A legtobb no sikitva menekulne az agyambol, amint megtudna, ki is vagyok valojaban, es en tokeletesen megertem oket. Ha az o helyukben lennek, talan en is pontosan ugyanazt tennem, hisz ez a normalis reakcio. Egy egeszseges ember felti az eletet, epp ezert keruli a veszelyt. Egy egeszseges ember....
Lunanak nem csak a szepsege fogott meg, az onmagaban edeskeves. Engem nem veszel le a labamrol egy formas fenekkel es csinos labakkal. Egy ejszakara ugyan eleg, de tobbe sajnos nem latjuk egymast. Lunaban van valami extra. Valami, amit egyszeruen nem tudsz megnevezni. Aztan az is kiderult, hogy o Qadir lanya, aki egy erdekes kis cikken dolgozik. Mindent nem tudhat, de sejthet bizonyos dolgokat. Azt mar biztosan tudja, hogy nem vagyok egy atlagos ferfi, ennek ellenere megis felkeresett. Tetszik, ha egy no nem beszari. Hat ez az oka annak, hogy ra faj a fogam. Mas kerdes, hogy ez mennyire jo neki.
Kedves kis gondolatmenetembol Qadir szavai zokkentenek ki.
Minden erommel azon vagyok, hogy elengedjem oket es egy kurva szot se szoljak, csakhogy ez egyre nehezebben megy. Nem tudom eldonteni, hogy szandekosan csinalja e. Az viszont biztos, hogy csunyan el tud borulni az agyam. Ez olyasmi, amit alig tudok iranyitani. Csak meg egy kartya, amit nem en kertem, de szivesen osztottak.
- Ha tudom, hogy ekkora ugyet csinalsz egy belepobol, mely a kutyanak sem artott, hidd el, inkabb a barban szorakozom. - nem, ezzel nem megbantani vagy provokalni akarom. Egyszeru teny, hogy szivesebben utnem el ezt a kis idot Lunaval - kettesben -.. Mondjuk az asztalomon, a csinos kis ruhaja nelkul. A masik pedig az, hogy azt sem tudom, mit csinalok majd fel ora mulva. Barmikor, barmi beuthet, amit surgosen inteznem kell, mert azok bizony nem varnak holnap reggelig. En nem csak elore megbeszelt targyalasokra jarok. Higgyek el, en sem szeretem a meglepeteseket, de ilyen az a vilag, amibe beleszulettem. Megis mit tehetnek?!
- Remelem tudod, hogy nem csak nekem kell vigyaznom vele. - szivok egy slukkot a cigarettabol. Ha egy no az enyem es valaki veletlenul megbantja, az engem bant meg, annak pedig  meg soha nem volt jo vege.
Eszemben sincs megmondani neki, mit tegyen, de szerintem minel tovabb huzza ezt, a lanynak annal jobban faj majd.
Amikor az oszinteseget emliti, osszerancolom a homlokomat. Hisz eddig is az voltam. Meg akkor is, amikor a no halalan gondolkodtam. Oszinten elmondtam a velemenyemet, eszemben sem volt eltitkolni. Meg akkor sem, ha ez csunyan hangzik es esetleg kellemetlenul erintheti. Kesobb elfogadtam a donteset es magamnak is megengedtem valami olyat, amit eddig soha. Valamit, amit kesobb nagyon megbanhatok. Valamit, amirol tudom, hogy a kibaszott vesztemet okozhatja es egyenesen a sirba vihet. Szo szerint. Jol tudom, milyen elbaszott egy erzes ez. Pontosan ez az oka annak, hogy nem vagyom ra es sosem kerestem. Amikor belep valaki az eletedbe, elkezdhetsz felni a halaltol, amire eddig magasrol tettel.

Qadirhoz hasonloan en is figyelmesen hallgatom a not. Egesz pontosan addig, mig meg nem hallok egy irritalo ferfi nevet. Nem csak a feje es a viselkedese irrital, hanem meg a neve is. Ekkora pechet. Talan meg szivesseget is teszek egyeseknek azzal, hogy elteszem lab alol.
Udvarias. Hat persze. Ezen akaratlanul is elmosolyodok, majd bolintok egyet. - Kedves tole. - olyan udvariasan vagom majd ki a nyelvet, hogy orom lesz nezni. Qadir talan nem orulne ennek, de meg neki sem kell mindenrol tudnia. Sosem farasztanam ilyen aprosagokkal, volt mar ilyen. Ha minden szerencsetlen miatt felhivnam, egy nyugodt perce nem lenne.
Amikor elhaladok az uriember mellett, egy vigyor kisereteben rakacsintok. Latom rajta a meglepettseget, ami szinten mulattat, de erre most nincs idom. Holnap visszaterunk ra.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Őszintén szólva érzi Qadir, hogy nagy változás következett be Garridonál és most a kolumbiai teljesen máshogy viselkedik, mint a ceremónia előtt. Talán csak ő is lenyugodott, újragondolta a dolgokat, ahogy azt tette Qadir is, bár szó mi szó, ott bujkál benne még a gondolat, hogy mi van, ha most csak hazudik neki társa a béke érdekében. Ismeri már Marcost, tudja, hogy néha neki jobban fáj kimondania, hogy hajlandó kezet nyújtani Qadir felé, mint ténylegesen megtennie azt, úgyhogy megígértet vele egyetlen egy valamit, azt, hogy sose bántsa Lunat. Ha ezt megígéri, márpedig a kolumbiai megígéri, a fogadalmát pont annyira szentnek veszi, mint bármely másik egyezségüket. Egészen ezidáig nem kellett csalódniuk egymásban, ez kettejük legnagyobb fegyvere, a bizalom, így hát bár nagyon félti a lányát Qadir Marcostól, de az ígéret miatt hajlandó ő is engedni. Borzasztóan mérges magára, Meghanra, Lunára és Marcosra is, amiért Luna Marcos ágyába kerül, de belátja, hogy elérkezett az a pont, amikor már szépszavakkal nem tudja megváltoztatni a lány sorsát. Erőszakkal pedig természetesen nem fogja.
Ellenben nagyon örül, amiért egyetértenek abban, hogy Lunának meg kell tudnia, ki az igazi apja, úgyhogy ebben nincs köztük vita. Sóhajt egyet Qadir, ezúttal nem Marcos miatt, hanem a jövőképtől, mely máris kezdi elönteni az agyát. Nem hitte, hogy erre a vallomásra sor fog kerülni az életében, de nem bújhat ki tovább a tetteinek következménye alól. Fogalma sincs, hogyan fog reagálni Luna, vagy hogy tud-e rá apaként nézni valaha is. Reméli, hogy igen, noha ez Qadir érzésein mit sem változtatna. Ő szeretni fogja Lunat akkor is, ha nem kap viszonzást.
Megosztja Marcos-szal, hogy hol siklott el kettejük kommunikációja és egyben hol romlott meg a viszonyuk. A kiakadását érti, mindkettőjüknek van már akkora egojuk, hogy kiemeljék magukat a többiek közül, így pontosan tudja Qadir is, hogy nem válaszolhat lekicsinylően neki, mert azzal megsértené a kolumbiait.
- Pontosan ezt mondom én is. Se balfasz nem vagy, sem pedig egyvalaki az ő szintjükön, ezért sem gondoltam volna, hogy pont te nem fogsz velem szemben korrekten eljárni. Szerintem ennél jobb köztünk a kommunikáció. - Csalódott benne, megrendült a bizalma és ez a fő probléma. Minden más csak ujjalmutogatás. Egy másik megközelítésből nézve Garridot viszont igen, ő is csak egy vendég. Még ha nem is kis vendég. Nyilvánvalóan nem lehet azt állítani erről az eseményről, hogy nem a bandához tartozna, ugyanakkor bármennyire is furcsa, ez nem egy szervezeti találkozó. Ez egy esküvő, Qadir unokaöccsének az esküvője és így nézve most a vőlegényen és menyasszonyon, valamint annak közvetlen családtagjaink kívül mindenki vendég. Marcos is „csak egy vendég”. Akár tetszik neki, akár nem. De ezt a felvilágosító gondolatot hajlandó ő is lenyelni annak érdekében, hogy ne tiporjanak még jobban egymás szívébe.
- Ebben egyetértünk - feleli erősen fékezve magában az indulatokat, amiért megint úgy fogalmaz, hogy „hozzám tartozik”. De sejti már, hogy érti ezt Marcos, szóval most nem akar itt leragadni megint. Ahogy azzal sem vesződik tovább, hogy bár egyetértenek, ezt a kérdést megint csak könnyebben meg tudták volna oldani, ha megfelelően megosztották volna az érzéseiket egymással. De már mindegy, el kell engedni. Qadir őszintén elmondott mindent Marcosnak ezúttal és ő tartja is magát mindazokhoz, amit itt most megbeszéltek. Talán Marcos is így tesz.
- Remélem, máskor őszintébb mersz lenni velem. És magaddal szemben is! - Végét inkább ilyen fél-apai jótanácsnak szánja. Kár lenne tagadni, hogy milyen hosszú ideje ismerik egymást, Qadir is tudja Marcosról, hogy fél az érzelmektől, a saját érzéseitől, éppen ezért nem mindig megfelelően tud reagálni. Feltételezi, hogy nem fogja érteni Marcos, hogy most mire céloz, de nem baj, Luna miatt már nincs is ideje elmagyaráznia, majd egyszer a jövőben - remélhetőleg - megérti. Amikor már nem csak túl akar élni, nem csak jól akar élni, hanem már meg is akarja élni a saját életét.
Ahogy ránéz Lunára, már Qadir is tudja, hogy hamarosan ő is meg fogja élni az érzelmeit, de még nem ma. Szeretné, ha a mai napon jól szórakozna a lánya, ha már egyszer a számára ismeretlen unokatestvére lagziján találta magát. Qadir már azt is elengedi, hogy Luna valakikkel beszélgetett, nem számít, jól van, ez a lényeg, felőle akár ismerkedhet is, mindegy végülis, tudja, hogy a legrosszabb ember, aki neki a legnagyobb valószínűséggel fájdalmat okozhat, az nem bent van, hanem itt kint.
Bármennyire is furcsa, de Luna számára a násznép többi tagja, így bárki, aki az épületen belül tartózkodik csupán báránynak tekinthető. Luna igazi farkasai itt vannak kint. Csakhogy Qadir titkon reméli, hogy lányában a ruhájától eltekintve is ott lakozik "Piroska", aki megelőzve minden turpisságot nem fogja hagyni nekik, hogy felfalják és tönkretegyék őt.
Mindazonáltal Marcos már kicsit sem reagál olyan könnyedén Luna szavaira, mint a lány apja. Kérdőn pillant a kolumbiaira, elvégre nem érti, mit gondolt. Magára hagyta Lunát, nyilván az összes egyedül érkezett férfi meg fogja környékezni, amennyire bájos és szép nő.
Látja Marcos szemeiben azt a nagyon sötét gondolatot. Mégis mit akar tenni Ricciardoval? Nem bővelkednek orvosokból, sőt, rajta kívül jelenleg nincs senki, akit tudnának hívni, ha baj lenne és tartja is a száját. Nem ölheti meg Marcos csak mert esetleg szépen nézett Lunára. A következményekre is gondolni kell… de mivel most mindhárman befelé tartanak és az orvos is egyértelműen megpillantja őket, Lunát a két vezető között, immáron senkinek sem lehet kérdés, hogy a lányt megérinteni nem lehet. Ellenben más kérdés, nos, az nagyon is megfogalmazódik bennük.

Luna kerdesen jot mosolygok. - Olyan ferfinak tunok, aki gyakran udvarol? - probalom elkepzelni, ahogy minden masodik nonel ezzel a szoveggel probalkozok, de egyszeruen nem megy. Lunan kivul az egvilagon senki sem hallott tolem ilyet, de meg ehhez hasonlot sem. O az egyetlen.

- Talan.. - cirogatom tovabb. Ha tudna, mennyire "orult" vagyok, nem igy gondolna. Hal' isten fele olyan elvetemult sincs, mint en. Qadir agyverzest is kapna, ha kiderulne, hogy a kislanya erosen kattant. Bar ha azt vesszuk, hogy kepes volt eljonni velem egy szaros eskuvore, nem tudom, megis mennyire szazas. Egy biztos: nekem nem jelent problemat egy flugos no. Ha van valaki, aki jol tudja oket kezelni, akkor az en vagyok.

A ket foszereplot nezem, amikor beugrik valami. Vajon Luna is vagyik ilyesmire? Az a tipus, aki gyerekkora ota tervezi es varja a nagy napot, amikor vegre hercegno szettbe bujhat es ezer ember elott tancikalhat, meg minden? Uuristen. Hogyan es miert jutott eszembe ez a kegyetlen horror? Nem tudom Tigert hogy vettek ra, de engem soha, de soha az eletben nem tudnanak. Nezni is fajdalmas, nem hogy atelni.
- Abban biztos lehetsz. - mosolyodok el. Ahogyan az is biztos, hogy Domi kergeti ot otthon papuccsal a kezeben, ha elkovet valamit szegeny gyerek. (Ezt most inkabb nem osztom meg Lunaval.) Nem azt mondom, hogy legyen mindig szelid, nema es szofogado az asszonyka, de azert toke ne legyen mar. A vegen meg o fog megkurni az agyban.

