Felvont szemöldökkel néztem rá, amikor megint azzal jött, hogy a whisky-s ivászatunk lesz a bocsánatkérése, amiért „megbántott.” Ezt így erős lenne továbbra is kijelenteni, és egyébként nem is feltétlenül mondanám, hogy ez volt a konkrét probléma az egész történetben. Nem az a barom, amelyik simán intézkedett Sinclair-nek, miközben „jajj, nekem vannak saját embereim” és hasonlók, nem az, hogy az a seggfej felügyelő rejtély rt-t akar játszani Emma-val, hanem… -Imádom, amikor parancsolgatnak nekem, attól mindig annyira meg akarok nyílni... -forgattam meg a szemeimet, átvéve tőle a hozzám tartozó üveget, majd alaposan meg is húztam annak a tartalmát. Imádom a whisky-t, szóval ezzel gyakorlatilag meg lehet venni kilóra. Alapvetően nincs bajom a kocsmákkal, sőt. Nagyon bírom a tipikus hangulatot, különösen az ír, vagy egyéb pub-ok vonzanak a fa burkolatukkal és nyers stílusukkal, de egyébként nem volt kifogásom az ellen, hogy Larson lakásán iszogassunk. Egyrészt ő is és én is Staten Island-en laktunk, tehát nem volt messze, másrészt az egyszerűsége tükrözte a saját lakásomat. -Nem azzal volt a probléma, hogy Dave-et ugráltattad. Azért is mutattam be, és említettem meg többször is, hogy ő a hivatásos mindenes emberem, hogy te is bármikor hasznát vehesd, ha szükséges. Viszont az is tény, hogy annak ellenére, hogy a beosztásom miatt feletted állok, én egyenrangúnak kezellek, ezért csak veled vagyok hajlandó dolgozni, ha muszáj magam mellé választani valakit. Bármikor kereshetsz, maximum nem veszem fel. –ismer, és tudja, ha nem érek rá, akkor rábaszom a telefont, hogy zaklassa Dave-et. A legutóbbiból kiindulva kénytelen vagyok sokkal pontosabban megfogalmazni a dolgokat, hogy véletlenül se érthesse félre, vagy játszhassuk el azt, hogy csak kényszerből engedünk a saját meglátásainkból. Fizikai fájdalmaim lesznek az est végére. -Inkább az a legnagyobb probléma, hogy nem avatsz be a dolgaidba, egy kis részükbe sem. És tudom, hogy most nagy összefoglalóban megtetted. Értem. De lassan hatféle dolgot csinálsz, hatféle emberrel, és az utolsó, akivel közös ügyeket viszel, az én vagyok. Ahogy te is mondtad, a felettesed vagyok, ráadásul elvileg jóban vagyunk. Ennek ellenére az utóbbi időben tényleg kevés közös munkánk volt. Ráadásul már ott tartunk, hogy szerintem az a barom Sinclair azt gondolja, hogy a beosztottja vagy, akit csak úgy ugráltathat. Ez a légsűrítéses fegyver is… értem, hogy rejtélyes lyuk volt a csávó fején, de nem hiszem, hogy ehhez konkrétan te kellettél volna. –látszott a faszin, hogy legszívesebben felrobbanna, amiért nem adta le neki Emmalynn azt, hogy miért nem ment be aznap.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Hálás mosollyal hallgattam őt, mikor azt mondta, hogy hivatalosan hiába van másként, ő egyenrangúnak kezel engem. - Sajnálom, hogy úgy érezted, hogy kizárlak a dolgaimból, hogy hanyagollak, és olyan volt, mint ha kerülnélek. Egyáltalán nem szándékos volt, meg sem fordult bennem ilyesmi. Nem változott meg semmi. Csak hirtelen felpörögtek az események minden fronton, beszippantott egy halom váratlan munka, és egyszerűen elvesztem. A saját életemből is. - ezzel nem azt mondom, hogy nem tudom kezelni a helyzetet és besokalltam, hanem hogy felkerült a szemellenző, és minden más megszűnt létezni körülöttem. Próbáltam csak a futó ügyekre koncentrálni a legjobb tudásom szerint. Így hanyagoltam még a nővéremet is. Vivienne-nel is csak a munka kapcsán futottunk össze egy alkalmat leszámítva. - De innentől mindenbe beavatlak, és nem az utolsó utáni pillanatban! - hanem amint aktuális lesz. Talán nekem is jobb, ha beszélek ezekről, és meghallgatok egy másik nézőpontot is. Vagy épp megerősítést kapok tőle, hogy jók a meglátásaim. Ha munkáról van szó, egyedül Mark véleményére adok. Más ne szóljon bele, de ő egy különleges kategória, aki megteheti. - Megígértem, és tartom is magam hozzá. Ahogy ahhoz is, hogy több közös ügyet szeretnék veled. Újakat is, és a régiekbe is szívesen beveszlek. - már ha ő is szeretné. Nem csak az elvont, okkult szálakra gondolok, hanem az összesre. - Ha véget ér a Crowley-szektás beépülésem, egy időre egyébként is szeretnék vissszavenni a tempóból. Illetve mindenképp szabadságot is ki fogok venni. Hosszú, szövevényes, fárasztó folyamat volt ez így, amiből regenerálódnom kell. Ki kell ürítenem a fejemet a sok misztikus szarságtól. - én nem vagyok életképtelen munkamániás. Kell nekem egy all-inclusive wellness hétvége, amikor kikapcsolom a mobilomat. És tényleg szükséges az, hogy teljesen levetkőzzem Lynn Hanson szerepét, amiben elég sokáig éltem. - Jól állok egyébként. Néhány hét múlva találkozhatok a vezetőkkel egyeztetni a rituálé részleteit, aztán pár nap múlva pedig sor is kerül rá. Ha meglesz az alapító, végezhetek vele és a többivel is. - aztán egy újabb lezárt aktát dobhatok fel a polcra. - Gyakorlatilag is jóban vagyunk. - vágtam rá. Szeretném, ha ez így is maradna. - Szívesen dolgozom együtt Sinclair-rel a kis X-aktáinkon, nagyon érdekesek, mi pedig elég bizarr párost alkotunk. De ettől még ez egy külön dolog. Sosem lesz a közvetlen felettesem, és sosem leszek az ő csapatának a tagja. Hozzád tartozom, és nekem ez jó így. Nem fogadom el, ha át akarnának helyezni máshová. Ahogy te velem, úgy én is veled szeretek a legjobban dolgozni. Igazából csak veled igazán. - pillantottam rá őszinte mosollyal. - Úgyhogy nem kell aggódnod. Senki sem tud elcsábítani tőled, még lyukas fejű csávókkal sem. Túl magasra tetted a lécet. - vigyorogtam rá, majd meghúztam a whiskyt. - Tudom, hogy elég szakmaiatlan, de... mi lenne, ha néha nem csak munkából lógnánk együtt? - jóban vagyunk (!) és egymás társaságát szeretjük a legjobban, mégsem ismerjük a másikat eléggé. Ami nagy hiba. Mindig is érdekelt Mark furcsa, kettős, megfejthetetlen lelkivilága, a gondolkodása, hogy ki ő, honnan jött, mik a céljai. - Megtaníthatnál profin vadászni! Vagy csak úgy elveszhetnénk a térképről? Imádok letérni a kijelölt útvonalról, és felfedezni valami számomra újat. - dobtam be a dolgot.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Jó. Az neked is előny, ha nem egyedül, magadban, vagy a sokszor alkalmatlan kollégákkal beszélsz ezekről. Feleslegesen úgy sem pofázok bele. -meghallgatom, mert szívesen megteszem, de ennyi. Csak tudjak arról, hogy nagyjából mikbe keveri magát, hogy aztán felkészüljek arra, ha beütne a gebasz. A legtöbbször beüt. -Hát azt meg tudom érteni. Az ilyen beépülős melók kurva sokat ki tudnak venni az emberből, és ha jól akarod csinálni, akkor több fronton is a szerepedben élsz. Nem mindegy, hogy utána mit kezdesz magaddal. -a pihenés meg mindig jó és megérdemelt. Amúgy sem szokott sem beteg lenni, sem kifejezetten szabira menni. Legalábbis csak úgy nem. -Ha megvan az időpont, azért majd dobj egy SMS-t nekem is róla. Ezeknél a szektás buggyantaknál sosem lehet tudni, mikor gurul el mégis a gyógyszer, vagy ilyesmi. De akkor hamarosan legalább pontot tehetsz ennek az agyament faszságnak a végére. -bólogattam nyugtázva a hallottakat. Egyébként is elég régóta húzódik már. Egy halvány, elégedett félmosoly jelent meg az arcomon, ahogy rávágta, hogy nem csak elméletben vagyunk jóban. Én is így gondoltam, de az elmúlt időszakok után van, amit jó, ha hangosan kimondva is megerősít a másik. Tényleg baromi sok munkája felhalmozódott, és én tényleg azt éreztem azon a felfuvalkodott kis pöcsön, hogy úgy gondolja attól, hogy együtt van X-akták inspirálta bizniszük, Emmalynn alá tartozik, pedig ez nagyon nincs így. -Szóval azt mondod, hogy nem kell éjszakánként telesírnom a kispárnámat azon görcsölve, hogy esetleg másnap bejelented, dobbantasz mellőlem? -néztem rá felvont szemöldökkel, viszonozva a vigyorát egy pillanatra. -És... kösz. -ezt azért még így kéretlen-kelletlen hozzátettem, mivel tényleg sokat jelent a magam módján, hogy így gondolja. Érdeklődve néztem rá, amikor felhozta azt, hogy lóghatnánk együtt néha a munkán kívül is. -Szakmaiatlan? Most talán dolgozunk itt a kanapédon vedelve? -ez egy elég új helyzet. Nem csak az, hogy nem jártam még nála, de a munkánkból adódó közös kajálásokon kívül még nem lógtunk együtt. Ismertük egymás szakmai oldalát, a motivációkat, a felszínt. De azt, hogy pontosan milyenek vagyunk egyébként, nem. Elgondolkozva vizsgálgattam a vonásait, majd megvontam a vállamat. -Nekem mindkettő oké. Majd a szabadságos heteden elmehetünk túrázni, és egybeköthetjük a vadászattal is. Elviszlek az egyik kedvenc helyemre. Viszont ha a kettőt egybekötjük, csak akkor lesz padra vagy fa tövébe leülős pihenéses sörözés, ha már nem akarunk vadászni. Ez az első és legfontosabb szabályom. -pillantottam rá teljesen komolyan, majd meghúztam a whisky-t. -Tudod... az apám imádott vadászni, de a leszerelése után inni még jobban, szóval a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a kettő együtt mennyire nem jó kombó. Így nálam az a kikötés, hogy olyankor az alkohol tiltólistás. Kivéve persze, ha egyedül vagy, akkor azt csinálsz, amit akarsz. -vontam meg a vállamat hanyagul
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Te feleslegesen is beleszólhatsz, mert úgysem lesz felesleges. A te véleményedre és meglátásaidra nagyon is adok. Az általában mindig alkalmatlan kollégákkal pedig sosem szoktam az ügyeimről diskurálni. Totál értelmetlen lenne. - mivel hogy valóban alkalmatlanok. Inkább megoldom egyedül, mint hogy hátráltassanak. Amúgy is folyton alábecsülnek, beszólogatnak, idióta, szexista megjegyzéseket tesznek. Sajnos azt a két idiótát sem tudtam különösebben sajnálni, akik Dashiell áldozatai lettek. Ha lehetne, szívesen írnék neki egy listát, hogy még kiket lőjön pofán a nevemben, mivel én sajnos nem tehetem meg. Neki sem kellene, csak őt nem érdeklik az olyan apróságok, mint a törvény és a szabályok. Irigylem. - Ez sajnos igaz. - hogy ha jól csinálod a fedett munkát, akaratlanul is részben a szerepedben ragadhatsz. - Igyekeztem nem túlzottan átszellemülni a szektás létbe, önmagam maradni, de azért észrevettem, hogy még így is távolságtartóbb lettem. Főként szegény Sierrával. - másoknál ez annyira nem tud érvényesülni, mert ha dolgozom, egyébként is hűvösebb vagyok, és megtartom a két lépést mindenkivel. - Vele mindig el tudtam hülyéskedni, jókat nevetni a vicces sztorijainkon, de mostanában ennek nyoma sem volt. Ami nyilván az én hibám, és nem az övé. Úgyhogy már én is azt gondolom, hogy jó lesz, ha minden visszaáll a régi kerékvágásba egy kicsit legalább. - aztán úgyis kezdődik elölről, de ezt nem lehet futószalagos tempóban nyomatni. A jellemünk, az érzelmeink nem így működnek. A színészeknek is sokszor beletörik a bicskájuk, szakemberhez kell fordulniuk egy-egy komolyabb szerep után, nem még nekünk, akiknél ez élet-halál kérdés. A legcsekélyebb hibázás sem fér bele. - Szólni fogok! Emlékeztetned