Túl sok a kéretlen tartalom az üzeneteim között, a legtöbbet meg sem nyitom, mert tudom, hogy felesleges. Nem vagyok olyan nagy celeb, így tudom milyen témában jön a legtöbb levél. Hiába a sok kihívó poszt, a legtöbb a munkám miatt van kint, mert elvárják, hogy csak akkor dolgozzak, amikor a kamerák előtt állva mosolygok és pózolok. Kell az image építés az interneten is, mert sokkal több emberhez jut el, ha én is közzéteszem. De ennélfogva sokszor kapok randi ajánlatokat, vagy kevésbé udvarias ajánlatokat is, amiket egy ideig még olvasgattam is, és egyszerűen figyelmen kívül hagytam, nem bosszantott fel sohasem, hogy némely férfi vagy egy darab húsnak nézett. Ez a saját szegénységi bizonyítványuk és csak akkor lennék igazán őrült ha én is hasonlóan reagálnék, vagy egyáltalán reagálnék.
Már hosszú ideje meg sem nyitom ezeket, így úgy döntöttem ideje a törölgetésnek egy unalmas estém volt nem is adódhatott rá jobb alkalom. Természetesen megnyitás nélkül ment a kukába a legtöbb, de időközben megunva tettem le a telefont és sétáltam a hűtőhöz, hogy egy kis pezsgő kíséretében folytassam eme remek tevékenységet.
A kanapéhoz érve megint meghallottam azt a hangot, ami újabb üzenetet jelezett,már forgattam volna a szemem, de valamiért mégis megnyitottam. A képen egy igen fess férfi látható, gyorsan körbevezettem magam a profilján és pezsgővel a kezembe helyeztem magam kényelembe és magamtól eltérő módon reagáltam az üzenetre. Nem volt benne semmi különleges, csak szimplán nem éreztem azt a fajta nyomulást, mint bármikor máskor. Lehet sok volt már a pezsgő előtte, mert köztudottan nem bírom az alkohol semelyik fajtáját sem.
Másnap választ is kaptam Gabrieltől és komolyan elgondolkodtam rajta, hogy vissza kellene írnom, pedig kialudtam az alkohol rám gyakorolt enyhe hatását is, mégis válaszoltam. Hazudnék ha azt mondanám magamnak, hogy nem csalt többször mosolyt az arcomra, mint amit bevallanék, de végül ezt is a tudtára adtam. Kicsit hezitálva mondtam igent a meghívására, de komolyan kíváncsivá tett, mi lehet benne, ami miatt olyan érzésem volt végig, hogy ezt az üzenetet jobb ha nem a kukába teszem.

Reggel még letudtam egy fotózást, majd hazaérve kissé fáradtan zuhantam az ágyba, de tudtam, hogy 7-re jelenésem van az internetes pasival, akinek az unokatestvére írt rám. Hát nem különös, hogy ilyenekre adom a derekam, pedig nincs problémám a pasizással vagy csajozással, csak éppen most jegeltem egy ideje, főleg az internetes ismerkedést. Sosem volt a kedvencem, mert ott mindenki megjátssza magát és sosem azt látjuk a másikból, amilyen valójában. A személyes dolgokat preferálom előnyben, hiszen igazi társasági ember vagyok, amennyi partira hivatalos vagyok könnyen tudnék olyan párt találni, aki nem csak a szép pofim miatt, meg a testi adottságaimért lenne oda értem. De nem nagyon volt most időm és kedvem sem ahhoz, hogy új kapcsolatot építsek ki, pedig nekem egyszerű dolgom lenne, nem nagyon teszek különbséget a nők és a férfiak között szerelem terén, így a paletta igen széleskörű számomra.
Azt nem mondom, hogy gyorsan elkészültem, de viszonylag egyszerű dolgom volt, hiszen nem feltétlen randira készültem, csak egy találkozót beszéltünk meg, ahol a belső kíváncsi kislány, ami bennem él kideríti ki is ez a Gabriel, nem kell jelzőt aggatni egy ilyen alkalomra. Bár említettem neki, hogy legközelebb terítheti a piros szőnyeget, az igazság az, hogy ennyire nem vagyok optimista.nem iszok előre semmire, mert akkor nagyobb a csalódás, ez csak egy vacsora lesz, amit újonnan szerzett ismerősömmel ejtek meg, és kiderítem miért is írtam neki vissza szinte gondolkodás nélkül. most tudom csak tesztelni igazán milyen megérzéseim vannak.

A taxi pontosan 7 órakor állt meg az étterem előtt, szeretek pontos lenni, de azért nem percre pontos, mire az étteremben értem már elmúlt 7 óra 5 perccel, ennyit azért még illik késni egy nőnek. Megnéztem a képeken őt, pontosan tudtam kit keresse, mert jó az arcmemóriám, azonban nem fürkésztem végig az egész helyet, hanem a nevére foglalt asztalhoz vezetettem magam, ahol már meg is pillantottam. Széles mosoly ül az arcomra és megköszönve a pincérnek az útbaigazítást üdvözöltem őt is.

~ Outfit~   ★

Talán a munkám miatt vagy csak egyszerűen ilyen a természetem ,de nem nagyon szeretek úgy az utcára menni, hogy ne lennék a topon legalább félig. De nem akarok most annyira teperni ennek a férfinak, mert felesleges túl jó képet mutatnom magamról, mint a tényleges. Az sosem baj, ha egy kicsit átlagosabb arcomat látja először valaki, mert ami még ennél is vadabb és jobb az már inkább csak a kameráknak és azoknak az embereknek szól, akik azt akarják hinni, hogy tökéletes emberek léteznek. Pedig nem léteznek, az interneten bemutatott életem annak tűnik, mert ez az elvárt egy olyan lánytól, mint én, az én szakmámban, de akivel komolyabban akarok beszélgetni vagy esetleg kapcsolatot építeni annak nem azt az életet mutatom be. Szeretem ha tudják, hogy olyan földi lény vagyok, mint bárki más, így nem nagyon tolom túl sem az öltözködést, sem a sminkelést és nem érek oda azért hamarabb, hogy ezzel is ámulatba ejtsek egy olyan valakit akit még nem ismerek.
A képei alapján már most tudom, hogy nagyon jóképű, és hazudnék ha azt mondanám nem vonzó számomra, de ez csak a külső, ami ugya nem minden és főleg nem az interneten mutatott képek alapján. Talán pont ezek összessége miatt mondtam igent az egészre, mert tényleg érdekel, hogy olyan igazán úriember e, mint régen a férfiak voltak, hiszen stílusáról azt nyilatkozta, hogy régimódi. Ezzel sincs semmi gond, valószínűleg nem a velem egyidősek közé tartozik, de mint a nemekkel sem vagyok zavarban így a kor sem számít, ha megvan az összhang, ne meg nem lánykérésre jöttem, csupán egy egyszerű beszélgetésre.
Az étterembe a kedves fogadtatás után máris az asztalhoz kísérnek, ahol megpillantom őt teljes valójában. A képek nem hazudtak, tényleg elég dögös ez a pasi, a mosolyom ennek is szól mellékesen. Üdvözletemet követően helyet foglalok a segítségével, már innen is érzem, hogy nem túlzott magával kapcsolatban, de ennyitől nem leszek még elvarázsolva, bár nem várom el, hogy végig ezen dolgozzon, tényleg arra vágyok, hogy magát adja, mert abból a fajta emberből igen ritka adódik manapság.
- Köszönöm! - mielőtt leül még megköszönöm neki az udvariasságát, bár nem nagyon vagyok hozzászokva így kicsit meg is lepődök ezen a fogadtatásom.
A bókjára csak még szélesebbre húzom a mosolyom és a hajamat a fülem mögé tűröm, nem szokásom zavarba jönni, túl sokszor kapok bókokat, bár a legtöbb nem azért van, hogy lenyűgözzenek. Most mégis kicsit érzem, hogy szükségem van arra a hajbabrálás, hogy eltakarjam pillanatnyi zavaromat. A pincér megjelenése szerencsésen jön ki, így legalább nem a kislányos énemre koncentrálunk egy ideig.
- Én csak vizet kérek. - a pezsgő éppen sok volt a szokásos diétámnak, így nem akarok megint bűnözni, éppen elég nehéz számomra így is, hogy megtartsam az alakomat a fotózásokra. Azt hinné az ember, milyen könnyű nekünk, hogy ilyen alakkal születtünk, hát nem nagyon kemény munka áll emögött, és hiába a sóvárgás egy jó féle bor iránt, megálljt kell parancsolni és a víz helyére képzelni a csodás nedűt.
- Most el kell majd mesélned mi vitt rá arra, hogy üzenetben dobd azt a szegény lányt. - húzom össze egy kicsit a szemem, mintha elemezni akarnám őt, mondjuk azért is jöttem ide, hogy jobban megismerjem. Feleslegesnek érzem, hogy árnyalt témákról beszéljünk, jobba ha nem a felszínes dolgokról kezdünk beszélni, mert akkor nem is lenne lehetőségünk megtudni egymásról kik is vagyunk. Márpedig első ránézésre szívesen töltenék vele többi dt és nem szeretnék csalódni benne.
Elég gyorsan kihozzák az italokat, és én mosolyogva köszönöm meg a pincérnek, majd belekortyolok az italomba figyelve a reakcióját a kissé talán pofátlan kezdésre.

