- Nem gyakran vagyok ilyen állapotban, ezt elismerem - közli egy kósza félmosollyal az arcán, miközben megakad a szeme a retikülbe rejtett késen. Laurelt sokáig nem tudta hova rakni, de az utóbbi közel egy évtizedben egyértelműen felismerte, hogy egyedi ízlésvilággal rendelkezik, már azontúl, hogy a nő profin tud likvidálni embereket. Ilyen téren hasonlítanak, végtére is, mindketten kettős életet élnek, van egy ártatlan, vagy legalábbis kevésbé véres arcuk, miközben a sötétségben Laurel és Qadir is roppantmód gyakorlottan és otthonosan mozog. És igen, szó mi szó, lenyűgözi, hogy úgy beszél egy késről, mint más nő az újonnan kapott ékköves gyűrűjéről.
Rellynek igaza van abban, hogy korántsem kellene kiakadnia azon, hogy Marcos egy érzéketlen barom. Persze, önmagában ebben tényleg nincs semmi újdonság, bár teljesen őszintén nem tud beszélni Rellyvel, mert lényegében három emberen kívül senki más nem tud a Lunához fűződő viszonyáról. A három ember pedig a lány anyja, Qadir bátyja és immáron Marcos. Utóbbinak sem akarta elárulni, de a szükség így hozta. Valószínűleg mindketten nagyon rosszul és túlságosan érzelmektől fűtve kezelték le azt a beszélgetést, ám ez nem jogosítja fel Marcost sem, hogy ítélkezzen Qadir felett és Qadirt sem, hogy félvállról vegye a társa szavait. Ha Marcos a lánya gyilkossággal fenyegeti, azt még neki is komolyan kell vennie.
Qadir a fiatalabb Garridot az apján keresztül ismerte meg, de tulajdonképpen akkor kezdtek ők ketten jobban megismerkedni egymással, amikor Marcos is New Yorkba jött. Ilyen értelemben, Rellyt régebbről ismeri, legalábbis most eljátszik kicsit ezzel a gondolattal, mert az elmúlt években olyannyira sok időt töltött együtt Marcossal, hogy könnyedén képes lenne azt gondolni, hogy a férfi volt előbb az élete része, pedig ez nem igaz.
Tudja, hogy nem szépít semmit Relly Marcost illetően, hiszen a kolumbiaival is rengeteg brutális dolog történt az élete során és mivel az apja az, aki, a Cali kartell tulajdonképpen, ezért Marcosnak esélye sem volt nem belekeverednie az alvilágba. Pontosan emiatt döntött anno úgy Qadir, hogy inkább nem lesz Luna életének része, csak éljen a lány teljes életet. És most, hogy Luna körülötte szaglászik, a régen meghozott döntését lánya szemtelenül könnyedén értelmetlenné teheti. Több, mint húsz évet szenvedett azért, hogy távoltartsa magát a lányától, erre egy szakdolgozat miatt most minden romjába dőltet. Ez a félelme mérhetetlenül dihíti Qadirt.
- Először mindenki csak a lehetőségeket látja meg ebben az életformában, aztán miután rájövünk, hogy nincs visszaút, sodródunk. És ha már sodródunk, megpróbálunk egyre magasabbra jutni anélkül, hogy a halálos ítéletünkbe szaladnánk bele. Az egész egy kikényszerített meneteléssé válik, miközben sokszor azt is elfelejtjük, hogy emberek vagyunk. - Lehet embernek maradni függetlenül attól, hogy mit tesznek, hány embert öltek már életünk során és lehet szörnyeteggé válni lélekben különféle vétségek nélkül is. Sokszor magában sem biztos, hogy ember-e vagy épp szörnyeteg. Marcosban sokan látnak szörnyet, nem véletlenül, de Qadir biztos benne, hogy ott lakozik még benne az emberi mivolta is. Legalábbis eddig biztos volt benne. Most, hogy ennyire hátat fordított neki, már nem őszinte hűséggel gondol rá, hanem kezd kettejük kapcsolata is inkább amolyan kikényszerített meneteléssé válni.
