Translate it into words would scare you off this is how I feel I can let you see Well I drink behind closed doors won't see my flaws hide what I can to be your superman You give me that look give me that look I tell you that it’s okay you wanna know you wanna know I don’t know what to say I can’t feel my face
Már második hete vagyok bezárva. Csak apámnak és az önként jelentkezésemnek köszönhetem, hogy háziőrizetben "védekezhetek", avagy várhatom, hogy összeszedjenek rólam mindent, hogy aztán a bíróságon bemutatva figyelembe vegyenek mindent. Maga a tárgyalás szakaszos. Az elsővel bemutatták az általános helyzetet amelybe kevertem magam, a másodikban az én ügyvédem beszélt az érdekeimben minden jóról, amelyet elkövettem, minden áldozatról, amelyet tettem az országomért cserébe. Felmerül a bárka is, de annak titkosságát tekintve tudom, hogy nem fogják figyelembe venni, mert némi elbeszélésen kívül mást nem kapnak bizonyítékként a kezükbe. Szó volt a PTSD-mről, az alkoholizmusomról, a depressziómról, az önpusztításomról, a mentális problémáimról, amit rohadt nehéz volt hallgatni, de megfeszített állal hagytam, hogy a "saját érdekemben" rongyosra szedjék az elmeállapotomat és a bíró elé dobják. Volt, hogy nekem kellett a tanúk padjára ülnöm és válaszolnom az ügyvédek kérdéseire ezekkel kapcsolatban. Mindamellett, hogy rendkívül kényelmetlenül éreztem magam, mert nyíltan kellett ezekről vallanom, valahol úgy voltam vele, hogy már mindegy. Nem az a kérdés, hogy börtönbe kerülök-e majd, hanem az, hogy mennyi időre. Emiatt pedig nem izgultam, mert öt év, vagy tizenöt, tök mindegy. Oda bent - ha nem akklimatizálódom - konstans veszélynek leszek kitéve. Mintha macskát raknának veszett patkányhorda közé: elevenen próbálnak majd felfalni. Talán sokat mondó, hogy épp ez a része nem érdekel, de valahol mélyen tényleg kezdem feladni. Mindent. Így tulajdonképpen igyekeztem félvállról venni a dolgokat és minél nyugodtabban kezelni azokat, még ha közben úgy is éreztem, mintha a bőrömön apró rovarok futkostak volna, az izmaim pedig maguktól ugráltatták volna a sarkamat a tanúk padja mögött. Elvonási tünetek. Egyszerűen ez a pár óra, amit józanul kellett töltenem elég volt ahhoz, hogy kikészüljek, mert az agyam folyamatosan rajta kattogott, és mindazon, amelyen átmentünk. Minden emlék olyan élesen fájt a mellkasomban, mintha szúrtak volna bele és a legrosszabb, hogy mivel a tetteim voltak a téma a tárgyaláson, még elkerülni se tudtam, hogy ne gondoljak rá: még úgy is, hogy róla soha nem volt szó, nincs benne semmilyen vallomásban, jelentésben, jegyzőkönyvben, sehol. Egyszer említik meg őt ismeretlen személyként, akivel együtt láttak a reptereken, de ennyi. Nincs ellene semmijük, ez pedig megnyugtathatott volna. Csak hát a fájdalom emiatt sem szűnt, ugyebár. Habár lettem volna elég kétségbeesett ahhoz, hogy flaskát csempésszek be, a családom miatt nem tettem. Ez az egész cirkusz miattuk van, és hogy azt lássák, megteszek magamért és értük mindent, pedig valójában csak azt akartam, hogy legyen már végre vége. Apa igyekezett tartani bennem az erőt minden tárgyaláson. Ő tudta, milyen ez, és igyekezett elvonni a figyelmem mindenről, hogy minél hamarabb túl legyek ezeken a perceken. Persze a tárgyalás közben nem ülhetett mellettem, már az csoda számba ment, hogy megengedték neki, hogy a terem hátsó részében ülve csendben bent legyen. Nem voltak bent sokan egyébként sem. Katonák, akik hoztak és vittek, rendőrök, akik a bíró épségéért feleltek, a bíró, az ügyvédek, behívott tanúk, meg az asszisztens, aki a jegyzőkönyvet gépelte. Örültem annak, hogy nem kaptam reflektorfényt az arcomba, mert a tömeg rohadtul nem hiányzott nekem, sem az újságok vagy a TV. Aztán eljött a mai nap is, a negyedik tárgyalás - ma fogják felsorolni az összes bűnöm és minden rosszat amit tettem. Már ha ma egyáltalán a végére érnek. A lábbilincs ellenére is sikerül ma is sikeresen felvenni a nadrágomat, az inget, a zakót, a nyakkendőt. Már most viszket a tenyerem egy pohár whiskeyért, de megállom, hogy ne igyak a tárgyalás előtt. Nem akarom, hogy apa csalódjon bennem. Reggelinek épp csak bekapok egy-két falatot, nem igazán van kedvem enni már jó ideje, de apát ismerve úgy is tudom, hogy egy szendviccsel vár már a bíróságon. A lakást nem hagyom - és nem is hagyhatom - el egyedül, így megvárom, amíg nem kopogtatnak. Kinyitva az ajtót a szokásos két katona fogad. - Mehetünk? - kérdi a rangidős és felemeli a bilincset. Sóhajtva nyújtom a csuklóim és hagyom, hogy szorosan köréjük kattintsa a karikákat. Ezután bezárom az ajtót és a kíséretükben megyek le és ki az utcára. Beülök a szolgálati autóba hátra és próbálom elterelni a figyelmem, mert már most szenvedés a létezés, pedig alig másfél órája vagyok ébren. A reggeli csúcsidő nem nekünk dolgozik, de nem késünk el, mert számolunk azzal, hogy bizony időbe telik átérni a város egyik végéből a másikba. A bíróságon apa már tényleg vár, és amikor együtt bemegyünk a folyosón oda is adja a szendvicset, amelyet elmondása szerint ma is anya készített nekem. Gyenge mosolyt engedek meg ma is erre, és elvéve tőle megeszem azt, amíg arra várunk, hogy beengedjenek minket a terembe. Amíg én csendben ülök és várok, addig apa az otthoni dolgokat meséli, hogy terelje a figyelmem, én pedig rettentően hálás vagyok neki ezért. Még ha nem is vagyok kommunikatív és nem válaszolok sokat, jó mást hallani végre, mint azt, ami és aki miatt itt vagyok. Aztán megjelenik az ügyvéd is, papol egy sort arról, hogy miket ne mondjak és csináljak még véletlenül se, aztán kinyitják a termet és bemegyünk. Apa hátul helyezkedik el, mi pedig elöl a helyünkön a sarkamban lévő katonákkal együtt, akik leveszik a kezemről a bilincset. Az ügyvéd tovább vakerál, de őszintén szólva nem igazán fog meg, amit mond. Tudom, hogy keresztkérdéseket fognak felrakni és hogy figyelnem kell mit mondok, de ahogy korábban is, most is eljutottam a "csak legyen már vége" szakaszba. Aztán felállunk, amikor bejön a bíró meg az asszisztens. Rövid pakolászás, aztán megkezdődik a tárgyalás. Őszintén szólva rendkívül felkészültek a másik oldalon. Ez alatt a pár hét alatt minden költésemet, utazásomat és mozgásomat igyekezték szét szedni. A készpénz nem könnyítette meg a dolgukat, viszont az igen, hogy szinte minden be van ma már kamerázva. Éppen ezért nehéz lett volna bármit is tagadni. A fonalat akkor kezdtem el igazán felvenni és izgulni, amikor szóba kerül Shay. A példaként bemutatott felvételek egyikén se látszik az arca - arra láthatóan kínosan ügyelt mindig is, amitől elég gyanússá válik -, de a vaknak is egyértelmű, hogy az időt, amelyet disszidálva és "halottan" töltöttem, azt vele töltöttem el. Úgy érzem, hogy kiszárad a torkom, ahogy a megállított videót nézem, amin egyértelműen látszik, hogy számomra nem közömbös illetőről van szó: ez a Radisson liftje haza felé menet. Ismét felteszik a kérdést, hogy ki ez a nő, de egyszerűen lefagyok. Az ügyvédem próbálja menteni a menthetőt, miközben én egy olyan hazugságon gondolkodom, ami hihető lehet akkor is, ha minden mást is az orrom alá dörgölnek, amit közterületen kamera felvehetett. A gondolkodás azonban roppant nehéz, ha egyszer nem csak a félelem, de az érzelmek is elöntenek és egyszerre próbálok nem összetörni azok súlya alatt. Ismét érzem a zizegést a bőrömön, azt, hogy zsibbadnak az ujjaim, és szinte érzem a torkomon felkúszó roham első jeleit is, amikor ez az egész rémálom valóságos horrorrá növi ki magát. A rám várakozó csendbe ugyan is dulakodás hangjai szövődnek bele hátulról, és olyan hang tör előre, mintha valaki neki esett volna az ajtónak. Az összes szem oda szegeződik, és a rendőrök előrébb is lépnek, amikor hirtelen benyitnak és szinte beesnek az ajtón. Elsápadok. Apára nézek, mert nem tudom, hogy hallucinálok-e, ugyan is Shay siet előre a sorok között, miközben az ajtóban egy lebirkózott őr tápászkodik felfelé. Hallom, hogy valamit kiabál, de őszintén szólva nem ér el a tudatomig, hogy mit. Úgy érzem, hogy mindjárt összeesek ide a pad alá, ahogy egyre közelebb jön. - Ne... - lehelem elkerekedő szemekkel, amikor végre felfogom, hogy mit művel. A korábbi csendet hirtelen váltja fel a zaj: mindenki kiabál. Shay a magáét, a rendőrök többször, hangosan figyelmeztetik, a biztonsági őr épp hátulról kiabálja, hogy kapják el, a bíró csendet akar, az ügyvédem azt követeli, hogy ne vegyék figyelembe a nőt. És én is. - Nem ismerem őt, egy szavát se higgyék el! - pattanok fel a székemről kétségbe esetten kiabálva én is, de aztán a biztonsági őr konkrétan letámadja Shayt hátulról, én pedig bekattanok. Nem foghatják el! Mire észbe kapok, már átlendülök a pódiumon és lépnék oda, hogy segítsek, hogy kiszabadítsam, de ekkor már a két katona is megmozdul. A vállamat ragadja meg a fiatalabbik én pedig reflexszerűen verem állba, hogy kiszabadítsam magam és folytassam az utamat Shay felé, akit három férfi igyekszik letartóztatni, szinte látom rajta, hogy ettől rosszul is lesz. Közülük egy inkább felém fordul, mivel ő sokkal kevesebbet ellenkezik, velem ellentétben, én buldózerként próbálok letakarítani magamról minden kezet, hogy utána őt is kiszabadítsam. Közel nem jutok hozzá sajnos. A dulakodás viszont csak ahhoz vezet, hogy most már nem ketten, hanem hárman ugranak rám és próbálnak a földre taszítani. Meg se érzem az "önvédelmi ütéseket", pedig a rendőr már a batonnal ver a lábamra, hogy összeessek. Leteríteni viszont akkor sikerül, amikor megérzem az oldalamban a sokkoló ágait, aztán fájdalmasan merevednek meg az izmaim. Kiáltva puffanok el a földön, és mielőtt felkelhetnék, már ketten térdelnek a hátamon, igyekezve hátra fogni a kezeimet, amit nem könnyítek meg senki számára sem. Kétségbe esve küzdök, ami csak fokozza, a felbolydulást a teremben. Persze ennél nagyobb győzelem nem létezik a felvételeket bemutatott ügyvédeknek, de nem érdekel. Senki más nem érdekel, csak ő. - Shay! SHAY! - próbálok ránézni, míg rekedtre kiabálva ismételgetem a nevét pánikba esetten. Tudom, hogyha ő most feladja magát, és bebizonyítja azt, hogy ki ő és miket tett ebben az országban, mikre "vett rá" engem, akkor halálbüntetést kaphat. Gyakorlatban ezt ugyan felfüggesztették 2007-ben, de halálsorra kerülne, és utána bármikor kivégezhetik, amikor úgy dönt a legfelsőbb bíróság. Egyszerűen nem hagyhattam ezt. Azért áldoztam fel mindenem, hogy biztonságban legyen, azért hoztam haza Izraelből, erre most beflangál ide és feladja magát, ismét figyelmen kívül hagyva az akaratomat. Az érzelmek úgy cikáznak bennem, mintha még mindig sokkolnának. Rettegek, hogy mit tesznek majd vele, dühös vagyok, amiért megint ostobaságot csinál. Persze mindezek abból indulnak ki, hogy nem szűntem meg szeretni őt, de jelenleg köd borítja be az agyamat. - NE MONDJ NEKIK SEMMIT! HALLOD?! NE MONDJ NEKIK SEMMIT!! - kiabálom neki rekedten amíg őt elviszik, míg az ereimben szinte meg fagy a vér a rettegéstől.
A nap további részére felfüggesztették a tárgyalást, a nap maradékát zárkában töltöttem. Szükség is volt rá, mert ha haza visznek, biztosan megpróbálok megszökni, most, amíg még tudom, hogy hol van. Azonban minél több idő telt el, annál kilátástalanabb lett ez az egész és annál kétségbe esettebb voltam. Körülbelül három rohamot kaptam délután, mire eljutottak arra a döntésre, hogy elég nyugodt - vegetatív - vagyok ahhoz, hogy visszatérjek a házi őrizetbe. Kétszer annyi őrt osztottak ki a hozzám a biztonság kedvéért, de nekem az első dolgom a telefon volt, amikor haza értem. Újra és újra hívtam őt, reménykedve, hogy egyszer felveszi a telefont és megkérdezi mi a francot akarok tőle, és kiderül, hogy ez az egész tényleg csak egy rémálom volt. De hiába hívtam. Csak aznap este ötvenszer. Aztán éjjel tizenkétszer. Másnap minden órában háromszor, ami - ha csak 18 órát veszünk - ötvennégy hívás. Egyre kétségbe esettebb lettem. Nem aludtam és az alkohol is elfogyott itthon. Már sms-eket is írtam neki. Hívj fel!, Vedd fel!, Jól vagy? Válaszolj, kérlek! Ezekből is küldtem tömérdek mennyiséget, majdnem minden sikertelen hívás után, de semmire nem jött válasz. Nyomorultul éreztem magam. Magamat hibáztattam, mást nem is tudtam volna. Ha nem megyek és adom fel magam, nem kényszerítem őt arra, hogy megint meg akarjon menteni. Legszívesebben megfejeltem volna a falat a felismeréstől, hogy én provokáltam ki tőle azt, hogy feladja magát. Ha a seggemen maradok és hajléktalan alkoholistaként tengetem a napjaim, akkor biztonságban lenne. De nem... Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy történt vele valami. Hogy tényleg elintéztem, hogy soha ne lásson napvilágot. Nem bírtam tovább, leromboltam magam körül mindent. Összetörtem a falon a széket, letéptem a helyéről a konyhaszekrényt, felborítottam az asztalt, ököllel vertem szét a TV-m képernyőjét, padlóhoz vágtam a rádiót, ledöntöttem a szekrényt. Még se segített a rombolás. Újra rám tört a roham, és ebben a két napban sokadjára ébredtem a padlón roncsként, csak most a szemétté változtatott szoba közepén. Úgy is oda való vagyok.
Aztán a harmadik napon elkezdtem feladni. Próbáltam még hívni, de a hívásaim száma drasztikusan csökkent az előzőekhez képest. Az ágyból sem mozdultam már ki, csak ha mosdóra kellett menni, se enni, se inni nem keltem fel. Egész nap feküdtem és azon gondolkodtam, hogy mennyi időbe telne észrevenniük az őreimnek, ha egyszerűen csak benyögném az unalmast és kifordulnék az ablakon? A cső a szájba sokkal jobban rám vallana, de minden dugi és nem dugi fegyverem elvették tőlem. Detoxra már nem tudom inni magam alkohol híján, az érvágás meg nem az én stílusom. Talán pont ez ment meg. A telefon csörgése elsőre el se jut az agyamig. Az ágyon fekve tényleg csak vegetálok, várom, hogy legalább a kiszáradás meghozza az eredményét. Amikor rájövök, hogy nem csak képzelődök, úgy kapok érte, mintha valami mentőöv lenne. Elég egy pillantást vetnem a képernyőre, aztán felülve egyből felveszem és a fülemhez kapom a telefont. - Shay?! - szólok bele rekedten és hirtelen. Zihálva veszem a levegőt és remélem, hogy nem csak valami idegen, akinek a keze ügyébe került a telefon, vagy Lazare, hogy közölje velem, Shay nem fogja már soha többé felvenni a telefont. A reményeim azonban beteljesülnek, amikor felismerem a vonal túl végén az ő hangját. Ismét elönt minden. Legelsősorban megkönnyebbülök, és fel is sóhajtok, de ez a sóhaj már reszketeg, ugyan is a következő pillanatban feltör belőlem a sírás. Leengedem a telefont a fülem mellől, hogy ne hallja, és próbálok uralkodni az érzelmeimen, de ez a pár nap olyan mentális teher volt, hogy elég volt tőle egy "Halló?" is ahhoz, hogy ez most kibukjon belőlem. Megtörlöm és kicsit megszívom az orrom, miközben visszaemelem a telefont a fülemre. - Jól vagy? Mi történt? - kérdezem halkabban, próbálva leplezni a hangomon azt, hogy éppen egy idegroncs vagyok.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
A nagybátyám soha többé nem fog megbízni bennem, fut át a fejemen a gondolat, miközben kinyitom a taxi ajtaját. Nem mintha számítana az után, amit tenni fogok. Egy pillanatnyi hezitálás sincs a mozdulataimban, miközben kifizetem ezt a sofőrt is, aztán határozott léptekkel az épület bejárata felé indulok; ugyanolyan határozottan cselekszem, mint ahogy a gondolat született meg a fejemben, miszerint cselekednem kell. Lazare persze éppen ettől félt, gondolom ezért próbált meg elhallgatni előlem mindent, ami Daviddel volt kapcsolatos, de tudhatta volna, hogy már eleve vesztes csatába indult. Nem az a fajta vagyok, akinek ne lennének meg a maga módszerei, hogy utánajárjon a dolgoknak, márpedig David az a tényező volt – és lesz mindig – az életemben, akit nem tudok csak úgy elengedni. Akkor sem, ha ő azt akarta. Akkor sem, ha ő megtette. Az utolsó közös perceink emléke a kórházban még mindig olyan élesen vág a mellkasomba, mintha csak tegnap történt volna az egész, és ha nem lennék éppen küldetés módban, most biztosan meg is kellene állnom egy pillanatra, mert nem kapok levegőt attól, hogy szabályosan fizikai fájdalmat okoz ez az egész. Most mégis ki tudom ezt zárni a fejemből. Érte. Nem akarom, hogy idő előtt feltűnést keltsek, mert akkor soha nem fogok eljutni addig a teremig, ahol ő is van. Amikor megtudtam, hogy képes volt feladni magát, először a harag és a rémület gyomorforgató elegye lett úrrá rajtam, pedig nem is lett volna semmi okom arra, hogy haragudjak rá. Vissza akarta kapni az életet, amit te elvettél tőle. Nem; azért voltam dühös, mert nem lehettem biztos abban, hogy végiggondolta-e ezt, hogy minden el volt-e rendezve, mielőtt meghozta a döntést, és azért rettegtem, mert szinte biztos voltam benne, hogy nem. Nem engedhettem, hogy miattam bűnhődjön, akár csak egy pillanatig is. Nem hagyhattam, hogy olyan dolgokért ítéljék el, amiről valójában nem ő tehetett. Nem is hagyom. Nem került különösebben sok erőfeszítésembe megmozgatni néhány szálat és a kapcsolataim révén kideríteni, mik voltak a kilátások ilyen esetben az Államok igazságügyi rendszerében. Egyedül az nehezítette meg kissé a helyzetemet, hogy a nagybátyám hét lakat és szoros megfigyelés alatt próbált tartani, amióta csak kihozott a kórházból – amire a fizikai állapotom miatt kezdetben szükség is volt –, de túl régóta voltam már a szakmában ahhoz, hogy ne tudjak eltűnni. Márpedig a tény, miszerint David nem számíthat semmi jóra, bőven elég volt ahhoz, hogy meghozzam a döntést, amit Lazare is kénytelen lesz elfogadni, amikor megtudja. Sokáig nem keltek feltűnést a bíróság épületében. Úgy járok-kelek, mint aki pontosan tudja, miért jött és hová tart – természetesen nem abba a szárnyba, amelynek már a folyosóját is őrzik, mert nem civil szemeknek való. Az egyetlen szerencsém, hogy nem igazán gondolnak arra, hogy ez esetleg valóban érdekelhet valakit, ezért amikor az őr elmegy a maga szünetére – ami legalább tizenöt percig fog tartani, mert mindig benyomja a TikTokot a vécén ülve –, nem áll senki a helyére. Ezt a kis rést használom ki, és amint eltűnik a mosdóban, én már sietek is végig a folyosón. – Hölgyem? – Az ajtó előtt álló őr egészen megilletődöttnek tűnik, én pedig nem hibáztatom érte. Nincs a homlokomra írva, hogy veszélyes vagyok, csak azt látja, hogy egy civil nő elég céltudatosan tart felé és az általa őrzött ajtó felé. – Hölgyem, nem tartózkodhat ezen a folyosón... Nem fecsérlem az időt szavakra; nem válaszolok, mert semmi értelme nem lenne. Filmes húzásnak nagyon jól nézne ki, ha felszólítanám, hogy álljon félre, de őszintén: mi oka lenne engedelmeskedni nekem? Tovább megyek felé, ugyanazokkal a határozott léptekkel, mire kissé jobban kihúzza magát és jobbra-balra néz a folyosón. – Hölgyem, civilek nem tartózkodhatnak ezen a folyosón. Amennyiben nincs engedélye, meg kell kérnem, hogy... Nem várom meg, mire akart kérni. Az öklöm az állába vágódik, mert hiába mozdult a keze az utolsó pillanatban a combtokja felé, akkor már túl késő volt. Fájdalmasan felnyögve esik neki az ajtónak, a szemei egy pillanatra nehezebben fókuszálnak, amiből tudom, hogy még mindig nem rozsdásodtak be túlságosan a képességeim. Megpróbál megragadni, de a mozgáskoordinációja kissé zavaros, ezért könnyedén elütöm a kezét, majd a tenyerem alsó élével felfelé az orrába ütök. Reccsenés, majd újabb kiáltás, az orrához kap, és miközben a vére átfolyik az ujjai között, én már megpróbálom félretaszítani az útból, hogy a kilincsért nyúljak. Becsületére legyen szólva, nem hagyja magát, de hiába ragadna meg, véres ujjai elcsúsznak a karomon, így megadja nekem a lehetőséget, hogy lendületből ragadjam meg én őt. Magam felé rántom, majd egy erőteljes mozdulattal kirúgom alóla a lábait, hagyva, hogy tehetetlen zsákként arccal a földre essen. Várakozás nélkül lépek át felette és szinte berontok az ajtón. Egy pillanatra sem terveztem megállni, mégis azon kapom magam, hogy kénytelen vagyok megtenni, még ha csak egy-két másodpercre is, mert amikor megpillantom Őt a tanúk padján ülni, a lábaim szinte összeakadnak. Azóta nem láttam, hogy magamra hagyott a kórházban. Nyelek egyet, a szemeim szinte ráragadnak, és hiába csak másodpercek telnek el, óráknak érzem, míg tekintetem beissza a látványát. Fáradtnak tűnik, borzasztóan fáradtnak. Talán sosem láttam még ilyen megviseltnek, pedig nagyon sok mindent éltünk át és túl együtt. Újra dühöt érzek. Dühöt, amiért önzőségből ide juttattam; dühöt, amiért az összes jelenlevő sem hagy neki békét. Dühöt, mert látom a feje mellett a kimerevített képet rólunk, mint egyfajta mementóját az előző duónak – és mert tudom, bármit érez is velem kapcsolatban, bármennyire nem akart látni többé, soha, soha nem ártana nekem azzal, hogy elárul. – Itt vagyok! – kiáltom el magam, egyenesen a bíróra szegezve a pillantásomat, miközben tovább mozdulok, sietős léptekkel indulva el a sorok között. Aztán kitör a káosz. Túl sok minden történik egyszerre, hallom a kiáltásokat körülöttem, de nem törődöm a figyelmeztetésekkel. Nem állok meg, nem hallgatok el; a bírónak kiabálok, hogy ha szüksége van a tettesre, akkor valójában engem akar, bár a szemeimet képtelen vagyok elszakítani Davidről. Látom a szemeiben a rémületet, de bármennyire is szeretném, nem tudok odamenni hozzá, hogy megnyugtassam. Nem igazán akaródzik kivenni a hangokat, nem érdekel, ki mit kiabál, de amikor ő is felpattan, akaratlanul is rá kezdek figyelni, ez pedig pont elég arra, hogy az őr, aki az előbb alulmaradt, megragadjon hátulról. A támadás hirtelen és felkészületlenül ér, az eddig a tudatom mélyére szuszakolt, bár valójában soha fel nem dolgozott trauma pedig egy pillanat alatt tör a felszínre. Egy pillanatra teljesen lefagyok, a testem szinte elzsibbad, az arcomból pedig kifut a vér, mert egy pillanatra megint ott vagyok. A szívem most nem David látványa miatt kezd pánikszerű ütembe, de a férfi most már túl elővigyázatos, vagy talán észre sem veszi, mi történik. Két rendőr ugrik oda segíteni neki, a teremben már teljes a káosz, de nekem ki-ki hagy a tudatom, szinte csak bénultan, reflexszerűen próbálok szabadulni, mert a fejemben nem tőlük próbálok szabadulni, hanem tőle. Ez az állapot csak akkor törik meg néhány pillanatra, amikor David hangját hallom, ahogy a nevemet kiáltja. Ekkor mindig kapok egy kis erőt, de nem eleget; amikor pedig már a fájdalmas kiáltása tör be a tudatomba, hiába próbálkozom, mert már bilincs feszül a csuklóimon, a hátamba pedig két oldalról ékelődik egy-egy térd. Az arcom a hideg padlónak nyomódik, zihálok, de a lábak rengetege között átnézve meglátom Őt. Ugyanúgy a földre teperték, amiből már biztosan tudom, hogy még most is segíteni próbált volna. Elszorul a torkom, lassan megrázom a fejem, már amennyire a helyzetem engedi. – Ne. Kérlek, ne – formálom az ajkaimmal. Nem akarom, hogy küzdjön. Nem akarom, hogy ennél is nagyobb bajba kerüljön. Azt akarom, hogy éljen; békében, úgy, ahogy nélkülem kellett volna. A térdek eltávolodnak a lapockáimtól, ujjak marnak durván a felkaromba, hogy felrántsanak a földről. – Sajnálom – suttogom szinte a padlónak, hiszen odabent még mindig túl nagy a felfordulás ahhoz, hogy meghallja. A kiáltásai elkísérnek, míg kirángatnak a teremből egy oldalsó ajtón keresztül. A szívem és az egész mellkasom nehéz, a torkom száraz, mégsem bánok semmit. Meg kell tennem. Meg kell tennem, érte, akármi lesz is. Egyébként sem volt már értelme a napjaimnak nélküle.