~ Outfit~   ★

Nem tudom hiszek e a sorsban, sosem gondoltam eddig, hogy van egy nagyobb erő nálunk, aki fennttől egyengeti az utunkat. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy van egy őrangyalom, aki nem hagyta, hogy valami félőrült karjaiba rohanjak a mostani találkozóval. Sokkal óvatosabbnak kellet volna lennem, ismerve a mai világ veszélyeit, és akármennyire is vagyok talpraesett nem bízhatok meg bárkiben ennyire vakon. De valami csak volt abban a levelezésben, amiért a belső hangom nem nyomta egyből a vészcsengőt és vígan engedett el Gabriel-el való találkozásra. Szerencsés vagyok, bár ezt így előre lehet még merész lenne kijelenteni, mindenesetre, aki egy ilyen helyre hoz egy lányt, csak, hogy az megismerje csak nem lehet baltás gyilkos vagy talán mégis, de egyelőre nem érzem, hogy veszélyben lenne az életem.
Mosolya kedves, igazán udvarias és a kisugárzása sem hagy semmi kivetnivalót, nem olyan, mint azok a fickók, akik eddig dolgom volt, de talán pont ez a különleges benne, mert eddig sem jött össze azokkal, akikről azt hittem komolyan esélyük lehet. Néha el kell felejteni a mániánkat és olyan felé is lépni, akinek eddig nem adtunk volna esélyt. Bár meglehet, ha először nem a telefonon keresztül kezdünk el beszélgetni akkor is kapott volna egy szem esélyt arra, hogy megmutassa ki is ő. Nem minden a külső, mondom én, aki abból él, hogy jól néz ki, de mindig fontos volt számomra, hogy ne csak egy szexi test legyen a másik, hanem legyen agya, intelligenciája és szorulj bele némi tisztelet, olyan alacsony elvárások ezek, mégis olyan kevés ember képes teljesíteni, hogy már szinte fáj. Mondhatnám, hogy nekem könnyebb, mert a nők ugyanúgy lázba hoznak, mint a férfiak,de csak az ágyban, legalábbis eddig mindegy mennyire voltunk szimpatikusak egymásnak egy lánnyal, sosem jutottunk el túl sokáig, a barátság fennáll sokukkal de ennyi, ebben is lehet valami,hogy még nem találkoztam a megfelelő lánnyal, vagy nincs is számomra olyan,mert egy férfira várok már régóta, ezt még magam sem tudom.
A kezdésemet követő válaszára csak fel kacagok és mosolyogva vonom meg a vállam, már tudja, hogy kíváncsi vagyok, írtam neki, így remélem nem okoztam neki nagy meglepetést azzal, hogy egyből a lényegre tértem. Az, hogy ki vagyok, mit szeretek szerintem majd úgy is ki fog derülni, ilyen téren nem szeretek az elejéről kezdeni. Sok mindent úgy tudunk meg a másikról ha nem a szokásos kérdésekkel kezdjük az ismerkedést, sokkal közvetlenebb hangvétel, és máris könnyebb a beszélgetés, legalábbis részemről.
- Uuu, ezek szerint igen nagy elvárásaid lehetnek a nőkkel szemben, ha a mindig és az általában szó is benne volt ebben a mondatban. - húzom egy kicsit el a szám nevetve. Nem tudom mégis mi az amit egy nő nem tudna megadni neki, bár lehet csak fogalmazási hiba csúszott a szavaiba, ha ilyen gyakran kell a randi végén visszavonulót fújnia.
Könyökömmel az asztalra támaszkodok és a tenyerembe temetem az állam, ezzel is jobban figyelve a szavaira. Kicsit megnevettet a helyzet, hogy egy nő ilyen mértékben nyomulni tud, de tudom, hogy vannak olyanok, akik elkeseredésükben már bármire képesek. Olyan nehéz egy normális pasit találni, hogy ha azt hiszik végre megcsillan a remény csak élni akarnak vele. Köztudottan a legtöbb pasi odavan a rámenős csajokért, bár minden bizonnyal Gabriel egy kivétel lehet, neki nem úgy tűnik, hogy egy jó este fontosabb lenne, mint a szándékai, amikről igazából még nem is beszélt. Nem tudom illik e rákérdezni mik ezek a feltételek, mert nem igazán akarok nyomulni, sőt a magasnak tűnő, bár még általam nem ismert, elvárások mellett lehet nekem sem sok esélyem lenne labdába rúgni, de nem feltétlen ezért vagyok itt. Mivel eddig sem akartam nagyon szégyenlősködni most is kérdésre nyitom a szám és folytatom a faggatását, ami eddig nem volt kellemetlen neki, reméljük ezután sem fogja magára venni a mérhetetlen tudni akarásomat.
- Az mindenképpen előny, hogy őszintén állsz hozzájuk, de mégis mi lehet olyan nagyon nagy dolog, amit nem tudott teljesíteni szegény lány? Le merném fogadni, hogy nem egyből a gyűrűt várt és szülni akarta a sok gyereket neked, de ha találgatni akarok valamiért mégis valami hasonló felé húzna a tippem. De mondd, nyugodtan, ha túl sok a kérdés és túl intim, néha képes vagyok túlzásba esni. - vallom be neki, mert sokszor tasztó tud lenni a sok faggatás, de én szeretek sok mindent gyorsan megtudni a másikról, őszinte ember vagyok, tőlem bárki bármit kérdez ugyanúgy el fogom mondani, ahogy én is elvárom a másiktól ugyanezt. Nekem nincsenek olyan titkaim, amit ne osztanék meg igazából bárkivel, viszonylag egész egyszerű életet élek, bár a családom céges titkait sosem fecsegném ki, de valahogy sosem arra asszociál az aki velem szemben ül. Az én életem nyitott könyv, vagyis annak, akit érdekel.
- Nem akarok önző lenni, így mondok valamit magamról cserébe a válaszodért, hogy ne érdezd egyirányú faggatásnak ezt az egészet. - mosolygok rá, majd hátradőlök a székben és a lábamat keresztbe teszem felkészülve arra, hogy kiadak valami titkot magamról, ami még nem sok, de mégis enged némi betekintést az életembe ha már ő is ezt teszi a válaszaival.
- A képeimből láthattad, hogy miből élek, de azt nagyon kevesen tudják rólam, nem nagyon szoktam nagy dobra verni, de ha egyszer megunom ezt a fényűző, nagyon laza életet, akkor csatlakozhatok apám cégéhez, ahol komolyabbra vehetem az életvitelemet. Kinéznéd belőlem, hogy egyszer belevágok az üzleti életbe? - még én sem tudom elképzelni magamról és az is lehet, hogy bele sem fogok vágni, de apám mindig nyitva hagy nekem egy kiskaput, ha mégis váltani szeretnék. Tudja mennyire jól kezelem az embereket, és egy pénzügyi céghez ez tökéletes, hiszen így könnyebben szerzek partnereket,befektetőket, mint egy introvertált személyiségű, de nagyobb tudású alkalmazott. Bár nekem még bőven bele kellene tanulnom, azért az évek alatt sok minden ragadt rám apámról és a bátyámról, szerencsére, sosem rám várt a vezetői szék, így nekem sokkal könnyebb volt válogatnom,milyen életet akarok, de a lehetőség mindig ott lesz nekem, ha mégis a Cannella örökséget akarom majd követni. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan idő, amikor már nem vágyok a kamerák elé, de akkorra még nincsenek nagy terveim, majd utazgatok, esetleg marketinges szakma után kutatok majd, mert talán az áll közelebb hozzám, de ki tudja mit hoz a jövő.

