Ahogy Zed a szemeit forgatja, én is csak egy szemforgatással díjazom. Egyrészt mert nem is Jack volt, másrészt meg mennyire néz mégis madárnak, ha azt hiszi, hogy bedőlök ennek? -Igen, és még egy nagy piros traktort is vett nekem, mert egy hozzá illő piros szatyrot. - öltöm ki a nyelvemet. Hát az eszem megáll, hogy még hülyének is akar nézni. Amúgy is felesleges úgy csinálni, mintha ebben a klubban nem lenne mindenki pletykás. Rosszabb, mint egy melegbár. -Na, ez remek! Ez azt jelenti, hogy van két füled és nem vagy szatyor! - replikázom. Még jó hogy hall, hát van neki füle. Ellenállok a kísértésnek, hogy megcibáljam a nevezett fület, mert még a végén elkezd nekem visítani, mint egy kismalac, aztán odalenne a férfiúi becsülete. -Na, hát akkor igazán nem halsz bele egy Margaritába. - veregetem vállon. Nem akarom kiábrándítani, hogy egy motort aligha lehetne vagyonnak nevezni. Ismerem már annyira, hogy tudjam, mennyire is venné a lelkére. De legalább egy kicsit végre amgunkra hagy, hogy ismerkedhessek Corával. Na jó, nem ezért, de én erre használom az időt, amivel megajándékoz. -Zseni. - vigyorgok rá. Láthatóan marhára szórakoztat ez az infó, legalábbis amíg Zed vissza nem ér. Akkor viszont rajtam van az arcvágások sora, mert mi az, hogy tartsam meg? Fúj! -Kösz, de meghagyom másnak, aki kéri. - grimaszolok. -Az én ízlésemnek ő túl… péniszes. - Időbe telik, mire meglelem a megfelelő szót és nem is biztos, hogy ez az. De szónak szó és legalább az eszembe jutott. -Á ne aggódj, ha ki akarnám szolgálni magam, hazamennék. - legyintek. Ott nincs ki kiszolgáljon, szóval kiélvezem, hogy itt meg igen. Még Zed is gurigázza a piát hát hogy a fenébe ne élvezném a dolgot? -Jó, azért nem örökre megyek el. Csak egy hétre. - Bár ha másodjára is belegondolok, azért eléldegélnék én a tengerparton, egyáltalán nem lenne rossz dolog. Ott legalább nincs ennyi eső meg hideg. Jó, eső van, de… ott más. -Kéred az enyémet? Jimmy Choo. Extra hegyes. - vonom fel a szemöldökömet, mert hát ki utasítana vissza egy ilyen ajánlatot? Ennél már csak akkor lehetne jobb, ha Loubutin lenne, mert annak piros a talpa, nem látszik meg rajta a vér.
M iért és milyen okból kifolyólag gondolják azt a férfiak, hogy a nő egy húspult? De most úgy komolyan, még jó, hogy párával rajzolni nem akar, hogy azt, azt, azt ott szeretném, mondjuk megteszi helyette a nyál hinta is. - Te, ugye tudod, hogy kétszáz fok van kint? És egy betondzsungelben élünk? Húzzak bundát vagy mi? Amúgy is, anyukád nem tanított meg tisztelni a nőket? Forgatom a szemem, na majd adok én neked jó kilátást, legközelebb feljebb célzok azokkal a cipőkkel. - Írd a többihez. Vihogok egyet ahogy azon puffog, hogy nem kaphatja meg a gyógygpuszijait. Elég hosszú ez a lista, jó lesz nekiesni, mert lassan kezdünk és még üres a pult, így követem Zed-et a raktár felé, és bár majd seggre estem a káosz láttán, igyekeztem a lehető legtöbb dolgot elhozni, de így is lesz egy második forduló. - Adj öt percet és te sem fogod tudni. Morgom magam elé, ahogy leteszem a dobozom és elkezdek kipakolni, marhára nem érdekel a véleménye, ha azért fizetnék marketinges lenne, nem biztonsági őr. Igazából fogalmam sincs miről vitatkoznak és nos, nem is kimondottan érdekel, elkészítettem a kért italt és Nova elé tettem. - Mi? Ja, igen, tényleg hozzá vágtam. Vettem elő a kis