I’m addicted to the madness

**Fiorentina Deluca**

New York, Mirage Club

“Light one up, let me bum a smoke. Still calming down, dripping throat.
I got another man's blood on my clothes. But an endless fog's the life I chose.”

Mások azt hihetik Fiorentina a múltban történtek miatt biztonságra vágyhat, nem akar játszmákat és harcokat, azonban ő épp a káoszt szereti uralni, vagy épp elveszni benne teljesen. Legtöbbször mindegy, csak történjen valami ahelyett, hogy egymaga maradjon a saját feltörő emlékeivel, melyek képesek napokra bezárni őt egy olyan körforgásba, ahol csak a rettegést ismeri. Ez persze még nem igazolja a tetteit, és nem is az a fajta, aki magyarázkodásba kezdene azok miatt, így egyedül csak olyan fontos személyek lehetnek tisztában a miértekkel, akik igazán ismerik. Akik tudják mi történt vele, és habár nem tetszik nekik a nő, akinek a szerepében tetszeleg, képesek elviselni, még ha szemet hunyni nem is a sok szarság felett, amit a fejükre hoz. Azt azonban nem tudja Hugo mit tud, és mit nem, hiszen a család szent a titkaival együtt, mégsem egészen biztos abban, hogy nem kapott a Mirage club személyzete komolyabb felvilágítást arról, kivel miért nagyon fontos vigyázni. Mindenesetre ő inkább akar az őrült, elkényeztetett seggű, felszínes legkisebb Deluca lenni, mintsem egy-egy szánakozó pillantást elkapni, így a már évek alatt hatalmába kerítő nemtörődés, a nekem lehet bármit, nem ismerem a nem szót felfogás viszi előre akkor is, amikor kettesben marad Hugoval.

Minden mozdulata, puhának, érzékinek ható érintése arról árulkodik, sőt a másik arcába dörgöli, hogy csábításra adta a fejét, ezért rezdüléseiből árad a csalogatás, amit Hugo felé intéz. Megakarja részegíteni, de a férfi állja a hívogató szavait, ellent mond nekik, és ez okoz némi feszültséget Fiorentinaban, mégsem kellemetlennek érzi, inkább bizsergeti, még jobban feltüzeli a kíváncsiságát a másik iránt.
- És mondd, mivel lehet kiérdemelni? Érdeklődik, miközben farkasszemet nézve állja Hugo tekintetét, még akkor is ha a testbeszéde, a vicsorgása egyértelműsítik mivel nem, amikor ujjbegyeivel egy pillanatra az ajkait érinti. Ennek hatására enged egy kicsit, és feltéve a kezeit hátralép egyet, mint aki hajlandó megadni magát, de valójában csak szeret játszadozni, és egyelőre mivel úgy tűnik ő a macska ebben a játékban, miután Hugo az erkélyre menekül rágyújtani, szívesen megy utána a vadászat kiteljesülésének érdekében.

Továbbra sem veszi fáradtságnak a közeledést, hiába az elutasítás, a rezzenéstelen arc, amit Hugo meggyőzően képes előadni, így a korlát és a férfi teste közé préseli magát, kisajátítva egy időre az elvett cigarettát, amibe mélyen szív bele, és fújja ki a füstöt, miközben egyszerre élvezi és zavarja, hogy ennyire nehezen tud hatást gyakorolni a másikra. Ettől függetlenül ő is legalább olyan magabiztossággal áll Hugo előtt, erőt mutatva, mint akinek nincsenek kétségei afelől, hogy felhelyezheti a polcára trófeaként a férfit, és tettei is ezt sugallják, amikor állánál fogva ragadja meg őt, tekintetét nem eresztve.
- Akárcsak te. Csücsöríti össze a száját, és küld egy csókot a másiknak, majd visszakacsint akárcsak Hugo tette, hiszen nem áll szándékában bizonygatni ki is ő valójában, de arról meg van győződve, hogy a férfiben sokkal több rejlik. Hiszen, ha csak egy röpke pillanatra is, de elengedte magát a férfi a társaságában, és a rideg, megfejthetetlen maszk mögé láthatott, ami Hugo számára csak bajt jelenthet, mert érdekelni kezdte Fiorentinat.

- Ha a vadság őrültség, akkor elakarok veszni benne, és ne ámítsd magad azzal, hogy nem jutott legalább egyszer eszedbe mióta itt vagyunk, hogy megdugj azon az íróasztalon. Súgja Hugo fülébe, a mondata végén a másik arcát az említett asztal felé irányítva, egyáltalán nem törődve azzal mi volt a téma. Ő őrült, nem kell ezt megerősítenie senkinek benne, pontosan tisztában van azzal, hogy hajtja előre az újdonság, ami elképzelt szórakozásának ideig óráig eleget tehet. Így nem foglalkoztatja a gúny, amivel átitatta a férfi a szavait, sőt tesz a kijelentése után rögtön még egy merész lépést, amivel ha eddig nem is, talán most kizökkentheti a másikat. Hugo kék szempárját nem eresztve nyal végig a férfi ujjbegyén, és szórakoztatja, végre diadalmaskodva érzi magát, amikor valami hatást tud gyakorolni rá.

Az viszont igaz, hogy a magas lóról lehet a legnagyobbat esni, mert amikor már elhiszi Fiorentina, hogy győzött, sikerült betörnie Hugot, újabb kellemetlen válaszban részesítik, ami mivel váratlanul éri, ez alkalommal őt is képes kizökkenteni annyira, hogy az arcára kiüljön, és végül a férfi tettei ellen se tudjon védekezni. Nem tesz semmilyen lépést, nem érződik rajta ellenkezés, meredten tekint Hugora, aki a lágy érintését, nem túl durva, de határozott mozdulattal állítja meg, majd szorítja le kezét oldala mellé. Akkor sem szól egy szót sem, amikor a férfi az álla alá nyúl, és ujjaival nyakának egy részét is közrefogják, de az határozottan látszik tekintetében, hogy kényelmetlenül, feszélyezve érzi magát ettől. Bírja a durvaságot, de nem ebben a formában, így Hugo szavai egyértelműen eljutnak hozzá, ezzel elvesztve maga felett egy kicsit az irányítást, és végül ugyan bele telik egy kis időbe, mégis visszatér a valóságba, ami ráébreszti mi is történt.

- Mégis mi a faszt képzelsz magadról? Ki vagy te? Kérdezi dühösen, és ha még nem eresztették, végül a szabad kezével lök egyet a másik mellkasán, hogy az eleinte ő általa követelt közelséget most megszüntesse. Távol akar lenni Hugotól, amiért gyengeségbe taszította őt akarata ellenére, hiszen tud ő ledominált nő lenni, szereti a hevességet, de ez nem úgy volt kínálva, sokkal inkább hatott fenyegetőzésnek.
- Kizárt, hogy én bárhova is megyek veled. Menj a picsába! Sulykolja a mondandója komolyságát a másiknak azzal, hogy bele mászik a képébe, és úgy fröcsögi a szavakat, majd faképnél hagyja és bemegy az irodába, ahol az asztalon lévő whiskyből tölt egyet magának egy pohárba. Szinte azonnal lehúzza, ami égetni kezdi a torkát, majd derekát az asztal hátának dönti, miközben tölt még egy pohárral, amit elkezd a kezében szorongatni felbőszült állapotában. Egyben biztos. Hugo, ha ráncigálnia is kell, vagy a hátán ki vinnie, de ő önszántából biztos nem megy vele sehova, így kérdés végül az erőszak győzedelmeskedik, itt hagyja Hugo, vagy megpróbál megérteni valamit Fiorentinaból, amit eddig még senkinek sem sikerült, és valószínűleg ma sem fog engedni neki, még ha tudja is, egyszerre kedveli és bosszantja átkozott Hugo Navarro.

