-Én az egész mogyoróvaj jelenséget nem értem. Undorító a szaga, az íze, az állaga, ahogy és amivel eszik. Borzalmasan gány, undorító fostalicska szardarab retekség, aminek szerintem az se látja értelmét, aki a világra szabadította. Sós, de édes dolgokkal esszük… mi a fasz. Ez olyan, mint az ananász a pizzán. –még a hideg is kirázott, és kezdtem azt érezni, hogy a kórházban megivott kávé felfelé mászik a torkomon. Blöeh…
-Helyes, mert ha odaérünk, egy ilyen hagyományos kaját mindenképp be fogunk tolni. Atlanta-ban kurva jó éttermek vannak, és rohadt jól csinálják ezeket a kajákat. Az az igazi, amit ott eszel. Kiülsz a kurva nagy páratartalomba, a tomboló szélbe, hogy még a segglyukad se tudja eldönteni, hogy melege van, vagy szarrá fagy. Megeszel egy ilyen forró, koleszterinmérgezést okozó kaját, megiszol hozzá egy nagy pohár édes teát, azt’ csók’, meg is haltá’ a picsába. Legjobb. –már kurva éhes vagyok. Mindjárt megeszem a küszöböt is, ha nem készül el gyorsan a kaja.
-Oké, ez jogos. –úgy is levámolnám, ha már itt vagyok ideiglenesen, és előttem lenne a lehetőség. Csak ne reklámozza ezt a nővérének is, vagy sütne egy tálcával külön nekem is, amibe belekever valamit. Na, nem mérget, azt nem nézem ki belőle, de mondjuk cukor helyett sót vagy ilyesmi. A nők alattomosak tudnak lenni, főleg, akik védelmezni akarják egymást. Mintha nem ugyanaz lenne a célunk vele…
-Úgy érted, amikor minden más lófasz a mosásban van, és kénytelen vagyok előrángatni a seggemből a tartalék ruhatárat? –forgattam meg a szemeimet fintorogva. Utálom az öltönyt, nekem az túl merev és folyton az jut róla eszembe, hogy emberek többnek akarnak tűnni, mint amik. Pedig attól, hogy a kibaszott ruhád drága, te még kikúrt mód olcsó maradsz, amíg meg nem döglesz. Utálom a rinyálós, kompenzálós faszokat, akik azt hiszik, jobbak másoknál, mert felvettek egy öltönyt és egy drága cipőt. Pedig a köpetem többet ér, mint ők. De ha már a köpetem…
-Ha ráköpök a tányérra is nagyobb adag keletkezik, de… -újabb szemforgatás…
-…legyen. Egyszer adok neki esélyt. De! Akkor velem kell jönnöd. A haverokkal elég érdekesen néznénk ki ott. –bár annak is meg lenne a maga poén faktora. Talán egyszer bedobom egy unalmas szombat estére.
-De! Ha eljutunk egy ilyen helyre, akkor a bakancs marad. –attól nem vagyok hajlandó megválni.
A lakásomra tett találgatásai megmosolyogtattak. Eszemben sem volt az, hogy rejtélyeskedjek össze-vissza, egyszerűen csak nem tudtam volna jól megfogalmazni, hogy pontosan hol is lakom. Én kamu raktárnak hívom, szóval sose gondolkoztam a pontos leíráson.
-Pont ilyen. A nevéről fingom sincs, de azok a szempontok voltak fontosak, amiket te is felsoroltál. Fontos volt, hogy legyen sok a fény, mert nem akartam volna egész nap a villanyt égetni, ki is folyna a szemem. Se7en miatt fontos volt, hogy nagy legyen benne a tér, és ne egy pici lakás legyen, ahol alig férünk el, pedig szerencsétlen dög igazán nem egy nagy tétel abban a lakásban. –nagy testű, de helytakarékos, mivel vagy rajtam, vagy ha épp nem vagyok otthon, a kanapén fekszik.
-A saját ház kurva szép álom, csak tényleg geci drága. De ha házat vennék, tuti valami erdő közeli, nyugodt, mindenkitől távoli helyen lenne, de közel a városhoz, hogy azért ne érezzem a világ végének. –de azt nem vennék, csak… nem is tudom. Ha nem csak ketten lennénk, hanem legalább hárman? És nem a macskákra gondoltam…
-Ez alap volt. –vontam vállat. Dave tudja, hogy kurvára el akarok tűnni, és nem fog éjjel-nappal üzenetekkel bombázni.
-Még szép. Az a kocsi többet ér, mint az életem. –rengeteget güriztem, hogy megvegyem, és minden szempontból tökéletes. Gyors, hatalmas, van platója, öt személyes, és bírja a terepet is. Ha valami történne vele, kiherélném, aki tehet róla.
-Nem, majd ott hagyom, hogy szétlopják róla ma dolgokat, vagy magát a kocsit. Pfffffff. Amatőrnek nézel? –vontam fel a szemöldökömet egy elégedett mosollyal. Ha később váltani akar, akkor is jól jöhet, hogy el tudja adni és az árát az újba invesztálni.
-Jó. Legalább tudni fogja időben, hogy ne keressen. –bólintottam rá, miközben megemeltem a fazekat, hogy le tudjam szűrni a tésztát. Végre már baszki, kilyukad a kicseszett gyomrom.
-A sorozatra szavazok, de csak akkor, ha nem olyat akarsz elkezdeni, ami most jött ki, mert agyvérzésem lesz, ha nem tudjuk pörgetni a részeket. Sorozatokból minimum a kettő, de inkább több rész egy huzamban. –ebben is borzalmasan türelmetlen vagyok.

Emma Larson & Mark Reilly

- Te tiszta lökött vagy. - jót nevettem azon, amilyen elánnal képes volt kiakadni szerencsétlen mogyoróvajra is. "Aki a világra szabadította." A rendőrségen is sokan elhiszik magukról, hogy ők aztán fel tudják húzni a nagy Reilly hadnagyot, miközben még egy hülye kaján is felrántja magát. Nem nagy teljesítmény. Alapból hülye feltételezés, hogy Mark képes higgadt lenni. Ő mindenben temperamentumos és hirtelen. A quick-tempered kifejezés írja le őt és a vérmérsékletét a legjobban. Pillanatok alatt robban.
- Nem, nem olyan. Én is utálom a gyümölcsös húsokat, meg az ilyen sós-édes keveréseket. Tökéletesen egyetértek a "borzalmasan gány, undorító fostalicska szardarab retekség" jelzővel is, de azért a hawaii pizza nem bűn rossz. Csak eddig még nem ettél jót, ahol kellő jó ízléssel volt adagolva az ananász mennyisége. Ja és nem túlcukrozott, tocsogós konzerv szar volt. Tud az kellemesen harmonizálni is, bármily' hihetetlen. - nem viccelek.
- Nincs kifogásom ellene. - hogy ilyen helyi, "megdöglessz tőle" kajákat együnk. A munka mellett úgysem szoktuk halálra zabálni magunkat. Van hogy egész nap ki is marad, ha rohangálunk a bizonyítékok és a gyanúsítottak után. Hmm. Talán mégsem lesz olyan rossz kicsit kiszakadni ebből, és kiélvezni az élet egyéb területeit is.
- Kiizzadjuk a vérünket is, miközben összeragad a szánk, és a hajunkat lefújja a szél a fejünkről. Nahát. Pont, ahogy szeretem. Alig várom. - vigyorogtam rá. Forró kaja, cukros tea, szél. Micsoda nyerő kombináció. A hangomban egyébként nem volt semmi irónia. Tényleg vevő vagyok az ilyenekre. Legalább nem a megszokott rutin. És végre sikerült elérnem Marknál, hogy magától ontsa a lelkes sztorikat magából. Szeretem, amikor ilyen. Nem is tudom... felszabadult? Nem tudom, ez-e a jó szó rá. Semmiképp sem nevezném merev fickónak, inkább csak zárkózottnak. Nehéz áttörni a tüskés páncélján.
- Úgy értem. - az öltöny az öltöny. Tök mindegy, hogy a seggéből rángatta elő vagy a szekrényből.
Meglepve, de elégedett mosollyal vizslattam fel rá, amikor belement abba, hogy ad egy esélyt a hülye fine dining-os bohóckodásnak. Először azt hittem, rosszul hallok. Valamiért biztosra vettem volna, hogy rávágja, hogy dugjam fel magamnak a hét fogást. De nem így volt.
- Oké, nem gond. Örömmel veled tartok. - ezen ne múljon.
- De nekem is van egy feltételem. Egyszer a haverjaidat is elvisszük. Szerintem a világ legjobb vacsorája lenne. Nekem pedig a világ legjobb társasága. - inkább valami elcseszett rocker-metal motoros banda, mint hülye picsákkal sznoboskodni, akik csak a körmösökről és a szempilláikról tudnak magyarázni. Mark haverjainak biztosan ezerszer érdekesebb sztorijai vannak, amiket szívesebben hallgatnék. És valamiért azt érzem, hogy vennék a lapot és értenék a poént. Sőt, még jól rá is játszanának.
- A bakancs alap, Mark. Rosszul is lennék, ha meglátnálak valami makkos félcipőben fehér zoknival. Azt mondtam, hogy poén faktor, nem azt, hogy illúziórombolás. Nem megváltoztatni és belekényszeríteni akarlak valamibe, ami nem te vagy. Hanem újat mutatni, amitől eddig elzárkóztál. Aztán ha utálni fogod, többet nem mész, de legalább tudod, és nem csak hírből ismered. - az esélyt meg kell adni.
- Ne hívd már dögnek, légyszi. - forgattam meg a szemeimet.
- Se7en egy tök okos kutya, aki imádja a gazdáját, nem ezt érdemli. - ezt neki is be kell látnia.
- Hát egy ilyen házat én is bármikor elfogadnék. De ez sajnos nem olyan, amit egy fizetésből pár év alatt összehozol, még hitelre sem. Plusz még ott a felújítás is. Hamar repkednek a millió dollárok. Pedig a kocsinak is jobb lenne, ha a zárt udvaron, egy saját, másoktól mentes garázsban parkolna. Meg akkor nekem is lehetne kutyám. És egy hatalmas, árnyékot adó diófa hintával. - szép álom.
- Ez nem így van. Semmiféle kocsi nem ér többet az életednél. A múltkor láttam egy nagyon fasza, éjfekete Camaro-t, még Sierra-nak is átküldtem. De még az sem. Semmi sem. - vetettem rá egy türelmetlen, lesújtó pillantást. Beszél itt hülyeségeket.
- Nem. Csak abból indultam ki, hogy én a North Brother Island környékén találkoztam a szektával, ott is parkoltam, de mégis egy bronx-i kórházban ébredtem. Szóval benne volt a pakliban, hogy már rég szétlopkodták. És hogy senkinek se fog eszébe jutni, hogy elhozza onnan. Szóval köszönöm. - néztem rá hálásan.
- Amatőrnek nézel? - vágtam vissza a saját fegyverével.
- Nekem is agyvérzésem van a várós sorozatoktól. És két-három rész a minimum. - világosítottam fel.
Belekevertem a mozzarella szeleteket a kész szószba, hogy épp csak kicsit megolvadjon benne, de ne folyjon szét, aztán késznek is nyilvánítottam.
- Merjél, légyszi. Én sajnos ehhez béna vagyok. - a nagyobb mozdulatok mennek, de az ilyen finomabb dolgok elég robotosak.
- Még jó, hogy nem olyan kaját csináltunk, amit késsel-villával kell enni. Vagy pálcikával!! Éhen is halnék. - de vicces elképzelni, miket szenvednék.
- Mondom, mik vannak a sorozatos bakancslistámon, amiket már ezer éve el akartam kezdeni, és akkor válassz te egyet, amelyik neked is szimpatikus. - nekem mindegy, mert így vagy úgy megnéztem volna.
- Clark, Mr Mercedes, Castle Rock, 11.22.63. - ebből három Stephen King adaptáció.
- Illetve a 3 Body Problem, ami új. - ez még csak nemrég jött ki a Netflixen.
- Vagy ha nem bírod az ilyen horror, sci-fi, pszicho-thriller vonalat, csak szólj. Kerítek mást arról a listáról. - van ott vígjáték is. Valami őrült a Ted-ből is sorozatot csinált. Még nem láttam azt sem.