***
Három nap telik el. A véget nem érő kihallgatások valóságos felüdülésnek számítanak ahhoz képest, amikor lebirkóztak a tárgyalóteremben; ezekkel tudok mit kezdeni. Egyrészt ki vagyok képezve a vallatásokra, másrészt... nem hallgatok el semmit. Mindent bevallok nekik és mindent úgy állítok be, hogy az én bűnöm legyen. Kezdetben nincs is ennél több tervem; az egyetlen célom az volt, hogy Davidet ne vonhassák felelősségre semmiért. Persze mindent el kell mondanom legalább ötvenszer szóban és le kell írnom körülbelül tízszer, mindig különböző embereknek, különböző kihallgatási stílusokkal. Nem találnak rajtam fogást; a sztori mindig stimmel, a technikák pedig aligha fognak rajtam, tökmindegy, hogy kivel állok szemben. Egyedül az tud megingatni, amikor végső elkeseredésükben egy fickó – nyilvánvalóan ügynök és nyilvánvalóan a gyengepontomat kiszagolva próbálnak hatni rám vele – nem a törvénnyel, a fegyverével vagy az öklével fenyeget, hanem más fizikai módszerekkel. Sikerül előidéznie egy pánikrohamot, de hiába a roham, hiába hányom el magam, hiába vallat úgy, hogy közben a testével szegez a földhöz és a hajamat markolva sziszegi a fülembe a kérdéseket, pont mint ott és akkor, nem tudnak hazugságon kapni. Ekkor adják fel, mert tudják, hogy megtörtek és mégsem. Ekkorra sikerül eljutnia hozzám a nagybátyámnak is, aki eléri, hogy beültessenek egy normális szobába, egyedül, és valahonnan még takarót és meleg teát is szerez nekem, míg ő elintéz pár dolgot. Tudom, hogy azzal kapcsolatban, amit nekem is mondott, de fogalmam sincs, mit tegyek. Nem forgathatjuk vissza a dolgokat, még Lazare sem teheti semmissé az eddigi vallomásaimat, de természetesen már kész megoldással a fejében érkezett. Alku. Nem tudom, akarok-e alkudozni. Összébb húzom magamon a takarót, még mindig remegek attól, ami a pincehelyiségben történt, és összerezzenek, amikor valaki benyit az ajtón. A rendőr csak annyira nyit be, hogy a priccsre dobjon valamit, amin ülök, aztán már ki is megy. Magam mellé pillantva azonnal felismerem a telefonomat, bár addig a pillanatig fogalmam sincs, hogy ennek lehetne jelentősége is, ameddig fel nem oldom a képernyőzárat. A pulzusom egy pillanat alatt az egekbe szökik, amikor meglátom David nevét. Persze a nagybátyám is hívott és üzent néhányszor, de a Dave neve melletti számok... Nem akarok hinni a szememnek. Igazából meg sem nézem az üzeneteket és hogy pontosan mikor és hányszor hívott. Nem gondoltam volna, hogy keresni fog. Gondolkodás nélkül tárcsázom a számát, aztán hevesen dobogó szívvel, szinte levegőt sem véve várom, hogy felvegye. Amikor meghallom rekedt hangját, ahogy a nevemet formálja, le kell hunynom a szemem. – Én vagyok – felelem halkan, nagyon halkan, mert a torkom ismét elszorul. Lehunyt szemhéjaim alól kibukkannak az eddig visszatartott könnycseppek, éppen akkor, amikor meghallom David reszketeg fellélegzését a vonal másik végén. Nyelek egyet, de nem mond semmit, csak egy kis motoszkálást hallok. – David...? – szólalok meg bizonytalanul, rekedten. Feszülten hallgatózok, és ha nem ismerném jobban, mint saját magamat, talán fel sem ismerném az árulkodó hangokat. Érzem, hogy a gyomrom és az egész mellkasom görcsbe rándul. – Dave... – suttogom halkan, gyengéden, szenvedve, már ha ez a kombináció egyáltalán lehetséges. Összegörnyedek, a homlokom a térdemre ejtem, újabb néma könnycseppeket ejtve, görcsösen várom, hogy jobban legyen, pedig nekem semmivel nem lesz jobb, amikor meghallom megtört hangját. Nem ezt akartam. Egyáltalán nem ezt akartam. – Te jól vagy? – kérdezek vissza azonnal. Ki a bánatos francot érdekel, én hogy vagyok?! – Én... elmondtam nekik mindent – válaszolom meg aztán a másik kérdését halkan. Szándékosan hagyom figyelmen kívül a hogylétemre vonatkozó kérdést; nem akarok hazudni neki, de nem fogom elmondani, ténylegesen hogy vagyok perpillanat. Így is remeg még egy kicsit a kezem és a hangom is, bár utóbbi legalább annyira köszönhető neki is. – Hogy gondoltad ezt? Hogy vállalhattál magadra mindent? – kérdezem kétségbeesve. Persze nem tudhatom, tényleg megtette-e, de az biztos, hogy engem ezzel próbáltak nyomás alá helyezni: azt mondták, a vallomásommal az övét hazudtolom meg, mert a saját bűneimet Dave is a sajátjának vallotta. Persze nem mindent, a múltamat nem is ismerné ehhez elég részletesen, de a közös ügyeinket igen. Viszont mivel én mindent elmondtam, nem tudom, David is mindent elmondott-e. – Sajnálom, hogy... így csináltam. Nem akartam rád ijeszteni – mondom aztán halkan, a takarót piszkálva. Nem érdekel, mi fog velem történni, de sosem akartam neki rosszat. Ha maradt egyetlen célom az életben, az az ő boldogsága. – Én csak... nem gondoltam, hogy hagynád, hogy segítsek –vagy hogy egyáltalán látni akarnál, teszem hozzá gondolatban.
know you warned me, didn’t listen can’t escape the pain I’ve sown I’m sorry, wish I did better gotta brave my coming storm oh, we get what we deserve
Translate it into words would scare you off this is how I feel I can let you see Well I drink behind closed doors won't see my flaws hide what I can to be your superman You give me that look give me that look I tell you that it’s okay you wanna know you wanna know I don’t know what to say I can’t feel my face
Ostoba voltam, amiért nem gondoltam erre. Amiért nem biztosítottam be őt, vagy ezt az egészet, hogy titkosabb legyen. Nem tudom, hogyan értem volna el, de biztos megoldható lehetett volna. Mondjuk vallomástétellel, hogy rövidebb legyen a tárgyalás, ne húzódjon el hetekig, több részletre. Nem tettem, mert bele sem gondoltam. Nem hittem volna, hogy azok után, amilyen módon elváltunk a kórházban, Shay még képes lett volna bármit tenni értem. Hogy akart volna egyáltalán. Erre éppen aznap, amikor a tökeimet szorongatják megjelenik a tárgyaló ajtajában és a fejére állít mindent. A napjaimat innentől kezdve a megszámlálhatatlan hívások és a rettegés ölelte fel, mert nem tudtam neki segíteni. Meg volt kötve a kezem, erősen őriztek és róla sem tudtam biztosan, hogy hová vitték és mikor. Ebben még apa sem tudott volna segíteni nekem... Aztán amikor már kezdtem mindent feladni, jött a hívás, én pedig megkönnyebbülten omlottam össze Shay hangját hallva. A rettegés kicsit visszahúzódott, helyét átvette egy kisebb megkönnyebbülés és a düh. Elemi düh, amikor nem volt hajlandó elárulni, hogy jól van-e, hanem visszakérdezett, ezzel biztosítva engem, hogy nincs jól. - Bántottak téged? Hozzád ért bárki?! - kérdezem ezt olyan vehemenciával, mintha most képes lennék kitörni a lakásom börtönéből, hogy letépjem az illetékesek karját és a hátukba szúrjam. Hergelt a gondolat, hogy mit tehettek vele, márpedig vannak elképzeléseim, ismerve a védelmi szervek elkötelezettségét az ország védelme iránt. Shay pedig onnantól kezdve, hogy kiejtette a száján azt, hogy moszad, a legnagyobb ellenséggé nőhette ki magát. Már pedig ha mindent elárult, akkor ezt is el kellett, hogy mondja. Ziháltam, tajtékzottam a dühtől, ezen pedig nem segített, amikor feltette a kérdést, hogy miért vállaltam magamra mindent. Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt, mert ez csak olaj volt a tűzre és egyszerűen egy másodpercre kisütötte az agyam. ÉN vállaltam magamra MINDENT?? - Hogy micsoda?! Nem vállaltam magamra semmit!! - szólok bele a telefonba egy fokkal hangosabban és dühösebben, mint talán kellene, de hogy gondolhatta ezt? Hogy gondolhatta, hogy majd beszélek róla és úgy állítom be, mintha minden az én ötletem lett volna? Mert másképp nem nagyon lehetett volna magamra vállalni mindent! - Csak a disszidálásomról volt szó, ott is csak sötétben tapogatóztak! Semmit nem tudtak volna rám bizonyítani azon kívül, hogy ténylegesen felrúgtam az eskümet. - olyat is, amiről még csak nem is tudtak. Százszor megfogadtam Shaynek, hogy nem fordítok neki hátat, mindig mellette leszek és megóvom őt. A kórházban még is önszántamból sétáltam el. Aztán bocsánatot kér, hogy így csinálta, hogy nem akart megijeszteni. Hogy nem hagytam volna neki, hogy segítsen. Ismét érzem, ahogy elönt a harag. - Sajnálod?! Megijeszteni?? Shay másodjára játszod ezt el velem! Másodjára teszel az akaratomra, másodjára cselekszel ész nélkül és adod fel magad! MÁSODJÁRA! - emelem meg a remegő hangomat keserű, dühös éllel benne, de közben már a testem is reszket. Mintha hirtelen szállna el az erőmmel a dühöm is, egyszerűen átvált az egész letargiába. Már meg sem próbálom takargatni, hogy túl vagyok egy ideg összeroppanáson. Reszketegen engedem ki és veszem a levegőt, tenyereimmel úgy takarom a vörössé váló, könnyes szemeim, mintha bárki láthatná. - Mikor fogod végre fel, hogy csak úgy tudok létezni, hogy tudom, biztonságban vagy és épségben?! - halkítom le a hangom, és a végén erősen meg is szívom az orromat. Hogy lehet ilyen naív?! Hogy tehette ezt megint? - Nem fogja érdekelni őket, hogy te csak magadra akarod vállalni ezt az egészet, ugye tudod? - kérdezem erőtlenül, olyan csöpögő reménytelenséggel, mint amit akkor éreztem először, amikor kifutott belőlem a drog hatása, és szembesültem azzal, hogy minden információ, amit mondott nekem, hazugság volt, hogy nehogy utána tudjak menni egyből. - Mind a ketten életfogytiglani börtön büntetést fogunk kapni. Mindketten ellenséges közegbe fogunk kerülni. Te ki leszel pécézve az őrök által, engem meg a rabok fognak kóstolgatni. - állítom fel a jövőképet színtelen hangon magam elé meredve. Már most tudom, hogy nem fogom kibírni. Nem azért, mert ne tudnám magam megvédeni, ha akarnám. De a gondolat, hogy őt nap, mint nap kínozzák olyan dolgokkal, amiket kimondani sem akarok, eléri, hogy ne akarjam megvédeni magam. Nem tudnék egy életet leélni a börtönben úgy, hogy tudom, Shayt több száz kilométerre tőlem talán épp megint megerőszakolják. Újabb reszketeg sóhaj tör fel belőlem, ahogy behunyom a szemem, szinte érzem, hogy a zsibbadó ujjaimon át kimegy belőlem az erő. Ennyi volt. Eddig jutottam, jutottunk. Ahhoz Lazare önmagában kevés, hogy kijuttassa őt onnan, ez pedig szinte az utolsó szög a koporsómba. Nincs már értelme hallgatni. Vallomást fogok tenni.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Meglehet, hogy nem gondoltam végig mindent, elejétől a végéig, de az az igazság, hogy nem is igazán számított. Legalábbis akkor még azt hittem. Nem számított semmi, csak hogy legalább ezt helyre tudjam hozni; legalább azt meg kellett akadályoznom, hogy Davidnek bűnhődnie kellett mindazért, amit értem tett. Nem érdekelt, nekem mivel kellhet szembenéznem emiatt, nem érdekelt, hogy jó eséllyel halálbüntetéssel vagy többszörös életfogytiglannal nézek majd szembe. Azt is tudtam, hogy ha felveszik a kapcsolatot az izraeli hatóságokkal, akik elmondják, hogy lényegében ott is körözés alatt állok, lehet, hogy kiadatnak majd nekik, ott pedig aligha számíthatnék sokkal kellemes elbánásra. Egyszerűen nem számított. Ez az elhatározás pedig csak erősebb lett, amikor hosszú idő óta először láthattam újra Őt. Csak és kizárólag ez lebegett a szemeim előtt a három nap alatt. David, David, David. Nem gondoltam másra, de főleg nem magamra; rajta kívül nem számított semmi és senki. Érte tartottam ki, nem azért, mert ezt kérte volna tőlem, nem azért, mert azt vártam, hogy ettől majd megbocsát, hanem azért mert azt akartam, hogy szabad legyen és újrakezdhesse. Nem számítottam arra, hogy keresni fog. Nem számítottam arra a végtelen sok üzenetre és hívásra, amivel a telefonom képernyője üdvözöl, de az ujjaim azelőtt mozdulnak, hogy végiggondolhatnám, jó ötlet-e ez. Még mindig erősen élnek bennem a nem sokkal ezelőtt történtek és nem tudok nem önző lenni és nem arra gondolni, hogy ha hallhatnám a hangját, egy kicsit könnyebb lenne. Arra sem vagyok viszont felkészülve, hogy összetörik a vonal másik végén, mert ettől én is összetörök. Nem számítottam rá, hogy ennyire aggódna értem, hogy még mindig ennyire... törődik velem. Pedig sejthettem volna, már akkor is, amikor a tárgyalóteremben gondolkodás nélkül a segítségemre sietett, mégis meglep – ahogy az a mértékű harag is, amivel megtelik a hangja. – David... – sóhajtok fel halkan. Beletúrok a hajamba, de nem válaszolok a kérdésekre, mert egyrészt nem akarok hazudni, másrészt szerintem ő sem akarja igazán hallani. Pontosan tudja, hogy működik mindez, nem kell neki bemutatni, hogy hogyan zajlik egy vallomástétel ilyen körülmények között. És nyilván azt is sejti, hogy nem csak azért nem kerestem hamarabb, mert nem volt hozzá kedvem. – Rendben vagyok. Kérlek, nyugodj meg – kérem halk, nyugodt hangon. Telefonon keresztül nem tudom máshogyan megnyugtatni, ezért muszáj vagyok magamra erőltetni némi nyugalmat, még ha borzasztóan nehéz is. Nem szabadna törődnie velem. A szabad kezemmel megtörlöm az arcomat, inkább őt kezdem kérdezgetni, mert nem fér a fejembe, hogy hogyan juthatott ez egyáltalán eszébe, azt pedig egyáltalán nem is tudom, mennyi volt igaz abból, amit mondtak nekem. Dühösen csattan fel, én pedig egy pillanatra összerezzenek, de a szavai közben mégis megnyugtatnak. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor kiderül, hogy nem mondott nekik semmit, és amit esetleg kiderítettek sem feltétlenül bizonyítható. – Jó. Az jó. Nem voltam benne biztos, hogy hazudnak-e, de akkor jól sejtettem – fújom ki a levegőt. A viselkedésem éles ellentétben áll David zaklatottságával, de én még mindig úgy vagyok vele, hogy nem számít. Ha róla nem tudnak semmit és nem tudnak rábizonyítani semmit, akkor könnyű lesz elvinni a balhét. Amikor viszont bocsánatot kérek tőle a kivitelezésért, ismét meglepő vehemenciával válaszol. Érzem, hogy elszorul a torkom, a mellkasomba pedig ugyancsak ismerős szorítás költözik, mert a másodjára emlegetése elevenen tép fel a szívemben minden sebet, amelyek még csak gyógyulásnak sem indultak. Egy pillanatra megint ott vagyok, a kórházi ágyon, szinte magamhoz sem térve, félig még kábán az altatástól, azt hallgatva, hogyan töri össze a testem mellett a szívemet is és tiporja az apró darabokat a földbe. Már tudom, hogy szerinte önző vagyok és felelőtlen, akit nem érdekel semmi és senki más, de nem akarok bizonygatni az ellenkezőjét. Elég, ha én tudom, hogy nekem csak ő számít. – Nem fogom hagyni hogy évekre börtönbe zárjanak az én bűneimért – jelentem ki halkan, de megingathatatlan határozottsággal a hangomban. Letörlöm az újabb könnycseppeket az arcomról; már nem akarok hangosan kapálózni érte és a megértéséért. Elfogadtam a döntését, amikor hiába kiáltottam utána a kórházban, ő elsétált – de akkor neki is el kell fogadnia, hogy nem dönthet helyettem. Ebben sem. – És te mikor érted meg, hogy nekem is csak ez számít?! – kérdezek vissza, és bár David hangja most halkult el, az enyémbe most költözik bele a kétségbeesés. Ugyanazokért az okokért dühös rám, amely okokért én meghoztam a saját döntéseimet. Két hónapot éltem le egyszer azzal a tudattal, hogy meghalt az én hibámból, tudhatná már, hogy ameddig lehetőségem van tenni ez ellen, addig tenni is fogok ellene. Nem fogom hagyni, hogy baja essen, akkor sem, ha azt választotta, hogy nélkülem akarja folytatni az életét. Ebben az esetben arról kell gondoskodnom, hogy elvarrjam a szálakat és eltüntessem a nyomaimat az életéből. A következő szavaiból szinte ömlik a reményveszettség, és bár a fájdalma az enyém is, ami miatt ismét görcsbe ugrik a gyomrom, én csak elhatározást érzek. – Számítok rá, de nem tervezem hagyni nekik. Nem fogom engedni, hogy bármit is a rovásodra tudjanak írni, David. Megígérem. Csak kérlek, hagyd, hogy legalább ezt jól csináljam, hogy jóvá tudjam tenni... –hogy tönkretettem az életed, folytatnám, de elszorul a torkom, mielőtt ki tudjám mondani a szavakat. Nyelek egyet, Dave viszont csak folytatja, ugyanolyan színtelen és kiábrándult hangon. – Nem! – Ezúttal rajtam a sor, hogy dühössé váljak. – Nem érdekel, mivel jár, de meg fogom győzni őket az igazamról. Tudják, hogy veszélyes vagyok, elhitetem velük, hogy csak kijátszottalak – kezdek bele, de egy pillanatra elcsuklik a hangom a gondolattól, hogy talán David sem biztos benne, hogy nem ez történt. Az ő szempontjából egyébként ez lenne a legjobb, nem igaz? – Ha ez nem elég, akkor is kitalálok valamit. Alkut kötök velük és kitálalok mindent a munkámról, Izraelről, arról a rohadékról, bármiről. Nem számít, ameddig az információcsere elég ahhoz, hogy megfeledkezzenek rólad. Te is tudod, hogy ez mindig működik – magyarázom neki egyre nagyobb beleéléssel és talán némi kétségbeeséssel, mert fogalmam sincs, David hajlandó lenne-e eljátszani a maga oldalát. – Ehhez viszont azt kell, hogy te továbbra se mondj semmit. Meg tudod ezt tenni? – kérdezem szinte rettegve a választól, mintha érezném, mi játszódik le épp benne. Az eszem azt mondja, már nem akarhat tőlem semmit, a szívem viszont kétségbeesetten kapaszkodik a tárgyalóteremi jelenetbe, a mostani félelmébe, a kétségbeesett keresésébe. Márpedig az eszem is tudja, hogy ha a szívemnek igaza van, David nem fogja hagyni, hogy elvigyem a balhét. – Kérlek, David... kérlek, ígérd meg, hogy nem mondasz semmit! Kérlek, hagyd, hogy jóvá tegyek mindent. Vagy legalább... azt, amit jóvá tudok tenni – fogom könyörgőre, olyan kétségbeesetten szorítva a telefont, hogy még éppen nem roppan el a markomban.