Qadir mellett - a friss levegon - vegre elszallnak ezek a mergezo gondolatok a fejembol, hogy aztan ujak vehessek at a helyuket.
Az oreg meglepettseget latva legszivesebben elmosolyodnek, de meg a vegen lebuknek - amit most veletlenul sem kockaztatnek -, igy hat visszafogom magam es maradok a komoly arcnal.
Egyszeruen csak bolintok, amikor megismetli szavait. Latom, ebbol semmikepp sem enged. A helyzet az, hogy en sem, de persze ezt nem feltetlen kell tudnia. Mindkettonknek jobb lesz igy.
- Nem emelnek ra kezet. - vagom ra szinte azonnal, csakhogy ezt nem gondoltam at. Mi van, ha olyasmit tesz, amit nagyon nem kene?! Mindig uljek nyugodtan es hagyjak ra minden faszsagot? Nem szivesen emelek kezet a gyengebbik nemre, de olykor kenytelen vagyok. Nem tehetnek, majd uszhatnak meg barmit csak azert, mert nok. Ha nagyon kerik azt a pofont, tolem megkapjak. Azt biztosan tudom, hogy Lunaval turelmesebb lennek. Amig nem akarja felbaszni az agyam, addig nincs gond. Sejti, kivel van dolga es ha van esze, nem lesz majd azon, hogy kihozzon a sodrombol.
- Igyis, ugyis megerdemli, hogy tudja, kivel talalkozgatott. - miutan annyiszor osszefutottak, ugy gondolom igy lenne fair. Nem miattam, hanem miatta. Nagy lany mar, el tudja donteni, mihez kezdjen az utan. Vallalja a kockazatot es New Yorkban marad vagy pedig idejeben lelep. Nincs mas opcio. Ha az utobbi mellett dont, jobb, ha minel elobb osszepakol es felul egy gepre.
Oszinte leszek.. soha nem erdekelt, mit gondolnak vagy ereznek masok. Magasrol teszek a problemakra, a fajdalomra es egyeb szarsagra. Ezekre nincs idom, es energiam sem lenne. Egyszeruen csak onzonek KELL lennem.
Amint szoba jon az elcseszett eskuvo, szinte felmegy bennem a pumpa. Szinte. Ujabb slukkot szivok a cigarettabol es ahogy igertem, turelmesen vegighallgatom. Lassan kezdem azt hinni, szandekosan jatszik az idegeimmel.
- Nezz korul. - fordulok a sok kishal fele. - Hozzajuk hasonlitasz? Egy lennek kozuluk? Olyan balfasz vagyok, aki veszelybe sodorja az embereit es a tarsat? Nem egy elcseszett amator vagyok. - es persze szarok en az illemre is. Azt hittem, tisztaban van ezzel. Ugy elni, ahogy azt elvarjak es megkovetelik, nem tul okos. Erdekelne, meddig jutottam volna, ha kis illemtudo fiu lennek. Nevetseges.
- Nem. - vallom be, elvegre nincs miert hazudjak. - Tudod, minden olyan gyorsan tortent. - itt mar megengedek magamnak egy apro mosolyt, de aztan ujra el is komolyodok. - Azt mondtam, ha marad, valoszinuleg az enyem lesz. Ha pedig hozzam tartozik, akkor elobb vagy utobb ugyis megismerkedett volna veluk. Nem arthatnak neki. - folytatnam a mondandomat, am ekkor megjelenik O, en pedig kedvesen elmodolyodok. Szep lassan, diszkreten vegigmerem, ahogyan azt illik.
- Dehogy zavarsz. - Qadirhoz hasonloan en is elnyomom a fuvet, na nem mintha Lunat zavarna a fust. - Ricciardo? - ugrik fel a szemoldokom. Megis ki a tokom az? Ket lehetoseg van. Vagy elmegyek es en tancoltatom meg az uriembert - igy Qadirnak lehetosege lenne bemutatkozni -, vagy egyszeruen csak maradok, igy viszont az oreg kene hamarosan tovabb alljon. Maradunk az utobbinal. Jobb, ha Ricciardot nem most eri csunya baleset. Mig Luna valaszol, azon gondolkodom, hogyan kene vegezzek vele. Semmikepp sem lehet gyors halala. Azt nem latom, van e gyuru az ujjan - amit majd levaghatunk -, de ha igen, meg az is meglehet, hogy elobb a feleseget lepem meg. Hatalmas szivesseget tenne azzal, ha tobbe nem beszelne, igy talan a nyelvere sem lesz tobbe szuksege. A ma ejszakat meg remelelem kielvezi, mert hogy ez az utolso, az is biztos. Csakis Lunanak koszonheti, hogy nem ma olom meg.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Sokszor megoldották már a problémájukat, most mégis minden eddiginél borúsabban látja Qadir kettejük viszonyát. Valószínűleg a lánya iránt érzett kiirthatatlan szeretet vakítja el annyira, hogy ezt a helyzetet sokkal racionálisabban vegye és Garrido jogosan kérdezheti tőle, hogy mire fel ez a túlzott aggodalom. Nos, az, hogy Qadir épp most néz szembe legvadabb rémálmával, azzal, hogy Luna egyre mélyebbre kerül a banda méhkasában, miközben egyenesen Marcos Garrido ágyát élvezi. Ezt azért nem tudja egykönnyen megemészteni. De már lenyugodott annyira, hogy lássa a fényt az alagút végén és legalább tudja, hogy mi szükséges a kiegyezésükhöz, ennek fejében nyújtja át a füves cigit Marcosnak. Nem fog csodát tenni, de mégis, legalább érezheti Marcos, hogy azért egy kicsit gondolt rá is Qadir és nem csak saját magára.
Először is kijavítja őt Luna megnevezését illetően és hiszi, hogy a konfliktusuk forrása valahol itt gyökerezik. Ha legalább elfogadná, hogy Luna sérthetetlen és Qadir személyesen is zokon venné, ha Marcos bármikor megbántaná a lányát, már egy fokkal közelebb kerülnének a megoldáshoz. Mindazonáltal meglepi a válasza, meg is áll keze félúton, mikor a cigarettát emelné szájához egy újabb slukkra. Nem az a furcsa, hogy egyetértenek valamiben, mert nagyon sok mindenben egyezik a véleményük, máskülönben már rég nem ott tartana ez a társaság, ahol most tart, jelenleg viszont valami nincs rendben. Nem érzi őszintének Marcos magatartását, mivel Qadir is tudja róla, hogy ő nem így gondolkozik. Hosszasan néz a szemeibe, próbálja kiolvasni belőlük a valódi érzéseit, de aztán úgy van vele, hogy rendben, ezt úgy veszi, hogy Marcos elfogadja, amit mond függetlenül attól, hogy egyetért-e vele vagy sem. Végtére is, nem ragadhat le ezen a ponton, mert nekik kettejüknek itt és most meg kell, hogy egyezzenek. Nincs más kimenetel. Ilyen tekintetben pedig becsüli Marcost, amiért hajlandó elismerni Qadir igazát és ezzel építeni a köztük lévő viszonyt, nem rombolni.
- Nem, nem sajátíthatod ki - mondja még egyszer megerősítve azt, aminek történnie kell, amiben nem ismer vitát és végül is, úgy tűnik nincs is vita. Azt azonban kétségek nélkül elhiszi, hogy olyan helyzetbe került most Garrido, amiben eddig nem sűrűn volt része. Emlékszik a szavaira, amit Lunáról mondott a bárban. Az anyjához hasonlította, aki Marcos számára jelenleg a legfontosabb és legszeretettebb ember a világon. Akkor is megérezte, hogy Lunan megakadt a tekintete, de próbálta Qadir elnyomni magában azt, hogy ebből messzemenő következtetéseket vonjon, mivel még a gondolatát sem akarta elhinni, hogy Marcos udvarolni fog a lányának. De ezt teszi, már világos és ezúttal hisz neki, hisz abban, hogy mennyire új ez a helyzet neki és nem tudja feltétlenül helyén kezelni az érzéseit és az abból fakadó cselekedeteit. De hát miért Luna az, akin megtanul gyengéd lenni? Bárki, csak ő ne.
De igazat kell adnia Garridonak abban, hogy nem kérhet olyat tőle Qadir, ami merőben ellentétes a személyiségével, úgyhogy neki is muszáj lesz engednie. Legalább egy kicsit el kell fogadnia a tényt, hogy Luna Marcos kezei közé fog kerülni és ezt még ő sem tudja megakadályozni a nap huszonnégy órájában. Vagyis megtudná, de azzal jobban bántaná a lányát, mint maga Marcos az ő stílusával, ezt pedig természetesen nem szeretné. Nyel egyet, mielőtt újra szívna a cigarettából.
- Azt ígérd meg, hogy nem fogod bántani. Hogy nem fogsz rá soha kezet emelni - néz rá úgy, mint aki nem kér a mellébeszélésből, ellenben ezúttal ő is már lejjebb ad az igényeiből és beéri ennyivel. Ha Marcos nem fogja megütni, bántalmazni, nem fog neki fájdalmat okozni fizikailag, akkor már nyugodtabb valamelyest Qadir. Azt pedig tudja jól, hogy a szavaival úgyis meg fogja még bántani Lunát, ismerve őt, ez elkerülhetetlen. Mint ahogy az is kétségtelen, hogy Qadir szintúgy fájdalmat fog kelteni a lányában, mikor bevallja neki az igazságot. Ezt már részben eldöntötte.
- Én nem vagyok olyan, mint Hector - teszi hozzá ezúttal már nyugodt, melankolikus hangon, miközben tovább dohányzik. Talán ebben egyetértenek, elvégre, ha ő is olyan lenne, most Marcos sem állna mellette. Hamuzik egyet, de nem pillant Marcos szemeibe. - Meg fogom mondani neki az igazat. Így, hogy mellette vagy és várhatóan leszel is, nincs más választásom. - Vagy távol marad a bandától Luna, de akkor tényleg minden egyes embertől, Marcost is beleértve és nem a halálának köszönhetően, vagy pedig tudjon meg Luna mindent, ami őt megilleti. Az, hogy az apjával áll szemtől-szemben, kétségtelenül egyike ezen információknak. És egy kicsit Qadir is erre vágyik a szíve mélyén. Hagy lehessen mostmár, ennyi év után tényleg apa.
Aztán jobb, ha kettejük konfliktusával is törődnek, amit viszont már nem lehet Lunára fogni. Kétségtelenül Luna volt a kiváltó ok, a szikra közöttük, de Qadirnak és Marcosnak sokkal érettebben és okosabban kellett volna kezelniük ezt a kialakult szituációt. Nem csak a ceremónia előttit, hanem a bárban lezajlott vitát is. Nem hagyhatják szó nélkül a történteket, ezért ahogy rábólint Garrido a felvetésére, Qadir elkomorodva pillant a távolba.
- Azt mondtad nekem legutóbb a bárban, hogy öljem meg Lunat, vagy egyezzek bele abba, hogy te ezt megteszed vele. Láttam rajtad, hogy fel se tudtad fogni, mennyire megviselt ez engem, de nem is várom, hogy az ilyen érzéseimmel törődj. Engem aznap nem győztél meg, hogy nem fogod bántani Lunat, sőt, elvártad tőlem, hogy én minden kapcsolatot szűntessek vele és kerüljem őt, valamint ne hagyjam, hogy belátást kapjon a banda ügyeibe. Amennyire tudtam, ennek eleget is tettem, vagyis tartottam magam a megbeszéltekhez. - Vesz egy mély levegőt, mert érzi, hogy újra kezd kiakadni, de nem akarja, hogy ez érződjön a hangjában. - Aztán most jössz és beállítasz az esküvőre vele. Egy, illett volna ezt nekem jelezned, ha már minden, ismétlem, minden meghívottól elvártam, hogy jelentsék be előre, ha valakivel érkezni szeretnének, mert a biztonsági előírások szerint nekem arra rá kellett bólintanom. Te voltál az egyetlen, aki ezt nem tette meg és akkor még csak nem is arról beszélek, hogy mint Luna apja, vagy mint a barátod, szintén illett volna közölnöd velem, hogy ő is itt lesz. - Bandatagként, vezetőként, vendégként és barátként is Marcos ezen húzása nem állja meg a helyét. - Tudom, hogy nem ebben nevelkedtél, tudom, hogy más ember vagy, de köztünk nem is olyan a kapcsolat, mint mondjuk apád és közted. Ha a barátom vagy, de akár, ha csupán a társam is, nem szúrhatsz így hátba, mert meginog a bizalmam és azzal az egész rendszer, melyet most magunkénak érzünk, összedől. Egyikünk sem ezt akarja, feltételezem. - Ez nem volt vicces, nem úgy, mint a konténernyi kolumbiai kávéajándéka karácsonykor, amivel telibe megszivatta Qadirt, hiszen Marcos tudja jól, hogy nem iszik latin-amerikai kávét. - Abban maradtunk, hogy távol tartjuk Lunat a bandától. Megvédtem a bandát Lunatól, ahogyan azt követelted tőlem. Most mégis te magad hozod ide, ennyi részeg tag közé. Ezt te átgondoltad? Mikor változtattad meg a véleményedet és miért nem szóltál róla? - Igazából „csak” ennyi a probléma. Nem szólt. Ha szólt volna, valószínűleg szintén összevesztek volna, de legalább Qadir nem érezné magát ennyire kivéreztetve.
Percekkel később aztán Qadir hátán végigfut egy ideg, benne pedig meghűl a vér, ahogy Luna (annyira azért nem váratlanul) megjelenik a mögöttük lévő kijáratnál és megszólítja a két férfit. Végül is, kivel legyen, ha nem Qadirral és Marcossal, azon két esküvői résztvevővel, akikhez a legszorosabb a kötődése. Emiatt nem is hibáztatja őt Qadir, csupán tudja, hogy ezzel akkor kimondatlanul is lezárják Marcossal az iménti témát. Jót mosolyog Luna megjegyzésén és úgy érzi, hogy ez most inkább egy Marcosnak címzett üzenet, végtére is, Qadirnak ilyen téren már mindegy, hogy Luna Marcossal vagy Ricciardoval táncol. Ezen a ponton már minden mindegy, ő fejben már eldöntötte, hogy az esküvő után Luna meg fog tudni mindent és akkor feltehetőleg nem fog már mosolyogni, így hát legyen, táncoljon, igyon, bulizzon, élvezze ki ezt a napot. Legalább ezt a napot.
Int fejével Marcosnak, hogy ha akar, menjen Lunaval, ebből pedig bizonyára a lánya is leszűri, hogy valami más lett a két férfi között. Hirtelen több lett az… elfogadás, vagy épp a beletörődés, nézőpont kérdése. Szívesen töltene most is időt Lunával kettesben, de erre valószínűleg Marcos nem ad lehetőséget, magától pedig nem fogja kiharcolni elvégre mégis mit mondana neki? Megkérdezné, hogy bántotta-e Marcos, de feltételezi, nem, hiszen akkor nem nézett volna a férfire olyan csábító szemekkel még a ceremónia előtt. Teljesen meg van lőve, így talán nem jön rosszkor, hogy lassan jönni fog az esküvői torta.
- Jól érzed magad, Luna? - kérdi nyugodt hangon, még egy kósza mosolyt is megenged magának, miközben elnyomja a cigarettáját.