~ Outfit~   ★

Kicsit túlságosan is gyorsan vágok bele minden közepébe, sokkal hebrencsebbnek érzem magam és nem tudom megmondani, hogy mi váltja ki belőlem ennyire hamar. Az már világos, hogy nem ellenszenves nekem ez a férfi és igencsak vonzza a fantáziám minden egyes mondata, de ez persze nem adhatna okot arra, hogy ennyire pimaszul, ilyen nyíltan essek neki a kérdéseimmel. De én nem az a nő vagyok, aki azt teszi, amiről azt hiszi, hogy a másik akarja, mert nem szeretném ha olyan valamiért kedvelnének, ami nem én vagyok. Márpedig az óvatoskodás, a finom kérdések a lassú ismerkedés nem az én személyiségemhez illik és ezt igyekszem mindig tudatni, akárcsak ő a partnereivel a dolgokat, amikre ő készen áll és azokat amikre nem. Nem véletlen szegezem neki a kérdést, hogy mi lehet ennyire rossz egy randiban, amikor általában búcsút intenek egymásnak.
Szavai meglepetten érnek, nem azért mert nem tudok együtt érezni vele, csak nem képzeltem volna el róla, hogy nem vágyik gyerekre, valamiért tökéletesen el tudnám képzelni az apa szerepben, de ezek szerint itt van az a közös pont, amiért úgy éreztem nem fog megártani ez a találkozó. Nem tudom bevalljam e neki, hogy teljes mértékben megértem amit mond, így inkább csak hallgatom a miértjét már sokkal kíváncsibb tekintettel, mint eddig. Most már komolyabban felkeltette az érdeklődésem, nem csak határozottan látja mit akar a jövőtől, hanem ezt be is meri vallani, ki is meri mondani, ami igen ritka. Sokan megszerzik az áhított nőt, el is veszik talán, majd utána közlik, hogy nem vágynak az apaságra, ami sokkal szívbe markolóbb lehet a partnernek, mint amit Gabriel tesz.
- Pontosan megértem amit mondasz. - mondom neki nyugodtan, a meglepettségem elillant, miközben arról mesélt, hogy neki fontos a munka, amit nem szeretne feladni egy gyerekért sem. Én sem tenném, bár nem a munka miatt, egyszerűen én nem tudom elképzelni magam, hogy egy másik emberről gondolkodjak, nekem nem ez a sorsom. A szüleim nagyon sokszor nyaggattak ezzel, amikor közöltem velük hogy tőlem nem várhatnak unokákat, még véletlenül sem fog becsúszni, mert mindig nagyon óvatos vagyok ilyen szempontból. Szeretem a gyerekeket, szó sincs róla, hogy nem tartanám őket aranyosnak, egészen addig, amíg nem az enyémek.
- Családja úgy is lehet az embernek, ha nincsenek gyerekek. - bólintok megértően, bár nem sokszor jutottunk el eddig a beszélgetésig senkivel még, de azért jó érzés, hogy nem egyedül vagyok annyira selejtes, hogy nem vágyom arra, hogy népesítsem a Földet. Nem hiszem, hogy ettől kevesebb lennék, ahogy Gabriel sem.
- Apám mások pénzügyeivel foglalkozik, tanácsadó cége van. - bár ő már főleg csak éli a milliárdosok életét és mindent a fiára hagyva nagyjából csak a vezetői tanács fejeként megy el egy két megbeszélésre, vagy partira. Már dolgozott eleget az életében, olyan életet biztosítva ezzel nekünk, amiről sokan csak álmodnak.
- Nem feltétlen érzem úgy, hogy komolyodnom kell, de a bátyámnak túl nagy falat lesz a cég egyedül, legalábbis apám szerint. Nem is a szakmai része miatt, inkább az emberi részében kellene erősítenem őket. Nálunk fontos a személyiség, hogy el tudd adni a szolgáltatást, amit a cég nyújt, amiben én nagyon jó lennék, de ehhez nem szabad azt mutatnom az embereknek, hogy mennyire jól mutatok bikiniben, mert akkor senki nem vesz majd komolyan. - komoly vagyok a magam szakmájában, és erős a gyanúm, hogy sokáig abban is fogok maradni, de már kezdek kiöregedni, 28 évesen még mindig nagyon jól mutatok a képeken, de már jönnek a fiatalabb lányok, akikre sokkal nagyobb lesz a kereslet lassan. Ameddig el tudom adni magam addig nincs gond, és én ebben nagyon jó vagyok. Sosem kellett több lábon állnom, mégis igen nagy terveim voltak a jövőmmel kapcsolatban, de mindig benne kellett lennie annak, hogy ott a cég. - A mostani munkám, inkább szórakozás számomra, de persze abba is van komolyság, hiszen elég sok márka a mi arcunktól lesz népszerűbb, csak tudod, vannak akik nagyobb dolgokra hivatottak, de én még nem tudom, hogy olyan vagyok e. - nem titkolom, hogy vannak még kétségeim ezzel kapcsolatban, hiszen még bőven van időm ezen is gondolkodni, mert talán abba a szakmába még nem öregedtem bele eléggé.
- Ha más hasonló gondolkodás. Miben utazol? - mivel eléggé belemásztam már az életébe ideje egy kicsit alapabbra vennem a dolgokat, mivel szeret dolgozni, egészen biztos, hogy ez az egyik kedvenc témája is, és nem vagyok én semmi rossz elrontója, akarom hallani úgy beszélni valamiről, hogy hallom a boldogságot a hangjában. Gyakran figyelem az emberek hanglejtését beszéd közben, innen tudom mivel lehet őket a legjobban megfogni a jövőben, mivel lehet jobban a közelükbe férkőzni vagy éppen teljesen ellen hangolni a dolgokat. Attól függ mi az ami kedvez nekem, vagy a helyzetnek.

