@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Qadir számára nincs semmi, amit magyaráznia kellene Garridonak, mivel épp a lányával áll szemtől szemben és ezt a kolumbiai is pontosan tudja. Természetes, hogy apjaként védeni fogja Lunát függetlenül attól, hogy milyen hibákat ejt a fülük hallatára. Ez a reflexe akkor sem változna, ha testébe kést döfne a lány, pusztán csak a szíve szakadna meg. A mentés ellenére viszont igazat állítanak, Qadir nem említette Tigert Lunának, úgyhogy kétségtelenül a hírekből, vagy saját nyomozásából tudhatta meg, hogy ki a fiú. Ha ezt Garrido nem hiszi el, azzal nem tud mit kezdeni. Perszer attól még önmagában a probléma az, hogy Luna kimondott valamit, amit azért mindkét férfi sejtett: hogy nyomoz utánuk és feltehetőleg olyan információk birtokában is van, amikkel nem kellene rendelkeznie, de ezt hangoztatni saját magára nézne nem életbiztosítás két ilyen közegben élő férfi mellett.
Legszívesebben fejét fogná, amiért Luna továbbra is leragad a kényes témán, amin Qadir szívesebben ugrott volna át. Érti ő, hogy kényelmetlen a csend, vagy épp a szűkszavúság Lunának, de más irányba kellene szaladni, ha ég az erdő és nem a tűz felé. De ez is csak azt mutatja, hogy lánya annyira fiatal még, most végez az egyetemen, persze, hogy tanulnia kell még, élettapasztalatokat szereznie. Csakhogy mély vízbe dobta bele saját magát és hiába tud jól úszni, el nem süllyed, de nagyobbak a hullámok, mint azt gondolta volna.
- Igen, bár kétlem, hogy ez megfelelő téma lenne egy esküvőn. Hagy legyenek most már boldogok. - Tigerék is, valamint a többiek is. Feltételezi, Garrido sem akarja tartani a hátát, hogy az embereit lecsukták két-három éve, az érintettek sem akarnak visszaemlékezni rá, mást pedig még annyira se kérdezzen meg Luna erről a ma este folyamán, ha jót akar magának. Talán ebben egyetértenek Garridoval, noha ilyet már a legutóbbi beszélgetéseik óta nem is mer gondolni.
Ezek után annyira nem meglepő, hogy Tiger előkerül kettejük közös beszélgetésében is, amit nem épp indulatmentesen folytatnak le a tömegtől kisség elhúzódva.  
- Fogalmad sincs róla, miről és milyen kontextusban beszéltem neki, úgyhogy ne oktass ki! Tigert semmilyen formában nem említettem, úgyhogy higgadj le! - Ha most nem ennyire közel lennének másokhoz, lökne is rajta egyet, de a közeg ebben megakadályozza. - Milyen rohadt okos vagy mindig, ha az én családomról van szó, bár így tudnád kezelni a sajátodat is. - Nem hagy neki más választást Garrido, mint visszaütni oda, ahol tudja, hogy a legjobban fáj a kolumbiainak. Eddig ezt kerülni akarta, de a férfi még mindig nem képes elhallgatni.
- Ha megteszed, nem csak a mexikóiaktól kell félned ezentúl. - Nem is neki, nyilván személyesen Marcost nem fogja bántani amíg őt sem bántja a társa, de mondjuk úgy… ahogy bánik Garrido Lunával, Qadir is rá tudja tenni a kezét Garrido családjára. Például az anyjára. Játszhatnak ilyet, Garrido hazaviszi Lunát az apja tiltása ellenére, Qadir pedig, mondjuk úgy, váratlanul áthelyezteti Garrido anyját. Persze nem ugyanazt fogja csinálni vele, mint Garrido Lunával a falak között, de éppen ezért ebbe jobb nem is belemenni. Nem tudja, mit mást mondhatna még, hogy elhiggye Marcos, hogy a lányával nem úgy fog cselekedni, ahogy akar, mert abba Qadirnak is van beleszólása, pláne azok után, hogy meg akarta öletni.
- Amúgy is, nem hiszem, hogy haza akarna menni azzal, aki meg akarja ölni - mosolyodik el egy pillanatra. Nem akarja, hogy elfajuljanak a dolgok. Nem akar még jobban csalódni Marcosban, se Lunában.
De lényegében ez történik. Azon mit sem lepődik meg, hogy Marcos elkezdi kiteregetni a szennyest és olyan dolgokat hangoztatni Lunanak, amikkel nyíltan támadja Qadirt, ez már nem is csalódás, ez már várható fájdalomkeltés számára, azonban Luna reakciója sokkal mélyebben a lelkébe hatol. Kétségtelenül látja, mert látnia kell a lánynak a szörnyet Garridoban. Akkor miért hízeleg ennyire neki? Nem nyerhet ellene. Nem fog tőle megtudni semmit, legfeljebb azt a személyes igazságot, amit Qadir sosem akart volna megosztani vele. De abból nem lesz diplomamunka se.
Ezen a ponton pedig egy kicsit feladja. Pontosabban érzi, hogy ha nem tesz valamit, a fejében kavargó sötét és borús érzések olyan cselekedeteket indítanak el benne, amit később hatványozottan is megbán majd. Így hát elvonul. Csak pár perc ugyan, de fel kell frissítenie magát, észhez kell térnie, hogy hiába döfte hátba Marcos őt, az esküvőt nem barmolhatja szét. Ez a nap most nem Qadirról szól, de nem is Marcosról, vagy Lunáról. És amíg ceremónia van, addig nem is lehet semmi gond, utána meg… talán higgadtabban is tudnak majd beszélni, vagy épp ellenkezőleg, valami fog történni, ami miatt távozniuk kell a lagziról.
Visszamegy hát a ceremónia helyszínére és leül testvére mellé. Nem nyugodt, az a mai nap során már sosem lesz, de fejben helyretette magát.

Nem tudom eldonteni, hogy a ferfi csak jatssza a hulyet vagy valoban nem erzi az ironiat. Vegul ugy dontok, ezt is elengedem. Az altala emlitett kedves helyet en maximum csak felgyujtani tudnam, de hogy betegyem oda a labam, az teljesen kizart. Senki ne kerdezze, hogy miert, hisz nincs kulonosebb oka.
Eleg vicces, hogy a hazugsagot emliti, mikozben mind tudjuk, hogy Luna az, aki finoman szolva nem oszinte. Valoszinuleg latszik az arcomon az enyhe ertetlenseg, de most nem ez a lenyeg. A Tiger tema sokkal, de sokkal erdekfeszitobb.
Qadir szeles mosolyt csal az arcomra. - A hirekbol.. - ismetlem utana, mikozben a szemeibe nezek. Ez aztan szep volt. Reg hallottam ilyen edes mentest. Ha nem tudnam, hogy minden erejevel azon van, hogy "megmentse" tolem a lanyat, sokkal hitelesebb lenne. Na most ki hazudik, draga baratom?!