Megüti fülét, mikor Relly Marcos anyját hozza szóba, de nem remeg meg ettől a kezében tartott pohár, természetesen nem fogja elárulni a nőnek, hogy valójában még él az anyja. Megtehetné, elvégre ahogy Marcos viselkedett vele, méltó büntetés lenne Qadirtól, de az ő elvei és becsülete nem hajlandó ezt tenni. Nem fogja hátba szúrni a társát és nem is fog beleavatkozni az ő családi életébe, így hát hallgat.
- Lehet, de a múltban történt traumák nem mentesítenek minket a tetteink alól - teszi még hozzá. Qadir borzasztóan makacs típus, nem fog két szép szótól megbocsátani senkinek, de nyilván nem is Relly dolga rendezni a köztük lévő konfliktust. - Bizonyára azt, hogy tényleg fontos vagy neki. Nem sok embernek hajlandó ilyen gesztust tenni, úgyhogy kétségkívül különleges szereppel bírsz az ő életében - mosolyodik el, majd megissza a kezében tartott vodkát és újra tölti mindkettőjük poharát.
- Őszintén szólva, azt hittem, hogy magadat fogod fényezni a kolumbiaiak nevében, de dicséretreméltó, hogy próbálod Marcos nevét szebbé tenni. - De nem is meglepő, hogy védi Marcost a maga módján, elvégre a férfi mentette ki őt Kolumbiából és hozta ide, a hűséges és becsületes személyek pedig mindig megmelengetik Qadir szívét. Annak ellenére gondolja ezt Rellyről, hogy épp most csökkentette saját kezével a Föld lakosságát egy személlyel. Az izgató ruha láttán valami ilyesmi válaszra is számított tőle, már ismeri annyira a nőt.
- Tudod, Relly, én a gyilkosságokban sosem az ölést tartottam az igazi kihívásnak, hanem azt, hogy miként lehet nem lebukni. És minél több gyilkosságot követünk el, annál nehezebb tisztán tartani a nevünket. Számomra lenyűgöző, hogy ennyi sajátkezű emberölés után is még bátran mersz közterületen mutatkozni - Ha valakit köröznek, akkor már nem tud teljes életet élni. Az más persze, ha gyanakodnak rá és ezért minden pillanatát rögzítik. Qadir nem tud sosem teljesen hátradőlni, de azért még messze jár attól, hogy elfogatóparancs legyen érvényben rá. Relly viszont sokszor több gyilkosságot követ el manapság nála, amiből adódik, hogy ha egyszer is hibázik, a zsaruk már teszik is csuklójára a bilincset. De valahogy még mindig nem sikerült felfedniük, hogy ő a tettes, ez pedig lenyűgözi Qadirt. Ráadásul még a ruhája sem vérfoltoktól mentes. Hogy nem bukott le még a kamerákon keresztül?
- Szeretnéd, hogy kerítsek neked tiszta ruhát? - válaszol utalással az utalásra, amit kihallott a nő hangsúlyából és feltételezi, most mindkettőjüknek jót tenne, ha ezzel lenyugodnának és elfelejtenék az elmúlt percek érzéseit. Szavai komolyak is egyben, mert egy telefon és máris beállít valaki tiszta női ruhával.

Összességében nem leglepő az sem, hogy megjelenik a perifériájában egy kolumbiai, miközben pont őket szidja magában. Rengeteg abból az országból származó ember veszi őt körül, de ha ez nem lenne elég, Latin-Amerika majdnem teljes palettája megtalálható a keze alatt, csak hogy ne legyen egyszerű a dolga. Ott van például Sáinz is, aki épp az imént lépett le mellőle. A perzsákhoz képest a latinokba milliószor több temperamentum szorult. És érzelem. Mindent nagyon érzelmesre vesznek, ezt látja az összes Garridon is, hiába leplezi ezt jól előtte Marcos. Valójában az összes kolumbiait az érzések vezérlik, persze részben Qadirt is, mint például most, lánya esetében sem tud racionálisan gondolkodni. Nem is akar. A lányával szemben nem lehet az, ez a vérébe van kódolva.
