- Megint beidéztek – dobja le a konyhapultra anya a levelet, igen lassan harminc leszek, de a lakcím kártyám szerint még mindig otthon lakom. A kezembe veszem a borítékot és kinyitom, semmi meglepő sincs benne. Súlyos testi sértés a vád.  – Mikorra kell menned? – kérdezi és közben nekilát apám reggeliének elkészítéséhez, mint minden áldott nap.
- Holnap 11 – válaszolok anyának és előveszem a telefonomat, hogy írjak Miának, a húgomnak, kell egy büntetlen előéletű tanú.
- Ez már a hónapban a harmadik, hogy behívnak - aggodalmaskodik, és közben tölt nekem egy pohár narancslevet. Általánosságba véve nem szokott belefolyni az ilyen dolgokba, csak szépen ott áll apa mellett és mosolyog, mintha nem tudna semmiről.
- A bíróság a zsebünkben van, egy nyomozó rám szállt, aki a csapatból kapta az információkat, de tegnap elkaptuk a besúgót. – mondom nyugodtan, mellélépek és adok egy puszit a homlokára. – Nem jövök haza este, ne várjatok.

A nyugati raktár büdös, tenger szagú. Itt leginkább, az alkohol és drog bizniszeket szoktuk intézni. Illegális előállítását és forgalmazását az egész állam területén. Ide szoktuk hozni a foglyokat, de ebben az esetben senkit sem kellett, hisz már háznál volt.
Belépek az egyik helységbe, kevés a fény, levegő se sok, a fal a sok esőzéstől fel van ázva, de a célnak megfelel, a szoba közepén ül egy székhez kötözve Jack, az egyik emberünk. A szájába egy roncs van tömve a szeme letakarva, de még így is látszik, hogy az arca péppé van verve.
- Mióta van megkötözve? – nézek a mellettem álló Billre, egy kigyúrt izomagy, az ő feladata a drogcsempészet felügyelése. Ő apám egyik legrégebbi embere, neki volt a beosztottja az informátor, Jack.
- Több mint 12 órája – válaszolja, én meg csak bólintok egyet. Tökéletes időzítés. Fogok egy széket és vele szembe leteszem és lovaglópózba ráülök. Ez a hely nem az én terepem, nem szokásom bemocskolni a kezem, én inkább a család üzleti ágát képviselem. Naphosszat öltönyben ülök az irodámban és tárgyalok, hisz a befolyt pénzt tisztára kell mosni. De úgy éreztem ezt az ügyet a kezembe kell vennem és lezárnom.
Leveszem az előttem ülő srác szeméről a kendőt és a szájából is kiszedem a rongyot. Rögtön nekikezd beszélni.
-Rob! Rob! Könyörgök haver bízz bennem! Én nem csináltam semmit, ez egy félre értés, é-én m-mindig is hűséges vol-tam – össze vissza dadog közben rázza a fejét, az arcán már alig van olyan bőrfelület ami nem fekete vagy lila színben pompázik. Tudom nagyon jól, hogy hazudik, régóta keressük már a besúgót, minden bizonyítékunk megvan: a telefonbeszélgetések, üzenetváltások és képek a személyes találkáikról.
- Én hallgatlak. – mondom nyugodtan, hisz végül is ráérünk. Mindent meg akarok tudni, hisz ha képes volt a rendőröknek besúgni lehet másnak is adott el információkat. Egy kissé fellélegez, de nem igazán mond érdemben használható információt, csak próbálja menteni magát, mindenféle hazugsággal.
- Akkor most hallgasd meg az én oldalam – szakítom félbe már olyan három perc után. – van egy srác, egy bandában dolgozik, elég jó summát kap melónként, de ez neki nem elég – Miközben beszélek, előveszem a fegyverem és megtöltöm.  – ezért besétál a rendőrségben és tanúvédelmi program, vagy tudja tököm mi keretében egy bizonyos összegért bizonyos időközönként információt ad le plusz pénzért – a fegyvert kibiztosítom és a fejéhez tartom- így volt vagy nem így volt? Ha hazudsz, lelőlek mint egy kutyát jobb ha tudod. – A szemét lesüti, végre befogja és nem rimánkodik tovább, csak annyit mond:
- Így volt. – arra számít, hogy lelövöm, de nem teszem meg.
- Kinek adtál még el információkat, neveket kérek most! – még nem ordítok, csak felemeltem kicsit a hangom. Nem válaszol, nekem meg elfogy a türelmem, belelövök a térdkapacsába egyet. Hangos üvöltés járja be az egész helyet.
- Azt mondtam neveket akarok – ismétlem meg magam, míg az előttem lévő srác a lövés következtében a székkel hátra esik. – a ball térdedből már protézis lesz, nem kell, hogy a jobbal is ez történjen, csak válaszolj, kinek adtál még el információkat? – Felállok és eloldozom a fiút, nem hinném, hogy már betöltötte volna a 21-et, nagyon fiatalnak tűnik. A földön fekszik és egyik kezét a sebhez szorítja és halkan szenved, nem is ordít. Ami a szememben egy becsülendő pont. De nem is felel, ezért meglendítem a lábam és arcon rúgom erősen, amire viszont már reagál, felordít.
- Nos, egy kicsit az én nézőpontomat is látnod kéne Jack! Én voltam az aki felvettelek, munkát adtam és jó fizetést – újra lendítem a lábam és a következő rúgás már gyomron találja. - és te, így hálálod meg nekem?- a fegyveremet vissza csúsztatom a farzsebembe.  Elég ide a kezem is. – az utcáról idáig eljutni nagydolog.
- Nem így akartam – szólal meg és ezzel egy nagy adag vért is kiköp, az egyszerűsége valahogy mosolygásra késztet, felrángatom a földről és visszalököm a székbe, de én már nem ülök le.
- Ezt mond meg apámnak is, amikor levágja a faszomat – vágok vissza, hisz minden felelősség engem terhel.
- Mindent rendbe hozok, ígérem! – akaratlanul felnevetek és beverek neki egyet, amitől ismét lefordul a székről.
- Te komolyan ilyen hülye vagy? Fogalmad sincs, hogy mekkora szarban vagy. – alatta már egy nagy vértócsa van.  
- Csak azért csináltam, mert féltem a zsaruktól.
- Jobban féltél tőlük, mint tőlünk? – A fegyveremet újra előveszem, kezdem unni már ezt az egészet, tegyünk végre pontot az ügy végére.
- Tudok információkat – kezd neki egyből a védekezésnek.
- Miféle információkat? –guggolok le mellé.
- Den Barthon tárgyalni akar, egyességet kötni – a Barthon család egy másik maffia család a környéken, de Den nem a rangidős, csak egy maffiavezér elkényeztette kis fia, aki nem ért az üzlethez és azt hiszi övé a világ.
- Mikor és hol? – kérdezem.
- A Brooklyn hídnál, ma este 11 – nyögi ki, én meg felállok mellőle a földről és az ajtó felé indulok, megtudtam minden információt, amit kellett. Ahogy kilépek az ajtón Bill jön oda hozzám, várja a parancsot, az igazság az, hogy túl gyenge vagyok, nem tudom én megölni a kölyköt. Én szedtem fel az utcáról, a szegénységből és biztosítottam, neki helyet a bandában, amikor még csak 15 éves volt, viszont most mindent elbaszott.
- Tiétek! Még 24 óráig legyen életben, hátha kéne még bármi információ, aztán megölhetitek. – ez a protokoll, ez volt a legenyhébb kínzás, amit kaphatott a tettéért, de a halál fix, nem hagyhatom ezek után életben.