felszaladtak a helyükre, mint egy hörcsögnek. Az, hogy a kis szemétdombjait az ölébe lököd igazán eltörpülnek emellett, nem is különösebben érdekli, mert majd szerencsétlen higiéniai szakmenedzsereteknek kell ezzel törődnie, nem neki, nem is neked. Lenéz az újabb provokációs kísérlet eredményére, vissza a szép zöldjeidbe, onnan az aktára, hogy címszavaiban fussa csak át. Bőségesen elég tekintve sejti mi fog szerepelni benne -- lehet lottóznia kéne?

Megvakarja az arcélét.
- Igen, az én fiam. Azt viszont elárulná kedves, hogy miért nem ő az, akit behívott közvetlenül az ügyre hivatkozva? Tudtommal nem ez a protokoll. - ó, jól ismeri azt, minek is tagadná, biztosan tisztában vagy vele, ha már ugye ő ül veled szemben, és nem Chase. Valamit tőle szeretnél, amiért hajlandó vagy mocskosan játszani. Bizonyos szintig tetszik neki, de mivel a tulajdon, egy szem fiáról van szó ez hamar, könnyen meg fog változni.

In politics, blackmail is called pressure.
Or more delicately: a bargaining position.

„A hármasban van.”
Tudomásul véve tolja az általad már megismert kolléga elé a házi készítésű fánkot – mert sztereotípia ide vagy oda, ki a franc ne szeretné a házi készítésű fánkot?! -, és szándékában is áll az előtte terpeszkedő jegyzőkönyv beszkennelése után az említett hármasba is fáradni, de az ember lánya tervez, a kollégái meg ezt keresztbe szokták baszni. Így telik hát az az egy óra, s míg te a fenekeden ülhetsz, és még a szotyit se veszik ki a kezedből, addig Salma levegőhöz is az alfelén keresztül tud csak jutni, annyiszor megy A-ból B-be és vissza, néha érintve C-t, végül csak hogy igazán ne kelljen már aznap kardiozni mennie leküldik D-be, az alagsorba is. Ott legalább jól elbeszélget a nála idősebb Maggie-vel, hidd el, nem szándékosan rakva még pár percet a várakozási idődre, csupán kevés nők egyike, akiket hidegen hagy a pletyka amit az előző helyéről oly' serényen kiderített valaki, s ami miatt a kolléganőitől rendre a „te kurva” pillantást kapja meg. Mert a nők körében két féle zsaru létezik, a törtető, aki csak azért sem fekszik be senki alá, a magánéletét hét lakat alatt őrzi, de állandóan hazaviszi a munkáját, és az, aki ostoba módon viszonyt kezd a kollégájával, majd az átbassza, és természetesen nem az marad a hibás ribanc, akinek van pöcse – ilyen körben a férfi mindig áldozat. Nyilván megtanulta mára, hogy ennyi idősen ilyen hátrányból újra indítani egy karriert szar, Bronxban még szarabb, de legalább ha nem teszel senkinek sem keresztbe itt leszarják, ugyanis mindenki más is el van foglalva a saját ügyeivel. Azért nem mondhatni, hogy ő az őrs fekete báránya – már szó szerint se, szinte itt a legmagasabb a fekete bőrű rendőrök száma -, a „minden csoda három napig tart” rész ugyan elhúzódott kicsit, hisz a fele állomány megpróbálta reprodukálni vele az előző munkahelyi esetet, aminek következtében  - mivel mindet elutasította -, mára már a frigid picsa megfelelőjeként fut azon szűk látókörű bikák körében, akik nehezen teszik túl magukat egy elutasításon. A zöme jó arc lett, persze a korával ellentétes viszonylag alacsony rangja miatt sokan átpasszolják neki a lóti-futi munkát- s ezért is késik most tőled ennyit – ám szívességként megélve legalább tud kitől kérni ha kell, vagy követelni, ha nehezebb az eset, mert már mondhatja, hogy tett a másikért valamit.
A szívességek királynője – ezért vagy itt.
Az aktádat már átnyálazta, az apró cseprő szabálytalan közlekedés, parkolás és gyorshajtás az amin nem lepődött meg, de még a testi sértések kisebb halmazán sem. A tényen annál inkább, évről évre nyúzottabb a pofád, és állandóan valami idétlen ingben vagy lefényképezve. Ez biztosan valami Jim Carry-s dolog lehet nálad, ha lesz indíttatása biztosan rákérdez, Einhorn az Finkle e. Bár fél, visszavágnál azzal, hogy ő meg a nyomozó, nem a Batman. Tipikusan ilyen humorú fotelmacsónak tűnsz a szemében, azt pedig nem kétli, te még válogatottabb jelzőkkel illeted majd – törvényileg reméli, csak fejben – miközben már nyit be a hármas ajtaján, kis aktával a kezében.
- Tejjel, cukorral vagy feketén? - szalad fel kérdőn a szemöldöke, de arcán nem tükröződik semmi meglepetés, hogy ezzel indítasz, még az sem esik nehezére jelenleg, hogy megkérje neked -  ha felelsz - a kint elsuhanó kollégától, megállítva azt egy pillanatra. A rendelés után csukja is az ajtót, és odalépve helyezkedik el veled szemben a széken, pillantásával végigmérve az asztalon lévő halmokat, és azt, bőven elfér még mellé a vékonyka akta, amit neked tartogat.
- Ismerősen hangzik Jason Quincy Farell neve? - csak hogy ne kelljen annyira megerőltetned a fejed, tolja eléd a képét, nem is akármilyent, szinte mostanit, amin áldásos tevékenységed már rajta hagyta a nyomát, s amin foltokkal tarkítva, bekötött tagokkal ül. - Úgy értesültem, egészen jóban vannak. - túloz, mert provokálni akar, s mert mindketten tudjátok,ez mennyire kurvára nevetséges állítás. - Nem tudja véletlen, ki művelhette ezt vele? - nem áll le a kérdésekkel, de minden mondata közt kis szünetet tart a kedvedért, hátha valamelyikre reflektálni kívánsz, vagy – amit nem remél – rögtön gyónni kezdesz, mint hithű keresztény a gyóntatószéken. Valahogy nem tűnsz kereszténynek.
- A vallomásában több név is felmerült, köztük Chase Wilkinsé. A fia, ha jól tudom, ugye? - pillant fel rád ártatlanul a zöldjeivel, és az akta barna karton lapját piszkálgatja, mint aki csak a válaszod után meri azt felnyitni, és majd eléd tolni, át a szotyi héj halmon, ami az öledbe és a földre pereg szanaszét. Csak egy vallomás begépelt változata, amiben az említett bájgúnár ecseteli, a fiad mi mindent tett meg vele, amitől ilyen állapotba került.