De nem fájna neki ennyire az, hogy megingott a bizalma a barátja iránt, ha nem számítana ennyire a férfi neki. Mennyire barátok ők és mennyire csak bajtársak, bűntársak. Lehet ezt fokozni, de a lényegen nem változtat.
Relly jelenléte kijózanító hidegzuhanykért hat számára. Szájában még érzi a vodka ízét, amit aztán le is nyel mielőtt megszólítaná. Ami azt illeti, a ruhája elég impozáns, de tudja jól, hogy nem neki öltözött ki. Valószínűleg dolga volt valahol, vagy csak huncut énjét fejtette ki egy férfin, akiről Qadir nem tud, de nem is kell neki mindent tudnia.
- Pedig még frissen is vagyok borotválva - felel gyengén vicceskedve, miközben kitölt neki is egy pohár vodkát. Nem kerüli el figyelmét a retikülje. Már csak a miheztartás végett is odapillant és nem lepődik meg a benne elrejtett késen. Bár ő már lassan semmin sem lepődik meg, nyilván ebben a szakmában nem lehet védtelenül sétálgatni és ez elmondható róla is.  
Érzi Rellyn, hogy neki sem volt könnyű napja, a válaszai is erre adnak utalást, de a kisugárzásán is érzi.
- Jöhet - feleli a fűre, miközben a nő elé csúsztatja a megtöltött poharat, majd elvesz egy szálat ő is. Rellyvel ellentétben azonban egyelőre még nem gyújtja meg.  Az a helyzet, hogy ennyire egyértelműen nem tudja megfogalmazni, hogy mi a baja, mint amilyen lazán ezt megkérdezte tőle. Összetett, de leginkább csak elfáradt, jelenleg belefáradt, kiégett. Időnként megesik vele, úgyhogy tudja jól, hogy majd később úgyis összeszedi magát, de most még elég borús az ég.
- Nem éppen, de szólni fogok, ha erre kerülne sor - vigyorodik el ő is és kihasználja ezt a kérdést, hogy időt nyerjen magának, míg összeszedi a hogylétéről a gondolatait. Mondjuk utóbbi időkben ő is egész sok embert fosztott meg az élettől, mert így könnyebb és gyorsabb volt, mintsem elmagyaráznia a fejvadászának, hogy kit szeretne holtan látni és miként. Viszont nem szereti, ha faggatják, nem akarja, hogy többet gyanakodjon Relly a baját, úgyhogy nem foglalkozik többet a megfogalmazással, hanem egyszerűen csak kimondja az igazat.
- Röviden és tömören annyi, hogy Marcos egy elmebeteg fasz - veszi szájába füves cigit és ezúttal már ő is meggyújtja azt. Persze ezzel a kijelentésével most nem mondom semmi különös dolgot, mert ezek a jelzők majdnem mindenki elmondhatók ebben a körben. - Úgyhogy épp jókor jöttél, hogy tartsd bennem a hitet a kolumbiaiak iránt. - Ezt már inkább keserű kacajjal teszi hozzá, miközben kifújja a füstöt és így már ketten telítik meg édes illattal a levegőt. Igaz, messze kishitű lenne azt gondolni, hogy ebben a minutumban csak ketten füveznek a falak között, mert biztosan vannak még páran így.
- De feltételezem, te sem azért nézel ki így, mert meg akartad dugatni magad - bök a ruhája felé, ami azért az ő férfi szemeinek is kecsegtető lenne, ha nem tudná, hogy hány fegyver lapul meg alatta, arról nem is beszélve, hogy jól ismeri már Rellyt ahhoz, hogy tudja, nem épp egy olcsón kapható kurva típus a lány. Nem is válogatja meg vele különösebben a szavait, az úriember jellegét nála már rég elvesztette, úgyhogy hagyja, hogy azok a szavak szökjenek ki száján, amik elsőre eszébe jutnak. Végtére is Qadir fejben nem egy milliárdos cégigazgató, hanem megmaradt annak az életéért küzdő "arab" srácnak, aki elmenekült az országából. Az a srác viszont laza volt és mindent képes volt túlélni. Kicsit bízik benne Qadir, hogy ez most is így lesz, most is majd megold mindent, csak előbb rendbe kell tennie magát.