Mark Reilly & Emma Larson

-Aki gyümölcsöt meg ilyeneket rak a pizzára, azt kéne rávágni… -forgattam meg a szemeimet hitetlen undorral. Az nem arra a szerencsétlen tésztadarabra való, hanem egy tortára, mondjuk.
-De te csak egyél belőle sokat… -tettem még hozzá egy aljas félmosollyal. Bár van egy olyan érzésem, hogy ezt a „jóféle hawaii faszságot” sem fogom tudni megúszni, amíg együtt csövezünk. Vagyis… én csövezek nála.
-Megismerheted az igazi hillbilly életérzést. Nem azt a szánalmas, gusztustalan faszarcú sztereotípiát a fogatlan baromsággal, hanem az igazi és utánozhatatlant. –vontam meg a vállamat. Teljesen más a hangulata a „vidéknek”, mint New York-nak. Ő sem innen származik, szóval van összehasonlítási alapja, hogy mennyivel másabb ez a város, mint egy vidékibb feelingű, ahol még nem uralta le a beton a természetet, vagy nem mindenhol. Plusz a rasszista faszarcúak sztereotípiája ellenére sok jó ember van arrafelé, ahonnan jövök. Persze a köcsög is sok, de azok mindenhol vannak.
-Amekkora hülyék, simán benne is lennének ebben a baromságban. Beszélek velük, és meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében. De nem vállalok felelősséget a fogyatékos seggükért. Dave még az értelmes élőlény mifelénk. –pedig neki is nagy pofája, hülye beszólásai és elmebeteg mondatai vannak néha, vagy éppen mindig. De az tuti, hogy nem unatkoznánk, és a világ legnagyobb ziccerét hagynánk ki, ha nem ülnénk be egy ilyen helyre. Ráadásul mehetünk motorral, hogy elálljuk a járdát is az étterem előtt. Hmmm…
-Abban biztos lehetsz, hogy ha nem jön be, többet a közelébe nem megyek annak a pénznyelő éheztető szarnak. –a fine dining egy rohadt megosztó dolog, és nem tudom, emberek mit élveznek benne. Kis adag, sok pénz és még éhes is maradsz, szóval utána be kell tolnod egy kurva nagy adag kaját mellékesként.
-Se7en a legokosabb és legszebb kis dög, akit valaha a hátán hordott ez az elbaszott világ. Ha hallanád, milyen kedvesen mondom neki, nem ágálnál ellene. –vontam vállat. Ezért nem is zavar, amikor Simone azzal jön, hogy közelebb állok az állatokhoz, mint az emberekhez. Hála égnek, cseszd meg. Az állatok sokkal jobbak.
-Hát nem. A ház olyasmi, amit tényleg inkább a családosok vesznek, vagy a párok. Én jól elvagyok a kecómban. Egy embernek tökéletesen megfelel. –nem terveztem együtt élni senkivel sem, szóval nincs is tervben, hogy elmenjek onnan. Meg aztán, ha találnék valakit, akkor annak nem lenne baja azzal a lakással, mert imádná.
-Tudod, amikor így nézel, pont olyan vagy, mint az emlegetett nővérkéd. –ráztam meg a fejemet egy sóhajjal. Egyébként is csak vicc volt.
-Tényleg nincs mit. Ha hálálkodni akarsz, a Darkbloom gyereknek köszönd. Ő szólt, hogy hol találkoztatok, hova vittek, stb. –és én is agyvérzést kaptam volna, ha valami történik a kicsikémmel, úgyhogy nem akartam volna ezt az élményt Emma-nak sem.
-Bocs, menő. –inkább csak figyeltem, ahogy belekeverte a sajtot a szószba, és nem sokon múlt, hogy kifolyjon a nyálam itt a gyönyörtől. Már olyan kurva éhes voltam, hogy azt hittem itt pusztulok meg.
-A picsába. Már bánom, hogy nem rendeltünk kínait. –ráztam meg a fejemet, kimerve neki is és magamnak is egy adag kaját, amivel beköltözhetünk a TV-je elé és elkezdhetjük a srozat darálós maratont. Amint leültünk a kanapéjára, lepakoltam az asztalra a két tányért, átgondolva a lehetőségeket.
-11.22.63., legyen ez. Bírom King könyveit egyébként, és kíváncsi vagyok, mit alkottak belőle sorozatként. –asszem ez nem mai darab, sőt. Valami kétezertizenvalahányas, de még nem láttam, szóval egynek tökéletes lesz.
-Az agyatlan vígjáték és hasonló vonalat meghagyjuk arra az esetre, ha megborulunk az egy hónapos felfüggesztésünk alatt. Abban a lélekállapotban már minden mindegy. –vannak kurva jók, de alapvetően a vígjáték egy szarul kihasznált műfaj.

Emma Larson & Mark Reilly

- Akkor mégis a halálomat kívánod, hasfelmetsző Mark? - vontam fel a szemöldököm várakozón. Eszel te még a hawaii pizzámból!
- Nem szoktam adni a sztereotípiákra, de már várom, hogy lerombold őket. Bár a fogas rész bajos lesz. - villantottam szemét vigyort. Ezt az "Aki gyümölcsöt meg ilyeneket rak a pizzára, azt kéne rávágni." beszólásodért kaptad.
Mark és a motoros haverjai már képzeletben is jól mutattak egy ilyen fine dining vacsorán, nem még ha valósággá válik.
- Nem kell jól viselkedniük. Ezt ki mondta neked? Nem urizálni megyünk, hanem enni. Minél jobban önmagukat adják, én annál jobban fogok szórakozni. Lehet, hogy a kisestélyim mellé én is valami extrém, szegecses bakancsot fogok felvenni. - és mondjuk rollerrel megyek. Azt csinálunk, amit akarunk.
- Utána beülünk egy sajtburgerre. Ilyen egyszerű. Éhen biztosan nem maradunk. Mondtam már, hogy ez nem erről szól. Én tanítsalak meg élni, vagy mi? - hivatalosan is ránk fér a lazítás.
Próbáltam neki megmagyarázni, hogy Se7en egy nagyon okos kutya, szóval nyilatkozhatna róla szebben is, de mintha a falnak beszéltem volna.
- Reménytelen vagy. - legszebb kis dög. Pffh. 
- Hát ezzel nem értek egyet. - ráztam a fejemet.
- Én is jól elvagyok itt, egy embernek tökéletes. De... akár egyedül lennék, akár nem, nekem kell egy ilyen ház. Ez rólam szól és az igényeimről. A környezetről, ahol a legjobban érezném magam. Nincs olyan, hogy valami családoknak vagy egyedülállóknak van. Jó. Mondjuk ebbe a garzonlakásba speciel ne paszírozza be magát egy öt fős família, mert az kicsit szűkös lenne. De érted, mire próbálok célozni. Azért mert családiháznak mondják, még nem csak családostul lehet benne lakni. Én ezért hívom kertes háznak például. Ilyen helyen nőttem fel, ilyen helyen is szeretnék megöregedni. Nem a betondzsungelben. A füstfelhő max a cigimből, a kéményből meg a szalonnasütőből szálldogáljon, ne a szmog miatt. - vontam vállat. Nem kell velem egyetértenie, de szerintem igazam van. Oké, anyagilag nyilván jobb, ha nem egyedül dobjátok össze a pénzt, de ha meg már ott vannak a gyerekek, azok úgy viszik, mint más a cukrot.
Amikor a lesújtó pillantásomat Sierráéhoz hasonlította, nem tudtam eldönteni, hogy ez bók vagy sértés.
- Egy vérből valók vagyunk. A gyilkos nézésemmel szoktam szekták csúcsára jutni, mint pszicho jégkirálynő. - csak arról a csúcsról most kurva nagyot zakóztam. Fasza. Már majdnem elfelejtettem a nyomoromat. 
- Neki is meg fogom köszönni, ne aggódj. - Aziel megmentett, és ezt nem csak egy hülye sms-sel fogom meghálálni neki. Figyelt rám, és ez nagyon rendes tőle.
- Megbaszódhatsz, Reilly. - dobtam neki egy puszit a kínais beszólásra, majd nemes egyszerűséggel beintettem neki.
Figyeltem, ahogy kimerte a mediterrán spagettit mindkettőnknek, majd a kanapéra költöztünk a TV elé.
- Mondanám, hogy jó választás, de a többi is az lett volna. Egyébként ironikus, hogy végül ez nyert ma. Darkbloom szülinapja is 11.22. - szakmai ártalom, hogy figyelek a jelekre. A filmekben, sorozatokban is imádok easter eggeket keresni. Most ezt is valami hasonlónak éreztem.
- Tényleg? Én már rég megborultam. De te még csak hitegesd magad, ha jól esik. - közben neki is álltam megkeresni a sorozatot.
- Wow. Majdnem 1,5 óra a pilot. Úgyhogy tuti nem ma fogunk nagyképűzni a 4 rész ledarálós maratonozással. - megeszem a kaját, leküldöm egy kis vodkával, aztán szerintem egészen más síkon fogok létezni. Na az is felér majd egy Stephen King regénnyel. Ja és majd két agyvérzés között bedepressziózva sírhatok a fürdőben, hogy nem vehetek egy jó forró zuhanyt se, mert a hülye vágásokat nem érheti víz. Kéz nélkül meg azért elég érdekes. Utálom, ha korlátozva vagyok. Mintha meg lennék kötözve. Pedig még mindig érzem magamon a kórházat. Mint aki a világ összes betegségét elkapta azzal, hogy befektették abba az ágyba. De hát ne rinyáljak, örüljek, hogy élek, nem?

Mark Reilly & Emma Larson

-Nem te jöttél Chesapeake-ből? -ha már itt hasfelmetszőzik.
-De ez csak nevelés kérdése. -fura szokásokat szed össze az ember egy ír-olasz vegyes családban.
-Ugyan, hagyjál már. Az a kettő, ami van, legalább csak félig rohadt. -viszonoztam a vigyorát egy elismerő verzióval. Hiba lett volna kihagynia a bosszú lehetőségét.
-Nem arra gondoltam, hogy nevelődjenek meg, és húzzanak öltönyt, meg limóval jöjjenek, hanem arra, hogy senki se gyújtson fel semmit, vagy lőjön le egy pincért. Ezen felül azt csinálnak, amit akarnak, hol nem szarom le. Én se fogok másképp viselkedni. Van valami poén egy tirpák parasztként beülni ilyen helyre. A szegecses bakancsodat meg adom. -de majd úgy is meglátja. Mindkettőnknek megvan a maga társasága, és eddig nem volt még csak egy fél gondolatom sem azzal kapcsolatban, hogy Emma megismerje a közegemet. A munkában voltunk jóban, nem a magánéletben.
-Pfffffff... peeeeersze. Mintha kellene. Egyszerűen csak eddig kerültem ezt a fine dining szart, mint a tüzet. -nem hogy csoportosan, de még egyedül is.
Se7ev kérdésében végül nem jutottunk dűlőre, mivel számomra a "dög" szó nem degradáló rá nézve. A kutyám tényleg szuper okos és gyönyörű, de ettől még nem fogom kis drágámnak és hasonlóknak hívni. Na az lenne csak a bizarr.
-Az anyagi vonzatára gondoltam. Ha családod van, akkor jobban megadják a hiteleket, meg hasonlókat. Egyedülállóként valamiért sajnálják tőled ezeket, és úgy gondolják, hogy nem tudod fizetni a törlesztőt. Oké, sok a balfasz, aki csak beleugrik ilyenekbe és utána se megy a dolgoknak, de nem mindenki ilyen. A lényeg, hogy kertes házat egyszerűbb családként, vagy egy másik emberrel szerezni. Ettől még nem sírnék, ha hozzám vágnának egy olyat, amiről beszéltem. De egyelőre én nem érzem a késztetést, hogy váltani akarnék a jelenlegiről. -aztán ki tudja. Lehet, hogy ha öreg, nyugdíjas barom leszek, majd sírok, hogy nem az erdő széli házikómban élek a Se7en utáni kutyámmal, hanem még mindig abban a lakásban, amiben jelenleg.
-Hát, így már értem, miért gondolták, hogy te lehetsz Hórusz avatárja vagy mi a tökömje. És Dave-et szerintem az óta is kísérti a vörös lencse a szemeidben. Úgy beszart, fel kellett volna vennem neked telefonnal, hogy lejátszhassam. -jobban is értékeltem volna, ha épp nem akartam volna agyonverni valakit. Szó szerint.
Aziel-t és a megbaszódásom kérdéskörét is lezártnak tekintettem, amit meg is pecsételt azzal, hogy még egy puszit is dobott ez utóbbihoz.
-De azért ez volt a legjobb választás, mert King könyv adaptáció, és szerintem az a gyilkosság az egyik legérdekesebb eset a történelmünkben. Darkbloom születési dátuma meg majd akkor lesz fontos, ha akarok neki küldeni egy tortát, amiért nem hagyta, hogy kinyiffantsanak. -ettől még egyébként valahol érdekes egybeesés volt, de engem ennél tovább nem kötött le. Minden dátum, amikor született valaki, valaki más halálhoz kötődik, és mindig történt valami olyan, ami egy-egy országban történelmi jelentőségű volt.
-Lehetne rosszabb is. Nem rúgtak ki. Ez csak egy szar időszak, de nem vagyunk halottak. Élünk, és mire meggyógyulsz, vége a felfüggesztésnek is, aztán üldözheted tovább a sok baromarcú, amatőr vagy kevésbé amatőr gyilkost. Velem együtt. -pillantottam rá teljesen komolyan, aztán a tányéramat nekiütöttem az övének.
-'étvágyat. -én a magam részéről el is kezdtem betermelni, mert kurvára éhes voltam már, és erre vártam már mióta.
-Bekajálunk, megnézzük ezt a szart, aztán szerintem holnapig úgy ki leszünk ütve, hogy azt tanítani kellene. Van valami piád? -nem vagyok alkoholista, de erre a pár napra inni kell, vagy agyvérzést kapok. Túlságosan is kijutott a szarból manapság.