füzetem és húzgáltam ki amit már idehoztam, majd csak abba hagyják már a marakodást, vagy sem, az is az Ő dolguk. - Látod, Adonisz, megy ez szebben is. Jegyzem meg ahogy szépen teszi le a hordókat, egy felvillantott mosoly keretében. - Tartsd meg kislány, a pasi aki főzni tud aranyat ér. Jegyzem meg rájuk sem pillantva ahogy az üvegeket számolom, igen, még egy kör mindenképp kell. - Nekem el kell mennem még egy doboz töményért, kérlek Nova, addig ne szolgáld ki magad, kell ez a munka. Jegyzem meg, mert már Zed sincs itt, hogy kordában tartsa a kishölgyet és tényleg kell nekem a fizetés, hogy végre leköltözhessek. Ez talán az előzőnél is nagyobb adag lett, de cserébe többet már nem fordulok. - A helyére pakolok és figyelek rád, esküszöm. Jegyzem meg és igyekszem nagyon gyors lenni, de a szemem sarkából már látom, hogy jönnek teljes harci díszben a fiúk, megállok és a pultra könyökölve támasztom meg a fejem, ujjam teszem a számba és finoman ráharapok. - Hhhmmmm. Mérem végig Zed-et. - Kedvem támadt újra megdobálni, de ezúttal sajnos nincs rajtam magassarkú. Löktem el magam a pulttól és elrendeztem a kimaradt üvegeket.
Ekkora öngólt is régen vitt be magának, de igazából meg sem kellett volna lepődnie a dolgok jelenlegi állásán. Persze Cora szavaira már csak a szemét forgatja sóhajtozva, ennyit arról, hogy a mai este mennyire csendes és nyugodt lesz. Meg a nagy francokat! – A te hibád, minek vettél fel ilyen shortot? Tehetek én róla, hogy jólesik rajtad legeltetni a szemem? – felesel vissza azonnal, most arról aztán tényleg nem tehet, hogy Cora jól néz ki és szemrevaló teremtés. Valójában Zedtől ez egy burkolt bók akart lenni, de nem adja még jobban a lovat a mexikói lány alá. Azt a büszkesége már nem engedné meg. – Szép! Beígérsz itt nekem minden szépet, aztán hoppon hagysz! Megjegyeztem! – morog az orra alatt, de attól még azt a pimasz mosolyt nem tudja letörölni a képéről. Talán még sem lesz annyira unalmas ez az éjszakai műszak, mint azt először gondolta. Ettől függetlenül viszont felajánlja a segítségét Corának, nem arra nevelte az anyja, hogy segítség nélkül hagyjon bármilyen nőt… bár, ha valaki Zedet is megkérdezte volna, azért szívesen válogat, ha már segítséget kell osztani, de ez részletkérdés csupán. – Hát… a múltkori kiscsaj nem volt a toppon. Remélem, te jobban gatyába rázod a dolgokat – von vállat félszegen, neki aztán teljesen mindegy, ki és mit csinál, amíg nem akar belekötni a munkájába. Csendesen figyel arra, amit Cora mond, aztán megragadja a két teli hordót és azokkal a kezében követi a lányt, mikor a bárnál megpillantja Novát, bár a hang gyorsabban terjed az esetében, mint a látvány. – Szóval Jacknek járt el a szája… mindjárt gondoltam – forgatja a szemét, és levágja azt a két hordót a pult alá, aztán karba tett kézzel áll meg Nova mellett. – Hallok ám mindent, süket még nem vagyok! Amúgy meg ezeknek mindegy, egy óra után azt sem tudják, melyik bolygón vannak – puffog magának és egyben visszaszájal Corának, de nem marad a pult mögött, az a lány felségterülete. – Attól még, hogy nem hangoztatom, képzeld el, van vagyonom. Az egyik pont odakint áll a parkolóban, nem volt olcsó! – teszi hozzá, de érzi, hogy ez hamvában holt ötlet lesz úgy is, szóval nagyot sóhajt és elindul vissza a raktár irányába. Szíve szerint most olyat mondana erre a