Az elmúlt időszakban elég sok időt töltött bezárkózva azokban az időkben, amikor épp nem volt különösebb dolga odakint az utcán. Elzárkózott a világ elől, ami nem vall rá, legfeljebb akkor tesz ilyet, ha fél. Most pedig lényegében fél, megijedt a saját társa szavaitól és attól, hogy megingott köztük valami. Vagy lehet csak benne és ez az egész nem kölcsönös. Bárhogy is, a félelme bezárta őt az egyébként nem kicsi lakásába és egyúttal a fejébe. Ez nem olyasfajta rejtőzködés, mint amit a dílerek, vagy a csempészek szoktak csinálni, ha túl sok fenyegetés érte őket a mexikóiaktól. Qadirt ha akarják, a saját lakásában is ki tudják végezni, a falak nem védik meg őt senkitől és semmitől. Pláne, ha a legnagyobb ellensége így is ott van vele. Az elméje.
Lehetetlenség teljesen ép mentális állapottal átélni ennyi szart ilyen hosszú időn át, mint amit Qadir maga mögött tudhat már lassan három évtizede. Ez a nyomás, ez a rettegés őt is kicsit őrültté tette, ami ugyan nem érződik oly módon, mint például Garridoéknál, Todnál, vagy néhány másik tag esetében, de attól még ott van benne is a kattantság. Ilyenkor aztán képes nagyon mélyre kerülni és nagyon sötét dolgokat művelni. Tegnap például olyan emberekre kért kivégzést, akiket más körülmények között simán élve hagyott volna, hisz kell az ember, nem lehet mindenkit minden hibáért lefejezni. Mi tagadás, legalább megmutatta ő is, hogy nem lehet vele játszadozni és ha mond valamit, akkor pontosan azt is várja, hogy megtegyék.
Ellenben felismerte, hogy ennek a mély állapotának nem nagyon kellene kiteljesednie, úgyhogy ezúttal hajlandó kimozdulni. Nem szokott dohányozni, de kivételt tesz, míg saját bárjában foglal helyet egy eldugott, VIP szektorra hajazó részleg kényelmes foteljében. Arab dohányt vett, egészen pontosan vetetett az elsőszámú sofőrjével, aki szintén a bár épületén belül dohányzik, csak épp a pultnál. Ő és másik két személy is csak azért tartózkodik a szórakozóhelyen, hogy garantálja a biztonságát. A saját bandájának tagjai már ügyesen megfigyelték, hogy ha azok a fickók jelen vannak, akkor minden bizonnyal Qadir is a bárban van, csupán nem feltétlenül látványos helyen.
Sáinz jön oda hozza kicsit beszélgetni, a nicaraguai rendszerint szereti kihasználni, ha Qadirt ilyen helyen látja. Ami azt illeti, már ő is gondolt rá, hogy időt kellene szánnia a latino csempészére, mert érzi rajta, hogy az utóbbi időben megviselte pár dolog, de mivel Qadir sem épp a legjobb formájában van, ezért ezt a beszélgetést még nem erőltette. Most erőltetné, de Sáinz is hamar leszűri, hogy nem ma lesz az az alkalom, amikor kielégítő figyelmet tud kapni főnökétől, úgyhogy ahogy kezdi magát kellemetlenül érezni főnökével szemben, úgy egy jó ürüggyel odébb áll. Qadir még utána néz, mert végsősorban sajnálja a srácot, de mi tagadás, nem pszichológus ő, nem azért a főnöke, hogy mindig meghallgassa, hiába igyekezett mindig mentorként is a csempészeihez állni. Mivel Tigeréknek ő nem közvetett főnöke, ezért ezt megtehette, na meg nem akarja őket is elveszíteni, mert akkor nagyon ütős kártyákat veszítene el a banda. De ma nem tud bájcsevegni. Ma nem nyitott Sáinz stílusára.