- Meg szep, hogy nem.. Hisz van valami, ami szamodra sokkal hasznosabb, mint a csaladfaja. - meghozza a foglalkozasa, de ezt felesleges hozzatenni, hisz mindharman jol tudjuk, mi utan nyomoz. Es hogy zavar e? Mar nem.

- Tiger nem csak a csaladod tagja, hanem egyben bandatag is, ha esetleg kiment volna a fejedbol. Azt sem tudja, hogy az apja vagy, mirol beszelsz? Elobb talan fel kene vilagositani, nem gondolod? Addig teljesen feleslegesen meselsz neki az osokrol. - mintha nem hagyna hidegen Zamira neni vagy ki a tokom. Mesel neki latastol vakulasig ahelyett, hogy visszakuldene oda, ahonnan jott. Hat itt az eredmenye. Ezek utan nem ertem, hol a problema es min lepodik meg ennyire a kedves apuka.
Kovetkezo szavaira kapom fel igazan a fejem. - Nem viszed innen sehova! - vagom ra szinte azonnal. - En leszek az, aki hazaviszi. - teszem hozza es remelem, eleg ertheto voltam. Luna velem erkezett es velem is fog tavozni. Ez igy mukodik. Persze ertem en, hogy az apja, de ehhez akkor sincs joga. A lanya mar felnott no es tud magara vigyazni. Ezt jobb, ha minel elobb feldolgozza. Mellesleg jol tudja, hogy mellettem biztonsagban van.

Bar nem teljesen, valamennyire megis egyutt tudok erezni a novel. Neki az apja, nekem pedig az anyam hianyzott. - Meg barmi megtortenhet. - celzok arra, hogy meg ratalalhat az apjara. Vajon mit szol majd, amikor kiderul, hogy az orege itt volt az orra elott? Hogy Qadir ezzel tisztaban volt, megsem szolt neki?! Erdekes kis musor lesz, az mar egyszer biztos. En pedig az elso sorbol nezhetem majd vegig.
Bevallom, kisse meglep, amikor kozelebb lep. Altalaban en cselekszem, nem pedig forditva. Mikozben hallgatom, egyik kezem a derekara siklik, majd a leheto legkozelebb huzom magamhoz. - Ennel sokkal tobbet is kaphatsz. - sugom a fulebe. - De a velem jaro veszelyekre azert keszulj fel. - lagy csokot lehelek a nyakara - amit remelhetoleg az apja nem lat -.
Fel szemmel sajnos latom, hogy az emberek szep lassan leallnak a fecsegessel es elindulnak a ceremonia helyszinere. Picsaba. Elhuzodok Lunatol, a szemeibe nezek, majd biccentek a tobbiek fele. - Ne feledd az izgalmakat. - nyujtom a kezem egy kacsintas utan. Ideje indulnunk, mert meg a vegen lemaradunk - amit ugye semmikepp sem szeretnenk -.
Emlitettem mar, hogy mennyire ruhellem a tomeget? Nem eleg hogy irritalo, meg veszelyes is, ezert nem meglepo, hogy amikor csak tudom, kerulom a tomegnyomort. Most persze kenytelen vagyok elviselni, ami talan Luna segitsegevel meg sikerulhet is. - Itt is vagyunk. - sohajtok fel, amikor megerkeztunk. Azt azert el kell ismernem, hogy Qadir szep munkat vegzett. Mar latom a helyunket, amikor valami balfasz nekem utkozik, en pedig automatikusan a fegyveremert nyulok, amit szerencsere nem kapok elo, csak a kezem pihen rajta. Nem ismerem a fickot, biztos vagyok benne, hogy egy artalmatlan kishal. Megveto pillantast lovellek fele, mikozben leengedem a fegyveren hevero kezem. Szora nyitotta a szajat, de amint felismert, be is csukta gyorsan es bocsanatkero arccal ugyesen es okosan tovabb allt. - Erre. - mutatok az egyik szek fele, amit kihuzok a nonek es miutan sikeresen elhelyezkedett, kovetem a peldajat. Istenem, csak ne legyen hosszu. Ahogy megpillantom a rettento komoly volegenyt, szeles mosolyra huzodik a szam. Na nem azert, mert meghatodtam vagy hasonlok, hanem mert viccesnek tartom. Sosem lattam meg igy es azt hiszem tobbet nem is fogom. Ha csak nem latogatunk el a temetobe. A menyasszonyra termeszetesen meg varunk egy kicsit - ahogy azt illik -. Kozben kiszurom Qadirt is, aki mintha nyugodtabbnak tunne ugy egy-ket fokkal, aztan ki tudja. - Nem fazol? - pillantok immar Lunara. Legszivesebben meg ettol a vekony anyagtol is megszabaditanam.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Tiger nevének hallatára közel ugyanaz a reakció játszódhat le Qadirban és Garridoban, azzal a különbséggel, hogy Qadirt ellepi a félelem is. Ha Luna nem a lánya lenne, komoly szankciókat vonna maga után az, ahogy most lebuktatta magát miként nyomoz a banda után. Sajnos ezt tudja ő is, ezért bár vetekszik egymással az apai és a vezetői énje, kétségtelenül az apai ösztönök nyernek, így hát arra fog törekedni, hogy megvédje a lányát Garrido rosszakaratától.  
- Ne hazudj, az utolsó dolog, amire szentelted volna a drága idődet, az az, hogy öregotthonokba járj általad nem ismert öreg nőkkel bájcsevegni - vág vissza az anyjára tett megjegyzésére, mert bizony átlát rajta, baromságot beszél. Egyértelmű, hogy marhára nem érdekli Garridot az ő anyja. Ennek ellenére hangjában sértődöttséget fedez fel inkább, mintsem valós fenyegetést, ezt a Garridot már ismeri, úgyhogy nem is veszi magára a megjegyzését. Pusztán az társának a baja, hogy Qadir előtt neki meg kellett nyílnia, mikor váratlanul előkerült az anyja, míg Qadir teljesen függetleníteni tudta az anyját a bandától. De hát Qadir nem is a kolumbiai Garrido család tagja, ő ezt megteheti. Mindegy, majd elmúlik a sértettsége és tán egyszer belátja, hogy Luna jobban ismeri Qadir anyját nála. De hát ezen miért van úgy kiakadva? Nyilván előbb fog mesélni az öreg nőről a saját rokonának.