Neman figyelem, ahogy az oreg a zsebebe nyul es elohuz egy spanglit. Neha azt kivanom, bar atlagos ember lehetnek, akinek egy ilyen beszelgeteshez nincs szuksege fure. Akinek nem fordulna meg a fejeben, hogy mellkason loje a beszelgetopartneret, pusztan azert, mert olyasmit ejtett ki az elcseszett szajan, amit nem hallott szivesen.
Persze Qadirral mas a helyzet. Mellette csak egyszer durrant el az agyam, es akkor sem tudtam volna vegezni vele. Hozzatennem, hogy ennek nem csak az uzlet az oka.
- Koszonom. - fogadom el a cigarettat, amit aztan gyorsan meggyujtok es mely slukkot szivok belole. Ez az, amire most nagy szuksegem van.
Igaza van, rosszul fogalmaztam, ezt elfogadom, am a tobbiben sajnos nem ertunk egyet. Ugy erzem, mindkettonknek az a legjobb, ha nem osztom meg vele, hogy en maskepp latom a dolgokat. Azt hiszem, sosem kamuztam Qadirnak, de eljott az ido es most bizony muszaj megtennem.
- Igazad van.. - nezek ra komoly arccal. - Nem sajatithatom ki.. - szivok egy ujabb slukkot, am most joval lassabban engedem ki a tudomben levo fustot. - De ez uj nekem. - ez most kivetelesen nem hazugsag. Valahol melyen, legbelul tudom, hogy igaza van es azt is tudom, mi lenne a helyes, csak epp hidegen hagy. - Nem varhatod el tolem, hogy egyik naprol a masikra megvaltozzak. - akkor sem menne, ha nagyon akarnam. - Azt viszont megigerhetem, hogy rajta leszek. - az arcom nem arul el es a hangommal is tudok banni. Ebben a szakmaban nem art a pokerarc. Bevallom, kisse fajt hazudni, de nem volt mas valasztasom.
- Na igen. Az apak. - tekintek a fak iranyaba. En csak egyet ismerek, de ot sajnos nagyon jol, a beteges erzeseivel egyutt. Mit mondhatnek, nem tul jo pelda.
- Rendben. - amig egy apa nem szol bele a lanyaval valo kapcsolatomba, addig en sem foglalkozom vele.
- Hallgatlak. - fordulok ismet a ferfi fele, hogy a szemeibe nezhessek. Lehet szuksegem lenne egy kis alkoholra is, de valahogy kibirom - legalabbis remelem. Fo a nyugalom.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

A ceremónia és az azt követő vacsora jót tesz Qadirnak, hogy valamelyest lenyugodjon és immáron el tudja választani a személyes indulatait a józan problémáktól. Merthogy bőven vannak problémák, ez kétségtelen, nem is lehet azokat semmissé tenni, de azt már belátja, hogy nem akkora a baj, mint amennyire első pillanatban látszott. Ha most nem esküvőn lenne, biztosan sokkal erősebb szert juttatna a szervezetébe. Nem szokott ő drogozni, de időnként eljut arra a mentális állapotra, amikor egyszerűen érzi, hogy ki kell ütnie magát, különben kórházba kerül. De még bírnia kell a mai napot, ahogy azt is tudja, hogy ha itt most nem fognak egymásnak esni Garridoval, akkor a közeljövő még nagyobb kihívásokat rejt számukra. Helyre kell hozniuk a tönkrement viszonyukat, ez sorsdöntő most, viszont továbbra sem hajlandó engedni a lányával kapcsolatban.
A hidegebb levegő kijózanító érzéssel tölti el. Pár pillanatra be is hunyja a szemeit és próbálja ellazítani a megfeszült izmait, ami most különösen nehéz feladatnak bizonyul. Kifújja a füstöt, majd kinyílnak szemei a lépések hangjaira. Tudja, ki az, nem kell hátranéznie.
Újra megszívja az ujjai között tartott cigarettát, miközben nem reagál a dicséretre. Pontosabban nem szó szerint veszi azt, hanem feltehetőleg pont úgy értelmezi, ahogyan Marcos címezte: békülő szándékkal érkezett ki hozzá. Az esküvő ebben az esetben pedig, hiába Qadir rokonságáról van szó, még neki is mellékessé vált. Marcos nyugodt hangjától nem fokozódik újra a szívverése, ezúttal Qadir is nyugodt tud maradni. Érzelmektől fáradt ugyan, de nyugodt.

Harminckét éves volt, mikor megismerte a fiatalabbik Garridot és huszonhárom, mikor először nézett a nála is őrültebb apja szemeibe. Nagyon sok éve már, hogy figyeli a Garridokat. Szíve mélyén sosem szerette őket, Hectort biztosan nem, de talán pont azért közeledett anno Marcos felé, mert látta a még tinédzser kölykön, hogy milyen módon szenvedi el az apja bánásmódját. Qadir magának köszönheti, hogy belekeveredett ebbe a szar világba, míg Marcosnak egyszerűen nem volt választása. Ő születésénél fogva menekülni sem tudott a végzete elől és talán ezért is sajnálta meg őt egy kicsit Qadir. Mikor aztán Hector New Yorkba küldte a fiát, hogy Qadirral együtt építsék ki a New Yorki bázist, akkor pontosan tudta, hogy Hector elkezdett tartani tőle, azonban maga sem tudta, miért, de örült, hogy New York nem egyedül az ő vállát terheli és ezzel együtt végre Marcos kiszakadhat a kolumbiai fojtásból, eltávolodhat az apjától, miközben lényegében pont neki dolgozik. Elvégre kár is lenne tagadni, mindketten Hectornak dolgoznak. Még. Ezt nem marad így sokáig, de ahhoz előbb egymás társaságát kell túlélniük.
Mióta Marcos New Yorkban van, Qadir reménykedik és dolgozik is azon, hogy Marcos elméje nem az apja mintáját követi, így a teljes megőrülés helyett a gyógyulás útjára lép majd. Voltak is erre utaló jelek az elmúlt évtizedben, azonban az elmúlt hónapokban azt érzi Garridon, hogy megint nagyon elpattant valami nála. Hogy egy kicsit most jobban hasonlít Hectorra, mint pár éve és ettől retteg Qadir. De talán most majd tud beszélni vele nyugodtan és felnyithatja a szemét erre a veszélyre. Hajlandó lesz idővel a kezeibe adni a lányát, de csak akkor, ha Marcos elhiteti vele, hogy nem őrült az elméje és még helyén van a szíve.

A füsttel együtt aztán Marcos tinédzser arca is eltűnik Qadir emlékképeiből, majd öltönyének belső zsebéből előhúzza a kifejezetten Garridonak szánt, szintúgy Sáinztól kapott füves cigit. Két ujja közé fogja és talán mióta kint állnak, most először fordul vele szembe, hogy átadja neki a cigarettát. Hát igen, ez a Marcos már nem az a tizenhat éves kölyök, aki volt, gondolja magában, ahogy végigpillant az arcvonásán.
- Direkt neked tartogattam - mondja és tudja, hogy Marcos úgyis hamar kiszagolja benne a füvet, úgyhogy erre kitérnie felesleges. És igen, gondolt rá, Marcosra. Hiába nézte végig a vacsoránál, ahogy fogdossa a lányát, Qadir is tudja, hogy ennek a beszélgetésnek csak egy kimenete lehet, ahhoz pedig Marcosnak jót fog tenni a fű. Az elmúlt húsz év elég volt Qadirnak, hogy ezt kitapasztalja nála.
Már fogalmazná meg Lunával kapcsolatos kérdését, de Marcos megelőzi a válasszal. Gyanakvóan méri végig a kolumbiait, ám végül csak kifújja a füstöt egy sóhajja közben és ismét az előttük elterülő fák fekete körvonalait kezdi el fürkészni. Oké. Most hisz neki.
- De ő nem „ami”, hanem „aki” és nem a tiéd. Nem sajátíthatod ki függetlenül attól, hogy vele töltesz időt. - Luna nem egy tárgy. Nem egy olyasvalami, amivel játszani lehet, ezt akartja, végre megértetni Marcos-szal. Egyúttal viszont azt sem állítja, hogy Luna az övé lenne, mert ez sem teljesen igaz. Luna egy független nő, akiről egyiküknek sem lenne szabad rátenni a kezét. Épp ezért akadt ki. Lunának távol kellett volna maradnia mindkettőjüktől. És mindkettőjüknek hiba volt közelengedi magukhoz Lunát. Hisz ezt pont Marcos fogalmazta meg, mégis ő ment szembe saját állításaival. - Bármennyire is erőlködsz ezzel, nem tudom megváltoztatni a tényt, hogy ő a lányom és vannak kiirthatatlan érzéseim felé. - Qadir is meglepődött azon, hogy mennyire robbanásszerűen törtek elő benne az apai érzések, amik nem akarnak szűnni, pláne nem úgy, hogy Marcos ilyen mocskos játékot játszott vele.
- Elmondom az én szemszögemből a történteket és szeretném, ha végig hallgatnál. Utána meghallgatlak én is téged, aztán kitalálunk valami megoldást a helyzetre. Így megfelel? - néz eléggé komoly tekintettel a szemeibe, de ezúttal próbálja annyira félretenni az egoját, amennyire csak tudja. És amennyire Marcos is hagyja persze. Valahogy muszáj fegyelmet parancsolniuk magukra, mert máskülönben újabb ordítozások és semmire sem jó, rendszertelen mocskolódások következnének.  

Egykori barataimon kivul senki sem tudja, hogy valojaban voltam mar ilyen helyzetben. Melyik az a szulo, aki szivesen latna egy hozzam hasonlo ferfit a lanya mellett? Higgyetek el, nincs ilyen. Akkoriban fele ilyen orult nem voltam, de sajnos mar akkor is vonzott a veszely, ha pedig ez nem volt eleg, mindenki ismerte az apamat. Hozzam hasonloan ok is jol tudtak, hogy semmi jora nem szamithatnak tolem a jovoben. Megis mit tehettem volna?! Fogjam meg a lany kezet es szokjek el vele, mint valami rossz romantikus, csopogos filmben? Ugyan mar, az nem en lennek.
Annak ellenere, hogy szivesen velem maradt volna, termeszetesen elhagytam. Egyreszt azert, mert semmi kedvem nem volt a szuleihez, masreszt pedig tudtam, hogy kesobb majd megkoszoni. Utobbiban nem lett igazam es ez a legszornyubb. Most pedig az elet ujra elem dobta azt a lecket. A kerdes csak az, hogy most ugyanazt az utat valasztom e. Hat persze, hogy nem. Mar nem az a kolyok vagyok es jol tudom, hogy ez bizony nem az en dontesem lesz. Es azt kell mondanom, hogy a kedves papae sem. Minden Lunan all.

- Ez igaz.. - bolintok parat, jelezven, hogy egyetertek. - Habar apam egyelore nem vadaszik ram. - huzom el a szamat. Sajnos. Sokkal jobban orulnek annak, ha vegre felfogna, hogy mar semmi eselye.
- A valodi kerdes inkabb az, hogy mennyire lennek szivos es talalnam fel magam. Mint latod, elotted allok. Valamit eleg jol csinalok, nem igaz? - mosolyodok el, mintha valami aranyos temank lenne.
- Erezd jol magad a partin, baratom. A lanyodat bizd csak ram. - koszonok el tole pofatlanul.
Ertem en, hogy a multkori kis vitank miatt aggodik egy hangyanyit, de nem kell tulzasba esni. Ha vegezni akarnek a lanyaval, eszemben sem lenne draga ruhakba bujtatni es elhozni magammal egy szaros eskuvore. Nem egy prosti, akit mar minimum ketszer megdugtam volna valahol a kozelben. Raadasul nehany ismerosnek is bemutattam, ami nalam nagy szo.