know you warned me, didn’t listen can’t escape the pain I’ve sown I’m sorry, wish I did better gotta brave my coming storm oh, we get what we deserve
And there is There's nothing left to see There's nothing left of me Don't know how to let you leave But maybe I, maybe I'm out of my mind
Most már mindegy. Most már minden mindegy. Dühös lehetek magamra, a rendőrökre, bárkire és mindenkire, akinek köze van ehhez, de már nem fog segíteni. Shay szavaiból azt veszem ki, hogy nem otthonról hív, hiszen ha mindent elmondott, akkor nem engedhették őt haza. Valószínűleg be lett hozzá csempészve a telefon. Mindketten a magunk börtönében ülünk és igazából várjuk az elkerülhetetlent. Eleinte haraggal tölt el a gondolat, hogy hozzáértek, és nem is tagadja, egyszerűen csak próbál megnyugtatni. Még sem sikerül sokáig, míg ki nem adom magamból, ismét a fejéhez vágva a vádakat, hogy akaratom ellenére hülyeséget csinált. Megkereshetett volna, szólhatott volna, megkérdezhetett volna, hogy mit csinálok és mit akarok, de nem. Ő csak fogta magát és bevonult, hogy feladja az életét: csak azért, mert én pontot akartam tenni az illegális életem végére. Amikor ki jelenti, hogy nem hagyja, hogy miatta börtönbe vonuljak, ismét zaklatottan felmordulok. - Nincs olyan, hogy a te bűnöd, Shay. Bűnrészes vagyok mindenben. Tucatokat gyilkoltam le érted, és még civil áldozat is van a listán. Ezek nem vesznek a semmibe csak azért, mert a cél az épséged volt. A bűn attól még az enyém. - elképesztően dühös vagyok rá, akkor is, ha ő "értem" cselekedett, mert nem érti, hogy nekem ezzel nem segít. Mélyet sóhajtok, amikor a kifáradt kérdésemre, hogy miért nem érti meg, hogy miért bánt ezzel az a válasza, hogy neki is csak az én épségem és biztonságom számít. Hát ezzel a húzásával elérte, hogy egyikünk se legyen biztonságban. Se ő, se én. Ugyan is ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy nem fogok hallgatni. Reményvesztetten közlöm vele, hogy mi fog következni, és mintha cseréltünk volna a hangulatainkat, most ő az, aki dühös, és én vagyok az enervált. Talán a testi állapotomnak is köszönhető - a kiszáradásnak és az éhezésnek -, de úgy érzem, hogy eddig futotta az erőmből. Fel akarom adni, mert még is mi a tököm értelme lenne mindannak amit eddig tettem, ha utána őt halálra ítélik, vagy élete végéig egy zugba van zárva és közben kínozzák, ahogy tudják? Semmi. Az egésznek semmi értelme. Nem tudok úgy élni, hogy ő közben ilyen helyzetben van. Úgy hogy semmi értelme annak, amit mond: tartsam a számat. - Nem.. - mondom halkan, továbbra is abban a depresszív hangnemben, amivel már korábban is megszólaltam. - Mondtam, hogy nem tudok ebben a tudatban élni... úgy hogy ha már megrohadok egy lyukban, legalább megérdemelt helyen tegyem. - nem számít, érti-e már, hogy a szenvedésünk mindenképpen közös lesz, bármennyire is próbálja csak magának kiharcolni. Nincs ilyen opció. Ha ő szenved, én is fogok. Pont amennyire ő is érzi, hogyha én szenvedek, akkor ő is. Egymás reciprokai vagyunk, bármennyire is szeretné azt gondolni, hogy én képes vagyok az ő jelenléte nélkül létezni. Az elmúlt időszak maga volt a pokol, amelyen az alkohol tompított, de el nem fedett teljesen. Most pedig, hogy az nincs - és nem is lesz -, tudom, hogy bele fogok halni a szívfájdalomba, amelyet akkor is, és most is konstans érzek. Nem csak az ő szíve vérzik, mert ő is tőrt döfött az enyémbe az önhatalmú döntésével, és ez azóta sem múlt el: most meg meg is ismétlődött. Bele fáradtam abba, hogy fáj. Abba, hogy hiányzik, hogy habár egyszer már közöltem vele, mekkora önzőség amit csinál, még is megismételte. Bele fáradtam abba, hogy a démonaimmal küzdök mindamellett, hogy az általa érzett kínok is nyúznak. Tényleg nagyon-nagyon fáradt vagyok. Hátra dőlök az ágyon, a telefont pedig elengedem a fejem mellett, így a fülemnél fekszik tovább. Leengedem a kezem az ágyról, ami alatt, mellett üres üvegek hidegéhez ér az ujjbegyem, amitől persze megint legszívesebben vakarózni kezdenék, mert inni akarok, de már arra sem érzek erőt, hogy telefonon rendeljek italokat. Halkan sóhajtva hunyom be a szemem és fogalmam sincs, mit mondhatnék. Vagy hogy kellene-e bármit mondanom. Vagy akarnék-e bármit mondani. Ez már úgy is eldöntetett. Ő vallott, én is fogok. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha felhívnám az ügyvédemet, hogy jelezzen mindenki másnak, hogy vallomást akarok tenni. Igen, ez volna a legjobb döntés jelenleg. Nem tudom, hogy míg ezen gondolkodtam, Shana megpróbált-e tovább győzködni, de már döntöttem. Az oldalamra fordulok és megfogom a telefont. Fogalmam sincs, hogy azonos tárgyaláson fogunk-e részt venni, vagy sem. Nem tudom, hogy látom-e még valaha. - Sajnálom Shay. Nem ezt érdemelted volna. - sem tőlem, sem mástól. Nem így kellett volna viselkednem vele, és nem kellett volna kiprovokálnom tőle azt, hogy meg akarjon védeni. Nem így kellett volna élnie, és nem így kellett volna véget érnie sem semminek. Még azelőtt nyomom ki a telefont, hogy bele foghatna valami szívszorító könyörgésbe, amellyel megingathatna. Miután letettem a telefont, a telefonkönyvet megnyitva az ügyvédemet választom ki hívásra. Nem nehéz gyorsan tenni ezt, mert a listán ő a következő, úgy hogy mielőtt Shay újabb hívása befutna - amire számítok, hogy másodperceken belül be fog futni -, tárcsázom a számot. Az ügyvéd persze egyből felveszi, én pedig csak röviden elmondom neki, hogy vallomást szeretnék tenni. Persze próbál rávenni az ellenkezőjére, de ha Shaynek nem sikerült, bárki képzelheti, hogy pont az ő érvei mennyire fognak meghatni... semennyire. Kötöm az ebet a karóhoz, ő pedig kénytelen értem jönni. A telefonomat némára állítom, de úgy, hogy még csak ne is rezegjen, mert habár tudom, hogy a következő X órában pontosan annyi hívást fogok kapni, mint amennyit az elmúlt három napban én kezdeményeztem, nem fogom meggondolni magam. Shay neve a telefon képernyőjén csak még erősebbé teszi az elhatározásomat, mert tudom, hogy ő már túl van a vallomáson, így hát én vagyok a következő. Az ágyból rettenetes kiszállni. Minden végtagom remeg, de nem lennék tengerészgyalogos, ha itt és most összeesnék. Ennél tovább bírom. Átöltözöm, hogy legalább ne a három napos dolgaimban menjek a rendőrségre, ha már zuhanyozni nem fogok. Konkrétan pihenő szüneteket kell tartanom egyik-másik cipő felhúzása után, de mire a kabát is rajtam, addigra hallom a kopogást is. Igyekszem botlás nélkül átlépni a lakás romjain, aztán kinyitni az ajtót, ahol az ügyvédem és két katona már vár. Persze előbbi döbbenten néz végig rajtam. - Jézusom David, jól vagy? - kérdezi aggodalmasan, míg én feltartom a kezeimet, hogy rátegyék a bilincset. - Jól. - felelem röviden, rekedten, míg a hideg fémek kattannak a csuklóim körül, de az ügyvéd tovább aggodalmaskodik. - Neked nem az őrs, hanem kórház kell! - ráemelem a sötét karikákkal keretezett szemeim és enerváltan sóhajtok egy rövidet. - Nincs szükségem ellátásra. - mondom ezt olyan megingathatatlan nyugalommal, mintha csak unnám, hogy aggódnak értem, pedig semmi bajom. A lépcsőzés nem leányálom, de lefelé legalább könnyebben megy, a kocsiba pedig megkönnyebbülés leülni. Oldalról persze az ügyvéd próbál faggatni, hogy mi a fene történt velem, de mondjuk úgy, pont olyan szószátyár vagyok, mint egy halott. Egy szó nem sok, annyit sem pazarlok magyarázkodásra. Nem adok fegyvert a kezébe, hogy aztán nyomassa a logikai és érzelmi hadviselést, ami természetesen rendkívül frusztrálttá teszi őt. Még "az apád tud erről??" kártyát is beveti, de ignorálom őt az egész út alatt. A rendőrség lépcsőjén felsétálni kész horror. Itt ütközik ki igazán a gyengeségem, mert két lépcsőnként úgy érzem, mintha maratont futottam volna. Zihálva és kimerülten érek fel az épülethez, ahol olyan helyiségek felé vezetnek, amelyet már láttam, ismerek. Egy kihallgatószobába ültetnek, mellém ül az ügyvédem is, de amikor megjelenik a nyomozó, aki az ügyemet egyengeti, egyszerűen elküldöm az ügyvédem. Mivel elsőre nem akar menni, gyakorlatilag kirúgom őt és így viszont kénytelen elhagyni a szobát. A nyomozó leteszi elém a magnetofon mai modern változatát, hogy felvegye a vallomásomat én pedig - ha nem is lelkesen, és gyorsan -, de mindent bevallok. Kezdve azzal, hogy Shayt nem nyomtam fel a zsaruknál, folytatva az első gyilkossággal, a fojtással, aztán elindulok a lejtőn és meg sem állok odáig, hogy visszahoztam őt Izraelből. Még a civil áldozatot is magamra vállalom, nem felejtem el a fontos részleteket, hogy megtalálhassák a holttestet. Teszek arról, hogy megkapjam, amit megérdemlek, a nyomozó pedig nem is szól közbe. Néha kérdez, de egyébként csendben hallgat, mert láthatóan és hallhatóan nem titkolok el semmit. Amikor pedig vége a történetnek, talán egy óra, vagy másfél is beletelt. Leállítja a felvételt, és ha nem lennék már eleve letartóztatva, most újra megtenné, de ezúttal súlyosabb ügyekben. Annyi biztos, hogy a házi őrizettől ezzel el is estem: egy ilyen veszélyes alakot nem fognak hagyni békében a lakásán ücsörögni. Úgy hogy amikor kikísérnek, már ismét a zárkák felé megyünk, éppen csak nem érünk el odáig. Amíg leltárba vennék minden dolgom, szédülni kezdek a kisablak előtt állva, aztán azt érzem, hogy a karom alá nyúlnak, de még ilyen ramaty állapotban is túl nehéz vagyok oldalról ahhoz, hogy a nyomozó meg tudjon tartani. Azt már nem érzem, hogy koppan-e a fejem a kövön, mert nem csak a lábam csuklik össze, de el is sötétedik minden. Nem akartam ide jutni, még is a kórházban ébredek fel. A kezemen több szúrásnyom is látszik: valószínűleg vért próbáltak venni, vagy vénát találni, csak rohadt nehéz, ha az ember ki van száradva, úgy hogy többször kellett próbálkozniuk. Végül a kézfejembe tették be a branült, amin keresztül most épp infúziót kapok. Habár erőm sincs arra, hogy megemeljem a kezem, úgy sem tudnám igazán megtenni, mert mindkét kezem az ágyhoz van szíjazva. Halkan sóhajtok, mert tudom, hogy itt aztán nem fogok tudni megdögleni, hiába vágyom rá annyira, de még inni sem kapok majd. Ilyen könnyen nem hagyják majd, hogy megszabaduljak a büntetésemtől.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Ennek az egésznek nem így kellene történnie. Ennek sem. Nem fér a fejembe, hogy hogyan tud ez is félresikerülni, hogy miért nem tudok csak egyetlen egyszer valamit jól csinálni, valahogy, valamivel jóvátenni mindent... vagy legalább tenni valamit minden ellen, amit elkövettem. Nem mások kárára; az még mindig nem érdekel. Azzal vagyok képtelen megbarátkozni, amit vele tettem. Nem tudom elfogadni, hogy ez így lenne helyes, hogy minden után csak úgy hagynom kéne, hogy börtönbe vonuljon ki tudja, mennyi időre. – Nem, nem a tiéd! – válaszolom most már én is hevesebben. – Soha nem voltál ilyen. Előttem nem ilyen voltál. Nem... – Egy pillanatra elcsuklik a hangom, ezért meg kell köszörülnöm a torkomat, bár azt továbbra is elszorítják a könnyeim amiatt, amit mondani készülök. – Már akkor is nekem volt igazam. Soha nem szabadott volna belekeverjelek az életembe. Ha elég erős lettem volna, hogy... – Megint nem tudom befejezni, mert már a puszta gondolattól, hogy csak úgy elsétáltam volna tőle, pokoli kín mar a mellkasomba; ugyanaz a kín, amit akkor éreztem, amikor neki viszont sikerült elsétálnia. Ugyanaz a kín, amit azóta érzek, hogy elsétált. – Sajnálom – lehelem. Ha akkor több erőm lett volna, most nem tartanánk itt. Az egész élete máshogyan, sokkal jobban alakulhatott volna nélkülem, ez a felismerés pedig legalább olyan pusztító, mint a tudat, hogy mibe taszítottam, vagy a lehetőség, hogy ezzel a tudattal tétlenül üldögéljek tovább. Mégis úgy érzem, hogy nem érti meg. Valószínűleg ez is az én hibám, alighanem már mindent megkérdőjelez magában és egyszerűen csak el sem hiszi, hogy valóban ő az egész életem központja, a mozgatórugó, ami ha elveszik... az egésznek nincs többé értelme. Ebben éltem az elmúlt hetekben, amióta magamra hagyott a kórházban, most pedig, hogy egyetlen utolsó dolgot találtam, aminek még értelmét látnám, ő nem érti meg. Akkor sem, ha ugyanazt mondja, amit én is érzek. Neki miért lehet ez indok, ha nekem nem?! – Hagyd ezt abba! – rivallok rá, de a hangomban nem a harag tükröződik vissza, hanem az a kétségbeesett rémület, amivel ő is kiabálta a nevem a tárgyalóteremben. – Nincs semmilyen megérdemelt hely, David. Én gyűrűztem be az életedbe, én tettem tönkre mindent, az én jelenlétem és jólétem vett rá dolgokra, az én elcseszett életem az oka mindennek, akkor mégis miért áldoznád fel a sajátodat?! – folytatom, egyre jobban belelovallva magam. – Azt mondod, el kellene fogadnom, hogy nem tudsz azzal a tudattal élni, hogy nem vagyok jól és biztonságban, akkor tőlem miért nem tudod elfogadni ugyanezt?! Miért csak neked lehet fontos az, hogy én jól legyek? Nekem miért nem lehetsz te a prioritás? Miért nem hagyod, hogy jóvá tegyem? El tudnám tüntetni a nyomaimat az életedből, úgy élhetnél, mintha soha, semmi nem történt volna meg... – Észre sem veszem, hogy már ledobtam magamról a takarót és most úgy járkálok fel-alá az apró helyiségben, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Csak most, az utolsó szavaknál jut el a tudatomig, amikor az ismerős fájdalom újra végigvág rajtam, nekem pedig meg kell állnom, hogy zihálva beletépjek a hajamba. Már nem is válaszol, szinte csak a lélegzetvételét hallom a telefonban, ez a hallgatás pedig többet mond minden szónál. – Nem teheted ezt, David – váltok könyörgésre, szinte fájdalmasan nyüszítve a telefonba. – Kérlek, ne tedd ezt. Nagyon szépen kérlek, hagyd, hogy elsimítsam... – suttogom egyre kétségbeesettebben, szó szerint leroskadva a földre a szoba közepén, mert hiába könyörgök, már én is tudom, mi fog történni. Ez pedig mázsás súlyként húz lefelé. Mintha évek telnének el, mire megszólal, azonban az, amit mond, végleg összetör. Az elkeseredettség és a rémület apró darabokra zúz, megpróbálok felállni, de képtelen vagyok rá. – Nem... nem, nem, nem, nem, nem csinálhatod ezt, David! Ne tedd ezt velem, kérlek! David! David! – Már szó szerint kiabálok, de nem csak némaság válaszol, hanem az a gépi jelzés, ami azt mondja: bontotta a vonalat. Remegő ujjakkal tárcsázok újra azonnal; alig látok a könnyeimtől, de mégis sikerül. A vonal ugyanazzal a hanggal felel, vagy foglalt, vagy nem is fogadta a hívást. Egyre kétségbeesettebben próbálkozom, újra és újra tárcsázom a számát, csak azért, hogy ne vegye fel soha többé. A remegésem kontrollálhatatlanná válik, olyan rémületet érzek, mint akkor, Indonéziában, amikor a robbanás után hiába kerestem, nem találtam őt. Nem veszíthetem el, nem veszíthetem el még egyszer... Reszkető ujjakkal kezdek sms-eket is írni neki. Kérlek, David. Kérlek, ne csináld. Vedd fel a telefont. Kérlek, beszéljük meg. Kérlek, David. KÉRLEK! Addig bombázom megválaszolatlan üzenetekkel és végtelenségig kicsörgő hívásokkal, míg meg nem adja magát a telefon a kezemben és ki nem kapcsol a lemerülő akksi miatt. Először csak összeomlok. Úgy, ahogy vagyok, a padlón összeroskadva fogadom ugyanazt az érzést, mint az indonéz szigeten, vagy a kórházban: tehetetlenül görnyedek össze, a saját karjaimmal ölelem a testem, szorítva magamat, mintha ezzel meg tudnám akadályozni a fájdalmat, ami mintha egy valóságos űrt szaggatna a mellkasomba. Legszívesebben most is sikoltanék, csak az ég felé, vagy az ő nevét, esetleg ebben a sorrendben. A kétségbeesés könnyei percekig mossák az arcomat, mert hagyom magam visszasüllyedni abba az állapotba, amiben hetekkel ezelőtt is voltam. A körmeimmel erősen marok a saját bőrömbe, aztán kihasználok minden egyes sebet és zúzódást, amelyet a kihallgatások alatt szereztem, hogy fájdalmat tudjak okozni magamnak, pont úgy, mint ahogy a kórházban iktattam ki a fájdalomcsillapítókat, amint a nővérek elhagyták a szobát. Újra szükségem van erre; ameddig a testem minden egyes porcikája sajog, addig tudom, hogy hiába érzem magam üresnek és sötétnek belül, még élek. Azt hiszem, végül ez az, ami cselekvésre bír. A gondolatok határozottan születnek meg a fejemben, mintha az előbb nem omlott volna össze az egész világom. Rájövök, hogy tehetek ellene. Tudom, hogy még van esélyem. Akkor is, ha David vallomást tesz, biztosíthatom, hogy jól legyen, hogy ne zárhassák börtönbe. Valószínűleg mindent meg kell majd ígérnem ezért cserébe az amerikai kormánynak, de mit számít már ez? Semmit. Be kell biztosítanom. Davidnek kell lennie az alku tárgyának. A felismerés megnyugtat és visszahozza a hideg fejjel gondolkozó, logikus énemet. Mély levegőket veszek, hogy meg tudjam nyugtatni magam, aztán megiszom a kihűlt teát, és a sarokban levő apró csapnál megmosom az arcomat hideg vízzel. Ezúttal nem vagyok erőszakos, belülről kopogok az ajtón, hogy kinyissák azt, aztán nyugodtan közlöm a rendőrrel, hogy beszélni akarok az illetékesekkel, akárki is lett kinevezve az ügyem élére. Türelmesen várok, míg szól valakinek, az a valaki pedig kerít egy másik valakit, aki nem sokkal később értem jön. A nagybátyám annyit el tud intézni, hogy előtte kettesben tudjon beszélni velem, de semmivel nem tud rávenni arra, hogy megmásítsam a döntésemet. Azt mondja, nem szabadna mindent kockára tennem érte azután, hogy elhagyott, de nekem erre csak annyi a válaszom, hogy egyedül ő számít, akármi is történt. Amikor pedig megérti, hogy nem tud jobb belátásra bírni, csak annyit kér, hogy ha tud, legalább engem hadd próbáljon meg valamennyire kivakarni a slamasztikából. Vállat vonok. Nem érdekel.
***
Ezúttal hat nap telik el, és nem egy pincehelyiségben vagy egy vallatószobában, hanem egy kisebb tárgyalónak tűnő szobában. Két nagyon fancy ügyvédet kapok magam mellé Lazare jóvoltából, de engem nem igazán izgat a jelenlétük, és ellenük is gondolkodás nélkül képes vagyok beszélni, ha úgy érzem, hogy az én javamra alkudnának David ellenében. Róla nem sokat tudok meg, csak annyit mondanak el, hogy vallomást tett, de nekem ez is bőven elég; tudom, hogy mindent elmondott nekik, és emiatt létfontosságú, hogy elfogadják a feltételeimet. Ehhez viszont nekem és az ügyvédeimnek be kell bizonyítanunk mindent, amit csak tudunk, hogy alátámasszuk az általam elmondottakat. Nincs könnyű dolgunk, hiszen mindig tisztán és alaposan dolgoztam, de pont emiatt kulcsfontosságú, hogy minden részletet olyan pontosan el tudok mondani, mintha csak a halottkém vagy a helyszínelő jelentéseit idézném. Ezúttal bőbeszédűbb vagyok. Feltárom előttük azokat az okokat, amik miatt végül magam mögött hagytam a céget: a politikai indíttatási tisztogatásokat a különböző országokban, azt, hogy a Moszad egyik rangos embere közvetlenül Izrael miniszterelnökével állt megkérdőjelezhető kapcsolatban, külön parancsokat fogadva tőle, miközben ő is a fülébe duruzsolt. Elhintem, hogy Doron bár halott, a kezei alatt kifejlődött egy mellékág, ami már akkor sem tisztelt semmit, amikor rám vadásztak. Beszámolok nekik kapcsolatokról, safe house-okról, raktárokról, találkozási pontokról, kommunikációs stratégiákról, megfigyelt vagy megkent politikusokról és befolyásos üzletemberekről. Persze nem nevezek meg mindent azonnal; engem sem ejtettek a fejemre. – Tehát mit kér pontosan az információkért cserébe? – néz rám áthatóan a túl szoros konttyal rendelkező nő az asztal másik feléről. Az egyik ügyvédem már megszólalna, de megelőzöm. – Azt akarom, hogy David Weaver hadnagyot mentsék fel minden ellene felhozott vádpont alól. Ha szabad emberként, minden büntetés terhétől mentesen távozhat, mindent elmondok, amit tudni akarnak – felelem határozottan. – Jó, ha tudja, hogy a hadsereg ügyeibe nem avatkozhatunk bele, Miss Allon. Tisztázhatjuk Mr. Weavert a vádpontok alól, de nem tudjuk garantálni, hogy a tetteinek nem lesznek bizonyos következményei a beosztására nézve – vázolja fel nyugodt, semleges hangon a tényeket. Összeszorítom az állkapcsomat és nyelek egyet, legszívesebben elküldeném őket a francba, de tudom, hogy valószínűleg igaza van. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de... be kell érnem ennyivel. David szabad ember lesz. Így még visszaszerezheti magának, amit elvesznek tőle. – Ameddig a neve tiszta marad, ezt el tudom fogadni – nézek a nő szemeibe. – Ha jól gondolom, ügyfelünk a körülményekre való tekintettel beléptetésre kerul egy tanúvédelmi programba – szólal meg a bal oldalamon ülő ügyvéd is most, hogy lehetősége nyílik rá. – Miss Allonnak előbb bizonyítania kell, hogy értékes információkkal rendelkezik. A körülményeket és az eddig elmondottakat tekintve nyitottak vagyunk arra, hogy Miss Allon szabadlábon távozhasson, ameddig be nem hívják egy következő elbeszélgetésre. Természetesen szolgáltatunk részére ideiglenes papírokat és rendőrségi megfigyelés alá kerül, a saját biztonsága érdekében. Mind tudjuk, hogy ez hazugság, mert valójában megfigyelni fognak, de egyikünk sem szól semmit ez ellen. Az ügyvédjeim elégedettnek tűnnek, nekem viszont nem tetszik a válasz. – És David... – Mr. Weavert tisztázni fogjuk a vádpontok alól. – A nő elém tol egy papírt. – Ennyit tudunk tenni az érdekében. Az ország elhagyására titkosított kormányzati indoka lesz, a visszatérése pedig onnantól fog datálódni, hogy jelentkezett a hatóságoknál. A szolgálati esküvel szembeni ellenszegülést nem tudjuk jóváírni számára, de a fegyelmi eljárása nem járhat majd komolyabb károkkal. A szavai olyan mértékű megkönnyebbüléssel töltenek el, hogy úgy érzem, képes lennék a székkel együtt összeroskadni és beesni az asztal alá. Hosszan, reszketegen fújom ki a levegőt, majd a nő szemeibe nézve határozottan bólintok egyet. Csak egyetlen, utolsó kérésem van.
Búcsút veszek a zárkától, amiben az elmúlt napokat töltöttem – amikor épp nem jogi szájkaratét vívtunk a tárgyalószobában. Összeszedem azt a kevés holmimat, amit a nagybátyám behozhatott nekem, a telefonomat viszont csak most kapom vissza. Meg akarták akadályozni, hogy bárkivel is kapcsolatba tudjak lépni az ügyvédeimen kívül. Rápillantok a priccsre, ami talán a legborzasztóbb rémálmoknak volt a színtere, mégsem érzem annyira pocsékul magam. Egyáltalán nem úgy, ahogy eredetileg terveztem, de végül megcsináltam, amiért idejöttem. A felsőtestem elé szorítom az apró táskát a holmijaimmal, aztán egy rendőr elkísér az autójához. Nincs bilincs a kezeimen, amikor beülök hátra, a torkom mégis száraz, a gyomrom pedig görcsben áll. Addig nem hiszem el, míg a saját szemeimmel nem látom. Mivel engem egy kormányzati épületben őriztek mindeddig, úgy kell elvinniük a rendőrségre. Nem tudom, hogy Davidet ott tartották-e eddig, vagy őt is csak idehozzák... de azt remélem, ezután már nem is fog számítani. Amikor megállunk az épület előtt, már a torkomban dobog a szívem, ez pedig semmivel nem lesz jobb, ahogy bemegyünk. Nem is fogom fel a folyosókat, amiket végigmegyünk, csak engedelmesen leülök egy műanyag székre, amikor a rendőr rámutat. Örülök, hogy leülhetek, mert a lábaim nem biztos, hogy megtartanának. Nem lehetek bent, azt nem engedélyezték, de annyit tudtak teljesíteni, hogy megvárhassam. Így ha nem is hallom vagy látom, mi történik odabent, látni fogom, ahogy bilincsek nélkül, szabadon távozhat, és nekem ez elég. Mintha egy évezred telne el, mire kinyílik egy ajtó. Önkéntelenül is felállok, görcsösen szorongatva a táskát magam előtt, addig szinte levegőt sem véve, míg ismeretlen emberek jönnek ki a helyiségből... de aztán meglátom Őt. A szemeim azonnal a kezeire és a lábaira siklanak, de nincs rajtuk bilincs, és nem is tesznek rá újakat. A vállaim előreesnek, szinte felnyögök megkönnyebbülésemben, még a táska is majdnem kiesik a kezemből, de az utolsó pillanatban megkapaszkodok benne. Nagyot nyelve nézek fel David arcára. Nem várok tőle semmit, nem várom el, hogy idejöjjön, csak szeretném látni még egyszer; ha utoljára, akkor utoljára. Nem érdekel, ha vállalhatatlanul nézek ki, amiért még magamon viselem a vallatások nyomait és lassan másfél hete már annyit sem alszom, mint egyébként, és az sem érdekel, ha ő sem néz ki jobban. Nem számít. Csak az számít, hogy szabad.