sem kellett volna rá. Már tudom, mi az eljárás, hadnagy. - szalutáltam. - De ugye tudod, hogy nem ez lesz az utolsó agyament faszság az életemben? - kortyoltam bele a whisky-be. - A CIA-s kapcsolatom még megkereshet más melókkal. Akár külföldiekkel is. - szegeztem rá a kékjeimet. - Ilyen ügy is érdekel? - ha igen, szívesen bevonom. Örülnék, ha nem egyedül kellene csinálnom. Az nagyon idegen terep lenne, minden szempontból. A szekták és New York mondhatni hazai pálya volt. De azt gondolom, nem állunk meg Creasy-vel ennyinél. - Mmm-mm. Miattam soha nem kell telesírnod egy kispárnádat sem. Nem terveztem lelépni. - vontam vállat. - Fuuhh. Úgy tudtam, hogy ezzel fogsz jönni, és hogy hozzá kellett volna tennem, hogy ezt a mostanit leszámítva. - forgattam a szemeimet. Bármiben fogadni mertem volna. Örültem, hogy belement a dologba, sőt, mindjárt összevonta a két programot, és még a kedvenc helyét is felajánlotta hozzá. Nem volt kifogásom. - Pff. Fogalmad sincs, kivel állsz szemben. A pihenés a puhányoknak való, az alvás meg a gyengéknek. Csak majd bírd tartani velem a lépést. - aztán szóba hozta az apját, és hogy miatta nem szereti a vadászatot az ivászattal keverni. Van tapasztalata, amit inkább nem is akartam firtatni. Magamtól is el tudtam képzelni. Úgy éreztem, hogy akár szándékosan, akár csak tudat alatt, de nem véletlenül dobta be az apját a közösbe, miközben korábban soha nem mesélt a családjáról. Talán most jött el az ideje. Rendeznem kellett a gondolataimat, hogy ne riasszam vissza a témától azzal, hogy túlságosan letámadom vele. Mark nem könnyű eset, de nem én leszek az, aki elszúrja vele. - A te apád hol szolgált? - végül emellett döntöttem. Nem tolakodó, nem túl személyes, és én már beavattam, hogy az enyém SEAL-es volt. Nevezhetjük információcserének is. - A PTSD amúgy szívás. Anya is mindig tartott tőle, hogy valami ilyesmi történik. Azt mondjuk szerintem sosem gondolta volna, hogy vele fog. - az élet iróniája. - Az apánk egy afganisztáni bevetésen vesztette életét az egész csapatával együtt, amikor tizennégy voltam. Állítólag nem maradt túlélő. Az akció részleteit és a csoportjuk halálának körülményeit örökre titkosították, így sosem tudtuk meg, mi is történt valójában. Talán egy napon a munkám, a CIA-s forrás segíthet megtudni az igazságot. Remélem. Tudom, hogy hülyeség és nem változtat semmin sem, de szükségem van erre. - osztottam meg vele, közben a kezem ügyében tartott üvegben hullámzó alkoholt figyeltem.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-A legközvetlenebb kapcsolatok sínylik meg ezeket a leginkább. Mivel neked ez a nővéred, így nála jön ki ez az egész. De azt már úgy is megbeszéltük, hogy a családi kapcsolatokra nézve nem a legbarátibb a munkánk. -és ebbe beletartoznak a testvérek, a szülők, vagy bárki, aki a közvetlen családunk része. -Ha vége ennek a baromságnak, pótoljátok be az elmaradt szülinapi programot is. -vontam meg a vállamat. Sosem lehet tudni, mikor lesz megint valami sürgős ügye, amiért le kell ráznia, viszont az, ha szabit vesz ki, jó hatással lehet a kettejük kapcsolatára. Sierra is lazíthat, meg Emma is. -Persze, hogy tudom. -körülbelül csak ilyen agyament faszságokon dolgozik valamilyen értelemben. -Igen. -bólintottam rá a dologra egyszerűen. Ragozhatnánk, de úgy is tudja, hogy ez az "igen" mit jelent ebben a CIA-s kontextusban. Szívesen segítek neki, ha kell és tudok. Csak bólintottam arra, hogy nem tervez lelépni, majd egy aljas mosoly jelent meg az arcomon, megvonva a vállamat, amikor azt ecsetelte, hogy ki kellett volna kötnie, hogy a közös lógás gondolatába ez a mai nem számít bele, hanem majd csak a jövőbeliek. -De nagyképű valaki, akinek hányas is... harmincas lába van? -néztem vágig rajta somolyogva. Fogalmam sem volt róla egyébként, hogy mi a francért hoztam szóba az öregemet, és fejben már hatszor agyonlőttem magam miatta. Nem szerettem és soha nem is beszéltem róla senkinek, mert egyébként tényleg szót sem érdemelt. -Az öreg a US Rangers tagja volt. -válaszoltam meg a kérdését, majd csak bólogattam arra, hogy a PTSD szívás. -Az apám ott volt '93-ban, amikor Mogadishuba vezényelték az egységüket. Egy sima, számukra rutinfeladatnak kellett volna lennie, de a civilek nekik támadtak és 18 bajtársa meghalt. Ugyan megöltek több ezer szomáliai fegyverest, de már sosem volt többet ugyanaz. Nem tudott aludni, enni, figyelni. Olyan volt, mint aki kifordult önmagából. Segítséget nyilván nem kért, mert egy igazi barom volt. Helyette piálni kezdett, később ebbe is döglött bele. Elvitte a mája. -valahol sajnáltam őt, mert egyébként a történtek előtt tök jó apa volt. Sok közös élményünk volt, de azzal, amilyen lett Szomália után, gyakorlatilag szétbarmolta az egész családunkat. -Nem hülyeség. Neked fontos, szóval megéri küzdeni az infóért. Főleg, hogy a legtöbb esetben, főleg a katonai akcióknál azokat titkosítják, amiknél az USA volt a ludas, vagy valami hatalmas gebasz ütött be és ez okozta a többiek halálát. Mindenkinek van olyan, amit mindenképp meg akar tudni, akkor is, ha az semmin sem változtat. -szóval megértem, ha szeretne pontot tenni a tudatlanság végére. -Korábban kérdezted tőlem, hogy miért számoltuk fel Dave-vel a fejvadász dolgainkat... valami hasonló csonton rágódás miatt. -ittam bele a whisky-be ismét.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Hallottam az esetről. Már amit persze a nyilvánosság és az utókor tudhat erről. Imádják eltusolni a dolgokat, legyen ez egy valódi, rejtett cél, vagy egy súlyos hiba. - a mogadishui csatáról mindenki hallott vagy olvasott. A nemzetközi sajtót is bejárták az események, még filmet is inspiráltak a történtek. Hihetetlen, hogy mindehhez Reilly-nek és a családjának is köze van. Így máris túlságosan személyes, elérhető távolságba került az, ami korábban csak történet, történelem volt. - Sajnálom. - néztem rá őszinte együttérzéssel, egy pillanatra támogatón megszorítva a kezét. Mindent. Úgy az egészet. Nem lehetett egyszerű élete egy ilyen apával. Anyánkból kiindulva nem lehetett könnyű, pedig ő még csak nem is volt alkoholista mellé. Csak egy gyenge nő. Nem árthat úgy, mint egy dühös, rémült, kiábrándult ex-katona. Akinek fegyvere van. - Én is azt gondolom, amit te. Az apám csapatának a halálának a körülményeit nem véletlenül titkosították. Mindig az volt az álláspontom, hogy nem kizárt, hogy végig öngyilkos akcióba küldték őket a tudtukon kívül, majd csaliként feláldozták őket, mert így kívánta az érdekük. Simán lehet, hogy lebombázták őket az ellenséggel együtt. Csak hát ugye elég rossz reklám lenne a toborzáshoz, ha azzal hirdetnék magukat, hogy a hazád ölet meg, amiért elvileg harcolsz. - húztam fintorra a számat. Már megszoktuk, hogy a dolgok nem úgy működnek, ahogy kellene. Minden korrupt, minden a kicsinyes, önző, egyéni érdekekről szól, nem a világ, az emberiség jobbá tételéről. Sierra szerint hagynom kellene, de úgyis tudja, hogy képtelen lennék rá. - Szóval több dologban hasonlítunk, mint gondoltam. Te is az igazságszolgáltatáson keresztül szerezhető kapcsolatoktól reméled a válaszokat? - költői kérdés volt. A rendőrség neki is csak egy eszköz. - Tudom, hogy telnek az évek, de én nem szeretnék csak rágódni azon a csonton. Nekem kellenek a válaszok. A CIA pedig most elég jó lehetőségnek tűnik. Gondolod, hogy neked is segíthetnének? - dobtam oda neki a cigit, hogy vehessen belőle, ha akar, majd az erkély felé indultam. - Ha úgyis együtt fogunk dolgozni a következő ügyön, talán bemutathatnálak a forrásomnak, ha szeretnéd. És ha neki sincs kifogása persze. - ebben sajnos nem én döntök, hanem Creasy. De nem olyannak tűnt, mint aki rosszat akarna nekem, sőt... és ha Mark segítheti a közös munkát, akkor bele kell mennie a dologba. Mindenki érdeke.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-A legnagyobb hiba az volt, hogy nem hallgattak a katonákra. Legalábbis az öregem ugyanazt mondta, mint a leszedett Black Hawk-ok egyetlen túlélője. Tényleg nem akartak visszavonulni onnan, mivel feladatuk volt. Ha kaptak volna megfelelő felszerelést és támogatást, akkor talán ez az egész nem történik meg, vagy nem így. De mindig a politikusok érdekei érvényesülnek, pedig elfelejtik a legfőbbet: mindig a harctéren lévő parancsnoknak van igaza, az adminisztráció pedig mindig téved, amíg nem bizonyítják, hogy nem így van. –vontam meg a vállamat egy fintorral az arcomon. Már sosem tudjuk meg, hogy mi történt volna, ha a politikusok és az otthon pozíciójukat féltők hallgatnak azokra, akik tényleg ott voltak a helyszínen. -Felesleges… -néztem rá, aztán az általa megszorított kezemre. Azért kapott valamiféle hálás pillantást, mert értékeltem az együttérzését, csak szükségtelennek találtam. Nem változik tőle semmi, és egyébként is úgy voltam vele, hogy nekem ezt osztotta a gép, ez van, megszoksz vagy megszöksz. -Ha a katonák tényleg őszintén elmondhatnák, amit gondolnak egy-egy bevetésükről, akkor senki sem akarna utánuk oda menni és szolgálni azt a hazát, ami simán odadob téged a dühös tömegnek, a lázadóknak, a terroristáknak, vagy a másik legnagyobb hatalomnak, ami ellen fellép. Szóval szerintem ez egy teljesen jó gondolatmenet. –az már más kérdés, hogy esetleg a nővére hogyan áll ehhez. Van, aki inkább homokba dugja a fejét, és el akar felejteni mindent, továbblépni és viszonylagosan egészséges felnőtté válni. És vannak az olyanok, mint mi. Akik válaszokat akarnak és akkor is keresik őket, ha lehet, hogy bele fognak pusztulni. Az egyértelműen költőinek szánt kérdésére aztán ismét rá emeltem a tekintetemet, majd elkaptam a dobozt és kivettem belőle egy szálat. Búcsúzóul még meghúztam az üveget, amit leraktam az asztalra, hogy elindulhassak utána. -Nem tudom. De egy próbát megérhet. Ki ne akarna találkozni egy ilyen jó arc emberrel, mint én? –vontam meg a vállamat arra válaszul, hogy a CIA-s embere nekem is segíthet-e, egy vigyorral kísérve. Bevettem a számba a cigit, majd egy pillanatra lehunyt szemmel élveztem a keserű, erős füstöt, ahogy a tüdőmben kavargott. -A helyzet az, hogy nem az apám ügyei miatt kellenének, hanem az anyám, és főleg Beatrice miatt. Miután az az olaszos nő lelépett a családon belüli erőszak miatt valami random faszival, vitte magával a húgomat is. Viszont ’96-ban tűz ütött ki náluk, és mindenki meghalt. Azt mondták, hogy baleset volt, ezt közölték velem és a ramaty állapotban lévő öreggel is, aztán leléptek. De én nem gondolom, hogy egy sima szerencsétlenség történt. –támaszkodtam meg az erkélye korlátján, a várost figyelve.