A ceremonia csak azert volt elviselheto, mert ez a kis gyonyoru barna mellettem ucsorgott. Ha nem lenne itt, eskuszom reg elpatkoltam volna - aminek egyesek orulnenek.
Amint vegre kinyujtozhattam, gratulaltunk a kedves parnak, Lunat pedig bemutattam nehany nonek, akiket igazabol alig ismerek. Annyit tudok roluk, hogy huseges baratnok, akik sirva varjak haza kedves szerelmuket. Ez olyan romantikus.
- Van egy kis elinteznivalom, de sietek. Ha barmi baj van vagy szukseged lenne valamire, azonnal csorogj ram es jovok. Itt leszek a kozelben. - ha nincs ellenere, indulas elott meg hosszan megcsokolom, csak aztan hagyom ott a csajokkal.

Tudom, hogy ezt mindenkepp rendeznunk kell Qadirral, ugyhogy jobb, ha minel elobb megtalalom es kezdunk ezzel az egesszel valamit. Amikor friss levegohoz jutok es megpillantom az oreget, mely levegot veszek.
- Egesz jo munkat vegeztel. - szolalok meg amikor kozelebb kerulok hozza.
- Van egy szalad? Sajnos a kocsiban felejtettem oket. - egyertelmuen kamu. Ritkan hagyom a cigit az autoban, altalaban a zsebemben sorakoznak egy femdobozban.
- Mielott meg megkerdezned, bent beszelget. Nem, nem az embereinkkel es igen, biztonsagban van. - valojaban barkivel is traccsolna, biztonsagban lenne.
- Ismerhetnel annyira, hogy tudd, mindig vigyazok arra, ami az enyem. - ez mindig igy volt es  mar sosem valtozik. Meg a vegen magamat is meglepem azzal, hogy van egy jo tulajdonsagom.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Qadir még el is hinné Marcosnak, hogy igazat mond, mikor azt állítja, hogy Lunat nem kell tőle féltenie, de az a vigyort, amit Marcos képén lát, éppen az ellenkezőjét sejteti, így végsősoron teljesen összezavarodik. Milliószor megfordult a fejében, hogy mi van, ha Lunaval egyszer majd baj történik és olyan helyzetbe kényszerítik, amikor majd tényleg sírva könyörög azért, hogy inkább öljék meg. Ettől a gondolattól már eldurran Qadir agya, de az sem segít, hogy Marcos az esküvő előtti találkozásukkor kínzott meg brutálisan egy szerencsétlenül járt kolumbiait. Még csak nem is mexikóit, nem is az ellenségét, hanem a banda egyik tagját. Hogy hihetné el neki így, hogy majd pont a lányát nem fogja bántani?
- Nem várna fényes jövő rád, ha nem csak apádat haragítod magadra, hanem engem is! - feleli, hiszen mégsem hagyhatja szó nélkül a támadó szavait, de ez már csak amolyan erőfitoktatás. Egyik sem maradhat alul ebben a beszélgetésben, mert itt most rangokról is van szó. Márpedig nekik egyenrangúaknak kell maradniuk ahhoz, hogy ez a banda fennmaradhasson, abban a pillanatban, hogy az egyikük ledominálná a másikat, a csapat kettészakadna. Egyszerűen ilyen személyiségek ők, hatalmat akarnak és befolyást és ha ennyire elöntik őket az érzések, mindketten elfelejtik, hogy kik is ők tulajdonképpen. Emberek. Barátok? Tényleg barátok, vagy ebben a világban ez csak egy szépen csengő, szürreális fogalom, amibe jó takarózni?
Nem válaszol már ugyan a kérdésére, de meglepődik, hogy egyáltalán Luna tud arról, hogy miket művelt Marcos. Csak arra tud gondolni, hogy túl sok mindent mondott el a lányának az ifjabb Garrido és nem érti, hogy miért cselekedett így. Sok minden elmondható Qadirról, de az nem, hogy ne próbálná meg minél inkább megvédeni a bandát Lunától és Lunát is a bandától, azonban, ha eközben Marcos mindenről kitálal neki, az egész küzdelme semmit sem ér.

Ezen a ponton pedig már Qadir semmit sem ért. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy Luna tud olyanokat, amikről az apja nem is sejtett, függetlenül attól, hogy saját kutatásai által jutott hozzá az információhoz, vagy pedig Marcostól. Némi felfrissülés után azán csatlakozik a testvéréhez a ceremónia helyszínén és bár próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne (végtére is a násznép számára így is van), fejben azért teljesen máshol jár és ebből Sáinz beszéde se nagyon zökkenti ki. Az unokaöccse esküvőjén azon agyal, hogy vajon fogja-e még Lunat látni menyasszonyi ruhában és ha igen, kivel, merthogy Marcossal biztos, hogy nem. Talán jobban tenné, ha Tigerrel foglalkozna és vele együtt élné át ezt a pillanatot, de erre most képtelen. Tiger már úgyis meglesz. Ez az ő esküvője, érezze jól magát. Ahogy Qadir bátyja, Milak is, ám ebben sajnos nem tud csatlakozni hozzájuk Qadir.

Természetesen nem kellene elhagynia az esküvő helyszínét, ő nem tehetné meg, mert Qadir felel a helyszín biztonságáért, azonban teljesen biztos abban, hogy ha Marcos túlfeszíti a húrt, akkor kezébe veszi az irányítást és elviszi az esküvőről Lunát. Ha pedig tudni akarja a lánya, hogy miért meri mindezt megtenni vele, akkor színt vall neki. Már ezen is eltöprengett, egyre valósabbnak érzi ezt a kimenetelt is, miközben óráját igazgatva sétál ő is be a szépen feldíszített pajta épületébe. Eltelik némi idő, megvacsoráznak és ezzel együtt Qadir is koccint az ifjú párra. Mindent rezzenéstelen arccal csinál végig, még mosolyog is, bár a hozzá igencsak közelálló személyek, így Tiger is megérzi rajta, hogy ez a mosoly nem őszinte. Valami van. A vacsora alatt odakint szürkület lesz, majd fokozatosan veszik át a hangulatos díszkivilágítások a Nap szerepét. Egészen meghitt kinézet uralkodik odabent, ezt Qadir is elismerni, mielőtt ráhelyezi kezét Milak vállára.

- Van egy kis dolgom, de itt leszek a közelben - súgja oda perzsa nyelven, de mire felegyenesedik, már látja a bátyja haragos, de inkább aggódó tekintetét. - Nincs semmi, ami miatt neked vagy Tigernek aggódnotok kellene. - És úgy tűnik, a bátyja erre kapcsol is és összerakja a képet, hogy valószínűleg Lunaról lesz szó. Ezt követően Qadir a DJ pult mögött már igencsak kényelmesen mozgó Sáinz felé közeledik, de nem megy oda hozzá, csak int neki, mire a nicaraguai egyből megindul felé, mintha csak csúzlival lőtték volna ki. Milak még végignézi, ahogy az öccse kiinti magával Sáinzot a pajta túlsó ajtajánál és bosszankodik is, hogy itt tényleg ennyire sokan gondolkodás nélkül engedelmeskednek az ő őrült öccse egyetlen ujjának mozdulatára. Meglepetésére azonban Sáinz alig tíz másodperccel később újra megjelenik a pajtában majdnem pontosan úgy és ott, ahol távozott Qadirral. Bármit is beszéltek, gyors volt, gondolja Milak magában mielőtt végignézne a táncoló fiatalokon és úgy nem döntene, hogy jobb is, ha beindul a buli.

Mindeközben Qadir kimegy dohányozni. Erőset kért Sáinztól, de ez csak tiszta dohány. Olyan távol állt a pajtától, hogy a kiszűrődő fény már épp csak halványan világítja meg a tarkóját, miközben forró arcát megcsapja a hűvöskés szellő.

A lany szavait hallva elmosolyodom. "Az igazsag gyozott". Hanyszor hallottam mar ezt. Az emberek fejeben el egy naiv kep arrol, hogy a vilag igazsagos. A bunosok megbunhodnek, a jok pedig elnyerik jutalmukat. De aki korul mar megrepedt ez a gyermeki vedoburok es farkasszemet nezett a valosaggal, az pontosan tudja, hogy az Uristen nem igy valogat. Es akkor mit szamit, hogy valaki a jatekszabalyok szerint jatszik-e, vagy sem? Egyaltalan ki fektette le a szabalyokat? Ki mondja meg mi a jo es mi a rossz? Ki a tisztesseges es ki a tisztessegtelen? A film barmikor veget erhet, ugyhogy elj csak ugy, ahogy szeretnel es hasznald ki az idot. En ezt teszem.
Nekem kifejezetten tetszik a jelenlegi tema, de termeszetesen Qadirnak ez SEM felel meg. Nem ertem, miert ne lehetne errol beszelni egy eskuvon. Mintha kotelezok lennenek a vicces, nyalas sztorik.

- Ez igaz.. Valoban nincs. - vonom meg lazan az egyik vallam. Sajnos egy teadelutanra sem kaptam meghivot, Qadir pedig nincs bepoloskazva, szoval nem hallhattam oket - na nem mintha ez lenne minden vagyam -. Kezdtem elengedni a Tiger es a Luna temat. A legjobb az lenne, ha lezarnank ezt a beszelgetest es visszamehetnek vegre a nohoz. Ezt egeszen addig gondoltam igy, amig meg nem hallottam a mexikoiakat. Felreertes ne essek, nem szarom toluk ossze magam. A fenyegetes az, amit nem viselek tul jol.
- Tolem mar nem kell feltened a lanyodat. Semmi olyat nem muvelek majd vele, amiert ne konyorogne. - huzodik egy elvetemult vigyor a kepemre. - Ne mereszelj meg egyszer megfenyegetni, Qadir. Mert hidd el, egyikunk sem szeretne, ha elborulna az agyam. - mondom teljesen nyugodt hangon. Jol ismer, kepes vagyok hirtelen felindulasbol pusztitani. Sajnos elofordult mar nehanyszor, hogy meggondolatlanul cselekedtem es o MAJDNEM minden csufos esetrol ertesult is, ugyhogy ez szamara nem ujdonsag.
- Biztos vagy benne? Hisz az sem zavarta, hogy szazakat meszaroltam le. Talan csak nem ismered eleg jol.. - mosolyodtam el, majd visszasetaltam Lunahoz, akitol elnezest kertem, amiert igy megvarattam.

- Mindent megkaphatsz. Nincsenek hatarok. - furkeszem a szemeit, mikozben egy lagy mosoly huzodik az arcomra. A mindennek termeszetesen ara van, de ezt meg nem kell tudnia. Ami azt illeti, a legjobb az lenne, ha sosem tudna meg.
Ujjaimmal lassan vegigsimitok az oldalan, kozben egy rovid pillanatig elgondolkodom a kerdesen. - Nem tudom.. en orult vagyok? - vigyorodok el. - Ezt talan egy normalis, hetkoznapi embertol kene megkerdezd. - vilag eletemben vonzott a veszely, csakhogy regen nem voltam nyakig saros. Lunanak van valasztasa, nekem nem volt. Oszinten szolva fogalmam sincs, melyik utat valasztanam a helyeben. Az biztos, hogy az unalmas eletet nem nekem talaltak ki. Hianyozna az izgalom, az adrenalin es sok mas.

