Makacs, feladat orientált pasas, aki képes addig rágni a csontot, míg az végleg meg nem adja magát. Olykor meglehet, hogy beletenyerel valami nagyobb vacakba, és még a saját épségét sem tartja fontosnak, csak göngyölődjön fel az ügy végre.
Gyerekként elég szókimondó, határozott, kiállok magamért, és a barátaimért típusú ember volt, ami lássuk be, felnőtt korára sem változott meg.
Szívén viseli az anyja sorsát, ki olykor utolsó fillérét költötte arra, hogy befizethesse az iskoláját, így Boby elhatározta, ha majd megteheti, anyját a tenyerén fogja hordozni. Édesanyja mellett, nagyszülei voltak támaszául, s a legtöbb biztatást is tőlük kapta. Apja lelépett mikor Boby betöltötte a 4.életévét, így nem sokat tud az öregéről, s később talán akadt pár kérdése, ám idővel megtanulta, ha nem akar fájdalmat okozni az anyjának, lógva hagyja az egészet.
Anyai nagybátyjának köszönhetően nem kallódott el, és nem lett valamelyik banda tagja, s tisztességes suhanc, majd végül felnőtt vált belőle.
Keménynek mutatja magát, aki nem ismeri a nemleges választ, s a legtöbb alkalommal kihasználja talán cseppet marconább megjelenését.
Egy idő után, már tudott mit kezdeni azzal, ha valaki sértő megjegyzéseket tett rá bőrszíne miatt, s megtanulta félvállról venni az egészet.
Határozott, makacs, egyenes jellem, ki olykor önteltnek nevezhető. Szereti a munkáját, s minden lehetőséget megragad egy-egy túlórára, már csak a több pénz miatt is, hisz az ígéretéhez hű akar maradni.
Életében talán egyszer volt szerelmes egy fehér lányba, ám a kapcsolatuknak végül ő maga vetett véget, miután kilépett a kapcsolatból, no nem azért mert mit szóltak volna hozzá. Sokkal inkább a munkája miatt, ami meglehet a leggyengébb kifogás a világon, de akkoriban az tűnt a legjobb m egoldásnak.

Sosem volt az a fajta, ki szeretné a papírmunkát, így a legtöbb lehetőséget megragadta arra, hogy elhalassza, vagy áthárítsa másra, ám mint a jelen alkalommal is, a fejére nőlt az egész, s tucatnyi ügyről kellett megírnia a jelentését.
Válogatott szitok szavakat használva morgolódott, miközben már vagy a negyedik elgépelésnél tartott, s mindent megadna azért, hogy végre végezzen, és mehessen a dolgára.
-Gordon! Légy olyan jó, és fejezd ezt be helyettem! - pillantott fel, miközben intett a társának, ki gúnyos fintorral ábrázatán mutatta fel középső ujját egy fánkot falatozva.
-Minek hanyagoltad el! Ha akkor megcsinálod, amikor kell… - hangja hasonló gúnyról árulkodott, miközben még egy fintor is kiült arcára, bár meglehet az egész  csak a negyedik fánknak szólt, mit épp betolt a képébe.
-A társak gyöngye vagy ember! - viszonozta a kedves kézmozdulatot, aztán felkapta az épp megcsörrenő telefont, mintha csak az életét mentené meg az a bizonyos hívás.
Lelkesedése lejjebb csitult, midőn meghallotta a hívás apropóját, hisz nem a jelentés megírása mellől szólította el a kötelesség, pusztán tollat, s ceruzát ragadott, s lekörmölte, mit kell majd megvennie, s mivel kell beugrania nagyanyjához.
Hangja sokkal kedvesebbé vált, hogyha az öreglánnyal diskurált, s nagyapjával is más hangnemet ütött meg. Meglehet, a családja volt az egyetlen az életében, akikkel képes volt emberi hangon kommunikálni, s nem csak azért, mert a kötelességének érezte, hogy ne úgy beszéljen velük, mintha épp a… szóval illedelmes gyerek volt, ha a helyzet megkívánta.
Hasonló kedvességgel köszönt el az öreglánytól, majd morcosan fejezte be a jelenését, mit aztán bő egy óra múlva már fel is töltött, s hamarosan kinyomtatva tette be a főnöke asztalára, hogy végül letehesse a stafétát, és elfeledje a papírmunkát legalább pár napra.
-Várj Benson! Akkor a hétvégén átjössz segíteni?
Társa kérdését pofátlannak találta, s kedve lett volna ismét megmutatni középső ujját, s hátat fordítva távozni, már csak a miheztartás képében is, ám még is a mozdulat elmaradt, s helyette egy grimasz suhant csak át ábrázatán, miközben a kabátját illesztette magára.