~ Outfit~   ★

Valójában nem a legjobb kezdés egy ismerkedés elején már benyögni, hogy amúgy nem akarok gyereket, de ezzel szerintem Gabriel is hasonlóan véleményen lehet, mégis olyan könnyednek éreztem a vallomását. Megeshet, hogy csak azért vélekedek így, mert egy véleményen vagyunk, határozott gondolataink vannak ezzel kapcsolatban, de szerintem ez az egész terv, hogy gyerek nélkül élünk nem olyan rossz. Van akinek minden vágya, hogy valakinek felelősséggel tartozzon az életével, de ezek nem mi vagyunk ezek szerint. Sajnos egyre ritkábban találkozni ilyen emberrel, a korombeli férfiak, mind már kezdenek pánikolni, és azt hiszik, ha azonnal nem csinálnak fel valakit, akkor nagyobb gond is lehet belőle, mert később senki nem fogja tovább vinni a vérvonalukat.
Már tisztáztuk, hogy ő nem akar gyereket, vagyis ő ezt nyilvánvalóvá tette, persze nem nekem szólt ez a kijelentése, csak annyira kíváncsi voltam, hogy szegénynek nem hagytam más lehetőséget a vallomáson kívül. Nem tudom az orrára kell kötnöm feltétlenül, hogy ugyanígy gondolkodok, de a kérdése nem nagyon hagy más utat. Mindenben őszinte tudok lenni, nem szégyenlem a döntéseimet, biztosan lesz majd amit fogok de eddig úgy tudtam élni, hogy amit elhatároztam amellett még mindig ki tudok tartani szégyenérzet nélkül.
- Mindkettő, megértem mi az oka annak, hogy nem vágysz gyerekre és igen én sem nagyon tudom elképzelni magam abban a szerepben. Sosem gondolkoztam abban, hogy én valaha szülő legyek és ez most felnőtt fejjel sem változott meg bennem. De csak, hogy tudd nem a te véleményed miatt mondom ezt, én mindig is így voltam vele. - nem mentegetőzök, csak tisztázom, hogy nem az ő elkápráztatása érdekében értek vele ilyen egyszerűen egyet. Sokan úgy akarnak megfelelni nekem is, hogy velem egy érdeklődési körbe hazudják magukat, de ez kiderül, így én ebbe a hibába sosem esek bele. Talán pont ez az oka, hogy ennyi idős koromra még nem állapodtam meg, mert rólam mindenki tudja, hogy nem vagyok nagy csapodár nőszemély, volt pár kalandos kapcsolatom, és egyéjszakás kalandom még régebben, de nem élek olyan vad életet, mint amilyet sokan hisznek, hogy mégis. Tökéletesen megtaláltam mindig az aktuális partneremet ha olyanom volt, de ezek nem tartottak sokáig, és az igazi magyarázatot még nem is tudom, csak egyszerűen nem működött egyik sem.
A beszélgetésünk közben megjelenő pincér hirtelen szakít ki a gondolataimból és mivel teljesen el voltam foglalva Gabriellel való témázgatásba azt sem tudom mit is kérhetnék, így én is sodródok és tudatlanságomat nem mutatva kérem ugyanazt. Nem az evés miatt jöttem, bár enni mindig szeretek, de mértéket kell tartanom abban is.
- Ezt jól látod,  egyáltalán nincsen nyomás és talán ez az egy oka van, amiért azt tudnám mondani, hogy látom egy halovány reményt arra, hogy ha vége szakad a modell szakmámnak, akkor beállok a családi cégbe. - de persze még rengeteg tervem is lenne, ha mégsem ez lenne a legmegfelelőbb abban az életszakaszomban. Ennyire talán felesleges is előre tervezni, mert az út ki van nekem taposva, nekem csak kényelmesen rá kell lépnem és valami újat nyújtani bármiben is amibe belekezdek.
Pontosan látom már mivel lehet őt a legjobban lázba hozni, vagyis az eddig tapasztalataim alapján. A munka az élete ez látszik rajta, amikor beszél róla, a téma felhozása utáni mosolya mindent elárul és a vidámságán és is elmosolyodok. Csodálattal hallgatom, ahogy arról beszél mit is csinál, hol tart és még tervei is vannak.
Kérdésére megint nyitnám a szám és elkezdenék ódákat zengeni mennyire szeretek utazni, de végül is nem akarok annyira lelkesedni, mert nem tudom mennyire lenne neki sok belőlem már rögtön, valamiért most nem akarok sok lenni, szeretnék még találkozni vele, mielőtt teljesen leírhatna, hogy én vagyok az a lány, aki mindenről áradozik, mert olyan tökéletesen összehozta az életét.
- Az utazás a munkám része, sőt talán azért is szeretem ennyire a munkám. Szóval igen, nagyon szeretek utazni, igen kevés hely van még ahol nem jártam és vágyok oda. - egész nyugodtra sikerült a majdnem kitörésnek induló lelkesedő beszédem. Az a baj csak, hogy sokszor kevés időt töltök egy helyen, és van amikor csak a munka miatt, akkor nem feltétlen adódik időszétnézni egy adott helyen és talán ezt sajnálom az egészben a legjobban. - Pont idénre tervezek egy nagyobb munka mentes utazást a Praslin szigetre. - régi vágyam eljutni a Seychelle-szigetekre és végre lesz egy kis pihenőm, amikor meg is tudom tenni.
- Igen csak pozitív csalódás a veled való élő beszélgetés Gabriel! - mosolygok rá őszintén. Nem voltak nagy elvárásaim, mindegy mit állított magáról, hiszen ha valaki üzenetben akar dobni egy nőt, az nem lehet ennyire hogy is foglalmazzak, normális. Pedig ő határozottan nem tűnik olyan fajtának, akinek így kellene lekoptatnia egy nőt, szerintem még abban is tud úgy menyivánulni, hogy a nő maga azt érezze, hogy ez így van rendben. Aztán lehet nekem vannak túl nagy tévképzeteim, hiszen még annyira azért mégsem tudtam megismerni, pedig igyekszem a szavak között is olvasni és figyelni rá.