Emma Larson & Mark Reilly

Amikor Chesapeake elhagyta a száját, már azt is megbántam, hogy megszülettem. Vagy legalább is azt, hogy ott. Gyorsan vert helyzetbe kerültem, mert egy pillanatra nem figyeltem. De tegyük fel, hogy csak a sokktól, a traumától és a sok gyógyszertől tompultak el az érzékeim. Nem szoktam ennyire könnyen adni magam, de ez most siralmas leégés volt. Hazai pályán veszíteni!!!??? Legrosszabb.
- Ott a pont. - rohadt hasfelmetsző. És rohadt Reilly, aki ezt bezzeg megjegyezte.
- De örülj neki, hogy még kettő van. Azt mondják, egy foggal nehéz szotyizni. - mondjuk a vigyora gyorsan rácáfolt a dentális problémákra, de én azért pont olyan képet vágtam, mint ha egy foga se lenne neki. Naa mindegy.
- Jaaa, hogy hozzád hasonló veszélyes pszichopatákkal haverkodsz. Már mindent értek. Hogy is feltételezhettem az ellenkezőjét. Ebben az esetben valóban kicsit nem árt, ha moderálják magukat. - toleránsnak tartom magam, de az igazságérzetem mindent felülír. Ha valaki bunkózna a pincérrel, vagy minden ok nélkül lelőné, hamar belevágnám a fejét az asztalba, amíg ő is követi a túlvilágra.
- Durva egy cucc, majd meglátod. Egyik Halloween-kor Taylor Momsen voltam. - fuh de imádom a The Pretty Reckless-t. A kis grincs-lány pedig elég jó nő lett, hogy jó inspiráció legyen egy ilyen bulihoz. Páran nagyon éljük a Halloween-t.
- Jó... hát... anyagilag tényleg szopás. - értettem egyet vele.
- De lehet mázlid. Örökölhetsz, nyerhetsz, vagy jól fizető állást kell találni, aztán a bankok könyörögnek, hogy az ő hitelüket vedd fel. Bár ha annyit keresnék, akkor ennyi erővel félre is rakhatnám. - nem mintha most nem ezt csinálnám, csak sajnos kicsiben.
- Mondjuk célom házat is venni, szóval rá vagyok feküdve a témára. Sierra azt hiszi, hogy nagy lábon élek és két marékkal szórom a pénzt, amiért azt gondolom, hogy nem kuporgatni kell, és arra való, hogy elköltsük. Ez nem azt jelenti, hogy két hetente új cipőt veszek, vagy szuper márkás még a bugyim is, mikor senki se látja. - nagyon különbözőek vagyunk, így néha nagyon el van tévedve velem kapcsolatban. De ez fordítva is biztosan így lehet sok dologban.
- Jaj, tényleg. A vörös lencsék. - amúgy bírtam őket, meg azt, ahogy rám néztek miattuk.
- Neee! Kár, hogy nem láttam. Imádom, amikor majrézik valamin. Ha rajtam, azt főleg. - tényleg csalódott voltam.
- Dave egy tök jó célpont a kiakasztáshoz, mert tényleg képes ilyesmire. És nem úgy, mint te. Az nem pillanatnyi kiakadás, amire két perc múlva nem is emlékszik, hanem inkább valami mélyről jövő parázás. Nagy prankelőnek hiszi magát, de valójában ő a tökéletes alany az elszenvedésre is. Valamit ki is kellene találni neki, nehogy túl nyugis legyen a szabadsága. - majd még gondolkodom rajta.
- És akarsz neki küldeni egy tortát? - Azielnek hálából, amiért nem hagyta, hogy kinyiffantsanak.
- Jaa. Tényleg. Nem rúgtak ki. Hurrá. - végül is máris sokkal fényesebb lett ettől a napom.
- Meg hogy mire meggyógyulok, vége is a felfüggesztésnek. Köszi. Te aztán tudod, hogy vigasztalj meg valakit. - ha már itt ez a rengeteg szabadidő, nem akarom hülye lábadozással tölteni. Így még csak úszni sem mehetek. Szemétség.
- Kár, hogy azokat a szektás rohadékokat nem lehet újra megölni, hogy én is bosszút állhassak. - sóhajtottam.
- Evés. - poén volt ez a tányér koccintás. Alig vártam, hogy végre bezabáljam a hülye tésztát. Napokig nem ettem a vérveszteséges, bedrogozott kómámtól.
- Mark... te mégis minek nézel? - felháborodva meredtem rá.
- A múltkor én voltam a whisky partink házigazdája. Még jó, hogy van valami piám. Nem is egy. Ott vannak ni! - mutattam a megfelelő irányba. Szépen sorakoztak, ahogy kell.
- Szolgáld ki magad. - nem vagyok alkesz zugivó, de mindig megőrzöm, amiket ajándékba kapok. Sosem lehet tudni, mikor jön el a megfelelő alkalom, hogy megbonts valamit. Valakivel.
- Én részemről azt terveztem, hogy vodkával ütöm ki magam. Alapból a whisky a kedvencem, de most úgy összekeverném valami gyümölcslével, azt meg ugye fura és bűn lenne. Mondjuk almával vagy naranccsal csak még jobban itatja magát, és úgy talán a hó végéig azt is elfelejtem, mi a munkám. Ami hurrá, legalább még megvan. - csillantak fel a szemeim kamu lelkesedéssel.
- Bár valakitől azt hallottam, hogy kivivel a legjobb. - annak is adnom kell egy esélyt.
- Vodkázol velem? - dobtam be a cuki nézés-mosoly kombót. Megsúgnám, hogy éppenséggel ez is családi vonás, nem csak a gyilkos pillantás.
- Sőt. Kezdjünk bele már most. A jó munkához idő kell. - és én minél előbb szeretnék nem tudni magamról, ha lehet. De nekem az is jó, ha csak jó erősen fejbe vág.

Mark Reilly & Emma Larson

-Nem lesz velük gond. Meglepően normálisak tudnak lenni, ha akarnak. –és jobban teszik, ha azt akarják, vagy kiharcolhatnak maguknak egy szép kis seggbe lövést egy nyíllal tőlem, sok szeretettel. Nem azt mondom, hogy ne legyenek önmaguk, csak… nem mindegy, hogy a barom viselkedésükkel kinek okoznak kellemetlenséget. Én leszarom, de Emma-t ne hozzák szar helyzetbe.
-Taylor Momsen? –vontam fel a szemöldökömet kérdő értetlenséggel. Asszem tudom ki az, de meg nem esküdnék rá, szóval néhány kérdőjel lebegett a fejem felett. Egyébként sem voltam oda kifejezetten a Halloween-ért, a beöltözősdi nem kifejezetten nekem való.
-Mindig lehet mázlid, és összejöhetnek úgy a dolgok, hogy ne kelljen kurva nagy adósságba verned magad, amibe bele is pusztulsz. –vontam meg a vállamat, aztán csak bólintottam.
-Mert a legtöbben fogalomzavarban élnek és attól, hogy nem tagadsz meg magadtól olyasmiket, amik élvezeti értékkel is bírnak, még nem kell felelőtlenül költekező baromnak lenni. Nem kell minden héten új ruha, vagy mit szoktak emberek venni maguknak. Attól, hogy költesz magadra, még rakhatsz félre is. –de ugye ez egyesek számára kínai, mert vagy nem tudnak spórolni, vagy annyira spúr a hozzáállásuk, mint mondjuk az ő nővérének. Nem tudom, hogy lehet így élni…
-Majd kitalálunk neki valamit búcsú ajiba, mielőtt lelépünk innen, de olyat, amit egész hónapra be tud osztani magának. Csak ne küldjünk semmi brutált a házához… -az nem feltétlenül lenne a legjobb.
-Meg majd sok szeretettel küldhetünk neki képeket a „nyaralásunkról”, hogy érezze a törődést a részünkről. –azt inkább nem tettem hozzá, hogy ez a nővérére is igaz a részemről. Ha már nem vagyok neki enyhén szólva sem túl szimpatikus, akkor még teszek is érte. Nem végzek fél munkát.
-Dehogy akarok. A távolból hálálkodom neki. –üzenek neki egy „kösz”-t, aztán még túl is teljesítettem magam asszem.
-Nem szoktam vigasztalni senkit sem, bocs. –neki fontos a munkája és az élete is. És egyiket sem vették el tőle, szóval ez már egy fél siker.
-Hát az. –én is szívesen agyonvertem volna újra meg újra azt a fő baromarcút, de az élet nem kívánság műsor, és a halottakat semmi sem hozza vissza. Sem a jó, sem a rossz embereket.
-Lehetett volna, hogy csak arra az alkalomra szereztél piát. De hála a fasznak, nem így van. –rögtön meg is kerestem a tekintetemmel a mutatott irányban lévő piákat. Szép kis gyűjtemény.
A „szolgáld ki magad” mondatra már majdnem felkeltem, hogy eltulajdonítsak egy jó whisky-t, de aztán ahogy folytatta, visszasüppedtem a kanapéra, hogy így vizsgálgathassam tovább az arcát. Alapvetően nem vagyok a gyógyszerekre ivás híve, de ez most egy kivételes eset volt, amikor mindkettőnkre ránk fért a mindent is elfelejtő bebaszás. Nem vagyok az édes, gyümölcsös alkoholok nagy pártolója, én a vodkát is általában tonic vagy szóda kíséretében ittam. Egy ideig némán figyeltem az aranyos, hatalmas kék szemekkel való bámulását, de aztán egy sóhajjal döntöttem hátra a fejemet a támlán, mielőtt felkeltem volna.
-Hol tartod a gyümölcsleveket? Hűtő? –néztem vissza rá, levéve az egyik vodkát a többi üveg közül. Miután megtudtam, mit hol tart még ehhez a művelethez, az italokat és a két poharat is lepakoltam magunk elé, hogy bekeverhessem és az egyik poharat odaadhassam neki.
-Arra, hogy egyikünk sem purcant ki, és minél előbb eltakarodhassunk New York-ból egy időre. –emeltem fel a poharamat egy vigyorral kísérve.
-Booya. –ütöttem végül a poharamat is az övéhez, ahogy korábban a tányért, és le is húztam a benne lévő italt egy fintorral.
-Ugh… ez borzasztó.

Emma Larson & Mark Reilly

- Szia! Megjöttem. - rúgtam le a cipőmet a bejáratnál. 
- Hoztam vacsit. Remélem szereted a mexikóit. - bár téli gyerek vagyok, de imádom a napsütést, a jó időt és hogy egyre tovább világos van odakint. Lepakoltam a zacsikat a konyhapultra.
- Voltam a dokinál, minden okés volt, szóval később elmentem futni. - ez már nagyon hiányzott. Nem szeretek bezárva és megkötve lenni. Tök jó itthon is, de minél jobban meg van tiltva a rohangálás, annál nagyobb késztetést érzek rá.
- Beugrottam a rendőrségre a fegyveremért. Az az apámé volt, szóval rosszul is lettem volna, ha a szektások miatt elveszítem. De sikerült visszakapnom. - számomra mindenképp ez volt a nap legjobb híre. Mint ahogy anno a kocsimra, úgy kicsit erre is keresztet vetettem. De hát a remény hal meg utoljára, és végül is bejött.
- Aztán találkoztunk Sierrával. Beültünk valami brooklyni cukrászdába, amivel partnerséget kötött. Képzeld, a csaj állítólag ki tudja találni, hogy mi a kedvenc sütid vagy édességed. Lehet benne valami, mert az enyémre is ráhibázott. Tuti palacsinta képem van vagy ilyesmi. - imádtam ezt az egész napot, talán még a hülye orvosi látogatást is. Végre volt kedvem kimozdulni, normális cuccba öltözhettem, nem csak a készenléti szerkóba, hogy hát ha kapás lesz. Ezer év után Si-vel beülhettünk valahová nyugiban, ami egyikünknek sem a munkahelye. Bónusz, hogy nem csörgött a telefon, nem zavart minket senki és semmi, nem kellett elrohannom, mindenféléről beszélhettünk. Úgy éreztem, hogy sok időt tölthettünk együtt. Minőségi időt. És ez nagyon fontos. Úgyhogy összességében szuper kedvem van.
- Neked milyen napod volt? - kérdeztem rá. Érdekelt, hogy vele mi van, és egyébként se csak én beszéljek. A végén még visszafejlődést érek el nála. Semmi választ nem kaptam. Pedig úgy rémlett, mintha láttam volna a kocsiját a parkolóban.
- Mark?? - a teraszon sem volt.
- MARK!!???? - már épp a telefonomat kerestem elő, amikor szemben találtam magam vele a fürdő ajtóban. Hála az égnek...
- Szia... - az alsó ajkamba harapva végig  mértem, végül megállapodtam a szemein. 
- Már aggódtam, hogy elraboltak. - villantottam megkönnyebbült mosolyt. Kicsit tényleg... Az utóbbi időben voltak fura dolgok, és bőven kijutott nekünk a paranoiából is.
- Nézd!! - toltam a képébe a csuklóimat, hogy megmutathassam neki is csodás gyógyulásomat. Ideje volt, azt tegyük hozzá.
- Az orvos is azt mondta, hogy már nagyon szépek. Szóóóval. Elmehetünk Atlantába! - néztem rá lelkesen.