I’d gladly trade it all and never take it back if only for a wish to stay with you let them take it all, everything I am if only for a wish to stay with you
And there is There's nothing left to see There's nothing left of me Don't know how to let you leave But maybe I, maybe I'm out of my mind
Az előbb még dühös voltam amiatt amit csinált, de most már nem tudok az lenni. Így, hogy felfogtam mi lesz a következménye mindennek - hogy most már nem csak én, de ő is börtönbe kerül - elvesztettem a dühöt és a motivációt arra, hogy küzdjek. Csak azt szeretném, hogy hamarabb lezáruljon ez az egész. Shay hol dühös, hol kétségbe esett hangja háttérzajként ér el a fülemhez a telefonhoz. Olyan háttérzajként, ami megnyugtat és erőt ad, hiszen ez a hang vonzott vissza mindig a rohamokból. Csak erősebbé teszi az elhatározásomat, hogy nem akarok szabadlábon nélküle élni. Nem teszek mást, csak bocsánatot kérek mindenért. Azért, amit tettem és amit tenni fogok. Azért, mert a világ sosem volt képes őt úgy kezelni, ahogy kellett volna. Még egy másodpercig hallom, ahogy kétségbe esik, de nem várom meg a könyörgést, csak bontom a vonalat. Nem búcsúzom el, pedig lehet, most volt az utolsó alkalom, hogy beszélhettünk. Egyszerűen úgy se engedné, és én se tudnék csak úgy elbúcsúzni. Miután közöltem az ügyvéddel mit akarok, nagy nehezen összekaparom magamat az ágyról és átöltözök, aztán a katonák és az ügyvéd elvisznek a rendőrségre, hogy vallomást tegyek. Ott a helyszínen el is bocsátom az ügyvédem és mindent végig veszek, mindent bevallok, mindent elmondok. Kezdve az első estétől befejezve a kórházig. Vagy akár idáig, ha kérik. Rohadt hosszú ideig tart ez az egész, főleg, hogy néha elég részletekbe menően magyarázom a dolgokat, hogy megtaláljanak bizonyos dolgokat és hullákat. Órák után szabadulok csak ki a szobából és vezetnek át hátra azért, hogy rácsok mögé dugjanak - elvéve tőlem a lehetőséget a házi őrizetre -, de ahol felvennék a leltárt gyakorlatilag összeesem. A kórházban töltöm azt a délutánt és még két napot. Eleinte nem vagyok hajlandó enni, de miután megfenyegetnek, hogy akkor szondát fognak alkalmazni, arra gondolok, hogy igazából mindegy. Minél hamarabb kerülök ki a kórházból, annál gyorsabban tudnak majd az egyik magas prioritású börtönbe átszállítani. Úgy hogy a harmadik napon már voltam olyan állapotban, hogy a nyomozó bejöjjön és aláírassa velem a legépelt és kinyomtatott vallomásomat. Mint egy könyv, körülbelül 10-20 oldalt kellett alá szignóznom. A negyedik reggelen már normálisabb állapotban voltam, bár azért szóltak, hogyha nem iszom rendesen és vizet, akkor le fog állni a vesém. Úgy teszek, mintha érdekelne, de igazából teljesen mindegy. Sokáig úgy sem maradok már meg. A maradék időszakot zárkában töltöttem, amíg az új vallomás alapján az új bizonyítékokat kezdték felkutatni, legalább is ezt hittem. Két napot töltöttem egy közel tíz fős csoporttal bezárva egy két személyes helyre, de ez már csak így ment. Nincs annyi hely, mint amennyi embert letartóztatnak, szóval a priccsért általában megküzdenek az emberek, és a közös piszoár is valami elképesztően higiénikus állapotban szokott lenni. Én mondjuk elvoltam magamnak az egyik sarokban ülve és hagytam, hogy egymást marják, amikor az ajtóhoz lépett egy őr. - Weaver. - a nevemet hallva felkeltem a földről és kiléptem a kinyitott rácsos ajtón. Megkaptam a kezemre a bilincset, majd elvezetett egy kihallgató szobába, ahol egy rangos katona, a jelzés alapján vezérőrnagy ül. "H. Berger"-nek írja a díszes egyenruhája. Értetlenül nézek az őrre, aki egyszerűen csak kisétál és becsukja maga után az ajtót, aztán a katonára, aki rám emeli a tekintetét. - Ne gondolkodjon, csak üljön le. - mutatott a székre maga előtt az asztalt túl oldalán. Egy másodpercig haboztam, de aztán még is leültem. A férfi előtt vaskos mappa, rajta az én nevemmel, én pedig sejtettem, hogy mi következik. Kelletlenül sóhajtottam halkan, de a férfi mintha meg se hallotta volna, csak kinyitotta egy bejelölt résznél a mappát. - David Weaver főhadnagy. 36 éves. Becsületérem. DSC. Két ezüst csillag. Több tucat sikeres küldetés külföldön és belföldön. - mondta a papírokat nézegetve, de én csak némán ültem és néztem. Újabb lapozás egy újabb megjelölt részhez. - Az utóbbi időben igencsak elszaladt magával a ló, fiam. Tucatnyi áldozat, ahol csak járt. Indonéziában, itthon. A Marine Corps a két kezét összerakná, ha több ilyen katonája lehetne, mint maga. - emeli rám a tekintetét, mire mély levegőt veszek. Nem igazán arra számítottam, hogy ebbe az irányba megyünk majd el, hanem katonai bíróságra gondoltam. - Ha mindezt a sok kecskebaszót parancsra iktatja ki, ma nemzeti hős lehetne. - mondja a papírra bökve kétszer, az azonos szóhasználat miatt pedig majdnem el is mosolyodom. De csak majdnem. - Kár, hogy mindezt csak egy úgy érte el, hogy egy közülük szét tette a lábát. - sóhajtott, mire megfeszül az állkapcsom. - Shay nem olyan, mint ők. - szólalok meg most először, mire a vezérőrnagy rám emeli a pillantását. - Tudom. Pocahontas oldalt váltott magának hála. Alkut kötött, hogy felmentsék önt a hőstettei alól, ami nem kis dolog az ő fajtájánál. - a szavaira kifut a vér az arcomból. Még is megtette. - Elérte, hogy ejtsék a vádakat..? - kérdezem, leplezve az aggodalmat a hangomban, de a fejemre úgy is kiült minden, ezt látom a férfi arcán, aki homlok ráncolva méreget. - Igen, el. - És ő? - Tudja franc. Nem kötöttek mindent az én orromra, de a terror-elhárítás nem beszélt róla múlt időben, ha ez megnyugtatja. - nem, nem igazán nyugtat meg. Részben. Talán volt annyi esze, hogy magára is gondolt közben. - Térjünk vissza a lényegre, mert nem adtak nekem sok időt, fiam. Az utóbbi időben a parancsszegésen kívül fennállt még PTSD, depresszió és alkoholizmus is. Jól mondom? - néz fel rám, de meg se várja a választ, újra a papírokba temetkezik. - A depresszió és PTSD általános munkaköri betegség nálunk. Azzal tudunk mit kezdeni, meg vannak rá a szakembereink. De az alkoholizmus már egy másik dolog, fiam. Egy szomorú hadnagy még lehet észnél, kezelhető, de mi a búbánatos francot kezdjek egy részeg katonával a csoportban? Tudja ugye, hogy a maga fajtája szokott az utcára kerülni? Ha így folytatja, nem éri meg az ötvenet. - mondja rám nézve, bár nem érzem magam fenyegetve attól, amit mond. Tudom, hogy hajléktalan veteránok tömegei mászkálnak az utcákon és minden lelki jellemzőm húz inkább hozzájuk, mint egy rendes élethez. - Mit akar tőlem? - kérdezek végül rá, mert ha valamire, erre a szentbeszédre nincs szükségem. - Azt, hogy gondolja át az életét, fiam. Tegye le az alkoholt, jöjjön vissza a családjához. - mondja úgy, mintha ez egyértelmű lenne. - Civil is van az áldozatok listáján. - nézek a mappára, de a férfi szinte felhorkant. - Maga háborúban volt. Háborúban előfordulnak mellékes áldozatok, Vietnám se volt szebb, elhiheti. Egyébként is erőszaktevő volt, nem? - kérdezi már-már ideges hangnemben, hogy ilyenekkel "húzom" az idejét. - De... - Akkor ott rohadjon meg, ahol van. Egyel kevesebb gond a társadalomnak. Itt a névjegyem. - veszi elő a zsebéből a fém névjegytartóját, majd kivesz belőle egyet és elém csúsztatja. - Menjen rehabra, David. Tisztuljon ki, meg, szokjon át a cigire, vagy tudja tököm. Élvezze ki, hogy szabad ember, aztán hívjon fel. Egyelőre fel kell, hogy függesszük, de csak egy szavába kerül és visszakerül a családjába, értette? - áll fel a férfi és lép az asztal mellé, mire én is felkelek. - Értettem, uram... - válaszolok némileg bizonytalanul, de a vezérőrnagy arcára oda nő egy széles vigyor. - Jól van, katona. - ragadja meg a kezem és rázza meg azt. - Ne várasson túl sokáig! - figyelmeztet, aztán a mappával együtt kisétál az ajtón. Én még lefőve állok pár másodpercig, mintha most kezdeném el feldolgozni, hogy mi történt. Shay alkut kötött értem. Ejtették ellenem a vádakat. A sereg visszavár, ha tiszta leszek. Olyan ez, mint valami horror sztori. Semmit nem így akartam. Semmit! Úgy csapódok egyik oldalról a másikra, mintha viharos hullámok dobálnának. Egyszerűen nincs kontrollom a szituációk felett és ez rémisztő. Az ajtó nyílik, megjelenik az őr. Már nem teszi rám a bilincset, elvezet a leltárhoz, ahol visszakapom a ruháimat, a tárcámat, a lemerült telefonom és a gyűrűt. Elvezet az öltözőig, ahol át veszem a kezeslábast a ruháimra, nyakamba akasztom az életem, aztán úgy indulok el kifelé utána, mint akit a halálsorra visznek. Nem ezt akartam. Nem ezt akartam! Azt se figyelem, merre megyünk, csak ajtókon keresztül vezetnek kifelé, aztán egyszer csak az egyik mögött meglátom őt. A szívem felpörög, szinte zihálni kezdek és megmerevedve nézek rá, mert most már fogalmam sincs, hogy hallucinálok-e, de ha igen, legalább valami szépet látok. Nincs se kezén, se lábán bilincs, civil ruhában áll és bámul rám. Úgy sétálok bizonytalanul közelebb apró, megviselt kis testéhez, mint aki tényleg nem tudja, hogy hihet-e a szemének, de ezt hamar letesztelem azzal, hogy a kezem megemelve leheletnyien érek arcához, amelyen lila foltot visel. Amikor megérzem ujjbegyeim alatt a bőrt, minden erőmre szükségem van, hogy ne zuhanjak össze előtte és rántsam a karjaimba. Szerencsére eltereli a gondolataimat, hogy valóban itt van és valódi sebek vannak rajta. Bántották őt. Elönt a harag, amitől bezárom eddig a döbbenettől elnyílt ajkaimat és megfeszül az állkapcsom. Úgy nézek körbe fölötte, mintha csak bárki homlokára rá lenne írva, hogy "én tettem" és kiverhetném belőle a szart is, de a valódi tettesek valószínűleg itt sincsenek. Leeresztve ökölbe szorítom a kezemet, aztán mély levegőt veszek és újra rá pillantok. - Menjünk. - mondom halkan, mert egy perccel se szeretném, hogy több időt töltsön ezen az átkozott helyen, mint kell, ráadásul úgy hiszem, rengeteg megbeszélnivalónk van. Habár már nem vagyunk olyan közeli kapcsolatban, azt nem tudom megállni, hogy úgy tereljem kifelé, hogy leheletnyien a derekához érek, mikor elindulunk, vagy amikor előre engedem az ajtókban. Nem tudatos mozdulatok ezek, épp ezért nem is tudok ellenük tenni. Ellenségesen tekintek mindenkire, aki a kelleténél közelebb ér hozzá, pedig igazából csak a dolgozók járnak-kelnek, mennek a dolgukra. Kiérve a friss levegőre valahogy nem könnyebbülök meg. Ilyenkor szoktak diadalittasan mosolyogni az emberek és élvezik a szabadságot, én viszont... fogalmam sincs, hogy mit gondoljak még. - Mindent mondj el. - szólalok meg a lépcsők aljára érve, mellé lépve, letekintve rá. - Mindent. - ismétlem meg, komolyan kiemelve, hogy nem akarom, bármit is elhallgasson előlem.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
A telefonhívás és az, hogy David egyszerűen csak feladna mindent, először teljesen összetör, de aztán ugyanilyen vehemenciával sarkall tettekre. A fájdalmon és a kétségbeesésen túllépve a pánik helyét átveszi a logika, én pedig már tudom, mit kell tennem. Nem fogom hagyni, hogy tönkretegye az életét, ezért pedig kész vagyok mindent megtenni. Lazare segítségét inkább csak azért fogadom el, hogy ne tudja húzni az időt azzal, hogy megpróbál az ellenkezőjéről győzködni; eddig sem az érdekelt, velem mi fog történni. Persze az, amire készülök és amit elő is készít ez a tárgyalás-alkudozás, cseppet sem veszélytelen rám nézve, még akkor sem, ha a végén tényleg hagynak majd "szabadon" elsétálni. Egyelőre nem mondok el mindent, de mivel nem kérek keveset, nekem is nagyon sokat kell adnom: mindent, amit tudok. Az alku lényegében úgy néz ki, hogy a mérleg egyik oldalán David és az én szabadságom van, a másik oldalon pedig Izrael és a Cég. Nem érzek többé lelkiismeret-furdalást azért, hogy tulajdonképpen kiadom a hazámat, mert rég kiöltek belőlem minden hazafias életérzést, de azt én is tudom, hogy csak idő kérdése lesz, hogy ez eljusson az ottani fülekbe is, akkor pedig akár újra is kezdődhet ellenem a hajtóvadászat. Persze, ha ez így is lesz, akkor már az amerikai kormány felelőssége (is) lesz, hogy ne találhassanak meg. Magabiztosnak mutatom magam, de titkon rettegek, hogy nem lesz elég, amit nyújtani tudok. A tárgyalássorozat majdnem egy héten keresztül zajlik, tőlem pedig elveszik a telefonomat és magánzárkába kerülök, hogy senkivel ne tudjak kapcsolatba lépni, így arról sem tudok megbizonyosodni, hogy David jól van-e. Annyit tudok meg róla, hogy vallomást tett, márpedig ha vallomást tett, akkor mindent elmondott, ha pedig minden elmondott, akkor vizsgálati fogságban vagy előzetesben van... ettől a tudattól pedig képes lennék becsavarodni. Az éjszakáim szinte álmatlanul telnek, mert a szokásos rémálmaim mellé, amelyekben Doron ajándékát élem át újra és újra, már David is beleszövődik. Néha újraélem az Indonéziában történteket és újra és újra elveszítem őt, néha csak magányosan sínylődve látom egy cellában, miközben hiába kiabálok neki. Néha az álmok összemosódnak és David a cella rácsain keresztül nézi végig, amit Doron művel velem, miközben én az ő nevét sikoltom kétségbeesve. Az utolsó csepp a pohárban az, amikor álmomban Doron David sírjára szorítja az arcom, hogy ne kapjak levegőt, és miközben kiéli magát rajtam, a sírkő feliratait olvassa fel hangosan. Azután az éjszaka után többé nem merek elaludni, és csak felületes, a feltétlenül szükséges mennyiségű mikro-alvásokat engedek meg magamnak. A hatodik napon aztán győzünk. Elfogadják a feltételeimet, vagyis, a feltételeinket. A gondolat, hogy David szabad lesz, szinte megsemmisítő megkönnyebbüléssel tölt el... de bizalmatlan vagyok. Nem tudom csak úgy elhinni nekik. Egy utolsó kéréssel élek, miszerint látni vagy minimum hallani akarom, amikor ezt neki is elmondják, aztán szabadon engedik, és bár csak az utóbbit tudják garantálni – mivel a hadseregnek is el kell döntenie, hogyan járjanak el, abba pedig nincs beleszólásuk –, nekem ez is bőven elég. Én is szabadon távozhatok, persze úgy, hogy tudom: innentől kezdve minden egyes lépésemet meg fogják figyelni és kevésbé az én, mint inkább mindenki más biztonsága érdekében. Biztos vagyok benne, hogy míg engem elvisznek oda, ahol Davidet tartották eddig fogva, valaki már javában dolgozik a lakásom bepoloskázásán – a telefonomat pedig már eleve úgy kaptam vissza –, de többé nem érdekel. Már nem számít. Így is egyfajta hitetlen delíriumban telik el az idő a rendőrautó hátsó ülésén, majd a rendőrség épületében, míg várok. Aztán, nagyjából egy örökkévalósággal később végre megpillantom Őt kilépni egy ajtón, és abban a pillanatban bele tudnék halni a megkönnyebbülésbe. Felállok, de más mozdulatra képtelen vagyok, míg a tekintetünk összekapcsolódik, aztán bejárja a másikat, hogy utána újra összekapcsolódjon. A szívem olyan hevesen ver, hogy attól félek, kiugrik a helyéről, hogy aztán egy triplaszaltóval egyenesen a kezeibe ugorjon; a helyére. A megkönnyebbülés és az aggodalom vív csatát a lelkemben, miközben figyelem sápadt arcát és karikás, megviselt szemeit. Fogyott, és ez nem tetszik. Fáradt és elkínzott, és ezért gyűlölöm magam. Meg akarok mozdulni, felé akarok lépni, de nem bízom abban, hogy nem csuklanának össze a térdeim. Szeretnék odarohanni hozzá és a karjaiba vetni magam. Szeretnék térdre borulni előtte és a bocsánatáért esedezni mindenért, amit valaha elkövettem ellene, akarva vagy akaratlanul. Szeretném megrázni és számon kérni rajta, hogy magamra hagyott, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Szeretném, ha magához szorítana és végigsimítana a hajamon, mint régen. Szeretném mindezt egyszerre, de egyikhez sincs igazán jogom, és mindenekelőtt egyébként is arra vágyom a legjobban, hogy szorosan magamhoz öleljem és a fülébe súgjam, hogy most már nem lesz semmi baj. Ehhez sincs viszont több jogom, ezért csak állok és bámulom őt, míg lassan közelebb sétál. A szemeim automatikusan emelkednek, ahogy egyre közelebb ér és ezzel egyre magasabbra kell néznem; nyelek egy nagyot, de nem tudok megszólalni. Megrándulnak az ujjaim, amelyek csak azért nem reszketnek, mert a táskát szorítják – ki akarom nyújtani a kezem, meg akarom érinteni, tudni akarom, hogy jól van. Most először örülök annak, hogy hagytam a nagybátyámnak és az ügyvédeimnek, hogy engem is kijjebb vakarjanak a szarból. Tudom, hogy ha nem így tettek volna, ha most bilincsben állnék előtte vagy egyáltalán, soha többé nem láthatnánk egymást, iszonyatosan dühös lenne rám. Nem akarok belegondolni, hogy talán még tenne is arról, hogy akkor máshogyan, de követni tudjon. Nem akarok neki fájdalmat okozni, sosem akartam. Én sem bírtam volna viszont el több fájdalmat, és azt hiszem, ez juttatott ide minket. A szívünk legfőbb vágya, a mozgatórugónk teljesen ellentétes: én azt akarom, hogy neki ne essen semmi baja, David pedig azt, hogy nekem ne essen bántódásom, de miközben kétségbeesve kergetjük ezeket a célokat, éppen azt bántjuk, akinek soha nem akarnánk fájdalmat okozni. Egymást. Amikor felemeli a kezét és leheletnyien, de megérinti az arcomat, be kell hunynom a szemem. A levegő szinte kiszakad a mellkasomból, mintha csak most hinném el, hogy tényleg sikerült, hogy tényleg szabad, aztán egy újabb nagy nyeléssel nézek ismét fel rá. A kék szemek akkor már az arcomat mustrálják, amikor pedig harag gyúl a tekintetében, tudom, hogy most nem rám haragszik. – David... – szólítom meg halkan, finoman, amikor úgy emeli fel a tekintetét és néz körül, mint aki kész lenne azonnal megkeresni a tetteseket, hogy méltó bosszút álljon mindegyikükön. Én is felemelem az egyik kezem, puhán, szinte hozzá sem érve, de aprón megérintem a kézfejét; ennél többet nem merek, de szeretném, ha nem foglalkozna ezzel. Újra rám tekint, leengedi a kezét, és amikor azt mondja, menjünk, nem ellenkezek, csak bólintok egy aprót. Furcsa érzés megtapasztalni, hogy miközben kifelé haladunk és néha megérzem David leheletnyi érintését a derekamon, ahogy épp a megfelelő irányba terel – legtöbbször ki az ajtón, vagy el bárki más közeléből –, egyáltalán nem zavar. Nem azért furcsa, mert ellenkezni akarnék, hiszen borzasztóan hiányzott és hiányzik minden pillanatban, de... amikor nem számítottam rá, még akkor is megijedtem és összerezzentem, ha Lazare mondjuk megérintette a karomat. David... ő olyan mint a megváltás. Mint maga a biztonság. Mindig is az volt. Megkönnyebbüléssel fogadom, amikor kiérünk és elfogynak mellőlünk az emberek, de nem lep meg, hogy David egy pillanatot sem vár, mielőtt nekem szegezné a kérdését. Vagy inkább követelését. Veszek egy mély levegőt, de ellenkezés nélkül bólintok. – Mielőtt beszéltünk, csak azokat a dolgokat mondtam el nekik, amelyek mindkettőnket érintették – fogok bele, miközben arrébb sétálok; nem azért, hogy meneküljek, hanem hogy távolabb kerüljünk az épülettől és a kíváncsi fülektől. Ugyan azt mondta, mindent mondjak el, a hogyanokba nem megyek bele, és csak remélem, hogy azt nem akarja majd részletesen tudni. – Tudtam, hogy ha vallomást teszel, az nem lesz alap egy alkuhoz, de... Sajnálom, David, de nem tudtam elviselni. Nem tudtam volna ölbe tett kézzel ülni és nem csinálni semmit. Nem hagyhattam – nézek fel rá nagy, kétségbeesett szemekkel, mielőtt tovább mondanám. – A nagybátyám szerzett nekem két ügyvédet és... hát, tárgyalni kezdtünk. Nem tudnám pontosan megmondani, milyen kormányzati ügynökségektől voltak ott képviselők, de az biztos, hogy magas szintre vitték a dolgot, mert már sokkal... közlékenyebb voltam. Nem csak kettőnkről beszéltem, hanem magamról és... igazából mindenről, amit tudok. Beszéltem nekik a munkámról, a legális és kevésbé legális megbízásaimról, a módszereinkről és eszközeinkről, a politikai befolyásokról – sorolom fel nagyjából, de szerintem David is el tudja képzelni, mit jelent a minden. – Egyelőre nem adtam nekik teljes képet. Nem mondtam például el nekik minden nevet, de elhitték nekem, hogy meg tudnék nevezni jó néhány olyan politikust és befolyásos üzletembert, akinek aztán a körmére kellene nézniük. Megígértem nekik, hogy minden információt a rendelkezésükre fogok bocsátani, előtte viszont voltak feltételem. Feltételeink – helyesbítek. – Azt kértük, hogy tisztázzák a neved és hogy én is szabadlábon lehessek már az információátadás ideje alatt is. Megígérték, hogy tisztázni tudnak minden vádpont alól, viszont azt mondták, a hadsereg ügyeibe nem tudnak beleszólni – nézek rá bocsánatkérően, amiért ezt nem tudtam elsimítani; fogalmam sincs róla, hogy ez tulajdonképpen már meg van beszélve. – Annyit mondtak, hogy tudnak neked alibit biztosítani valami titkosított kormányzati maszlaggal a disszidálásod és a távolmaradásod okára, egészen odáig, hogy jelentkeztél a hatóságoknál és megígérték, hogy a fegyelmi eljárásnak nem lehet komoly következménye. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de... úgy éreztem, ezt el kell fogadnom. Sajnálom, hogy csak ennyit tudtam kicsikarni belőlük – nézek oldalra egy mély sóhajjal. – A saját szememmel akartam látni, hogy szabadon engednek, mert nem bíztam bennük, ezért vagyok itt – pillantok fel rá újra. – Hamarosan behívnak, hogy elmondjam a kimaradt információkat is, addig pedig megfigyelés alatt leszek, de szabadon. Ha elégedettek lesznek azzal, amit mondok, ez így is fog maradni... vagy legalábbis hasonlóan – felelem kissé bizonytalanabbul. Beletúrok a hajamba, jobbra, majd balra nézek az utcán, mielőtt újra Davidre emelném a tekintetemet. – Lényegében kiadtam nekik Izraelt és a Céget – összegzem halkan. – Nem tudom, hogy... Valószínűleg tanúvédelem alá fognak helyezni. Lehet, hogy... – Nyelek egyet, mert a torkom, a gyomrom és a mellkasom is szorítani kezd a gondolatra, pedig nem lenne újdonság. Már nem vagyunk együtt. Már nem az enyém. Hiszen David már kijelentette, hogy nem kér belőlem. – Lehet, hogy most találkozunk utoljára – fejezem be végül és fogalmam sincs, miért annyira borzalmas ezt kimondani. Tudom, hogy neki valószínűleg ez a lehető legjobb kimenetel: tudja, hogy biztonságban vagyok, de a lehetőséggel kell szembenéznie, hogy az utunk egyszer esetleg keresztezi majd egymást, mert a kormány el fog tüntetni, Shayana Allon pedig megszűnik létezni. Nekem mégis borzalmasan fáj. Nem az, hogy megszűnjek létezni; egy ideje már így érzem magam. Az viszont, hogy végérvényesen kizárjam Davidet az életemből és a tudatomból... az elviselhetetlen.
I’d gladly trade it all and never take it back if only for a wish to stay with you let them take it all, everything I am if only for a wish to stay with you
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
Nincs irányításom a történések felett és ez rémisztő, meg idegesítő. Egyik helyről a másikra, cellából szobába, rácsok mögül szabadlábra. Más örülne a szabadságának, annak, hogy tárt karokkal várják a munkahelyén, de engem idegesít, mert ha Shay tényleg alkudozni kezdett értem, akkor bármit is csinálok, azt már csak azután fogom tudni tenni, hogy lezajlott minden. Nincs beleszólásom semmibe, ez pedig aggodalomra ad okot. Már azon gondolkodom, hogy tudnám megszerezni a kellő információkat róla, hogy tudjam, vissza kell-e juttatnom magam a cellába, amikor meglátom. Még így, ebben a ramaty, sápadt, kék-zöld állapotában is gyönyörű, elsőre nem is hiszek a szememnek, hogy tényleg itt van. Viszonylag épen, talán egészségesen. Közelebb kell lépnem és hozzá érni, hogy tényleg tudatosulhasson bennem az igazság, hogy nem képzelődök. Persze, ez azt jelenti, hogy a sebei is valódiak, amitől elfog a harag és legszívesebben mindenki torkát kitépném a helyszínen. Shay persze olyan, mint egy idomár: egy apró érintése és a halk hangja is elég ahhoz, hogy a fókuszom csak rajta legyen, a harag pedig átmegy sajnálatba és önmarcangolásba. Nem mondok azonban annál többet, mint hogy menjünk: hiszen láthatóan szabad, nekem pedig ennyi elég. Kiterelem a rendőrségről, és kiérve hallom megkönnyebbülését, én viszont még mindig azon kattogok, hogy vajon miféle butaságot csinált értem. A lépcső alján már rá is kérdezek, és habár követelőző vagyok, szerintem megérti, miért. Mély levegőt vesz de bólint, aztán elindul és bele kezd. Zsebre teszem a kezeim és hallgatom őt. Nem szólalok meg addig, amíg be nem fejezi, csak hol a lábaimat és a lépteimet figyelem, hol őt és az arcát. Sok dolgon ment keresztül amíg az igazságügyi rendszerünk vendégszeretetét élvezte, még ha nem is említ részleteket, vagy nem mondja el túl részletesen, akkor is van sejtésem róla, hogy mit tettek vele. Azért sem hozom fel egyébként, mert nem akarom őt feszélyezni, nem akarom, hogy pánik rohamot kapjon, vagy rosszul legyen. Egyszerűen csak hallgatom és próbálok mindent feldolgozni. Az aggodalomra ad okot, hogy nem csak a Cégről és Izraelről tervez információkat kiadni hanem az itteni embereikről is, mert eddig is egy rohadt nagy célkereszt feszített a homlokán, de ezzel gyakorlatilag azt is eléri, hogy az itt lévő korrupt politikusaink is beszálljanak a játszmába. Aztán hiába a védelem, ügynök és ügynök közt is van különbség, aki meg nem megvehető, az megzsarolható: erre mi vagyunk a legjobb példa. Aztán elér a tudatomig, amit mondott. Valószínűleg tényleg most látom őt utoljára. Megtorpanva próbálja feldolgozni az információt az agyam, miközben magam elé bámulok. Annak örülök, hogy tanúvédelmi program biztonságában lesz, de közben egy kicsit meg is halok a gondolattól, hogy kiharcoltuk - kiharcolta - egymás szabadságát, hogy a végén esély se legyen arra, hogy esetleg újra lássuk egymást. Mert ha csak simán szabadlábon távoznánk, még lenne később esélyem megbeszélni vele mindent. A tanúvédelmi program viszont pont nem arról híres, hogy a védelem alá helyezettek megtarthatnak bárminemű kontaktot a tulajdonképpen előző életük bármely tagjával. Így olyan lesz, mintha nem is lenne. A tudat meg lesz, hogy valószínűleg - ezt se lehet majd biztosra tudni - jól van és épségben, de mit érek vele, ha végig kétségek között maradok? Ha nem láthatom a két szememmel, hogy tényleg jól van? Zsibbadnak az ujjaim, és a gondolataimba megint befurakszik a vágy, hogy ájultra igyam magamat, de Shay előtt megpróbálok erősnek tűnni. - Szóval... - nézek végül rá rekedten, halkan, de fogalmam sincs, hogy mit mondjak, hogy mit kéne mondanom. Nem csak a testem, de az agyam és a lelkem is görcsbe állt és csak azért nem zuhanok össze megint, mint egy hete a vonal túl végén, mert tudom, hogy biztonságban lesz. Ez az egyetlen dolog, amibe bele tudok kapaszkodni. - Akkor... - ennyi. Végül is itt a vége, nem? Itt van az, amiről már beszéltem: hogy csak dobálnak a hullámok, nincs bele szólásom semmibe. Csak sodródok az árral. Az egyetlen dolog amit tehetek, hogy vezeklek. - Sajnálom, hogy seggfej voltam veled, Shay. - mondom, miközben próbálom a hangom remegését leplezni. - Sajnálom, hogy ott hagytalak a kórházban, és hogy nem voltam melletted. Meg hogy kiabáltam veled legutóbb. - mondom lesütve a szemeimet és még a lélegzetem is visszatartom, hogy mindent vissza és elfojtsak, ami esetleg csak kiakarna jönni. Lehet, hogy bele fájdul a fejem és talán egy kicsit meg is kell szívnom az orrom, de azt ráfoghatom a hideg időjárásra.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Végre látom őt, végre nem úgy, hogy egy tárgyalóteremben ül, vagy épp a földre teperik miattam, hanem szabadon, erre pedig nincsenek szavaim. Nem tudom levenni róla a szemeimet, de közben mozdulni sem vagyok képes, csak dermedten állok és bámulom őt, amíg alig-alig, de hozzám nem ér. Még ez a leheletnyi érintés is több, mint amiről valaha álmodni mertem volna a történtek után; szinte teljesen letaglóz. Bár én nem mertem volna hozzáérni, amikor meglátom a dühét, ami most mindenki másra irányul, én sem tudok megállni egy hasonló apró érintést, hogy eltereljem a figyelmét, és amikor sikerül, csak annyit mond, hogy menjünk. Nem ellenkezek. Az utcára érve azonnal azt követeli, hogy mondjak el mindent, én pedig nem tagadom ezt meg tőle. Egyedül azt nem mondom el részletesen, hogyan telt az a bizonyos első három nap – nem vagyok biztos benne, hogy nem menne mégis vissza, hogy megkeresse a tetteseket, ha elmesélném neki, különösen az utolsó felvonást. Szerencsére David sem erőlteti viszont, így annál többet tudok elmondani neki az alku részleteiről. Csendben hallgat végig, míg el nem érek ahhoz a részhez, hogy ez tulajdonképpen mit jelent. Alig tudom kimondani, mert a gondolat fojtogató; akkor is, ha tudom – vagyis én úgy gondolom –, hogy számára ez lehet a lehető legjobb végkimenetel, mert biztonságban tudhatna és közben soha többé nem kellene látnia. Végleg elfelejthetne, kitörölhetne az életéből, a gondolataiból... de engem szinte elpusztít a lehetőség, hogy így tegyen. Mégsem teljesen ezt látom rajta. Megtorpan, nagy szemekkel néz rám, sokáig hallgat, amikor pedig megszólal, a hangja rekedt és nehezen találja a szavakat. A légzésem felgyorsul, zsibbadás fut végig rajtam, a mellkasom pedig fájni és szorítani kezd, mintha már nem csak a szívemet, de minden környező szervemet is ki akarnák tépni onnan puszta kézzel. – Mm-hmm. – Mindössze ennyit tudok kinyögni, és szinte ebbe is belecsuklik a hangom. Fogalmam sincs, mit mondjak neki, mert legszívesebben nem mondanék semmit, csak megállítanám az időt. Nem számítana, hogy már nem akar engem, hogy már nem akarja megosztani velem az életét, mert... legalább láthatnám. Nem akarom elveszíteni. Érzem, hogy a torkomat a fájdalom mellett valami más is szorítani kezdi: pánik. Zsigeri, zsibbasztó, szívből jövő rettegés. Nem tudok nélküle élni. A pulzusom olyan magasra ugrik, hogy zúgni kezd a fülem a vér dobolásától; a szemeim tágra nyílnak és szinte nem is pislogok, miközben meredten bámulom őt, mintha attól félnék, hogy az alatt a pár tizedmásodperc alatt már el is tűnne. Aztán újra megszólal és én továbbra sem kapok levegőt, de most még úgyis érzem, mintha valaki alaposan a gyomorszájamba öklözött volna. Búcsúzkodik, döbbenek rá, és ezen a ponton már zihálni kezdek a pániktól, a szemeimet pedig áruló könnyek homályosítják el, bár próbálom őket visszatartani. Hevesen rázni kezdem a fejem, pedig ő lesüti a tekintetét; a hajam az arcomat csapkodja, miközben legszívesebben rákiabálnék, hogy ne búcsúzkodjon, ne hagyjon magamra, ne sétáljon ki újra az életemből, mert meghalok nélküle. – Nem... – próbálok megszólalni, de a hangom rekedt és megtörik, ezért megköszörülöm a torkom. – Nem számít – lehelem, pedig magam sem hiszem el, amit mondok. Összetörtem és megszűntem létezni nélküle, a hiánya fájdalmától nem tudok rendesen lélegezni, az okozott sebeken keresztül pedig elevenen vérzik minden más, korábbi sérülés is, amit csak ő tudott volna begyógyítani. Mégsem akarom ezzel szembesíteni. Nem most, az utolsó percekben. – Nem kell bocsánatot kérned. Én... –jól vagyok, akarom mondani, de képtelen vagyok tovább hazudni. Érzem, hogy az elakadó hangom mellé az első áruló könnycseppek is kicsordulnak a szememből, és hiába kapok oda, hogy gyorsan letöröljem őket, újak költöznek a helyükbe. – Ne haragudj – lehelem rekedten. Sietve hátat fordítok neki, hogy megpróbáljam megállítani a könnyeket és megőrizni a méltóságomat, mielőtt itt helyben, a szeme láttára török össze. Összeszorítom a szemem, aztán felfelé nézve próbálok megálljt parancsolni a könnyeknek, gyors mozdulatokkal törölve le azokat, amelyek mégis az arcomra bucskáznak. Nagyokat nyelek, mély levegőket veszek, de addig nem fordulok meg, ameddig azt nem érzem, hogy a darabjaimat összetartó ragasztó még tartani fog valamennyire. Megköszörülöm a torkom, aztán újra megfordulok. – Nekem kellene bocsánatot kérnem – szólalok meg aztán halkan, még mindig kissé rekedten, a cipőm orrát fixírozva néhány pillanatig, mielőtt lassan felnéznék rá. – Tudom, hogy nincs bocsánat arra, amit tettem. Tudom, hogy semmi okod nem lenne arra, hogy egyáltalán meghallgass... de sajnálom, David. Nem tudok tisztán gondolkodni, ha rólad van szó, ezt már sokszor bizonyítottam, és... vannak határok, amelyeket sosem szabadott volna átlépnem. Soha nem állt szándékomban bántani téged, csak meg akartalak óvni, de végeredményben... elárultalak. Erre pedig nincs mentségem. – A szemem újra szúrni kezd, ezért egy pillanatra letekintek a kezeimre; észre sem vettem, hogy folyamatosan tördelem az ujjaimat, de most jól esik, hogy az ízületeim belefehérednek és fáj. – Nem hiszem, hogy én valaha képes leszek megbocsátani magamnak, amiért mindent tönkretettem és téged is beletaszítottalak egy olyan helyzetbe, amit nem érdemeltél meg, de... ha egyszer megtalálod magadban az erőt, kérlek gondolj vissza erre a pillanatra és bocsáss meg nekem. – Szavaim közben újra felnézek rá és pánik hirtelen foszlik semmivé, hogy átadja a helyét a végtelen, üres, sötét semminek; a pokoli, kínzó, néma, gyilkos fájdalomnak. Mert rájövök, hogy el kell őt engednem. David jól mondta: önző vagyok. Olyannyira önző vagyok, hogy most is csak a saját fájdalmam, a saját kínjaim vezérelnének, miközben... miközben megmérgeztem és tönkretettem az egész életét. El kell engednem őt, hogy esélyt kapjon valami sokkal jobbra. – Nagyon sajnálom, hogy ennyi mindent kellett kiállnod miattam, David – teszem hozzá halk, megtört hangon, mégis egyfajta beletörődéssel. Megérdemlem a fájdalmam minden egyes pillanatát mindazért, amit elkövettem ellene.