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Sajnos mindig olyanok hozzák a döntéseket, akiknek lövése sincs semmiről, sosem voltak még terepen, sosem fogtak még fegyvert, soha nem álltak szemben az ellenséggel élet-halál téthelyzetben. Csak ülnek a kényelmes, biztonságos irodáikban, és onnan osztják az észt, ha kell, ha nem. - ez sajnos sok más ágazatra, munkakörre is igaz, nem csak a rendvédelmi szervekre. - Sokkal szabadabb kezet kellene engedni azoknak, akik értenek ehhez, akik a szakaszukért felelnek. - logikus lenne. Csak nem mindenki alkalmas üresfejű bábnak, az meg nekik gondolom aligha tetszene. - Mert aztán ha valami ilyesmi történik, a nagy fejesek nyilván nem saját magukat hurcolják meg, hanem azonnal bűnbakot keresnek, és választanak valakit az egységből, akire ráhúzzák a balhét. Undorító, amit művelnek. Jobban jársz, ha inkább meghalsz és hősi halottnak nyilvánítanak, mint ha életben maradsz, és nem kapsz szart se. Sőt... - talán az apám is hasonló sorsra jutott volna, mint az övé. Máshogy hullott volna szét a családunk. - Egyértelműen hibás a rendszer. Szakértői irányítás és döntéshozás kellene. A rangokat is úgy érdemeljék ki tettekkel, ne valakinek a csókosai legyenek, aztán minden az ölükbe hullik. - az ilyenek nem alkalmasak a vezetésre. Megroppannak a felelősség súlya alatt, amit nem vállalnak aztán. Legkönnyebb olyanra kenni, akinek nem áll módjában megvédeni magát ellene a felsőbb hatalmaktól. Markkal nagyon egy hullámhosszon voltunk a toborzós témával kapcsolatban (is). - És pont azok miatt, amiket te is mondtál, nem fogják hagyni, hogy csak úgy választ kapjak az apám halála körüli kérdésekre. Már amiatt is rám szállhatnak, hogy egyáltalán elkezdek látványosabban szaglászni. Nem még ha azt hiszik, nyilvánosságra is hoznám őket, holott egyébként nincs ilyen tervem. Persze ettől még nem fogom feladni. - nem lehet csak úgy félreállítani, magamtól pedig nem fogok. A visszakérdezésén jót mosolyogtam. Tiltakozhatnék, de... - Jó arc vagy, Reilly. Csak körülbelül ezt ketten tudjuk. - mármint Dave és én. Mark kétlem, hogy annak tartaná magát. Talán még időnként szándékosan is rájátszik arra, hogy ne kedveljék. Ha mások is olyannak látnák és ismernék, mint én... - Szerintem egyébként... nem azt mondom, hogy bírnátok egymást, de nem zavarnátok a másik köreit. A forrásom is régi vágású pasas, aki tudja, melyik végén kell megfogni a fegyvert, akinek többet érnek az elvei, az igazság, a kapcsolatai, mint a szervezet, amihez tartozik. Azt hiszem, ő is csak eszközként gondol rá. És nem mellesleg nem egy kinyalt nyikhaj, aki drága öltönyben, csini cipőben és csőnaciban parádézik. - nem ismerem túl jól még, de az emberekkel általában nem szoktam mellé lőni. Stílusában emlékeztet apánkra, így elképzelhetőnek tartom, hogy annak idején tényleg jóban lehettek egymással. Épp csak a szemem sarkából vetettem rá egy pillantást, amikor szóba hozta az anyját és a húgát, akik már szintén meghaltak. Inkább beleszívtam a cigibe. - A lakástüzet az öngyilkos szekták is imádják eltusolásra használni, így nagyon benne van, hogy valakiknek az útjában voltak, tudtak valamit, vagy valamiféle bosszú részei lehettek. - elgondolkodtató a dolog. Megér egy utánajárást, a helyében én is tudni akarnám, mi az igazság. - Van elképzelésed, mi történhetett velük? - mindenkinek vannak elméletei, én is megosztottam vele az enyémet. Nála is lehet köze az apjához a US Rangers múlt miatt. Vagy az anyja akkori új pasijához, de az sem kizárt az olasz származás miatt, hogy ez valami maffia dolog, amiről korábban fogalma sem volt.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Ez pontosan így van. A közvélemény azt mondta, hogy mennyire igaza volt mindenkinek abban, amint bejárták a sajtót a felvételek a meggyalázott katonák testeiről, hogy ki kellett vonni a csapatokat Szomáliából. Épp csak az embereket nem kérdezte meg senki, hogy ők is ezt akarják-e. Azokat a traumákat sosem tudják kiheverni, vagy ha igen, akkor ahhoz saját maguktól kell segítséget kérniük. Nem azt állítom, hogy a bosszú jó eszköz, de ha egy katonát hirtelen kivesznek a megszokott közegéből, akkor a semmittevésben gyakran sokkal jobban kijönnek a lelki bajok. Annak a vén, ír hülyének is jobb lett volna, ha meghalt volna ott és akkor. –nem pedig a túlélők bűntudatával kellett volna élnie, lerombolva az előtte építgetett életét. Csoda, hogy nem lett belőle csöves vagy valami, amíg nem voltam otthon. -Pedig mennyi ilyen van, aki csak úgy megkapja a magasabb beosztást, mert a valakinek a valakije. Barmok. –ráztam meg a fejemet egy indulatos fújással kísérve. Gyűlöltem, amikor olyanok parancsolgattak nekem, akik nem vívták ki a tiszteletet, egyszerűen csak követelték. Engem nem érdekel a rang, vagy épp a kor. Ha bizonyítasz, oké, ha nem, akkor viseld el, hogy nem veszlek komolyan. Sinclair-rel is ez az egyik legnagyobb problémám. -Az ilyen körökben az emberek nagyon bizonytalanok, és sokszor félnek, hogy mi lesz a hírverés. Ezért érdekes egyébként, hogy a SEAL csapataiban lévők, vagy az ex-tagok mennyire nyíltan beszélnek sokszor arról, amit tapasztaltak. Nyilván a felét sem tudjuk ennek az egésznek, de sokkal több feljegyzés van róla, mint a „kistestvéréről”, a Delta Force-ról. Ott aztán tényleg nem mondhatsz senkinek semmit, vagy kipicsáznak, de olyan istenesen. Esetleg úgy bezárnak, hogy örülj, ha még látod a napot. Egy ideig a közvetlen családtagoknak sem szabadott elmondani, hogy melyik egység tagja vagy, csak annyit tudhattak, hogy katona a foglalkozásod. Aztán a produktivitás miatt a felsőbb körökben lévők megengedték, hogy a feleség, a gyerekek, esetleg a szülők tudjanak arról, hogy mit csinálsz. –azt mondjuk továbbra sem szabadott elmondani senkinek, hogy pontosan hova vezényelnek, nehogy veszélyeztetve legyen az akció. -És milyen jól is van így. –hogy csak ketten tartanak jó arcnak. Ez így is kettővel több ember, mint kellene. Még én sem gondolom magam annak. Ahogy a CIA-s kapcsolatáról beszélt, csak aprókat bólogattam, a cigarettámat figyelve, majd megszívva. -Valamiért az apátok barátja volt, szóval annyira szar ember már nem lehet. Az meg, hogy nem öltönyben, fényesre nyalt cipőben, karóval a seggében mászkál, már plusz pont. Túl sok volt ezekből a seggfejekből mostanság. –ott volt Sinclair is és az a baromarcú kis faszfej is, akinek szívesen átrendeztem volna a képét. -Mhm-hm. Nekem is ezek jutottak eszembe. –bólintottam a megállapításaira, majd a kérdésére is. -Sokféle dolog eszembe jutott, de szerintem hasonlóra gondolhatsz te is. Az anyám olasz volt, szóval lehetett valamiféle bűnbandához köthető, akár maffia leszámolás is. Simán lehet, hogy nem ő, hanem a faszija volt a hibás ebben, ha külsős gyilkosság volt. De lehet, hogy vonzotta az erőszakos balfaszokat, akik rágyújtják a házat. De az is megfordult a fejemben egyébként, hogy a beszámíthatatlan, piás apám volt vagy maga a tettes, vagy a felbujtó. Mivel akkoriban már egyikükkel sem voltam jóban igazán, így nem sok mindent mondtak nekem a történtek előtt. Az anyám nem is kifejezetten érdekel, de a húgom csak egy tizenhárom éves kisgyerek volt akkor. Nem szabadott volna meghalnia. –pillantottam rá, aztán magam elé. -Nem változtat semmin, ha megtudom az esetleges igazat, mert ugyanúgy halott marad, de… bosszant, hogy nem tudok biztosat. A rendőrségnél megígérték nekem, hogy kiderítik, mi történt, ha hozzájuk szegődök, mint nyomozó. Ennek jóformán… tizenhét éve, és még mindig ugyanott tartok.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Érdeklődve húztam össze a szemeimet, amikor a SEAL és a US Rangers után terítékre került a Delta Force is. Az USA hadseregének CIA-ja. Nem túl precíz megfogalmazás a részemről, de a lényeget lefedi. Ők egy gyors reagálású hadtest. Főként precíziós és terror-elhárítási feladatokra is használják őket. Sokszor dolgoznak olyan területeken is, ahol hivatalosan nincsenek is jelen amerikai katonák. Ügyesen álcázzák magukat. - Most továbbképzést tart, hadnagy? Vagy saját tapasztalat? - gondolom az utóbbi, mivel Mark nem szokott ok nélkül ismeretterjesztő kiselőadást tartani semmiről. Sem nekem, sem másnak. - Szóval korábban a Delta Force-nál szolgáltál. - inkább kijelentés volt, semmint kérdés. Mégis nyitva hagytam vele a témát, hát ha szeretne hozzáfűzni valamit. - Nem semmi az idővonalad. Egy igazi rendvédelmi, katonai polihisztor vagy. - címeztem neki egy elismerő mosolyt. - És nem hiányzik? - azért az egy egészen más közeg, mint itt a rendőrségnél nyomozni. Nem azt mondom, hogy rossz cserét csinált, sokkal inkább csak... nem mindenki képes elszakadni a seregtől. A "túl sok volt ezekből a seggfejekből mostanság" mondat nem sok jóval kecsegtetett. Én komolyan nem tudom, hogy mivel akasztották ki ennyire, de ez valami új rekord. Reilly nem egyszerű eset, nehéz jól kijönni vele, szörnyen temperamentumos, de pont olyan hamar le is higgad, mint ahogy felhúzza magát. De most nem ez a helyzet. Elég mély benyomást tettek rá, ha még mindig itt tart. Vagy csak engem akar szadizni, amiért miattam került ilyen helyzetbe. - Ajj, látom nagyon megviselt téged ez a helyettesítős dolog. Kezdem azt hinni, hogy ezek a kaja meghívások nem viszonozták kellően a szívességet. - eddig is ezt éreztem, de most már biztos vagyok benne. - Tényleg sajnálom. Többet nem kérek tőled ilyesmit. - ez most egy kivételes alkalom volt a nővérem miatt. Egyébként nem szoktam senki rovására szabadnapokat kivenni, ügyeket lepasszolni. Még csak beteg sem vagyok soha. - Az kemény. És rohadtul felháborító is. - hogy a rendőrség tizenhét éve mondhatni csak kihasználja Reilly-t, de viszonozni még nem sikerült semmit sem. - Egyedül nem jutottál semmire? - csak légyszi, ne vedd rossz néven a kérdést. - Mármint... Ha anyukádnak volt köze a maffiához, csak utána lehet járni valahogy. Vagy az akkori párja múltjának. Az apád házában sem utalt semmi arra, hogy esetleg ő tette volna? - Mark sem new york-i eredetileg, így gondolom az is akadály, hogy a munkája, az élete most ide köti, de a nyomok más városokban vannak. Az aktákat is szívesebben adják oda személyesen, hogy betekintést kaphass, és csak ritkán viheted el. Nem fogják pdf-ben átdobálni neki az ilyesmit. És talán saját magát akadályozza. Szeretné tudni az igazságot, de annyira mégsem, hogy rávegye magát, hogy komolyabban is utána menjen. Mark sok mindenben önmaga legnagyobb ellensége, nem lepődnék meg, ha ebben a dologban is így lenne. - Nagyon sajnálom, ami a húgoddal történt. Bár hála az égnek én nem vesztettem el őt, de Sierra miatt kicsit át tudom érezni, milyen lenne. Ti közel álltatok? - attól még, hogy nem egy helyen éltek, még tarthatták a kapcsolatot, lehettek fontosak egymásnak. A testvéri kötelék különlegesebb tud lenni, mint bármi más. Az egy szövetség. A mi kapcsolatunk Sierrával nyugodtan nevezhető még barátinak is.