kettőre, amire az anyja biztos nem lenne büszke. Hogy is mondta régen, mikor leüvöltötte a fejét? Tiszteld a nőket, édesfiam! Igen, valami hasonlókról magyarázott két veszekedés között. Mivel a két hordóért megy, nem hallja a beszélgetést a lányok között, viszont arra igenis visszaér, mikor Nova bejelenti, hogy „nyaralni” megy. Zed most már sokkal nyugodtabban teszi le az újabb hordókat a pult mögé, aztán visszaáll Nova mellé. – Szeretem, mikor idegesítesz. Legalább te értékeled, mikor főzök neked – teszi hozzá sokkal kedvesebben, viszont kétféle érzés kavarodik benne Novára pillantva. Az egyik, hogy örül a pihenésének, tudja, hogy a lány szeret utazni. Annak viszont kevésbé örül, hogy ezt a Daddyjével teszi, főleg annak függvényében, amit tud. De nem fog újabb szónoklatba kezdeni, hogy a lány végre olyan kapcsolatot keressen, ami számára a legjobb, ezt már nem egyszer egymás fejéhez vágták és nem egy számukra még idegen lány előtt fogják megbeszélni. – Na, húzók! Kezdődik az eligazítás és még át kell öltöznöm, addig ne kapjátok szét a házat, jó? – pillant komoly tekintettel a két lányra, végül Nova hátára simítva kapja fel a bukósisakot a pultról és tűnik el a személyzeti folyosón. Bő fél óra múlva bukkan fel újra bakancsban, sötét nadrágban és pólóban a jól megszokott headset-tel a fülében.
Ha Zedet kell leégetni, akkor hívj bátran bármikor! Ezért vagyok most is itt, nem is nagyon sietek, ráérősen várok, hogy tudjak valamit inni is most már, mert hát nagyon rám fér. Egész nap… léteztem! De valóban van egy sanda gyanúm, hogy Zednek igaza lesz és jól ki fogok jönni ezzel a csajjal. Lássuk be, nem nagyon bővelkedem a barátokban és talán nem ártana újakat beszerezni. Szeretem én ezt a mamlaszt nagyon, de egy idő után már nagyon unalmas. Főleg, hogy állandóan levetkőzik, pedig senki nem kíváncsi rá. -Ó hát mert én aztán híres vagyok arról, hogy köpök, mi? - forgatom meg a szemeimet, majd elvigyorodom. Úgysem mondom meg neki, hogy melyik srác volt. Magánügy. Egyébként is csak a szája jár, mint mindig. -Szerinted ki tartja a nyakán azt a nagy tököt? - vigyorgok Corára. Igen, határozottan jóban leszünk. -A vagyonodból? Mégis milyen vagyonod van neked? - horkantok fel, mint egy igazi úrilány. Aztán csak hagyom, hogy kibontakozzon a kis vitájuk, amit láthatóan hatalmas élvezettel figyelek. Legalábbis, amíg Zed nem tornyosul fölém, amitől úgy megijedek, mint egy hatalmas vattacukortól. Nagyon ijesztő, mondhatom. -Most mit rakod a csöcsödet a képembe? - hessegetem. Bár valahol igazságtalan, hogy neki nagyobbak vannak, mint nekem. Lehet, nekem is el kéne kezdenem gyúrni, és akkor megnőne. -Ne is mondd! - sóhajtozok, ahogy átveszem a Margaritát Corától. -Tényleg hozzávágtad a cipődet? - hajolok előrébb, nem mintha ez megakadályozná, hogy Zed hallja. De hát bánom is én, azért van neki füle, hogy halljon, nem pedig azért, hogy szatyor legyen. Szatyornak elég hülyén nézne ki. Meg nehéz is. -Egyébként meg nem kell annyit panaszkodni ám. Jövő héten elutazom, és akkor majd jól nem idegesítelek. - pillantok fel a férfira. De hát vár a munka engem is. Dario szereti a tavaszt a tenger mellett tölteni, mert attól jobban érzi a nyár közeledtét. Én meg igazából bármilyen évszakot szeretek a tenger mellett tölteni, mert meleg van. Meg tenger. Ez két olyan dolog, ami itt meglehetősen ritka.