BEE

**Hugo Navarro**

Egyet kell, hogy értsen a legkisebb Deluca nézeteivel. Az ide járó VIP vendégek nagyrésze -ha nem az összes-, a föld alá való. Lehetőleg minél mélyebbre elföldelve, egy névtelen sírba, mert ezek annyit nem érdemelnek, hogy bárki is emlékezzen rájuk, vagy akár egy szál gyufát is égessen értük. Ha lenne rá lehetősége, ha csak egy napig büntetlenül, következmények nélkül Istent játszhatna, egész biztosan ezeknek a mocskos, semmirekellő férgeknek a kiírtását tűzné ki céljául. De Hugo nem Isten, ráadásul a klubb működésébe sincs semmiféle beleszólása, így csupán képzeletben játszik el időnként a gondolattal, ahogy Pengeként írtja azokat, kik rászolgáltak.
Nem enged Fiorentina csuklójának szorításán, s percekkel később, mikor már kettesben vannak az irodában, a lány gyerekes próbálkozásait is acélidegekkel, egy mozdulatlan, érzéketlen kőszobor képében tetszelegve állja. Még csak bele se borzong a nő finom, puha érintéseibe, amik más esetben, más helyszínen és szituációban egész biztosan felkorbácsolnák a vágyait, hiszen valószínűleg nem létezik a földön olyan egészséges, heteroszexuális férfi, aki Forentina csintalan, tisztességtelen játékának ellent tudna állni. Meglehet -sőt, szinte biztos-, hogy ezután az éjszaka után Fiorentináról fog fantáziálni, mikor könnyít magán a zuhany alatt, de amíg szemtől szembe vannak, észnél kell maradnia. A lány a jelek szerint gyakorlott, tapasztalt játékos már, s annak ellenére, hogy alaposan megválogatja kivel kerül intimebb, közelebbi kapcsolatba, nagyon jól forgatja a lapokat, egy szempillantás alatt képes lenne nyeregbe kerülni. Hugoban úgy tűnik ellenfélre talált. És talán épp ezért izgatja ennyire a férfi a fantáziáját, ezért lesz olyan nehéz megszabadulnia tőle Hugonak. Pedig még azelőtt véget kellene vetnie ennek mielőtt jobban belebonyolódnának.
-Azt ki kell érdemelni. - Vágja rá, és mikor a lány ujjbegye ajkait érinti, szinte kishíján vicsorgásba kezd, mint valami veszett kutya, amit viadalra visznek. Ilyen formában, ebben a helyzetben kifejezetten irritálják, idegesítik ezek a lopott kis érintések. Utálja a macska-egér játékot abban a felállásban amiben övé a rohadt rágcsáló szerepe. Szinte lélegezni is elfelejt amíg a lány teljes testével hozzásimul, és külömböző testtájékait fogdossa szemérmetlenül, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Megkönnyebbülten ereszti szabadjára tüdejéből az elhasznált oxigént, mikor a Deluca lány végre méltóztatik kiszállni az aurájából. Fekete öltönynadrája zsebeibe gyűri ökleit, alsóajkát harapdálva miután az éltető cigi átkerül a nő szájába. Nem is érti, hogy hogy nem számított Fiorentina következő lépésére. Alig néhány perce ismerik egymást, mégis olyan érzése van a lánnyal kapcsolatban, mintha mindig is ismerte volna. Fiorentina magatartása bitorló, irányító. Uralkodó típus, de azzal még ő sem számolt, hogy Hugot nehezebb betörni, mint egy pamplonai bikát. Egyelőre még nem tesz semmit. Kivár, hagyja hogy Fiorentina nyeregben érezze magát. Hiszen magasból lehet csak igazán nagyot esni. Gúnyos éllel belehorkant az őket körülvevő éjszaka szokatlan csendjébe, hiszen ez már az a szárnya a klubbnak, ahova nem hallatszik fel a zene, a tomboló tömeg morajlása. Sokmindent eltud képzelni Fiorentináról, de azt pont nem, hogy képes lenne minden vagyonát eldobni a büszkesége, elvei érdekében. Delucáék még csak hírből sem ismerik mi az a nélkülözés, mélyszegénység, Hugo meglátása szerint a lány egy percet sem tudna pénz, hírnév és csillogás nélkül élni.
Nem mutat ellenállást, mikor állánál fogva irányítja őt a lány, és hogy végre tudatosuljon a legkisebb Delucában, Hugoba ellenfelére talált, kitartóan néz a nő szemeibe, megfeszült testtel állva ellent Fiorentina mindennemű intimebb közeledésének.
-Egyszerűbbnek, mint hinnéd. - Alig észrevehető, szinte éppen csak egy röpke pillanatra megmutatkozó félmosollyal a lányra kacsint, és már vissza is foglalja arcát az a rideg, kifejezéstelen, megfejthetetlen maszk, ami az évek alatt már szinte ráfagyott mimikájára. Értetlenül vonja fel szemöldökeit Fiorentina magyarázatára, amiben épp azt taglalja, hogy történjen bármi, a bátya és Serra hamarabb hinnének neki, mint Hugonak.
-Egy őrültnek még soha nem hitt senki. - Sóhajtja könnyedén, hangja csak úgy tocsog a gúnytól. Egy percet sem foglalkozik azzal, vajon mennyire voltak bántóak az iménti szavai. Ha eddig még senki nem szembesítette Fiorentinát a rideg valósággal, akkor majd Navarro tesz róla, hogy az igazság minél hamarabb felszínre kerüljön.
Igazából nem kellene, hogy meglepetésként érje a Deluca lány újabb intim közeledése, mégsem tudja hirtelen, hogy hogyan reagáljon, mikor a lány ajkai szényílnak, hogy végignyaljon Hugo ujjbegyén, így hát csak engedi, hogy az események sorban, az ő beleszólása nélkül folyjanak tovább. Nagy önuralomra van szüksége, hogy legapróbb jelét se mutassa annak, Fio játéka azért kellően megmozgatja a benne lakozó kant, aki valószínűleg már rég az asztalon hasaló Deluca lányt kefélné, ha Navarronak nem lenne ennyi önuralma, amit nem mellesleg hosszú éveken keresztül gyakorolt, magasabb szintekre fejlesztett. Amit Fiorentina egy pöccintéssel képes lenne megsemmisíteni. Kétségbeejti, hogy a főnök húga ilyen hatással van rá, pedig ha kicsit jobban belegondol, semmiben sem külömbözik viselkedése a VIP teremben, a rúdon forgó táncoslányokétól, akik Fiorentinához hasonlóan egy dologra vágynak csupán. Figyelemre. Szigorú homlokráncolások közepette járatja tekintetét a lány ajkai, s páratlan kékjei közt. Annyira könnyű lenne csak úgy félretennie az elveit, kihasználni az alkalmat, ami szinte az ölébe hullt, de akkor semmivel se lenne több, vagy jobb, mint azok a férgek odalent a VIP szektorban, akiket legszívesebben élve nyúzna meg.
-Kösz nem, majdnem tíz éve józan vagyok. - Miután megvívta magában ezt a csatát, már érkezik is a Fiorentina számára minden bizonnyal lelombozó válasz.
-Ajánlom neked is! - Búgja mély baritonján a lány ajkaira, majd egyszerűen csak elkapja Fiorentina azon kezét, mellyel épp Hugo hajával babrál, leszorítja az oldala mellé, szabad kezével pedig az álla alá nyúl, így kényszerítve rá a nőt, hogy rá figyeljen, s mivel ujjai elég hosszúak, álla mellett nyakának egy bizonyos részét is közrefogják. Érintése nem durva. Még. Inkább határozott, s bár hosszú napokon át gyógyuló lilafoltokat nem fog hagyni velük, vöröslő ujjlenyomatai egy-két percre, vagy órára egész biztosan beleégnek majd a puha, selymes, vékony bőrbe.
-Választhatsz. Vagy hazaviszlek, és ha jól tudsz viselkedni, talán nem jut el ez a kis ma esti kilengésed a bátyádhoz, vagy egyenesen a toxikológiára megyünk, ahol csak egy szavamba kerül, és máris elintézik, hogy napokig, vagy akár hetekig ott tartsanak. És hidd el, ott ezerszer rosszabb fazonok vannak nálad, a drogelvonás tünetei pedig felérnek egy élve elégéssel. - Nem akar ő senkit fenyegetni, győzködni, teljesen hidegen hagyja, Fiorentina hogyan teszi tönkre magát, de abban az egyben biztos, hogyha a lány marad, további botrányokkal kell számolnia, márpedig Hugo nyugodt szolgálatra vágyik, és ettől a tervétől semmi sem fogja tudni eltántorítani.
-Hátul parkolok. - Teszi még hozzá, ezzel mintegy jelezve, a "maradás" nincs a felsorolt opciók közt. Azt azért mindenesetre reméli, hogy nem kell majd erőszakkal kirángatnia Fiorentinát a kocsiig, és képes a lány emelt fővel távozni. Amennyiben Fio makacsul a maradás mellett döntene, úgy Hugo nem rest rámarkolni a lány csuklójára, s nem zavartatva magát, így húzza az említett parkolóig, ha viszont kivételesen szófogadóan viselkedne a tornádó -amiben őszintén kételkedik-, úgy szigorúan maga elé engedve kíséri a járműig, közben beszól a fülesén, hogy lelép egy kicsit, addig a többiek tartsák a frontot.