Mark Reilly & Emma Larson

Mivel Emma keze már elég szépen gyógyult, elkezdtem összekaparni a dolgokat, amik kellhetnek ehhez az Atlanta-i kiránduláshoz. Első sorban a motoromat akartam rendbe szedni, tekintve, hogy kurvára nem szoktam télen azzal rohangálni, főleg, ha hidegebb az idő, mert nem akartam rá fagyni arra a szarra. Ellenőriztem a folyadékszinteket, a fékeket, az akksi töltöttségét, a kerekekben lévő nyomást, meg úgy általánosságban az egészet. Olajért meg pár dologért elugrottam a boltba, aztán neki is láttam, hogy megbuheráljam. Muszáj volt felkészítenem a tavaszi szezonra, mivel mostantól még a WC-re is ezzel fogok menni.
Amint végeztem, gyorsan ellenőriztem a kocsimat is, aztán dobtam egy üzenetet Dave-nek, hogy a napokban majd hívja össze a többieket, mielőtt Atlanta-ba zúzunk, még jó lenne tartani egy sörözős estét. Mi szabadságon vagyunk, de a többiek is meg tudják oldani valahogy. Miután megvolt ez is, a fürdőbe tettem át a székhelyemet, hogy lezuhanyozhassak. Az olaj, benzin, fékfolyadék, izzadság kombójától jobbnak láttam megszabadulni, ahogy átöltözni is. Tök nyugodtan húztam fel a ruháimat, nem is figyelve arra, hogy kint valaki éppen nekem magyarázna, ha figyelnék, vagy ott lennék, ugyebár. Épp a pólómat próbáltam meg magamra imádkozni, amikor meghallottam Emmalynn hangját, aki épp elég hangosan a nevemet mondta, már-már kiabálta, szóval azzal a lendülettel vágtam ki magam előtt a fürdőszoba ajtaját, a tekintetemmel a nőt keresve.
-Mi az? Történt valami? Jól vagy?! –néztem végig az előttem állón egy aggódó pillantással. Vettem egy mély levegőt, hogy kifújhassam, aztán befejezhessem a félig magamra rángatott felsőm felvételét.
-Csak lefürödtem. Ellenőriztem a kocsi-motor szerelmeim kettősét. –böktem a hüvelykujjammal a hátam mögé, majd meglepve pislogtam a csuklóira. Finoman megfogtam őket, hogy jobban szemügyre vehessem, egy visszafogott mosollyal bólogatva.
-Tényleg szépen gyógyulnak. Szóval amint megvolt az elbúcsúztatásom, mehetünk is. –pillantottam rá, aztán el mellette a konyha irányába, ahol a pulton már ott volt a…
-Hoztál kaját? Életmentő vagy. Annyira elbasztam az időt, hogy még nem is ettem semmit. –néztem le rá, majd a kajára, hogy végül fizikai értelemben is megszerezhessem a nekem szánt adagot.
-Szóval a dokin túl milyen volt a nap? –szereztem magamnak meg neki is evőeszközt, hogy ledobhassam magam egy székre.
-Meg ha már elbúcsúztatás… a srácokkal kitaláltuk, hogy az indulás előtti napon még összeülünk és bedobunk pár sört. Mindenkire ráfér a lazítás, szóval, ha már egyszer ennyire szépen gyógyulnak a kezeid, tiéd lehet a megtiszteltetés, hogy vezesd első körben a kocsit. Én olyan leszek, mint a mosott szar, amit jól ki is centriztek, csak szólok. –tömtem magamba egy adag kaját, egy vállrándítással.

Emma Larson & Mark Reilly

- Jól vagyok, persze. Ott volt a kocsid, de nem találtalak, és azt hittem, hogy... mindegy. Felejtsd el. - ráztam meg a fejemet. Mindketten jól vagyunk.
- És ők is jól vannak? - a kocsi-motor kettős.
Felvont szemöldökkel néztem rá, hogy mégis miféle elbúcsúztatásról beszél, de végül kilyukadtunk a kajánál.
- Aha, mexikói. Remélem, szereted. - arra inkább nem reagáltam, hogy ma még semmit sem evett, mert legszívesebben jól megvertem volna miatta. Az, hogy a munka mellett nem mindig van rá időnk, az egy dolog, de ilyenkor jobban figyelhetne magára. De ez az ő dolga. Mindenkinek joga van éhen halni.
- Köszi. - elvettem a nekem szánt evőeszközt, majd csatlakoztam hozzá az asztalnál.
- Nagyon jó. Tényleg. - szerintem rám van írva. Felszabadító volt kimozdulni, és tök jó kedvem lett tőle. Persze a doki jó híre megalapozta az egészet, onnan már nehéz lett volna elrontani.
- Voltam bent az őrsön a fegyverem miatt, hogy szeretném visszakapni. Sikerült. - nem szolgálati, így ezt nem kell elkobozniuk. Engedélyem van rá, és családi örökség. Mertek volna mást mondani.
- Dave nélkül olyanok, mint a fejetlen csirkék. Nem azt mondom, hogy mi ketten nem hiányzunk a gyilkosságiaktól, de tudod, hogy megy ez. Mindig ilyenkor ütközik ki, hogy a székescsávó nagyon kell a csapatba. - persze ha beszélnék vele, akkor ezt a részletet neki valahogy elfelejteném említeni. Néha anélkül is túl sok tud lenni, hogy én még rá akarjak tenni egy lapáttal.
- Tényleg... Beszéltél Dave-vel? Nem utál nagyon, amiért végül is miattam inthetett búcsút a munkájának? - anno neki is küldtem egy köszi mindent, amiért megmentetted a seggemet üzenetet, mint ahogy Darkbloom-nak is. Sőt, neki még egy "bocsi"-t is oda biggyesztettem. De ennél többet kommunikálni nem volt kedvem senkivel sem. Amikor épp belül nem magamat sajnáltam, itt volt Mark. Gyorsabban elrepült vele az idő, mint gondoltam volna. Még ha időnként fura is volt. De már egészen megszoktam a jelenlétét.
- Találkoztam Sierrával, és az idő nagy részét vele töltöttem. Brooklyn-ban van egy elég érdekes, de tök jó cukrászda. A csaj, aki viszi a helyet, ki tudja találni, hogy mit szeretsz, vagy hogy mi illik hozzád. És isteni a jegeskávé is. - biztosan nem most jártunk ott utoljára a nővéremmel. Főleg, hogy partnerek. Illik neki forgalmat csinálni. Szerintem ránk számíthat ebben.
- Oké. Jól hangzik. Mármint a haveri sörözés, és hogy ennek hála én vezetek. Nem a kicentrizett mosott szar. - azt nem kívánom neki, de azt igen, hogy annyira kiüsse magát, hogy ne akarjon vezetni. Szívesen vállalom a sofőr megtisztelő feladatát. Akár végig is. De gondolom abba Marknak is lesz beleszólása. Már ha tudni fogja, hogy melyik bolygón van éppen, nem még hogy eltaláljon Atlantába.
- Legalább szólhatsz nekik, hogy ha visszajövünk, meg vannak hívva egy welcome back fine dining-ra. Aki jól viselkedik, utána dupla sajtburgert kap steak krumplival. - van egy nagyon jó hamburgerező, ahol isteni a fűszeres krumpli, és a házi BBQ szósz hozzá. Már csak azért megéri.
- Jól. Nem unalmasan. - hangsúlyoztam ki a lényeget. Különben semmi értelme nem lenne az egésznek.
- Ők amúgy nem akartak volna jönni? - attól még ugyanúgy beiktathattuk volna a húga utáni nyomozásunkat, a vadászatot meg mindent. Jobban örülök a csendnek és a nyugalomnak, de engem egyáltalán nem zavartak volna.

Mark Reilly & Emma Larson

-Sokkal jobban is nézel ki. –néztem végig rajta, már amennyire ez az ülő pozíció engedte. Tényleg sokkal másabb, mint pár napja. Elmúlt a borongós, depresszív érzés, és megint a pörgős önmaga lett. Ha tudom, hogy csak ki kell rakni fotoszintetizálni, kizárom az erkélyre egy kicsit.
-Még szép. Nem tarthatják bent a fegyvered, az nem az ő hatáskörük. –vontam meg a vállamat egy bólintással, aztán csak egy morgással a szemeimet forgattam.
-Sokkal fontosabb, mint amilyennek elsőre tűnik. Mindenki vele csináltat minden szart, aztán ha kiesik, azt se tudják, hogy kell állva hugyozni. De persze ezt neki nem kell tudnia. –még a végén az amúgy sem kis arca még nagyobbra nőne.
-Dave? Dehogy utál. –ráztam meg a fejemet két falat mexikói kaja között.
-Ő élvezi azt, hogy most nem kell dolgoznia. Otthon lehet, és foglalkozhat a számára fontos… dolgokkal. –vontam meg a vállamat hanyagul. Ő elvan, ráadásul nem tél van, így nincs a négy fal közé száműzve. Ha a legnagyobb fagy közepén függesztenek fel minket, a végén még elütötte volna egy hótoló, vagy ilyesmi. Kinézném belőle…
-Jól hangzik. Biztos oda meg vissza volt a gondolattól, hogy nem kell elrohannod a tesós programról, mert megcsörrent a telefonod, és valami baromarcú akart tőled valamit. De erről a misztikus cukrászdáról most hallok először. –nem mintha annyit járnék ilyen helyekre. Viszont egy jó kávéra befizetnék.
-Gondoltam, hogy bejön majd a gondolat. De csak az út egyik fele a tiéd, utána cserélünk. –mindegy, hogy bírná- vagy sem, kell a pihenés.
-Ha más nem, az biztos motiválja majd őket. De engem tuti. A burger és a krumpli mindig jöhet. Valahogy túléljük a fine dining helyet, csak az is éljen túl minket. –villantottam rá egy aljas, gonosz félmosolyt. Egyébként nem fogjuk szétkapni a helyet, de imádom, amikor hülye fejjel néznek minket, az ilyen sznob feelingű helyeknél meg ez mindig hatványozottan igaz.
-Mi? –még a kaja is megállt fél úton a levegőben a kezemben, ahogy feltette a kérdését. Úgy néztem rá, mint aki nem tudja eldönteni, hogy csak szopat, vagy komoly kérdés volt. Nem mondom, hogy eleinte nem volt… fura kettesben lenni Emma-val, de ettől még ezt mi találtuk ki, a mi programunk, ők meg osszák be maguknak. Amúgy se akarjanak a dolgaimban turkálni, mert nem tartozik rájuk.
-Nem, nem akartak volna. Nekik itt kurva jó New York-ban. Ha azt akartam volna, hogy jöjjenek, szólok róla. –ismer, és tudja, hogy sosem köntörfalazom, az nem az én asztalom.
-Te akarod, hogy jöjjön még valaki velünk? –dobtam vissza félig-meddig a kérdést, kérdő várakozással figyelve az arcát.