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Saját tapasztalat. Körülbelül 3-3,5 évig szolgáltam náluk, és a legnagyobb érzékkel akkor jelentkeztem, amikor Irakba vezényeltek minket. –bólintottam rá, miután megállapította, hogy a Delta Force-nál szolgáltam. -Dehogy vagyok. Csak egy barom, aki mindig valami veszélyes munkát választ. –vontam meg a vállamat. Nem vagyok polihisztor, még csak elméletben sem. A katonaság is egy munka. -Nem. Nem egészen saját döntés volt, hogy jelentkezzek. A kocsmatöltelék öregem szerint nem csináltam semmit, csak a napot loptam az ottani rendőrségen. Meguntam a baszogatását, és mivel őt nem verhettem agyon, így jelentkeztem. –ráztam meg a fejemet. Ha hiányozna, akkor a vén hülye temetése után visszatértem volna a frontra és ismét felvettem volna a szolgálatot. -Hát nem. És nem azért, mert ne csináltam volna meg neked ezt a cserét. Nem azt mondom, hogy mindig csináld ezt, de… ha kell idő a nővéreddel, majd túlélem. –forgattam meg a szemeimet fintorogva. -Inkább az volt az idegesítő, hogy seggfej Sinclair mellé még kaptam egy FBI ügynöknek csúfolt kis szarkupacot is, aki már rögtön az elején „leMarcy”-zott. Ha Dave nem fog vissza, simán szétvertem volna a fejét valamivel. Reményeim szerint a saját kezeivel. Kinek jut eszébe ez?! Már mindenféle baromarcú, alkalmatlan, pöcsfej kis gennyládát felvesznek mindenhova, akik előadhatják, hogy ők tanultabbak és feljebb valóak másoknál. Holott többet tettem hozzá a kibaszott ügyükhöz, mint azok ketten összesen. Kurvára felbasztam magam rajtuk. –szívtam bele inkább a cigimbe idegesen, és kezdtem hiányolni a nappaliban hagyott whisky-met. -Az. De nem számít. Régen volt. –vontam meg a vállamat. Ettől még halottak maradnak, és nem kelnek életre, ráadásul talán jobb is így. Mit érek azzal, ha megtudom, hogy gyilkosság volt? Újranyitják? Ha akkor balesetként bántak vele, gondolom szándékosan, és ugyanúgy eltusolnák, mint bármi mást. Felvontam a szemöldökömet a kérdése hallatán, és vártam a hozzá tartozó magyarázatot, mert reméltem, hogy lett volna olyan. Nem feltételeztem volna róla, hogy full hülyének néz, így azért megvártam, mit akart kihozni ebből. -Fogalmam sincs. Amíg élt, nem volt életbiztosítás kutakodni a cuccai között. Az az agresszív kis pöcs elég sajátos nevelési módszerekkel rendelkezett egy idő után. Amióta meg meghalt, nem jártam odahaza. Elintéztem a temetést, aztán otthagytam mindent, és ide költöztem. De majd… utánanézek ezeknek a maffiás vonalaknak is. Ha mást nem, a családneve talán jó kiindulási alap lehet hozzá, hogy megtudjam, voltak-e annak a nőnek ilyesmi kapcsolatai. Meg majd… ha szabadságon leszek valamikor, talán ellátogatok Atlantába. Egészen hiányoznak a tornádók. –vontam vállat hanyagul. -Közel, amíg otthon lakott. Az anyám nem engedte, hogy meglátogasson, vagy levelezzen velem. Persze nyilván megoldottuk valahogy, hogy néha találkozzunk, de eléggé meg volt kötve a kezünk. Engem azért hagyott azzal az iszákos seggfejjel, mert szerinte olyan voltam, mint ő. Megjelenésben és viselkedésben is, így jobbnak látta, ha távol tartom magam a „családjától.” Beatrice fontos volt nekem, szóval miatta megérné utánajárni, csak… nem vagyok biztos benne, hogy tetszene, amit találnék.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Váó! Az nem kevés. Más egy átlagos munkahelyen sem húzza három évig, nem a seregben, annak is egy ennyire speciális egységében. - ráadásul úgy, hogy szigorúak a feltételek, parancsokat kell teljesíteni, és nem sok szabadságot ad. Mark pedig imádja, ha nem csicskáztatja senki, és nem beszélnek úgy vele, mint a kutyával. Se. Bár talán épp a katonai múltja és az alkoholista, PTSD-s apja miatt erősödött ez fel benne ennyire. - Azt mondasz, amit akarsz, de a "barom" az utolsó szó, ami eszembe jutna rólad. Fogadd el, hogy elismerésre méltó az, amit csináltál, vagy amit most is csinálsz. - az egyik legjobb nyomozó, még ha a stílusa hagy is némi kívánnivalót maga után. - Érdekes motivációd volt. - és ez borzalmas. Éljenek a támogató szülők, akik tönkreteszik a gyerekeiket és az életüket. Az egy dolog, ha a sajátoddal nem tudsz mit kezdeni, de miért kell valaki máson is élősködni, mint egy kártékony parazita? A fejemet ráztam tiltakozva, mikor előállt azzal, hogy máskor is túléli, ha időre van szükségem a nővéremmel. Kizárt. Majd megoldjuk máshogy. Ahogy mondtam, ez nagyon kivételes alkalom volt. - Hogy mit csinált!? - akadtam fenn elképedve a Marcy megnevezésen. Soha még csak eszembe se jutott volna ilyesmi. Markkal jóban vagyunk, és kétlem, hogy engem agyon akart volna verni a saját kezeimmel, ha hasonlót merészelek, de akkor is... Értem, hogy Mark nagy seggfej tud lenni néha, de ez elég provokatív tiszteletlenség. Vagy szuicid hajlamai vannak az illetőnek. De most komolyan!? Nem félek tőle, de... Csak rá kell nézni, vagy utána kell kérdezni a rendőrségen. Simán bekattan nála a beast mode és atomjaidra tép. Merész és ostoba húzás volt tőle. Még szerencse, hogy Dave ott volt és visszafogta. Ha nem, akkor most egészen más ügyben folyna a nyomozás, és Reilly-vel a beszélőn sztorizgatnánk a megboldogult FBI ügynökről. Jobb nem piszkálni. - Azt nem csodálom. - hogy nagyon felhúzta magát. Igyekszem kerülni vele a hasonló helyzeteket, na nem mintha eszembe jutna valaha is hasonlót generálni. Én minden dolga ellenére kedvelem és tisztelem Markot. Sokat köszönhetek neki, de nem csak én, hanem a rendőrség is. Hatékonyan oldja meg a rá bízott ügyeket. Csak engedjék dolgozni a saját módszereivel, és lehetőleg ne szóljanak hozzá, főleg ne bődületes faszságokat, amiket magára vehet, és elgurulhat a napi gyógyszer és leszarom tabletta adagja. Mindenkinek vannak érzékeny pontjai, és mindenki máshogy reagál. Ő vehemensebben, mint mondjuk én tenném. Bár ha valaki Emmácskának hívna, miközben legjobb tudomásom szerint komoly nyomozóként megyek oda, lehet én is golyót eresztenék az illető fejébe. Persze nem ismerem az előzményeket, így nem tudom, mi történt pontosan. De bárhogy is... Markkal elég elfogult vagyok. - De igenis számít!! És hiába volt régen, attól még fontos az igazság! Az előbb még te is ezt mondtad, szóval légyszíves maradj szépen a csigaházadon kívül. - sajnálom, de már késő visszavonulót fújnod. Nem fogom ráhagyni csak úgy. - Szívesen segítek, ha szeretnéd. - ajánlottam fel neki. Nem kell egyedül csinálnia. Reilly gondoljon rá úgy, hogy több szem többet lát. Én magamtól is tudok lelki támogatást nyújtani. Eljátszhatja, hogy nem érdekli, de ez nincs így. Különben nem hivatkozna úgy a saját szüleire, hogy "agresszív pöcs" és "annak a nőnek". Láthatóan nincs túl a múltján. Ami nagyon is érthető!! Szüksége van erre a lezárásra. - Én az vagyok, akiről orkánokat neveznek el, nem az, aki fél tőlük. Szóval ne gyere nekem a hülye tornádóiddal. - nyomtam el a cigimet. - A húgod miatt megérné. A többi nem számít. Általában úgyis csak olyan dolgokat találunk, amik nem tetszenek. De ettől még olyan vagy, akinek fontos az igazság, és hogy a valóságban éljen, még ha az kegyetlen is. Jobb, mint a hamis tündérmesék, amiket meg úgysem hiszel el. - ha csak nem ragaszkodott a "friss" levegőhöz, visszatettem a székhelyünket a nappaliba. - Amúgy állítólag úgyis szabadságra megyek majd. Atlanta elég csábító. Azt ígérted, megtanítasz profin vadászni, csak hát az van, hogy saajnos nem leszek a városban. Akarsz velem jönni? - vetettem rá egy hanyag pillantást, majd meghúztam a visszaszerzett whiskyt.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Mhm, jól hallottad. Közölte velem, hogy nem kell verbális erőszakot alkalmaznom, nekem "Marcy-nak", mert biztos meg tudjuk beszélni nyugodtan is. Olyan nyugodtan szétvertem volna a hülye fejét a kitépett lábával, vagy puszta kézzel téptem volna le az arcát, hogy azt tanítani kellene. Engem valami random faszarcú ne becézgessen, mert agyonbaszom valamivel, aztán inkább életem végéig alagutat ások a börtönből kifelé. –megérte volna. Még mindig így gondolom. Dave persze másképp gondolta, szerinte ezzel csak azt bizonyítanám, amit ezek az emberek gondolnak rólam. Neveletlen, kőbunkó paraszt, egy igazi vadember. Pedig nem gyilkolok meg senkit ok nélkül, és a stílusom olyan, amilyen. Szerintem magamhoz képest amúgy még egészen jó arc is voltam vele, és nem azzal indítottam, hogy melyik felszopott pöcs találta ki, hogy lenyúlják a hullámat, a nyomozati anyagaimmal együtt. De ennyit ezekről a barmokról, nem érik meg a fáradtságos utálást, csak ettől még annyira abszurd volt a helyzet. Én se hívtam Terikének azt a faszszopó kis gennyládát. -Persze-persze, az igazság fontos. Nem is az volt régen, hanem a rendőrség ígérete. Azt szerintem már cseszhetem, és sóval hinthetem be a helyét, de nem gond. –majd kinyomozom egyedül. Arra nem reagáltam semmit, hogy szívesen segítene, ha akarnám. Nem szoktam senkit a dolgaim közelébe engedni, ezek a saját ügyeim voltak, nem egy random gyilkos, vagy eltűnt személy, esetleg döglött akta. Bíztam Emma-ban, jobban, mint szerintem bárki másban, de ettől még furcsa lett volna azt mondani neki, hogy kell nekem a segítsége. Ugyan többen többet tudunk kutatni és kiegészíthetjük egymást, de ettől még idegen volt az érzés, hogy ennyire személyes dolgokba bevonjam. Jót mosolyogtam azon, hogy ő nem fél az orkánokról, sokkal inkább róla kapják a nevüket, majd csak elnyomtam a cigimet és követtem be, vissza a lakása nappalijába. -Az igazság mindig jobb, mint a hamis képek és önmagad hitegetése. Mindegy, hogy mi a végeredmény, persze, hogy tudni akarom, de más egy személyes érintettség. –ráadásul a temperamentumomból kiindulva, ha kiderülne, hogy vagy az a piás paraszt, vagy az új faszi gyújtogattak, hirtelen felindulásból kimennék és lehugyoznám a sírjukat, hogy még a fű se nőjön rajta tovább. Nem mondom, hogy jobb lett volna, ha csak az anyánkat ölik meg, de egy ártatlan kislány, aki nem tehet semmiről, nem szabadott volna, hogy meghaljon. Ha meg a maffia, akkor hirtelen átmegyek testvérbosszúba, aztán lelövök mindenkit a gecibe. Hitetlenül néztem rá egy pillanatra, majd hozzá hasonlóan meghúztam az üveg tartalmát. -Biztos? Lehet, hogy tornádókat szarsz és rólad nevezik el, de egy erősebb szél is simán felkapna arrafelé. –pillantottam rá, majd elgondolkozva meredtem magam elé. -Atlanta jó hely, szerintem tetszeni fog. Elég természet közeli, plusz most virágoznak a cherokee rózsák. –megemeltem az üvegemet, hogy az övéhez koccinthassam. -Az Atlanta-ba szervezett közös kirándulásunkra és arra, hogy amikor megtudja, hogy velem jöttél „vadászni”, a nővéred ne akarjon kibelezni. –húztam meg a whisky-t. -Kösz. Tényleg. –pillantottam rá a szemem sarkából, aztán az üveg címkéjét kezdtem el inkább figyelni. -Szóval... -köszörültem meg a torkomat. -Vadásztál valaha, vagy mindent az alapoktól kezdjünk majd?