“Alone at parties in a deadly silhouette, she loves the cocaine, but cocaine don't love her back”

To: Senorita Loca

BEE

**Fiorentina Deluca**

@Hugo Navarro részére

New York, Mirage Club

“Light one up, let me bum a smoke. Still calming down, dripping throat.
I got another man's blood on my clothes. But an endless fog's the life I chose.”

- Én itt kapásból látok tízet, akit berugdosnék a sírhelyére, egy-kettő mondjuk már éppen, hogy nem alulról szagolja az ibolyát, de ami azt illeti, akasztásra váró alapanyagból sincs hiány. Tudnék válogatni. Mondja ezt már valamivel halkabban, kivételesen nem mindenki számára kinyilatkoztatva, közben azért határozottan, súlyt adva a mondandójának, úgy, hogy a csuklójára rászorító Hugoval nem foglalkozik, sőt ránt egy újabbat a karján, amivel ugyan fájdalmat okoz magának, mert szabadulni nem tud, de megadni magát semmiképp nem akarja, mert azt a behódolás jeleként venné. - És nyugi, ha hangosan be nem is ismered, én anélkül tudom, hogy egyetértesz velem. Mégha jelen pillanatban nekem is ásnál egy gödröt, de ez majd úgyis változni fog. Teszi hozzá, egészen közel hajolva Hugohoz, egyedül neki szánva az ajkán kiejtett szavakat, amivel mintha ígéretet tenne neki, egy vészjósló jövőt vetítve elé, melyben már nem fog tudni ellenállni a lány hatásának. Közben Fiorentina valóban szívesen húzná tovább a férfi agyát, akár itt a többiek előtt, fürdőzve a figyelemben, de úgy néz ki, Hugonak ennyi is elég volt, hogy eltüntesse őt mindenki szeme elől, és magukra zárja az ajtót, mielőtt ő maga robbanna a lány szarságai miatt.

- Biztosíthatlak, el is fogom kérni. Bűn egy ilyen szép pofit savanyúnak hagyni. Pimaszkodik, flörtöl, idegesít, sosem lehet tudni kiből mit vált ki, de nem érdekli, ő annak ellenére, hogy Hugo az előbb feltolta a falra, finoman vezeti le a férfi nyaka köré font kezei közül az egyiket, és simít végig a tarkójától egészen az arca vonaláig. - Egy kis mosoly jól mutatna ezeken az ajkakon. Húzza végül végig hüvelykujját rajta, de nem időzik el túl sokat ott, amiért érzi, hogy Hugo még nem kész játszani, és hamar érinteni fogja azt a pontot, ami kihozza a sodrából, ha még nem jutott el odáig. Ugyanis Hugo rezzenéstelen arca nem sokat enged megfejteni, nem lát át rajta egy hamar, így még kíváncsibbá válik, és az sem veszi kedvét, amikor faképnél hagyják. Elvégre van ő annyira pofátlan, sőt imádja, ha mint egy prédát üldözőbe vehet valakit, aki vagy megmenekül, vagy örökké a hatása alatt marad.

Fiorentina azonban nem az a kivárós fajta, nem fog összetett kézzel malmozni, arra kényszerítve magát, hogy ne az, és ne úgy történjen valami, ahogyan ő akarja, ezért szinte azonnal Hugo nyomába ered, nem törődve a férfi intimszférájával, vagy azzal mennyire tapos már az idegein. Elveszi, amit akar, legyen szó jelen esetben Hugo cigijéről, amit a magáévá tesz egy rövid időre.
- Előbb halok meg szegényen, mintsem ezeknek a szarháziaknak legyek hálás. Emeli el állánál fogva Hugo tekintetét a sötét égboltról az ő szemeire vezetve, melyek szikrát szórnak, és szinte köpi, felháborodottan magából ezeket a szavakat, amiért bár elkényeztetett picsa szerepében tetszeleg, és hirtelen a pénz hiányát biztosan megérezné, de ő tényleg komolyan gondolja, hogy előbb mondana le mindenről, mintsem bólogató kutyává váljon ezeknek, akiknek "elvileg" a pénzét költi.

Ezt a témát követően viszont tetszik neki, amit lát, az a féloldalas, gúnyos mosolyba gördülő száj, ami magabiztosságról árulkodik, és megmozgat benne valamit, ahogy a szavai is, épp azért, amiért igen pontosan egy játszópartnerre vágyik, és bár Hugo szavai komolynak hatnak, ő nem tudja komolyan venni. Azért elnéz a kamera irányába, mintha érdekelné, és az sem zavarja, amikor fordul a kocka, és Hugo szorítja sarokba, sőt egy sokat sejtető, ördögi vigyor jelenik meg az arcán.
- Ennyire egyszerűnek tűnnék? Teszi fel a kérdést, és anélkül folytatja, hogy választ várna rá. - Zsarolás? Egy kis tetetett sírás? Uncsi. Talán, ez még cirka nyolc évvel ezelőtt számításba jöhetett volna, de ma már komolyabb tétekben szeretek játszani, egy nagyobb bummal a végén, mintsem hazugságok mögé bújjak. Teríti ki valamelyest a lapjait, de nem áll szándékában nem őszintének lenni, ha úgy kívánja majd a helyzet, akkor úgyis változtat ezen. Egyelőre viszont nem érzi, hogy ne nála lenne az irányítás. - Ráadásul.. Meg ne sértődj, de még a seggeden lehet a tojáshéj, ha azt hiszed Alfonso, vagy Marco előbb tenne téged első helyre, mint engem. Okozhat bármekkora agyfaszt nekik, kétli lenne akkora, amikor ők hátat fordítanának neki.

Ahogyan azt korábban is tette, kényelembe helyezi magát, átkulcsolja Hugo nyaka körül a kezeit, és amikor a férfi a hüvelykujjával az alsó ajkához nyúl, hogy szétnyissa a száját, le sem veszi róla a tekintetét, és úgy harap rá finoman, majd végighúzza rajta a nyelvét, és elengedi.
- Kóstold meg, akkor talán rá jövünk. Hajol közel, beletúrva a göndör tincsekbe, úgy, hogy az ajkával, szinte érinti az övét, ezzel azt is beismerve ő sem tudja mi volt az a kék pirula pontosan, mindenesetre jól szórakozik a hatásának köszönhetően, és úgy tűnik, többet akar.