i got you some jumper cables

since you like to start shit

megjegyzés: to ms wanna-be-hayek

Hogyan fejezhetné ki magát a legdiplomatikusabban veled, a rend őreinek egy valaki által biztosan megbecsült tagjával szemben, aki mezei nyelven, telibe szétbaszta az egész napját? Egyszerű, de nagyszerű tervei voltak a vasárnapi napját illetően, kezdve egy jó bögre kávéval, ami után összeszedte magát, elment a kedvenc henteséhez az ebédhez tervezett marhapofa megvásárlásához, és innentől változik feltételessé a gondolatmenet, mert az utána küldött kollégád, aki kiérve egyből a látványával üdvözöle, a hangja azonnal megzavarta az idilljét, megtörte a jókedvű fütyörészését is ahogy az autója előtt terpeszkedve várt rá. A drága fánkzabáló -- látszik az ingméretéből, lehet túl sztereotíp a tipp részéről, de legalább olyan egyedi, mint az indok, aminél fogva becipeltetted.

Jó adófizető, derék állampolgár módjára nem kekeckedett, együttműködően viselkedett, egyezett bele bejöjjön az egyenruhás férfival, mert így tesznek a költött vádat illetően ártatlan emberek. Igen, glória lebeg a feje felett, mert az autóján is tökéletesen látható nincsen rajta egyetlen szem karcnyom sem, tehát nem lehetett az állítólagos közúti baleset okozója, aki azonnal elhagyta a helyszínt. A rendszám alapján azonosították, állítólag, így merőben érdekes lenne az ütközésben csak a másik személygépjármű sérült meg, de hát -- sejti más miatt hozatod be, nem ma jött le a falvédőről.
A kedélyállapotán nem látszik mennyire bosszús, ezer meg egy érdeklődő, idegeket aktívan ostromló kérdéssel próbálta fenntartani a társalgást az autóban az őrsre tartó út alatt, és nem tett neheztelő kommentárt sem a kárba menő hús miatt, ugyan az autójából az iratait, amikor kiszedte, azt a szotyoládés zacskót nem hagyhatta ott. Ajándék nélkül sem maradhatott a szolgálati jármű, de csak konszolidáltan, eldugott helyeken hagyta ott a nyomait -- surprise, surprisee. Grátiszként fukar sem volt, megkínálta a biztos urat, miután kiszálltak, és majdnem el is szontyolodott (!), amiért elutasításra került a felajánlása.

Az adait hamar előkeresték a rendszerből, gyorsan kitöltötte a humbukpapírt a recepción, mielőtt továbbkísérte az ölebed egy külön helyiségbe, véletlenül épp kihallgató terembe. Aranyosféle a naiv feltételezés nem fogja kiszúrni, vagy épp számító, hogy igen, így két eshetőséggel számít. Valami cuki, szöszke pályakezdő leszel, aki nagy karriert akar befutni, vagy egy karrierista picsa, aki nagy karriert akar befutni. Tapasztalatai alapján az utóbbi esetben barna vagy épp vörös, azok szeretnek faszt méregetni.
Reméli vörös leszel.
A bent töltött egy óra várakozási ideje alatt a rendszerezett halmokban lévő szotyihalmok felhasználásával ezen sakkozott, a gyerekes szeret-nemszeret módszert alkalmazva, mikor egyik, mikor másik volt egyetlen héjdarabbal nagyobb. Unatkozott, de nem követelőzött, nem, mintha lett volna kivel szemben -- ejj, csak nem direkt próbáltad meg kicsinálni az edzett idegeit, ami szemmel láthatóan nem sikerült?

Emiatt amint nyílik az ajtó, még azelőtt bármit is mondhatnál, lehetősége lenne alaposan szemügyre venni, megszólal;
- Ah, végre valaki, egy kávé nem esne rosszul, kedvesem. Köszönöm! - hátha te, a beinvitálója leszel a szerencsés, akinek ezek a szavak jutnak, és a mellé tálalt nyájas mosolya, amit kényelmesen elhelyezkedve a széken címez a betérő felé.