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- A személyes érintettség mindig kellemetlen, és időnként sajnos fáj az igazság. Viszont szerintem könnyebb együtt élni azzal, ha tudod, mint a bizonytalansággal. Ha kiderülne, hogy az apám teljesen bekattant, ő mészárolta le a társait, őt pedig likvidálni kellett, akkor is tudni akarnám. Rossz lenne. Lerombolna bennem egy képet róla, de jobb, mint vakon lenni, és folyton újabb és újabb elméleteket gyártani. - de persze ez csak én vagyok és nem Mark. Nem vagyunk egyformák. - Vagy ha a személyes érintettség alatt azt érted, hogy engem nem szeretnél bevonni a családi ügyeidbe, mert ez már átlépi a privátszféra fogalmát, köthetünk alkut. Segítek a húgoddal történtek után nyomozni, ha te is segítesz nekem az apám dolgával. Ezt fel tudom ajánlani, hogy ne érezd kellemetlenül magadat emiatt. Tudom, hogy furcsa, szokatlan és idegen, de szokj hozzá, hogy nem vagy egyedül. Rám mindenben számíthatsz. Te kimentettél a nővéremnél. Én azt például a legkevésbé sem munkahelyi gesztusnak ítélem meg, sokkal inkább amolyan baráti szívességnek. De nyugodtan javíts ki, ha szerinted tévedek. - a tervezett közös együtt lógásokba ezek is beleférnek, ha már elvileg és gyakorlatilag is jóban vagyunk. Szerintem egyszerű a képlet. Ami Atlantát illeti... - Biztos. - bólintottam finoman, de határozottan. - Én nem aggódnék. Te majd simán ott leszel velem, hogy elkapj, mielőtt elragadna a szél Kansas-ből. Ha meg nem, majd megtömöm a táskámat téglával. Önvédelmi eszköznek is kiváló. - vontam vállat. - Atlanta eddig még kimaradt, és szívesen megnézném azokat a rózsákat is. - én is az övéhez koccintottam az üvegemet. Viszont én csak némi fáziskéséssel húztam meg a whisky-t, ugyanis előtte még nagyon nevettem azon, amit Sierráról mondott. - Sierra nem kibelezős típus, csak úgy tud nézni, hogy akaratlanul is elszégyelled magad, és önként besétálsz a bünti sarokba. Komolyan! Veszélyes sárkány tud lenni, ha felhúzod. De amúgy nem hiszem, hogy bármi gondja lenne azzal, hogy veled megyek akárhová is. Tudja, hogy mit gondolok rólad, hogy bízom benned. Azt is, hogy az életemet is bármikor rád bíznám. Szerintem neki ennyi elég. Hidd el, az aggodalmaskodása nem neked szólna. - az más kérdés, hogy ő sem rajongója Mark stílusának, mindössze tiszteletben tartja, hogy a felettesem, és nekem sokat jelent. De a nővérkém már csak ilyen kis finom, kényes teremtés. - Szívesen. De amúgy nem kell megköszönnöd. Te is megtennéd. - ebben biztos vagyok. Sok mindent lehet rá mondani, de egyébként együttérző, segítőkész, támogató és fontosak neki a családi ügyek. Különben nem ment volna bele abba a helyettesítős napba sem. Sierra miatt kellett, nem körmöshöz vagy fodrászhoz mentem, így nem volt kifogása. Mark rendes pasi, csak még saját maga elől is jól titkolja. De én átlátok rajta. - Vadásztam, igen. Sok mindent kipróbáltam már, és ez sem maradhatott ki. Mondtam, hogy engem a profi szint érdekel. Te nyomolvasó vagy, én nem. Aztán ott van az is, hogy egy vadat egészen máshogy cserkészel be, mint ha valami seggfejet kell lelőni. Az állatok máshogy viselkednek, máshogy mozognak, mint az emberek. Jól célzok, imádok lőni, magamtól is gyakran el szoktam járni, de az nem ugyanaz, mint amikor ismered a nüansznyi trükkjeit a hivatásos vadászatnak. És bár ezeket elmondhatnád, de így most a levegőben lógva rohadtul nem érdekelnek. A gyakorlatban látom meg, hogy mi hogyan is van a valóságban. Az éles helyzetre nem lehet a kanapén iszogatva felkészülni. Taláááán nem kizárt, hogy ebben is szeretném felülmúlni a mesteremet. - rándítottam a vállamon elszánt, elégedett mosollyal. - Amúgy ez az atlantai kiruccanás a hasznos részeket leszámítva is tök jó lenne. Várom magát az oda-vissza autóutat is. Például mehetnénk a te kocsiddal, és ha felváltva vezetünk 7 órát, simán le tudjuk a távot. Közben tartunk kávézós és kajálós szüneteket. Jó társaság, jó zene, sebesség, napsütés, menetszél. Vadászhatunk, kirándulhatunk, közben még a nyomozás is belefér, nehogy kijöjjünk a gyakorlatból. Hm. Hát igazából szívem szerint már most ott lennék. - döntöttem hátra a fejemet a kanapé támlájára. - Szóval ha ebből az egészből mégsem lesz semmi, örökre megutállak. Ezt jobb, ha tudod. - vetettem rá egy kamu-gyilkos pillantást. - Cserébe egyszer megtanítalak... mondjuk... búvárkodni? Kivéve, ha ez a skill is szerepel a polihisztor önéletrajzodban. Akkor szarrá verlek valami videójátékban. - böktem felé az üveggel fenyegetőn.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Ezt el tudom fogadni, oké. -bólintottam rá arra, hogy ő segít a húgommal, én pedig segíthetek az apja ügyében, és akkor végül is ez egy kölcsönös dolog lenne. Nem vonok be senkit a magán jellegű dolgaimba, de ha valakinél kevésbé gondoltam azt, hogy megbánhatnám, az Emma volt. -Az nem az volt. Neked kellett az a nap, én meg... segítettem, hogy eljuthass. Baráti... gesztus volt. -nem várok érte kifejezetten semmit, így nem mondanám szívességnek. Egyébként is előfordult, hogy máskor is kajáltunk már együtt egy-egy elhúzódó ügy alkalmával, egyedül ez a whisky-zés új. -Nem is hülyeség. -bólogattam erre a téglás marhaságra. Néhány hülyével szemben még jól is jöhet. Atlanta témáját én túltárgyaltnak tekintettem, így inkább meghúztam az üveg tartalmát, ivás közben figyelve az arcát, ahogy nevetni kezdett. -Akkor majd nem nézek a szemébe, ha jönne számon kérni. -vontam meg a vállamat. -Ha te mondod. -nem kifejezetten érdekel Emma nővére. Tudom, hogy neki nagyon fontos, de nekem ő semleges. Valaki, akivel számolni kell, mielőtt megöletnénk magunkat valami ügyben, nehogy utána még ő is ránk taposson, aztán ennyi. -Mhm, így is lesz. -elvégre most egyeztünk meg abban, hogy ha kell segítek az apjával kapcsolatos nyomozásaiban, szóval lényegében mindketten megtesszük ezt a másikért. Felvont szemöldökkel, hitetlen félmosollyal hallgattam azt, ahogy a vadászatról beszélt és arról, hogy talán ebben is szeretné felülmúlni a mesterét. -Pfffff. Álmodik a nyomor, mintha le tudn... hé! Mi az, hogy ebben IS? -néztem rá kérdőn, hitetlen fintorral kísérve. -De egyébként akkor legalább az alapokat nem kell elmagyaráznom, és nem fogsz pattogni azon, hogy ehhez türelem kell. -ez nem olyan, mint az a kamu szar, hogy a beszéddel a gyerek elijeszti a halat. Dehogy ijeszti, csak azt akarták, hogy befogja a pofáját, aztán üljön le a seggére. A vadászat teljesen más. -A szájtépés és a pofázás nem hoz neked sikert, a gyakorlati dolgok híve vagyok. -nem a felesleges dumálásé, azt meghagyom a mindenféle baromarcúaknak, akik csak pofázni, de teljesíteni nem tudnak. -Nem vagy vele egyedül. Amint letudjuk a szarjainkat, indulunk is. -bólintottam rá, arra a kamu-gyilkos pillantására csak megemeltem a kezeimet. -Imádok vezetni, és alap volt, hogy az én kocsimmal megyünk. Nem gondoltad komolyan, hogy elmegyünk Atlanta-ba, és a motoromat meg itt hagyom?! -ráztam meg a fejemet egy megjátszott, rosszalló ciccegéssel. -Nem akarlak lelombozni, de tudok. A seregben megtanítottak búvárkodni, helikoptert vezetni, meg különféle szúró-vágó, -és lőfegyverekkel bánni, meg azokat felismerni. De... -néztem rá elgondolkozva, majd bólintottam. -A videójáték megteszi. Ha megtanítasz olyan faszán játszani, hogy elverjem Dave-et, akkor a következő ilyen együtt lógásunkra elviszlek magammal, és végig is nézheted. Sőt! Te is kipicsázhatod a kis kockát. Na? Megteszi? -néztem rá felvont szemöldökkel, egy elégedett, cinkos vigyorral.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Most mi van? Jól hallottad. Mindenben is jobb leszek, csak figyelj. - húztam össze a szemeimet sokat ígérő mosollyal. Ezt mondjuk azért erősen kétlem. Szeretem kihozni magamból a maximumot, de vannak dolgok, amikben sosem leszek képes a nyomába érni. De ettől még motiválhat, hogy jobb legyek. Az önfejlesztés rendkívül fontos. - Jajj már. Hát ha hozzád van türelmem, akkor nem a vadászat fog kifogni rajtam. - villantottam győztes vigyort. - Egyébként nem szoktam pattogni semmin sem. - fontam össze a karjaimat megjátszott sértettséggel. Én nem vagyok egy türelmetlen, hisztizős kislány. Vannak helyzetek, amikor nem szeretek várni, de összességében elég jó az önuralmam. A szájtépés vs. gyakorlati dolgok nálam meglehetősen érdekes téma. Én is szeretek cselekedni, és van amit csak abból lehet megtanulni, mert az elmélet önmagában nagyon kevés. Viszont nekem fontos a "pofázás". Szeretek beszélgetni, elemezni dolgokat, így... - A kettő nálam általában mindig együtt jár. - vontam vállat. - Na jó. Majdnem mindig. - ingattam a fejemet két korty whisky között. - Aahha. És mikor fogjuk letudni őket? Mindig beüt valami szar. Szóval ha a nyugalomra várunk, sosem fogunk indulni. - sóhajtottam. - Na ne érts félre! Imádom a munkámat, nekem az ügyeim a legfontosabbak, de valahogy sosem akarnak lecsendesedni a dolgok, hogy néha kicsit elszabaduljak. Ha le is zárom a szektás beépülésemet, akkor sem lesz vége ennek az örök körforgásnak. Majd történik valami más, amit SOS meg kell oldani. Annyi a gyilkosság sajnos, mint égen a csillag. - nem vagyok workaholic, de van amit egyszerűen nem lehet lepasszolni, mert annyira súlyos kaliberű. - Ja... bocsi, Ghost Rider. Nem is értem, mit gondoltam. - reagáltam egy szemforgatós mosollyal a motorra. A vadászatért cserébe felajánlottam a búvárkodást, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nagy hülyeség volt. Magamtól is összerakhattam volna, hogy a seregben erre is kiképezhették őket, mint megannyi másra, ahogy azt ő is felsorolta. Hajj a whisky. - Hát pedig tudod most rohadt nagy ünneprontó vagy. - vágtam csalódott képet. Felvont szemöldökkel vizsgálgattam az arcát, hogy most vajon csak szopat-e, amikor rábólintott a videójátékos dologra. Szívesen vesz külön órákat, hogy olyan szintre jusson, amivel elverheti Dave-et. Reilly-ből kinéztem, hogy ezt komolyan gondolja. - Jóóó!!!!!!! Deal. Benne vagyok! Több, mint megteszi. - elég poénos programnak ígérkezik. Főleg Mark temperamentumával. Hányszor fel fogja húzni magát a csaló játékokon, a hülye kontrolleren, a noobmastereken, és még sorolhatnám. Na de ha egyszer véletlenül nyer... nekem annyi. Örökre hallgathatom. - Mikor kezdjük a kiképzésedet? - csillantak a szemeim. - Miben akarsz fekete öves gyík lenni? Verekedős játék? Fifa? WOT? COD? Mario Kart? - Dave abban képzeli magát világbajnoknak. - Vagy egyelőre csak tanítsalak meg egyáltalán bekapcsolni a PS-t? - vonogattam a szemöldököm aljasul. - És... mifélék ezek az "ilyen együtt lógások"? - néztem rá kérdőn. Azt a tipikus női nyávogást nem kezdem el előadni neki, hogy jaj de nem akarok ám zavarni, mert ha így gondolná, eleve fel sem ajánlotta volna. De kellenek infók, hogy eldöntsem, én akarom-e. - Amúgy meg mindkettőtöket kipicsázlak. - szúrtam oda hanyagul csak a mihez tartás végett. Se Dave, se Mark nem úszhatja meg a csúfos vereséget.