Tiger kérdése viszont már kínosabb pont Qadir számára is. Szeretné megelőzni Lunat, hogy válaszoljon Garrido kérdésére, de a lány túl gyors, így nem akar szavaiba vágni, mivel az túl egyértelmű lenne. Mondjuk utólag ezt is bántja Qadir, mivelhogy Luna válasza nem túl összeszedett. Pár másodpercig még reménykedik, hogy majd Qadirra tereli a felelősséget és erre majd ő is helyeselhet, talán a kisebbik gond lenne most, ha azt hazudnák, hogy Qadir említette meg a nevet. Ezt majd ő kimagyarázza valahogy, elvégre még mindig takaródzhat azzal a jogával, hogy a saját rokonairól azt mesél a lányának, amit jónak gondol. De Luna nem ezt mondja, amire kissé elhúzza szájának egyik sarkát, de nem annyira észrevehetően, hogy arckifejezésével elvonja Garrido figyelmét Lunáról. Büszke a lányára, hogy így beleáll a tetteibe és őszinte, de most jobb lett volna, ha hazugságba burkolódzik. Még nagyon fiatal, mondjuk, ha annyira merész, hogy nyomoz egy illegális szervezet után, akkor meg is kell tanulnia túlélni. Márpedig az elmúlt percekben nem bizonyította, hogy erre képes lenne már. Így, hogy már nem tudja megvédeni, csak reménykedni lehet, hogy nem az lesz következő kérdése Garridonak, hogy mégis honnan hallott egy anonim módon mozgó csempészről. Erre speciel van egy jó válasz, úgyhogy tanulva az előbbi bakiból, Qadir még a baj bekövetkezte előtt mentőövet dob a lányának.
- A hírekből? - Mikor „tévesen” elítélték és majdnem fél évbe telt jogilag tisztára mosni a nevét? Ezt persze már nem teszi hozzá, mert ha nem tud róla Luna, akkor ne is tudja meg, de ha okos a lány (márpedig az, ezt már megállapította róla Qadir), akkor most kapcsol és felismeri a kapaszkodót Qadir szavában és nem fogja túlcifrázni a választ.
- Igen, megegyeztünk, hogy nem írsz a családomról - helyesel, elvégre tényleg elhangzott ez a beszélgetés és az is igaz, hogy Qadir többet mesélt neki a családjáról, mint bármi másról az interjúk során. És akkor most ez a fél perc Qadir fényezés Lunától legyen elég arra, hogy ejtsék végre a témát és menjenek inni, mert ebből a kínos beszélgetésből nem kér még pár órát.

Mindkét férfi kap az alkalmon, hogy szót váltsanak a jelenlegi félig agresszív stílusukban. Gyilkosan csillannak meg szemei, kiegyenesedik dereka, ezzel pedig távolabb kerül Garridotól. Nem hiszi el, amit hallott. „Már nem a banda jelent rá fenyegetést” - visszhangzik elborult agyában, miközben legszívesebben felgyújtaná a férfit. Egyből úgy érti, hogy már nem a körülöttüklévőktől kell megvédeni a lányt, hanem egyenesen Garridotól és igen, ez teljesen reálisnak tűnik, hisz Luna most vallotta be a kolumbiainak, hogy nyomoz a banda után és sikereket is elért. Logikus hát, hogy Garrido mihamarább meg akarná ölni a lányt, pont, mint múltkor, hisz Qadirt is erre intette. Bizony, ez annyira szíven ütötte anno Qadirt, hogy most is belehallja Garrido szavaiba. A halálos fenyegetésre pedig nem kérdez többet, ezzel a baj egyre csak fokozódik.
- Ez nem gyengeség, Marcos! A családomról beszéltem neki, nem a bandáról, fogd már fel! Mert az előbbiről joga van tudni, az utóbbiról nem! Szóval csak ne oktass te ki engem! - Ő, pont ő akarja megmondani neki, hogy milyen normális szülőnek lenni? Sosem tapasztalta meg. Szemére hányhatná, hogy ő mennyire elgyengült, amikor meglátta az anyját, de nem teszi, mert akkor egyértelműen vér folyna, ismeri már ennyire a férfit. És az a baj, hogy magát is…
- El fogom vinni innen. A ceremónia után. - Nem nyit vitát, pláne nem spanyolul. Inkább gondolják azt, hogy bunkó, amiért itt hagyja a többieket, itt hagyja az unokaöccsét ezen a napon, de ők tudnak vigyázni magára Qadirtól függetlenül is, megvan mögöttük a biztonsági szolgálat. De Luna nem tudja megvédeni magát, pláne nem ettől az őrülttől.
Kell néhány mély levegőt vennie, hogy újult erővel tudja még elkapni a Lunától távozó párt. Már a megjelenésükkor kiszúrta, hogy a férfi lehet a hirtelen bejelentett vendég, ezért tartja magát az elszántságához, hogy megkörnyékezze őket. Viszont teljes kudarcot vall a figyelme, így semmilyen információt nem jegyez meg az egyébként teljesen sablonos csevegés során, mivel szemei és fülei leginkább a tarkóján díszelegnek. Nem hall minden szót tökéletesen Lunáéktól, de a lényeget - sajnos - még így is elkapja.
Tudja, hogy személye elleni támadást hajt végre Garrido, amikor az apjáról faggatja a lányt. Kíváncsi lenne, hogy mit reagálna akkor, ha Qadir is elmenne nélküle Kolumbiába, hogy az unokatestvérével tárgyaljon, helyette. Ezek a viselkedések nem csupán társvezetőkként nem állják meg a helyüket, hanem az egykor létező barátságukat is eltemeti. Miért csinálja ezt vele Garrido? Miért akar mindent felégetni közöttük? Miért akarja megölni a lányát az apja testén keresztül? Őt már nem ismeri.
Az sem kerüli el, hogy már nyílt titok, hogy Luna nyomoz utánuk. Pontosan tudja, milyen gúnyos játékot űz a lányával, mire egy pillanatra feléjük is fordítja a fejét. Az egyetlen egy ok, hogy nem lép közbe, az az, hogy Luna arcáról nem épp a félelmet olvassa le. Fél Qadir helyette is.
Kezet fog újra a vendégekkel, még valami választ hozzátesz, majd útjukra engedi őket, miközben egyetlen egy szót hall ki Garrido hangjából: az ágyat. Erre már ingerülten fordul feléjük, észre sem veszi, hogy bátyja időközben újra felbukkan tőlük három-négy méterre. Kész arra, hogy kimentse a lányát ebből a helyzetből, így teljesen ledöbben, ahogy végignézi annak reakcióit, mimikáit, testbeszédét és persze… nem hallja tökéletesen a direkt suttogó szavakat, de van egy elképzelése a hangokból ítélve, hogy mit súghat ennyire erotikusan annak az embernek a fülébe, akiről Qadir meg van győződve, hogy meg akarja ölni.
Nem lép közbe, nem, mivel úgy érzi, hogy a neuronjai szép fokozatosan mondják fel a szolgálatot és teljes lénye darabjaira hullik. Összetörik benne valami. Valami, ami talán sosem volt és most sem teljesen érti, hogy mi ez az érzés. Már nem érez agresszív dühöt mellkasában, a megdöbbenéstől lelassul és vegetál, áll és nézi Lunát, miközben körülötte Milak elkezdi a ceremónia helyszínén kirakott díszes székek felé terelni a násznépet.