~ Outfit~   ★

Nem csak őt leptem meg a vallomásommal, én már évek óta tudom ezt magamról, hogy nem tud olyan férfi jönni az életembe, aki miatt hajlandó lennék feladni azt a látásmódomat. Becsülöm azokat a nőket, akik képest feláldozni minent a gyereknevelését cserébe, de én ilyen téren egy megvetendő példa vagyok, mert nekem nem megy és azt hiszem soha nem fog menni. Majd el leszek én a tesóm gyerekével ha lesz neki egyszer vagy a barátnőim babáival addig ameddig nekem szükségem van rá, mert ez az érzés nálam nem fog tovább tartani egy óránál és utána majd boldogan adom vissza az anyjának.
- Ez nem új gondolat nálam, én már régen tudom, hogy mik a szándékaim a testemmel és az életemmel és soha nem volt benne egy gyerek. A szüleim gyakran hangoztatják, hogy még meggondolhatom magam, de hidd el ha anyám rábeszélése sem tudott hatni rám, akkor nem sok minden fog. - főként ezért sem beszélek erről olyan sokat, mert szinte kivétel nélkül mindenki meg akar győzni arról, hogy majd egyszer máshogy fogom gondolni de akkor már késő lesz, mert felettem is eljár az idő. - Vannak olyan nők, akiknek ez való, de ha a tükörbe nézek, akkor tudom, hogy én nem olyan nő vagyok. - a szélesedő mosolyára regálva én is jobban mosolygok. - Viszont az, hogy ennyire mosolyogsz azt súgja nekem, hogy a te szemedben annyira nem vagyok megvetendő példa. - egyszerűen mondhatnám azt neki, hogy a szakmám mellett nem fér bele, mert akkor kiesnék, vagy, hogy a túl sok stressz amivel néha szembe kell néznem nem lenne egészséges a gyerekre nézve, de nem akarok hazudni.
Szavai igazán inspirálóak, annyira bőszen és elégedetten beszél a munkájáról, hogy a végén még nekem is megjön a kedvem belevágni egy kis üzleti életbe. Bár nem mostanában, de azért egy kis kedvcsinálónak igazán elmegy a mondandója.
- Hokkaidoban jártam már, de csak a munka miatt, viszont azt kell mondanom, hogy semmiképpen ne hagyd ki mert elképesztő. Ha egyszer adódik alkalmam majd turistaként is bejárom, de ugye a munka mindenek előtt. - nem kell szerintem bemutatni ezt egy olyan férfinak aki ennyire szereti a munkáját. Én is szívesen töltenék több időt a fotózások helyszínén, de sokszor annyira feszített a tempó, hogy nem tehetem meg. Bakancslistám ugyan nincs, de a fejemben megvan azoknak a helyeknek a listája, ahol jártam már, de még nem sikerült rendesen körülnéznem pedig nagyon érdemes lenne. Ezekre a helyekre fogok elsőként visszatérni, és az egyik ilyen hely Japán egyik nagyon színes városkája.
Nagyon jó megérzésem van Gabriellel kapcsolatban, fura, hogy olyan kérdéseket tesz fel, ami köztudottan érdekel engem. Minden kérdésével egyre közelebb engedi saját magát hozzám, igaz nem is nagyon akarom elzárni őt.
- Ha dolgozni mész Japánba, akkor mindenképpen kérj szabadságot közvetlen utána a főnöködtől, hogy tovább maradhass nézelődni. - nevetek fel, mert tisztában vagyok vele, hogy a saját ura, de ez néha nehezebb, mintha egy felettese lenne az embernek.
Nem tudom mennyire legyek körültekintó a következő kérdésével kapcsolatban, fogalmazzak e egyszerűen vagy inkább hagyjam meg a saját stílusomnak megfelelő választ, hiszen ezt várhatja el tőlem. Ha egy olyan lánnyal akart volna vacsorázni, aki a felszínes dolgokat kapargatja és lesi mit akar hallani, akkor valószínűleg a beszélgetésünket követően nem hív el engem.
- Mivel te kérted én nem kíméllek. - nevetek fel, miközben belekortyolok az italomba, mert tudom, hogy ez igen hosszúra fog nyúlni. - Mint minden kéretlen üzenet feladóját, téged is csak egy olyan pasinak gondoltalak, aki a képek alapján meglátta a szép, enyhén retusált képeket. - nincs mit szépíteni, a modell szakmában sincsenek tökéletes nők, de a képeken mégis úgy látszik, mintha azok lennénk. - Sokan hívtak már randira ezen a felületen, így csak egynek gondoltalak a sok közül, aztán, amikor kiderült miért is én kaptam azt az üzenetet egy kicsit csalódtam. A kezdeti örömömet elég hamar felváltotta a megvetés irántad, amiért ilyen módon akartál véget vetni valaminek egy nővel, de ennek ott akkor hangot is adtam. Ezt az egész találkozót nem tudom miért okéztam le, volt egy jó megérzésem feléd, de közben ott volt a kettős érzésem is, hogy annyira mégsem lehetsz tisztességes, mert amit tenni akartál egy nő szemében igazi bűn. - nevetem el magam kicsit kínosan, de ez tényleg így van. Én szeretem szemtől szembe elmondani bárkinek ha valami gondom, bajom van vele, egy szakítás persze sokkal komolyabb, még akkor is ha az ő esetében azért nem olyan nagyon komoly a kapcsolat. Egyszerűen gyávának nevezném, amiért akkor amikor lehetősége lett volna nem mondta el. - De be kell látnom, hogy vannak olyan helyzetek, mint most a tied is az volt, amire mindegy mennyire vagy udvarias nem lehet úgy reagálni, mit ahogyan az elvárt lehetne. Minden korábbi következtetésem rólad, ami nagyon rövid ismeretségünk alatt, nyilvánvaló tévesen vontam le most megdőlt. - nem fogom egyből dicsérni, de belátom, hogy amit hittem róla korábban cseppet sem igaz. Ő nem megvetendő, mert tényleg minden szavai arról árulkodik, hogy benne van tisztesség a nők felé, nem is kevés, sokan tanulhatnának tőle. - Őszintén örülök, hogy megmutattad milyen is vagy, de remélem még azért többet is láthatok belőled az este folyamán. - mosolyodok el.