Emma Larson & Mark Reilly

- Ugye? Köszi! Biztos a hajmosás. - dobtam hátra szőke fürtjeimet a vállam felett elégedett mosollyal. Vagy ez, vagy a smink. A munkában nem szoktam túltolni. Az elkövetők, az áldozatok és a hozzátartozók pont nem a make-up skilljeimre kíváncsiak. Itthon meg minek. Szeretek csinos, nőies és rendezett lenni, de azért a lényeg nem ezen múlik.
Dave-vel kapcsolatban tökéletesen egyetértettem vele. Én ugyan nem az állva hugyozást használtam volna hasonlatnak, de Mark már csak ilyen.
- Ahogy mondod. - a lökött haverja vitathatatlanul kulcsfigura a nyomozásainkban. A technikai tudása hasznos, szerteágazó és lenyűgöző. Sokszor semmi használható nyomunk nem lenne nélküle. Ráadásul mindenkivel megtalálja a közös hangot, hogy infókat, fuvarokat szerezzen. Reilly-nek ez esélytelen. Én nem tartom magam rossznak benne, jól tudok kommunikálni, rokonszenveznek velem az emberek, de a munkában túlzottan tárgyilagos vagyok, és a kedvességem, a közvetlenségem nem tud úgy érvényesülni. Persze nem is szeretném. A munka az munka.
- Dehogy kell tudnia! Soha többé nem bírnánk vele. Már így is necces néha. - forgattam a szemeimet.
- Jó. Ennek örülök. Nem szerettem volna, ha ezzel elvágtam volna magamat nála. - de ezek szerint Dave nem utál, hanem kihasználja a lehetőséget.
- A végén még kiderül, hogy Shaw és a szekta szívességet tettek nekünk a kényszerszabadsággal. De ezzel max csak annyit ért el, hogy később kaparom ki a golyóit, amiket aztán megetetek vele. - nem tettem le arról a végső bosszúról, amit Marknak mondtam. Remélem, ő sem. Egyedül azért nehéz lenne. Persze nem akarom őt semmibe sem belerángatni. Ő az utolsó, akinek rosszat akarnék.
- Jaaa. Mindig hívogat valami baromarcú. - vigyorogtam rá aljasul vonogatva a szemöldökömet. Valójában Ő az egyetlen, akinek habozás és minden belső kommentár nélkül hajlandó vagyok felvenni.
- De visszatérve... Nem csak Sierra volt oda meg vissza, hanem én is. Megváltás így programokat csinálni! Szerintem innentől rá fogok szokni az ilyen zero munkás szabadnapokra. Többet fogom Sierrát is boldogítani. Például ma jöttem rá, hogy ezer éve nem voltam moziban. Te? Fel tudnád idézni? - na nem azt, hogy én voltam-e, azt honnan kellene tudnia. De Mark sem arról híres, hogy kikapcsolt telefonnal felszívódik. Ha munka van, fel kell venni a szolgáltatot és kész. Na ezen mostantól én változtatni fogok. Mark nevében nem nyilatkozhatok. Ettől még szeretem a munkámat, nem csorbult a kötelességtudatom, az elhivatottságom. De magamat és az életemet is előtérbe kell helyeznem, hogy ki akarjam élvezni minden másodpercét. Főleg, hogy ugye bármikor felvághatják az ereimet, mint... Nem vagyok holmi öngyilkosjelölt.
- Zork vagy mi a neve. Én sem hallottam róla korábban. Egyszer megmutatom, ha érdekel. Biztosan neked is kitalálna valamit a csaj. Nekem is rögtön oda varázsolt egy jó nagy adag palacsintát, sok fagyival. Meg ugye a kávé. - Skylar nagyon kedves, figyelmes, szerény lány. Nem csoda, hogy Si-vel jól kijönnek.
- Pff. Lassan a testtel, cowboy. Azt majd meglátjuk. - hogy ő mennyit vezet vagy nem vezet.
- Ha nagyon mákostészta leszel, akkor buktad a vezetést, a volán közelébe sem engedlek. Vagy!! Elnapoljuk az indulást, hogy ki tudd heverni az ivászatot. Elég hosszú az út. Legalább nem leszel szarul. Mondjuk nekem mindegy, a saját kocsidat hánynád össze. - vontam vállat.
- Amúgy is azt hallottam, hogy Atlantában a közlekedési morál még az átlagos amerikai helyzetnél is sokkal rosszabb. Szerintem az én idegeim jobban bírnák a dugókat és a bénázókat. - aztán vagy nem. Én sem vagyok mindig toleráns és türelmes.
- Bevallom... Engem nem zavar, ha a hely nem éli túl. Én szórakozni megyek. Ha az a plot twist, hogy felrobbantja pár motoros arc, állok elébe. Én éljem túl, hogy utána mehessek fűszeres krumplizni, a többi nem számít. - pislogtam ártatlanul.
Amikor rákérdeztem, hogy a haverjai nem akarnának-e jönni, úgy nézett rám, mint ha legalább pofán vágtam volna. Még csak meg sem kérdezte őket, hogy ez egyáltalán opcionálisan felmerüljön. Jó, hát én sem ragaszkodtam volna hozzá, de fel kellett ajánlanom.
Aztán én néztem rá meglepve, amikor visszadobta a kérdést.
- Mi!? Nem! Dehogy! - vágtam rá gyorsan.
- Nem... nem azért kérdeztem. Nem akarnék hívni senkit. Csak... gondoltam jó fej leszek vagy micsoda. Nekem úgy a legjobb, ha csak ketten megyünk. - nem hiányolnék senkit. Akkor eleve abban egyeztünk volna meg.
- Azt már biztosan tudom, hogy a Polaris-ba mindenképp szeretnék eljutni. - váltottam témát a forgó étteremre. Bár nem hotelben fogunk lakni, pláne nem a Polaris-ban, hanem valami senki földjén a peremvidéken, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, de attól még kihagyhatatlan.
- Onnan állítólag tök jól be lehet látni az éjszakai várost. - mert hogy éjjel elvileg sokkal-sokkal szebb, mint nappal. Imádom a gyönyörű kilátásokat, így a legnagyobb bűn lenne elszalasztani, ha már egyszer ott leszünk helyben.

Mark Reilly & Emma Larson

-Azzal ráérünk az után is, hogy visszajöttünk. Most baszunk a világra, mert nem dolgozunk. Megtehetjük. Shaw meg nem szalad el. Úgy behúznék neki végre, hogy eltörjem azt a hülye orrát és kiessen pár foga. Egyszerűen neki is ütnivaló feje van. –mint sokan másoknak, akiktől hányingerem van, és rosszul vagyok tőlük. Vannak emberek, akiket jobban gyűlölök, mint másokat. Redmond barátjának apja is pontosan ilyen.
-Te szegény. Ver velük a kurva isten fasza is. –forgattam meg a szemeimet egy „ez szép volt” vigyorgással kísérve.
-Fogalmam sincs, hogy mikor voltam moziban utoljára. Kurva régen. És szerintem akkor is azért ültem be, hogy hangosan utálhassam a filmet. A munkánk rengeteg energiát és időt kivesz belőlünk, ami elég szánalmas, ha azt vesszük, hogy mindketten imádunk élni és új dolgokat kipróbálni. –gondolkoztam el a dolgon egy pillanatra. Ez kikúrt mód szánalmas. Mostantól jobban kell gyakorolnom a „nem az én bajom, oldjátok meg” hozzáállást.
-Szóval üljek be egy Zork nevű cukrászdába, ahol egy lány kitalálja, hogy melyik süti illik hozzám. Kezdem azt érezni, hogy a saját nagyapám vagyok a facebook-on. –vontam össze a szemöldökeimet a gondolatra.
-De a kávé elég meggyőzően hangzik. Bármikor jöhet. –bólintottam rá a dologra. Belehalni nem fogok, és asszem’ a szabadságunkba bőven belefér időben az, hogy ilyen helyekre is eljussunk.
-Pffffffff. Atlanta egy külön világ, szó szerint is, meg nem szó szerint is. Igazad van a közlekedésben, de emiatt mindenki legalább akkora tajparaszt, mint én. Tövig nyomják a dudát, bemutatnak egymásnak. Otthon, édes otthon. –forgattam meg a szemeimet a gondolatra.
-Viszont az elnapolás lehet, hogy nem árthat. És nem a hányás miatt. Kihajolnék, mint egy kutya. De jobb, ha nem szenvedek ott melletted látványosan. Ritkán vagyok másnapos, de akkor még a nem létező unokáim is azok. –de nekem általában nincs ott más, csak Se7en, hogy lássa azt a haláltusát, amit a mosott szar állapotok okoznak. Ez egy full új helyzet lesz.
-Ne mondj ilyeneket, mert lehet, hogy valaki komolyan veszi és tényleg felgyújtja. –vannak fura dolgaink.
-De örülök, hogy így gondolod. Remélem, az után is, hogy találkoztál a többiekkel. Bár szerintem kedvelni fognak, meg te is őket. –ha engem elvisel, akkor őket sem lesz nehéz, plusz egyébként Emma jól megtalálja a közös hangot még egy bolhával is, szóval nem féltem a srácoktól sem.
Nem értettem, hogy miért volt kérdés az, hogy a többiek is jönni akartak-e vagy sem, így a biztonság kedvéért inkább visszakérdeztem. Valahol megértettem volna, ha inkább többedmagunkkal akart volna menni, nem csak velem, de valahol… jó volt, hogy nem emiatt hozta fel.
-Felesleges jófejnek lenni. Ha másokkal akartunk volna menni, ezt mondjuk. –ezek alapján a téma nálam le is lett zárva. Nekem is akkor a legjobb, ha más nem jön.
Csendben hallgattam azt, ahogy a szót a Polaris-ra terelte. Az a szar mióta az eszemet tudom, a városi látkép részét képezi, és elég nagy turista csalogató erővel bír. Bár azt nem tudom, hogy mi változott, mióta nem jártam a városban. Ami vagy ezer éve volt.
-A szüleim szerettek oda járni, már amennyire emlékszem. Az anyám imádta az ilyen kiöltözős randi esteket, a faterom meg szerette az alkalmakat, amikor otthon lehetett vele, és legalább félig-meddig férj lehetett neki. Szerintem a húgom egy ilyen Polaris este végének az eredménye volt… -pislogtam magam elé egy nosztalgikus, visszafogott vigyorral, de aztán csak megráztam a fejemet.
-Szóval a lényeg, hogy állítólag jó hely, úgyhogy szívesen elviszlek, ha tényleg érdekel. Legalább gyakorolhatom a „normálisan felöltözést” egy étterembe, mielőtt fine dining kajálni megyünk. Csak vasárnaptól keddig zárva van. Elvileg. –aztán az, hogy ez a gyakorlatban is így van-e, fingom sincs.

Emma Larson & Mark Reilly

- Én is pontosan erre jutottam. - hogy ez szánalmas, holott imádok élni és mindenféle programot kitalálni, amit szeretek, vagy amit mondjuk korábban még sosem próbáltam. Azt hiszem, Mark lehet a tökéletes partnerem benne most, hogy már nem csak a munkahelyi társulásban gondolkodunk, hanem hajlandóak vagyunk más szellemben is találkozni. Sierra nem olyan, mint mi. Bár talán most tényleg mintha kicsit nyitottabbnak tűnt volna. Nem tudom.
- Illetve arra, hogy ezen változtatni fogok. Komolyan gondoltam a zero munkás szabadnapokat. Mondhatnám, hogy ha nem tetszik nekik, rúgjanak ki, de arra nem fog sor kerülni. Szükségük van rám. Már a rendőrséghez se tolonganak úgy az emberek, mint régen, nem még azok, akik munkaorientáltak, tehetségesek és nem csapnivalóan idióták ahhoz, hogy nyomozók lehessenek. Azért ahhoz hangyányival több kell, mint néhány szabályos fekvőtámasz. Az erőnlét csak egy kis része az egésznek. - nem elhanyagolható, sőt, de azért többet kell használnunk a fejünket, mint hogy mennyire jól lövünk célba.
- Atlantában sok mozi van? - pillantottam rá.
- Akár keríthetnénk egyet. Csak találunk valami filmet, amit legalább félig szívesen megnéznénk. - tényleg fogalmam sincs, mit játszanak mostanában. Ha valamelyik streaming oldalra felkerül valami, azt megnézem, aztán ez volt a nagy mozizás. Főleg, hogy ugye inkább sorozat párti vagyok.
- Szerintem nem fogod megbánni. - tényleg isteni a kávé.
Az atlantás ismertetőjén jót mosolyogtam.
- Legalább kettőnk közül te nem fogsz kitűnni. - nem mintha engem félteni kellene. Jobban szeretek finom lenni, de megcsillogtatom a vidéki paraszt kamionsofőr énemet is, ha kiprovokálják.
- Akkor ezt megbeszéltük. - majd elindulunk akkor, ha már kiheverte a búcsúbulit. Sokkal jobb lesz úgy neki, ha nem kínzásnak éli meg az utazást.
- A szenvedésed egyébként nem zavar. Egész eddig én voltam porondon, legalább kicsit kvittek leszünk. - az meg nem megoldás, hogy legyen mindig aznapos.
- Biztosan. Nem félek a találkozástól. Nem szokott gondot jelenteni az ismerkedés, vagy hogy hogyan bánjak másokkal. Ha önmagamért kedvelnek, az szuper. Ha nem, az sem baj, már megszoktam. Nőnek túl tökös vagyok, férfinak pedig túl gyenge. A kollégáim sem tudnak mit kezdeni velem, mert azt hiszik, hogy hideg és rideg vagyok, pocsék, lenéző, cinikus és szarkasztikus humorral. Nem lenne újdonság. - ezt ő is tudja. De ha olyan típusok, mint ő vagy Dave, akkor nagy gondok nem lehetnek. Elvileg ők magamért kedvelnek. Mark biztosan. Rá az életemet is habozás nélkül rábíznám.
- Ez tök jól hangzik! - amit a szüleiről mondott.
- Bár én tök más generáció vagyok, de mindig is irigyeltem azokat a nőket, akiknek ez megadatott. Ez az egész már kihalóban van. Tinder, kúrólájkok meg micsodák. - Sierrával gyakran mondjuk, hogy rossz világba születtünk.
- A te családod is valami olyasmi lehetett, mint az enyém. A sokat távol levő, de egyébként családcentrikus katona apa, az otthon ügyesen frontot tartó, igényes anya, és a két gyerekük. Fájdalmas volt a helyzet, de a közös idő mindig szép, mondhatni idilli volt. - amíg egy bizonyos nap mindenkinél mindent tönkre nem tett. Örökre. De nekem Markkal ellentétben legalább ott van Sierra. Szeretek egyedül lenni, időnként szükségem is van rá, különben megfulladnék. De a magányt nem bírnám elviselni. Szeretem a társaságot, főleg akivel lehet értelmesen kommunikálni is.
- Nem szoktam ilyen faszságokat beszélni, de azt hiszem, mi ketten kicsit rokonlelkek vagyunk. - elég sok dologban hasonlítunk, még a családunk, a múltunk is, ami azzá tett minket, akik most vagyunk. A függetlenségünkről nem is beszélve.
- Még szép, hogy érdekel! Az összes ilyen étterem lenyűgöz. Abban is voltam, ami itt van New York-ban. Egyszer eljutok Seattle-be, Sydney-be, meg mit tudom én, hogy hol vannak még ilyenek. Nem hétköznapi, kicsit adhatsz magadra. Csak egy ember vagy a sok közül, a kutyát se érdekli, ki vagy, mivel foglalkozol, honnan jöttél. Van kaja, szép a kilátás, ahonnét belátni a város nagy részét. Az éjszakát, az esti fényeket különösen szeretem. És még te is "normálisan felöltözöl". Mégis mit akarhatnék még? - mosolyogtam rá, ha már ezt a gyakorlási lehetőséget külön kiemelte.
- De nem mintha ez utóbbi egyébként valójában számítana. Veled akkor is szívesen beülnék bárhová, ha szakadt és olajos göncben jönnél. Nekem te mindenhogy jó társaság vagy. Csak legyél... Mark. - a körítés lényegtelen.
- Mindenképp hétköznapi időpontot válasszunk, amikor talán nincsenek végtelen sokan, mint mondjuk egy péntek vagy szombat estén. Én aztán szociális vagyok, de a tömegiszony fogalmát azért még én is ismerem. Ez meg gondolom felkapott hely. - nem szeretem, ha az aurámba ülnek és túl nagy az alapzaj. Akkor mehetnék kocsmába is.
- Azt olvastam, hogy a Delta Flight Múzeum újra kinyitott. Az még olyasmi, amit szívesen megnéznék. Nem csak kocsikban imádom a nagy dögöket.