I’d gladly trade it all and never take it back if only for a wish to stay with you let them take it all, everything I am if only for a wish to stay with you
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
Idióták vagyunk. Mindketten. Egymást próbáltuk meg megvédeni és ezzel csak azt értük el, hogy bántottuk a másikat. Nem, ez nem igaz. Csak Shay volt, aki a megmentés lehető legrosszabb formáit választotta: én szándékosan fordítottam hátat neki a kórházban. Szándékosan tettem vallomást, miután elmondta, mit csinált. Kettőnk közül én vagyok a rosszabb ember, mert én valóban azért hagytam ott, mert nem bíztam benne többé. Mert féltem, hogy miféle döntéseket lenne még képes meghozni helyettem. Ez a félelmem meg ahhoz vezetett, hogy elváltak útjaink és csak szenvedtünk. Én is, pedig én voltam, aki eleve elfordult tőle. Inkább ittam magam a sárga földig, minthogy felkeressem és megkérdezzem, hogy van - mint hogy megbeszéljük. Most pedig, amikor szembesülök azzal, hogy utoljára látom és lekéstem mindenről, valahogy olyan ez, mintha az élet pofán vágott volna. Elbasztam. A legrosszabb, hogy nem tudja leplezni, mennyire meg van törve, ezt látva pedig ugyan az az érzés kap el, mint mikor rájöttem, hogy miattam adta fel magát. Olyan erősen fejelnék egy téglafalat, hogy betörjön a fejem. Idióta vagyok. Egy kibaszott nagy idióta. A legrosszabb az, hogy hiába próbálnék most már bármit tenni. Az alku megköttetett, és nekem nincs meg a hatalmam arra, hogy felülbíráljam. Azok a kurva hullámok. Azt viszont nem tudom nézni, ahogy lassan, de biztosan összetörik előttem. A hatalmas szemei csak nagyobbak lesznek, amikor megtelnek könnyekkel, a zihálása arra késztet, hogy azonnal cselekedjek, hogy komfortot hozzak neki, hogy segítsek. Közelebb lépek hozzá, épp akkor, amikor ő elfordul, hogy erőt vegyen magán. Megtorpanok, mert nem igazán tudom, hogy mi volna a helyes. Elkéstem. Már a kórházban ezt kellett volna tennem, ehelyett csak elrohantam előle. Némán és szomorúan figyelem, ahogy végül visszafordul és ahogy én, úgy ő is bocsánatot kér tőlem, amiért "mindent elrontott", pedig csak meg akart védeni. Félre pillantok, mert élénken él bennem a pillanat, amikor rájövök, hogy bedrogozta a teát, amit nekem csinált. A drog miatt pedig ködös az emlék, hogy hogyan jutok be a városba, de minden fájdalom éles. Ezt kellett volna megbeszélnünk. Nem most. Korábban. De egyszerűbb volt homokba dugni a fejemet. Halkan sóhajtva figyelem, ahogy majd' eltöri az ujjait, annyira szorítja őket, míg arra kér, hogy bocsássak meg neki. Azt sem tudom, haragszom-e rá egyáltalán. Nem a harag motivált soha, hanem a csalódottság. De ennyi idő után már ezt sem érzem: csak azt a fájó hiányérzetet és a makacsságot, hogy könnyebben boldogul nélkülem. Úgy tűnik, hogy ez nem igaz. Hiába próbáltam lenyomni a torkunkon, csak megalapoztam mindent valami még rosszabbnak. Ennek a szituációnak. - Minden megérte. - mondom, aztán meg kell köszörülnöm a torkomat a rekedtsége miatt. - Nem történt velem, velünk olyan dolog, amelyet ne vinnék végig érted még egyszer. - jelentem ki azt, ami számomra mindig is egyértelmű volt. - Egyetlen dolog van csak, amit bánok, az pedig a kórház. Ostoba voltam, bántott és makacs. Olyannyira, hogy még a nagybátyád sem tudott észhez téríteni, pedig megpróbált. Buta fasz voltam és rettentően bánom, gyűlölöm magamat, hogy ennyi fájdalmat okoztam neked, pedig.. - arra akartam feltenni az életem, hogy örökre mosolyogni lássam. Szinte égeti a mellkasom a gyűrű, amely a póló alatt a bőrömhöz simul a láncon függve. De hát ezt is elbasztam. Mindent. Végleg. Nem tudom, hogy jó ötlet-e, de nem tudom megállni. Nem tudok csak úgy hátat fordítani, hogy nem érhetek hozzá, még egyszer utoljára. Ha csókot nem is lenne pofám kérni tőle azok után, amit tettem vele, legalább az arcáról egy simítást lopni akarok magamnak. Fel is emelem a kezem, hogy most már arcára simíthassam a tenyerem, ne csak bizonytalanul, leheletnyien érjek hozzá, mint az épületben. Hüvelykujjammal simítom végig újra és újra a bőrét, mintha mindkettőnket vigasztalni akarnám ezzel. - Mikor... mikor fognak elvinni...? - kérdezem halkan, bár nem hiszem, hogy orrára kötötték volna, vagy hogy nekem jó lenne-e tudni. Ott akarnék lenni. Talán meg akarnám akadályozni... Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Talán jobb lenne, ha nem is tudnám.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Nem bírom ki. Nem fogom kibírni. Nem fér a fejembe, hogy hogyan tudom ugyanazt a fájdalmat érezni, mint Indonéziában, amikor David itt áll és lélegzik előttem, épségben. A mellkasomat mégis ugyanaz az érzés szorítja, fojtja és tépi: a véget érni nem akaró fájdalom, a rettegéssel vegyes, zsibbasztó céltalanság, amiért tudom, hogy nélküle kell léteznem, de fogalmam sincs, hogyan kell. David olyan nekem, mint a levegő, amit belélegzek, márpedig levegő nélkül megfulladok. Nincs szükségem többé a bocsánatkérésére, nem akarom többé számonkérni semmiért. Minden értelmét veszítette, ez az érzés pedig úgy érzem, elevenen pusztít el belülről. Nem tudok neki hazudni, nem tudom hangosan kimondani, hogy jól vagyok, mert éppen meghalok belül, de nem akarom, hogy lássa és felelősnek érezze magát. Elfordulok, hogy össze tudjam szedni magam; talán nem is látom, hogy felém lép, talán csak a tudatom zárja ezt ki, tudva, hogy ha most magához ölel, soha többé nem leszek képes elengedni őt. Talán az elfogadás már akkor megszületik a tudatalattimban. Amikor valamennyire újra összeraktam magam, legalábbis látszólag, visszafordulok felé, hogy én is bocsánatot tudjak kérni tőle. Fogalmam sincs, hogy valaha meg tudja-e majd tenni, hogy valaha meg tudott volna-e újra bízni bennem... de azt hiszem, már túl késő ahhoz, hogy ez számítson. Amikor elfordítja a tekintetét, olyan érzés, mintha tőrt forgatna a szívemben, de talán éppen ez kell ahhoz a felismeréshez, hogy tudjam: el kell őt engednem. Hirtelen megértem, hogy igaza volt. Most is önző vagyok, mert a saját fájdalmam vezérel, amikor abban reménykedek, hogy megbocsát nekem és... és mi? Elárultam őt. Hazudtam neki és hátba szúrtam még akkor is, ha csak védelmezni akartam. Nem érdemlem meg őt. Soha nem érdemeltem meg. Én vagyok a méreg az életében, én tettem tönkre mindent körülötte... – Ne mondd ezt – kérem halk, megtört hangon, amikor azt mondja, minden megérte. Nem érte meg. Egyetlen pillanat sem érte meg, amit fájdalomban töltött. Ő mégis köti az ebet a karóhoz, és amikor azt mondja, mindent végigcsinálna újra, halk, szenvedő hang tör fel a torkomból, a szemeimet pedig újra elhomályosítják a könnyek. – Nem ezt érdemelted. Sokkal jobbat érdemeltél volna ennél. Nálam... – lehelem felemelve a kezeimet, hogy szinte magam öleljem át velük, attól tartva, hogy szó szerint darabjaimra fogok hullani. Tovább beszél, ekkor már a kórházat emlegetve fel, én pedig egyszerűen beletörődök, hogy itt, a szeme láttára fogok belehalni a fájdalomba. Már a kórházban is ezt hittem, amikor elsétált, en pedig hiába kiabáltam utána, de most kiderült, hogy még annál pusztítóbb fájdalom is létezik. A könnyeim némán csorognak végig az arcomon, a kezeim remegni kezdenek, és csak nézem őt, a legcsodálatosabb, legszebb dolgot az egész világon, az én egész világomat. – Kérlek, ne gyűlöld magad. Soha ne gyűlöld magad miattam – kérem olyan rekedt és nyomott hangon, mintha krákognék. Fogalmam sincs, miért emlegeti Lazare-t, de ezzel most nincs erőm foglalkozni. Nem húzódok el, amikor felemeli a kezét; elfogadom ezt, mont egy utolsó, gyilkos tőrdöfést. A keze fájó ismerősséggel simul az arcomra, és ahol hozzám ér, megmelegszik a bőröm. Halk, néma sírás tör fel a torkomból, imádott arca és tiszta kék szemei elmosódnak előttem. Lehunyom a szemem, kezem a kézfejére simítom, arcom a tenyerébe döntve szorítom magamhoz ezt az utolsó érintést, amit elvihetek magammal. – Nem tudom – felelem halkan, rekedten, de őszintén. Semmit nem mondtak el, de többé nem is számít. Azt tesznek velem, amit csak akarnak. Most már az sem számítana, ha mégsem helyeznének védelem alá; egyedül azért nem mondom ki hangosan, hogy jöjjenek csak, mert tudom, hogy David nem akarná. A kezemet továbbra is a kézfején tartom, miközben oldalra fordítom a fejem és összeszorított szemekkel a tenyerébe csókolok, mintegy búcsút véve a gyógyító érintéstől és... és Tőle. Nyelek egy nagyot, de már nem érdekel, hogy újra könnyek csorognak az arcomon. Felnézek rá, és ezúttal rajtam a sor, hogy felemeljem a kezem és az arcára simítsam a tenyerem. Puhán, gyengéden simítom végig az imádott vonásokat, érintem meg finoman a heget; megpróbálom az érintésemmel átadni neki azt a végtelen, mély szerelmet, ami egyszerűen nem tud megszűnni a szívemben iránta. – Kérlek, ígérd meg nekem, hogy boldog leszel – suttogom könyörögve. Nem akarom, hogy szenvedjen. Nem akarok egyetlen szomorú pillanatot sem az életébe többé. Nyelek egy nagyot, megtörlöm az arcom a szabad kezemmel, de nem igazán számít. Lábujjhegyre állok, de a mozdulat ismerőssége ezúttal csal a tőrt forgatja a szívemben. Ajkaim leheletnyien simulnak a szája sarkára, miközben minden erőmmel igyekszem visszafogni a feltörni akaró zokogást. – Szeretlek David – lehelem olyan halkan, hogy talán meg sem hallja. Talán már el sem hiszi többé... de én nem tudnék úgy elsétálni, hogy nem mondtam el ezt neki még egyszer, utoljára. Nem tudok többé ránézni, mert nem bírnám ki. Miközben a fájdalom darabokra szaggat belülről, sarkon fordulok, hogy örökké magam mögött hagyjam azt, akit a legjobban szeretek a világon. Aki megtanított szeretni. Aki örökre birtokolni fogja a szívemet, bármi történjén is.
quiet when I'm comin' home and I'm on my own and I could lie, say I like it like that but nothin' is better sometimes once we've both said our goodbyes let's just let it go let me let you go
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
Most már mindegy. Mindkettőnk szívét fájdítom vele, de mivel ez az utolsó alkalom, hogy láthatom, nem fogok hazudni neki. Még ha arra is kér, hogy ne mondjam "ezt", ne mondjam ki a gondolataim, akkor is megformálom őket, mert nem akarom, hogy tévhitben éljen. Megrázom a fejem, amikor azt mondja, hogy jobbat érdemeltem volna nála. - Mindent feláldoztál értem Shay. Mindent. Még ha buta módon nem is értékeltem soha, mert beszűkülten csak arra tudtam koncentrálni, hogy veled mi történik közben, attól még önfeláldozó voltál és ez olyan dolog, amit senki mástól nem tudtam volna megkapni. - mondom halkan, miközben átöleli magát. Legszívesebben megtenném én, de nem tudom, mennyire jó ötlet ennyire közel kerülni hozzá. - Te voltál az első nő, aki nem az egyenruhára gerjedt, hanem rám. Te voltál az egyetlen, aki a rohamokat kezelni tudta és nem javasolta, hogy gyógyszerezzem magamat. Te hittél nekem és bennem, akkor is, amikor mindenki szemében bolond voltam... A magasba emeltél, miközben nem hitted el magadról, hogy csupa szív vagy. És még most sem hiszed el, pedig épp arra készülsz, hogy idegenek kezébe add az életed miattam. Ha valaki nem érdemel meg valakit, az én vagyok. Nem érdemlem meg az önfeláldozásod, mert sose tudtam igazán értékelni azt. - eddig. De hát szokták mondani, hogy az ember addig nem tudja értékelni a meglévő dolgait, amíg el nem veszíti őket, most pedig pontosan ez történik. De már hiába nyílik fel a szemem és tudatosul bennem az, hogy mekkora hibát követtem el, már nem lehet semmit sem visszacsinálni. Hiába kér arra, hogy ne gyűlöljem magamat, végső soron én voltam az, aki ebbe az irányba és mederbe terelte a történések folyamát. Ha nem hagyom ott a kórházban... vagy ha felkeresem utána, akkor ez az egész nem történik meg. Akkor most máshol, máshogy lennénk. Figyelem, hogyan kezd néma sírásba, én pedig nem tudom megállni, hogy hozzá érjek. A tenyerem az arcára simul, az ujjam megállás nélkül simogatja hűvös, barna bőrét, ez pedig csak ront a sírásán, amitől úgy érzem, hogy megszakad a szívem. Egy kicsit elfátyolosodik az én szemem is, miközben tenyerét a kézfejemre szorítja, de néhány pislogással gyorsan túladok rajta, mielőtt kigördülnének az arcomra a cseppek. Tudni is akarom, meg nem is, hogy mennyi időnk van még, de szerencsére - vagy nem -, nem tudja ő sem. Nem tudnám megígérni neki, hogy nem jelennék meg váratlanul, szóval jobb is így. Amikor a tenyerembe csókol, megfeszül az állkapcsom, mert vissza kell tartanom magam attól, hogy túl messzire menjek. Még is, ez az apró gesztus olyan jól esik, hogy a korábbi alkohol utáni epekedés el is tűnik... csak azért, hogy ő utána sóvárogjak heves vággyal. Aztán ha ez nem lenne elég, még rá is tesz egy lapáttal, amikor rám pillantva ő is megérinti az én arcomat. Igyekszem vissza fogni a hevessé váló légzésemet és pislogás nélkül bámulom, mintha attól félnék, hogy ennyi idő alatt el is ragadhatják tőlem. Csak a simítására hunyom le egy kicsit a szemem, magamba fogadva és elraktározva az érzést. Szomorúan nézek rá újra, aztán a kérését hallva keserűen, halkan nevetek egyet. - Nélküled? Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek rá. - mondom ugyan olyan keserűséggel, őszintén. - De érted élni fogok. Ezt meg tudom ígérni, ha te is. - mondom leváltva a keserű mosolyt komoly, kérő pillantásra. Aztán ha azt hittem, hogy a tenyerembe adott csók fáj, rájövök, hogy még mindig lehet mélyíteni ezt a gödröt, amikor lábujjhegyre áll. Levegőt is elfelejtek venni, miközben megdermedve figyelem, ahogy arca az enyémhez közelít. Valódi csókot azonban nem kapok, csak egy leheletnyi érintést a szám sarkára, amitől ismét úgy érzem magam, hogy egész valómban görcsbe állok. Érzem reszketeg szuszogását az arcomon, és azt sem tudom, mikor csúsztak át a kezeim a derekára, de mintha késve érne el a tudatomba, hogy milyen közel van hozzám. Megrebbennek a szemeim a suttogására és minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy csak engedjem, amit tenni akar. - Én is téged. - mondom karcos hangon, még azelőtt halkítva el a hangom, hogy elcsuklana. Mély levegőt veszek és szinte bent tartom, miközben kicsúszik a kezeim közül, és hátat fordít. Letaglózva, földbe gyökerezett lábakkal figyelem, ahogy elsétál. Mintha meg lennék fagyva, mozdulatlanul állok és bámulom a hátát, miközben azt ismételgetem magamban, hogy biztonságban lesz. Minden rendben lesz vele. Jobb kezekben lesz, mint mellettem.
Fogalmam sincs, hogy jutottam haza. Az utam nyilvánvalóan az első pubba vezetett, ahol a pultostól kölcsönként töltővel igyekeztem életet lehelni a napok óta lemerült eszközömbe, miközben azt csináltam, amihez már jól értek: ittam. Ehhez különösen erős motivációt éreztem, miközben a híváslistán végig görgettem, hogy Shay hányszor tárcsázott, miután rányomtam a vonalat, aztán minden egyes SMS-t is végig olvastam, csak hogy úgy igazán, kurvára fájjon. Utána felhívtam apámat és tulajdonképpen összefoglaltam neki röviden az elmúlt egy hétben történteket. Persze, annak örült, hogy ejtettek minden vádat, annak viszont nem, hogy... igazából semmi másnak nem. Elhatározta, hogy segíteni akar a leszokásban, csak én nem vagyok abban biztos, hogy le akarok szokni az alkoholról. Az legalább kellemesen elzsibbaszt. Pont emiatt fingom sincs, hogy, de otthon ébredek fel a kanapémon, hason fekve. Az üres üvegek közül nem tudom már megállapítani, hogy melyik az új, de igazából nem számít. A pizzás doboz új - a rombolás kuplerája a régi -, de legalább tudom, hogy este ettem valamit - ha nem hánytam ki hajnalban a fürdőben. Érzem, hogy valami az oldalamba ékelődik, szóval oda nyúlva kihalászom magam alól a telefonomat. A fejem rohadtul fáj és zúg, de nem kell Holmesnak lennem ahhoz, hogy a képernyőzár feloldása után rájöjjek, mit csináltam. A galéria van megnyitva. Az első, egy elmosódott kép, amit elsőre nem igazán értek, de aztán ahogy visszafelé lapozok, kibontakozik előttem a jelenet, amikor Shay észrevette, hogy titokban fotóztam főzés közben és megpróbálta elvenni tőlem a telefont. Az emlék megelevenedik előttem. Szinte érzem az illatát a vacsorának, és ahogy lehunyom a szemem már ott is vagyok, fekszem a kanapén, miközben a konyhában dolgozó kedvesemet figyelem. Hirtelen ötlettől vezérelve fotózom le, csak hogy máskor, amikor hivatalosan is házasok leszünk, meg tudjam neki mutatni, hogy erre mindennap vágyni fogok majd. Csak hogy a kamera zárhangja nincs levéve, úgy hogy a fejét azonnal felém kapja. Elvigyorodok, mint akit rajta kaptak, de semmit sem bán. "Dave!" hallom fülemben a hangját, de én nem teszem le a telefont, sőt. Újabb képet készítek. Erre persze fenyegetően, de mosolyogva indul el felém, én pedig majdnem minden lépésénél készítek egy képet. A telefon után nyúl, amit elhúzok előle, ekkor készül az utolsó, bemozdult kép, mert utána már csak nevetve mászik rám, hogy játékosan megneveljen. Kinyitva a szemem a boldog emlékbe olyan fájdalmas szomorúság költözik, amitől elszorul a torkom. Csak bámulom Shay játékosan fenyegető mosolyát és átkozom magamat. A telefon felső sarkába nézve megállapítom, hogy fél kettő van, úgy hogy igazából már nem gáz, ha megjelenek egy kocsma ajtajában. Felülve azonban eszembe jut valami balgaság. Figyelem a telefont és rajta az ő arcát. Már biztos elvitték. De ebben csak akkor lehetek igazán biztos, hogyha ... Nem, nem... nem jó ötlet. De hát úgy se él már a szám nem? Akarom érezni azt a fájdalmat? Bassza meg. Igazából az esélytelenek nyugalmával nyitom fel a híváslistát és nyomok rá az ő nevére, majd a zöld telefonra. Azt várom, hogy a robot hang bemondja, a hívott szám nem létezik, vagy valami ilyesmit, de elsápadok, amikor kicsöng. Oké, ha nem is szüntették meg a számát, bizonyára hátra hagyta a telefonját, senki nem fogja felvenni. Már a végén tényleg így is van... De aztán felveszik, én pedig éppen nem dermedek sokkba. Biztosan átruházták másra a számot, más fog bele szólni. Még is, valami elbaszott remény csillan, amibe úgy kezdek bele kapaszkodni, mintha ezen függne az életem. - Shay..? - szólalok meg idegesen, halkan, majdnem suttogva, mert félek, hogy csalódni fogok. Még ha erre is számítok, akkor sem esne jól egy idegen hangot meghallani a vonal túl oldalán.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Minden egyes szava borzalmasan fáj. Tudom, hogy nem ártani akar nekem velük, hogy nem azért mondja, mert fájdalmat akar okozni, hanem épp ellenkezőleg: azt akarja, hogy ne érezzem hibásnak magam. Ehhez viszont már túl késő. Minden, amit mond, csak megerősít abban, hogy amikor gondolkoznom kellett volna, ostoba döntést hoztam. Soha nem fogom bánni azt, hogy őt magam elé helyeztem, hogy megóvtam az életét, de a kivitelezés... az borzalmas volt. Olyan dolgokat tettem vele, amit senki nem érdemelt volna meg, főleg nem Ő. Erre nem létezik bocsánat. – Te tanítottál meg szeretni, David – vetem ellenk elkeseredett hangon. – Fogalmam sincs, hol lennék most nélküled. Ha én felemeltelek téged, akkor mit tettél te velem? – Megrázom a fejem, a szemeimbe könnyek gyűlnek. – Olyan dolgokat mutattál meg nekem, amit soha, senki más nem tudott. Megtaláltad a szívemet, pedig azt hittem, már rég elhagytam valahol... Aztán te is feláldoztál értem mindent. Az egész életedet eldobtad, mindent ami addig voltál, csak hogy mellettem lehess, és én... –És én mindent tönkretettem. Nem bírom tovább visszatartani a könnyeimet, amikor pedig hozzám ér, végre igazán hozzám ér, úgy érzem, meghalok legbelül. Pusztító a fájdalom, amit most érzek. Borzalmas dolog, amikor tudod, hogy el kell engedned valakit, miközben nem tudsz nélküle létezni sem. Az ujja az arcom simítja, az érintése pedig gyógyít, és közben felemészt. Úgy kapaszkodunk egymásba a tekintetünkkel és ezzel az apró érintéssel, hogy tudom: ő is ugyanazt éli át, amit én. Ha van valami, amiben sosem kételkedtem, az ez; az ő feltétel nélküli szerelme. Egészen idáig ez éltetett, most azonban... most el kell engednem. Előtte még én is megérintem, ujjaimmal térképezem fel az arcát gyengéden, mintha csak az emlékezetembe akarnám vésni a vonásait, mintha előfordulhatna, hogy valaha elfelejtsem őt. Megkérem, hogy legyen boldog, a válasza azonban fájdalmasan őszinte. Elkeseredve nézek rá, de felajánl egy lehetőséget, ami messze nem boldogság... de kezdetnek megteszi. – Érted megteszem – ígérem halkan, de a szemeibe pillantva, komolyan. Ha ezt szeretné, élni fogok; üresen és félemberként, de megteszem. Nem merem megcsókolni őt. Félek, ha az ajkai az enyémekhez érnének, soha többé nem tudnám őt elengedni, soha többé nem tudnék elsétálni. El kell engednem, hogy jobb élete lehessen, mantrázom magamnak. Ajkam a szája sarkához ér, és ezzel a szívem utolsó darabját is elé helyezem. Érzem a kezét a derekamon, szinte hallom a szívverését, az egész életem odaadnám, ha magához szorítana és arra kérne, hogy ne menjek el... de mindketten tudjuk, mi a helyes lépés. Nem hazudtolom meg a vallomását. Tudom, hogy szeret engem, mert minden tettével ezt bizonyította. De nem mérgezhetem tovább az életét. Legalábbis ezzel hitegetem magam, míg sarkon fordulok és ezúttal én sétálok el tőle. Nem nézek hátra. Nem nézek vissza rá, mert épp egy egész világ omlik össze bennem, a testemet épp csak nem rázza a zokogás, és tudom: ha most ránéznék, ha utánam szólna, nem tudnék tovább menni.