Ők is elindulnak, Qadir visszatér a valóságba, azonban még megragadja Milak vállát, mond neki pár szót, ami látszólag nem tetszik az idősebbnek, majd a tömeg mozgásával ellentétesen nem a díszes kertbe, hanem az épületbe távozik.
Eljutott arra a pontra, hogy érzi, nem bír normálisan gondolkodni. Össze kell szednie magát, ehhez pedig a közeli mosdó ad neki menedéket. Megmossa az arcát és fúj kettőt a mosdókagylón támaszkodva. Nem áll össze neki, hogy miért támadja ennyire Garrido, látszólag nem tett semmit ellene. Hiába fél, hogy Qadir a lánya miatt rossz döntéseket hozna, ennyire mégsem lenne joga beleszólnia az életébe. A lánya és az ő életébe.
Még azelőtt ér ki a ceremónia helyszínére, hogy a menyasszony megjelenne, így van ideje leülnie immáron újra erős, érzelemmentes arccal az első sorban számára fenntartott helyre. Feltűnik neki, hogy nincs még helyén a ceremóniamester, feltételezi ezért sem túl nyugodt Tiger, de figyelmét a fiúról a bátyja tereli el ahogy közelebb hajol Qadirhoz.
- Baj van? - Visszanéz az idősebbre és látja bátyán, hogy ezúttal tényleg aggódik érte és nem az esküvőt félti egyedül. Egy pillanatnyi tétovázás után megrázza fejét.
- Nincs. Megoldom. - Mi mást mondhatna? Viszont így higgadtabban talán már egy kicsit ő is kezdi elhinni, hogy így lesz. Túlreagálta valószínűleg, bár ez mit sem mentesíti Garridot a kegyetlen tetteitől. Ugyanakkor lehet, de csak lehet, hogy nem feltétlenül akarja megölni a lányt és csupán Qadir félelme gondolta bele szavaiba ezt. Mindenesetre a ceremónia után sokkal higgadtabbnak kell maradnia, még akkor is, ha a olyasvalamit tapasztal a lányától, amiről legszívesebben sosem akarna tudni.

Qadir valaszan csak elmosolyodom. Valojaban fogalmam sincs, hogy mi baja velem a testverenek, elvegre sosem tettem keresztbe neki -  nem gyujtottam ra az ettermet -, ahogy Qadirt is mindig tamogattam. Kiveve persze most, amikor a lanyarol van szo. Nem en sodrom veszelybe azzal, hogy nyilvanos helyeken csevereszek vele, hanem o maga. Aki az en oldalamon latja, pusztan egy kurvat lat benne, akivel eltoltok egy kellemes estet es ennyi, azonban Qadir teljesen mas eset. Mindenki tudja, hogy ez nem az o mufaja, tehat ha valakivel tobbszor is osszefut, az valoszinuleg fontos szemely. Valaki, aki ertekes lehet. Es mindketten tisztaban vagyunk vele, mik tortenhetnek az ilyen emberekkel. Nem nehez kitalalni.
Gondolatmenetembol Tiger neve zokkent ki, meghozza nagyon gyorsan. Mely lelegzetet veszek, majd tekintetemet szep lassan Qadirra emelem. Az arcomrol jelenleg tokeletesen leolvashato a duh es a csalodottsag. A no megis honnan a picsabol tud Tigrol? Ennyire hulye nem lehet az apja. Megis miket mondott meg neki ezen kivul? Mi a tokombe avatta meg be? Es volt kepe azok utan ram mutogatni? En legalabb nem hazudtam, bassza meg. A legszebb, hogy meg ezt sincs idom megemeszteni, mert a kovetkezo szemely akit szoba hoz, az nem mas, mint a nagyanyja. Ezek utan legszivesebben nevetnek egy jot, mert egyszeruen kurvara nevetseges es fajdalmasan alszent. Nem is ertem, miert nem mutatja be az egesz csaladnak.
- Igazan? Milyen kar. Szivesen talalkoztam volna vele is. - huzodik gunyos vigyor az arcomra. Nem surun kerult szoba az anyja, de megnyugtat, hogy a kedves lanyaval meg ezt is kivesezik. Mi a fasz van veled, Qadir?!
- Netan ismered Tigert? - immar egyenesen a no szemeibe nezek. Latni akarom, mit arulnak el. - Vagy esetleg Qadir emlitette? - kerdezem egy halvany mosollyal az arcomon. Mar nyoma sincs rajtam csalodottsagnak vagy duhnek. Egyszeru, oszinte kivancsisag vette at a helyuket. Ha nem ismernem magamat, meg en is elhinnem, hogy csak errol van szo. Ezt a kepessegemet tokelyre fejlesztettem. Az emberek azt latjak rajtam, amit lattatni akarok. Nem tobbet es nem kevesebbet. Eme szinfalak moge pedig meg Qadir sem lathat be. Csupan egyszer vetettem hibat. Akkor, amikor megtalaltak anyamat.
Amikor szoba jon az alkohol, en mar reg egy spanglin agyalok, de egyelore azt is elfelejthetem. Enyhen szolva kicsit megkonnyebbulok, mikor Lunat leszolitja egy cuki parocska. Igy legalabb van nehany szabad percunk a jo oreg cimborammal.
- Nem a banda jelent ra fenyegetest. Mar nem. -  celzok ezzel arra, hogy hala neki, ezek az emberek most mar inkabb a baratai. Ok azok, akik mellett biztonsagban lehet a jovoben. Akiket raallitunk, ha szukseges.
- Inkabb azok miatt aggodj, akik reszben neked koszonhetoen talan mar celba is vettek. - tolem nem kell tartania. Ha vegezni akartam volna a lanyaval, akkor mar nem lenne az elok soraban, ezt o is tudja. - Hogy en? - nevetek fel. - Nem az en anyamrol beszel! Es nem is az en unokaocsemrol! Tudtam, hogy elgyengulsz majd, de azt nem, hogy ennyire. Pontosan ez az, amitol tartottam, Qadir. - nezek egyenesen a szemebe. Ez a beszelgetes akkor er veget, amikor az a bizonyos par tovabb all, Luna pedig egyedul marad. Szo nelkul a nohoz setalok, majd arcomra egy mosolyt varazsolok.
- Ez igy is van. - termeszetesen eddig is erdekelt a no, de azon a bizonyos ejszakan - nehany ital es spangli utan - valahogy magasrol tettem volna a csaladjara es minden egyebre is. Nem titok, hogy nem beszelgetni szerettem volna es ugy latszott, nem is zavarja.
Erdeklodve hallgatom a tortenetet, melyet mar ismerek - jobban mint o -. - O, sajnalom.. Az igazi apaddal sosem talalkoztal? Vagy nem voltal ra kivancsi? - ezt mar csak Qadir kedveert is megkerdeztem. Erdekel, akarta e valaha azt az embert, aki lemondott rola.