Finoman szolva nem orulok annak, hogy el kell szakadnom Lunatol, de kivetelesen nincs mas valasztasom. Tiger kedveert ezt is megteszem.
- Azert szolj, ha meggondolnad magad. - pillantok a nore, mikozben belem karol. Nem biztos, hogy jol dontottem, amikor felvettem a barba. Megis hogy a picsaba fogok a munkara koncentralni, mikozben tudom, hogy a pultnal van?! Bassza meg.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy rosszul hallok, de nem volt akkora makom. - Tenyleg az.. - huztam az idot, mikozben vegigmertem Domit. - Tigerrol mar tudsz ezt-azt. Rendes kolyok. Talan tul rendes is. - tekintetem az emlitett szemelyre siklik. - A menyasszony.. - na most megis mi a faszt mondjak rolad, Dominique?! - Mazlista. - teszem vegul hozza mosolyogva. - Talan megis osszeillenek. - ugyanis efelol eddig komoly ketsegeim voltak. - Oszinten szolva, ritkan talalkoztam a menyasszonnyal. Tiger az, akit jol ismerek. - lesek egy pillanatra Qadirra, majd vissza a sracra. - Mondanam, hogy szivesen bemutatlak Dominak, de meg a vegen megrontana. - attol tartok, nem lenne ra jo hatassal, ahogy Tigre sem.
- Ugye tudod, hogy fele olyan gyonyoru sincs, mint amilyen te vagy? - nezek melyen a szemeibe, kozben egyik kezem a combjara vandorol es lassan, finoman simitok vegig rajta.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Qadir számára nincs semmi, amit magyaráznia kellene Garridonak, mivel épp a lányával áll szemtől szemben és ezt a kolumbiai is pontosan tudja. Természetes, hogy apjaként védeni fogja Lunát függetlenül attól, hogy milyen hibákat ejt a fülük hallatára. Ez a reflexe akkor sem változna, ha testébe kést döfne a lány, pusztán csak a szíve szakadna meg. A mentés ellenére viszont igazat állítanak, Qadir nem említette Tigert Lunának, úgyhogy kétségtelenül a hírekből, vagy saját nyomozásából tudhatta meg, hogy ki a fiú. Ha ezt Garrido nem hiszi el, azzal nem tud mit kezdeni. Perszer attól még önmagában a probléma az, hogy Luna kimondott valamit, amit azért mindkét férfi sejtett: hogy nyomoz utánuk és feltehetőleg olyan információk birtokában is van, amikkel nem kellene rendelkeznie, de ezt hangoztatni saját magára nézne nem életbiztosítás két ilyen közegben élő férfi mellett.
Legszívesebben fejét fogná, amiért Luna továbbra is leragad a kényes témán, amin Qadir szívesebben ugrott volna át. Érti ő, hogy kényelmetlen a csend, vagy épp a szűkszavúság Lunának, de más irányba kellene szaladni, ha ég az erdő és nem a tűz felé. De ez is csak azt mutatja, hogy lánya annyira fiatal még, most végez az egyetemen, persze, hogy tanulnia kell még, élettapasztalatokat szereznie. Csakhogy mély vízbe dobta bele saját magát és hiába tud jól úszni, el nem süllyed, de nagyobbak a hullámok, mint azt gondolta volna.
- Igen, bár kétlem, hogy ez megfelelő téma lenne egy esküvőn. Hagy legyenek most már boldogok. - Tigerék is, valamint a többiek is. Feltételezi, Garrido sem akarja tartani a hátát, hogy az embereit lecsukták két-három éve, az érintettek sem akarnak visszaemlékezni rá, mást pedig még annyira se kérdezzen meg Luna erről a ma este folyamán, ha jót akar magának. Talán ebben egyetértenek Garridoval, noha ilyet már a legutóbbi beszélgetéseik óta nem is mer gondolni.
Ezek után annyira nem meglepő, hogy Tiger előkerül kettejük közös beszélgetésében is, amit nem épp indulatmentesen folytatnak le a tömegtől kisség elhúzódva.  
- Fogalmad sincs róla, miről és milyen kontextusban beszéltem neki, úgyhogy ne oktass ki! Tigert semmilyen formában nem említettem, úgyhogy higgadj le! - Ha most nem ennyire közel lennének másokhoz, lökne is rajta egyet, de a közeg ebben megakadályozza. - Milyen rohadt okos vagy mindig, ha az én családomról van szó, bár így tudnád kezelni a sajátodat is. - Nem hagy neki más választást Garrido, mint visszaütni oda, ahol tudja, hogy a legjobban fáj a kolumbiainak. Eddig ezt kerülni akarta, de a férfi még mindig nem képes elhallgatni.
- Ha megteszed, nem csak a mexikóiaktól kell félned ezentúl. - Nem is neki, nyilván személyesen Marcost nem fogja bántani amíg őt sem bántja a társa, de mondjuk úgy… ahogy bánik Garrido Lunával, Qadir is rá tudja tenni a kezét Garrido családjára. Például az anyjára. Játszhatnak ilyet, Garrido hazaviszi Lunát az apja tiltása ellenére, Qadir pedig, mondjuk úgy, váratlanul áthelyezteti Garrido anyját. Persze nem ugyanazt fogja csinálni vele, mint Garrido Lunával a falak között, de éppen ezért ebbe jobb nem is belemenni. Nem tudja, mit mást mondhatna még, hogy elhiggye Marcos, hogy a lányával nem úgy fog cselekedni, ahogy akar, mert abba Qadirnak is van beleszólása, pláne azok után, hogy meg akarta öletni.
- Amúgy is, nem hiszem, hogy haza akarna menni azzal, aki meg akarja ölni - mosolyodik el egy pillanatra. Nem akarja, hogy elfajuljanak a dolgok. Nem akar még jobban csalódni Marcosban, se Lunában.
De lényegében ez történik. Azon mit sem lepődik meg, hogy Marcos elkezdi kiteregetni a szennyest és olyan dolgokat hangoztatni Lunanak, amikkel nyíltan támadja Qadirt, ez már nem is csalódás, ez már várható fájdalomkeltés számára, azonban Luna reakciója sokkal mélyebben a lelkébe hatol. Kétségtelenül látja, mert látnia kell a lánynak a szörnyet Garridoban. Akkor miért hízeleg ennyire neki? Nem nyerhet ellene. Nem fog tőle megtudni semmit, legfeljebb azt a személyes igazságot, amit Qadir sosem akart volna megosztani vele. De abból nem lesz diplomamunka se.
Ezen a ponton pedig egy kicsit feladja. Pontosabban érzi, hogy ha nem tesz valamit, a fejében kavargó sötét és borús érzések olyan cselekedeteket indítanak el benne, amit később hatványozottan is megbán majd. Így hát elvonul. Csak pár perc ugyan, de fel kell frissítenie magát, észhez kell térnie, hogy hiába döfte hátba Marcos őt, az esküvőt nem barmolhatja szét. Ez a nap most nem Qadirról szól, de nem is Marcosról, vagy Lunáról. És amíg ceremónia van, addig nem is lehet semmi gond, utána meg… talán higgadtabban is tudnak majd beszélni, vagy épp ellenkezőleg, valami fog történni, ami miatt távozniuk kell a lagziról.
Visszamegy hát a ceremónia helyszínére és leül testvére mellé. Nem nyugodt, az a mai nap során már sosem lesz, de fejben helyretette magát.

Nem tudom eldonteni, hogy a ferfi csak jatssza a hulyet vagy valoban nem erzi az ironiat. Vegul ugy dontok, ezt is elengedem. Az altala emlitett kedves helyet en maximum csak felgyujtani tudnam, de hogy betegyem oda a labam, az teljesen kizart. Senki ne kerdezze, hogy miert, hisz nincs kulonosebb oka.
Eleg vicces, hogy a hazugsagot emliti, mikozben mind tudjuk, hogy Luna az, aki finoman szolva nem oszinte. Valoszinuleg latszik az arcomon az enyhe ertetlenseg, de most nem ez a lenyeg. A Tiger tema sokkal, de sokkal erdekfeszitobb.
Qadir szeles mosolyt csal az arcomra. - A hirekbol.. - ismetlem utana, mikozben a szemeibe nezek. Ez aztan szep volt. Reg hallottam ilyen edes mentest. Ha nem tudnam, hogy minden erejevel azon van, hogy "megmentse" tolem a lanyat, sokkal hitelesebb lenne. Na most ki hazudik, draga baratom?!
- Meg szep, hogy nem.. Hisz van valami, ami szamodra sokkal hasznosabb, mint a csaladfaja. - meghozza a foglalkozasa, de ezt felesleges hozzatenni, hisz mindharman jol tudjuk, mi utan nyomoz. Es hogy zavar e? Mar nem.

- Tiger nem csak a csaladod tagja, hanem egyben bandatag is, ha esetleg kiment volna a fejedbol. Azt sem tudja, hogy az apja vagy, mirol beszelsz? Elobb talan fel kene vilagositani, nem gondolod? Addig teljesen feleslegesen meselsz neki az osokrol. - mintha nem hagyna hidegen Zamira neni vagy ki a tokom. Mesel neki latastol vakulasig ahelyett, hogy visszakuldene oda, ahonnan jott. Hat itt az eredmenye. Ezek utan nem ertem, hol a problema es min lepodik meg ennyire a kedves apuka.
Kovetkezo szavaira kapom fel igazan a fejem. - Nem viszed innen sehova! - vagom ra szinte azonnal. - En leszek az, aki hazaviszi. - teszem hozza es remelem, eleg ertheto voltam. Luna velem erkezett es velem is fog tavozni. Ez igy mukodik. Persze ertem en, hogy az apja, de ehhez akkor sincs joga. A lanya mar felnott no es tud magara vigyazni. Ezt jobb, ha minel elobb feldolgozza. Mellesleg jol tudja, hogy mellettem biztonsagban van.

Bar nem teljesen, valamennyire megis egyutt tudok erezni a novel. Neki az apja, nekem pedig az anyam hianyzott. - Meg barmi megtortenhet. - celzok arra, hogy meg ratalalhat az apjara. Vajon mit szol majd, amikor kiderul, hogy az orege itt volt az orra elott? Hogy Qadir ezzel tisztaban volt, megsem szolt neki?! Erdekes kis musor lesz, az mar egyszer biztos. En pedig az elso sorbol nezhetem majd vegig.
Bevallom, kisse meglep, amikor kozelebb lep. Altalaban en cselekszem, nem pedig forditva. Mikozben hallgatom, egyik kezem a derekara siklik, majd a leheto legkozelebb huzom magamhoz. - Ennel sokkal tobbet is kaphatsz. - sugom a fulebe. - De a velem jaro veszelyekre azert keszulj fel. - lagy csokot lehelek a nyakara - amit remelhetoleg az apja nem lat -.
Fel szemmel sajnos latom, hogy az emberek szep lassan leallnak a fecsegessel es elindulnak a ceremonia helyszinere. Picsaba. Elhuzodok Lunatol, a szemeibe nezek, majd biccentek a tobbiek fele. - Ne feledd az izgalmakat. - nyujtom a kezem egy kacsintas utan. Ideje indulnunk, mert meg a vegen lemaradunk - amit ugye semmikepp sem szeretnenk -.
Emlitettem mar, hogy mennyire ruhellem a tomeget? Nem eleg hogy irritalo, meg veszelyes is, ezert nem meglepo, hogy amikor csak tudom, kerulom a tomegnyomort. Most persze kenytelen vagyok elviselni, ami talan Luna segitsegevel meg sikerulhet is. - Itt is vagyunk. - sohajtok fel, amikor megerkeztunk. Azt azert el kell ismernem, hogy Qadir szep munkat vegzett. Mar latom a helyunket, amikor valami balfasz nekem utkozik, en pedig automatikusan a fegyveremert nyulok, amit szerencsere nem kapok elo, csak a kezem pihen rajta. Nem ismerem a fickot, biztos vagyok benne, hogy egy artalmatlan kishal. Megveto pillantast lovellek fele, mikozben leengedem a fegyveren hevero kezem. Szora nyitotta a szajat, de amint felismert, be is csukta gyorsan es bocsanatkero arccal ugyesen es okosan tovabb allt. - Erre. - mutatok az egyik szek fele, amit kihuzok a nonek es miutan sikeresen elhelyezkedett, kovetem a peldajat. Istenem, csak ne legyen hosszu. Ahogy megpillantom a rettento komoly volegenyt, szeles mosolyra huzodik a szam. Na nem azert, mert meghatodtam vagy hasonlok, hanem mert viccesnek tartom. Sosem lattam meg igy es azt hiszem tobbet nem is fogom. Ha csak nem latogatunk el a temetobe. A menyasszonyra termeszetesen meg varunk egy kicsit - ahogy azt illik -. Kozben kiszurom Qadirt is, aki mintha nyugodtabbnak tunne ugy egy-ket fokkal, aztan ki tudja. - Nem fazol? - pillantok immar Lunara. Legszivesebben meg ettol a vekony anyagtol is megszabaditanam.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Tiger nevének hallatára közel ugyanaz a reakció játszódhat le Qadirban és Garridoban, azzal a különbséggel, hogy Qadirt ellepi a félelem is. Ha Luna nem a lánya lenne, komoly szankciókat vonna maga után az, ahogy most lebuktatta magát miként nyomoz a banda után. Sajnos ezt tudja ő is, ezért bár vetekszik egymással az apai és a vezetői énje, kétségtelenül az apai ösztönök nyernek, így hát arra fog törekedni, hogy megvédje a lányát Garrido rosszakaratától.  
- Ne hazudj, az utolsó dolog, amire szentelted volna a drága idődet, az az, hogy öregotthonokba járj általad nem ismert öreg nőkkel bájcsevegni - vág vissza az anyjára tett megjegyzésére, mert bizony átlát rajta, baromságot beszél. Egyértelmű, hogy marhára nem érdekli Garridot az ő anyja. Ennek ellenére hangjában sértődöttséget fedez fel inkább, mintsem valós fenyegetést, ezt a Garridot már ismeri, úgyhogy nem is veszi magára a megjegyzését. Pusztán az társának a baja, hogy Qadir előtt neki meg kellett nyílnia, mikor váratlanul előkerült az anyja, míg Qadir teljesen függetleníteni tudta az anyját a bandától. De hát Qadir nem is a kolumbiai Garrido család tagja, ő ezt megteheti. Mindegy, majd elmúlik a sértettsége és tán egyszer belátja, hogy Luna jobban ismeri Qadir anyját nála. De hát ezen miért van úgy kiakadva? Nyilván előbb fog mesélni az öreg nőről a saját rokonának.
Tiger kérdése viszont már kínosabb pont Qadir számára is. Szeretné megelőzni Lunat, hogy válaszoljon Garrido kérdésére, de a lány túl gyors, így nem akar szavaiba vágni, mivel az túl egyértelmű lenne. Mondjuk utólag ezt is bántja Qadir, mivelhogy Luna válasza nem túl összeszedett. Pár másodpercig még reménykedik, hogy majd Qadirra tereli a felelősséget és erre majd ő is helyeselhet, talán a kisebbik gond lenne most, ha azt hazudnák, hogy Qadir említette meg a nevet. Ezt majd ő kimagyarázza valahogy, elvégre még mindig takaródzhat azzal a jogával, hogy a saját rokonairól azt mesél a lányának, amit jónak gondol. De Luna nem ezt mondja, amire kissé elhúzza szájának egyik sarkát, de nem annyira észrevehetően, hogy arckifejezésével elvonja Garrido figyelmét Lunáról. Büszke a lányára, hogy így beleáll a tetteibe és őszinte, de most jobb lett volna, ha hazugságba burkolódzik. Még nagyon fiatal, mondjuk, ha annyira merész, hogy nyomoz egy illegális szervezet után, akkor meg is kell tanulnia túlélni. Márpedig az elmúlt percekben nem bizonyította, hogy erre képes lenne már. Így, hogy már nem tudja megvédeni, csak reménykedni lehet, hogy nem az lesz következő kérdése Garridonak, hogy mégis honnan hallott egy anonim módon mozgó csempészről. Erre speciel van egy jó válasz, úgyhogy tanulva az előbbi bakiból, Qadir még a baj bekövetkezte előtt mentőövet dob a lányának.
- A hírekből? - Mikor „tévesen” elítélték és majdnem fél évbe telt jogilag tisztára mosni a nevét? Ezt persze már nem teszi hozzá, mert ha nem tud róla Luna, akkor ne is tudja meg, de ha okos a lány (márpedig az, ezt már megállapította róla Qadir), akkor most kapcsol és felismeri a kapaszkodót Qadir szavában és nem fogja túlcifrázni a választ.
- Igen, megegyeztünk, hogy nem írsz a családomról - helyesel, elvégre tényleg elhangzott ez a beszélgetés és az is igaz, hogy Qadir többet mesélt neki a családjáról, mint bármi másról az interjúk során. És akkor most ez a fél perc Qadir fényezés Lunától legyen elég arra, hogy ejtsék végre a témát és menjenek inni, mert ebből a kínos beszélgetésből nem kér még pár órát.