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Jobb hallgatóság vagyok, mint beszélő, szóval a pofázás nálam nem alap követelmény. De ettől még fontos. –bólintottam rá arra, hogy nála a kettő együtt jár. Idegesít, ha valaki sokat beszél, főleg, ha a semmiről, vagy önmagát fényezi, de alapvetően sem vagyok túl beszédes típus. Csoda, hogy most ennyit beszéltem, az meg főleg, hogy a saját dolgaimról. -Ha megoldódott a szektás baromságod, utána akkor is elmegyünk, ha hozzá bilincselnek az asztalodhoz. Nem szoktunk szabit kivenni, feleslegesen meg pláne nem. Néhány napra csak kibírják, hogy ők is dolgozzanak, meg majd Dave tartja a frontot. Ha csak nem vágják le valaki fejét, belezik ki, lógatják fel a csonkos nyakánál fogva, összekötözött kezekkel és lábakkal, valami ősi szimbólummal a mellkasába karcolva, nem fogunk foglalkozni vele. Jár végre ez a nyugalom. –még akkor is, ha közben a lehet, hogy gyilkos gyújtogató apám után is kutatunk. Ezer éve nem lazítottunk egy jót, mert voltak külön-külön is ügyeink, most itt ez a fekete mambás dolog, és Larson végtelen sok másik ügye. Muszáj, hogy kiszakadjunk és mehessünk valamerre. Most épp együtt, de külön-külön is járna a kibaszottul megérdemelt szabadságunk. -Hát azt én sem. De az tény, hogy jobb Ghost Rider lennék, mint amit a filmekben kapott. –húztam el a számat egy fintorra. -Most mi van?! Ettől még elmehetünk egyszer. Lehet, hogy már olyan régen csináltam, hogy meglátok egy tengeri csillagot és összeszarom magam. –ez nem zárja ki, hogy együtt menjünk, csak nem kell megtanítania. Ha már egyszer megbeszéltük, hogy csináljunk együtt dolgokat a munkán kívül is, akkor végül is… belefér ez is. -Fasza. Csak majd szerezz be több garnitúrát, mielőtt kivágom az ablakon. –ezekhez annyira nincs türelmem, hogy fájdalom. Utálom, amikor hiába csinálok valamit elvileg jól, mégis keresztbe tesznek. Egy játékban meg eleve benne van, hogy kibaszott szar leszel, és nem tudsz mit kezdeni magaddal. Meghalsz, veszítesz, kikapsz, agyonvernek, stb. Nem mintha annyira képben lennék ezekkel. Párszor próbáltuk már Dave-el, de sose lett olyan a vége, ahogy azt bármelyikünk is gondolta volna. Amikor sokadik alkalommal akartam kibaszni a konzolját vagy micsodáját az ablakon, akkor annyira nem repesett a folytatás gondolatától. -Haha, öreg vagyok, nem halott. A bekapcsolás talán menni fog. –forgattam meg a szemeimet, megjátszott gyilkos szándékkal vizsgálgatva az arcát. -De egyértelmű, hogy az első számú dolog, amit meg akarok tanulni, az a Mario Kart. Abban hiszi magát a legjobbnak, szóval abban lenne a legélvezetesebb elkenni a száját. –mondjuk kurva idegesítő lesz a folyamat, mert semmit se tudok arról a játékról, csak azt, hogy annak a baromnak az a kedvence és elvileg jó benne. Saját elmondás szerint. -Hát az változó. Attól függ, melyikünk találja ki a programot. Volt vadászat, lövés, túrázás, motorozás, de szereltünk már együtt kocsit is. Vagy csak leülünk és megnézünk valami szar meccset egy még szarabb sörrel egy ír kocsmában, vagy a kanapéján. De mentünk már be karaoke bárba is, ahol bebasztunk, mint az albán szamár és így próbáltunk meg kornyikálni valamit. Szóval ez a szervezőtől függ. Ezek tipikus hétköznapi, haveri programok, ahol csak lazíthatunk munka után. –válaszoltam meg a kérdését, nagyjából kitérve mindenre, amit csinálni szoktunk ilyenkor. -Pffff, álmodban. Ebben meg én növöm túl a mesteremet… -néztem rá egy elszánt vigyorral, majd meghúztam a whisky-met, hogy aztán Emma-ra nézhessek. -Figyelj csak… ha már mester. Nem dönthetem el helyetted, hogy mit csinálj, de... személy szerint nem akarom, hogy még egyszer baromarcú Sinclair közelébe menj. –néztem rá teljesen komolyan, egy újabb, tisztességes kortyot véve magamhoz az italból.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Micsoda összhang. Én beszélek, te hallgatod. - ahogy az lenni szokott. - Talán egy szép napon majd fordítva lesz. Nem adom fel. - egyébként sem lehetek elégedetlen. Ma sokkal többet megtudtam róla, mint ebben a néhány évben összesen, amióta együtt dolgozunk. Nem egy nyitott könyv típus, de én most mégis belelapozhattam néhány fejezetbe. Ezt elég nagy előrelépésnek könyvelhetem el a kettőnk viszonyát illetően. Így már hitelesebb, hogy jóban vagyunk, mint ha ez csak a közös munkára terjed ki. Ettől még korábban is úgy éreztem, hogy jól ismerem őt. Tudom, milyen ember, hogyan reagál bizonyos helyzetekben. A családi háttér, a személyes adatok, történetek sokat hozzátesznek valakihez, megmagyaráznak bizonyos dolgokat, de ezek csak száraz tények. Engem a személyisége, a gondolatai érdekelnek igazán. A múltja, az azzal kapcsolatos érzései csak egy fontos plusz mellé. Elismerő és lelkes mosoly költözött az arcomra, mikor azt ecsetelte, hogy ha vége lesz a szektás sztorinak, akkor is elmegyünk Atlantába, ha hozzábilincselnek az asztalomhoz. Nagyon fontos munkát végzünk, a gyilkossági ügyek nem mennek szabadságra, de jobban vonzott a közös kiruccanás gondolata, mint az a kibelezett, megcsonkított, fellógatott hulla. Érdekes lenne egy ilyen eset, a profilomba vágna, de... néha tényleg ki kell szállni a mókuskerékből, hogy megújult erővel folytathasd. Nem még egy beépülős meló után. Sokszor rengeteg időmet, energiámat és személyiségjegyemet felemésztette. És a csúcspont még hátra van. - Legyen, ahogy akarod. - bólintottam rá végül. Az ellenkező forgókönyvet valójában még csak fontolóra sem vettem. - Ebben egyetértünk. Bááár. Luna egészen jó volt, szóval csak óvatosan a rágalmakkal. De attól még tény, hogy nem Johnny Blaze-t, vagy valamelyik másik motoros lovast formálta meg. Azt a '69-es, éjfekete Dodge Charger-t szívesen elfogadnám a V8-as Hemijével ilyen hétvégi, vagy ünnepi autónak. Terepre semmiképp sem mennék vele, ahhoz már túlságosan ritkának számít, nem mellesleg gyönyörű a fényezése. Főleg ez a sorozatos verzió a koponyás váltóval és az ajtózáró pöckökkel. - csak azért kivennék egy szabadnapot, hogy egész nap azzal járjam az utakat. Igaz a fél havi fizetésemet tankolásra költhetném, de hát valamit valamiért. Ééés már látom is a lelki szemeim előtt Sierra pillantását. A tengericsillagos beszólására majdnem letüdőztem az italomat. - Légyszi ne. - köhögtem párat. - A búvárkodás a természet szépségeiről szól, nem a környezetszennyezésről. De ha megígéred, hogy összeszorítva tartod a záróizmaidat, felőlem is mehetünk. Lassan el kell kezdenünk közös bakancslistát írni, ha így folytatjuk. - és egy év szabadságot kell kivennünk. A világon nincs is ennyi idő. - Na! Csak okosan! Rohadt drága egy kontroller is, nem még a PS vagy a TV. Szóval semmit se fogsz kivágni az ablakon, vagy te is repülsz utánuk egy jót. - vetettem rá egy fenyegető, gyilkos pillantást. - Ha engem kérdezel, egy hulla előbb megtalálja a gombot, mint te. De persze ne legyen igazam. - legyintettem. - Okés. Beírtalak a határidőnaplómba. Mostantól a közös szabadidőnket ennek a gyakorlásával fogod tölteni, ifjú padawanom. - vagy otthonra is veszel magadnak egyet, aztán alvás helyett kiváló program. Jobb, mint futni menni éjfélkor az erdőbe. - Elég jól hangzik. Benne vagyok. A többi ember miért nem ilyen programokat csinál? - Sierrával vagy Vivienne-nel esélytelen lenne. Nagyon mások ők ketten, de mégis... egyikük sem ez a típus. - De nagy arcod lett hirtelen, Reilly. - forgattam a szemeimet. Értetlenül fürkésztem a vonásait és a tekintetét, amikor a semmiből közölte, hogy ne menjek többet Sinclair közelébe. Már korábban is célozgatott rá, nem csak ma, de úgy látszik, eddig bírta, hogy ne mondja meg kerek perec a nyers véleményét. Értékelem. Mindig nagyra tartottam az őszinteségét. - O-oké. - eszem ágában sem volt vitatkozni vele. Túl komolynak tűnt, szóval biztosan jó oka van rá, hogy erre kérjen. - De... Miért is? Nem egészen tudlak követni... - és nem a whisky miatt. Azt jól bírom. - Elfogadom, amit mondasz, csak... tudnom kell az ok-okozat összefüggést. - tudod, milyen vagyok.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Az a Dodge megér egy misét, és az a pali jó volt, mint autóval száguldozó, lángoló fejű állat, de Blaze… pfffff. Szégyen. Én egy hétköznapi motorozáson nagyobb Szellemlovas vagyok, mint az a szerencsétlen barom a filmjeiben. –ráztam meg a fejemet. A szuperhősös, Marvel filmes korszak egyébként is kezd hanyatlani, és egyre szarabb a felhozatal. Szánalmasak, szarok, pénzközpontúak. Ezeknek rohadtul nem erről kellene szólniuk. Az eredeti képregények pl az én gyerekkorom, szóval elég fájó látni néha, miként basszák szét az egészet. -Nem rossz gondolat. Atlanta, vadászat, búvárkodás… lassan minden szabadidőnket együtt töltjük, ahogy a programokat nézem. –tekintve, hogy Atlanta sem egy napos mutatvány lesz, hanem minimum 3-4, de az is lehet, hogy egy egész hét. Nem csak nyomozni és kutakodni terveztünk, így meg azért megint más a dolog. De egyébként meglepően nem idegesít a gondolat, hogy valakivel együtt menjek ezekre a helyekre. -Majd veszek másikat. –vontam meg a vállamat hanyagul. Minek spórolgassak, ha egyszer úgy is megdöglünk? Plusz a mi szakmánkban a nyugdíj az vagy nem létezik, mert lelőnek, vagy ha eljön, akkor se akarsz beletörődni. Vagy természetes halállal előbb megpusztulok, mintsem vén faszként sörözhessek egy vadászház teraszán. -Már most utálom a szabadidőnket… -forgattam meg a szemeimet. Ha a végén elkenhetem annak a nagyképű kis kockának a száját, megéri, csak az odavezető úton kapok hatszor agyvérzést. Ha már nagyon nem bírom, váltunk valami verekedősre, és kiélhetem az agresszív, gyilkos hajlamaimat ott. Rám férne. Mostanság túl sok embernek érne a megruházás, és mégis kevesen kapják meg. -Mert a többi ember nem olyan, mint mi. Másoknak a vásárlás, a sima kocsmázás, a… nem tudom micsoda, a közös program. De akkor, innentől ha olyan van, szólok majd neked is. Ha csak Dave meg nem előz vele. –vontam vállat. Engem nem fog zavarni, hogy Larson is ott lesz, elvégre ez a közös időtöltés lényege. Dave is bírja, úgyhogy gondolom neki sem lesz kifogása ellene. -Mi az, hogy lett? Ez még a fele se. A másik fele nem fért be a lakásodba. –ráztam meg a fejemet csalódott ciccegéssel. Az alkohollal egyenesen arányosan növekedett a szervezetemben az a feszítő érzés is, hogy muszáj neki beszélnem Sinclair-ről és arról, hogy nem akarom, hogy a közelébe menjen. Sima őrült a faszi, és valami nagy gond van nála az emeleten. Baromarcú kis geci. -Volt vele a közös ügyem, ezt tudod. Azt is, hogy felbukkant az FBI-os hullajelölt faszfej, ami felkúrta az agyamat. –becézze a kurva anyját, ne engem. -Amikor kint cigiztem, akkor megjelent Sinclair is, mert nyilván az ő ügye is volt. Mivel már eleve sem értettem, hogy miért kellettél volna ehhez a kibaszottul sima fegyveres gyilkossághoz te, így megkérdeztem, hogy mégis miért akart mindenképp téged. De… nem válaszolt nekem. Hebegett valamit a misztikus aspektusáról a lyuknak a faszi fején, de nem adott értelmes választ. Két fél mondat és ennyi. Mindketten tudtuk, hogy kamuzik. Mivel nem adott nekem választ, így csak arra tudok gondolni, hogy az a zaklató, bolond, faszarcú kis söpredék rettenet teljesen rád kattant. Mintha mindenáron veled akarna dolgozni. Nem tudom az okát. Neked mondott valamit? –néztem rá felvont szemöldökkel. -Felvilágosítottam, hogy te nem vagy a beosztottja, nem neki, vagy vele dolgozol. Az én társam vagy, és felelősnek érzem magam miattad. Szóval szeretném, ha többet nem mennél a közelébe. Ez kurva creepy. Mi a fasz?! Miért olyan nehéz elmondani, hogy miért akart mindenképpen veled dolgozni?! Ő is tudja valahol, hogy az okai betegesek lehetnek. Nem akarom tudni, hogy az a kamu-érzelemmentes, de amúgy csak hisztis királylány hogy reagálna, ha nemet mondanál neki. A kattant gyógyszerész, a beteg ügyvéd, a szekták mellé nem szeretném, ha még egy munkahelyi zaklatót is magadénak tudhatnál. –tudom, hogy tud vigyázni magára, és ezt ő is tudja. Emma az én szememben nem egy gyenge nő, és tudja azt is, hogy nem szoktam elméleteket gyártani és mindenféle dolgot összekombinálni, mint a túlgondolós nővére, épp emiatt tudhatja, hogy nem a semmiért kérem tőle ezt.