Apa hangszerkészítő, anya nemesi család sarja én pedig második gyermekként érkeztem a családba, David születése után 5 évvel. Édesapám várt engem a legjobban, ő elsőre is lányt szeretett volna. A mi kapcsolatunk különleges, szinte mindent megbeszélek vele. David anyás fiú, én pedig apás lány lettem. A bátyámmal is jól kijövök, nagyon ritka, ha nem beszélünk minden nap.
Gyermekkorom felhőtlenül telt, anyagi gondjaink sosem voltak, a családot elkerülték a tragédiák, lényegében semmi különös nem történt velünk, így nem igazán tudok miről beszámolni.
Már kisiskolásként is nagyon népszerű voltam ,- így utólag lehet csak a márkás cuccaim, vagy az elajándékozott nasijaim vonzották be a többieket – így nem csoda, hogy ez a későbbiekben sem változott. Szorgalmasan tanultam, rengeteg közösségi programon részt vettem, imádtam zenélni, énekelni, a többiek pedig szerették hallgatni.
A gimi sem volt túl nehéz, sőt az volt életem legjobb része. Egyszerűen imádtam. Menő csaj voltam, akinek a kegyeiért versenyeztek a srácok, persze nekem egy sem kellett. Néha elmentem ugyan randizni, de az összes pasi beképzelt majom! Mindegyiket csak a külsőm fogta meg, meg persze az, hogy én voltam a pom-pom lányok vezetője. Volt egy srác, aki totál belém volt zúgva, Sethnek hívták. Őrülten rajongott értem, szinte minden nap kaptam tőle valami ajándékot. Nem akartam megbántani, de egyáltalán nem volt az esetem, egy kicsit dilis volt, ha értitek mire gondolok.
Egyszer aztán ráadtam a fejem, hogy randizzunk, hátha akkor majd meg tudom vele értetni, hogy nem szeretnék tőle semmit, balul sült el a dolog.
A következő hónapokat zombiként éltem, továbbra is részt vettem a kötelező közösségi programokon, de nem igazán láttak engem nevetni.
Közben leérettségiztem és zenei továbbképzőbe mentem, a karrierem kezdett beindulni. A zenében megtaláltam újra önmagam, boldoggá tett és én boldoggá tettem másokat, de még mindig nem tudtam elfelejteni azt az estét. Nem tudtam túllépni, ezért úgy döntöttem elköltözöm.
Mindenki megértően fogadta, tudták, hogy talán így lesz a legjobb. Persze nem az egyedül létre gondolok, hanem arra, hogy a környezetváltozás jót tesz ilyen dolgok után. Remélem velem is így lesz, így hát New Yorkba költözöm!
Lehet, hogy David is utánam jön majd, ha a munkája engedi, persze attól is függ nekem mennyire jön be az itteni élet.


Egész nap ideges voltam, egyáltalán nem volt kedvem Sethtel elmenni bárhová is, de azt gondoltam majd így ő is belátja, hogy mi nem illünk össze. Nem is öltöztem ki túlságosan, póló, farmer, kabát. A sminkem is csak a szokásos szolid volt, nem akartam tetszeni neki, valahogy ki akartam ábrándítani magamból. David, a bátyám nem igazán akart elengedni, nem tartotta jó ötletnek a dolgot, ezért megállapodtunk abban, hogy GPS-en követni fog a telefonomon keresztül. Ez az egy szerencsém, ki tudja hol lennék nélküle.
Eljött az este 8, ő pontosan érkezett és pedig várakoztattam egy kicsit. 18 éves voltam, ő pedig 24. Nem lett volna sok az az öt év, de valamiért nem volt nekem szimpi. Körülbelül negyed órás késéssel léptem ki az ajtónkon, azóta is bánom. Beültem a kocsijába, bekötötte a szemem, hogy elvigyen a meglepetés helyszínére. Öltönyben volt, haja belőve és dőlt belőle a parfüm illat. Azt hittem étterembe megyünk, de amikor kiszálltam a kocsiból lépcsőkön kísért fel, aztán kinyitott egy ajtót. Beléptem és megcsapott a meleg, valamint a finom étel illata.
~ Vajon hol vagyunk? ~ Már vártam, hogy levegye a kendőt, hogy végre ne csak ketten legyünk, hanem többen. Féltem vele kettesben. Végre levette rólam az anyagot és én kinyitottam a szemem. AZ ütő megállt bennem! Nem volt itt senki rajtunk kívül. Halk zene szólt, mindenhol gyertyák, egy hotelszobát rendezett be vacsora helyszínnek. Az ágyon rózsaszirmok, az asztalon friss virág, jégvödör. Minden ami kellhet egy romantikus estéhez. Az arcomra rögtön kiült a döbbenet, és már fordultam is azzal a lendülettel, hogy itt hagyjam, de ő bezárta az ajtót és kivette belőle a kulcsot.
- Foglalj helyet! - Szólalt meg kedvesen, arcán egy őrült vigyorral. Nem volt mit tennem, segített levenni a kabátom, aztán odavonszoltam magam az egyik székhez és leültem. Tudtam, hogy baj lesz, de nem mertem előtte elővenni a telefonom, így hát koccintottam vele egy pohár pezsgővel,
majd megvártam amíg felkel és elkezdi kicsomagolni az ételeket. Háttal volt,
így előkaptam a telefonom, hogy írjak Davidnek, de nem voltam elég gyors.
Kikapta a kezemből a telefont és földhöz vágta. Néma csendben fejeztük be a vacsorát. Nem mertem rá nézni. Iszonyatosan féltem. Miután befejeztük kimentem mosdóba, de egy ablak sem volt, így az utolsó esélyem is elúszott a szökésre.
Amikor kiléptem a mosdóajtón, ott állt előttem egy száll alsóban, férfiassága pedig igencsak ágaskodott. Bepánikoltam, vissza akartam lépni a fürdőbe,
de elkapta a kezem és elrángatott az ágyig, ahol erőszakosan a fekvő alkalmatosságra lökött. Sikítani akartam, de nem tudtam, egy hang sem jött ki a torkomon. Kétségbeesetten pislogtam rá, miközben próbáltam rúgni, ütni, karmolni, harapni. Ő még jobban bevadult, esélyem sem volt, a majd' dupla annyi kiló ellen. Letépte rólam a nadrágot, a felsőt és a melltartót és én nem tudtam semmit csinálni! Tehetetlen voltam!
Már a bugyit tépte rólam, amikor dörömböltek az ajtón, ismerős hang üvöltött kívülről.
- Dav! - Ordítani akartam, de csak egy halk hangfoszlány jött ki a torkomból. Az ismerős hang erőt adott, sikerült magamról lerúgni a pillanatnyilag meglepődött férfit, az ajtóhoz rohantam és dörömbölni kezdtem.
- Itt vagyok! - A reménnyel együtt megjött a hangom is valamennyire. Seth közben magához tért, úgy rántott el az ajtótól, hogy az asztalnak estem és bevertem a fejem.
Nem tudom utána mi történt, de én otthon ébredtem az ágyamban és amikor kinyitottam a szemem a bátyám ott állt fölöttem.