Mindkét férfi kap az alkalmon, hogy szót váltsanak a jelenlegi félig agresszív stílusukban. Gyilkosan csillannak meg szemei, kiegyenesedik dereka, ezzel pedig távolabb kerül Garridotól. Nem hiszi el, amit hallott. „Már nem a banda jelent rá fenyegetést” - visszhangzik elborult agyában, miközben legszívesebben felgyújtaná a férfit. Egyből úgy érti, hogy már nem a körülöttüklévőktől kell megvédeni a lányt, hanem egyenesen Garridotól és igen, ez teljesen reálisnak tűnik, hisz Luna most vallotta be a kolumbiainak, hogy nyomoz a banda után és sikereket is elért. Logikus hát, hogy Garrido mihamarább meg akarná ölni a lányt, pont, mint múltkor, hisz Qadirt is erre intette. Bizony, ez annyira szíven ütötte anno Qadirt, hogy most is belehallja Garrido szavaiba. A halálos fenyegetésre pedig nem kérdez többet, ezzel a baj egyre csak fokozódik.
- Ez nem gyengeség, Marcos! A családomról beszéltem neki, nem a bandáról, fogd már fel! Mert az előbbiről joga van tudni, az utóbbiról nem! Szóval csak ne oktass te ki engem! - Ő, pont ő akarja megmondani neki, hogy milyen normális szülőnek lenni? Sosem tapasztalta meg. Szemére hányhatná, hogy ő mennyire elgyengült, amikor meglátta az anyját, de nem teszi, mert akkor egyértelműen vér folyna, ismeri már ennyire a férfit. És az a baj, hogy magát is…
- El fogom vinni innen. A ceremónia után. - Nem nyit vitát, pláne nem spanyolul. Inkább gondolják azt, hogy bunkó, amiért itt hagyja a többieket, itt hagyja az unokaöccsét ezen a napon, de ők tudnak vigyázni magára Qadirtól függetlenül is, megvan mögöttük a biztonsági szolgálat. De Luna nem tudja megvédeni magát, pláne nem ettől az őrülttől.
Kell néhány mély levegőt vennie, hogy újult erővel tudja még elkapni a Lunától távozó párt. Már a megjelenésükkor kiszúrta, hogy a férfi lehet a hirtelen bejelentett vendég, ezért tartja magát az elszántságához, hogy megkörnyékezze őket. Viszont teljes kudarcot vall a figyelme, így semmilyen információt nem jegyez meg az egyébként teljesen sablonos csevegés során, mivel szemei és fülei leginkább a tarkóján díszelegnek. Nem hall minden szót tökéletesen Lunáéktól, de a lényeget - sajnos - még így is elkapja.
Tudja, hogy személye elleni támadást hajt végre Garrido, amikor az apjáról faggatja a lányt. Kíváncsi lenne, hogy mit reagálna akkor, ha Qadir is elmenne nélküle Kolumbiába, hogy az unokatestvérével tárgyaljon, helyette. Ezek a viselkedések nem csupán társvezetőkként nem állják meg a helyüket, hanem az egykor létező barátságukat is eltemeti. Miért csinálja ezt vele Garrido? Miért akar mindent felégetni közöttük? Miért akarja megölni a lányát az apja testén keresztül? Őt már nem ismeri.
Az sem kerüli el, hogy már nyílt titok, hogy Luna nyomoz utánuk. Pontosan tudja, milyen gúnyos játékot űz a lányával, mire egy pillanatra feléjük is fordítja a fejét. Az egyetlen egy ok, hogy nem lép közbe, az az, hogy Luna arcáról nem épp a félelmet olvassa le. Fél Qadir helyette is.
Kezet fog újra a vendégekkel, még valami választ hozzátesz, majd útjukra engedi őket, miközben egyetlen egy szót hall ki Garrido hangjából: az ágyat. Erre már ingerülten fordul feléjük, észre sem veszi, hogy bátyja időközben újra felbukkan tőlük három-négy méterre. Kész arra, hogy kimentse a lányát ebből a helyzetből, így teljesen ledöbben, ahogy végignézi annak reakcióit, mimikáit, testbeszédét és persze… nem hallja tökéletesen a direkt suttogó szavakat, de van egy elképzelése a hangokból ítélve, hogy mit súghat ennyire erotikusan annak az embernek a fülébe, akiről Qadir meg van győződve, hogy meg akarja ölni.
Nem lép közbe, nem, mivel úgy érzi, hogy a neuronjai szép fokozatosan mondják fel a szolgálatot és teljes lénye darabjaira hullik. Összetörik benne valami. Valami, ami talán sosem volt és most sem teljesen érti, hogy mi ez az érzés. Már nem érez agresszív dühöt mellkasában, a megdöbbenéstől lelassul és vegetál, áll és nézi Lunát, miközben körülötte Milak elkezdi a ceremónia helyszínén kirakott díszes székek felé terelni a násznépet.
Ők is elindulnak, Qadir visszatér a valóságba, azonban még megragadja Milak vállát, mond neki pár szót, ami látszólag nem tetszik az idősebbnek, majd a tömeg mozgásával ellentétesen nem a díszes kertbe, hanem az épületbe távozik.
Eljutott arra a pontra, hogy érzi, nem bír normálisan gondolkodni. Össze kell szednie magát, ehhez pedig a közeli mosdó ad neki menedéket. Megmossa az arcát és fúj kettőt a mosdókagylón támaszkodva. Nem áll össze neki, hogy miért támadja ennyire Garrido, látszólag nem tett semmit ellene. Hiába fél, hogy Qadir a lánya miatt rossz döntéseket hozna, ennyire mégsem lenne joga beleszólnia az életébe. A lánya és az ő életébe.
Még azelőtt ér ki a ceremónia helyszínére, hogy a menyasszony megjelenne, így van ideje leülnie immáron újra erős, érzelemmentes arccal az első sorban számára fenntartott helyre. Feltűnik neki, hogy nincs még helyén a ceremóniamester, feltételezi ezért sem túl nyugodt Tiger, de figyelmét a fiúról a bátyja tereli el ahogy közelebb hajol Qadirhoz.
- Baj van? - Visszanéz az idősebbre és látja bátyán, hogy ezúttal tényleg aggódik érte és nem az esküvőt félti egyedül. Egy pillanatnyi tétovázás után megrázza fejét.
- Nincs. Megoldom. - Mi mást mondhatna? Viszont így higgadtabban talán már egy kicsit ő is kezdi elhinni, hogy így lesz. Túlreagálta valószínűleg, bár ez mit sem mentesíti Garridot a kegyetlen tetteitől. Ugyanakkor lehet, de csak lehet, hogy nem feltétlenül akarja megölni a lányt és csupán Qadir félelme gondolta bele szavaiba ezt. Mindenesetre a ceremónia után sokkal higgadtabbnak kell maradnia, még akkor is, ha a olyasvalamit tapasztal a lányától, amiről legszívesebben sosem akarna tudni.