~ Outfit~   ★

Amikor beleegyezttem ebbe az egész vacsorába nem volt smemilyne elképzelésem, csak kíváncsi voltam a férfire, aki a telefon másik oldalán volt, aki olyan fura érzéseket keltett bennem, amik közül a legtöbb nem pozitív volt. Nem tudom randinak fogtam e fel, egészen addig, ameddig el nem kezdtünk olyan témákról beszélni, ami talán kicsit komolyabb, mint amit két ember megosztana egymással az első találkozáson ha nem lenne valami kis szikra kettejük között. Lehet én vagyok túl naiv, hogy ezt gondolom mégis olyan nyitottsággal osztom meg vele, és annyira jól esik elmondani neki, látva rajta, hogy nem ítél el. Furcsa érzés a megértés ebben a témában, sok a modell barátnőm, akikről gondolhatná azt bárki, hogy nem akarja a testét elrontani azzal, hogy gyereket szül, de ez nem igaz, ők sem igazán értik meg azt amit én gondolok erről az egészről. Mert szerintük az anyaság egy olyan dolog, amit minden nőnek meg kellene tapasztalnia, de szerintem ez nem igaz, sőt, van akinek egyenesen nem szabad gyereket szülnie.
- Okos húzás részedről ezeket a dolgokat tisztázni, bár az ismerkedés része a kapcsolatoknak sok izgalommal jár. De ha ennyire céltudatosan keresel valakit, aki hasonló nézeteket vall, mint te, akkor lehet felesleges jobban megismerni az illetőt, ha a vége tényleg búcsú lesz. - erre akár ihatnánk is milyen komoly feltételei vannak a nőkkel szemben. Valamilyen téren jó is, de sok szempontból szerintem nem. Nekem egészen biztosan nem tudná elcsavarni senki annyira a fejem, hogy gyereket szüljek neki, de a pasiknál is van vajon ennyire komoly szándék. Neki tényleg nem lenne olyan nő, akinek azt mondaná, hogy annyira szereti azt aki, hogy mégis belevágjanak egy gyerek felnevelésébe? Persze ehhez el kell jutniuk arra a szintre egymással, hogy annyira megszeressék a másikat, hogy már ne tudjanak egy ilyen apró dolog miatt szétmenni. De ő ilyen szempontból csinálja nagyon jól, nem enged az érzelmeinek, ameddig nem tisztázza a szándékait. Okos húzás, így nem fog beleesni sosem abba a hibába, hogy valakit olyannyira megszeret, hogy esélyes lesz, hogy a nő változtatja meg majd a nézeteit.
- Ha csak ez az egy ok van, amiért meg akarsz ismerni, akkor azt hiszem nekem van. - nevetek fel egy kicsit pimaszul, mert annak ellenére, hogy értem amit mond, mégis úgy érzem egy kicsit helye van a csintalakodásnak most.
- Sajnos sok mindent nem tudtam megnézni, vagy megtapasztalni Japánban, mert szinte csak a munka miatt voltam ott. Én szeretem figyelni az embereket, szeretem nézni, ahogy viselkednek, és azt kell mondjam, hogy a japánok teljesen mások, mint mi, a testtartásuk mindig tökéletes, nem látsz olyan kihívó ruhákban járkálni japán nőket, mint amerikában. Szerintem ez olyan különleges, még annak fényében is, hogy én nem mindig figyelek oda sajnos a helyes tartásra, sem arra,hogy minél kevesebbet mutasson a ruha. De minden csak nevelés kérdése, miben nő fel az ember. - sajnos tényleg keveset tapasztaltam ott, és pont ezért is mennék vissza szívesen, hogy a külső látszólagos dolgokon kívül mást is jobban átlássak ott. Szeretek új kultúrákat megismerni, és ha lehetőségem van betekinteni az ő életükben is, ha engedik.
Ő sem turistáskodhat túl gyakran, már ha jól értem a szavait, pontosan tudom milyen érzés elmenni egy egzotikus vagy különleges helyre, ahol tudod, hogy nem vár más csak a munka. De mi szeretjük a munkát, így nem olyan nagy áldozat ha azzal eltölteni az időt, még egy csodás helyen is, ahelyett, hogy körbe néznénk és felmérnénk a csodát, amit az élet tartogathat számukra ott.
Kicsit előre dőlök és a számat mosolyra húzom a célzását hallva, igen pontosan értem, mire céloz, nem kell nagyon sokat merengenem azon vajon milyen véleménnyel van rólam. Szerintem az én véleményem róla azonos, mint az övé rólam. Van valami, ami miatt még kérnék belőle, még jobban meg akarom ismerni, és szerintem erre tökéletes lehetőséget fog nekünk nyújtani a jövő.
- Mert ha lenne valaki, aki képes kirángatni a hotelszobából, és a munkától, akkor még te is beszállnál a turisták érdekes világába? - kérdezem kicsit kételkedve, de persze egy partnerrel még a hotelszoba is sokkal kellemesebb hely tud lenni, a megfelelő programmal színestve az ott tartózkodást.
- Nem sokat kellett dolgoznod a jó megítélésed miatt, mert pontosan elég, hogy magadat adod. Szeretem az őszinte embereket, akik egyenesen megmondják, mit akarnak és te pontosan olyan vagy. Még a végén elkezdek hinni miattad a mesékben, hogy létezik olyan, hogy interneten való ismerkedés. - nevetek fel egy kicsit hangosan. Tudom, hogy nem éppen meseszerű találkozás, de a mai világban ez a trendi, mert máshogy szinte lehetetlen már partnert találni, legalábbis olyat, akinek a szándékai nem piszkosak. Bár az interneten talán még több ilyen alak megfordul és keresi fel a magányos nőket, mégis vannak olyan emberek még a világban, mint Gabriel, és ezért megéri hinni abban, hogy nincs minden veszve.
- Igazad van ezért a következő találkozásunkkor, már koccintani is fogunk erre. - kacsintok rá feladva ezzel magunknak a feladatot, hogy eljussunk a következő találkozásig, talán a második randiig, aztán ha tőlem függ még többig is. - Még az is lehet megmutatom neked mi tetszik annyira Japánban. -  elvégre ha már nem járt ott, akkor lehet kelleni fog neki egy idegenvezető, bár én lennék erre a legrosszabb, de eltévedni is mesés lehet egy olyan helyen.

~ Outfit~   ★

Gabriel kimért, olyan óvatosan bánik a szavakkal, hogy olykor eszembe jut, hogy talán én egy kicsit túlságosan is erős hozzállást mutatok nagyjából minden iránt, amiról szó van. Bennem van egyfajta túlpörgés ha valami olyanra terelődik a téma, ami engem teljes mértékben lázba hoz. Maradjunk annyiban, hogy igazán ritka olyan férfival találkozni, aki ennyire nyíltan és szabadon beszél arról amit gondol. Sokan inkább palástolják igazi énjüket, ezzel is próbálkozva azzal, hogy mielőbb az ágyukba kössek ki. A férfiak mind kiismerhetőek, legalábbis azt hittem, de ilyen kellemes meglepetés mindig melengeti a szívem és vissza engedi nekem a hitet, hogy még vannak olyanok, akik egy éjszakánál többre vágynak.
- Tetszik, hogy nem mások ízlése szerint alakítod a sajátod Gabriel. Kellenek olyanok a világnak, akik képesek kiállni amellett amihez ragaszkodnak. - a mai világ már híres arról, hogy egymást utánozzák az emberek, hiába nem az ő ízlésük, mégis megy a majmolás, mert az a divat és akkor így kell cselekedni. Sokan már csak azért is szülnek gyereket, vagy vállalják be, mert elvárják tőlük a szülők vagy a közösség. Nekem talán ebben annyi szerencsém van, hogy ugyan elvárnák a szüleim, mégsem erőltetik, csak néha hozzák fel és próbálnak rábeszélni, de sikertelenül, talán ennek az az oka, hogy nem erőszakosabbak, hogy a bátyám előtt adva van a lehetőség, hogy unokákat csináljon nekik és ő nem is lázad ilyen fajta jövőt illetően. Engem jobban éltet a világjárás és a munka, és főleg a saját magam boldogsága.
Gabriel pont az az ember, aki ezt megérti és könnyű vele beszélgetni nagyjából mindenről. Bár elmondása szerint ő nem járt még Japánban mégis van egyfajta elképzelése az ottaniakról és teljesen jól is látja a dolgokat. Valójában én is csak a felszínt kapargatom Japánnal kapcsolatban, de egy kis tapasztalatom mégis volt velük kapcsolatban, ha nem is sok. Talán ezért is kérdezek rá a turistáskodás nála, hogy vajon mennyire tudja engedni valakinek a vezetést egy idegen helyen.
- Akkor bevallhatom,hogy én rettenetes turista vagyok, pontosan az, akit nem akarsz látni a saját hazádban, mert szinte minden érdekel és egy kicsit túlbuzgó is tudok lenni. - nevetem el magam. Ez egy határozottan rossz tulajdonságom szerintem, hogy olyan mértékben érdeklődök minden iránt, hogy szinte már pofátlannak érzem magam amikor egy idegen kultúrát akarok megismerni, olyan mértékben, hogy bele is mászok elég rendesen ehhez.
- Akartam keresni valamit, ami visszakacsint a korábbi üzenetváltások legelejére, de igazából megnyugtattam magam, hogy az akinek gondoltalak cseppet sem te vagy. Már ha érted, hogy szeretnék fogalmazni. - próbálom rátelrelni őt arra, hogy milyen kellemes csalódés ért ma este. - Így azt hiszem jöhet az a vörösszőnyeg. - mosolyog rád őszintén és beleiszok az italomba.
Furcsa érzésem van így, hogy itt ülök vele szembe, valami jó és bizakodó az egész jelenléte, ami azt engedi meg nekem, hogy a kelleténél jobban elengedhetem magam, mert nem fenyeget az a veszély, hogy abba a csapdába esek,mint eddig elég sokszor.
- Ha Japán, akkor viszont mindenképpen egy olyan helyet kell keresnünk, ahol eddig még én sem jártam. Szeretem az izgalmakat. - meglep, hogy a második vagy akár az azt követő randin máris Japán lenne az úticél, de melyik lány ne álmodna arról, hogy a srác egy olyan mesés helyre viszi, főleg ha a lány annyira szeret utazni, mint én.

