- Tudja uram ez az üzlet 1852-ben nyitott. És azóta szüntelenül üzemel. Küldetésünknek érezzük, hogy mindenki, aki betér ide megtalálja, amit keres …. – egy ötvenes éveiben járó, alacsony, feltupírozott hajú nő, már azóta beszél mióta bejöttem. Lassacskán már fejből fogom fújni a Tiffany&Co egész történelmét.
Egy üzleti ebéd után vagyok, ami azt takarja, hogy öltönyt és nyakkendőt viselek és bűzlök az arcszesztől és a szivartól. Eltüntettünk tíz milliót, ami ugye illegálisan folyt be, úgy, hogy egy nyersanyag kutató cég tőkekéjént hoztuk fel. Egyre nehezebb az ilyen bizniszeket lezavarni, ugyanis a büntetőjogi törvénykönyv folyamatosan változik, a kárunkra. A drog, alkohol és fegyvercsempészetből folyamatosan jönnek a bevételek, napi szinten több millió, amit ugye le kell papíroznunk rögtön.
Nos, megnéztem volna, ha edzés után állítok be ide, izzadt fejjel, sportcuccban, akkor is így rám szálltak volna?
Vagy két nő folyamatosan azt lesi mit mondok, mit hozzon ide, míg a harmadik csak beszél és beszél. A fejem már kezd megfájdulni tőle.
- Egy női órát szeretnék első körösen – szakítom félbe, ami tudom, hogy tiszteletlenség, de már nem bírom tovább. Édesanyám ötvenedik születésnapja lesz a hétvégén és a kedvenc boltjába tértem be vásárolni. Az üzlet hihetetlenül nagy, több emeletes és több mint száz alkalmazottat foglalkoztatnak. Ha belépsz ide, melléd csapódik egy eladó, aki segít eligazodni és oda vezet téged, ahhoz, amit keresel. A boltban csak olyan tíz-húsz ember lehet, szóval mindenkire jut bőven eladó.
A nő csak bólint, nem veszi sértésnek, ugyanaz a kedves mosoly ül az arcán és egy pulthoz vezet.
- Milyen értékben? – kérdezi és az egyik pultra mutat- itt találhatóak, az 1000-3500 dollár közöttiek – a mellette lévő pultra mutat – itt, a 3500-5000- ig. És egy külön részlegen vannak a még drágábbak. – nincs nekem erre ennyi időm, túl nagy ez a bolt.
- Mutassa a drágábbakat – mondom egyből - és még szeretnék egy karkötő nyaklánc fülbevaló triót is, lehet arany vagy fehérarany, de sietnék. – a nő szeme felcsillant, én leszek a nap vásárlója. Egy fiatalabb kolléganője hozzánk csapódik, és amíg én az órákat nézegetem, ők elmennek a többi ékszert intézni.
Őszintén semmi ízlésem sincs ezen a téren, csak az árat nézem, nyílván minél drágább annál szebb. Sose voltam az a nagy pénzköltős típus, még ha meg is tehetném. Van egy 120 m2 legénylakásom Manhattan-ben, egy Range Rover a seggem alatt és egy sofőröm. Nincs más amire költhetek.
Anyám születésnapjára olyan 500-600 ezer dollár rá szokott menni, mert hát miért ne? Ha őt ezek a dolgok boldoggá teszik. Más embereknek ez több mint 10 éves bevételük, de valahogy abban a körben, amiben én mozgok ez meg sem kottyan. Lassan már azon a szinten vagyunk, hogy nem tudjunk mit kezdjünk a pénzel, ezért csak befektetjük és befektetjük, hogy egyszer azon még nagyobbat kaszálhassunk.