Kerdeset hallva elmosolyodom es ugy dontok, valasz elott ontok magamnak egy kis whiskyt. Miutan megnedvesitettem a torkomat, a no szemeibe nezek. - Ez rendkivul egyszeru. Sok no vesz korul, de.. - tartok egy kis szunetet. - Tudod.. egyikuk sem jatszik nyomozosat. - iszom egy kortyot a hideg alkoholbol. - Szeretem a bator noket. - vonom meg lazan az egyik vallam. Azt jobbnak latom nem hozzatenni, hogy altalaban vegzek veluk. - Es most en jovok. - poharamat az asztalra helyezem. - Lefogadom, hogy mar akkor tudtad, ki vagyok, amikor az agyamba bujtal. Te mit szeretnel tolem, Luna? - a hangom nyugodt, nincs miert tartson tolem. Barmit is felel, Qadirnak nem kell temetnie.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Még az is megfordul fejében, hogy Garrido pont azért hozza Lunat az esküvőre, hogy nyomást gyakoroljon Qadirra és így kényszerítse rá, hogy tényleg megváljon tőle, netán, ha nincs más mód, megölje. Ő azt hitte, hogy megállapodtak arról, hogy ez nem fog megtörténni. Túlságosan eldurrant az agya ahhoz, hogy tökéletesen összerakja a képet és elnyomja haragját, így hát Garrido minden válaszában támadást lát. Ahogy nem csak a szavaiban, hanem mozdulataiban is, meg van győződve, hogy csak azért karolja át a szeme láttára, itt előtte alig egy méterrel a lányára, hogy fokozza Qadirban az agyvérzést. Miért? Miért akarja ezt? Túl veszély ilyen mértékben megaláznia és provokálnia Qadirt, nem csak azért, mert mérgében olyat tehet, ami fizikailag visszafordíthatatlan, hanem mert ezzel kettejük jövőképe is teljesen átrendeződne. Lényegében most kezdi Marcos felszántani mindazt, amit New York-ban teremtettek.
Szemei beszűkülnek, egyúttal pedig dühe fokozatosan alakul át. Részben csillapodni kezd a szívverése, a benne dúló energia pedig átalakul valami sokkal sötétebb érzéssé. A lánya menti ki ebből az állapotból, mert feleszmél, hogy nem akarja, hogy így lássa őt Luna. Nem szeretné, ha félne tőle, úgyhogy próbálja higgadtan és kedvesen üdvözölni, a farmra tett bókjára pedig előveszi jól begyakorolt üzleti mosolyát, mellyel bólint, hogy megköszönje a kedves szavakat. A mosoly addig tart, amíg szóba nem hozza Garrido a bátyát.
- Mivel nem szoktál perzsa ételeket fogyasztani - téríti el a témát semleges irányba, nem akarja feltárni Luna előtt, hogy egyébként Milak nagyon nem kedveli Garridot, még ha nem is különösebben ismeri. Ezzel együtt pedig nem bánja, ha Luna megtudja, hogy Milak egy szakács, akinek semmi köze a banda ügyeihez, úgyhogy megspórol a lánynak egy kört, hogy elkezdje őt is megkörnyékezni és kikérdezni. Kivéve persze, ha Luna tényleg szereti a perzsa kaját.
Az esküvőt részben ő is szervezte, de inkább a biztonságért felelős. Milyen vicces, hogy Garrido egy húzásával elérte, hogy innentől Qadir figyelme ne az esküvőre, hanem csakis lánya épségére szegeződjen. Mire készül? Reméli semmire, ha itt bárki meghal azzal Garrido is fontos embereket veszít. Bár kérdés, hogy ez számít-e, elvégre Kolumbia trónfosztásban gondolkodik, ki tudja, hogy Marcos miről egyeztetett már az új drogbáróval a háta mögött. Hosszú idő után most tényleg azt érzi, hogy tartania kell egykori barátjától.
Ezen gondolatokból ébresztik fel őt Luna szavai, pontosabban az általa kimondott név, de szintén kirázza a hideg, ahogy az anyját említi meg. Kérdőn néz a lányra, nem úgy, mintha nem tudná, miről beszél, hanem inkább, mint aki nem érti, hogy ezt most miért kellett, miért sodorja saját magát is veszélybe azzal, hogy tudatja Garridoval, ismeri Tigert is és Qadir anyjáról is tudja, hogy New Yorkban van. Pláne annak tudatában, hogy szerinte még Marcos sem tudott arról, hogy Qadir anyja (is) a városban lakik. Ami viszont nagyobb ütésként éri, az az unokaöccse neve. Még egyszer a farm határát jelző kapura pillant, így távolból is látja, hogy bizony a kérésének megfelelően valóban nincs kint a pár neve. Márpedig eddigi találkozásaik alkalmával ő biztosan nem mondta ki Tiger nevét.
Visszapillant a lányra, tekintetéből pedig leolvasható a ridegség és az, hogy átlát Lunán, tudja jól, hogy nyomozott utána. Ezzel önmagában nincs is baj, mert eddig is tisztában volt vele, de ez most olyan mélység már, aminél tényleg meg kell állnia. Szigorú szemei is ezt éreztetik vele, de ennél többet itt és most, a ceremónia előtti percekben nem tud tenni, így Garridora pillant. Elsősorban azért, hogy valahogy kiolvassa reakcióiból, hogy tőle tudta-e meg a nevet és ha beigazolódik, hogy nem ez történt, akkor pedig rezzenéstelen arccal veszi tudomásul, hogy most ezzel elég nagy bajba sodorhatta magát Luna. Legalábbis ki tudja, mik Garrido tervei, de őszintén szóval már abban sem biztos, hogy Qadirt élve akarja látni. Márpedig, ha Qadir halott, Luna is az. Viszont valamit válaszolni kell azután, hogy a lágoló indulatok között érezhetően megfagyott a levegő.
- Igen, Tiger - fúrja újra tekintetét Luna szemeibe, ezzel próbálja ráébreszteni, hogy itt most nagyon vigyáznia kell, hogy kinek mit mond és azt hogyan fogalmazza meg. Qadirral szemben anno bármennyi hibát elkövethetett, de itt viszont élesben megy minden, nem hibázhat. - Ő nincs itt. Nem igazán bírta volna fizikailag ezt az eseményt. - Ez egyébként teljesen igaz, Milakkal úgy beszélték, hogy jobb, ha nincs itt, mert nem tudnának rá vigyázni. Egyelőre azt se mondták meg neki, hogy lesz esküvő és nagyon reméli, hogy Tigernek is volt annyi esze, hogy ezt nem közölte vele. Annak tudatában viszont, hogy Luna itt van, összeteszi a két kezét Qadir, hogy tényleg nincs itt, mert akkor vége lenne a titoknak, az anyja felismerné a Luna és Qadir közti kapcsolatot, hiába nem tudná értelmesen felfogni, hogy ez hogy történhetett. Ahogy Luna is összerakná a képet, amint megtudná, hogy az anyját is Zamiranak hívják. Ez a véletlen most megmentette őt a lebukástól.