E gy pillanatra merevedek meg, majd csak sóhajtok egy nagyot, nem mondod komolyan? Úgy érzem ez az este még sem lesz annyira gördülékeny, mint amennyire a fejemben én ezt elterveztem. - Persze, itt, most, dobj fel a pultra, nem recseg még eléggé. Forgatom a szemem és már csak kínomban nevetek, tudom, mi nők mindig mindent túlbonyolítunk de azért egy ekkora öngólt bevinnie saját magának, te jó ég, ez nekem fájt... Inkább csak csinálnám tovább a dolgomat, amikor hallom, hogy megreccsen a falap. - Ezzel burkoltan arra akartam célozni, hogy tudom, hogy a seggem nézed, és ha meg akarod tartani a szemeid, ide fel pillogj. Jelzek a szikrákat szóró zöld szemeim felé, nem tudtam amikor ide jelentkeztem, hogy mindenkinek végig kell mustrálnia a hátsóm, nem láttam a szerződésem apró betűs részében ezt a kitételt, pedig alaposan átfutottam, szakmai ártalom... Nem bírtam ki, hogy ne húzzam tovább az agyát ha már legutóbb megígértem egy gyógypuszit. - Sajnálom, az csak a cipőm nyomaira volt érvényes, és mivel már nem látszanak, így megtartom magamnak az ajkaim. Nyaltam végig őket, ó talán mégis vicces lesz ez a végén. Felkaptam a jegyzeteim és követtem Zed-et a raktár felé, beléptem és csak egy nagyot sóhajtottam. - Te jó ég, hát itt meg ki a fene dorbézolt? Ezekben semmi rendszer, minden csak be van hajigálva, ahogy elnézem a leltár lista is elég hiányos, erre egyszer rá fog menni egy napom mire rendbe teszem, de most arra nincs időm, a kinti hordókba alig van, ha túl akarjuk élni az estét legalább négy még kelleni fog. Letettem a dobozom és elkezdtem szó szerint össze vadászni a dolgokat, ha lesz egy szabadnapom bejövök és rendbe rakom, mert ez jelenleg olyan, mint amit behánytak és jól van az úgy. Fejben rendezem a saját kis listám, amikor egy női hang töri meg. Felvonom a szemöldököm, ez meg ki a fene? És nekem mi közöm ehhez az egészhez? Vissza lépek a pult mögé és lerakom a dobozom, majd rendezni kezdem az eddig kihozott dolgokat. - Corazon. Nem tudtam, hogy egy ekkora embernek szittelés kell, de sok mindent megmagyaráz. Nyújtom én is a kezem felé. - Hé, a saját helyeden vagdalózz! Kifelé a pultom mögül, felrázod itt nekem a sört és aztán csapolhatom a habot? Komolyan az idegeimmel játszik. - Először is, te nekem nem parancsolsz, másodszor, inkább azt a másik két hordót hozd ki mielőtt komolyan kihozol a sodromból. Csak szerintem vannak itt nagyon elkanászodva az emberek? Keverek egy Margaritát és Nova elé tolom. - Erre most a vendégem vagy, elég pocsék itt leltár. De ccssshhh. Rád fér, már értem mit kell kiállnod. Vihogok halkan, az ajkaim elé helyezve az ujjam, hogy ez maradjon a mi kis titkunk.