Elveszítem az időérzékem. Olyan, mintha beköltöztem volna a nagy, sötét semmibe, ahol nincs más, csak légüres tér, magány és fájdalom. Érdektelenül várom, hogy jelentkezzenek az alku miatt. Elmondom a nagybátyámnak, mi történt, pedig már tudja az ügyvédektől. Előveszem az egyik dugivodkát a szekrényből, aztán elsírom magam, amikor eszembe jut, hogy tulajdonképpen annak idején is minden a vodkával kezdődött. Vagyis... folytatódott. Megiszom a maradékot az üvegből, de nem lesz tőle jobb, csak azt érem el vele, hogy elnyom az álom a kanapén és nem tudok időben felébredni a rémálmaimból. Mire képes vagyok felriadni, már zihálva, verejtékben úszva vergődök, az arcom pedig nedves a könnyektől. Bemegyek a hálóba és előveszem az ereklyéimet, aztán azzal töltöm az éjszaka maradékát, hogy a fényképet bámulom, ahol egymás mellett állunk Daviddel a hajó mellett. A másik kezem a kártyát szorongatja, amiről már lekopott a telefonszáma, de ott van felette a másik - amit tőlem kapott. Eszembe jut az emlék, hogy mennyire hálás volt a telefon miatt... és ha lennének még könnyeim, biztosan ismét elsírnám magam. Másnap olyan vagyok, mint egy zombi. Többet nem aludtam, ezért fáradt vagyok és nyúzott. Csak azért eszek, mert muszáj, de csak néhány falatot, aztán tovább várok. Idegesít, hogy nem jelentkeznek. Borzasztóan hiányzik David. Szinte folyamatosan rá gondolok, amivel nem segítek magamon, de mem tudok máshogy tenni. Emlékeket idézek fel, még ha fájnak is, beszélgetéseket pörgetek vissza, magam elé képzelem az arcát, az érintését, az illatát. Nagyon fáj. Nem tudom, hogy lesz-e, amikor majd nem fog fájni. Amikor délután megszólal a telefonom, biztos vagyok benne, hogy ők hívnak, de a képernyőn egy név jelenik meg, én pedig kis híján elejtem a telefont. David. A lelkem kilép a testemből, a szívem kihagy néhány ütemet, aztán olyan heves tempóval indul újra, hogy beleszédülök. Nem veszem fel rögtön, mert biztos vagyok benne, hogy csak félretárcsázott... de tovább csörög. Nyelek egy nagyot. Aztán remegő ujjakkal felveszem. Félig nem merek, félig nem tudok megszólalni, ám amikor meghallom, ahogy halkan a nevemen szólít, szeretnék meghalni és újjászületni. Azt hittem, már soha nem hallhatom a hangját. De miért hív...? Rögtön rosszra gondolok. – David? Jól vagy? – kérdezem azonnal. Nem tudom, mi baj lehetne, de az az első gondolatom, hogy valami baj lehet. – Minden rendben? – toldom még hozzá, de szinte már talpon is vagyok, hogy induljak, ha kell. Ha megnyugtat, hogy nincs semmi baj, megnyugszom valamelyest, bár megmarad a kérdés: miért hívott? Meg kellene kérdeznem. Meg kellene, de... nem akarom. Egyébként is sejtem. – Még nem jelentkeztek – mondom halkan. Nem teszem hozzá, hogy "ha emiatt aggódsz", nem célzok semmire, csak elmondom neki, mi a helyzet. – Biztosan jól vagy...? Szükséged van valamire? – kérdezem, és gyűlölöm magam a gyengeségemért, mert szinte hallom a hangomban és érzem a szapora szívverésemben, a zsibbadó ujjbegyeimben a reménykedést. Kérlek, legyen szükséged valamire. Kérlek, adj okot arra, hogy újra láthassalak.
quiet when I'm comin' home and I'm on my own and I could lie, say I like it like that but nothin' is better sometimes once we've both said our goodbyes let's just let it go let me let you go
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
Habár sose voltam az a fajta, akinek komoly kapcsolatai voltak, fiatal felnőttként volt 1-2, amikor nyilván magaménak tudhattam egy-egy "csajt". Gyerekkori szerelmek, amelyek a maguk első sértettségeivel sem fájnak annyira, mint ez. A munkám, az életmódom miatt választottam az örök vadász és agglegény létet, mert attól tartottam, hogy egyszer csak engem is megcsalnak. De arra rohadtul nem számítottam, hogy egyszer majd ide lyukadok ki. Hogy halálosan bele szeretek egy nőbe, akitől aztán így válok el. Borzalmas érzés megtörten látni és hallgatni őt, miközben magát hibáztatja, pedig én tehetek mindarról, hogy most itt vagyunk. Ezt az önzetlenséget is mindig szerettem benne. Aztán nem bírom tovább és muszáj megérintenem, amitől azt hiszem ő is felbátorodik, és a végén, miután megígérjük egymásnak, hogy életben tartjuk magunkat, majdnem megcsókol. Megértem, hogy nem akar valódit adni, mert a kezeim így is önállóan csúsznak a derekára, egy csók esetén pedig biztosan nem engedném el. Azonban nem leszek erőszakos, és nem szorítom magamhoz, amikor érzem, hogy a keze lecsúszik az arcomról, aztán eltávolodik tőlem. Legszívesebben a karjaim közé zárnám és soha nem engedném el, de nem tehetek ilyet. Túl sokat áldozott fel értem, nem tehetem tönkre ezeket a törekvéseit. Úgy hogy csak figyelem, ahogy elsétál és közben hátra sem néz.
Ahogy eddig is, most is italba fojtom a bánatomat. Nem tudom, hogy jutok haza, hogy ittam-e egyáltalán vizet, vagy hogy mennyit sikerült bent tartanom a félig elfogyasztott vacsorámból, de ha tippelnem kéne, nem sokat egyikből sem. Újra élem az emlékeket a kanapén fekve, miután az oldalamra ékelődve megtalálom a telefonom. Miután a mostanra keserédessé vált emléket emésztgetem, eszembe jut valami ostobaság. Arra gondolok, hogy úgy sem fog kicsörögni a telefonja, aztán hogyha ki is csörög, úgy se veszi fel senki, vagy ha fel is veszi valaki, nem ő lesz a vonal túlsó végén. Azonban tévedek. Nagyot. Eleinte tényleg azt hiszem, hogy nem veszi fel senki, de aztán még is, és amikor a másodpercekig tartó csendbe szinte bele suttogom a nevét, akkor ő válaszol vissza. Hirtelen nem tudom, mit csináljak. Felpattanok a kanapéról, zavartan és idegesen fordulok jobbra, majd balra, mint aki megint elbaszott valamit, de aztán rájövök, hogy nem, ez egy esély. Ő már arról kérdezget, hogy jól vagyok-e, mire bele "ühüm"-özök a telefonba, pedig a szemeim felemelve az újra rendezett szobára nem erről árulkodik. Meg az előző esti nyomok sem. Megválaszolja a kimondatlan kérdésem, miszerint nem vitték még el - de ami késik nem múlik -, aztán rákérdez arra, hogy biztosan jól vagyok-e, és hogy szükségem van-e valamire. - Rád. - mondom ki szünet és gondolkodás nélkül rögtön, ami a számra jön. Aztán szinte pánikba esek. - Mármint.. mármint figyelj Shay, é-én tudom, hogy ez kurva rossz ötlet ésésés és gyakorlatilag csak újra és újra megfájdítom a szíved, meg az enyém, de ha... ha csak az utca túl oldaláról láthatnálak, nekem már az is elég volna! N-nem kell a közelembe jönnöd, nem kell beszélned velem, csak.. csak had lássalak... - hadarom magyarázkodóan, néha már dadogva az idegességtől, hogy visszautasít, pedig minden vágyam tényleg csak annyi, hogy láthassam. Nem tudom, hogy kibírnám-e anélkül, hogy a közelébe menjek és valószínűleg megint meg akarom majd érinteni, de ha nem is beszélek vele, csak láthatom, már az is több a semminél. Ennél. Ha bele megy abba, hogy találkozzunk és javasol is egy helyet, akkor úgy érzem, hogy rosszul tudnék lenni attól, hogy milyen gyorsan kezd el verni a szívem. - O-OKÉ! Egy órán belül ott tudok lenni! - mondom először hangosabban az izgalomtól, mint kéne, de aztán igyekszem féket tenni magamra. - Addig... addig is... szia. - teszem végül le nagy nehezen a telefont, aztán ahogy a képernyőt bámulom, magamra terelődik a figyelmem. Látott már ramaty állapotban, de így azért még sem kerülhetek a szemei elé. - Egy órán belül...??! Baszki! - dobom a telefont a kanapéra, és gyakorlatilag átugrom a dohányzó asztalt. A szekrényem törmelékein keresztül botladozva, szinte fejvesztve rohanok a fürdőbe, közben lerángatva magamról a ruhákat. A csapról megragadom a fogkefém meg a fogkrémem, nyomok rá, aztán azzal együtt állok be a zuhany alá. Gyakorlatilag egyik kezemmel mosom magam, a másikkal a fogam, hogy időt nyerjek magamnak. A hajamat is kénytelen vagyok átmosni, mert mintha sárdarabok esnének ki belőle... - Ajjj CSESZD MEG! Áááááá! - szidom magamat, miközben felgyorsult mozdulatokkal habosítom fel az egész fejemen a sampont, aztán gyorsan leöblítem. Kilépve a zuhany alól majdnem elcsúszok, de nem esek seggre. Lekapom a tartóról a törülközőt és míg áttörlöm magamat gyors mozdulatokkal, a hálóba sétálok. Alaposan áttörlöm a hajamat is, az ágyra dobom a törcsit, aztán kitárom a szekrényemet...... ami majdnem üres. - Mi..? - döbbenek meg, aztán lenézek oldalra a földre: az összes utcai ruhám elhasználtan, egy kupacban hever az ágy mellett a sarokban. Elsápadok. Arra nincs időm, hogy mossak is. Újra visszanézek a szekrényre, és csak két dolgot tudok kiemelni a polcról: egy szürke melegítő nadrágot és egy karácsonyi csúnya-pulcsit, amin egy rénszarvas füves cigi szívva vigyorog, szemeim "deal with it" szemüveggel. Mindezt zöld-piros háttéren. A tekintetem az akasztóra siklik, ahol még ruhák lógnak: ingek. - Egy kibaszott bohóc leszek... - nyögök fel, de nem érdekel. Alsó, sötét zoknik, melegítő nadrág, fehér ing és a karácsonyi csúnya-pulcsi... Szinte megint átrohanok a lakáson. Felkapom a telefonom a kanapéról, aztán sietek az előszobába és közben már hívom a taxit. Leülnék az előszobában felvenni a cipőmet, de ahogy megemelem, annak kb leválik az orra. Ezt csak akkor veszem észre, amikor bele bújok, mert közben a szemeimmel az akasztón lógó kabátomat vizslatom, ami szintén tiszta sár. Valószínűleg tegnap elestem hazafelé jövet. - Mi a f.. - nézek le a lábamra, amikor megérzem, hogy nem tart rendesen. - MI A FASZT CSINÁLTAM ESTE??? - kiabálom dühösen és tépem le magamról a cipőt, majd vágom a földhöz. Oké, más opciók: Crocs. NEM! Szandál. NEM! Makkos cipő. ... Mélyet sóhajtok. - Nem csak bohóc, de az egész cirkusz én leszek... - morgom az orrom alatt, miközben felhúzom magamra a fényes fekete cipőmet. Ennyi erővel igazából már élére vasalt nadrágot is felvehettem volna és akkor csak a csúnya-pulcsi tűnne ki, de már nincs időm újra átöltözni. Ráadásul ahogy most a fényben nézem, a zoknijaim sem ugyan olyanok: az egyik sötét kék, a másik fekete. LESZAROM! Magamra kanyarítom a szövetkabátom, mivel a másik tiszta sár. Az órámat nem találom, de nem is keresem halálra, hanem csak zsebre vágom a telefonom és a tárcám, aztán már rohanok is le a taxihoz. Szinte bevetődök hátra, és közlöm, hogy ráfizetek, ha a sebességkorlátozásokat figyelmen kívül hagyva visz el a címre. Szerintem a faszi egész életében erre a pillanatra várt, ugyan is olyan lelkességgel áll neki padlóig nyomni a gázt, hogy majdnem eldőlök a hátsó ülésen. Igazából majdnem időben oda is érek, de dugóba keveredünk két utcára, úgy hogy kifizetem a taxist, aztán kipattanva gyakorlatilag sprintelek két tömböt, hogy időben oda érjek. A testem rohadtul nem hálás az előző éjszaka után ennek a feszített tempónak, a fejem hasogat és úgy érzem, mint akinek egy hét kell, hogy újra levegőt tudjon venni, de aztán csak meglátom Shayt az utcán álldogálva. Csak mellette lassítok le és állok meg, lihegve támaszkodva a térdeimre. - Saj...nálom... dugó... van a város...ban... - lihegem neki bocsánatkérően ránézve, aztán kiegyenesedve, csípőre tett kézzel igyekszem még több levegővel megtölteni a tüdőm, amitől csak olyan beállásom lesz, mint egy asztmás Supermannek. Mondjuk úgy, kiemeli a ruházatomat. Végig pillantok magamon, aztán megköszörülve a torkomat összegombolom a kabátot, hogy a csúnya-pulcsit takarjam. Nem mintha a szövetkabát-melegítőnadrág-makkoscipő kombinációja miatt ne nézhetnének bolondnak. - Bocsi... erhm.. csak felvettem, ami tiszta volt. Ha gondolod, külön is bemehetünk, ha nem akarsz mutatkozni velem... - bökök a fejemmel a kávézó irányába egy zavart mosollyal.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Nem tudom, honnan szerzem az erőt, hogy elsétáljak. Nem tudom, hogyan vagyok képes magam mögött hagyni Őt... valószínűleg örökre. Nem tudom, hogyan juthattunk idáig, amikor mintha szinte tegnap lett volna, amikor még arról egyezkedtünk milyen nevek szerepeljenek a hamis papírjainkon, házaspárként. Amikor még arról beszéltünk, hogy egyszer, ha minden megoldódik, talán tényleg összeházasodunk majd, éppen mi ketten... de ez már soha nem történhet meg. Megígértem neki, hogy élni fogok, még ha csak félember leszek is nélküle, de már most borzalmasan fáj a létezés. Nem csak magamat sajnálom; annál sokkal szörnyűbb, hogy tudom, David is szenved. Soha nem akartam, hogy szenvedjen. Soha nem akartam, hogy boldogtalan legyen. Mindig az volt a célom, hogy boldoggá tegyem, amennyire csak tőlem telik, de... De tőlem ez tellett. Az, hogy tönkretettem mindent, amit olyan féltő gonddal közösen felépítettünk, és közben tönkretettem őt is, a legdrágább kincset a világon. Ezeket a dolgokat soha nem fogom megbocsátani magamnak, de épp ez a motivációm arra, hogy egyik lábam a másik elé tudjam rakni. Ki kell sétálnom az életéből, hogy az végre visszaállhasson a normális kerékvágásba.
Magányba burkolózok, még a nagybátyámmal sem vagyok hajlandó találkozni. Senkit nem akarok látni Daviden kívül, de őt nem láthatom többé, ezért csak beletemetkezek a fájdalomba és pontosan úgy dagonyázok benne, mint miután magamra hagyott a kórházban. A vodka nem segít, inkább még ront is a helyzeten, mert nem tudom idejében felébredni a rémálmaimból, ezért onnantól kezdve nem is alszom többet. Csak lekuporodok a földre, az ágy mellé, a kezembe veszem a kincseimet és órákon keresztül csak bámulom a fényképet és szorongatom a kártyákat. Emlékszem, amikor egy indonéz étteremben, az óceán partján ülve elmeséltem neki, hogy megtartottam a számát. Felidézem a pillanatot, magam elé képzelem a hitetlenül elnyíló kék szemeket, aztán azt a szoros ölelést, a fejemre adott csókot, az ő vallomását, az illatát, a teste melegét... Az egyik legszebb emlékem az a nap, most mégis pokolian fáj. Hamar eljutok abba a fázisba, amikor már legszívesebben én hívnék fel valakit, hogy most már vigyenek el, vagy csináljanak valamit, mert be fogok kattanni, vagy ami még rosszabb, meg fogom keresni Davidet és egyszerűen... hozzábilincselem magam és megolvasztom a kulcsot, aztán a bilincsek zárait is, hogy kipiszkálni se lehessen őket. Semmivel nem tudom lekötni magam, mert folyamatosan rajta jár az eszem; alig eszek vagy iszok, fürdeni is csak azért megyek, mert legalább csinálok valamit. Amikor meglátom a bal combom belsején éktelenkedő, még mindig eleven, heges bőrfelületet, ahonnan szó szerint leégettem Doron mélyen belevágott nevét, legszívesebben egyenesen lenyúznám onnan a bőrömet. Elkeseredetten kezdem erővel dörzsölni azt a részt, először a kezemmel, aztán egy durva szivaccsal, de amikor már vér serken rajta, megállítom magam. Ellen kell álljak a kísértésnek, hogy kárt tegyek magamban. Üdvözlöm a fájdalmat, de a Davidnek tett ígértembe ez nem fér bele, tudom. Akkor még fogalmam sincs róla, milyen jól teszem, hogy ennyiben hagyom a dolgot. Biztos vagyok benne, hogy végre befut a várt hívás, azért csörög a telefonom, de kiderül, hogy egyáltalán nem erről van szó. Amikor meglátom David nevét a kijelzőn, kis híján összeesek; biztosra veszem, hogy tévedésből tárcsázott engem, de olyan kitartóan hív, hogy ez nem lehetséges. Felveszem, még ha megszólalni képtelen vagyok is, amikor pedig meghallom a hangját, ahogy a nevemet formálja, le kell huppannom a fenekemre. Egy pillanatra behunyom a szemem is, de aztán rögtön felélénkülök, mert arra gondolok, biztosan valami baj van. Lehet, hogy meggondolták magukat. Mi van, ha épp le akarják tartóztatni, mert valaki megvétózta az alkut? Megtehetik...? Azonnal kérdezgetni kezdem, hogy jól van-e, és bár a válasz nem túl biztató, elfogadom. Nem reagál viszont a következő szavaimra sem, ezért újra rákérdezek, hogy minden rendben van-e, szüksége van-e valamire... Rád. A válasz hirtelen, zsigeri, és annyira őszinte, hogy felszakad a mellkasomból egy nagy lélegzet. Lehunyom a szemem, a szabad tenyerembe temetem az arcom és nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert az életemet odaadtam volna azért, hogy ezt válaszolja, de közben tudom, hogy ez így nincs jól. Nincs esélyem reagálni, mert rögtön folytatja, hadarva és szinte pánikolva kezdi magyarázni, hogy látni akar, még ha csak az út túloldaláról is, én pedig kis híján elnevetem magam, miközben a szívem olyan nyaktörő iramot diktál, hogy azzal fenyeget, miatta nem érem meg a holnapot. – Én... – Elhallgatok, mert a józan eszem azt akarja mondani, hogy nem hiszem, hogy ez jó ötlet, de a szavak a torkomon akadnak. – Én is látni szeretnélek. – Nem, ennek egyáltalán nem így kellett volna hangoznia. Ez közelében sincs az "el kell engednünk egymást, David"-nek vagy a "bölcsebb lenne, ha távol maradnánk egymástól"-nak. – De nem az utca túloldaláról – teszem hozzá egy rövid, halk, kissé ideges és félő nevetéssel. – Vagyis... megpróbálhatjuk, ha szeretnéd, de én... én nem hiszem, hogy kibírnám, hogy ne menjek oda hozzád – vallom be halkan, de ha nem ragaszkodik ehhez a forgatókönyvhöz, akkor folytatom is. – Mi lenne, ha találkoznánk abban a kávézóban, nem messze innen? Tudod, ahol az idős tulaj el akarta vetetni magát veled – magyarázom, és bár minden emlék fáj, mégis azon kapom magam, hogy egy apró mosoly költözik a szám sarkába, amikor eszembe jut, hogyan pacsizott le velem szó szerint a nagymama korú hölgy és ígértette meg Daviddel, hogy ha rám unt és elválunk, a következő felesége ő lesz. Attól nem kell félnünk, hogy esetleg ő is ott lesz, mert csak tulajdonos és nagyon ritkán van ott, viszont az a hely az egyik legjobb, mert nem zsúfolt, finom a kávé, és szó szerint el lehet bújni a kíváncsi szemek elől a kis alkóvokba helyezett asztaloknál. Amikor belemegy, hevesen bólogatni kezdek, aztán rájövök, hogy nem látja. – Jó – vágom rá sietve szavakkal is. – Az tökéletes. Akkor... akkor egy óra múlva – összegzem az izgatottságtól kissé elfúló hangon. – Szia – köszönök el tőle, bár legszívesebben megkérném, hogy ne tegye le a telefont, hanem beszéljen hozzám a következő egy órában, hogy hallhassam a hangját. Fogalmam sincs, miért, de négyszer öltözök át. Oké, először azért, mert későn veszem észre, hogy még mindig vérzik a lábam, de a másik háromra nincs mentségem, különösen, hogy negyedjére azt veszem vissza, amit másodjára felvettem. Farmer és póló. Miért öltöznék ki...? Ki a francot érdekel, mi van rajtam?! Megfésülködök, megpróbálok némi paskolással életet lehelni az arcomba, de ugyanolyan sápadt és karikás szemű maradok, szóval inkább egyszerűen csak nem nézek többet a tükörbe. Zsebre teszem a fontos dolgokat, bakancsot húzok, aztán a kabátomba is belebújok... bújnék, de valamiért nem egyszerű. Nem akarok késni, ezért csak az orrom alatt morgolódva lépek ki az ajtón, zárok, teszem zsebre a kulcsot, aztán jobbára menet közben rángatom rendesen magamra a kabátot. Mire rájövök, hogy azért érzem szűkösnek, mert automatikusan David pulóverét vettem fel, amit automatikusan felhajtogattam a túl hosszú helyeken, már késő szépíteni a dolgon. Egy mély sóhajjal fogadom el a megmásíthatatlant. Noha szembemegy minden ösztönömmel, nem veszek tudomást a civil járműről, amelyik a tömb előtt parkolt, benne két civil ruhás férfival, és ami rejtélyes módon egészen a kávézóig elkísér. A zsigeri reakcióm az lenne, hogy lerázzam őket, de tudom, hogy most nem tehetem meg. Egyébként is hamarosan már az köti le a figyelmemet, hogy telnek a percek, de David nem jön. Kellemetlen görcs áll a gyomromba. Megnézem a telefonomon az időt. Várok. Megnézem, hogy hívott-e vagy írt-e sms-t. Várok. Megint megnézem az időt. A szívem a torkomban dobog. Nem fog eljönni. Rájött, hogy ez nagyon rossz ötlet és nem fog eljönni. Az ujjaim remegni kezdenek a zsebemben, a fülem zúgni kezd. A szemem sarkából látom, hogy valami furán öltözött fazon rohan az utcán nem messze, de nem figyelek rá, mert kezd leblokkolni az agyam és így a potenciális veszélykeresés sem működik már. Eldöntöm, hogy várok még pár percet. A futó fazon egyre közelebb ér, ezért már rendesen arra nézek, hogy... David?! Megilletődve pislogok néhányat, de nem képzelődök: a fickó, aki úgy néz ki, mint aki tévedésből melegítőt vett fel öltönynadrág helyett, pontosan David. És... az egy... rénszarvasos pulcsi? Füvező rénszarvasos pulcsi. Nem tudom leplezni a meglepetésemet, ahogy lefékez mellettem, úgy lihegve, mint aki lefutott egy maratont. – Semmi baj – nyugtatom meg kissé elvarázsolva, még mindig az elég egyedi style-t szemlélve. – Biztos, hogy jól vagy...? – nézek fel rá némi bizonytalansággal és aggodalommal. Összefogja magán a kabátot, eltakarva a rénszarvast, de őszintén... ez nem sokat segít a helyzeten, ez a felismerés pedig, összeadva azzal, hogy újra lepillantok a melegítő-cipő kombóra, hirtelen elűzi minden eddigi szomorúságomat azzal, hogy mindjárt előtörő nevetéssel fenyeget. – Emiatt ne aggódj, csak egy... kicsit... szokatlan – választom ki némi keresgélés után a legkevésbé bántó jelzőt, de ezen a ponton már be kell harapnom az ajkaimat, a szemeim pedig attól kezdenek fátyolossá válni, hogy próbálom visszatartani a nevetést. Megannyi ízesebbnél ízesebb évődés tolul a nyelvemre, bár fogalmam sincs, kimondhatnám-e őket... Aztán rájövök, hogy nem fogom kibírni sem beszólás, sem nevetés nélkül. – Szóval ezután cirkuszba megyünk? – kérdezem, és ezen a ponton már nem tudom tovább visszatartani. Először csak mosolygok, aztán vigyorgok, aztán nevetni kezdek, mert akármilyen reménytelen helyzetben is vagyunk éppen, ez a szett egyszerűen kimondhatatlanul nevetséges. A számra szorítom a kezem, de nem tudom tompítani, egyszerűen kisebb röhögőgörcsöt kapok. – De most komolyan, David, ezt hogyan?! – szólalok meg újra, ekkor már szinte levegőért kapkodva nevetés közben. Nekem is sikerül kifulladni, de ezúttal legalább a nevetés miatt kell megtörölnöm a szemem sarkát. Megpróbálok mely levegoket véve megnyugodni egy kicsit. – Huh, basszus... Na jó. Lehet, hogy jobban járunk, ha én kérem ki neked is a kávét, különben szegény barista nem fog tudni odafigyelni, mit kérünk – jegyzem meg, még mindig vigyorba ránduló ajkakkal. Azért ha nincs ellenvetése, tényleg elindulok a kávézó ajtaja felé. Odabent ha szeretné, tényleg kérek neki egyébként bármit, addig legalább tud foglalni egy kellően eldugott asztalt, de ha vár velem a pultnál, nekem az is jó. Én egy dupla presszót kérek – ha már ilyen keveset alszok –, aztán ha David is ott maradt velem, megvárom az ő rendelését is, hogy együtt keressünk asztalt. Ha nem, akkor csatlakozom hozzá ott, ahova leült, mert úgyis meg kell várni, hogy elkészítsenek és kihozzanak mindent. Most, a nevetés elmúltával ismét visszatérnek a korábbi érzések, amin nem segít, hogy le kell vennem a kabátomat, mert tudom, hogy fel fogja ismerni a pulóverét. – Én csak... nem figyeltem, mit veszek fel – magyarázkodom zavartan, és igazából jobbnak látom elütni a dolgot egy poénnal. – De ha gondolod, cserélhetünk – pillantok felvont szemöldökkel a szarvasos pulcsira. Az enyém, vagyis az ő másik pulcsija, ami rajtam van, legalább nem karácsonyi. Kényelmesen leülök én is, letéve a kabátomat, aztán... aztán fogalmam sincs, mit mondjak, de zavarban érzem magam, mert szó szerint bámulni kezdem őt és nem tudom abbahagyni. Megköszörülöm a torkom és az asztalra fektetem a kezeimet. – Szóval... hogy vagy? És kérlek ne mondd azt, hogy jól. Nem vagyok vak – mondom finoman, de azért komolyan. Az egyik kezem észre sem veszem, milyen automatikus mozdulattal nyúl felé; már félúton van az asztalon, mire észreveszem és zavartan vissza tudom azt húzni.