~ Outfit~   ★

Túl korai lenne és egyelőre őröltség kimondani, akárcsak fejben is, hogy ez valami több is lehet így az első randin ülve. Van amikor megfog valaki, nagyon ritka, és talán eddig nagyon kevés esetbe fordult elő az életemben, de ezt érzi az ember. Én érzem, hogy nem hiába jöttem el, öltöztem ki egy olyan embernek, akinek eleinte még esélyt sem akartam adni. Az univerzum mindig tudja mit tegyen, még akkor is ha én ezekben nem hiszek. Van olyan, hogy két ember egymásnak lett teremtve? Szerintem nincs, de ha megvan a kémia, a közös hang miért ne próbálhatnák meg, hogy ők e azok akik passzolnak egymáshoz. Szerintem Gabriel olyan ember lesz az én életemben, ha folytatjuk, akire mindig is vártam. Így előre nem szögezem le milyen kapcsolatba fogunk kerülni, nem vagyok túl gyorsan bizakodó ilyen téren, de ha baráti kapcsolat marad valamilyen oknál fogva és nem több már akkor is nyertem egy igen jó társaságot magamnak. A beszélgetésünk ugyan nem arra enged következtetni, hogy megállnánk itt a találkozásokkal, sőt.
- Kétségem sincs efelől. - mosolygok rá, amikor jelzi, hogy talán én képes lennék kirángatni egy kicsit világot látni és ezel talán ő is le tudná nyugtatni kíváncsi énem egy idegen országban, igaz erre nem feltétlenül van szükség. - Néha ki kell mozdulni ha már elutaztál, nem szabad mindig a négy falat és a laptopot bámulni, netán a papírhalmazt, amit munkának hívsz. Én tudom milyen, amikor komoly felelőssége van az embernek mások iránt, a munka iránt, de ha nincs egy kikapcs gomb legalább egy kis időre, akkor bele fogsz őrülni. Így nagyon szívesen vállalom azt a szerepet az életedben aki segít, hogy ne merüljön le az elem, vagy pont, hogy túl hamar merüljön. - kacagok fel, majd a hajamat a fülem mögé tűröm, mint egy tinédzser, amikor zavarba jön. Talán kicsit én is abban vagyok, előreszaladtam, bár az egészet ő kezdeményezte, engedte, hogy a jövőbe kacsintgassunk, holott, még csak az első találkozásunkon vagyunk, randin, mert talán ez több, mint egy baráti csevej.
Kompromisszumot kötöttünk mindketten azzal, hogy itt voltunk, ő megmondta, hogy régimódi és leszögeztem, hogy ennek ellenére, nem szükséges értem jönnie, pedig ezáltal gondoltam, hogy sokat jelentene neki. Én sosem megyek el ilyen randi meghívásra, most mégis megtettem, pont úgy, ahogyan válaszoltam az üzenetére is. Ez egy elég furfangosan összehozott találka, amiről senki nem gondolt hirtelen semmit az elején, de valahogy olyan természetesen kezdtük el és folytatjuk, mintha már ezer éve beszélgetnénk.
Megemelem a poharam és koccintok vele, a kevésbé elegáns átlátszó italommal, és mosolyogva kortyolok bele, mert a sok mosolygástól és a beszédtől már igencsak kiszáradni érzem a szám. Fel sem tűnt, hogy szinte folyamatosan van téma köztünk, ugyan az ételhez már hozzányúltam, de magamhoz hű sebeségem jóval lelassul most, hogy van sokkal érdekesebb dolog is, egy személy a társaságomban,akire sok alszívesebbem figyelek, mint az evésre, vagy akár az ivásra.
- Csak légy önmagad, és ne olyan, mint abban az üzenetben, mert valahogy még azt is nehezen tudom elképzelni, hogy te aki itt ülsz velem szemben, üzenetben akarj szakítani valakivel. Szóval ki vele, mikor jön elő belőled az a férfi, aki ilyen tettre képes.  - nevetek fel, nem várva választ erre, csak kicsit úgy éreztem húzogatnom kell a macska bajszát, mert én ilyen vagyok, ha valakivel tudok úgy beszélni, mintha ezer éve ismerném.
- Túl nagy ígéretek, egy feltűnően kíváncsi lányhoz, aki igazából bárhova elmenne, hogy valami izgalmasatlásson. - nézek rá, miközben már kattognak az agykerekek, hogy mivel tudnám a legjobban lázba hozni, hogy képes legyen miatta kimozdulni a szobából az utazás során és úgy téren oda vissza,hogy másnap esze ágában sincs ott maradni, amint felkel a nap.
- Hurghada, Egyiptom, azt hiszem az a nekünk való hely, ha szereted a meleget, nem egy Japán, de abban biztos lehetsz, hogy nem marad feles energiád arra, hogy a munka járjon az eszed. Búvárkodás, szigetek felfedezése, hajókázás és semmi hotelszoba. - kacsintok rá, bár a szobában is igencsak kellemes dolgokat tudnék tervezni, de azért ennyire tényleg nem fogok előreszaladni.

~ Outfit~   ★

Vajon vannak még olyan emberek, akik ilyen vekmerően mennek el egy ilyen random megbeszélt randira? Azért tudjuk, hogy a mai világban ez nem egy életbiztosítás, a neten megbeszélt találkára betoppani, úgy, hogy a másikat nem ismeri az ember. Azért nekem igazán nagy mázlim van és ezzel szerintem sok tekintetben különlegesnek mondhatom magam. Gabriel nem csak jó benyomást kelt bennem a külsejével, hanem a vonzereje, belülről is kezd magával ragadni. Tudom nem ítélkezünk a külső alapján, de ha vele ezt tettem volna azonnal levett volna a lábamról, nagyon jóképű, igazán kedves, udvarias, és még utazni is szeret és nem vágyik gyerekre. Akkor ideje tényleg meg kell keresnem  kandikamerát, mert vagy álmodok, vagy megtaláltam azt az embert, akivel végre egy húron pendülünk.
- Szerintem ha velem indulnál el várost nézni hamarabb vallanád be, mintsem végigjárd az összes pontot, amit kinézek. Mert ha valamit a fejembe veszek, akkor addig megyek, ameddig meg nem leszek mindent, mindegy mennyire érzem már, hogy lejártam a lábam, és, hogy csukódnak le a szemeim. De ha benned így teng az energia, hogy még a lemerülés szélén is a munka ment meg, akkor lehet még nem is lesz igazam és rajtam is túl fogsz tenni egy ilyen kirándulás alkalmával. - kíváncsi vagyok erre a kitartásra, amit magáról tanúsít, a munkának élni egy dolog, sok mindenről el tudja terelni a figyelmet ezzel tisztában vagyok, de amikor a friss levegőn koptatjuk majd a járdákat és a cipőnk talpát, akkor nem hiszem, hogy képes lenne még utána a lemerült elemeivel tovább agyalni.
- Igazából ezt kihívásnak veszem, és szívesen lennék az akinek mégis bevallod, hogy kimerültél. - kacsintok rá, tudom, hogy lesz lehetőségem kipróbálni, számomra nem kérdés, hogy nem ez volt az utolsó találkozónk.
- Nem feltétlen csak a pasik. - vonom meg a vállam egy kicsit elgondolkozva. - Ha jobban belegondolsz ma már a nők is sokkal elmebetegebb módon viselkednek, ha egy olyan pasi van a közelükben, akiért odavannak. A pasik csak szimplán tahók tudnak lenni, de ha egy nő rajong vagy csak odavan egy pasiért, akkor az néha rosszabb, mint ha egy pasi nyomul. - elég csak a sok kis rajongóra gondolni, aki körbelengi a sztárokat, a lányok sokkal vadabbul nyomják a rajongást én eskü jobban tartanék a nőktől, mint a pasiktól. Nekem még nem volt rossz élményem pasikkal, mármint erőszakos éretelemben. Voltak idióta pasijaim, de egyik sem ment el odáig, hogy úgy nyomuljon, ahogy én már nem akarom.
Felnevetek, mert elképzeltem, ahogy a nő, akinek az üzenete helyett engem kerestek fel, ma ott áll Gabriel háza előtt, vagy csak vár egy kedves üzenetet, amitől újra reménykedhet.  Elrettent a kép magam előtt, de megnevettet egyben.
De nem akarok sokat máson agyalni, inkább arra fókuszálok, ami most előttünk van, erre az estére, és a jövőre, amit már olyan szépen tervezgetünk, mintha csak egy sima nyaraást beszélnénk meg az unalmas hétköznapokban.
- Akkor mit szólsz hozzá, ha a jegyeket is megvennénk. - nézek rá komolysággal az arcomon,nem viccelek, minek is várni. - Baráti kiruccanás, mielőtt túlságosan nyomulósnak tartanál, nem kell belegondolnunk többet, lesz ahogy lesz, de most felcsigáztál. Jövő héten csütörtöktől fel tudom magam szabadítani, csak mondd, hogy jó neked és már veszem is elő otthon a naptejet és a bőröndöt. - felesleges heteket szervezni, mert pontosan tudjuk mindketten mire vágyunk és az nem az, hogy minden nap egy megszervezett ton legyünk, csak pár napra van szükségünk, 3 maximum, ami alatt lesz időnk kellemesen elfáradni és esetleg még jobban megismerni egymást. Mint ahogy neki is mondtam, baráti kiruccanás, ha nem akar belelátni többet nem kell, nem akarom elijeszteni, mert a társasága rendesen izgalomba hoz és lenyűgöz.