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Aha. Meg olyan hothead is. Ha legközelebb castingolnak, majd beajánlak. - nem mondom, még az is lehet, hogy megkapná a szerepet. - Csak ha színészi babérokra törnél, nem dolgoznál többet velem, és azt utálnám. Szóval inkább passzoljuk azt a csodás hollywood-i karriert. A Disney amúgy is szívás. - már pedig a Marvel ilyen pokolian okádék kezekbe került. Erre ittam is egyet a whiskymből. Legszívesebben drámaian és finom nőiesen ki is köptem volna. Madame Web. Bekaphatjátok. - Nekem megfelel. Messze izgalmasabb vagy, mint bárki, akit ismerek. Egyedül meg elég sok minden uncsi. - én szeretek egyedül lenni, engem nem zavar a csend meg semmi ilyesmi. De a jó társaságnak is megvan a maga szépsége. Magammal nem szoktam beszélgetni, itt még azért nem tartok. - Lenyúltad a mondatomat. - én is mindig ezt szoktam mondani Si-nek, hogy majd veszek másikat. Halálos fenyegetéssel préseltem össze az ajkaimat, mikor azt merészelte kiejteni a száján, hogy már most utálja a szabadidőnket. És leszarom, hogy a szerinte idegesítő játékok miatt. Akkor sem... - Hogy mondhatsz ilyet!? Dehogy utálod! Szerintem tök poén lesz. Majd meglátod. - én is a szemeimet forgattam, csak az enyém Marknak szólt, nem a gamer kiképzésnek. Vásárolni én is szeretek, csak nem mindegy, mit. De az általa felsoroltak jobban vonzottak, mint egy ezredik, unalmas shopping túra. - Vagy ha Dave-et nem zavarja. Csak a saját nevedben nyilatkozhatsz. Lehet, hogy nem vagyok egy átlagos nő, de attól még az maradok, akárhonnan nézzük is. Valakit pedig ez idegesít. Érted... ez kicsit ilyen pasis programba belepofátlankodás a.... Oké... hű. Kezdek olyan lenni, mint Sierra. Felejtsd el. Nem mondtam semmit. Leszarom Dave-et. Majd ha valami nem tetszik neki, elhúzhat. - ráztam meg a fejemet. - Aaaaa. Vágom. Akkor a nagy arcodtól nem tudtam becsukni az ajtót. - vágtam megvilágosult képet. Aztán a megkomolyodása nem sok jót sejtetett. Kíváncsi voltam, mit nem mondott még el korábban ezzel a Sinclair üggyel kapcsolatban. Azon túl, amit most beharangozott, hogy kerüljem el őt. - Iiigen. - ezeket már tudom. Az FBI-os öngyilkos jelöltet is, aki simán lemarcyzta. Kiderült, hogy volt még folytatása is a dolognak. Mark nem hazudtolta meg önmagát, és számon kérte a felügyelőn, hogy mégis miért tartott igényt a szakértelmemre egy olyan ügyben, ami sokkal inkább nevezhető átlagos, fegyveres gyilkosságnak, semmint okkultnak. Végül nem kapott választ a meglehetősen egyszerű kérdésére. - Nem. Semmit. - nem beszéltünk semmi ilyesmiről. Nyugtalanító volt, hogy ennyire kiakasztotta Markot a velem kapcsolatos fura hallgatásával. Ahogy az a mondat is, hogy vajon hogyan reagálna, ha nemet mondanék neki. - Ooké. Értem, amit mondasz. Tényleg... fura. - vagy nem tudom, erre mit is mondjak. - Igyekszem elkerülni. Én sem szeretném, ha bárki is rám függne. Bízom az ösztöneidben. - húztam összébb magamat. Szinte éreztem, ahogy a kezeim egyre jéghidegebbé válnak. Elég elgondolkodtató és hidegrázós volt az összefoglalója a kattant gyógyszerészről, a beteg ügyvédről, a munkahelyi zaklatóról, és a nem kevésbé őrült szektákról. Nem szeretem az őrült szót. Az anyámnak is mentális betegsége volt, de sosem tudtam volna így nevezni vagy így gondolni rá. Beteg volt, akin nem lehetett segíteni. De erre már nem találok jobb kifejezést. Ráadásul majdhogynem mind gyilkos. Simán benne van, hogy valamelyiknek elgurul a gyógyszere, mert olyat teszek vagy mondok, ami nem tetszik nekik, vagy csak szimplán bal lábbal kelnek fel, aztán egyik nap arra ébredek, hogy nem ébredek fel. Az szívás lenne. Még el kell jutnom Atlantába. De leginkább... Kezdtem érteni, hogy mit érezhet szerencsétlen Sierra miattam nap, mint nap. - És... köszi, Mark. - mindent. - Így még sosem gondoltam végig ezt az egészet, mennyire rémesen és betegül festhet kívülről. Tudom, hogy ez veszélyes, de sosem zavart. Az adrenalin éltet. Én nem vagyok félős. Mégis... Most így itt ücsörögve Emmaként, szinte én is kezdek aggódni Larson miatt. Azt hittem, mindez a munkámmal jár, egyszerűen csak ilyen ügyeken dolgozom, mit nem lehet ezen megérteni. De... nem erről van szó. Szimplán csak vonzom magam köré a beteg elméjűeket. Ahelyett, hogy olyanokkal tölteném az időmet, akik igazán számítanak. És akiknek én is tényleg számítok. Már értem, mit próbáltál korábban elmondani. - pillantottam rá. - Van... van itt még valami. Ezt már a sok minden más mellett majdnem el is felejtettem. - ezt nem tartottam számon annyira a fenyegetések között, pedig talán kellene, nem is tudom már. - Egyik éjjel egyszerűen sehogy sem bírtam aludni. A vergődés helyett inkább elmentem futni a közeli erdőbe, máskor is csináltam már ilyet, nem nagy sztori. Amíg ez alkalommal valaki rám nem támadt. Még a telefonom is tropára ment. Na mindegy. Nagyon fura, kínzásra emlékeztető ordítás hallatszott, így hát a hang irányába mentem. Épp egy kivégzés zajlott. Vérsas. Tudod ez, mit jelent? - néztem rá kérdőn. Ha nem, akkor elmeséltem neki a procedúrát, ha képben volt, csak folytattam tovább. - Esélyem se volt elmenekülni onnét. Így ismerkedtem meg a kivégzés elrendelőjével, Lucifer Melgrennel. Választhattam, hogy vagy az áruló embere sorsára jutok, hogy a vadak lakmározzanak belőlem. Tudom, kicsit drámai a pasas. Vagy vele tartok egy kellemes, éjszakai, német vacsorára. Az éttermet választottam. Ingyen kajára nem mondhatunk nemet. Egyébként meglepően értelmes és udvarias volt, szóval végül is nem volt gond. Beszélgettünk a szkepticizmusomról és hasonlókról, amiből aztán kitalálta, hogy menjek el vele egy barátjához, aki valamiféle boszorkány vagy jósnő vagy micsoda. Hát... elmentem. - nem tudom, hogy egyébként lett volna választásom vagy sem. Ez már sosem derül ki. - Ophelia egészen meggyőző volt amúgy. Ettől még nem fogok hinni ezekben a természetfeletti baromságokban, de az intuíciók fontosságát mindenképp csak megerősítette bennem. Volt egy álma, egy jóslat, aminek az üzenetét nekem kellett átadnia. Westfield-ről szólt. Halottak vették körül. És Vivienne-t megkörnyékezte egy Wendigo. - ez Marknak valószínűleg nem mond semmit, ha csak nem rajongója titkon mégis ezeknek a fura dolgoknak. - Bár fenntartásokkal kezelem, de nem kizárt, hogy racionális gondolkodással lefordítva ez az egész azt jelentheti, hogy Westfield kapcsolatba kerülhetett egy kannibál sorozatgyilkossal. - végül is ez volt a sztorim lényege. - Az egyetlen gyanús személy, akire elsőre gondolni tudtam, az talán a szembe szomszédja lehet. Valami pszichiáter pasi. Vivienne tipikus, rejtélyes, idősebb férfi zsánere. Nem tudom, mennyire érdemes ezt komolyan vennem, de nem engedhetem meg magamnak, hogy ne járjak utána. Vagyis... hogy valaki ne járjon utána. Gondolom... nem biztos, hogy nekem kellene. Mert akkor a kattant gyógyszerész, a beteg ügyvéd, a munkahelyi zaklató, a nem kevésbé őrült szekták, a vérsas-kivégző mellé még a kannibál sorozatgyilkos is felkerülne a listára. - és Mark, illetve a nővérem is már ezerszer megkértek rá, hogy ne csináljam ezt. Nem a nyomozói munkát... hanem az ennyire személyes, önveszélyes érintettséget.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
-Jézus, kislány. Azért meg ne egyél. Nem a veled töltött közös időt utálom előre, hanem azt a tényt, hogy nem baszhatom ki a konzolodat az ablakon, ha idegbe jövök attól, hogy már hatodszorra kipicsáztál, miközben még mindig nem találom a… milyen gombok vannak a kontrolleren? –néztem rá felvont szemöldökkel, a teljes értetlenségi skálával a képemen. Egy újabb értetlen pillantást kapott, amikor nekiállt túlmagyarázni a dolgokat, de aztán idő közben ő is rájött, hogy ez faszság. -Ez pont így van. Ha nem tetszik neki, elhúzhat a retekbe, aztán menjen faszt verni valahova máshova. De ha tudom, hogy a whisky-től a nővéreddé változol, elkoboztam volna. És leszarom, hogy te vagy otthon. –vontam meg a vállamat hanyagul, egy aljas vigyorral kísérve. -Mhm, ahogy mondod. –csoda, hogy még nem döntötte szét az egész lakást a csodálatos személyem kisugárzása. Elmondtam neki mindent, amit erről az egész Sinclair dologról gondoltam, és láthatóan megértette. Figyeltem a reakcióját, ahogy összébb húzta magát, mintha csak fázna, vagy elöntötte volna a teljes nyugtalanság. Nem kevés esetlenséggel raktam át rajta az egyik kezemet, hogy finoman végigsimíthassak párszor a hátán. -Ü-üm. Nincs mit. Te is megtennéd fordított helyzetben.