Persze viccelődnek, Zed mindig viccelődik, főleg, ha zavarban érzi magát, ezért sem rest ezt használni arra, hogy valahogy zavarba hozza Corát, csak épp fordítva sül el a dolog, főleg a lány válaszát hallva megakad egy pillanatra és pislog, mint hal a szatyorban. – Itt, mindenki előtt? – Ennyit sikerül hirtelen kinyögnie, körbe nézve, hogy egyébként ki van még a bár közelében. Persze a többi biztonsági őr, meg a szokásos személyzet sürgölődött és készülődött a nyitásra, aminek az időpontja lassan kezdett elérkezni. És naná, hogy Cora viccelt, hát miért is ne tette volna, cserébe már Zed volt annyira pofátlan, hogy felcsapta a könyökét a pultra a narancssárga bukósisakkal együtt, majd csak vállvonás követte Cora szavait. – Ez van, csak nem szakad le, eddig sem történt meg – kontrázik vigyorogva, árgus szemekkel figyelve a lány minden mozdulatát, főleg, amikor lehajol, hogy a pult alatt is ellenőrizze a készletet, amit már időszerű feltölteni valakinek. – Tudom én azt, csak csekkoltalak, hogy minden a helyén van-e! – Azt a pimasz vigyort most senki nem tudná letörölni a képéről, olyan büszke magára, főleg akkor, amikor Cora a mellkasára fekteti a tenyerét. Milyen apró keze van ennek a lánynak?, futott át a gondolat egy pillanatra a fejében. – Inkább máshova kérem azt a gyógypuszit, ha már beígérted a múltkor – teszi hozzá pimasz módon, végül felajánlja a segítségét, elvégre mégse cipekedjen Cora tök egyedül, főleg az első munkanapján. – Gyere, megmutatom, hol a raktár! – int a lánynak, hogy kövesse, el a pult mellett egy hátsó folyosóhoz, ahonnan több ajtó is nyílt. Ezért azt már nem láthatta, hogy Nova is tiszteletét teszi a Sinnerben, egészen addig, amíg vissza nem értek bő tíz perccel később Corával, Zed mindkét kezében egy-egy söröshordót cipelt. Nova megszólalására csak nagyot sóhajtott és a szemét forgatta, már nem is tudta mi, vagyis inkább ki hiányzott a mai este. – Nem vagyok óriásbébi! És már megint ki árulkodott? Esküszöm, most már agyonverem ezt a brigádot! – puffogott Novának, a két hordót szinte lecsapva a pult alá, aztán karba tett kézzel állt meg Nova mellett. – Na nem! Kiiszol a vagyonomból is, ne adj neki semmit, Cora! – vágta rá rögtön, amint Nova leadta a rendelését. Jól meggondolta, hogy ez a két nő itt, egy helyen legyen és boldogítsa? Tuti nem fogja túlélni az estét ép idegekkel.
Az az igazság, hogy Zednek igaza van: egész biztos vagyok benne, hogy ha valaki cipővel dobálja őt, akkor azt én kedvelni fogom. Úgyhogy óriási mázli, hogy már megint mindenhol van fülem, így aztán kemény 10 percbe telik, mire eljut hozzám a hír a pletykás uraságoktól, hogy a cipődobáló bizony mostmár ott dolgozik szintén. Úgyhogy találkoznom kell vele! Egyébként sem ártana meg nekem egy ital. Vagy kettő. Vagy sok! Így aztán egy óra szöszölés után végre hívok magamnak egy taxit, hogy elszállíttassam a csinos popómat a Sinnerbe. Vigyorogva köszönök az ajtóban álló biztiőrnek. Tudja ő is, hogy nem bírtam a kíváncsiságommal. És meg kell hagyni, remek időzítésem van, mert éppen akkor sikerül betoppannom, amikor még éppen elkapom, hogy zed már igyekszik is hátrafelé a csibével. No lám! Persze, engem se kell félteni. Ráérősen elhelyezkedem a pultnál, megkarózom a tököt, vagyis a fejemet és vigyorogva ücsörgök ott addig, amíg vissza nem jönnek. -Azta! Te öregem aztán nem húzod az időt! - rikoltom röhögve Zed felé, tudom, hogy rettenetesen fogja díjazni a dolgot, főleg, hogy ennek örömére most mindenki jól rábámul. Rá, meg az új csajra… egyébként tényleg nem hazudott, csinos lány. És még cipőket is dobál! Azannya! -Nova vagyok. Ennek az óriásbébinek a bébiszittere. - nyújtom a lány felé a kezemet, bár mostanra már tudom a nevét is, nekem mindent elmondanak. Nem tagadom, tényleg eszméletlen pletykás bagázs a Sinner és nem segít, hogy Zed kollégáinak a zöme jobban szeret engem, mint őt. Mondjuk ez valószínűleg azért van, mert szebb vagyok, de hát ilyen az élet. Az ő dolga, hogy erős meg ijesztő legyen. -Kaphatok egy Margaritát? - függesztem a tekintetemet Corára, mert hát nem szomjazhatok, ha már idáig eljöttem. -Csapd Zed számlájához! - teszem hozzá vigyorogva. Hogy fog engem szeretni az este végére! öröm lesz nézni! De hát magára vessen, végül is ő mondta, hogy kedvelném Corát, szóval idejöttem és megkedvelem. Az ő hibája az egész.