BEE

**Hugo Navarro**

Pontosan jól levágta már az első percben, hogy mire készül a legkisebb Deluca. Fiorentina veszélyes játékot űz, de csak addig, ameddig fel nem hergeli a spanyol bikát, akkor aztán futhat Pamplonától egészen a világvégéig, nem fogja épbőrrel megúszni Hugo haragját. Alapjáraton egy nagyon higgadt embernek van programozva, de ha hiba csúszik a számításba, és elkapja a gépszíj, akkor mindenki jobban jár, ha fedezékbe vonul...
Nos, Fiorentina vagy nem ismeri még annyira a férfit, hogy tudja hol vannak azok a bizonyos határok, amiket nem szabadna átlépnie, vagy épp ellenkezőleg, nagyon is ismeri, és abban leli az élvezetet, ha a végsőkig feszítheti azokat a bizonyos húrokat.
Természetesen a tőle telhető legnagyobb udvariassággal, alázattal igyekszik lecsillapítani a pénzes fazont, dacára annak, hogy ő sem kedveli jobban az ilyesfajta gazdag semmirekellőket, mint mondjuk Fiorentina. Kettejük közt csupán annyi a különbség, hogy míg a lány szabadszájúan, nem foglalkozva az esetleges következményekkel, kinyilvánítja igen csak csípős véleményét, addig Hugo amellett a bizonyos segg nyalás mellett teszi le a voksát. Utálja. Valójában rohadtul elege van, hogy olyan embereknek a kedvében kell járnia, akiket szíve szerint elkapna egy sötét sikátorban a baseball ütőjével, de a pénz nagy úr, és ha nem melózik, a főbérlő pillanatok alatt az utcára röpíti. És akkor még a Delucáék felé kiegyenlítésre váró számlájáról nem is ejtettünk szót. Ha ők nincsenek, Hugo Navarro már az életfogytiglaniját töltené, szóval akárhogy is, de tartozik nekik. Ez alól persze kivétel a legkisebb Deluca, akinek szíve szerint szigetelőszalaggal tekerné körbe a száját, hogy minden további átkozódást, mocskolódást belé fojthasson az est további részében. Ráér majd akkor kiengedni a fáradt gőzt, és a sárgaföldig átkozni mindenkit, ha már kettesben lesznek, és nincs közönség. Bár, Fiorentinát ismerve -illetve, inkább csak a hírét, hiszen egészen a mai estéig nem volt Hugonak korábban lehetősége személyes kontaktba keverednie a lánnyal-, imádja, ha szerepelhet, ha mindenhol és mindenkiben hagy egy kis nyomot magából, és megjegyzik a nevét.
Mikor teljesen elborultan tovább folytatja a sértegetést, Hugo jelzés értékűen, amolyan csitító célzattal rászorít a lány csuklójára.
-Itt jelenpillanatban egy ember van csak, akit a föld alá kéne ásni... - Dörmögi alig hallhatóan, s egy mély, gondterhelt sóhajjal veszi tudomásul, hogy a legutóbbival ellentétben ez egy nagyon hosszadalmas, fárasztó műszak lesz. Sose értette miért vannak Marcoék annyira kibukva Fiorentinára, hogy mégis miért nehéz őt a helyén kezelniük. Kezdi érteni...
Amíg be nem érnek az irodába, sikerül visszatartania a felgyülemlett indulatokat. Valójában még akkor sem zúdítja a lányra a miatta keletkezett frusztrációját, mikor már kettesben vannak.
-Ha nem vagy megelégedve a munkahelyi szokásokkal, a bátyádtól, vagy Marcotól kell kérned a panaszkönyvet. - Jegyzi meg hűvösen, rideg, rezzenéstelen arccal, továbbra is egészen közelről méregetve a lányt, különösen annak vonásait, mintha csak meg akarná fejteni Fiorentinát. Látszólag nem foglalkozik a nyakán átvetett karokkal sem, bár legbelül borzasztóan feszélyezve, frusztráltan érzi magát az ilyesfajta könnyed, közvetlen érintésektől. Ettől függetlenül nem hámozza le magáról a selymes, drága pacsulitól illatozó kezeket, kivárja, hogy Fio magától tegye meg. Ha egy dologra is, de arra mindig nagyon ügyel, hogy megfejthetetlen maradjon. Egy érzelemmentes műanyag próbababa. Minél többet engedsz láttatni magadból mások felé, annál sebezhetőbbé válsz. És ő már így is éppen eleget veszített, nem engedhet meg magának újabb ballépéseket. Többek között ezért is távolodik el a lánytól, s gyújt rá nyomban egy szálra, ami viszonylag hamar gazdát is cserél. Rezzenéstelen arccal, testtel dől neki a korlátnak, karjait várakozóan fűzi össze mellkasa előtt. Egyáltalán nem volt meglepetés számára a lány iménti lépése. Fiorentina minden értelemben egy kész talány számára, de talán épp ettől olyan izgalmas. És idegőrlő is egyben. Akárcsak az a mozdulata amivel odafurakszik Hugohoz, ezzel együtt gátlástalanul betörve a férfi intimszférájába is egyaránt. Félig felvont szemöldökkel sandít le a tőle majdnem két fejjel alacsonyabb Deluca tornádóra, majd újabbat slukkol a cigiből, annak füstjét hátra döntött fejjel, a sötét égbolt felé okádva ki magából.
-A bátyádnak többek közt ezekből a szarháziakból van pénze, ezáltal neked is. Inkább hálásnak kellene lenned. - Dörmögi könnyedén, továbbra is hátra biccentett fejjel, behunyt szemekkel, mit sem foglalkozva Fio intim közelségével. Túl öreg már ahhoz, hogy ezek a fajta gyermekded játékok kifogjanak rajta. Hogy elindítsanak benne bármit is a másik iránt. Fiorentina gyönyörű fiatal nő, kevés túlzással azt is állíthatja, hogy az egyik legszebb, legdekoratívabb akit valaha látott, de a viselkedése közönségessé teszi őt Hugo szemében.
A lány megjegyzésére, miszerint azzal, hogy magukra zárta az ajtót, akár gyanút is kelthetnek másokban, csupán egy féloldalas, gúnyos mosolyba görbül szájának egyik sarka. Ez a somolygás akkor sem lohad le képéről, mikor megérzi a lány csiklandozó, forró leheletét a fülén, arcélén, nyakán. Az illata örökre bevésődik az orrába, szöget üt a fejébe.
-Ott szemben van egy kamera. Ami ha jól látom, épp üzemel is. Most zsarolni akarsz, hogy aztán sírva menj Delucához, beadni neki valami hazugságot rólam? Játszhatunk így is. Én aztán leszarom. De csak hogy tudd, ha itt helyben megerőszakolnálak, és elvágnám a torkod, még akkor sem hinnék el rólam Marcoék hogy ilyenre vagyok képes, ha visszanéznék a felvételeket és kerek-perec ott lenne előttük a bizonyíték. - Ezzel csak azt akarja mondani, hogy a két férfi jobban bízik Hugoban, mint a koránt sem beszámítható Fiorentinában.
-Még mindig van kedved játszani? - Ezennel már szemtől szembe fordul a lánnyal, úgy helyezkedve, hogy most ő szorítsa sarokba a tornádót, jobban mondva, a korlát és a teste közé.
-Mit szedtél be? - Kérdezi szigorúan, majd elpöccinti a csikket, és zavartalanul nyúl hüvelykujjával a lány alsóajkához, hogy szétnyissa annak száját, megpróbálva a pirula után maradt aroma, vagy épp szín alapján beazonosítani, hogy mit vehetett be.