Qadir valaszan csak elmosolyodom. Valojaban fogalmam sincs, hogy mi baja velem a testverenek, elvegre sosem tettem keresztbe neki -  nem gyujtottam ra az ettermet -, ahogy Qadirt is mindig tamogattam. Kiveve persze most, amikor a lanyarol van szo. Nem en sodrom veszelybe azzal, hogy nyilvanos helyeken csevereszek vele, hanem o maga. Aki az en oldalamon latja, pusztan egy kurvat lat benne, akivel eltoltok egy kellemes estet es ennyi, azonban Qadir teljesen mas eset. Mindenki tudja, hogy ez nem az o mufaja, tehat ha valakivel tobbszor is osszefut, az valoszinuleg fontos szemely. Valaki, aki ertekes lehet. Es mindketten tisztaban vagyunk vele, mik tortenhetnek az ilyen emberekkel. Nem nehez kitalalni.
Gondolatmenetembol Tiger neve zokkent ki, meghozza nagyon gyorsan. Mely lelegzetet veszek, majd tekintetemet szep lassan Qadirra emelem. Az arcomrol jelenleg tokeletesen leolvashato a duh es a csalodottsag. A no megis honnan a picsabol tud Tigrol? Ennyire hulye nem lehet az apja. Megis miket mondott meg neki ezen kivul? Mi a tokombe avatta meg be? Es volt kepe azok utan ram mutogatni? En legalabb nem hazudtam, bassza meg. A legszebb, hogy meg ezt sincs idom megemeszteni, mert a kovetkezo szemely akit szoba hoz, az nem mas, mint a nagyanyja. Ezek utan legszivesebben nevetnek egy jot, mert egyszeruen kurvara nevetseges es fajdalmasan alszent. Nem is ertem, miert nem mutatja be az egesz csaladnak.
- Igazan? Milyen kar. Szivesen talalkoztam volna vele is. - huzodik gunyos vigyor az arcomra. Nem surun kerult szoba az anyja, de megnyugtat, hogy a kedves lanyaval meg ezt is kivesezik. Mi a fasz van veled, Qadir?!
- Netan ismered Tigert? - immar egyenesen a no szemeibe nezek. Latni akarom, mit arulnak el. - Vagy esetleg Qadir emlitette? - kerdezem egy halvany mosollyal az arcomon. Mar nyoma sincs rajtam csalodottsagnak vagy duhnek. Egyszeru, oszinte kivancsisag vette at a helyuket. Ha nem ismernem magamat, meg en is elhinnem, hogy csak errol van szo. Ezt a kepessegemet tokelyre fejlesztettem. Az emberek azt latjak rajtam, amit lattatni akarok. Nem tobbet es nem kevesebbet. Eme szinfalak moge pedig meg Qadir sem lathat be. Csupan egyszer vetettem hibat. Akkor, amikor megtalaltak anyamat.
Amikor szoba jon az alkohol, en mar reg egy spanglin agyalok, de egyelore azt is elfelejthetem. Enyhen szolva kicsit megkonnyebbulok, mikor Lunat leszolitja egy cuki parocska. Igy legalabb van nehany szabad percunk a jo oreg cimborammal.
- Nem a banda jelent ra fenyegetest. Mar nem. -  celzok ezzel arra, hogy hala neki, ezek az emberek most mar inkabb a baratai. Ok azok, akik mellett biztonsagban lehet a jovoben. Akiket raallitunk, ha szukseges.
- Inkabb azok miatt aggodj, akik reszben neked koszonhetoen talan mar celba is vettek. - tolem nem kell tartania. Ha vegezni akartam volna a lanyaval, akkor mar nem lenne az elok soraban, ezt o is tudja. - Hogy en? - nevetek fel. - Nem az en anyamrol beszel! Es nem is az en unokaocsemrol! Tudtam, hogy elgyengulsz majd, de azt nem, hogy ennyire. Pontosan ez az, amitol tartottam, Qadir. - nezek egyenesen a szemebe. Ez a beszelgetes akkor er veget, amikor az a bizonyos par tovabb all, Luna pedig egyedul marad. Szo nelkul a nohoz setalok, majd arcomra egy mosolyt varazsolok.
- Ez igy is van. - termeszetesen eddig is erdekelt a no, de azon a bizonyos ejszakan - nehany ital es spangli utan - valahogy magasrol tettem volna a csaladjara es minden egyebre is. Nem titok, hogy nem beszelgetni szerettem volna es ugy latszott, nem is zavarja.
Erdeklodve hallgatom a tortenetet, melyet mar ismerek - jobban mint o -. - O, sajnalom.. Az igazi apaddal sosem talalkoztal? Vagy nem voltal ra kivancsi? - ezt mar csak Qadir kedveert is megkerdeztem. Erdekel, akarta e valaha azt az embert, aki lemondott rola.
Kerdeset hallva elmosolyodom es ugy dontok, valasz elott ontok magamnak egy kis whiskyt. Miutan megnedvesitettem a torkomat, a no szemeibe nezek. - Ez rendkivul egyszeru. Sok no vesz korul, de.. - tartok egy kis szunetet. - Tudod.. egyikuk sem jatszik nyomozosat. - iszom egy kortyot a hideg alkoholbol. - Szeretem a bator noket. - vonom meg lazan az egyik vallam. Azt jobbnak latom nem hozzatenni, hogy altalaban vegzek veluk. - Es most en jovok. - poharamat az asztalra helyezem. - Lefogadom, hogy mar akkor tudtad, ki vagyok, amikor az agyamba bujtal. Te mit szeretnel tolem, Luna? - a hangom nyugodt, nincs miert tartson tolem. Barmit is felel, Qadirnak nem kell temetnie.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Még az is megfordul fejében, hogy Garrido pont azért hozza Lunat az esküvőre, hogy nyomást gyakoroljon Qadirra és így kényszerítse rá, hogy tényleg megváljon tőle, netán, ha nincs más mód, megölje. Ő azt hitte, hogy megállapodtak arról, hogy ez nem fog megtörténni. Túlságosan eldurrant az agya ahhoz, hogy tökéletesen összerakja a képet és elnyomja haragját, így hát Garrido minden válaszában támadást lát. Ahogy nem csak a szavaiban, hanem mozdulataiban is, meg van győződve, hogy csak azért karolja át a szeme láttára, itt előtte alig egy méterrel a lányára, hogy fokozza Qadirban az agyvérzést. Miért? Miért akarja ezt? Túl veszély ilyen mértékben megaláznia és provokálnia Qadirt, nem csak azért, mert mérgében olyat tehet, ami fizikailag visszafordíthatatlan, hanem mert ezzel kettejük jövőképe is teljesen átrendeződne. Lényegében most kezdi Marcos felszántani mindazt, amit New York-ban teremtettek.
Szemei beszűkülnek, egyúttal pedig dühe fokozatosan alakul át. Részben csillapodni kezd a szívverése, a benne dúló energia pedig átalakul valami sokkal sötétebb érzéssé. A lánya menti ki ebből az állapotból, mert feleszmél, hogy nem akarja, hogy így lássa őt Luna. Nem szeretné, ha félne tőle, úgyhogy próbálja higgadtan és kedvesen üdvözölni, a farmra tett bókjára pedig előveszi jól begyakorolt üzleti mosolyát, mellyel bólint, hogy megköszönje a kedves szavakat. A mosoly addig tart, amíg szóba nem hozza Garrido a bátyát.
- Mivel nem szoktál perzsa ételeket fogyasztani - téríti el a témát semleges irányba, nem akarja feltárni Luna előtt, hogy egyébként Milak nagyon nem kedveli Garridot, még ha nem is különösebben ismeri. Ezzel együtt pedig nem bánja, ha Luna megtudja, hogy Milak egy szakács, akinek semmi köze a banda ügyeihez, úgyhogy megspórol a lánynak egy kört, hogy elkezdje őt is megkörnyékezni és kikérdezni. Kivéve persze, ha Luna tényleg szereti a perzsa kaját.
Az esküvőt részben ő is szervezte, de inkább a biztonságért felelős. Milyen vicces, hogy Garrido egy húzásával elérte, hogy innentől Qadir figyelme ne az esküvőre, hanem csakis lánya épségére szegeződjen. Mire készül? Reméli semmire, ha itt bárki meghal azzal Garrido is fontos embereket veszít. Bár kérdés, hogy ez számít-e, elvégre Kolumbia trónfosztásban gondolkodik, ki tudja, hogy Marcos miről egyeztetett már az új drogbáróval a háta mögött. Hosszú idő után most tényleg azt érzi, hogy tartania kell egykori barátjától.
Ezen gondolatokból ébresztik fel őt Luna szavai, pontosabban az általa kimondott név, de szintén kirázza a hideg, ahogy az anyját említi meg. Kérdőn néz a lányra, nem úgy, mintha nem tudná, miről beszél, hanem inkább, mint aki nem érti, hogy ezt most miért kellett, miért sodorja saját magát is veszélybe azzal, hogy tudatja Garridoval, ismeri Tigert is és Qadir anyjáról is tudja, hogy New Yorkban van. Pláne annak tudatában, hogy szerinte még Marcos sem tudott arról, hogy Qadir anyja (is) a városban lakik. Ami viszont nagyobb ütésként éri, az az unokaöccse neve. Még egyszer a farm határát jelző kapura pillant, így távolból is látja, hogy bizony a kérésének megfelelően valóban nincs kint a pár neve. Márpedig eddigi találkozásaik alkalmával ő biztosan nem mondta ki Tiger nevét.
Visszapillant a lányra, tekintetéből pedig leolvasható a ridegség és az, hogy átlát Lunán, tudja jól, hogy nyomozott utána. Ezzel önmagában nincs is baj, mert eddig is tisztában volt vele, de ez most olyan mélység már, aminél tényleg meg kell állnia. Szigorú szemei is ezt éreztetik vele, de ennél többet itt és most, a ceremónia előtti percekben nem tud tenni, így Garridora pillant. Elsősorban azért, hogy valahogy kiolvassa reakcióiból, hogy tőle tudta-e meg a nevet és ha beigazolódik, hogy nem ez történt, akkor pedig rezzenéstelen arccal veszi tudomásul, hogy most ezzel elég nagy bajba sodorhatta magát Luna. Legalábbis ki tudja, mik Garrido tervei, de őszintén szóval már abban sem biztos, hogy Qadirt élve akarja látni. Márpedig, ha Qadir halott, Luna is az. Viszont valamit válaszolni kell azután, hogy a lágoló indulatok között érezhetően megfagyott a levegő.
- Igen, Tiger - fúrja újra tekintetét Luna szemeibe, ezzel próbálja ráébreszteni, hogy itt most nagyon vigyáznia kell, hogy kinek mit mond és azt hogyan fogalmazza meg. Qadirral szemben anno bármennyi hibát elkövethetett, de itt viszont élesben megy minden, nem hibázhat. - Ő nincs itt. Nem igazán bírta volna fizikailag ezt az eseményt. - Ez egyébként teljesen igaz, Milakkal úgy beszélték, hogy jobb, ha nincs itt, mert nem tudnának rá vigyázni. Egyelőre azt se mondták meg neki, hogy lesz esküvő és nagyon reméli, hogy Tigernek is volt annyi esze, hogy ezt nem közölte vele. Annak tudatában viszont, hogy Luna itt van, összeteszi a két kezét Qadir, hogy tényleg nincs itt, mert akkor vége lenne a titoknak, az anyja felismerné a Luna és Qadir közti kapcsolatot, hiába nem tudná értelmesen felfogni, hogy ez hogy történhetett. Ahogy Luna is összerakná a képet, amint megtudná, hogy az anyját is Zamiranak hívják. Ez a véletlen most megmentette őt a lebukástól.
Úgy érzi, jobb, ha nem vesz el egy újabb alkohollal teli poharat, úgyhogy csak leteszi a kezében lévőt, ami a csodával határos módon nem repedt meg markában. Szeme sarkából nem hajlandó elveszíteni Lunát, viszont egy pillanatra fellélegez, amikor Tiger féltestvérével és annak párjával áll le beszélgetni, ennek megfelelően hátrébb is lép, hogy ingerülten Garridora nézzen. Persze a kolumbiainak is hasonló szándékai vannak.
- Felelősségre vontál, hogy ne engedjem közel a bandához, erre idehozod mindenki közé? - folytatja suttogva ugyan, de kemény, dühös hangsúllyal szintén spanyolul, mert ezt kevesebben értik és egyúttal abban bízik, hogy Luna se beszél spanyolul. Tekintete sűrűn ingázik a körülöttük lévőkön és persze Garridon is, mert bizony a szemébe néz, hogy lássa a kolumbiai is, nem riad vissza a következményektől, amiért hátba támadta. - Most baszol el mindent! - súgja még oda, miközben látja, hogy Luna mellől eltávolodnak a vendégek. Mindent elcsesz, töbebk között Qadir életét, a banda létezését, az üzletet és a barátságukat is.
Míg Garrido visszamegy Lunához, ő az általa nem ismert személyekre, vagyis Tiger féltestvérére pillant, végigméri, különösebben nem foglalkozik a szőke hajú lánnyal, de a sráccal annál inkább. Ő is egy hirtelen bejelentett vendég, de legalább bejelentett, nem úgy, mint Luna.
A távolodó pár után lép, hogy ő is üdvözölje őket az előbbi beszélgetéshez képest látszólag már kellemesebb társaságként. Könnyebb megjátszania magát, hogy nem Garrido és a lánya szemeibe kell néznie. Kezet fog velük, bemutatkoznak egymásnak ők is, de még így sem távolodott el annyira a lányáéktól , hogy ne érje sokkoló áramütésként Luna családjáról említett szavai. Ettől aztán még gyorsabban kezd vernie szíve, úgyhogy feltesz egy olyan kérdést a beszélgetőpartnereinek, amire hosszabban kell válaszolniuk, így neki van lehetősége még hallgatózni. Ki akarja fülelni, hogy miért hozta el magával Lunát Garrido, merthogy ezek szerint nem a lány fűzte meg társát, hogy körbeszimatolhasson a bandatagok között. Ez történetesen nem nyugtatja meg Qadirt, épp ellenkezőleg, torkában dobog szíve, amiért Luna sem tudja Garrido indítékait. Pedig sokkal könnyebben tudta volna uralni a helyzetet, ha Luna nyomozós játéka ellen kellene védekeznie, így viszont fél, hogy baja eshet a lányának.

Szememet vegigfuttatom a tomegen es biccentek nehany ismeros arcnak, de nem foglalkozom veluk sokaig. Figyelmemet eszemben sincs nekik szentelni ma este. Hulye is lennek.
Qadir reakcioja nem lep meg, pontosan erre szamitottam, bar fogalmam sincs, miert olyan duhito ez szamara. A lany nem tunt el a varosbol, tehat szabad preda. Megis mire szamitott?! Majd en is tavolrol figyelem? Ennel jobban ismerhetne. En a tettek embere vagyok, ez mindig is igy volt. Ha valami kell, azt meg is szerzem. Elore figyelmeztettem, ahogy latom, feleslegesen. Luna szep lassan celpontta valik, ugyhogy akar meg is koszonhetne, hogy majd vigyazok ra.
- Sejtettem. - mosolygok kedvesen. Ha nem lenne, gondoskodnek rola, hogy felszabaduljon nehany hely. Ket hulla ide vagy oda, igazan nem szamit. A menyasszonynak fel sem tunne.
- Jol van, ne feszulj be, amigo. - egyik kezem Luna derekara kuszik, de eskuszom nem azert, hogy felhuzzam az apjat. Pusztan szeretem tudatni az emberekkel, hogy mi az, ami hozzam tartozik, ami csakis az enyem. A not garantaltan kerulni fogjak, mert egyik vegtagjukat sem szeretnek elvesziteni. Az emberek mar csak ilyenek.
Mikozben Qadir beszel, igyekszem komoly arcot vagni, de egy ido utan megjelenik egy apro mosoly a kepemen. Ketlem, hogy lenne itt annyi pia, ami ot lenyugtatna, de azert jol hangzik ez a kis mese es Luna talan el is hiszi.
- Csak szerenykedik. - mondom a csinos kis kiseromnek. - Reg lattam a batyadat.. - vagy ezer eve. Azt hiszem, valamiert nem birja a kepemet. Van ilyen, nem tragedia. Bar Qadirhoz beszelek, szemeimet megis Lunan legeltetem. Igen, van benne valami.
- Mihez lenne kedved? - kerdezem a notol egy jatekos vigyor kisereteben. Egyertelmu, hogy nem arra vagyok kivancsi, mit inna vagy mibol csipegetne, de persze jelenleg szo sem lehet masrol. Nagy banatomra. Vegul megkoszorulom a torkom es amikor Luna massal van elfoglalva, Qadirhoz fordulok.
- Que pasa? - valtok szandekosan spanyolra. - Mar megint mi nem tetszik? Talan ez sem jo? - folytatom, mikozben probalom megfejteni az oreget. - Ugy viselkedem a hijaddal, akar egy kibaszott lovag. - teszem hozza halkan - bar legszivesebben uvoltenek -, majd fakepnel hagyom es a nohoz lepek. Ossze kell szednem magam, most kivetelesen nem borulhat el az agyam.
Az oramra nezek, meg van egy kis idonk. Ket ujjammal vegigsimitok a no karjan, kozben a szemeit furkeszem. - Meselj magadrol. - kerem lagy hangon. - A csaladod is itt el? - billentem oldalra a fejemet, kozben tovabb cirogatom. Tudom, hogy egyelore nem bizik bennem, ami normalis, de ennek meg kell valtoznia. Meghozza nagyon gyorsan.
Veletlenul kiszurom Tigert, aki epp csevereszik valakivel. Szivesen odamennek hozza, ha nem lenne partnerem. Biztos vagyok benne, hogy megerti a helyzetet. Szegeny gyerek.. Remelem nem banja meg a donteset. Isten segitse.

@Luna Zamira Sackler & @Marcos Diego Garrido If you don't fall down, you aren't trying hard enough.

“If you can learn to endure pain, you can survive anything. Some people learn to embrace it- to love it. Some endure it through drowning it in sorrow, or by making themselves forget. Others turn it into anger.”