Mark Reilly & Emma Larson

-Az emberek azt hiszik, hogy a rendőrségen senkinek sincs esze, mindenki lusta és csak fánkot eszünk egész nap, meg lopjuk a napot. Pedig kurvára nem. És ha téged kirúgnának, azzal magukat szopatják meg, plusz mindenkinek jár a szabadnap. Dolgozunk ott még rajtad kívül hatszáztizenketten, ne már, hogy mindenhez te kellenél. -Emma tehetséges, ambíciózus, okos, és nem kamu intelligens a kamu olvasottságával, de ettől még vannak rajta kívül más nyomozók is. Néha megoldhatnak nélküle is ügyeket.
-Van pár. Van sima, van a plázákban, IMAX, de még autósmozi is. Szóval majd találomra rábökünk valamire valamelyik kínálatában, aztán kész. Fő a spontaneitás, nem? -aminek bejön a címe, azt megnézzük. Amúgy sem tudom, hogy mi a retkes faszt játszanak mostanság. Tényleg régen jártam ilyen helyeken.
-Jól van, Virginia, hitegesd csak magad. -azért a "vidéki, tenyeres-talpas" életmód sem biztos, hogy távol állna tőle. Nem munka miatt megyünk, ha meg olyan lesz, mint ebben a pár napban, akkor simán beleillik oda. Az elején nagyon fura volt, most meg az a furcsa, hogy majd másokkal ne legyek olyan, mint vele. Bár ez nem szokott gondot okozni. Eddig sem voltam bunkó, ha a mellettem ülővel kommunikáltunk, másokkal meg nem voltam közvetlen sose, szóval csak nem jöttem ki a gyakorlatból.
-Pffff. Most még nagy a szád. De meglátod a fejfájástól fetrengő énemet, lehet egy életre kiábrándulsz belőlem. -forgattam meg a szemeimet a gondolatra. Nyilván nem fogok annyit inni, hogy detoxba kerüljek, vagy nagyon barom legyek, de egyszer-egyszer belefér a nagyobb bebaszósdi is.
-Hát az a sok gyökér biztosan nem fogja rólad ezt gondolni. Hozzánk hasonlóak, szóval szerintem bírni fognak. Még díjaznák is, hogy nőnek túl tökös vagy. A picsogást, a hisztit, a kényeskedést nem toleráljuk túl jól. Ha csak nem vagy gyerek. -mert az teljesen más. Egy kisgyereknél nem elvárható, hogy ne legyen nyűgös, ha x ideig húzód-vonod, vagy sokáig kell egy helyben lenniük és eltűrniük a monoton faszságot. Emmalynn szerintem megtalálja velük a közös hangot. Nem tudom, hogy én vagyok-e a legnehezebb természet, de mivel velem is elvan, velük sem lesz gondja.
-Ezt én is egy király és egyébként példaértékű dolognak tartottam és tartom. De nem csak a hagyományos pasik vesztek el, és váltották őket a nyálasképű, ecset fejű kis buzik. A legtöbb nő magát sem becsüli meg manapság, így a férfiak meg főleg nem becsülik őket. Ha nem kell tenned semmit azért, hogy ágyba vidd a csajt, akkor azt randira sem kell vinni. Az igazi nő is kihalófélben lévő állatfaj. -mert nem attól leszel az, hogy kirakod mindened, kifested magad és illegeted magad mások előtt. Ezek az emberek max egy éjszakát érdemelnek, és akkor még kurva jófej voltam, hogy maradhattak aludni is.
-Mhm, valami olyasmi. -bólintottam rá a megállapítására. A rokonlelkek kérdéskörére aztán csak felvont szemöldökkel néztem rá.
-Már elkezdtél inni, vagy én nem ittam még semmit, hogy ilyen nyálas mélységekbe menjünk? -de ettől még igaza volt, és ez azért a halvány, visszafogott mosolyból is látszott, ami a képemre költözött.
-Jogos gondolat. Ez minden téren extrém esemény lenne, az biztos. -engem az éjszakai város képe maximum az alkotásban ihlet meg, de így talán másképp is nézhetnék Atlanta-ra is. Amióta az a vén barom meghalt, nem jártam ott.
-Ajj, hát ha ezt tudom, nem mosom le magamról a benzin-gépzsír-izzadság szentháromságát. -villantottam meg egy hitetlen, visszafogott, de kellően aljas és pofátlan vigyort.
-Akkor a csütörtököt fogjuk választani, és az este nyolc lesz a befutó. Az nem rögtön az első nyitási nap, amikor azok, akik hiányolták a hétvégén odafurakodnak, de nem is full hétvége, hogy sokan legyenek és a seggünkben is valaki más legyen. Az este nyolc meg azért adja magát, mert az esti, kivilágított várost akarod megnézni. Jó lesz neked is így? -néztem rá azért érdeklődve, elvégre megadhatja a nemleges választ is rá.
-Lesz bőven időnk várost és egyebeket nézni is, szóval akár ez is beleférhet. Meg ha már múzeumok, nem tudom, hogy mennyire bírod a képzőművészeteket, de ha igen, akkor a High Museum of Art-ba is érdemes lehet beugrani. Szobrok, festmények, fotók, stb.

Emma Larson & Mark Reilly

- Oh, pedig nagyon adnánk, ha egész nap csak fánkot kellene zabálni és még fizetnének is érte, nem? - képzeltem el a dolgot.
- Nem panaszkodnék. Bár azt hozzá kell tenni, hogy egy idő után dög unalmas lenne. Pont azt szeretem a munkámban, hogy változatos, hogy van mit csinálni, megdolgoztatja az elmémet, és bár vannak szabályok, azért ad egy bizonyos fajta szabadságot is. - ebben egész jól ki tudok teljesedni, nem mintha egész nap egy irodába lennék bezárva. A gyári munkát még csak meg sem merném próbálni. Olyan lennék, mint a kalitkába zárt fekete rigó. Gyorsan meghalnék.
- Spontaneitás, aha. De én már találomra ráböktem az autós mozira! Soha nem voltam!! És nem most fogom kihagyni a kínálkozó lehetőséget. Így már az sem érdekel, ha szar lesz a film. Akarom!!! - ha Marknak nem tetszik, elmegyek egyedül is. Azon nem fog múlni semmi.
- Aw, Virginia!! John Carter megvan? - akár a Marsról, akár a Földről.
- Amúgy nincsenek tévképzeteim magammal kapcsolatban, és nem is szeretném megjátszani magam. Alig várom, hogy úgy istenesen visszamondogassak valakinek, ha szarozik velem. A munkában vissza kell fognom magam, a magánéletemben pedig megválogatom a társaságomat. Na de majd most! - tudok én is vidéki paraszt lenni. Előveszem az ősasszony életérzést, aztán leteremtek mindenkit is. Talán még jól is fog esni. Terápiás célzattal.
- Lehet. De nem hiszem. - ahhoz annál sokkal több kellene egy másnapos fejfájásnál. Ráadásul elfelejti, hogy anyám bipoláris volt. A depresszív-mániás váltásnál kevés rosszabb dolog történt velem az életben, ami igazán megviselt volna.
- Azzal nem lesz gond. - nem vagyok egy hisztis, kényes, picsogós csaj.
- A kocsik is jobban érdekelnek, mint a tökéletes műköröm receptje. - egészen várom is már ezt az új fajta társaságot. Azt érzem, hogy felüdülés lesz a megszokott környezet után.
- Egyetértek veled. - teljesen igaza volt abban, amiket mondott, de...
- Az igazi nőktől meg félnek, hogy túl nehéz és macerás megkapni őket, mert vannak igényeik. Pedig az sem atomfizika. Se a könnyű, se a nehéz préda nem tetszik. Ami az öledbe hullik, nem becsülöd, amiért meg kicsit is teperni kell, az meg túl nagy meló. A kapcsolatok fojtogatóak, és csak kompromisszumokra épülnek. Szar egy világ ez. - az egész ismerkedősdi fura és összecsapott lett.
- Most már egyébként is nagyon felhígultak a szerepek. Már pedig nálam ez nem játszik. Neki kell meghódítania engem, nem fordítva. Én nem szedek fel senkit, ez egyszerűen elvi dolog. Én írjak rá valakire snapchat-en vagy mi a francon, hogy jaj láttalak a buszon, olyan cuki vagy, nem iszunk meg egy kávét? Mi van!? Nem. Hordozzon a tenyerén, bánjon velem igazi nőként, cserébe én meg majd férfiként bánok vele, aztán soha többé nem lesz szüksége külsős egó simogatásra. Elég talpraesett és önálló nőnek tartom magamat, de legalább ebben ne rontsuk már el, hogy ki kicsoda. Aztán mindig megkapom, hogy túl magasak az elvárásaim, hideg vagyok, és a kedvencem: a szapioszexuális. Pedig csak szeretem, ha valakivel az intellektuális összhang is megvan. Inkább velem beszélgessen, mint a mobiljával. Igen, talán álomvilágban élek. De még mindig jobb ott egyedül, mint a valóságban a sok segghülyével. Nem fogok megalkudni. - az teljességgel kizárt.
- Ebben neked mi volt a nyálas? - vágtam hozzá a szalvétatartót sok szeretettel. Na persze csak finoman, nem bántani akartam.
- Hidd el, jobban jártál a zuhanyzással, gépzsír atya. Ha csak nem akarnád, hogy egész nap szagolgassalak. Sajnos a benzinszag fétisesek közé tartozom. Fun fact: Igazából minden éjjel a garázsban alszom. - viszonoztam a vigyorát.
- Tökéletes. Csütörtökön este nyolckor a Polaris-ban. - nyugtáztam szelíd mosollyal. Én ott leszek.
- Komolyan mondod? - furán méregettem és fürkésztem a tekintetét a képzőművészetes kérdés miatt. Nem az, hogy nem néztem volna ki belőle, de... Hát egy: Nem néztem volna ki belőle. Kettő: Mi az, hogy mennyire bírom!?
- Nekem fontos a művészet. Imádom minden ágát! Bár nem értek hozzá hű de magas szinten, de lenyűgözőnek tartom. Akár a zene, akár a festészet, akár a szobrászat, vagy a fényképezés, bármi.  Mindegyik a szabadság, a függetlenség, a lázadás, az érzelmek és az önkifejezés egy formája. Ez olyasmi, amin keresztül szárnyalhatsz, nincsenek korlátok, csak a kreativitás. Mindenkinek mást jelent, legyen az néző, hallgató vagy maga az alkotó. Ahány ember, annyi értelmezés, és napestig lehetne róla beszélni, hogy ki mit lát, mit hall, mit érez. Valakinek egy festmény vidám, valaki sírva fakad tőle, másra nyomasztóan hat. Én imádom, amikor valami új, merész, és kaotikus. Szóval nekem jöhet minden ilyen, minden mennyiségben. Régi, kortárs, ismert, ismeretlen. Egyre megy. Még a graffitiket is imádom. - magyaráztam neki határtalan lelkesedéssel, széles mosollyal.
- Úgyhogy csak óvatosan azzal, hogy lesz bőven időnk, mert nem olyan biztos az. Engem szinte minden érdekel. - de főleg Te. Még mindig. Nem tettem le róla, hogy jobban megismerjem, és megérthessem őt. Mark egy nagyon összetett és különleges lélek. Imádom, hogy mindig van egy új oldala, amivel még sosem találkoztam azelőtt.