“Alone at parties in a deadly silhouette, she loves the cocaine, but cocaine don't love her back”

To: Senorita Loca

BEE

**Fiorentina Deluca**

@Hugo Navarro részére

New York, Mirage Club

“Light one up, let me bum a smoke. Still calming down, dripping throat.
I got another man's blood on my clothes. But an endless fog's the life I chose.”

Amennyiben Fiorentina az introvertált emberekre jellemzően szeretne felkészülni, előre elképzelni egy forgatókönyvet a fejében, látva az esetleges buktatókat, amire előállhatna egy lehetséges megoldással, a mai napot biztosan ilyen megfontoltsággal tervezte volna meg. Azonban az ő akarata sosem kívánja ezt a kiszámíthatóságot. Merthogy nála egyébként sincsenek áthághatatlan szabályok, ahogyan akadályok sem, így ha ezek nem léteznek, nem érti, minek is fosztaná meg magát az izgalomtól, amit az ismeretlen nyújt számára. Különben sem fél, nem hagyja, bárki vagy bármi visszafogja, elgyengítse, és amikor akar valamit, azt ő tényleg annyira akarja, hogy tövig nyomva a gázpedált fog elsodorni az útjából. Már amennyiben önszántadból nem vagy hajlandó félreállni, és engedni, megkaparintsa, amire vágyik, mégha legtöbbször ő maga sem tudja tényleg akarja is, vagy csak unatkozik.

Ilyennek ígérkezik a ma éjszaka is, miután Fiorentina egész testében érzi a felperzselő erőt, ami megállás nélkül hajtja előre valószínűsíthetően egy újabb káoszba, de első körben a Mirage club VIP részlegére, ahova amint beteszi a lábát figyelmet igényel, ezért úgy vonul be a nagykutyák világába, hogy meg is kapja azt, követelve magának az árgus szemeket. Ezek után pedig azt hiheti mindenki, valóban vágyik a társaságra, ami igaz is, csak nem abban a formában, ahogyan tálalva van. Ennek ellenére az italt elfogadja, de a vele szemben lévő bárszéken helyet foglaló idegent az első perctől unja, sőt kifejezetten idegesíti, mégis az ellenkezője látszik rajta, sziporkázik, miközben igazából csalódik, amiért egy férfi ennyire könnyen megtéveszthető. Ennél ő jobban szeret játszani, ha kell valakivel együtt, és van amikor valaki ellen, ahogy éppen szükségét érzi. Most mégis megelégszik a felajánlkozással, és ezt mindössze azért teszi, mert a valódi préda nem az, aki önszántából adja magát. Neki nem egy könnyen kapható prédára van szüksége, hanem olyanra, aki gyorsan tud futni, amikor ő üldözőbe veszi, és ezáltal lesz élvezetes számára a vadászat. Így, amikor megtalálja magának Hugot a szektor egy félreesőbb részén, úgy véli a valódi áldozat gazdára talált. Pimaszul, cseppet sem finomkodóan, nem egy-egy odaszökő, hanem határozott, hívogató, csábos pillantással, szinte le sem veszi róla a tekintetét, és az, hogy Hugo kitartóan állja a szemezést, mégha érzelemmentes ábrázattal is, de kedvére van. Nem úgy, mint a vele szemben ülő férfi, aki kétségbeesésében, és a figyelemfelkeltés érdekében már valami olyasmit lebegtet meg Fiorentina orra ellőtt, ami legalább tényleg hatni tud a lányra. Legyen extasy, vagy bármi az a kék pirula, de elutasítani nem fogja. Annál viszont ő is okosabb, hogy ezt itt mindenki szeme láttára vegye a szájába, így gondosan csúsztatja vissza a férfi ingzsebébe, és húzza be őt a táncparkett közepére.

Akár ennyivel be is érthetné, egy laza flört, egy kis megvezetés ki is elégíthetné, de amikor Fiorentina elkezd játszani sosem tudja hol kell a határt meghúzni. Mindig átlép azokon, megbántva másokat, legtöbbször olyanokat, akiket nem is akar, de ez esetben nincs benne egy fikarcnyi rossz érzés sem. Szerinte a testéhez nekifeszülő tag, bőven megérdemli, épp csak azért, mert különösebben nem keltette fel a figyelmét, vagy mert rosszkor volt rossz helyen. Fiorentina igazából sosem magyarázkodik, és elveszi, amit akar, ez esetben az extasyt, aminek mégha meg is van az ára, legyen az egy nyelves, üsse kő nem törődik vele. Felfogja ezt is a játék részének, ahogyan nem áll ellen a testén végig sikló kezeknek sem, ha közben nem veszíti szem elől a valódi célpontot. Hiszen ma este Hugo számára a különleges. Azt még talán ő sem tudja miért pont ő, de valami mégis hozzá vonzotta. Benne látta a lehetőséget, valami olyat, ami kihívást tartogathat, márpedig Fiot ez élteti, ha egy helyzet, vagy személy érdekessé tud válni.

Mindenesetre az továbbra sem jó ötlet, hogy húzza a férfi agyát, mialatt végig Hugonak táncol, és míg valószínűleg más ép elméjű eddig sem ment volna, Fiorentina maximum azt bánja, amikor a férfi visszatér számon kérve őt, hogy nem elég gyors, és nem csak az italát tudja a képébe önteni, hanem fel is akarja pofozni őt, amiért a karjánál fogva rángatja. Ezt azonban a szorító kéz megakadályozza, ahogyan minden szitkozódást is, amit kiejtene a száján valószínűleg olaszul, amikor Hugo megjelenik. Szó se róla, örül neki, na nem azért, mert segítségre szorulna, ő nem az az elveszett bárányka, hanem amiért szórakoztatja a kialakult helyzet. Erre pedig akár mondhatná azt is, hogy így tervezte, de valójában nem, ő csak önmagát adta, az ő elsöprő személyiségével, a vulkánnal, ami épp csak kitörni készül. Közben pedig imponál neki, ahogy Hugo az ütést megakadályozza, habár akár azt is szívesen végignézte volna, ahogy azt befogadja, mert elég elborult az elméje ahhoz, hogy élvezni tudja.

A hosszas farkasszemezést követően azonban némi nyugtalanság költözik belé, amikor Hugo egyik keze a csuklója köré fonódik, és szemforgatással díjazza az ötletét, amivel a férfit próbálja kárpótolni. Már-már felháborodik, fújtat is egy nagyot, de nagy erők árán még visszaszívja a szavait, kivárja mi mindent akar még nyújtani egy olyan fazonnak, akit két lábbal kéne innen kirugdosni. Ő legalábbis mindenképp ezt tenné.
- Senorita Deluca pedig úgy véli, ezek mind feleslegesek. Vagy Marcello ezt tanítja nektek? Nyaljuk ki minden vendég seggét, mégha a föld alá is kéne ásni őket? Kérdezi ezt úgy, hogy mégegyszer kihangsúlyozza ki is ő, mindössze azért, a férfi tudja hol a helye, és bár valószínűleg ő maga kívánná megásni a legkisebb Deluca sírját, még a hülye feje is azt mondathatja vele, hogy el kell fogadnia, amit Hugo ajánlott. Méghozzá minden zokszó nélkül. A szavai utolsó részét pedig határozottan Hugonak szánja, rántva közben egyet a karján, hogy szabadulni tudjon, de úgy tűnik olyan elhatározott ellenfélre talált, aki nem adja meg magát egykönnyen. Az escort lány közben megérkezik, a férfi bosszús képét pedig végül felváltja egy pajzán vigyor, amikor már vigasztalásra talál, erre Fiorentinat elkapja a hányinger, és egy-egy igaz tetetett öklendezést, de megenged magának.