Qadir elég sok energiáját és idejét beletette ebbe az esküvőbe. Úgy érezte, hogy az ő kötelessége megadni a biztonságot és a lehetőséget a rokonának, hogy olyan napjuk legyen, amilyet megálmodtak. Ismerve Tigert, ez leginkább azt jelentette, hogy ne történjen semmi káosz, felhajtás, verekedés, vagy támadás. Nagyon sok bandához tartozó személy van egy kis helyen, akiket el lehet tüntetni például egy jól elrejtett bombával, vagy egy rajtaütéssel. Ez nem történhet meg, így hát Qadir sok éjszakát végig egyeztetett, többször megfordult a farmon is, hogy megjegyezzen minden apró részletet. A meghívottak névsorát kívülről tudja, persze, azért nincs nehéz dolga úgy, hogy az emberek 95%-át személyesen majdnem napi szinten ismeri. Viszont a maradék 5%, azok elősorban barátok, barátnők, akiknek szintén utánuk nézett. Mindenki tiszta, egyedül egy személyről nem tud még teljes mértékben meggyőződni, egy utolsó napokban bejelentett férfiről, aki állítólag Tiger féltestvérének a barátja. Vele még azért szkeptikus, így hát Qadir szeretné rajta tartani a szemét az esküvő folyamán.
- Uraim, megjött az első vendég. - Nyitnak be a farm főépületének számukra lefoglalt szobájába, ahol a háromból két Abbar készülődik.
- Köszönöm! - feleli míg mandzsettáját gombolja be, a hír hallatára pedig gyorsít ujjainak mozgásán, majd a bátyjára néz.
- Hagyd meg a fiadnak az idegeskedést - szólal meg anyanyelvükön teljesen nyugodt hangon Qadir, majd magára veszi az öltönyét. A testvére, Milak halántékán már a második izzadtságcsepp jelenik meg, míg az ablakon keresztül nézi a felállított oltárt. Qadir persze ezt lerendezi magában gyorsan, hiszen tudja, hogy Milak nem érzi jól magát ezen emberek társaságában. De hogy ne az ő emberein járjon az esze, figyelmezteti a bátyját, hogy neki is van felelőssége.  
- Megvan minden étel, ahogy beszéltük? - Bólint, igaz alig láthatóan, de a bátyja bólint. Milak étterme rendezi az esküvő ételeit, Dominique cukrászdája pedig a süteményeket, így biztosítva van az is, hogy nem lesz mindenki megmérgezve.
- Megnézem a fiamat. - A nyekergő ajtó csukódása után még Qadir is kiles az ablakon mielőtt ő maga elhagyná a szobát, hogy fogadja a vendégeket. Pontosabban felügyelje a vendégeket.

Szépen gyűlik a násznép, akikkel pedig nem Tiger vált pár szót, azt Qadirék üdvözlik. Milak épp megveregeti egy jól elsütött vicc után az egyik kölyök vállát, míg Qadir tekintete Tiger kiakadó pillantásával fut össze. Néhány másodpercnyi szemkontaktussal megbeszélik, hogy nincs baj, vagyis nem olyan, ami Qadirt érintené, úgyhogy az idősebb Abbar tekintete tovább fordul az érkező fekete Maserati irányába. Ismeri ezt az autót. Szemével leköveti a leparkoló, majd a kocsijából kiszálló Garridot, miként az anyósüléshez sétál és kinyitja az ajtót. Ezt már nem érti, mivel úgy tudta, Marcos egyedül érkezik, azonban ahogy megpillantja a vörösruhában pompázó lány arcát, a testében keringő közel négy liter vére mind a fejébe szökik. Elsőre lefagy, nem hisz a szemének, próbálja szemeit felülírni és meggyőződni arról, hogy csak beképzeli a lányát. Megváltozott kisugárzását persze Milak is észreveszi mellette, aki erre szintén az érkezőre pillant. Utálja azt az embert, mégis végigfut hátán egy ideg, ahogy az öccse váratlanul kifakadó perzsa szavait meghallja.
- Kibaszott mocskos állat! - A mély, kegyetlenül dühös és sértett szavai után fogait annyira össze kell szorítania, hogy az álkapcsa belesajdul. Milak nem érti, de nem hülye ember, ezúttal a lányt nézi meg jobban.
- Felgyújtom egész Kolumbiát! - fordul meg Qadir és nem kell sok ahhoz, hogy majdnem megrepessze az öklében szorított poharát. Hosszú idő óta először elönti a pánik, miközben újra végignéz a már megjelent násznépen és realizálja, hogy milyen közegben kell látnia a lányát. El sem hiszi, hogy ez tényleg megtörténik. Akkora gyomros ez neki, hogy még nem tért magához és nem bírja feldolgozni, hogy Garrido, a társa, az állítólagos barátja így hátba döfi. Szerencsére Milak agya még a helyén van, így öccse után kap, megragadja öltönyét és egyetlen határozott mozdulattal rántja helyre Qadirt.
- Ki a lány? - kérdi továbbra is perzsa nyelven, hiszen ezt a beszélgetést most nagyon nem kellene, hogy más is értse, de Qadir még mindig fogát szorítja, míg valahogy próbál oxigént juttatni a tüdőjébe pár tudatos lélegzetvétellel, úgyhogy Milak erősebb és keményebb hanggal folytatja.
- Ki az? Zamira? - Sosem látta a lányt, csak tudja, hogy van Qadirnak egy lánya és az anyjukról nevezte el, de ahogy közelednek feléjük és a lány arcvonásai egyre jobban rajzolódnak ki számára is, úgy észreveszi a hasonlóságot. Megelevenedik Milak előtt a múlt és az anyja kinézete, akire még gyerekkorából emlékszik vissza. Qadir szemei szikráznak, legszívesebben ellökné testvérét magától, de a csalódottság fájdalma még mindig megbénítja. Viszont elfogyott az idejük, feléjük közelednek és ezt Qadir is érzékeli, úgyhogy visszaemeli gyilkos tekintetét Garridora. Egy dolgot tud tenni, bekapcsol a problémamegoldó tudata és átfuttatja agyán, hogy mik azok az információk, amikről mindhárman tudnak.
Nem felel Garrido köszönésére, ellenben úgy néz rá, hogy a mellette álló testvére abból a pillantásból már tudja, hogy elvesztette ma estére az öccsét, de lehet az esküvőnek is lőttek, ha ezek ketten egymásnak feszülnek, úgyhogy idegesen tovább áll. Egyetlen szerencséje, hogy Milak mindig is csak mázlistának gondolta az öccsét és nem tehetségesnek.
- Biztosan lesz még egy szabad szék és tányér - mosolyodik el Qadir valahol az őszinte „kurvaanyád” és a profi üzletemberhez méltó „nem, dehogy gond” mosoly egyvelegével. Teljes mértékben biztos benne, hogy mindhárman tudják, hogy mindenki ismeri a másikat, ezen a napon pedig, ha megfeszül sem fogja tudni elhitetni Lunával, hogy nem ismeri Garridot, úgyhogy a jelenleg is eldurrant agya azt súgja neki, hogy egyszerűsítsék le ezt a játékot mielőtt még túlbonyolítanák.
- Igen, szerintem se fáradj, mindenki ismer mindenkit - feleli már egy fokkal normálisabb hangon Garrido bemutatására, mondván, hogy ne játssza már a bohócot, még ha cirkusszá is akarja változtatni az esküvőt.
Idegességét meghazudtoló gyengédséggel kezet fog Lunával. Nem a lányára mérges, nem fogja őt büntetni, bár meg kell jegyezni, hogy nem is az ő lánya lenne, ha ne tudta volna elérni, hogy Garrido behozza őt a katlan közepébe, ahol aztán ifjú újságíróként kedvére faggathatja majd a drogbanda részeg tagjait. Egyenesen fenomenális! Minden erejével azon van, hogy a Lunát távoltartsa a bandától és ezáltal önmagától is, a saját lányával képes volt megszakítani anno minden kapcsolatát, majd részben feldolgozta, hogy Garrido arra kéri, ölje meg a saját lányát, erre  ez a barom ideállít vele és összeereszti a banda legelvetemültebb tagjaival. Ezt nem fogja lenyelni és nem is fogja hagyni és mégis, úszik a büszkeségben, hogy a lánya mennyi mindent el tud érni és mi mindenre képes. Fülében még visszhangzik szívverése, de a lüktetések között is beszűrődnek dobhártyájába Luna szavai, ami arra készteti őt, hogy szedje össze magát.
- Mondjuk úgy, hogy az esküvő végére bizonyára jobban leszek. - Pontosan tudja, hogy nem veheti semmisnek a feszültségét, ennyire azért nem jó színész, úgyhogy nem hazudik. - De Luna, te érezd jól magad, az unokaöcsém esküszik. Elvileg remek lagzinak nézünk elébe - érinti meg lánya karját közvetlenül a válla alatt, majd mielőtt meginná pohara megmaradt tartalmát, visszapillant Garrridora, akinek tekintetével egyértelműen azt üzeni, hogy ez kettejükre nem vonatkozik. Ami őket illeti, nekik valószínűleg nem lesz remek immáron ez az esküvő, ha már ilyen szépen elbaszott mindent Garrido. Nem csak az a baja, hogy itt van Luna, hanem az is, hogy erről a tervéről semmit sem szólt neki Garrido, pedig pontosan tudja, hogy az apja. Ezek után már abban sem biztos, hogy az eddig barátjának hitt személy nem fogja őt holnap kivégezni.  
- Részben. Javarészt a menyasszony és a bátyám érdeme a mai nap, én csak besegítettem, amivel tudtam - feleli halvány mosollyal az arcán. Vagy tán azt akarja hallani ez a rohadék a kérdésére, hogy igen, ő szervezte meg annak a kibaszott sok fegyveresnek jelenlétét, akik a farm könyékén járőröznek?
- De talán az én számból is hitelesen hangzik, hogy gyertek, igyatok, egyetek. - Fordul a ceremóniahelyszín mellett tálalt üdítők és sütemények felé, melyek között alkoholos is van, Tiger kérésére.

Megmondom oszinten, ez az eskuvo legalabb annyira hianyzott, mint egy haboru a mexikoiakkal. Idejet sem tudom, mikor voltam utoljara ilyen csodas kis esemenyen, de - foleg - Tiger kedveert felretettem mindent es megtiszteltem oket a jelenletemmel. Neha azt kivanom, bar ne allna olyan kozel a sotet szivemhez es legalabb annyira tennek ra, mint a tobbiekre.
A legjobb es legtapasztaltabb embereinket kuldtem a helyszinre felugyelni. Nem ezert fizetek nekik egy halom penzt, de igy legalabb majdnem biztosak lehetunk abban, hogy nem lonek minket szitava. Innen sem kopo, sem pedig rivalis nem hianyzik, ugyhogy igyekszunk oket nagyon tavol tartani.
Nem igazan tudtam, hogy mi hianyozhat az ifju parnak, igy kisse bajban voltam az ajandekokkal. Aki ismer, az tudhatja, hogy nem vagyok jo ezekben. Talan altalanosban tortem ilyesmin az agyam, amikor a karacsonyi sorsolason egy kis torpe nevet huztam ki a cuki mikulas sapkabol. Ruhelltem azt a toketlen konyvmolyt.
Vegul Tiger egy nagyon erdekes es egyedi festmennyel gazdagodott - amit remelhetoleg egyszer majd megfejt -, Dominique pedig akkora nyakeket kapott, amilyet meg a titanikos noci is megirigyelt volna. Utobbi amugy egyszeru es nagyszeru, csicsatol mentes. A kulonleges dragako az, ami olyan gyonyoruve teszi, na meg majd a gazdaja, de ezzel a szoveggel nem nekem kell dobaloznom. Csak azt remelhetem, hogy a nonek is tetszik majd. Ezek melle meg kapnak egy kulcsot, hadd elvezzek Kolumbiat is. Azt hiszem ennyi boven eleg lesz nekik. Ezeket termeszetesen elore lekuldettem. Nem szeretnem mindenhova magammal hurcolni indulasig.

Lunat nem kellett ketszer kerdezni, hamar elfogadta az ajanlatomat. A tokeletes ruhara volt szuksege, igy sajnos nem vegeztunk negyed ora alatt. Legszivesebben kovettem volna a probafulkekbe, de az uriember az uriember. Miutan megtalaltuk a ruhat es a hozza illo cipot, megleptem nehany szinten nem tul olcso ekszerrel. Az en szettemert csak be kellett ugranom az oreg szabomhoz, ez ot perc alatt le lett tudva. Azt hiszem most sok sztart megszegyenitenenk a voros szonyegen. Mikor vegre vegeztunk, beultunk a fekete Maseratimba es meg sem alltam a farmig.
- Felkeszultel? - kerdezem a notol parkolas kozben. Akad itt nehany auto, koztuk a tarsame is. Amint megpillantom, akaratlanul is elmosolyodom.
Kiszallok, megkerulom az autot, majd kinyitom az ajtot es kisegitem a holgyet. Mondtam en, hogy egy uriember veszett el bennem. Amint szetnezek, ki is szurom Qadirt. A karomat nyujtom Lunanak es ha o is felkeszult, akkor Qadir iranyaba haladunk lassu, komotos leptekkel. Mar csak azert sem sietek, mert a gyonyoru kiserom nem sportcipoben van es nem szeretnek balesetet. De persze a tarsamnak is szeretnek idot adni, hadd dolgozza fel a latottakat. - Van ismeros arc? - pillantok a nore. Termeszetesen ez koltoi kerdes volt. Tudom a valaszat, de tole akarom hallani.
- Hello Qadir. - huzodik felmosolyra a szam.
- Remelem nem banod, hogy plusz egy fovel erkeztem. - furkeszem a szemeit.
- O, ne haragudj. Luna, hadd mutassam be az egyik kedves baratomat, Qadirt. Luna - Qadir, Qadir - Luna. - mutatom be oket egymasnak kedvesen mosolyogva, mintha edes tudatlansagban elnek. Nem tehetek rola, valahogy fel kell dobnom ezt az estet, na meg kivancsi vagyok Qadir reakciojara.
- Te szervezted? - Tigerbol nagyon nem nezem ki, maximum a menyasszonyra tippelhetnek.