~ Outfit~   ★

Komoly bátorságra, vagy csak egyszerű butaságra vall, hogy egy ismeretlen emberrel jöttem el egy vacsorára, bár igen jónak érzem a légkört mégis megrémíszt a tudat, hogy ennyire jól érzem magam. Jól érzem magam és akarok még ebből az egészből, Gabriel igazán úriember, olyan, amilyennel még ezelőtt sosem találkoztam. Az apám ilyen udvarias, mindig kicsit irigykedve néztem anyut, hogy megnyerte a főnyereményt, míg én általában elég fura szerzetekkel, önimádó férfiakkal, vagy csak a testemet akaró pasikkal tudtam összejönni. Valamilyen téren biztosan az én hibám is volt, hiszen engedtem nekik és sosem nyitottam meg az utat az olyan embereknek, mint Gabriel. Ez az üzenet úgy jött, mint egy megmentő csomag számomra, sosem voltam elveszve, de nem tudtam mi az igazán jó nekem, egészen a mai napig. Talán túlságosan is szalad velem a ló, nagyon előre haladok, de ha egyszer tudom, hogy én ezt akarom, a makacs énem egyszerűen nem enged mást.
- Sosem hagynám, hogy megsemmisülj, ha látom, hogy a határokat feszegetjük, majd titokban veszek vissza. - nevetek fel, de a vagy szócska egy kicsit éket vert a fejemben, jó értelemben. Képes lenne vajon egy férfi a megsemmisülést mutatni egy nő felé, aki elég nyilvánvalóan tetszik neki? Mert ha igen, akkor az számomra elég nagy erővel bír felé, azt mutatja meg nekem, hogy nincs hiány önbizalomból és a ha a sebezhető oldalát is kimutatja, akkor ott elindult valami köztünk.
A követezőmondanán elég hangosan kacagok fel, majd megvonom a vállam, mint aki sunyin el akar valamit titkolni.
- Sosem lehet tudni, kit találsz meg véletlenül a neten egy üzenetváltás alkalmával. Még az is lehet, hogy egy igazán jól szereplő zaklató vagyok. - teljesen komoly arccal húzom fel az egyik szemöldököm, majd megeszem az utolsó falatot és iszok rá, egész végig komoly ábrázattal, majd amikor a pohár az asztalon pihen újra rámosolygok. Sosem tudnék olyan mélyre süllyedni, hogy valakit zaklassak, vagy csak rajongjak érte a saját önbecsülésem kárára. Azt hiszem, Gabriel lehetne az a férfi akiért igazán rajongani tudnék idővel, de miattam egészen biztosan nem kell majd aggódnia, hogy ráakaszkodik. Ha valaki menni akar egy kapcsolatból engedni kell, fájni fog, ha nem én vagyok az a fél, aki eleresztette a másik kezét, de az erőszakos magunk mellett tartás csak hosszú távon okoz kínokat és azok sokkal nehezebben gyógyulnak, vagy talán sosem.
Bókjára szélesre húzom az eddig egy kicsit sunyi mosolyom,majd kérdőn pillantok rá.
- Őszinte vagyok, igazából enek természetesnek kellene lennie egy ismerkedés alkalmával. És ne érts félre, nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a nyílt világlátásom, de azért sajnálom, hogy a nem, akit én is képviselek nem ezeket a dolgokat tartják szem előtt, hanem a külsőt, a tökéletességet és az arra való törekvést. De én tudom, hogy nincsen tökéletes ember, és bár fáj bevallani, a női nem amennyire szép, olykor annyira romlott is. - szerete, ha valaki becsüli az őszinteséget, egy baj van vele, hogy ma már tényleg ritka, pedig mennyivel egyszerűbb így beszélgetni, mint a kitalált dolgokat átadni a partneremnek, amikre lehet pár nap múlva nem fogok emlékezni.
Nem lep meg, hogy a rögtönzött utazásunkat visszautasította, talán egy kicsit. Ha másnak kínáltam volna fel ezt a lehetőséget már rohanna haza pakolni, de tudom, hogy az egy okból lenne, hogy minél hamarabb egy szobába kerüljön velem. Gabriel nem ilyen, ő akarja azt a határt, amiért talán még hálás is vagyok. Nem vagyok hozzászokva, így váratlanul ér, de meglepően jó érzéssel tölt el a gondolat, amit megfogalmaz. Mosolyogva dőlök előre a széken és hajolok közelebb az asztal felé.
- Tudod, a bókokat már megszoktam, de a visszautasítást nem, talán pont ezért is kell köszönetet mondanom neked. Szeretnék lassan haladni, és már én is akarom azt a vörös szőnyeget, de ne vidd majd túlzásba kérlek, mert a végén tényleg megszokom. - már nem nevetek olyan harsányan, mint eddig, a mosolyom töretlen, de úgy érzem megváltozott valami rajta. Eddig boldog voltam, hogy itt vagyunk, hogy egy ilyen csodás férfi társaságában vagyok és ilyen jó estét töltsünk el együtt. Most azonban már hálás vagyok és attól félek egyre jobban és jobban fogom várni a következő randit, és az az követőt és még sokat, mert úgy érzem Gabriel nem rövid távon lesz az életem része. Ugyan még nem tudom milyen titulust fog betölteni, de remélem nem akarunk megállni a barátságnál, bár egy ilyen ember még annak is tökéletes egy életben.
- De azért a sokadik randin szavadon foglak és kénytelen leszel elrabolni. - mutatok az ujjammal, szinte fenyegetően, felveszem a poharam és kiiszom belőle a maradék italt is.

~ Outfit~   ★