quiet when I'm comin' home and I'm on my own and I could lie, say I like it like that but nothin' is better sometimes once we've both said our goodbyes let's just let it go let me let you go
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
Nem tudom, hogy mit akarok elérni. Vagy hogy mi a célja ennek az egésznek. Csak azt tudom, hogy megbántam mindent, és szeretném jóvá tenni. Vagy legalább megpróbálni jóvá tenni. Egy kicsit még kihasználni az időt, ha van. Ameddig lehet. Persze az esélytelenek nyugalmával hívom fel Shayt, csak azért, hogy még is megkapjam az esélyt a sorstól. Bizonytalannak hangzik és muszáj magyarázkodnom, muszáj elmondanom neki, mennyire látni akarom és fair, ha nem akar beszélni velem, de ha csak az utca túl oldaláról látnám, nekem az is tökéletes lenne. Végül pont ő kér arra, hogy ne távolról bámuljuk egymást, hanem üljünk be a lakásához közeli kávézóba én pedig olyan izgatott és hangos vagyok, hogy majdnem kiabálok. Szó szerint versenyt futok az idővel, hogy ne rongyos, koszos alkeszként kerüljek a szeme elé, és a végén így is kések pár percet, pedig a taxis is nyomta a gázt rendesen. Arra oda se figyelek, hogy hányan bámulnak meg az utcán a furcsa ruha választás miatt, szemeim a célon tartva kitartóan rohanok. Shay később vesz észre, mint én őt, és amikor mellé érek, látni rajta a döbbenetet, ahogy végig mér. A nagy lihegéseim mellett azért próbálom legalább az egyik felét palástolni a hülyeségemnek, miközben újra rákérdez, hogy jól vagyok-e. - Persze, csak... nem volt időm mosni mostanában, aztán... ehrm.. ez.. ez volt tiszta... - magyarázkodom megint egy zavart kis mosollyal, de közben látom, hogy Shay arckifejezése aggódóból átvált vidámba. Az ajkába harapva próbál megnyugtatni, de közben már alig bírja visszatartani a nevetést. Csípőre teszem a kezeim, és először rosszallóan nézek rá, de aztán végig pillantok magamon és hát rájövök, hogy minden joga meg van nevetni. Én is kinevetem magamat vele együtt, bár a végén már azon nevetek, hogy ő röhögő görcsöt kapott tőlem. Örömmel nézem, hogy most a nevetéstől könnyesek a szemei és kétrét görnyed, lassan az én hasam is bele fájdul. - Én... nem tudom, csak... siettem! - tárom szét a kezeim még mindig nevetve válaszolva. Kell egy kis idő, hogy megnyugodjunk, de közben továbbra is szerelmesen figyelem a nevető arcát. Aztán inkább magára vállalja a rendelést, mire megvakarom a tarkómat. - Lehet rám hívná a pszichiátriát! - vigyorgok, de aztán követem őt befelé. Megállom, hogy írkávét nézzek ki magamnak, és arra gondolok, hogy a veséimre is gondolni kéne, ha be akarom tartani a neki tett ígéretemet. - Kérsz nekem egy americanot, meg egy fél literes vizet? - kérdezem, aztán megköszönöm és addig is keresek egy kényelmes helyet. Igazából a legkényelmesebb egy rendes asztal lenne, tekintve a hosszú lábaimat, de az alkóvok mindig hangulatosabbak, ráadásul eldugottabbak... szóval kiválasztok egyet bemászok, leveszem a kabátom is, meg a pulóverem is, hogy legalább felülről normálisan nézzek ki, a kabátot még az ölembe is terítem, hogy takarjam a nadrágot meg a felemás zoknikat. Igazából jobb, hogy ebben a nadrágban jöttem, mert legalább tudok törökülésben ülni a nagy szivacson. Az asztalra könyökölve várok, aztán figyelem, ahogy Shay közelít, és végül velem szemben foglal helyet, amitől egy kicsit... elszomorodom. Nem tudom, miért hittem azt, hogy majd mellém fog ülni, amikor tegnap egymáshoz érni sem mertünk igazán. Még is megengedek felé egy kedves mosolyt és figyelem, ahogy elhelyezkedik, majd leveszi a kabátját. Nem mondanám, hogy meglepődök, amikor meglátom rajta a pulóverem, hiszen régebben is szívesen hordta a ruháimat, én pedig nagyon szívesen láttam és néztem azokat rajta. Ingek, pólók, pulóverek... épp csak az alsóimat nem hordta rövidnadrágként. Ahogy akkor is, most is melegséggel tölti el a mellkasom, még ha zavartan magyarázkodni is kezd miatta. - Engem nem zavar. - mondom rámosolyogva, aztán amikor viccesen felajánlja, hogy cseréljünk, halkan elnevetem magamat. - Habár megnéznélek ebben a pulcsiban, hogy rajtad is olyan nevetségesen áll-e, mint rajtam... nem, nem cserélnék. Tudom, hogy szereted azt a pulóvert és jó rajtad látni. - mondom halkan, őszintén, az emlékektől kissé fátyolosan. Amikor felém nyújtja a kezét, már mozdulnék, hogy kinyújtsam a sajátomat is és megfogjam az övét, de aztán hirtelen visszahúzza, én pedig elbizonytalanodva fejezem be helyezkedéssel a mozdulatot, mintha csak azért mocorogtam volna. Rettentő átlátszó, de ha meggondolta magát, én nem fogom ráerőltetni az érintést. Amikor a hogylétemre kérdez rá, halkan sóhajtok és kelletlenül kezdem piszkálni az asztallapját. - Akkor nem is kell semmit mondanom. Nem akarok... nem akarok erről beszélni, Shay. - nézek fel rá végül komolyan. - Nem akarok bele merülni ebbe a... depresszív gondolatmenetbe. Mindketten tudjuk, hogy min megyünk át a másik nélkül, és fordítva. De... Most... most még itt vagy. Csak had élvezzem a társaságodat, mintha nem lenne holnap. - sóhajtom kérlelően, aztán még is csak kinyújtom felé a kezem az asztalon, felfelé nyitott tenyérrel, felajánlva neki a lehetőséget, hogy az imént félbe hagyott, bizonytalan mozdulatát most megerősítse vagy ilyen, vagy olyan irányba. - Kérlek... - nem mondom, hogy könyörgőre veszem, ha a válasza nem, csak... nyilván rosszul esik még a gondolat is. Itt vagyunk egymástól fél méterre, nyíltan bevallva a másiknak, hogy boldogtalanok leszünk egymás nélkül. Akkor miért nem használjuk ki az utolsó perceket? Miért nem próbálunk meg még utoljára legalább valami kis boldogságot csempészni egymás napjaiba, amíg el nem jön az idő?
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Képtelen vagyok nemet mondani. Hiába mantrázná a józan eszem, hogy meghoztam egy döntést, hogy nem vagyok elég jó hozzá, hogy nem szabadna tovább mérgeznem az életét, hogy el kell engednem őt, mert minden csak egyre jobban fog fájni... Ez a bizonyos józan ész, mint mindig, amikor róla van szó, a háttérbe szorul, és a szívem válaszol helyette. Látni akarom. Nem tudok nélküle élni, nem tudok tőle elszakadni, ha ő is akarja. Gyenge vagyok. Mindig gyenge vagyok, ha Davidről van szó. Időben érek a kávézóhoz, ami nekem könnyű, mert a közelben lakom, de amikor David percek múlva sem bukkan még fel, elkezdek aggódni. Vagyis inkább... pánikba esni. Amennyire szeretném, hogy legalább ő legyen okos kettőnk közül, annyira megrémít a gondolat, hogy neki sikerült józanul gondolkodnia, ezért végül mégsem jön el... de persze hiába. David mindig eljön, amikor szükségem van rá, és most szándékosan nem veszek tudomást az egyetlen alkalomról, amikor ez nem volt igaz. Épp csak azért nem szúrtam ki előbb, mert a szerelése elég... érdekes. Alapvetően aggodalommal töltene el, hogy miért nem volt ideje mosni, mert azért nagyon is tisztában vagyok az önpusztító szokásaival és hajlamaival, de most túlságosan eltereli a figyelmem az általa viselt összeállítás, és minden szomorúságom és reménytelenségem ellenére rám jön a nevetés. Amikor megpróbál szigorúan rám nézni, ez csak rosszabbodik, mert ha akarnám sem tudnám perpillanat komolyan venni, de aztán lepillant magára, és azt hiszem, hasonló következtetésre jut. Ő is elneveti magát, ez a hang pedig felolvasztja a mellkasomra hetekkel ezelőtt odaköltözött, fájdalmas görcsöt. Mintha ezer éve nem láttam és hallottam volna a nevetését. Persze nekem most épp a hasamban van görcs a nevetéstől, de ettől még úgy szívom magamba a hangot és a látványt, mint sivatagban szomjazó a friss vizet. Kell néhány perc, hogy mindketten abba tudjuk hagyni a nevetést, de amikor felajánlja, hogy tegyek úgy, mintha nem ismerném, meg sem fontolom a lehetőséget. Felőlem Donald kacsás kezeslábasban és zokni-szandál kombóban is lehetne, az sem érdekelne (bár lehet, hogy akkor már a földön fetrengenék a nevetéstől). Azt azért felajánlom, hogy ha szeretné, megúszhatja, hogy a barista is rajta szórakozzon vagy épp botránkozzon meg. – Az lehet – bólogatok kuncogva, és megállom, hogy megjegyzést tegyek az együtt menekülésről. Inkább bemegyek, Dave pedig követ, majd élve a lehetőséggel elmondja nekem, mit kér. – Persze – bólintok mosolyogva. Fél szemmel figyelem, hogy merre indul és hol talál helyet, aztán megrendelek mindent: a duplapresszót, az americanot, a vizet... és mivel bekapcsolnak a gondoskodó-aggódó ösztöneim, amikor megpillantom a pultban sorakozó kis szendvicseket, azokból is kérek, a sonkásból, a szalámisból és a sajtosból is egyet. Amikor a barista a szendvicsek mellé teát ajánl, kiráz a hideg, és majdnem túl élesen vágom rá a nemet, szóval kibővítem a vízrendelést duplára és megpróbálok kedvesen mosolyogni. Mivel majd kihozzák a rendelést, David után megyek, az orrom alatt újra megmosolyogva a nevetséges pulcsit, hogy aztán magam érezzem nevetségesnek, amiért lebukok előtte a sajátommal, ami igazából az övé. Persze feleslegesen aggódom, sőt, attól sokkal inkább zavarba jövök, amilyen gyengédséggel a szemeiben néz rám. Ha így néz rám, ma már tényleg nem fogom tudni elengedni... Megpróbálom egy viccel elterelni a figyelmünket; ismét megnevettetem, amitől felmelegszik a mellkasom, de aztán visszakanyarodik oda, ahonnan indultunk és én érzem, hogy egy kicsit az arcom is megmelegszik. – Igen – mormolom az asztal lapjára pillantva, a pulcsi feltűrt ujját a tenyereimbe gyűrve, nem tagadva, hogy szeretem a pulóverét. Ezt is. Ha tudná, hogy a nálam hagyott pólóiban alszok... Jobbnak látom ezt nem megosztani vele, de aztán teszek egy túl ösztönös mozdulatot, amit aztán elbizonytalanodva félbe is hagyok, és túl későn veszem észre, hogy az ő keze is mozdult volna, így az egész kínossá válik. Miért kell ennek ilyen bonyolultnak lennie?! Sóhajtok egy aprót, aztán felnézek rá, végre feltéve a kérdést, ami számomra a legfontosabb. A válasza mentes a konkrétumoktól, mégis mindent elmond, én pedig szomorúan, elkseredetten nézem a szemeit. Újra bocsánatot kérnék, ő viszont folytatja, és nem akarom félbeszakítani. Hallgatom, amit mond, a szavai pedig egyszerre törik össze és akarják összeforrasztani a szívem. Ezúttal ő nyújtja felém a kezét, de nem is húzza el. Figyelem a tenyerét, az ujjait pontosan tudom, milyen érzés lenne megérinteni, a józan eszem viszont megint viaskodik... És ismét kudarcot vall. Elkeseredetten fújom ki a levegőt, hogy aztán kinyújtsam a kezem. Először csak az övébe simítom a tenyerem, de aztán ahogy szorosan megfogom a kezét, finoman magam felé húzom azt, miközben közelebb hajolok. Megcsókolom az ujjait, aztán rájuk döntöm a homlokom és veszek egy mély, reszketeg lélegzetet. Hogyan tudnám ezt végigcsinálni? Hogyan maradhatnék észnél? – Dave... – suttogom és lassan felemelem a fejem. Ezúttal az ajkaimhoz, az arcomhoz vonom a kezét, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Én nem... ha ezt... ha most ezt csináljuk, nem tudom, el tudlak-e engedni... – vallom be halkan, félve, de annál őszintébben, nem szakítva meg a szemkontaktust. – Nagyon szeretlek. Nem tudom, hogyan csináljam – mondom halkan, tényleg úgy nézve rá, mint aki a világ legbonyolultabb rejtélye előtt áll. Persze a barista épp ezt a pillanatot választja, hogy felbukkanjon a rendelésekkel. Csak kelletlenül engedem el David kezét, mert már ez is nehezemre esik, de helyet kell hagynunk mindennek. Mindenki megkapja a maga kávéját, egy-egy vizet, a szendvicsek pedig középre kerülnek. – Gondoltam hátha éhes vagy – pillantok Davidre, amikor a srác elment, csak hogy megmagyarázzam a szendvicseket. Láttam és látom, hogy fogyott, hogy sápadt, hogy karikás a szeme, és valamiert úgy érzem, az evés nem szokott az erőssége lenni mostanában.
don't you know I'm no good for you? I've learned to lose you, can't afford to don't you know too much already? I'll only hurt you if you let me
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
Nekem több időbe telik, de elérek a kávézóhoz, ahol Shay már magányosan álldogálva vár. Eleinte láthatóan nem tudja eldönteni, hogy aggódjon, vagy nevessen, de a végén még is kitör belőle a kacagás. Először csak morognék, hogy a nyomoromon szórakozik, de aztán rájövök, hogy végül is... igazából tényleg rohadt nevetséges vagyok, úgy hogy vele együtt nevetek először magamon, aztán a végén rajta. Nem tudom, mikor láttam így utoljára nevetni, de jól esik így látni, szóval ha megyünk is a cirkuszba, megérte ez az okádék összeállítás. Örülök, hogy inkább mosolyogni látom, nem pedig sírni. Oda bent megegyezünk, hogy rendel nekem is, hogy ne tartsam fel a baristát a látványommal - legalább addig keresek egy helyet magunknak. Mivel még munkaidő van, nincsenek sokan, szóval tudok szerezni magunknak egy kényelmes vackot, ahová Shay hamarosan követ is. Addig is neki vetkőzök, hogy legalább itt ülve normálisan nézzek ki, a pulcsit arrébb teszem, a kabátot meg a törökülésbe helyezett lábaimra. Shay ugyan nem csak a saját ruháját vette fel és láthatóan emiatt zavarban van, igyekszem mosolyogva megnyugtatni, hogy engem egyáltalán nem zavar, ha a pulcsimban van, sőt... Nem mondom ki, de szerintem aranyosan áll rajta, mert majdnem elveszik benne, ez az érzet pedig erősödik, amikor a tenyerébe igazítja a pulóverem ujjainak végeit. Elbizonytalanodni akkor bizonytalanodok el, amikor felém nyújtja a kezét, de aztán még sem, én pedig hirtelen nem tudom, hogy ez most mit akar jelenteni. Próbálok úgy tenni, mint akit ez nem zavart meg, de ettől csak kínos lesz a szituáció. Jobb téma híján - gondolom - megkapom a kérdést a hogylétemre vonatkozóan, de őszintén szólva ez az utolsó dolog, amiről jelenleg beszélni akarok. Nem akarok a nyomoromra gondolni és az övére meg végképp, mert folyamatosan csak arra gondolok, hogy mindezt én okoztam azzal, hogy ott hagytam a kórházban. Szeretnék egy kicsit... pozitív lenni, egy kicsit boldog, amíg még lehet, és ezt elmondom neki is, én viszont határozottan nyújtom ehhez a kezem. Látom rajta, hogy nem tudja mit tegyen, vagy gondoljon, kiül az arcára minden, amitől egy kicsit visszaül az a sötét érzés a mellkasomba. Megfogja a kezem, oda húzza magához, rácsókol az ujjaimra, az arcához vonja a kezem. Készségesen hajolok előrébb, hogy mindezt megtehesse, miközben a bánatos arcát és a reszketeg sóhaját figyelem. Már az szörnyen kezdődik, ahogy megszólít, de utána jön csak a java, ahogy a szemeimbe néz. Kvázi arra kér, hogy álljak le. Nem egyenesen mondja ki, de ezt jelenti, amit mond. Nem tudja végig csinálni, nem tud elengedni, ha most ezt csináljuk. Nem tudja, hogyan csinálja. Ha van valami, akkor ebben kételkedem és nem azért, mert kétszer már képes lett volna hátra hagyni, hanem azért, mert mindig az én jólétemet helyezte prioritásba, és nem kockáztatná, hogy az alku sérüljön. Ettől függetlenül értek a szóból. - Szóval.. így legyen vége..? Lehúzzuk a kávét, aztán mindenki haza megy, és folytatja a maga módján az önpusztítást? - "Te addig, amíg el nem visznek, kapsz új személyiséget, munkát, egy új életet, én meg bezáratom magam elvonóra, mielőtt tönkre teszem a májam és a vesém", de ezt már nem teszem hozzá. A végén el is engedem őt, mert meghozzák a rendelést, bár ezek után nem tudom, nem lett volna-e jobb ötlet elvitelre kérni. A kávék mellé szendvics is jön, amit elsőre nem értek, de aztán hamar jön a magyarázat Shaytől. - Köszi. Majd otthon megeszem. Most nincs étvágyam. - mondom kerülve a pillantását, és megfogva a csészémet inkább azt kezdem el figyelni. Bele kortyolok a kávéba, de persze a mellkasomra ülő nehéz érzés megint követeli a maga alkohol százalékát - amit nem fog megkapni még legalább egy kis ideig, szóval kénytelen leszek kibírni és uralkodni magamon. Ha Shay úgy sem akarja ezt csinálni, akkor nem sokáig fogunk itt együtt időzni, szóval elindulhatok majd a szokásos kocsmatúrámra. Ahhoz legalább illően vagyok öltözve.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Amikor megpillantom Dave-et a meglehetősen furcsa szettjében és nem tudom nem elnevetni magam ezen, még nem tudom, valójában mekkora jelentősége lesz ezeknek a perceknek nem sokkal később. Valószínűleg naivitás azt hinnem, hogy most, hogy látom és hallom őt nevetni, hirtelen majd minden rendben lesz, de... mégis elhiszem. Egy kicsit. Bemegyünk a kávézóba és megegyezünk, hogy a békesség érdekében én intézem a rendelést, ő pedig keres nekünk helyet. Kicsit kibővítem a rendelésünket is némi étellel, mert nevetés ide vagy oda, igenis aggódok érte, hiszen nincs a legjobb formájában és valamiért biztos vagyok benne, hogy ennek nem csak lelki okai vannak. Ezután csatlakozok hozzá, hogy a kabátomat levéve lelepleződjön az én pulóverem is, ami valójában nem is annyira az enyém, de David persze nemhogy nem haragszik érte, hanem azt hiszem, egyenesen kedvére való, hogy ebben vagyok. Emlékezve az aggodalmaimra, rákérdezek a hogylétére, úgy igazán, és közben belekeverem magunkat némi kínos szituációba, mert ösztönösen nyúlnék a kezéért, de aztán rájövök, hogy ez talán túl sok, és már későn veszem észre, hogy ő is felém nyúlt volna. Aztán, csak hogy ez ne enyhüljön, egyáltalán nem azt a választ kapom, amire számítottam. Arra kér, hogy ne beszéljünk erről, csak használjuk ki ezt a kis időt és próbáljunk... boldogok lenni. A józan eszem megint azt mondja, hogy ez rossz ötlet, hogy ezt nem szabadna, a szívem viszont máris az ő szíve köré fonná magát, épp csak tudom, hogy ez nem lenne neki elég. Közel sem. Megfogom a felém nyújtott kezét, aztán magamhoz húzom és ott is tartom a kézfejét, míg összeszedem a bátorságomat, hogy aztán be is valljam neki ezt. Nem tudnám beérni ennyivel. Nem tudnám elengedni, nem tudnék tőle csak úgy... elköszönni. A válasza viszont meglep. Nem szimplán meglep, inkább úgy ér, mint egy pofon. Homlokráncolva, kissé értetlenül pislogok rá, aztán ez rögtön átmegy a már jól ismert érzés-kombinációba: a fájdalommal vegyes jeges, fojtogató félelembe. – Én nem... Én nem így értettem... – mondom halkan, bizonytalanul. Ő tényleg csak ennyit akart, fogalmazódik meg bennem a felismerés. Ő tényleg csak azt akarta, hogy még egyszer, utoljára töltsünk együtt egy kis időt, és eszébe sem jutott, hogy ha holnap és holnapután sem keresnek még, akkor akár ettől is több időnk lehetne még. Aztán eljut hozzám más is, amit mondott. Önpusztítás. – Megígérted, Dave. Megígérted, hogy élni fogsz – emlékeztetem elkínzott, elkeseredett hangon. Mégis hogyan mehetnék el, ha tudom, hogy nem fogja abbahagyni? Hogy lassan, de biztosan lényegében megölné magát az önpusztító szokásaival? A pulzusom megint kellemetlenül emelkedik meg, de a pillanatot megszakítja a barista, aki meghozta a rendeléseket és így még Dave kezét is el kell engednem. Miután a srác mindent kirakott az asztalra, gyorsan megmagyarázom Davidnek a szendvicseket, remélve, hogy most az egyszer legalább sikerült valami jót csinálnom, de hamar kiderül, hogy nem. Azt mondja, nincs étvágya, és még csak rám sem néz, nekem pedig újra felgyűrűzik a pánik a testemben, az asztal alatt pedig remegni kezd a kezem, ezért meg sem fordul a fejemben, hogy a saját csészémért nyúljak. Reményveszetten nézem Davidet, még ha ő nem is néz rám, de ahányszor próbálom kitalálni, hol csúszott el ez az egész megint, minduntalan ugyanoda lyukadok ki: rajtam. – Elbaszom, ugye? – hallom meg a saját, kissé reszketeg hangomat. – Megint... megint elrontok mindent – állapítom meg elkeseredve. A józan eszem, ami az előbb próbált volna megmenteni önmagamtól, most szinte kinevet: én mondtam, hogy ne csináld, mert nem tudod jól csinálni. A szívverésem olyan hevessé válik, hogy szédülni kezdek. – Sajnálom, David. Én ezt nem... Nekem ez nem megy. Ha most úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, akkor ha nem történik semmi holnap, holnapután, vagy azután, én... én minden nap veled akarnék lenni, amíg csak lehet. Nem tudom beérni ennyivel. Sajnálom. Nem kellett volna belemennem ebbe, ne haragudj – hadarom egyszerre pánikban és az összeomlás szélén, miközben elnagyolt, koordináltlan mozdulatokkal, remegő ujjakkal próbálom újra magamhoz venni a kabátomat, hogy eltűnjek a szemei elől. Nem erőltethetem rá magam tovább, mint ő szeretné, de fizikailag képtelen lennék elszakadni tőle, ameddig nem kényszerítenek rá. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Tudhattam volna, hogy nem bírom ki.