-Megígértem… nem igaz? - olyan szívesen mondana nemet, és sétálna ki, mint aki jól végezte dolgát, ám belé nevelték, hogy az ígéret szép szó, és akkor bizonyul a legszebbnek, hogyha azt meg is tartják...még akkor is, hogyha ilyenkor eszébe jutott az a lány, akit lóvá tett, és maga mögött hagyott holmi ígérettel, hogy feleségül veszi, hisz az igent mondott a lénykérésre. Ő még is otthagyta, csak mert olyan rosszfiúk után loholt, kiknél félő volt, egy napon majd megbosszulják mindazt, mit ellenük elkövetett, és a szerettein állnak majd bosszút.
Mindig is azzal nyugtatta magát, a jó cél érdekében tette tönkre a saját, és a lány életét is, ám mások szemében lehetett az egész pusztán gyávaság, ám ő maga még évek múltával is úgy gondolta, mindet csak azért tette, hogy a másik biztonságban legyen.
Végül már annyi minden történt, hogy a telefonok elmaradtak, ahogy a magyarázat is, s lassan meglehet a feledés homályába veszett a lány, ahogy az ígéret is, mit akkor tett.
Társa mellé lépve lapogatta meg hátát, s szorított rá vállára.
-Lekötelezel! Frida Sültet készít majd! Zöldség körettel, a lányom süteményt süt, direkt a kedvedért, szóval kapd össze megad, mert meg kell kóstolnod!- olyan lelkesen magyarázott, hogy ezt már Boby sem tudta megállni mosolygás nélkül.
-Csak nem égeti el mint a múltkor! -egyszerre nevették el magukat. A sok nézeteltérés ellenére, remek párost alkottak, s javarészt Robert nem fogyasztott édességet, s igyekezett egészségesen táplálkozni, még is ilyenkor feláldozta magát, hisz a jó modor és az illem... -De azt nem felejtem el, hogy ezt nem vállaltad át helyettem! És ha miattad elviszik a nagyi kedvenc szószát… - megböködte a másik mellkasát, ki továbbra is széles vigyorral képén hallgatta, s lépett el társa mellől.
-Akkor szombaton Benson!
-Ott leszek! Csók a keresztlányomnak, és tudod mit?! Az asszonynak, majd én átadom!
-Na menj a francba!! - lökte meg végül amaz, s hasonló jókedvben váltak el egymástól, míg Robert leballagott a kocsijához, s gondolatban visszament arra a pillanatra, mikor megmentették egymás életét, és örök barátságot fogadtak az angollal, s végül a lánya keresztapja lett.
Kedvelte a másikat.
A napját végül egy éjjel-nappali üzletben zárta, hol szócsatát kellett vívnia egy idősebb terebélyes asszonysággal, miszerint neki az a szósz sokkal jobban kell, s végül sikerült megvesztegetnie úgymond az asszonyságot, s egy drágább hasonlóval lekenyereznie, amit a másik tetetett sértődöttséggel fogadott el, míg Robert elégedetten, s néhány dollárral karcsúbban ballaghatott a nagyszüleihez, a több tele zacskónyi étellel, hogy aztán egy alapos kézmosás után telepedjen le az asztalhoz, s tömje magába a kalóriabombának is elkönyvelhető krumplit, a szósszal, és a sülthússal, mit végül egy szelet pitével koronáztak meg, miről tudta, rengeteget kell majd edzenie, hogy lemenjenek a feles kalóriák, ám sosem bántaná meg az idős asszonyt.
Odahaza aztán beparkolt a garázsba, lekezelt a szomszéd kölykökkel, kik megadták számára a kellő tiszteletet, s annak ellenére sem fogadták firkák a házán, nem dobáltak szemetet az udvarára, s meglehet az egész csak annak volt köszönhető, hogy megfelelő tisztelettel bánt ezekkel a kölykökkel, és szüleikkel, s tudták, ő is onnan került feljebb, ahol ők voltak… elért valamit, s letehette az asztalra.
Elég vegyes környék volt, ám sosem akart máshová költözni, sem pedig feledni honnan jött.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy szàmomra szimpatikus személyt sikerült megismernem a történeted alapján, aki becsületes és akinek a végletekig fontos a családja, na meg azok akiket egyszer a bizalmàba fogad. Rád aztán bàrki szàmíthat akinek egyszer az ígéretedet tetted és ez a kiragadott jelenet leírása közben is meglàtszott, még ha éppen csak egy különleges szószról is van szó vagy a társaddal lebeszéltekről. Tudod jól, hogy ezek mennyit jelentenek a másiknak és ha csak ennyi kell, hogy örömöt szerezz, akkor nem sokat gondolkozol azon mit is kell tenned. Becsülendő, hogy ilyen felfogással rendelkezel, de közben másoktól sem hagyod, hogy hasznot húzzanak belőled. Tudod mi a feladatod, tudod kik azok akikre megéri több időt szánni és ezeket tartod szem előtt, semmint a felesleges ès sehova nem vezető megjegyzéseket olyanoktól akik nem hoznak pluszt az èletedbe.
Tetszett a sztorid és a karaktered is, és örültem hogy a jellemedhez kapcsolódó tulajdonságok végig kísérték a történeted, így jobban megismerhettünk.  
Kívánok neked sok játékot és köszönöm, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!