Az események forgatagában lenne még bőven mondanivalója mint a férfinak, akit egészen mostanáig hülyítet, és mint Hugonak, aki akarata ellenére ráncigálja át a tömegen, egészen egy hátsó irodáig, amit magukra zár, de még mindig inkább kivár, akkor ütve a szavaival, amikor azok legalább kivehetőek. Úgy érzi a célját bevégezte, mert mégha Hugo figyelmeztethetett mindenkit, hogy senkinek sem egy szót se, Alfonso és Marcello tudta nélkül itt semmi nem történik. Agyfaszt akar okozni mindkettőnek, el akarja távolíttatni magát New Yorkból, és ha ehhez az kell, egy kiállhatatlan spiné szerepébe bújjon, hát megteszi. A baj csak nála az, hogy ez nem mindig szerep, ő a legtöbb esetben tényleg elviselhetetlen, és vonzza maga köré a gondot, ezzel fejfájást okozva másoknak.

- Annyira cuki vagy. Végre valami érzelem, mégha kicsit dühösnek is tűnsz, de legalább nem az a fancsali kép, ami mintha mindegyikőtök arcára ragadt volna. Ez valami előírás? Állj úgy, mint egy kőszobor? Húzza a másik agyát, teljes komolytalansággal, mindeközben nem törődve azzal, hogy feltolják a falra, és homlokuk ezáltal szinte összeér, sőt két kezét átkulcsolja Hugo nyaka körül, és közel áll hozzá, hogy elnevesse magát, miközben próbál komolyságot varázsolni az arcára. A tekintetét mindeközben végig állja, és csak akkor szakad el a másiktól, amikor Hugo úgy dönt ellöki magát a faltól, és előhúz egy cigis dobozt, amiből kivesz egy szálat, majd a maradékot az íróasztalra hajítja. Fiorentina végig kiséri a mozdulatait, egészen a kis erkélyig, majd ahelyett, hogy kiszolgálná magát a "felajánlott", szabad dohányra vetve magát, odasétál Hugo háta mögé, felemelve az egyik kezét, ami a korlátnak támaszkodik, és befurakodik a személyes terébe. A háta a vasszerkezetnek ütközik, ami megakadályozza, hogy hanyatt vágódjon, a mellkasa viszont újra Hugonak feszül, mintha csak kívánkozna utána. Minden engedélykérés nélkül veszi ki Hugo kezéből a cigit, és szív bele egy mély slukkot, majd engedi szabadjára a füstöt, felhúzva úgy az egyik szemöldökét, ahogyan azt Hugo is tette.
- Az legyen a te bajod. Nekem nem gond, sőt tudjon csak róla milyen szarháziak járnak ide. Fejti ki a véleményét, habár cseppet sem az érdekli ki vesz részt Alfonso és Marcello külön kialakított kis részlegén, sokkal inkább az, ne akarják őt maradásra bírni.
- Egyébként is.. Mit foglalkozol te ezzel? Inkább azon aggódnék, hogy képes voltál ránk zárni az ajtót. Szerinted ezt illik? Súgja a fülébe, még közelebb férkőzve hozzá, de egyelőre nem tesz külön neki címzett mozdulatokat, csak a szavaival hergeli, arra várva mit hoz ki ezzel Hugoból. Közben még egyet slukkol, majd visszanyújtja a szálat a gazdájának, és élvezkedik azon, hogy igazából Hugo neki kedvezett, mégha ezt mivel nem ismeri elég jól Fiorentinat, nem is tudja.