Idegesen dől hátra a fotelben, ujjai között már érzi a meleget, nem sok maradt a dohányból ujjai között, viszont mivel nem sűrűn dohányzik, ezért a nikotin egészen jól fejti ki hatását. Mondjuk lehet erősebb kellene most, legalábbis ennek gondolata is megfordul fejében ahányszor Garridora és a lányára gondol, mert a pulzusa ugrászszerűen nő meg ilyenkor.
Elege van a kolumbiaiakból. Marcosból, Hectorból, de már jó előre a jövőbeli kartellből is, akit Hector helyére szándékoznak ültetni. Legszívesebben elmenekülne ebből az egész világból, felgyújtaná az összes kokaincserjét szerte Dél-Amerikában és máglyán égetné el az összes narcotevékenységet űző személyt. Beleértve saját magát is. De hát nem menekülhet, ahogy ő sem engedheti meg a tagoknak, hogy kilépjenek, Qadir maga is pont annyira rabja ennek a világnak, mint bármely kósza dílerpalánta. Talán ezért sem szereti, ha panaszkodnak neki és azt gondolják, hogy csak mert a kezében ekkora hatalom összpontosul, ő jól érzi magát, az ő nyaka nincs megkötve, az ő halántékához nincs pisztoly tartva. Pedig van. Jobboldalára a kolumbiaiak szegeznek pisztolyt, a baloldalára pedig ő tartja a fegyvert fejéhez. De mégis túlélt így harminc büdös évet. Az is csoda, hogy még él és nem hibbant meg teljesen.
Nem, Qadirnak egyáltalán nem józan már az elméje és ezt Hector is tudja. Ő meglátta benne anno azt, akit látni akart, az őrültet. Ennyinek tartja őt csupán, Qadir egy afgán őrült Hector szemében nem több, persze pont ezért maradhatott még életben. Ha benne is komolyabb tehetséget és ambíciókat látott volna az idősebb Garrido még régebben, akkor valószínűleg Flaviohoz hasonlóan őt is csak úgy lazán fejbelőtték volna Cali repterén.
Kibaszott kolumbiaiak!
Elnyomja cigarettáját és újratölti poharában az alkoholt, mikor szitkozódása közepette veszi észre Rellyt közeledni. Vicces dolgok a véletlenek, mi? Hogy a kolumbiaiaktól menekült az alkoholba, erre pont egy másik bukkan fel.
- Szia Relly! - köszön, de most nem játssza az úriembert, alapvetően ismerik már egymást annyira, hogy Relly tisztában legyen Qadir valódi személyiségével. Mesterlövészként, avagy fejvadászként pedig nem kell rá nyomást gyakorolnia, vele nem a szó szoros értelemben vett főnöki szerepben van és néz most vissza rá enyhén beesett szemekkel, amikből virít, hogy nem sok alvásban volt része az elmúlt időszakban.
- Itt az asztalnál csak vodkával tudok szolgálni. - Rég ivott már utoljára vodkát, pláne tisztán. Persze a minőségről most sem mondott le, csupán kerülni akarta a spanyolos hangzású és eredetű italokat. Olyat akart, ami emlékezteti a régi önmagára, aki még azelőtt volt, hogy megismerte volna Flaviot és elment volna Kolumbiába szerencsét próbálni. Nos hát igen, Qadir fiatalon a vodkát itta, mert gyerekként az Afganisztánt megszálló oroszok ezt hozták be milliószámra az országhatárokon belülre és hiába a sok arab, azért a vodkára még a helyiek is nagy szerettel jártak rá. Most is azokra a háborús időkre emlékezteti őt a vodka íze, semmi sem volt akkoriban rendben Afganisztánban, de most mégis egy kicsit visszavágyik oda.