Úgy érzi, jobb, ha nem vesz el egy újabb alkohollal teli poharat, úgyhogy csak leteszi a kezében lévőt, ami a csodával határos módon nem repedt meg markában. Szeme sarkából nem hajlandó elveszíteni Lunát, viszont egy pillanatra fellélegez, amikor Tiger féltestvérével és annak párjával áll le beszélgetni, ennek megfelelően hátrébb is lép, hogy ingerülten Garridora nézzen. Persze a kolumbiainak is hasonló szándékai vannak.
- Felelősségre vontál, hogy ne engedjem közel a bandához, erre idehozod mindenki közé? - folytatja suttogva ugyan, de kemény, dühös hangsúllyal szintén spanyolul, mert ezt kevesebben értik és egyúttal abban bízik, hogy Luna se beszél spanyolul. Tekintete sűrűn ingázik a körülöttük lévőkön és persze Garridon is, mert bizony a szemébe néz, hogy lássa a kolumbiai is, nem riad vissza a következményektől, amiért hátba támadta. - Most baszol el mindent! - súgja még oda, miközben látja, hogy Luna mellől eltávolodnak a vendégek. Mindent elcsesz, töbebk között Qadir életét, a banda létezését, az üzletet és a barátságukat is.
Míg Garrido visszamegy Lunához, ő az általa nem ismert személyekre, vagyis Tiger féltestvérére pillant, végigméri, különösebben nem foglalkozik a szőke hajú lánnyal, de a sráccal annál inkább. Ő is egy hirtelen bejelentett vendég, de legalább bejelentett, nem úgy, mint Luna.
A távolodó pár után lép, hogy ő is üdvözölje őket az előbbi beszélgetéshez képest látszólag már kellemesebb társaságként. Könnyebb megjátszania magát, hogy nem Garrido és a lánya szemeibe kell néznie. Kezet fog velük, bemutatkoznak egymásnak ők is, de még így sem távolodott el annyira a lányáéktól , hogy ne érje sokkoló áramütésként Luna családjáról említett szavai. Ettől aztán még gyorsabban kezd vernie szíve, úgyhogy feltesz egy olyan kérdést a beszélgetőpartnereinek, amire hosszabban kell válaszolniuk, így neki van lehetősége még hallgatózni. Ki akarja fülelni, hogy miért hozta el magával Lunát Garrido, merthogy ezek szerint nem a lány fűzte meg társát, hogy körbeszimatolhasson a bandatagok között. Ez történetesen nem nyugtatja meg Qadirt, épp ellenkezőleg, torkában dobog szíve, amiért Luna sem tudja Garrido indítékait. Pedig sokkal könnyebben tudta volna uralni a helyzetet, ha Luna nyomozós játéka ellen kellene védekeznie, így viszont fél, hogy baja eshet a lányának.

Szememet vegigfuttatom a tomegen es biccentek nehany ismeros arcnak, de nem foglalkozom veluk sokaig. Figyelmemet eszemben sincs nekik szentelni ma este. Hulye is lennek.
Qadir reakcioja nem lep meg, pontosan erre szamitottam, bar fogalmam sincs, miert olyan duhito ez szamara. A lany nem tunt el a varosbol, tehat szabad preda. Megis mire szamitott?! Majd en is tavolrol figyelem? Ennel jobban ismerhetne. En a tettek embere vagyok, ez mindig is igy volt. Ha valami kell, azt meg is szerzem. Elore figyelmeztettem, ahogy latom, feleslegesen. Luna szep lassan celpontta valik, ugyhogy akar meg is koszonhetne, hogy majd vigyazok ra.
- Sejtettem. - mosolygok kedvesen. Ha nem lenne, gondoskodnek rola, hogy felszabaduljon nehany hely. Ket hulla ide vagy oda, igazan nem szamit. A menyasszonynak fel sem tunne.
- Jol van, ne feszulj be, amigo. - egyik kezem Luna derekara kuszik, de eskuszom nem azert, hogy felhuzzam az apjat. Pusztan szeretem tudatni az emberekkel, hogy mi az, ami hozzam tartozik, ami csakis az enyem. A not garantaltan kerulni fogjak, mert egyik vegtagjukat sem szeretnek elvesziteni. Az emberek mar csak ilyenek.
Mikozben Qadir beszel, igyekszem komoly arcot vagni, de egy ido utan megjelenik egy apro mosoly a kepemen. Ketlem, hogy lenne itt annyi pia, ami ot lenyugtatna, de azert jol hangzik ez a kis mese es Luna talan el is hiszi.
- Csak szerenykedik. - mondom a csinos kis kiseromnek. - Reg lattam a batyadat.. - vagy ezer eve. Azt hiszem, valamiert nem birja a kepemet. Van ilyen, nem tragedia. Bar Qadirhoz beszelek, szemeimet megis Lunan legeltetem. Igen, van benne valami.
- Mihez lenne kedved? - kerdezem a notol egy jatekos vigyor kisereteben. Egyertelmu, hogy nem arra vagyok kivancsi, mit inna vagy mibol csipegetne, de persze jelenleg szo sem lehet masrol. Nagy banatomra. Vegul megkoszorulom a torkom es amikor Luna massal van elfoglalva, Qadirhoz fordulok.
- Que pasa? - valtok szandekosan spanyolra. - Mar megint mi nem tetszik? Talan ez sem jo? - folytatom, mikozben probalom megfejteni az oreget. - Ugy viselkedem a hijaddal, akar egy kibaszott lovag. - teszem hozza halkan - bar legszivesebben uvoltenek -, majd fakepnel hagyom es a nohoz lepek. Ossze kell szednem magam, most kivetelesen nem borulhat el az agyam.
Az oramra nezek, meg van egy kis idonk. Ket ujjammal vegigsimitok a no karjan, kozben a szemeit furkeszem. - Meselj magadrol. - kerem lagy hangon. - A csaladod is itt el? - billentem oldalra a fejemet, kozben tovabb cirogatom. Tudom, hogy egyelore nem bizik bennem, ami normalis, de ennek meg kell valtoznia. Meghozza nagyon gyorsan.
Veletlenul kiszurom Tigert, aki epp csevereszik valakivel. Szivesen odamennek hozza, ha nem lenne partnerem. Biztos vagyok benne, hogy megerti a helyzetet. Szegeny gyerek.. Remelem nem banja meg a donteset. Isten segitse.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Qadir elég sok energiáját és idejét beletette ebbe az esküvőbe. Úgy érezte, hogy az ő kötelessége megadni a biztonságot és a lehetőséget a rokonának, hogy olyan napjuk legyen, amilyet megálmodtak. Ismerve Tigert, ez leginkább azt jelentette, hogy ne történjen semmi káosz, felhajtás, verekedés, vagy támadás. Nagyon sok bandához tartozó személy van egy kis helyen, akiket el lehet tüntetni például egy jól elrejtett bombával, vagy egy rajtaütéssel. Ez nem történhet meg, így hát Qadir sok éjszakát végig egyeztetett, többször megfordult a farmon is, hogy megjegyezzen minden apró részletet. A meghívottak névsorát kívülről tudja, persze, azért nincs nehéz dolga úgy, hogy az emberek 95%-át személyesen majdnem napi szinten ismeri. Viszont a maradék 5%, azok elősorban barátok, barátnők, akiknek szintén utánuk nézett. Mindenki tiszta, egyedül egy személyről nem tud még teljes mértékben meggyőződni, egy utolsó napokban bejelentett férfiről, aki állítólag Tiger féltestvérének a barátja. Vele még azért szkeptikus, így hát Qadir szeretné rajta tartani a szemét az esküvő folyamán.