BEE

**Hugo Navarro**

Nem várt semmit ettől a naptól. Nem tűzött ki maga elé világmegváltó célokat, éppen csak annyira volt hajlandó a múlt éjszaka után, hogy bevágjon egy adag mosást -amit szokás szerint elfelejtett kiteregetni-, és hogy a szerencsétlen kutyát végre levigye sétálni, mert bár a jómodor mellett szobatisztaságra is megtanította, szegény állat lassan már bélcsavarodást kapott.
Általában nehezen indul neki ezeknek az "egészségügyi sétáknak", de amikor a klub zajos, büdös, piától, cigitől és izzadtságtól túltelítődött közege után végre friss levegőt szívhat, és az egyetlen zajt kutyájának lihegése meg pár dudaszó képezi, olyankor általában rádöbben, sűrűbben kellene kimozdulnia. A múlt éjszaka viszonylag gördülékenyen, pihentetően telt. Nem volt semmiféle nézeteltérés, tömegverekedés, az Armageddon sem akart eljönni, így volt ideje megbújnia a hátsó irodákba, hogy egy kicsit elmolyolhasson a számára undorító papírmunkával, amivel több hónapos elmaradásba van, és tudja, ha tovább húzza vele az időt, Marco letépi a tökeit. Ő meg nem akar idő előtti kasztráció áldozatául esni, hiába hogy foggal-körömmel küzd az elcseszett génjeinek örökítése ellen. Mivel elég energiát érzett magában, kutyasétáltatás közben kocogott egyet, és otthon még egy jó olaszos carbonarára is volt ideje miután jó fél órát áztatta magát a zuhany alatt. Majd felhívta a bátyát, aki megint felemlegette valami hónapokkal ezelőtti tartozását, próbálta tartani magát, visszafogni az ereiben csörgedező heves vért, de az egésznek megint ugyanaz lett a vége, mint minden alkalommal. Elküldték egymást a halálba, és most vélhetően megint hetekig rá sem nyitják majd egymásra az ajtót. Ezután a meleg, családias hívás után jött az anyja, ki mindenféle földönkívüliekről beszélt neki, akik a hallókészülékén keresztül kommunikálnak vele. Száz szónak is egy a vége, fáradtabban jött ma be ide, mint ahogy reggel haza ment.
Minden napját ugyanabban a roskadozó, csapágyas mókuskerékben éli. Néha leakaszt egy csajt a fogasról, amikor már nagyon emészti a magány, de ezek a kapcsolatok általában addig is tartanak. Látástól vakulásig. Még nem sikerült megtalálnia azt a nőt, aki mellett lehorgonyozna. Ki tudja?! Amilyen válogatós és finnyás, könnyen elképzelhető, hogy olyan, akit elképzel maga mellé, nem is létezik. A klubba belépve, a hangos, az agyát nyomó basszuson kívül valami mást is hall. Vihar előtti csend. Utálja ezt az érzést. Mint egy hideg kés, szinte fájdalmasan hatol csontjai közé, és amit még jobban utál, hogy a megérzései általában be is jönnek. Szóval mára nem tervez semmi plusz papírmunkát, nem vonul el, bár jobban vágyik a magányra, mint valaha. A VIP szektorban marad, tisztes távolságban, az egyik fal árnyékában bújik meg, onnan mustrálja a szórakozni vágyó nagy kutyákat. Legszívesebben arcon köpné az összeset. Járnak ide cégtulajdonosok, olyanok, akiket valamilyen érdek fűz a Deluca "klánhoz", de ide jár a New York-i elit egy jelentős része, politikusok, akik a nagy keresztény elveket hirdetik, és ameddig otthon alszik a családjuk, addig ők itt múlatják az idejüket kurvákkal, kokainnal, mindennel, amik ellentmondásban állnak az általuk hirdetett szent igével... És ha már ige, nem ismeri a Bibliát, egy mondatot nem tudna belőle felidézni, de mikor a VIP szektor fotocellás ajtaja szétnyílik, ezzel rászabadítva az itt szórakozó tömegre a Deluca természeti katasztrófát -Fiorentina-, hirtelen felrémlenek Hugoban a Miatyánk sorai...
-Hugo, megjött a főni húga.
-Látom. Kezdj el imádkozni. Én is azt teszem. - Szól vissza fülesén annak a kidobónak, aki a bejáratnál ellenőrzi az embereket. Ettől a pillanattól kezdve tulajdonképpen egy percig sem ereszti el Fiorentinát. Továbbra is észrevétlen árnyként bújik meg a szektor egy félreesőbb részén, ahol nem zavarja a szórakozókat, mégis rálát mindenre. A bárpultra, a tánctérre, a táncoslányokra, az escortokra, és... a tornádóra. Aki ma éjszaka különösen pimasznak tűnik. Valahányszor Fio szemezni kezd vele a távolból, nem áll ellent a hívogató, csábos pillantásoknak, kitartóan állja a lány tekintetét, Hugo arckifejezése mindeközben fikarcnyit sem változik. Akár egy kőszobor, mindenféle érzelemtől mentes, pont mint a szemei. Bár azt ő is belátja, hogy a legkisebb Deluca igazán szemrevaló teremtés, talán még engedne is a csábításnak, hogy az egyik cigiszünetében bezárkózzon vele az irodába, és meztelenül ráhasaltassa az íróasztalra, de jelenleg annyira be van feszülve, hogy csak arra tud koncentrálni, Fiorentina ne csináljon semmi őrültséget. A fiatal nő pontosan olyan, mintha egy kibiztosított kézigránátot dobott volna valaki a tömegbe, és Hugonak fogalma sincs róla, mekkora lesz a kár, amit majd okoz... Mindenesetre készen áll, s bár még nem sokszor váltottak ők ketten szót, pontosan jól felismeri mit művel a lány. Vele és azzal a gazdag, befolyásos VIP ügyféllel, akit jó lenne megtartaniuk. Egész testében megfeszül, kezei ökölben, mikor meglátja, hogy a férfi bevesz valamit a szájába -minden bizonnyal nem tic-tac cukorkát-, majd egy nyelvescsók keretein belül átadja azt a legkisebb Delucának. Nem a csók zavarja, sokkal inkább a szemei elé kivetített jövőkép, amiben látja, hogy a fickó Fiora közeledését készpénznek veszi, így hát rámenősebbé válik, ám minden további próbálkozását a nő nagy valószínűséggel elfogja utasítani, amin a faszi biztos felbőszül majd, és ettől a ponttól kezdve pedig már utánuk a vízözön. Amint ezt Hugo elképzeli, a kirobbanni készülő vulkán már fel is izzik, és rövidesen okádni kezdi magából a kátrányt, lávát, úgy tűnik, ezt a folyamatot már semmi és senki nem fogja tudni megakadályozni. Amint Fiorentina itala a fickó képében landol, Hugo már löki is el magát a faltól, kezei ökölbe szorulva lengedeznek csípője mellett mialatt sietősen megközelíti a párost.
-Van valami probléma? - Földöntúlian nyugodt hangszínt üt meg, nem kiabál, nem emeli fel a hangját, úgy tesz mintha épp egy könnyed bájcsevej kellősközepébe csatlakozna be, a felszín alatt azonban szinte atomjaira hullik a benne kavargó feszültségtől. Alig hogy ezt kimondja, az igen befolyásos ügyfél ökle már lendül is Hugo irányába, aki -számítva a heves reakcióra-, még épp időben kapja el az öltönyös fickó kezét. Talán okosabb lett volna a részéről, ha egyszerűen csak kitér az ütés elől, de akkor biztos, hogy Fio arcán ért volna célt a férfi ökle, abban az esetben pedig biztosan nem tudta volna tovább türtőztetni magát. Holnap meg már valószínűleg dolgoznia se kellett volna jönnie...
Hosszas farkasszemet néz a két férfi, Hugonak fel se tűnik, hogy időközben a zene is abba maradt és mindenki őket bámulja meredten. Ha valaki ezidő alatt beszél is hozzá, el se jut az agyáig ahogy a füléhez sem a halántéka mellett lévő ér eszeveszett pulzálása miatt.
-Engedje meg kérem, hogy kártérítésként a klubb tisztíttassa ki a zakóját és az ingjét. Illetve, az este folyamán bármit fogyaszt, az a ház ajándéka! - Ajánlja fel a hirtelen a fejéből kipattanó vigaszdíjat, továbbra is tartva a halál nyugodt, hízelgő hangszínt, egyik keze mindeközben észrevétlenül fonódik Fio csuklója köré, hogy véletlen se legyen alkalma menekülni.
-Marina, bemutatnád az urat Buckynak? - Inti magához az egyik platina szőke escort lányt. Bucky a helyi díler, aki csak és kizárólag Qadir-ék anyagát szórja a klubban.
-Senorita Deluca pedig addig kicsit kiszellőzteti a fejét. Ugye?! - Ekkor fordul először Fiorentina felé, hangja mit sem változott, tekintetével azonban ölni tudna.
-Delucának egy szót se! - Súgja oda az egyik biztonságiembernek sebtében, mikor elhalad mellette, a lányt mindvégig könyökhajlatánál szorítva, hogy esélye se lehessen szabadulni, és ha ellenkezne is, Hugot az se különösen érdekelné, nem foglalkozna a kíváncsi szemekkel, ahogyan Fiorentina hisztériájával sem, úgy húzná maga után a hátsó irodákig, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
A helyiségbe érve gondosan bezárja maguk mögött az ajtót, fenyegető közelségével feltolja a falra a nőt, mellkasuk, homlokuk szinte összeér, de nem szól semmit, meg se mozdul, a szemei épp elég beszédesek ahhoz, hogy a legkisebb Deluca szavak nélkül is megértse, most aztán messzire ment. Persze, már ha egyáltalán érdekli. Végül aztán megtámaszkodik a lány feje mellett öklével a falon, és így löki el magát tőle. Nadrágja zsebéből előhúz egy elnyűtt papír cigis dobozt, és miután kivett belőle egy szálat, az íróasztalra hajítja, jelezve, hogy szabad préda a dohány. Slukkol egy párat mielőtt megszólalna, valamivel le kell nyugtatnia az idegeit, még a végén lehajítja a nőt arról az egy négyzetméterszer egy négyzetméteres kis erkélyről, ami az irodához tartozik, és ahova kiállt elszívni a bagóját. A korlátnak támaszkodik, kezeit kinyújtja rajta kétoldalra.
-Na, halljam?! Ezt hogy fogom majd tudni eltussolni a bátyád elől?! - Dörmögi számon kérően, cigivel a szájában, kíváncsian vonva föl egyik szemöldökét. Valahányszor Fiorentina megjelenik, utána napokon keresztül migrén gyötri...

“Alone at parties in a deadly silhouette, she loves the cocaine, but cocaine don't love her back”

To: Senorita Loca

BEE

**Fiorentina Deluca**

@Hugo Navarro részére

New York, Mirage Club

“Light one up, let me bum a smoke. Still calming down, dripping throat.
I got another man's blood on my clothes. But an endless fog's the life I chose.”