–komolyan ezt gondolom. -A beteg elméjű faszok vonzódnak ahhoz, amilyen vagy. Független, határozott, okos, intelligens, és a munkádban elvonatkoztatsz a személyes érzelmeidtől, így nálad nem játszanak az enyémekhez hasonló kirohanások. Én hamar felrántom magam, és még el is küldök mindenkit a bús kurva anyjába, te nem. De közben meg úgy nézel ki, mint egy törékeny nő, akit lehet ide-oda rángatni. Ezek barmok. Ugyan a többiről nem nyilatkozhatok, de Sinclair-nek megmondtam, hogy ha még egyszer a közeledbe jön, akkor kettétépem és felkötöm a rendőrség homlokzatára zászlónak. –néztem vissza rá, aztán elhúztam róla a kezemet és visszacsúsztam az eredeti helyzetembe, hogy beleihassak a whisky-be, de aztán amint közölte, hogy van még valami, amit el kellene mondania, majdnem megfulladtam. A mellkasomat csapkodva köhögtem párat, hogy aztán a „te nem vagy épelméjű” nézésemet vehessem elő vele szemben. A vérsast tudtam, hogy micsoda, mivel az ilyen viking dolog volt, szóval csak bólintottam. Ahogy haladt előre a sztori, inkább felkeltem, hogy a piámmal együtt kezdhessek el fel-alá járkálni. Most nem otthon voltam, hogy összetörjek valamit egy kontrollálatlan pillanatomban, szóval csak felvont szemöldökkel hallgattam végig ezt az egészet, hol őt, hol a plafont, a padlót, vagy az üveget nézve. -Szóval te elmentél futni… az éjszaka közepén??!! Miért?! Legközelebb, ha nem tudsz aludni, dobj be egy felest, egy altatót, verd magad pofán az egyik szék lábával, vagy hívd fel a nővéredet. Vagy engem. De ne menj az erdőbe futkorászni a sötétben. -csaptam le végül a dohányzóasztalra a majdnem teljesen üres whisky-s üvegemet. -Az sem érdekel, ha a nő előhúzott a seggéből egy unikornist, ami gyémántot kakált. Nem mehetsz bele még ebbe is, mert, ahogy te is rámutattál, már csak a kannibál sorozatgyilkos hiányzik. Westfield nagy kislány, majd szól valakinek, ha veszélyben érzi magát, ha meg nem, így járt. Aki ekkora barom, azt egyék is meg. –engem nem érdekel az az elvarázsolt, hülye kislány. -Nem keverheted magad ilyenekbe, aztán csodálkozhatsz, hogy miért aggódnak érted mások. A kötelességtudat és az öngyilkossággal felérő önkényes baromságok nem ugyanazok. Én is messzire megyek egy-egy ügy kapcsán, ha kell, de nem így! Emma… -léptem hozzá közelebb, hogy aztán vissza ledobhassam magamat mellé. -Többet ne foglalkozz se az elmebeteg gyógyszerésszel, se a vérsasos barommal, se a munkahelyi zaklatóval, se a szánalmas, pszichopata ügyvéddel. Ha lemegy a szektás dolog, szólsz, és abban a pillanatban indulunk. Érted? Ki kell szakadnod ebből. Mi lesz, ha valamelyik követ idáig?! Ez kibaszott veszélyes. Ez túlmutat a szokásos hazárdjátékaidon. –ráztam meg a fejemet ellentmondást nem tűrő pillantással vizsgálgatva a vonásait.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Igazad lehet. De nem tehetek róla... nem tudok másmilyen lenni. Máshogy kinézni sem. - és mivel a beteg elméjű faszok is szerepeltek a mondatban, így nehéz eldönteni, hogy ez bók vagy szemrehányás. - Ha dolgozom, automatikusan felveszem a póker arcot, és végig nyomom az ügyet úgy, hogy a magán véleményem ne befolyásoljon semmit. - ez csak szakmaiasság, semmi több. Nem felhívásnak szánom keringőre. Nem akarok bevágódni senkinél. - Vagy legyek olyan szókimondó seggfej, mint te? Mármint ez nem sértés... nagyra tartalak, és valahol talán még irigyellek is érte. De tőlem ez baromi hülyén venné ki magát, még akkor is, ha valójában belül ugyanazt gondolom és érzem, amit te. - Reilly-től tartanak, engem csak szimplán hülyének néznének. A pattogós, felvágott nyelvű szőke picsa. Senki se venne komolyan. - Vagy... nem fogok úgy kinézni, mint egy borotvált fejű, drogos leszbikus a sztereotípiákra építő filmekben. Kivarrt karokkal. A sok megkülönböztetős, lekicsinylő faszság ellenére én szeretek nő lenni. - de nem azért, hogy mások hülye tárgyként, trófeaként tekintsenek rám. Ez nem erről szól. Én nem kelletem magam senkinek. A legtöbbször magunknak, vagy épp a konkurens nőknek akarunk tetszeni. De én még csak ilyen sem vagyok. - Köszi, hogy kiálltál értem. Vagy ilyesmi... Nem tudom, mi a helyes kifejezés arra, hogy megfenyegetted miattam. De gondolom érted, mit szeretnék. - Mark hajlamos a túlzásokra, de csak jót akar nekem. Ok nélkül nem tesz vagy mond semmit. Inkább a hallgatást és a vállrándítós leszarom elsétálást választaná. Tudtam, hogy a wengidós Melgren sztori nem fog tetszeni neki. - Légyszi ne akadj ki ezen ennyire. Utólag már nem tök mindegy? Megtörtént, baromság volt, túléltem, ennyi. Legközelebb nem ezt az éjszakai programot választom, ezt megígérhetem. - pillantottam hol rá, hol az asztalra csapott whisky-s üvegre. - Összetörheted, ha attól jobban érzed magad. - csak ne legyél már ennyire rohadt ideges. - Nem fogok sorozatgyilkos kannibálok után nyomozni, nyugi. - forgattam a szemeim. - Igen, eszembe jutott, de mondom, hogy teljesen elvetettem. Vannak más nyomozók is rajtam kívül, nem oldhatok meg minden ügyet én. Így is van bőven elég. - néha talán még túl sok is. - Figyelmeztettem Vivienne-t, innentől már rajta múlik, mit kezd vele. Nem tehettem úgy, mint ha mi sem történt volna, különben nem lett volna tiszta a lelkiismeretem. De attól még egy idegen nő légbőlkapott jósolgatása nem jelent semmit. Melgren és Ophelia simán átverhettek valami illuzionista, mentalista trükkel. A vacsora alatt lenyomoztathatta, ki vagyok. Üzenhetett a nőnek. Az ismerőseim között megtalálta a szőke Vivienne-t. A Westfield név meglehetősen beszédes, lehet köré történetet szőni. Az instagram posztjai elég elvontak, hogy elhihessem, belekeveredett valami sötét dologba. Nem vagyok hülye, Mark. - lehet, hogy van valóságalapja, és így akarták a tudtomra hozni, hogy van egy kannibál sorozatgyilkos a városban. Nem tudom. - És nincsenek öngyilkos hajlamaim sem. - fúrtam a tekintetem az övébe. Nem az anyám vagyok. - Jól van. Felfogtam. Passzolom ezeket. A szokásos ügyeket vállalom, nem keverem magam olyanba, ahol követhetnek, álmomban kinyírhatnak, és nem felel meg az ingerküszöbödnek. Aki nem érti ezt, annak a legrosszabb kibaszott rémálma leszünk. Csak a szekta, aztán leállok egy időre. Mindketten. Aztán... elhúzunk innen. - az jót fog tenni. Mindkettőnknek. Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, bár már most ott lennénk. - Inkább... beszéljünk valami másról. Okés? - én szerettem volna ezt lezártnak tekinteni. Reméltem, hogy ő is képes lesz rá most, hogy kiadhatta a valódi dühét, amit ezzel az egésszel kapcsolatban érzett már egy ideje. - Nem is tudom... csak mesélj magadról valamit. Az sem baj, ha csak kitalálod. - vontam meg a vállamat. Pozitív dolognak szántam ezt a közös whiskyzést, szóval ideje lesz ilyen irányba visszaterelni.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
Az "összetörheted, ha jobban érzed magad" mondatára először csak felvont szemöldökkel néztem rá, aztán felvettem az üveget az asztalról. Kiittam a maradékot, hogy aztán a kiürült tárolót a földhöz vághassam egy határozott mozdulattal. Ez jól esett. Már nagyon érett, hogy összetörjek valamit, vagy valakit. -Még sok is, ha engem kérdezel. Annyi ügyed gyűlt fel, hogy abba simán bele lehetne rokkanni. Nem menthetsz meg mindig mindenkit, a világ nem így működik. Nem helyezheted azt magad elé, hogy folyton megments mindenkit. Tudom, hogy megérintett annak a Lana lánynak a sztorija, ahogy engem is. De ezek az emberek nem a te felelősséged, pláne nem akkor, ha te is halálos veszélyben lehetsz miattuk. -és engem nem érdekelnek a mentálisan beteg, idegenemberek. Szar dolog, családokat szétzúzó, de ettől még engem hidegen hagynak. Én Emma-t ismerem, szóval nekem ő és a biztonsága a fontos. -Ennyi. Vivienne nagy kislány, majd eldönti, mit akar. -vontam meg a vállamat. Részemről ez túl is lett tárgyalva, feleslegesen. Kiadtam magamból a gondolataimat, az idegbetegségemet, innentől talán nem leszek annyira végtelenül feszült, mint eddig. Nem szoktam ennyire kiakadni semmin, csak elkönyvelem, hogy mindenki hülye, megvonom a vállam és megyek tovább. Pár perc múlva már azt sem tudom, min basztam fel magam. De ez más volt. -Helyes. Már alig várom, hogy elhúzzunk erről a kibaszott helyről egy kicsit a büdös picsába, és kapjunk levegőt. Mindenféle értelemben. Atlanta jót fog tenni. -remélem, minél előbb indulunk. Az viszont azért megmosolyogtatott, hogy mi leszünk mások kibaszott rémálma. És nálunk ez nem csak üres duma. Bólintottam arra, hogy beszéljünk másról. Ezt egy kicseszettül jó ötletnek tartottam, mivel már elegem volt ebből. lezártuk, vége. Több szót pazaroltunk rájuk, mint érdemelték volna. Bízom Emma-ban, tudom, hogy tényleg nem fog ilyen értelemben felelőtlenül kommandózni többet, a kiváltó okok kiléte innentől fogva nem érdekes. -Magamról valamit... Tudok cigivel a számban dobolni. Meg mondjuk anélkül is. -néztem rá aztán teljesen komolyan. -Imádom a zenét, és egyszer fogadásból megtanultam dobolni. Dave-nek van róla felvétele is, ha bizonyítékot akarsz róla. -néztem rá azért némi kérdő mimikával, de amint kapott is a dolgon, dobtam egy üzenetet Dave-nek, hogy legyen szíves elküldeni nekem a felvételt a dobolásomról, amit kislányos vágyálmai közepette őrizget valahol. Amint megkaptam a felvételt, átadtam Emma-nak a telefonomat, hogy megnézhesse magának csodás alakításomat.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Felvont szemöldökkel mértem végig, amikor a dobolási képességeiről beszélt. Végül is illett hozzá, szóval simán el tudtam képzelni róla. De ettől még, ahogy ő is mondta, bizonyítékot akarok. Majd hiszem, ha látom. - Még jó, hogy akarom, most! Anélkül ezek csak nagy szavak, Mr. Reilly. - fogalmam sincs hány óra lehet, már rég elveszítettem az időérzékemet, de nagy reményeim nem voltak, hogy Dave már ilyen későn (korán?) válaszolni fog. Aztán mégis csak átdobta az említett videót, nem is kellett rá sokat várni. Senki se szeret aludni?? Közelebb csusszantam hozzá, átvettem tőle a telefont, hogy megnézhessem az ominózus felvételt. Fura volt megismerni Mark egy másik, művészibb oldalát. De jó fura. - Ez nagyon király! Tök tehetséges vagy. A látszat ellenére a dobolás baromi nehéz. Te meg egy fogadás miatt kiráztad a kisujjadból. - néztem rá elismerő mosollyal. Szerencsésebb volt, hogy ezzel tudta bizonyítani a dolgot, mint ha felvertük volna a szomszédaimat a fazék-fakanál kombóval. Kétlem, hogy értélelték volna, és meglátták volna benne a művészi értéket. - Mi Sierrával meg tudunk gitározni, mert lázadó női country rock duó akartunk lenni kislányként. - húztam ki magam (kamu) büszkén, majd aztán elnevettem magam. Tök kicsik voltunk, naivak, gondtalanok. Kedves emlék. - Na ne vedd túl komolyan... Én másod- vagy inkább harmadállásban kamionsofőr is akartam lenni. Mert természetesen a bandát a rendőr munka mellett csináltuk volna. - mindig is apa kislányai voltunk, akik odáig voltak érte. Egy hős volt a szemünkben. - Szóval jöhetnek azok a nem túl józan karaoke partik. Ebben is szívesen lenyomlak titeket. - vontam vállat. - Te nem akartál soha valamilyen zúzós bandában játszani és rock sztár lenni? - döntöttem oldalra a fejemet kíváncsian. - Van egy dal. Az "I Love You Always Forever" Donna Lewis-tól. Senki nem tudja olyan cukin énekelni, mint Si. - megkerestem róla a videót, hogy megmutathassam Marknak, hogy igazam van. Annyira aranyos!! Anya nagyon szerette ezt a számot. - Gyakran szoktatok fogadásokat kötni? Milyeneket? - azt mondta, hogy fogadásból tanult meg dobolni, meg mert imádja a zenét. - A zene amúgy egy tök jó dolog. Sierra elődjének, tudod, annak a Fellowes-nak is van egy pszichedelikus, indie rock bandája. Egész jó számaik vannak. Ilyen kávézós, pubos aláfestésnek tök jó. Élőben még nem hallottam őket mondjuk, de tervben van ez is. Nagyon régen voltam bármilyen koncerten. Ha szereted a Tame Impala-t, a Cage The Elephant-ot, vagy a Daft Punk-ot, és a 80-as évek életérzést, akkor szerintem neked is bejönne. - beleittam a whiskybe, majd szuper nagylelkűen átnyújtottam neki az üveget. Az övének minden értelemben annyi, szóval...
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
Kezdőlap