Mark Reilly & Emma Larson

-Az tuti, hogy unalmas lenne. Én dolgoztam az Atlanta-ban lévő őrsön még kopasz koromban, és kurva gáz volt. Unalmas volt, nem volt ott kihívás, és néha tényleg nem volt semmi kiemelkedő, vagy valami. Ettől még nem mondom, hogy annak a vén baromnak igaza volt, de tény, hogy a Delta legalább értelmes volt, és ott lehetett csinálni valamit. –mondanám, hogy a hazát szolgálni, de inkább eltussolni kellemetlen ügyeket az USA-nak.
-Komolyan?! –néztem rá felvont szemöldökkel, amikor kiderült, hogy soha nem volt még autós moziban.
-A Starlight amúgy jó hely. Talán ’49-ben nyitott és az óta nyilván változott, de a retro jellegét megőrizte, sőt. Már bolhapiacot is tartanak a hétvégén háromig, aztán utána jöhetnek a filmek. Nyilván vannak szabályok, mint az, hogy az enyémhez hasonló dögök hátrébb parkoljanak, különben a mögöttünk lévő nem lát, meg legyen rádió a kocsiban, hogy fogd a hangot is, ne csak bámuljál. –osztottam meg vele pár infót a helyről, amire rábökött így látatlanban. Szerintem tetszeni fog neki.
-Meg. Az egy kivételesen nem zavaróan bugyuta sci-fi cucc volt. –nem véletlenül hívtam Virginia-nak az előbb. Az egy örök klasszikus marad.
-Lesz rá lehetőséged. Nyilván nem mindenki egy büdös nagy paraszt, de azért arrafelé nem is kifejezetten szende virágszálak laknak. –úgyhogy bőven lesz lehetősége tahókat oltogatni, ha ahhoz lenne kedve.
A másnaposság, a haverok kérdésköre után valahogy elkeveredtünk a férfi-nő kapcsolatokhoz, így csak csendben, a kajám maradékát burkolva hallgattam azt, ahogy kifejtette a dolgok jelenlegi állását. Még sosem voltam nő, és a kurva isten mentsen is meg, hogy az legyek valaha, így a maga módján érdekes volt ezt a szemszöget is hallani. Nem szoktam ilyenekről pofázni a haverokkal sem, nem még egy nővel. Emma-val pedig eddig a munkahelyi viszonyra helyeztük a hangsúlyt, nem pedig arra, hogy ilyen értelemben is együtt lógjunk. Most viszont az utóbbi időben elég rendesen megborult ez az egész és átlépegettük a határokat szépen sorban.
-Egyetértek. Ma már kurvára nem úgy vannak a dolgok, ahogy lenniük kéne. Vannak kivételek, nyilván. Meg vannak azok, akiknek bele kell tanulniuk egy kapcsolatba, főleg, ha mondjuk szar háttérrel rendelkeznek, de ettől még tény, hogy a legtöbben nem ilyenek. A nők akarják felszedetni magukat, akik aztán sírnak, hogy a faszijuk nem igazi férfi, bezzeg az a másik. De ha meg az a valaki megkörnyékezi őket, akkor ugyanezt adják elő, és kiherélik a csávót. Baromság. A pasik meg kurvára belekényelmesedtek ebbe, és igazi nőt akarnak, de megdolgozni érte luxus. Én nem kötök kompromisszumot, és nem fogok lejjebb adni a saját elvárásaimból. Én is olyan vagyok, ha valakiben nem látom a potenciált, akkor maximum pár hónapra elég. Nem tudom, hogy volt-e valaha értelmezhető időt felölelő kapcsolatom, mert nekem az 1-2 év nem az. Sokszor az sem elég, hogy megismerj valakit és megbízz benne. Nagyon felborult minden. A vágy és a szerelem kurvára nem ugyanaz, de manapság mindenki azt hiszi, hogy igen. –forgattam meg a szemeimet.
-Az meg, hogy valaki szapioszexuálisnak hív… hát baszd meg. Veled legalább lehet beszélgetni, és nem arról, hogy ma hol voltál vásárolni és hasonló faszságok. Nekem fontos a külsőség és az, hogy valaki szenvedélyes legyen, de ez magában kurva kevés. –mert mint a mostani helyzet is mutatja, én is tudok beszélni, csak a megfelelő társaság kell hozzá. Eddig még senki sem keltette fel az érdeklődésemet annyira, hogy kicsit is meg akarjak nyílni neki. A múltamról meg pláne nem szoktam mesélni másoknak.
A megröptetett szalvétatartó kapcsán csak egy aljas vigyor kúszott a képemre, de csak a fejemet ráztam.
-Semmi. –engem még sosem hívott senki a lelki társának vagy minek, sőt. Önmagamért még senki sem tartott jó társaságnak. Sem kölyökként, sem most.
-Mondanám, hogy meglepődtem, de pont olyannak tűntél, mint aki benzint szipuzik stikában. De majd akkor nagyon vigyázok magamra a jövőben, mielőtt mindenhova követsz az illatfelhő miatt. –nálam ilyen kategória amúgy a festék, a mész és hasonlók is. Oda vagyok az ilyen nyersen kellemes szagokért. Ilyenekből kéne parfüm, nem a mindenféle faszságokból.
-Hét harmincra érted megyek. –mintha nem egy helyen laknánk majd, érted.
-Mhm, mint az a bizonyos gyulladás. –néztem rá még mindig némi bizonytalansággal. Nem mindenki rajong ezért. Vannak zenekedvelők, akiket ez hidegen hagy, és vannak azok, akiket csak szimplán hagy hidegen. Én a művészetek kvázi minden ágát imádom, és el tudom nézegetni őket órákon keresztül, akkor is, ha az egész egy katyvasznak tűnik.
-Szuper. Akkor tuti tetszeni fog. Sőt. Amúgy elég interaktív az egész, és vannak időszakosan különféle estek. Most 19-én pl Jazz est lesz. –tudtam, hogy oda el akarok menni, így megnéztem a kínálatot a hónapra.
-Imádom a képzőművészeteket a zene mellett. Mindegy, hogy melyik formáját. Mindegyikben találok valami klassz, értékelhető, mély dolgot. A lakásom is teli van hasonlókkal. Ha elugrunk a cuccaimért az Atlantai kiruccanás előtt, akkor felőlem körbe is nézhetsz, aztán eldöntheted, hogy bírod-e azokat a dolgokat, vagy sem. –vontam meg a vállamat. Valahogy nem aggódom, hogy visszaélne ezzel, plusz én is láttam a lakását, itt is élek egy ideje.
-Atlanta-ban sok király hely van, szóval van miből válogatni. Szerencsére nem két napunk lesz erre. De akkor az autósmozi és a művészeti múzeum, meg a repülő kiállítás már biztos pont.

Emma Larson & Mark Reilly

- Tök érdekes, amit mondasz. Valamiért azt gondolnám, hogy Atlanta nem hagyott unatkozni. Elég magas a bűnözési arány. - olyan helynek tűnik, ahol mindig történik valami.
- Bár persze megértem, hogy neked pár balhézó részeg, lopás, rablás, családon belüli erőszak miért nem jelentett elég kihívást sem fizikailag, sem szellemileg. A nyomozati jogkör a te stílusodnak is jobban fekszik, mint egy mezei rendőr vagy járőr munka. - ha efféle izgalmakra vágynánk, mindketten más fokán állnánk a ranglétrának.
- Komolyan. - bólintottam a mexikói kaját vizsgálgatva.
- Nem volt rá lehetőségem, és pláne nem volt kivel. Magamtól ilyeneket nem csinálok. Vannak nem magányos programok, ez is egy ilyen társas dolog szerintem. Nem tudom... nekem fura, amikor valaki egyedül megy moziba. - az ha dolgozol, és munka közben beülsz egy étterembe gyorsan burkolni valamit, az megint máshogy jön le, mint egy ilyen.
- Annyira jól hangzik! - tetszett minden, amit erről az autósmozi dologról mesélt. Kíváncsi voltam, hogy milyen élmény lesz személyesen is megtapasztalni. Eddig csak filmekben láttam hasonlót.
Mark jól látta ezeket a kapcsolati, nemi szerepeket érintő kérdéseket. Feleslegesen nem is szóltam bele a mondandójába, helyette a tekintetem is érdeklődést és teljes egyetértést tükrözött.
- Meg van az olyan, mint én, aki nem akar kiherélni senkit, mégis megtörténik. - húztam el a szám.
- Határozott, ambiciózus, törtető, kemény és nyers vagyok, ráadásul tisztában vagyok az értékeimmel, ami túl dominánssá tesz. Néha azt érzem, hogy a világon nincs az az alfa, aki ezt tudja kezelni. Holott egyébként szeretném elengedni magam valaki mellett, hogy én is törékeny lehessek, mint bárki más, mert tudom, hogy van, aki megvédjen. - na ez nem azt jelenti, hogy egy elesett dráma királylány leszek, aki a pasijával cipeltetné még a kis ridiküljét is.
- Voltak kapcsolataim, de egyik sem volt hosszú életű. Én az évekig el se jutottam senkivel, heteken belül mindnek vége lett, mert valami mindig hiányzott. - már akkor látszott, hogy nem elégszem meg egy-egy pozitív tényezővel.
- De ki kellett próbálnom, hogy milyen ez az egész. Tapasztalat nélkül honnan tudnád, hogy mi idegesít, mit akarsz, vagy mi az, amit rohadtul nem. Aztán hamar rájöttem, hogy inkább nem kell senki. Legyek boldog és szabad egyedül, mint hogy tönkre tegyem magam azért, hogy valaki olyannak jó legyen, aki nem érdemli meg. Ne az én boldogságom árán szárnyaljon, hanem együtt. Úgyhogy részemről a szerelem egy megfoghatatlan, elérhetetlen, eszményi dolog. Sosem éreztem, és talán nem is fogom. - emiatt nem keresek senkit, nem ismerkedek, nem randizok, és nem is nyitok különösebben, mert egyszerűen tök felesleges.
- Nekem a beszélgetések, a közös világmegváltás a legfontosabbak, és kicsit hajlamos vagyok háttérbe szorítani minden mást. Aztán ilyenkor jön a jégkirálynő jelző. De amúgy ez nem igaz. Nekem is fontos a szex, csak a minőségi. Nem mindegy, hogy valaki megdugni akarja a dögös kis testedet, vagy van érzelmi háttér is mögötte. Nem tolerálom a lelketlen, üres, tartalom nélküli dolgokat. - továbbra sem egy szelet csirkemell vagyok a húspiacon.
- Vicces, hogy nálam meg fordítva van. Mármint ugyanazt akarom, mint te, csak eddig fordítva közelítettem. Én is azt gondolom, hogy az intellektus önmagában kevés. Hiába kommunikatív és intelligens valaki, nekem meg az lenne az a bizonyos fontos, extra fűszer, hogy végre azt érezzem, hogy ott van a nyers, ösztöni vágy. Hogy széttépnéd a másikat. - soha senki sem mozgatott meg ennyire, hogy ezt érezzem.
- Elsősorban érzelmi, intellektuális, szabad szellemű kapcsolatra vágyom, nem szenvedélyre. Az önmagában nem szerelem. De jó lenne, ha valakivel ez is meglenne. Elsöprő, de nem hirtelen fellángoló, aztán pont olyan hirtelen elmúló. Sőt, inkább egyre csak erősödő. Vonzódni akarok. Nagyon! Olyan... őrülten. Amikor valaki a mindened, nincs szükséged senki és semmi másra. De nem fojtogató birtoklás! Nem is nevezném hosszú póráznak, mert az már alapból egy béklyózó kötelék. Nem kell póráz. Csak... működjön. És nem nyitott kapcsolatról beszélek. - egyszerűen csak mindkét fél maximálisan jól és komfortosan érzi magát. Nincsenek korlátok közé szorítva, de hűségesek és ott vannak egymásnak. De akkor sincs sértődés, ha valaki szeretne kicsit elvonulni, saját programokat szervezni.
- Vidám, jó hangulatú, optimista, pozitív, feltöltődést jelentő kapcsolat lenne az ideális, nem olyan, ami lehúz és tele van konfliktusokkal. Az kinek kell??? Ha veszekedni akarok, felhívom Si-t, hogy új kocsit akarok venni. - rögtön bekapcsolna nála az anyáskodó program.
- És ez nem azt jelenti, hogy valakinek nem lehet rossz napja. Én is tudom, hogy nem mindig napsütés az élet. De olyankor se egymáson kell levezetni a feszkót, és tiszteletlenül bánni azzal, aki a legfontosabb. - tudom, álomvilág.
- Aztán a közös hobbi, az aktív életmód is sarkalatos pontok, hogy ne csak a tévét tudjuk együtt bámulni. Annyi mindennek kell klappolnia, hogy lassan már a szellemsztorik létezése is elképzelhetőbb. - forgattam a szemeim.
- Most őszintén, Mark. Szerinted irreális elvárások ezek? Valahol nem ez lenne inkább a normális? - ő mindig nyers velem is, így most sem fog kertelni vagy finomkodni. 
Az illatát és azt, hogy hová mindenhová követném, inkább csak elintéztem egy mosollyal. Atlanta és a képzőművészet jobb témának tűnt.
- Ki nem hagynám!!! - és nem azért, hogy nagyképűen a lakásában flangáljak, vagy hogy kvittek legyünk, amiért ő is látta az enyémet. 
- Érdekel, hogy te milyen típusú alkotásokban találtad meg önmagad. - annyi mindent elárulhat valakiről, a valódi lelkivilágáról.
Autósmozi, művészeti múzeum, repülő kiállítás. Mindegyikre csak helyeslőn bólintottam. Leszámítva, hogy én személy szerint valamit hiányoltam.
- Meg a bolhapiac! Azt ki ne felejtsd! Oda is szívesen mennék. Nagyon jó lenne találni valami király vintage cuccot, ritka lemezt, vagy valami szuvenír ajándékot a nővéremnek. Imádom az ilyen "turkálós" helyeket. Annyi kincs előkerülhet. - az ilyen helyeken szeretek elidőzni. Ez tök más, mint cipőt vagy ruhát venni.
- Viszont a Coca Cola kiállításról azt hallottam, hogy dög unalmas. - de ezek csak netes kritikák, szóval nem tudom, hogy az én ízlésemet tekintve mennyire lehet valid. De végül is mindegy is. Ott van a Stone Mountain, a Georgia Aquarium, az Atlanta Country Music Hall of Fame, a Peachtree Street, meg még ki tudja. Egy biztos, nem fogunk unatkozni.