Jó belátásra bírni Fiorentinat, vagy elfogadtatni valamit, amivel ő maga nem ért egyet, szinte esélytelen. Képtelen fejet hajtani a kéréseknek, és mások akaratát a legkevésbé sem tiszteli. Nála jellemzőbb a dac, némi hiszti, és mindenféle provokáció, amivel hangot ad a véleményének, illetve annak az ellenállásnak bárkivel szemben, amit sosem rest elmulasztani. Hasonlóan érez most is. Long Island, Alfonso villája, sőt még New York sem elég hatalmas ahhoz, hogy megnyugvásra találjon, számára olyan, mintha emberi korlátok által egy házhoz láncolták volna, amely minden ébren töltött pillanatában inkább egy kikerülhetetlen börtönnek tűnik. Utálja, kifejezetten akkor amikor belebotlik egy-egy biztonsági emberbe, akiknek állandóan tudniuk kell mindenről. Mikor, hova, kivel, és ez őt gúzsba köti. Mintha tényleg megfosztották volna őt a szabadságától, pedig mégcsak személyi testőrt és sofőrt nem is rendeltek mellé, így a cselekedeteiben egyelőre nincs akadályozva, mindössze tényleg a biztonsága érdekében akarják tudni hova tart, amikor elhagyná a villa falait, ráadásul egy megbotránkoztatóan rövid ruhában.
- Fatti i cazzi tuoi! Sei un idiota! Válaszolja Fiorentina olaszul nem kis felháborodással a hangjában, rápirítva az őrre, hogy foglalkozzon a saját dolgával, amikor kilép az ajtón a megérkezett fuvarához. A vicc csak az, szerencsétlennek ez a feladata, és bármekkora kínok között teszi fel a kérdést újra hova tart, megteszi, mert Alfonso különösen tudni akar a húga hol létéről, számolva azzal, hogy előbb utóbb, de úgyis bajba fog keveredni.
- Manhattan, Mirage Club. Cazzo! Kapaszkodik meg a taxiajtóban, amit az előbb kinyitott, majd beül és úgy káromkodik egyet az úticél meghatározását követően, hogy elküld mindenkit a picsába, miközben biztosan a biztonsági ember is odakívánja, mégha ezt nem is mutathatja ki. De ezzel ez a beszélgetés lezárult, és amíg valóban a bátyja clubjába tart, addig legalább ott is szemmel tudják tartani, amiről még Fiora érkezése előtt leadják a drótot, hogy jelenléte ne okozhasson meglepetést, vagy épp, ha nem bukkan fel, az adjon aggodalomra okot.

Egyébként Fiorentina nem hülye, mégha sokan annak is hiszik, sőt néha rá is játszik annak érdekében, hogy mások előtt járhasson egy lépéssel. Megtéveszt, mert szükségét érzi, amikor tudja, - hisz nem újdonság számára - hogy mekkora figyelemmel kísérik minden mozzanatát, és valójában ennek okán indult meg a Mirage-ba, egy nagyobb fejfájást okozni, amit mindenki első sorból nézhet végig, ha már ekkora érdeklődésnek örvendhet. Bosszúra szomjazik, és ez hajtja őt, amióta csak Marco New Yorkba rángatta az akaratán kívül. Forr a vére, tele van már most adrenalinnal, amikor megérkezik, és természetesen sorban állás nélkül jut be a clubba, ahogy az emeleten lévő VIP részlegen sem kell magyaráznia ki ő. Kivételesen nem a lenti részen szórakozik, ideiglenes barátnőket gyűjtve maga köré, akik holnapra úgyis értéküket vesztik, hanem szánt szándékkal tart abba a közegbe, akiknek a listáját oly gondosan állította össze Marco és Alfonso az évek alatt, állandóan kibővítve egy-egy új taggal, ha megéri velük üzletelni.

Mindenképpen nagy feltűnést kelt a jelenlétével, és ez is volt a célja a ruhával, habár máskor sem veti meg a rövid darabokat. Ezenkívül a járása, az ahogyan magasba emeli a tekintetét szinte lenézően másokra, újabb kérdést vethet fel ki ez a spiné, aki azt hiszi akkora hatalommal rendelkezik, hogy ezt meg is teheti. Azonban a legtöbben tudják. Pontosan tudják, hogy Alfonso legkisebb húga, legalábbis a biztonsági emberek biztosan, ahogy az öreg rókák is a teremben, akik már részesei lehettek néhány őrületnek, amit itt okozott, habár legtöbbször tényleg nem ide szokott felmerészkedni. Annál jobban kedveli az átlag népet, akiknek nem kell bizonyítani, és fogalmuk sincs arról például, hogy kinek adnak el kokaint. Viszont ez alkalommal más tervvel érkezett ide, és nem kapkod, sőt annak ellenére, hogy egyedül jött ide nőként könnyedén, a legnagyobb magabiztossággal sétál oda a magassarkújában a legközelebbi bárpulthoz. Kikér magának egy gintonicot, majd már a bárszéken ülve veszi szemügyre az összegyűlt társaságot, különös figyelmet fordítva a védelmi szekcióra. Keresi, szinte kutatja a lehetséges áldozatot, azt a személyt, aki Marcoval szembeni bosszújára tökéletes lehet. Már-már túl hamar megtalálja, amin el is mosolyodik, miközben belekortyol az italába. Hugo az. A vezetéknevét nem tudja ugyan, de azzal tisztában van, hogy ha itt tehet szolgálatot, akkor Marco bizalmába fogadta, neki pedig ennyi bőven elég.
- Egy ilyen gyönyörű nő egyedül? Meghívhatom egy italra? Érkezik a hang Fiorentina mellől, mire egy pillanatra, de elemeli a tekintetét Hugoról a férfi irányába.
- Miért is ne? Kérdez vissza, azzal a csábos tekintetével, ami azt üzeni, hogy forral valamit, majd kiüríti a pohara tartalmát, és ugyanazt kéri. Azt sejti a férfi új lehet itt, ha megmerte környékezni, és neki épp kapóra jön.

Elbeszélgetnek, színlelt nevetésekben tör ki, de valójában le sem veszi a tekintetét Hugoról.
- Talán ez felkelti a figyelmed. Szólal meg vele szemben a pasas, amikor észre veszi a figyelmetlenségét, és az inge zsebéből óvatosan kihúz egy átlátszó tasakot, melyben kék színű pirulák találhatóak. Gyaníthatóan extasyk.
- Csábító ajánlat, de ne itt. Dugja vissza Fiora a helyére a csomagot, és kézen fogja az új barátját, de előtte még elfogyasztja az utolsó cseppig az italát, majd a táncparkettre invitálja. Hozzásimul, hagyja, hogy taperolják, és amikor szembekerülnek a fickó a nyelvére tesz egy pirulát közelebb vonva magához Fiorentinát, ő meg belemegy a játékba, és onnan veszi ki egy csók árán. Egy kis időre beleveszik a pillanatba, majd hátat fordítva dugja a hátsóját a pasashoz, végül megtalálva az igazi célpontját újra. Szemezni kezd Hugoval, mialatt kezét a vele táncoló nyakába engedi, és míg az azt hiszi ez neki szól, sokkal inkább Hugonak táncol.
- Hoznál még egy italt? Fordítja a fejét a férfi irányába, aki készségesen, megtévesztett állapotában engedelmeskedik, reménykedve valamiben, amit úgysem fog megkapni.

- Ez meg mi a fasz? Ő a pasid vagy, mi? Kérdezi az italokkal, amikkel visszaér egyértelműen mutogatva Hugo irányába, hiszen Fiorentina továbbra is a szemkontaktust megtartva táncolt neki.
- Nyugi már! Veszi el az italát, de a pasas egyáltalán nem tűnik nyugodtnak, sőt Fiora karja után kap rászorítva arra, és még rá is ránt, közelebb vonva ezzel magához.
- Hűtsd már le magad! Figyelmezteti Fiorentina, de végül amikor a másik még mindig a karját szorongatja, megteszi ő helyette azzal, hogy arcon önti az italával, majd megpróbál elsétálni mellette, de mégha kis időre le is sokkolódott a fickó a történteken, olyan mértékű düh támad fel benne, mely visszarángatja Fiorentinat egészen maga elé.
- Velem egy ilyen kis fruska ne szórakozzon! Kezd el fenyegetőzni, fröcsögve a szavakat egészen közel hajolva Fiorentina arcához, amire ő már emelné a kezét, de a férfi még az ütés előtt leszorítja azt.

BEE

Ajánlott tartalom

» I'm addicted to your drama • Sarah&Madelaine
» I got addicted to a losing game. - [Shin & Sue]
» i got addicted to a losing game - Patrizia & Fabrizzio
» Fiorentina Deluca
» cardito bolognese fiorentina