don't you know I'm no good for you? I've learned to lose you, can't afford to don't you know too much already? I'll only hurt you if you let me
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
Abban reménykedtem, hogy legalább addig egy kicsit boldognak érezhetjük magunkat, amíg el nem jön az idő, de ő mintha azt gondolná, hogy ez egy rossz dolog, fél tőle, nem akar belőle. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy akkor miért ment bele ebbe a találkozóba. Miért jó azért találkozni, hogy utána ne próbáljuk meg kizárni a külvilágot, hanem egyenesen annak a mocsarában hemperegjünk meg, és úgy engedjük el a másikat, amikor őt elviszik, hogy nem gazdagodtunk semmi jóval? Nem akarok újabb fájdalmakkal távozni. Nem ezért akartam őt látni. Reménykedtem benne, hogy szerethetem még egy kicsit, ha már elbasztam erre az időt korábban, de így, hogy fél tőlem, nem fog menni. Rá kérdezek, hogy ha nem ez, akkor mik a továbbiakra a tervei, ő viszont csak értetlenül néz rám, hogy nem így értette. Én is értetlenül nézek rá, mert a szavai eléggé egy irányba mutatnak. Aztán jön az ígéretemmel, mire bosszúsan felsóhajtok. - Ezt úgy mondod, mintha te az egészség mintaképe lennél. Én sem vagyok vak, Shay. - morgom sápadt arcát nézve. - Tartom az ígéretemet. Majd beülök rehabra és úgy teszek, mintha csak amiatt nem láthatnálak. - biztosítom őt arról, hogy nem áll szándékomban öngyilkosnak lenni, csupán alkoholista vagyok. Csúnyán szólva családi vonás... Amikor megjön a barista a kávékkal, meg a tányérnyi szendviccsel, elkeseredetten kezdem kerülni Shay pillantását, mert pontosan azt csináljuk, amit nem akartam. Megint ugyan azok a témák jönnek fel, amelyek nem vezetnek sehová, csak még több fájdalomhoz. A kávéba kortyolva próbálom lefoglalni magam, de aztán megszólal, én pedig felemelem rá a pillantásom. Látom, miként megy át az elkeseredettsége újabb pánikba, a szavaira pedig értetlenül nézek. Leteszem a kávét és felkelek a helyemről, majd átmegyek az ő oldalára és fél lábbal feltérdelek mellé. Nem érdekel, hogy a kabátom a földön landol, ezt most fontosabb megbeszélnünk. Ilyen állapotban meg egyébként sem engedném őt sehová. - Shay.. - fogom meg a kezét, amivel a kabátot szorongatja, hogy megállítsam, a másikkal pedig az arcára simítok, hogy finoman kényszerítsem arra, hogy rám nézzen, ha esetleg nem tenné meg magától. - Azt mondtam, legyünk együtt, míg időnk van. Hogy élvezni akarom a társaságod, mert még itt vagy. Ebből te azt gondoltad, hogy ma csak bezsebelek néhány mosolygós pillanatot, aztán... ennyi? - kérdezem keserű mosollyal, és megsimogatom az arcát. - Szeretlek... én sem tudnálak csak úgy elengedni ha tudom, hogy még van időnk. Épp csak arra számítok, hogy nincs, mert akkor nem tudok csalódni, ha holnap is felhívlak és nem csörögsz ki, vagy nem veszed fel... érted? - kérdezem végig simítva újra és újra az arcát, mintha ettől nem csak ő, de én is megnyugodnék. - Már azt is csodának könyveltem el, hogy ma felvetted és hogy látni akartál. - vallom be és elengedve az arcát két kezembe fogom az ő remegő kezeit és rájuk csókolva szorítva őket finoman tartom őket a mellkasomhoz. - Nem baszol el mindent. Én basztam el, oké? Azért nem voltunk együtt az utóbbi időben, mert én.basztam.el. - mondom neki komolyan, az arcát fürkészve. - Ha ezt most nem próbálhatom meg jóvá tenni, halálomig bánni fogom. - ami lehet tíz-húsz-harminc-negyven év múlva, ki tudja, de attól még igaz. Tényleg bánom, hogy akkor elmentem. És bánnám azt is, ha most csak úgy elengedném.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Nem tudom, mit csinálok vagy mondok rosszul, de egyáltalán nem azt a reakciót kapom válaszul, amire... számítottam, azt hiszem. Mondjuk azt sem tudom pontosan, hogy mire számítottam, de most már nem is érzem azt, hogy lényeges lenne. David is értetlenséggel néz rám, ami azt sugallja, hogy elbeszélünk egymás mellett, de én ezen a ponton már a mondandója másik felére koncentrálok: az önpusztításra. Emlékeztetem az ígéretére, mire azzal vág vissza – burkoltan –, hogy én sem nézek ki jobban. Lesütöm a szemeimet, automatikus mozdulatokkal kezdem tördelni remegésnek indult ujjaimat az asztal alatt, minél fájdalmasabban, ahogy eszembe jut az én legfőbb önpusztító tevékenységem. Beköltözik a bőröm alá az a kellemetlen, jegesen zsibbasztó érzés, amit a rémálmaim után szoktam érezni és amitől utána nem tudom rávenni magam, hogy visszaaludjak. Szólásra nyitom a számat, szeretném elmondani neki, hogy én csak nem tudok aludni, de aztán inkább csak újra összezárom az ajkaimat és nyelek egyet. Csak akkor nézek rá ismét, amikor újra megszólal, az arcom pedig megrándul a sorok mögött rejtőző igazság gondolatára, amit persze magam is kitalálhattam, de így kimondva azért mégis jobban fáj. Különösen az a tudat, hogy én taszítottam vissza ebbe, sőt, mélyebbre, mint valaha. Nem is tudok semmit mondani, de szerencsére felbukkannak a rendelésünkkel, így nyerek egy kis időt – nem mintha számítana. Megnyugodni már esélyem sincs. David azt mondja, étvágya sincs, én pedig elátkozott minden egyes pillanatot, szót és tettet, ami valaha rajtam múlt és ami idáig vezetett minket. Újra pánikba esek, mert minden egyes alkalommal, amikor szembe kell néznem az elvesztésével – így vagy úgy –, vagy Indonéziába, vagy a kórházba kerülök vissza gondolatban, a testem és a lelkem pedig ugyanazokat az érzéseket élik át, mint akkor. Beszűkül a tudatom és egy kicsit a látásom is, ezért sem veszem észre igazán, hogy megmozdul, miközben én bocsánatot kérek tőle, újra, ezért is, mindenért is. Csak amikor már mellőlem szólít meg és fogja meg a kezem, amivel nagy nehezen sikerült megragadnom a kabátomat nézek rá. A szívem még mindig hevesen dobog, bár most már több okból is, hogy ilyen közel van hozzám és ismét hozzám is ér. A légzésem ugyanúgy több okból nyugtalan, de ha akarnám sem tudnám megtörni a szemkontaktust, csak nézem David gyönyörű, elkeseredett szemeit. – Nem tudom – felelem szinte csak motyogva, de őszintén. Az előbb tényleg nem tudtam, de most már kezdem sejteni, hogy tényleg elbeszéltünk egymás mellett. Az arcomat simogató keze még mindig olyan, mint egy csodaszer: enyhíti a pánikot a testemben, megnyugtatja a belső viharomat, míg újra tisztábban nem tudok gondolkozni. Nagyot nyelve hallgatom őt tovább, a szemeim fájdalommal telnek meg, amikor azt mondja, nem mer reménykedni, a kérdésére viszont tétovázás nélkül bólintok. Értem. Nagyon is értem. – Folyamatosan csak rád gondoltam – vallom be neki halkan, amikor azt mondja, meglepte, hogy látni akartam. Ő az életem, hogy ne akartam volna?! Elnehezülő szívvel, mégis szerelemmel figyelem, ahogy a kezeimre csókol, majd a mellkasához fogja őket, és szinte érzem, hogyan dobban a szíve a bordái mögött. Megrázom a fejem, amikor magát kezdi el hibáztatni. – Nem veheted csak magadra – ellenkezek. Nem mondom, hogy nem tört össze teljesen, amikor elhagyott, de megértettem, miért tette. Mindketten ostobaságokat csináltunk. Aztán azt mondja, jóvá akarja tenni, én pedig hosszú, mély lélegzetet veszek, nem véve le róla a szemeimet. Kiszabadítom a kezeimet az öveiből, de csak azért, hogy feljebb tudjam emelni őket: a vállain keresztül simítok a tarkójára és a hátára, magamhoz húzva és végre az ölelésembe vonva őt, ahogy már nagyon-nagyon szerettem volna. Persze azt hagyom, hogy le tudjon ülni mellém, hogy kényelmesebb legyen neki, de aztán a nem tudom elengedni fizikailag is érvényesül. Magamhoz szorítom, reszketeg lélegzetekkel szívom magamba az illatát, a közelségét, a teste melegét, az ölelését, mindent, ami Ő. Nagyon hosszú ideig nem engedem el, csak ölelem, tenyereim a hátát, a tarkóját, a haját simogatják, mintha most akarnám bepótolni az elveszített öleléseket és érintéseket. A szemem szúrni kezd, mert annyira hiányzott ez (is), hogy bele tudnék halni a keserédes boldogságba, de most nem számít. Amikor végre úgy érzem, egy kicsit távolabb tudom engedni, csak annyira húzódom el tőle, hogy láthassam, a kezeim még mindig tartják, érintik a nyakát, az arcát. Homlokomat ismerős mozdulattal támasztom az övének, a szívem pedig belesajdul az emlékekbe. – Én sem tudom, mennyi időnk van, de ha azt veled tölthetem, minden közös pillanatunkban boldog leszek – suttogom halkan. Azt nem ígérhetem meg, hogy utána is az leszek, de ez így nem hazugság vagy hamis ígéret. A szemeibe pillantok, arcán nyugvó tenyerem hüvelykujja finoman simít végig a járomcsontján, aztán a tekintetem megrebbenve siklik az ajkaira. Tegnap nem voltam elég bátor, de most úgy érzem, egyetlen pillanatot sem szabad elvesztegetnünk és szinte biztos vagyok, hogy nem utasítana el, ezért lassan, de közelebb hajolok hozzá, hogy ajkaimat ezúttal ne csak a szája sarkára simítsam, hanem az ő ajkaira.
don't you know I'm no good for you? I've learned to lose you, can't afford to don't you know too much already? I'll only hurt you if you let me
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
Korábban is voltak már alkohol problémáim a hajós balesetem és a kialakult PTSD-m miatt, de sose éreztem ennyire intenzívnek azelőtt. Talán azért, mert akkor többet támaszkodtam a családomra, apámra, aki egy az egyben tudta, hogy min megyek át. A mostani helyzet azonban más. Anya és apa gyerekkori szerelmek, nem voltak ekkora hullámvölgyek a kapcsolatukban - tudomásom szerint -, és ténylegesen soha nem is veszítették el egymást, így nem hiszem, hogy át tudnák érezni, hogy min megyek át: épp ezért nem is engedem be őket most a színfalak mögé. Shay viszont pontosan tudja, hogy milyen ez, és habár gyengeség az én részemről minderről kitárulkozni neki, még is megteszem, még ha nem is annyira nagyon egyértelműen. Elmondom neki, hogy elvonóra megyek majd, ezzel bevallva, hogy ismét problémáim vannak az ivással. Persze, azzal, hogy megint csak a rossz dolgokról beszélünk csak az azt érjük el, hogy megint szomorú és elkeseredett lesz a hangulat közöttünk, ráadásul félre is értjük egymást. Már ami a találkozás miértjét illeti. Shay mintha nem hinné el, hogy nem csak egy rövid látogatást akartam, én pedig mintha nem hinném el, hogy nem akar bele merülni a problémákba. A végén oda jutunk, hogy ő már majdnem pánikba esve akar menekülni a helyzetből, de ezt több dolog miatt sem akarom hagyni. Először is azt akarom, hogy megértsen engem, másodszor pedig az épségére is akarok figyelni. Úgy hogy gyakorlatilag bezárom az alkóvba azzal, hogy felkelve mellé ülök félseggel, és magamra vonom a figyelmét, megállítva a remegő, kapkodó mozdulatait. Borzalmas őt ebben az állapotban látnom, szeretnék neki nyugalmat adni. Nem akarom, hogy elmeneküljön... Ő szerencsére figyel rám és ha lassan is, de megnyugszik, miközben rájön, hogy félre értettük egymást. Szoktuk. De eleget menekültünk már egymás elől. Elmondom neki, hogy én csak félek reménykedni egy következő alkalomban is, mert ha úgy állok hozzá, hogy készpénznek veszem a jelenlétét, annál nagyobb pofon lesz, amikor hirtelen nem találom majd. Ki nem mondja, de a bólogatásával jelzi, hogy ezt megérti, aztán bevallja, hogy ő is csak rám gondolt. Halkan sóhajtok a szavaira, mert elhiszem, hogy így volt, és tudva, hogy pont annyit vágyódott utánam, mint én utána, még rosszabbul érzem magam azért, amiért nem kezdeményeztem korábban találkozást. Még a letartóztatások előtt. Ha már pedig itt tartok, akkor be is vallom neki, hogy mennyire bánom ezt, és hogy most nem tartanánk ott, ahol, ha nem vagyok ennyire fafejű. Amikor viszont megakarja osztani a terhet, csak keserédesen rámosolygok. - Te csak segíteni akartál. Én meg.. csak dühös voltam. Nem szabadott volna kerülnöm a konfliktust, téged. Meg kellett volna beszélnem veled. - mondom halkan, kis sóhajjal magamhoz ölelve vékony testét. Kicsit beljebb fészkelődök, hogy ne lógjak le félig a matracról, de el nem engedem őt közben, csak élvezem az illatát az orromban, a meleget, amelyet ont magából, az érzést, hogy végre ismét ilyen közel van hozzám. Cirógatni kezdem a hátát, haját, szinte bele borzongva és remegve abba a kellemes érzésbe, ahogy ő simogatja a tarkómat. Amikor homlokát az enyémnek dönti, lehunyva a szemeimet egy reszketeg sóhaj tör fel belőlem, mert ugyan ebben a pillanatban minden olyan perc fel végig is fut az emlékeimben, amikor ezt tettük. Kezdve a káddal, egészen idáig. Akkor pillantok rá ismét, amikor ismét megszólal, a szavaira pedig szorosodnak körülötte a karjaim. Nem hiszem, hogy újra ki kell mondanom, hogy ugyan azt akarom - vele lenni, amíg lehet. Amikor az ajkaimra tekint, már tudom, hogy mi jár a fejében, a gondolatra pedig olyan hevesen kezd el verni a szívem, hogy biztos vagyok abban, hogy meghallja. Igyekszem féket tenni magamra, és miután közelebb hajolva bezárom a távolságot kettőnk között finoman csókolok vissza, de az érzés annyira eufórikus, annyira vágytam már erre is, hogy nem tudok csak egy ilyen apró mozdulatnál megállni. Mint régebben, ez is csak a lavina kezdete - jobban szorítom magamhoz és ahogy az ölelés idejét is elhúztuk, úgy most sem sietek azzal, hogy elszakadjak tőle. Még a légszomj sem képes eltántorítani attól, hogy szenvedélyesen csókoljam az ajkait, egyszerűen csak a végletekig húzom az időt, mintha attól félnék, hogyha most elengedem, akkor azonnal el is viszik. Végül csak sikerül úgy éreznem, hogy - erre a fél percre - beteltem vele, és szinte pihegve nézek le rá. Mondani akarnék valamit, de igazából fogalmam sincs, mit. Bocsánatot kérnék, amiért így letámadtam, de közben nem bánok semmit és ha rajta is ezt látom, akkor csak elmosolyodom. Úgy helyezkedem, hogy hátamat a falnak tudjam dönteni, aztán megpaskolom a combomat. - Gyere. - hívom halkan az ölembe, egy apró mosollyal. Ha szeretne az ölembe helyezkedni és szüksége van rá, segítek is neki, aztán átölelem és a hajára csókolok, amely úgy is pont így van szintben előttem. Ráhajtom a fejem az övére és igyekszem megnyugtatni a száguldó szívem, noha tudom, hogyha a mellkasomra hajtja a fejét, így is úgy is meghallja, ahogy zakatol - már ha nem hallja most is. Ha nem akar az ölembe ülni, akkor is magamhoz húzom, hogy átkarolhassam. - Egész nap el tudnék így lenni. - mormogom halkan, derekát cirógatva ujjaimmal.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Félreértésbe bonyolódunk, aminek azt hiszem ezer és egy oka lehet, tekintve, hogy milyen helyzetben vagyunk és milyen napokat tudhatunk magunk mögött. Nem hibáztatom őt, és ezegyszer talán magamat sem, nem igazán; ezért nem. Azért sokkal inkább, amilyen helyzetbe került, amibe beletaszítottam. A tudat, hogy a problémái annyira kiéleződtek, hogy elvonóra kellene mennie, szinte meg tudna fojtani, de megteszi helyette a félreértés okozta pánik. Nem tudom, mi ez az új dolog, hogy szabályosan pánikba esek, amikor felmerül a lehetősége annak, hogy kicsússzon a kezeim közül; talán csak az előző alkalmak okozta emlékek és traumák. Ezúttal viszont ő az, aki nem hagyja, hogy elmeneküljek. Már a közelsége és a puszta érintése is elegek ahhoz, hogy a pánik elkezdjen alábbhagyni a testemben, és hogy a szívverésem már ne a félelem miatt, hanem miatta verjen olyan nyugtalanul és hevesen. A szavai tovább nyugtatnak, a zsibbadás lassan alábbhagy az ujjaim végében, mintha csak a gyógyító érintése odáig is elérne. Azt azonban nem hagyom, hogy magára vegye a hibás szerepét. – Akkor sem jutottunk volna oda, ha én nem teszem azt, amit – vetem ellen halkan, de ezzel nem vitát akarok nyitni, sőt. Az ölelésembe vonom, hogy én pedig beleolvadhassak az ő ölelésébe. Ahogy az ismerős, erős, óvó karok ismét körbefonják a testem, elönt az a jól ismert, régi érzés: a biztonság és a béke érzése. Olyan régen nem volt már részem ebben, hogy akaratlanul is felsóhajtok, úgy, mint aki épp nagyon megkönnyebbül valami miatt, aminek a terhe alatt már-már összeroppant. Kellemes borzongás fut végig rajtam, még a szememet is becsukom, ahogy ujjai simogatni kezdenek, és közben én sem tagadom ezt meg tőle; ha akarnám sem tudnám. Végre újra ott vagyok, ahol lennem kell. Hosszú ideig nem mozdulunk ebből a helyzetből, de amikor igen, akkor is csak azért, hogy egy ismerős mozdulattal a homlokának döntsem az enyhemet. A sóhaja minden szónál többet mond, és azt hiszem, ebben a pillanatban döbbenek rá, hogy a helyzetünk kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor Indonéziában voltunk. Még mindig emlékszem, amikor a yacht mellett, az óceánban megvallotta nekem az érzéseit, pont azt követően, hogy valami nagyon hasonlót mondtam neki, mint most is. Az ölelése szorosodik körülöttem, mint aki már most attól fél, hogy mindjárt elragadnak a karjaiból... és nem tudom, hogy most tudnám-e hagyni nekik. De még nem is tartunk ott. Nem tudok és nem is akarok megálljt parancsolni magamnak, akkor az ajkaira pillantok. Tegnap sikerült, úgy-ahogy, de most már nem menne, és azt hiszem, Dave sem bánja. Egy finom mozdulattal segít rá, hogy hamarabb megszűnjön köztünk a távolság, amikor pedig ez megtörténik, rajtam a sor, hogy reszketegen szusszanjak egyet, megérezve az ismerős, puha ajkakat az enyémeken. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is azt gondolná, hogy itt meg tudunk állni. Az érzések magukkal ragadnak, az ajkaink egyre bátrabban érnek össze újra és újra, mígnem a csók elmélyül és szenvedélyessé válik. Benne van minden keserédes érzés: a félelem, a fájdalom, a szerelem, a ragaszkodás, és az az éhség, amit sokheti megvonás halmozott fel bennünk. Az ujjaim úgy vesznek el a hajában a tarkóján, mint régen, amikor pedig elengedjük egymást, a csók intenzitásától kissé kipirult arccal pillantok újra a szemeibe – azzal az élettel teli színnel az arcomon, amit otthon nem tudtam elérni a tükör előtt. Másodpercekig csak a szemeibe veszve pihegek, de amikor meglátom a mosolyát, én is mosolyogni kezdek. Amikor az ölébe invitál, ugyanaz játszódik le, mint bármikor, amikor hozzám ért: soha, senki mással eszembe sem jutna ilyet tenni, vele azonban természetes és szinte szükséges. Nem érzek semmi rosszat, míg az ölébe segít, csak kényelmesen elhelyezkedem, oldalasan ülve, hogy oda tudjak kucorodni hozzá és a fejemet a mellkasára tudjam hajtani, mint régen. Egy pillanatra lehunyom a szemem, ahogy a fejemre csókol, aztán egészen közel bújok hozzá, kezeimet a mellkasához húzva, szinte érezve az ujjaimmal is azt, amit hallok: a hevesen dobogó szívét, amelynek ritmusa az enyémet mintázza. – Én nem bánom, ha így maradunk – mormolom egyetértően. Egyik kezem feljebb csúsztatom a mellkasáról a nyakára, hogy ugyanazokkal a megnyugtató mozdulatokkal kezdjem simogatni a tarkóját, mint az előbb is; mint mindig, amikor megnyugvásra volt szüksége. Hosszú percekig csak élvezem ezt, és szinte érzem, ahogy a szívem összetört darabjai, a mellkasomban tátongó eleven, vérző űr gyógyulni kezd. Tudom, hogy ezek a pillanatok nem tarthatnak örökké, de most úgy teszek, ahogy az előbb Dave kérte: egy kicsit mégis elhiszem, hogy igen. – Nagyon hiányoztál, Dave – suttogom nagysokára, óvatosan felemelve a fejem, hogy ne üssem meg az állát. Ajkaimat az állkapcsa vonalára simítom, aztán megrajzolom annak markáns vonalát a mutatóujjammal is. Végigsimítom az arcát, újra és újra, ezredjére is, aztán ismét nem állok ellen a késztetésnek, és finoman magamhoz vonom, hogy újra érezhessem a csókját. Nem tudok betelni vele és most nem is akarok. Miután újra kifogyunk a levegőből, halkan szusszanva engedem el, de a hüvelykujjam úgy simítja meg az alsóajkát, mint aki megígéri neki, hogy nem ez volt az utolsó. Az asztalra pillantok, majd egy kis mosollyal vissza Davidre. – Most már eszel a kedvemért? Megfelezhetjük őket, ha szeretnéd – ajánlom fel, hátha úgy még szívesebben üzletel velem. Ha benne van, akkor két dologhoz ragaszkodom: neki kell kiválasztania az elsőt és neki kell ennie először. Segíteni szívesen segítek egyébként, leemelem a választását a tányérról, és ha szeretné, oda is tartom az ajkaihoz, hogy harapni tudjon belőle, ha pedig eleget evett – és legalább a fele elfogyott –, én is tartom a szavam és magam is harapok belőle.
don't you know I'm no good for you? I've learned to lose you, can't afford to don't you know too much already? I'll only hurt you if you let me
And you said You said you'd save my soul You said you'd set me free Don't know what you've done to me Maybe I, maybe I need you tonight
- Minden ostobaságunkhoz ketten kellettünk. - mondom, csak hogy megnyugtassam. Már akkor is ezt kellett volna tennem, mint most. Meghallgatni őt és megbeszélni vele, hogy hol siklott félre a kommunikáció és hogy pontosan mit érzünk, mit akarunk tenni. Most is úgy működik ez a dolog, mint egy varázslat. Az imént még menekült volna, aztán mire pislogtunk kettőt már egymás karjában találtunk megnyugvást - szerencsére jó hosszan. A megnyugvás végül kicsit erős túlzás is lesz, mert amint jelzi felém, hogy készen áll egy lépéssel tovább haladni és megcsókolni, minden nyugalom kiszáll a testemből. Eleinte még próbálok finom és óvatos lenni, de aztán ha akarnám se tudnám megtagadni magamat és a régóta dédelgetett vágyaimat. Szerencsémre Shay partner abban, hogy a finom, apró csókokat hosszabbá, mélyebbé és szenvedélyesebbé tegyük, amitől úgy érzem, hogy a szívem majd kirepül a mellkasomból. Ahogy az ölelést is sokáig húztuk, úgy ezt se hagyjuk abba pár másodperc után és a végén addig húzzuk, ameddig már a zihálás sem lesz lassan elég. Boldogan mosolyodom el ettől a kellemes érzéstől, amely végig száguld a testemen és látva Shay mosolyát a melegség csak erősebb lesz. Ezután az ölembe invitálom őt, hogy dédelgethessem, ölelhessem őt. Egy kicsit segítek neki oda mászni, de amikor kényelmesen elhelyezkedett, magamhoz ölelem és apró puszit is adok neki. Rettentően hiányzott már ez, hogy ennyire közel érezhessem magamhoz. Teszek is egy megjegyzést arra vonatkozóan, hogy így maradhatnánk - úgy örökre -, amikor pedig egyetért, csak kis mosollyal szorítom jobban magamhoz. Legszívesebben kézzel-lábbal bele csimpaszkodnék és soha nem engedném el, de most megelégszem ezzel is. Amikor felnyúl, hogy simogatni kezdjen, lehunyom a szemeim és megszáll az a fajta nyugalom, amitől - ha otthon lennénk - simán el tudnék aludni. A rohamok után kapott nyugtató, szeretgető simogatásnál kevesebb andalító dolgot tudok elképzelni. Megint csak sokáig ölelkezünk, simogatom a derekát, ő a tarkómat, amíg fel nem emeli a fejét, és így nekem is fel kell az övéről. - Te is nekem. Nagyon-nagyon. - mormolom halkan kettőnk közé, miközben lepillantok rá. Az apró csókra az állkapcsomon elmosolyodom, aztán szerelmesen csillogó szemekkel figyelem, ahogy Shay "játszik" arcom vonalaival és végig rajzolja azokat. Megnézem közelről a nagy, barna szemeket, a kellemesen barna bőrét, a dús ajkait. Alighogy ide érek a pillantással, ő már újra von is közelebb magához. Örömmel engedelmeskedem a néma kérésnek, és lehunyva a szemeim újra csókolni kezdjük egymást. Ezúttal már nem finomkodunk az elején, úgy is tudjuk, mire vágyik a másik, úgy hogy bátran fonom köré a karjaimat és szorítom magamhoz. Csak amikor megint lassan hipoxiát kapunk engedjük el egymás ajkát és nyelvét, én megint "megrészegülve" figyelem őt kis mosollyal, majd mikor végig simít az ajkamon, adok az ujjára egy apró puszit. Habár ő elenged engem, hogy visszatudjon helyezkedni rendesen az ölembe, én továbbra is úgy karolom át, mint akinek ezen kívül semmi dolga nincs. Nem mintha nem adna feladatot. Evés. Szívesebben ennék mást - őt -, de tudom, hogy ezzel a válasszal nem lesz megelégedve, úgy hogy megadóan sóhajtok. - Jó, együnk. De csak akkor eszem, ha te is. Három szendvics van, az utolsót majd elfelezzük, jó? A sonkásat kérem. - üzletelek vele én is. Azt persze nem engedem, hogy kiszálljon az ölemből, fél kézzel még így is ölelem. Engem nem zavar, ha lemorzsázza a ruhámat - a megítélésem szempontjából szerintem pont ennek van a legkevesebb értéke. Én óvatosabban eszek, hogy az ő buksiját azért még se egyem le, de azért erre józanul jó esélyeim vannak. - És... hogy oldjuk meg? Késő este mindenki haza megy, aztán holnap reggel megint találkozunk? - kérdezem két falat közben, érdeklődően rá pillantva. Én mondjuk érte hajlandó lennék összeszedni magamat és mosni egy jó adagot, hogy másnap már ne bohócjelmezben kelljen találkoznom vele. Annak nem tudom mennyi az esélye, hogy éjjel akarják őt elvinni.. - Ha akarod, találkozhatunk itt, vagy elmehetünk egy japán kertbe. - enyelegni ott is könnyen lehet, bár nyilván hidegebb van, mint egy kávézóban. Magamhoz felhívni nem merném az állapotok miatt, ahhoz kell vagy három nap, hogy vendégképessé tegyem a lakásomat. Vagy megbízni egy nagyobb takarítócéget, hogy segítsen... De még akkor is rá menne egy egész napom.
WHEN IT GETS HARD, I'LL NEVER LOSE SIGHT OF WHAT'S
Kezdőlap
Már második hete vagyok bezárva. Csak apámnak és az önként jelentkezésemnek köszönhetem, hogy háziőrizetben "védekezhetek", avagy várhatom, hogy összeszedjenek rólam mindent, hogy aztán a bíróságon bemutatva figyelembe vegyenek mindent. Maga a tárgyalás szakaszos. Az elsővel bemutatták az általános helyzetet amelybe kevertem magam, a másodikban az én ügyvédem beszélt az érdekeimben minden jóról, amelyet elkövettem, minden áldozatról, amelyet tettem az országomért cserébe. Felmerül a bárka is, de annak titkosságát tekintve tudom, hogy nem fogják figyelembe venni, mert némi elbeszélésen kívül mást nem kapnak bizonyítékként a kezükbe. Szó volt a PTSD-mről, az alkoholizmusomról, a depressziómról, az önpusztításomról, a mentális problémáimról, amit rohadt nehéz volt hallgatni, de megfeszített állal hagytam, hogy a "saját érdekemben" rongyosra szedjék az elmeállapotomat és a bíró elé dobják. Volt, hogy nekem kellett a tanúk padjára ülnöm és válaszolnom az ügyvédek kérdéseire ezekkel kapcsolatban. Mindamellett, hogy rendkívül kényelmetlenül éreztem magam, mert nyíltan kellett ezekről vallanom, valahol úgy voltam vele, hogy már mindegy. Nem az a kérdés, hogy börtönbe kerülök-e majd, hanem az, hogy mennyi időre. Emiatt pedig nem izgultam, mert öt év, vagy tizenöt, tök mindegy. Oda bent - ha nem akklimatizálódom - konstans veszélynek leszek kitéve. Mintha macskát raknának veszett patkányhorda közé: elevenen próbálnak majd felfalni. Talán sokat mondó, hogy épp ez a része nem érdekel, de valahol mélyen tényleg kezdem feladni. Mindent.
Nem tudom, hogy mit akarok elérni. Vagy hogy mi a célja ennek az egésznek. Csak azt tudom, hogy megbántam mindent, és szeretném jóvá tenni. Vagy legalább megpróbálni jóvá tenni. Egy kicsit még kihasználni az időt, ha van. Ameddig lehet. Persze az esélytelenek nyugalmával hívom fel Shayt, csak azért, hogy még is megkapjam az esélyt a sorstól. Bizonytalannak hangzik és muszáj magyarázkodnom, muszáj elmondanom neki, mennyire látni akarom és fair, ha nem akar beszélni velem, de ha csak az utca túl oldaláról látnám, nekem az is tökéletes lenne. Végül pont ő kér arra, hogy ne távolról bámuljuk egymást, hanem üljünk be a lakásához közeli kávézóba én pedig olyan izgatott és hangos vagyok, hogy majdnem kiabálok. 