- Uraim, megjött az első vendég. - Nyitnak be a farm főépületének számukra lefoglalt szobájába, ahol a háromból két Abbar készülődik.
- Köszönöm! - feleli míg mandzsettáját gombolja be, a hír hallatára pedig gyorsít ujjainak mozgásán, majd a bátyjára néz.
- Hagyd meg a fiadnak az idegeskedést - szólal meg anyanyelvükön teljesen nyugodt hangon Qadir, majd magára veszi az öltönyét. A testvére, Milak halántékán már a második izzadtságcsepp jelenik meg, míg az ablakon keresztül nézi a felállított oltárt. Qadir persze ezt lerendezi magában gyorsan, hiszen tudja, hogy Milak nem érzi jól magát ezen emberek társaságában. De hogy ne az ő emberein járjon az esze, figyelmezteti a bátyját, hogy neki is van felelőssége.  
- Megvan minden étel, ahogy beszéltük? - Bólint, igaz alig láthatóan, de a bátyja bólint. Milak étterme rendezi az esküvő ételeit, Dominique cukrászdája pedig a süteményeket, így biztosítva van az is, hogy nem lesz mindenki megmérgezve.
- Megnézem a fiamat. - A nyekergő ajtó csukódása után még Qadir is kiles az ablakon mielőtt ő maga elhagyná a szobát, hogy fogadja a vendégeket. Pontosabban felügyelje a vendégeket.

Szépen gyűlik a násznép, akikkel pedig nem Tiger vált pár szót, azt Qadirék üdvözlik. Milak épp megveregeti egy jól elsütött vicc után az egyik kölyök vállát, míg Qadir tekintete Tiger kiakadó pillantásával fut össze. Néhány másodpercnyi szemkontaktussal megbeszélik, hogy nincs baj, vagyis nem olyan, ami Qadirt érintené, úgyhogy az idősebb Abbar tekintete tovább fordul az érkező fekete Maserati irányába. Ismeri ezt az autót. Szemével leköveti a leparkoló, majd a kocsijából kiszálló Garridot, miként az anyósüléshez sétál és kinyitja az ajtót. Ezt már nem érti, mivel úgy tudta, Marcos egyedül érkezik, azonban ahogy megpillantja a vörösruhában pompázó lány arcát, a testében keringő közel négy liter vére mind a fejébe szökik. Elsőre lefagy, nem hisz a szemének, próbálja szemeit felülírni és meggyőződni arról, hogy csak beképzeli a lányát. Megváltozott kisugárzását persze Milak is észreveszi mellette, aki erre szintén az érkezőre pillant. Utálja azt az embert, mégis végigfut hátán egy ideg, ahogy az öccse váratlanul kifakadó perzsa szavait meghallja.
- Kibaszott mocskos állat! - A mély, kegyetlenül dühös és sértett szavai után fogait annyira össze kell szorítania, hogy az álkapcsa belesajdul. Milak nem érti, de nem hülye ember, ezúttal a lányt nézi meg jobban.
- Felgyújtom egész Kolumbiát! - fordul meg Qadir és nem kell sok ahhoz, hogy majdnem megrepessze az öklében szorított poharát. Hosszú idő óta először elönti a pánik, miközben újra végignéz a már megjelent násznépen és realizálja, hogy milyen közegben kell látnia a lányát. El sem hiszi, hogy ez tényleg megtörténik. Akkora gyomros ez neki, hogy még nem tért magához és nem bírja feldolgozni, hogy Garrido, a társa, az állítólagos barátja így hátba döfi. Szerencsére Milak agya még a helyén van, így öccse után kap, megragadja öltönyét és egyetlen határozott mozdulattal rántja helyre Qadirt.
- Ki a lány? - kérdi továbbra is perzsa nyelven, hiszen ezt a beszélgetést most nagyon nem kellene, hogy más is értse, de Qadir még mindig fogát szorítja, míg valahogy próbál oxigént juttatni a tüdőjébe pár tudatos lélegzetvétellel, úgyhogy Milak erősebb és keményebb hanggal folytatja.
- Ki az? Zamira? - Sosem látta a lányt, csak tudja, hogy van Qadirnak egy lánya és az anyjukról nevezte el, de ahogy közelednek feléjük és a lány arcvonásai egyre jobban rajzolódnak ki számára is, úgy észreveszi a hasonlóságot. Megelevenedik Milak előtt a múlt és az anyja kinézete, akire még gyerekkorából emlékszik vissza. Qadir szemei szikráznak, legszívesebben ellökné testvérét magától, de a csalódottság fájdalma még mindig megbénítja. Viszont elfogyott az idejük, feléjük közelednek és ezt Qadir is érzékeli, úgyhogy visszaemeli gyilkos tekintetét Garridora. Egy dolgot tud tenni, bekapcsol a problémamegoldó tudata és átfuttatja agyán, hogy mik azok az információk, amikről mindhárman tudnak.
Nem felel Garrido köszönésére, ellenben úgy néz rá, hogy a mellette álló testvére abból a pillantásból már tudja, hogy elvesztette ma estére az öccsét, de lehet az esküvőnek is lőttek, ha ezek ketten egymásnak feszülnek, úgyhogy idegesen tovább áll. Egyetlen szerencséje, hogy Milak mindig is csak mázlistának gondolta az öccsét és nem tehetségesnek.
- Biztosan lesz még egy szabad szék és tányér - mosolyodik el Qadir valahol az őszinte „kurvaanyád” és a profi üzletemberhez méltó „nem, dehogy gond” mosoly egyvelegével. Teljes mértékben biztos benne, hogy mindhárman tudják, hogy mindenki ismeri a másikat, ezen a napon pedig, ha megfeszül sem fogja tudni elhitetni Lunával, hogy nem ismeri Garridot, úgyhogy a jelenleg is eldurrant agya azt súgja neki, hogy egyszerűsítsék le ezt a játékot mielőtt még túlbonyolítanák.
- Igen, szerintem se fáradj, mindenki ismer mindenkit - feleli már egy fokkal normálisabb hangon Garrido bemutatására, mondván, hogy ne játssza már a bohócot, még ha cirkusszá is akarja változtatni az esküvőt.