Mark Reilly & Emma Larson

-Azokkal is foglalkoznia kell valakinek, de könnyű megoldani őket, plusz tegyük hozzá, hogy ha engem kihívtak volna családon belüli erőszakhoz, akkor ott rögtön történt volna egy másik is. Általánosságban véve, a temperamentumom ellenére azért jól el tudok vonatkoztatni, de ezektől nem ment volna. -bólintottam rá a megállapítására, hogy megérti, miért voltak ezek nekem egyszerűek és olyanok, amik nem hordoztak magukban kihívást.
-Sose vitt el senki ilyen helyre? Pffff. Barmok. -ez volt minden válaszom erre az egészre.
-Az is. -régen jól lehetett ezekkel csajozni, de városnézős programnak sem utolsó, egyébként.
Kifejtettem a véleményemet a kapcsolati és nemi szerepek vonatkozásában, Emma pedig végighallgatott és nem akart közbeszólni, vagy belemondani valami olyasmit, amit kihagytam, vagy esetleg nem úgy látja. Egy pillanatra érdeklődve néztem rá, amikor megszólalt. Elgondolkozva figyeltem az arcát és őt magát is, majd inkább a kajám maradékát figyeltem tovább, ahogy egyre jobban belemerült a dolgok kifejtésébe.
-Nem azok. -ráztam meg a fejemet, egy pillanatra megkeresve a tekintetét az enyémmel.
-Ahogy mondod. Ezek lennének a normális elvárások, mert nem kompromisszumot kellene kötni és azt várni, hogy a másik vagy megváltozik, vagy nem. Nem elég, ha kedves és jófej, meg néha azt mondja, hogy szép vagy, vagy jól nézel ki, ha épp eszébe jut. Az alapvető probléma az, hogy mindenki megalkudni akar, és nem érti azt, aki viszont nem. Nem tudják felfogni, hogy valaki vagy mindent, vagy semmit nem akar a másiktól. Én is ilyen vagyok. Nem elég, ha csak szexi vagy és egész nap nyalogatnám a dögös kis tested, pedig nagyon jó vagyok benne. -csak, hogy egy gondolkodótól idézzek félig.
-Az is fontos, hogy minden klappoljon. A szar napok nálam egyébként is kifejezetten hamar jönnek, mert felrántom magam dolgokon, de egyébként hamar elfelejtem, és ettől még nem fogom elküldeni a másikat a kurva anyjába, mikor nem az ő hibája. Puffogok magamban pár sort, aztán kész. Vagy, ha valakit nagyon érdekel, akkor kifejtem. -mint mondjuk ezt a Dave-es baromságot Emma-nak, aki nem hagyta csak úgy a levegőben lógni.
-A lényeg, hogy én mindent akarnék egy nőtől. Legyen okos, intelligens, jó beszélgetőpartner, akinek van humora. Nem árt, ha gondoskodó és törődő, de nem fojt meg ezzel a szarral. Legyen önálló élete és akarata, de kettőnk is fontos legyen neki, elvégre ezért párkapcsolat. Akivel lehet sorozatot darálni, sétálni, túrázni, vezetni, mert imádja és nem egy lusta szar. Ne baszogasson a lakásom, vagy a munkám miatt, hanem azt is szeresse, mert praktikus és menő, és a munkám a részem. Ja, és bírja a kutyákat, mert Se7en nem megy sehova sem. -kizárt.
-Ne akarjon többnek tűnni, mint ami, de ne is elégedjen meg a középszerűséggel. Az önfejlesztés, a tudás utáni vágy tök fontos, mert ez azt jelenti, hogy fejlődni szeretne és képben lenni a világ dolgaival, vagy épp a munkájával. És tényleg legyen nő. De nem abban az értelemben, hogy elvárja, hogy kinyissam az ajtót, vagy elvigyem egy-egy drága étterembe. Nem ettől leszel igazi nő, hiába hiszi ezt mindenki. Ettől én csak kevésbé leszek büdös paraszt, mint amilyennek kinézek, de nem leszek tőle sem igazi férfi, sem olyasvalaki, aki mellett igazi nő lehet. Ez nem ezen múlik. Aztán... a belső tulajdonságoknak is klappolnia kell. Nem elég, ha csak ilyen, vagy csak olyan valaki. Az önállóság, a szabad akarat, az, hogy tudja, mit akar, nem gátolják meg azt, hogy érvényesítsem én is az akaratomat, és kitaláljak mondjuk programokat, menetrendeket, vagy csak azt, hogy aznap mi legyen a kaja. Nem egymás személyiségét kell ledominálni, egymásra licitálgatni, hogy kinek nagyobb a fasza, az egy faszság. És nyilván nem mellesleg azért legyen szexi is, akinek egész nap nyalogatnám a dögös kis testét. -mert a testiség, a szex, a vágy kurva fontos. Ahhoz, hogy valakivel meglegyen a lelki társas része, aminek mondjuk ő hívott minket az előbb, nem törvényszerű a testi vonzalom és a kapcsolatosdi. De egy kapcsolatnak viszont része az, hogy vonzódsz a másikhoz, és ahogy ő is mondta, szét akard tépni a másikat. Plusz bárki bármit hisz, a testi vonzódásnak is vannak különféle fajtái és fázisai.
-Nem elég, ha valaki csak a szeretőd, vagy csak a lelki akármid, a legjobb barátod. Ez így egyben kell. Úgyhogy de. Ez lenne az alap, és egyetértünk. -zártam le aztán ezt az egészet, mert így is túl sokat beszéltem már erről. Nem szoktam ezeket fejtegetni, még a srácoknak sem, de tudnia kell, hogy az elvárásai egyáltalán nem egyediek, és olyanok, amik csak rá jellemzőek.
-Az ízlésem elég... sötét. -ez írja le talán a legjobban. De majd megítéli ő, hogy neki mit jelentenek a különféle képek, amiket lát.
-Oké, akkor a bolhapiacot is felvesszük. A legtöbben a kocsijaikból árulnak, de mindenfélét. Szerintem mindhárom dolgot meg fogod tudni venni ott. Ha meg nem, majd keresünk egy antikváriumot. -ezek nem zárják ki egymást.
-Hát ezt nem tudom, kurvára nem szokott foglalkoztatni a Coca Cola alapból sem, nem még a kiállítás. De a szar kritikák egy dolog. Nem két napra megyünk. Ha egyszer nem tudunk menni túrázni, vagy vadászni, mert szar lesz a látási viszony, vagy megint jön egy kisebb tornádó, még lehet B) terv. -vontam meg a vállamat. Baszott sok dolgot lehet megnézni, szóval unatkozni biztos nem fogunk.

Emma Larson & Mark Reilly

A kifejtős, de még így is jócskán rövidített kiselőadásom végén feltettem neki a kérdést, hogy szerinte, nyers és őszinte férfi szemmel irreálisak-e az elvárásaim. Meglepve néztem rá, amikor a legcsekélyebb habozás nélkül rávágta, hogy nem azok. Sőt. Abban is egyetértett, hogy ezek lennének a normálisak, és senkinek sem kellene kompromisszumokat kötnie. Régen rossz, ha azt reméljük, hogy a másik majd idomul, vagy megváltozik. Netán megváltoztatható. Aztán elmondta, hogy ő is ilyen. Mármint, hogy mindent vagy semmit akar. Szépen elsorolta, mi mindent akarna egy szerinte, számára tökéletes nőtől. A bámulatos póker arc és az alsó ajkaim rágcsálásának egyvelegével hallgattam őt. Minden szava érdekelt, sőt, minden szava érdekes is volt, csak...
Fura volt az egész, mert hát... lényegében mindketten ugyanazt akartuk, és ez... nem is tudom... Nem számítottam igazából semmire, de attól még szembesülni lényegében a saját leírásommal és jellemrajzommal, a hasonló, vagy talán inkább teljesen megegyező és tökéletes szinkronban lévő elvárásinkkal elég letaglózó volt. Azt sem tudom, hogy ez-e rá a helyes kifejezés.
Akkor erre most mégis mit mondjak? Helló? Megjöttem? Vagy az túlságosan naiv és bájosan szerencsétlen lenne még viccnek is?
Némileg talán szerfelett zavartan, segítségkérőn és összezavarodottan néztem rá, aztán az üres kajás dobozokra. Mindig őszinte vagyok. Gyárilag képtelen a hazudozásra. A munkán, főleg a fedett akciókon kívül képtelen vagyok megjátszani magamat. Sokszor még ott is nehezemre esik, ha valaki valami olyat szól. De ez most mindennél jobban alaposan próbára tett. A gondolataim szinte sosem forognak az ilyen dolgok körül, mert annyira felesleges és érdektelen. Vannak sokkal fontosabb dolgok is az életben, így nem igen tudok most mit kezdeni ezzel. A szívügyek túl bonyolultak és problematikusak az én agyamnak. Mert hogy ugye valójában nem a szívünkkel érzünk, hanem... mindegy. A barátságot sokkal könnyebb életben tartani, mint bármi mást. Többet. Ráadásul kinek mi a több. A baráti kapcsolatokat mindig is nagyobbra tartottam, mint az ilyen törékeny, múlandó szeszélyeket. A szerelem leginkább ösztönön és nem tapasztaláson alapul. Így hát nehéz racionálisan értelmezni. Nem mintha szükséges lenne, nem? Ezek a megmagyarázhatatlan dolgok.
Eddig korábban sosem gondoltam úgy Markra, mint aki a tökéletes férfi lenne. Vagy csak nem akartam. Nem tudom... Most sem szeretnék, de már túl késő?? Túl sokat tudok ahhoz, hogy el tudjak vonatkoztatni a kész tényektől, és úgy tegyek, mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna, és nem lennék a szükséges (?) tudás birtokában. Nem tudom... félek ettől az egésztől, hogy most ezek után mit jelenthet nekem. Jelent egyáltalán bármit? Vajon megváltoznak az érzéseim? Vagy az övéi?? Honnan tudjam, ha sosem éreztem korábban? Egyáltalán miért gondolkodok ezen? Ahhhh. Bonyolult... túl bonyolult. Legszívesebben a fejemet párszor belevertem volna a hülye asztalba.
- Pontosan. Így egyben. - a "szeretőd, a lelki akármid és a legjobb barátod" szentháromság tökéletesen összefoglalta, milyennek is kell lennie egy hosszútávon is működőképes kapcsolatnak. Remek. Mond, miért csinálod ezt velem!? Kellett neki ide kevernie, hogy a szerelem barátság is lehet. Amúgy is próbáltunk barátok lenni, nem csak kollégák. A rokonlelkemnek tituláltam. Ami szerinte nyálas duma volt. És... Csak még jobban összekavarta itt a dolgokat.
- Nos... akkor ezek szerint mindketten menthetetlenül defektesek vagyunk. - mosolyogtam rá úgy, amire még nem találták fel sem az elnevezést, sem a felhasználható melléknevet. Bármi is legyen az, az övé volt.
- De én örülök, hogy végre megtudhattam, hogy nem vagyok egyedül ilyen ezen a kicseszett világon. - így hát már ketten vagyunk, akik ugyanazt keresik. Vagyis... nem keresik, csak... remélik? (Megtalálták??)
- Egyszer egy fontos személy azt mondta nekem, hogy ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magát szereti. És soha ne adjak lejjebb az igényeimből, bármilyenek is legyenek. Neked is ezt tudom javasolni. - fogadd meg a saját tanácsodat, Mark.
- Az én ízlésem is sötét. - szóval azt hiszem, nem lesz gondom vele.
- Sőt, valaki szerint a kis lelkem is. - így fogalmazott az illető, nem én találtam ki, hogy drámaibbnak tűnjek.
- A dögös kis testemet pedig még az is lehet, hogy érdekelné, mennyire is vagy jó benne, hogy egész nap nyalogasd. Mondani bármit lehet. - vontam vállat. Ha már így háromszor is kiemeltük közös csapatmunkával. Inkább ez, mint a bolhapiac, vagy a Coca Cola. Sőt még annál is inkább, mint hogy kijavítsam, nem antikvárium, hanem antikvitás. Ritkán hagyok ki ilyen ziccereket.
Felkeltem az asztaltól, hogy elpakoljam az üres kajás dobozokat, majd csináljak kávét. Nem menekülés volt a helyzetből csak.... talán... mégis. Lehet, hogy elképzelhető.

Mark Reilly & Emma Larson