Idegességét meghazudtoló gyengédséggel kezet fog Lunával. Nem a lányára mérges, nem fogja őt büntetni, bár meg kell jegyezni, hogy nem is az ő lánya lenne, ha ne tudta volna elérni, hogy Garrido behozza őt a katlan közepébe, ahol aztán ifjú újságíróként kedvére faggathatja majd a drogbanda részeg tagjait. Egyenesen fenomenális! Minden erejével azon van, hogy a Lunát távoltartsa a bandától és ezáltal önmagától is, a saját lányával képes volt megszakítani anno minden kapcsolatát, majd részben feldolgozta, hogy Garrido arra kéri, ölje meg a saját lányát, erre  ez a barom ideállít vele és összeereszti a banda legelvetemültebb tagjaival. Ezt nem fogja lenyelni és nem is fogja hagyni és mégis, úszik a büszkeségben, hogy a lánya mennyi mindent el tud érni és mi mindenre képes. Fülében még visszhangzik szívverése, de a lüktetések között is beszűrődnek dobhártyájába Luna szavai, ami arra készteti őt, hogy szedje össze magát.
- Mondjuk úgy, hogy az esküvő végére bizonyára jobban leszek. - Pontosan tudja, hogy nem veheti semmisnek a feszültségét, ennyire azért nem jó színész, úgyhogy nem hazudik. - De Luna, te érezd jól magad, az unokaöcsém esküszik. Elvileg remek lagzinak nézünk elébe - érinti meg lánya karját közvetlenül a válla alatt, majd mielőtt meginná pohara megmaradt tartalmát, visszapillant Garrridora, akinek tekintetével egyértelműen azt üzeni, hogy ez kettejükre nem vonatkozik. Ami őket illeti, nekik valószínűleg nem lesz remek immáron ez az esküvő, ha már ilyen szépen elbaszott mindent Garrido. Nem csak az a baja, hogy itt van Luna, hanem az is, hogy erről a tervéről semmit sem szólt neki Garrido, pedig pontosan tudja, hogy az apja. Ezek után már abban sem biztos, hogy az eddig barátjának hitt személy nem fogja őt holnap kivégezni.  
- Részben. Javarészt a menyasszony és a bátyám érdeme a mai nap, én csak besegítettem, amivel tudtam - feleli halvány mosollyal az arcán. Vagy tán azt akarja hallani ez a rohadék a kérdésére, hogy igen, ő szervezte meg annak a kibaszott sok fegyveresnek jelenlétét, akik a farm könyékén járőröznek?
- De talán az én számból is hitelesen hangzik, hogy gyertek, igyatok, egyetek. - Fordul a ceremóniahelyszín mellett tálalt üdítők és sütemények felé, melyek között alkoholos is van, Tiger kérésére.

Megmondom oszinten, ez az eskuvo legalabb annyira hianyzott, mint egy haboru a mexikoiakkal. Idejet sem tudom, mikor voltam utoljara ilyen csodas kis esemenyen, de - foleg - Tiger kedveert felretettem mindent es megtiszteltem oket a jelenletemmel. Neha azt kivanom, bar ne allna olyan kozel a sotet szivemhez es legalabb annyira tennek ra, mint a tobbiekre.
A legjobb es legtapasztaltabb embereinket kuldtem a helyszinre felugyelni. Nem ezert fizetek nekik egy halom penzt, de igy legalabb majdnem biztosak lehetunk abban, hogy nem lonek minket szitava. Innen sem kopo, sem pedig rivalis nem hianyzik, ugyhogy igyekszunk oket nagyon tavol tartani.
Nem igazan tudtam, hogy mi hianyozhat az ifju parnak, igy kisse bajban voltam az ajandekokkal. Aki ismer, az tudhatja, hogy nem vagyok jo ezekben. Talan altalanosban tortem ilyesmin az agyam, amikor a karacsonyi sorsolason egy kis torpe nevet huztam ki a cuki mikulas sapkabol. Ruhelltem azt a toketlen konyvmolyt.
Vegul Tiger egy nagyon erdekes es egyedi festmennyel gazdagodott - amit remelhetoleg egyszer majd megfejt -, Dominique pedig akkora nyakeket kapott, amilyet meg a titanikos noci is megirigyelt volna. Utobbi amugy egyszeru es nagyszeru, csicsatol mentes. A kulonleges dragako az, ami olyan gyonyoruve teszi, na meg majd a gazdaja, de ezzel a szoveggel nem nekem kell dobaloznom. Csak azt remelhetem, hogy a nonek is tetszik majd. Ezek melle meg kapnak egy kulcsot, hadd elvezzek Kolumbiat is. Azt hiszem ennyi boven eleg lesz nekik. Ezeket termeszetesen elore lekuldettem. Nem szeretnem mindenhova magammal hurcolni indulasig.

Lunat nem kellett ketszer kerdezni, hamar elfogadta az ajanlatomat. A tokeletes ruhara volt szuksege, igy sajnos nem vegeztunk negyed ora alatt. Legszivesebben kovettem volna a probafulkekbe, de az uriember az uriember. Miutan megtalaltuk a ruhat es a hozza illo cipot, megleptem nehany szinten nem tul olcso ekszerrel. Az en szettemert csak be kellett ugranom az oreg szabomhoz, ez ot perc alatt le lett tudva. Azt hiszem most sok sztart megszegyenitenenk a voros szonyegen. Mikor vegre vegeztunk, beultunk a fekete Maseratimba es meg sem alltam a farmig.
- Felkeszultel? - kerdezem a notol parkolas kozben. Akad itt nehany auto, koztuk a tarsame is. Amint megpillantom, akaratlanul is elmosolyodom.
Kiszallok, megkerulom az autot, majd kinyitom az ajtot es kisegitem a holgyet. Mondtam en, hogy egy uriember veszett el bennem. Amint szetnezek, ki is szurom Qadirt. A karomat nyujtom Lunanak es ha o is felkeszult, akkor Qadir iranyaba haladunk lassu, komotos leptekkel. Mar csak azert sem sietek, mert a gyonyoru kiserom nem sportcipoben van es nem szeretnek balesetet. De persze a tarsamnak is szeretnek idot adni, hadd dolgozza fel a latottakat. - Van ismeros arc? - pillantok a nore. Termeszetesen ez koltoi kerdes volt. Tudom a valaszat, de tole akarom hallani.
- Hello Qadir. - huzodik felmosolyra a szam.
- Remelem nem banod, hogy plusz egy fovel erkeztem. - furkeszem a szemeit.
- O, ne haragudj. Luna, hadd mutassam be az egyik kedves baratomat, Qadirt. Luna - Qadir, Qadir - Luna. - mutatom be oket egymasnak kedvesen mosolyogva, mintha edes tudatlansagban elnek. Nem tehetek rola, valahogy fel kell dobnom ezt az estet, na meg kivancsi vagyok Qadir reakciojara.
- Te szervezted? - Tigerbol nagyon nem nezem ki, maximum a menyasszonyra tippelhetnek.