M ondanám, hogy könnyű volt elfelejteni azt az estét amikor itt voltunk, de az utána lévő rész sokkal jobban az emlékezetembe égett, mint az, hogy itt balhéztunk a helyett, hogy jól érezzük magunkat. Nem az első drogos józanításom, mamá már gyerekként megtanított rá, mert bizony megesett, hogy kellett egy segítő kéz ha valaki így ütötte ki magát, talán ez volt az Ő vezeklése amiért ilyen családot teremtett a gyermekei számára. Mindenesetre egy cseppet sem szép látvány az ahogy az elvonási tünetek kezdenek szépen lassan a felszínre bukni. Három kemény nap végén pedig felhívtam az apját és bevonult az elvonóba, hogy meddig fog tartani az már nem az én dolgom, így is túlságosan belemásztam, ahhoz képest, hogy csak akkor csörgött a telefonom ha unatkozott. - De, bébi be kell vallanom csak miattad jöttem vissza, mert egyébként hobbim éhen halni, most azonnal vigyél hátra és dugj meg. A végén már nem bírtam röhögés nélkül, hát ezt az arcot látni kellett volna. És mondanám, hogy a karma hozott ide vissza, vagy a jó szerencse, ezt egyelőre még nehéz eldönteni, hogy büntetés e az itt létem, vagy épp kinek büntetés. - Ugye tudod, hogy recseg a pult ha rátámaszkodsz? Fordultam vissza amikor ellenőriztem a félig üres hordókat, hát eléggé pang itt a készlet, ezt eddig ki a fene kezelte? - Hé, nagyfiú, a szemem fent van. Álltam meg előtte csettintgetve az ujjaimmal és mutatva a nagy zöld szemeim felé. Mosoly kúszott az arcomra és a mellkasára tettem a kezem. - Akkor legalább nem kell gyógy puszit adnom rá. Vihogtam el magam ahogy elléptem, a belső pultra könyökölve kezdtem el jegyzetelni miből hány üveg kellhet a ma estére, bár nem ismerem a forgalmat, de abból amit múltkor láttam számítok tömegre, és a tömeg iszik... - Megeshet, elég jó vagyok, főleg alkohol keverésben. Dugtam a kis jegyzettömböt a melltartóm pántja alá. - Az jó lenne, egyedül maximum kigurítani tudom, és a habos sör nem jó sör. Közben legalább megmutathatod hol a raktár. Kaptam fel egy dobozt a pult alól, ez megfelel a célnak, hogy ne nyolcvanat forduljak mire feltöltöm a készletet.
Szokták mondani, kicsi a világ, na de hogy ennyire, főleg Manhattan, az azért még Zed számára is meglepő, azok után végképp, hogy bő két hete még a főnök mellett álló lány az esti szórakozása alkalmával hozzávágta a cipőjét. Ki látott már ilyet? Ellenben, ha akarja, ha nem, kettesben marad Corával, miután a főnök elviszi magával Luist az irodák felé. Zedben feléledt a gyanú, hogy a főnök az eligazítás előtt akart még beszélni vele a múltkori balhéról, amit nem sikerült olyan jól kezelni, mint Cora haverját. – Pedig már azt hittem, miattam jöttél vissza! Ah, összetöröd a szívem! – kapott a mellkasához szabad kezével, teátrális arcot vágva az egészhez, aztán nem sokáig bírta, rögtön odaköltözött a vigyor a képére. A bukósisakot feltette a pultra, majd megtámaszkodott könyökével, úgy figyelte, mit csinált Cora. – Kedves tőled, hogy érdekel. Egyébként rendben van, nyoma sem maradt – teszi hozzá mosolyogva, kidüllesztve büszkén a mellkasát, miközben figyelte a lányt a pult mögött, főleg, amikor Cora lehajolt, még Zed is előrébb dőlt, hogy jobban lássa. – Gondoltam a szórakozni vágyó fiatalokra, de az már nem buli, szerintem ma itt leszek a pult közelében, hátha kell a segítség – kontrázott rá. – Viccet félretéve, segítsek kihozni a hordókat? – Azért annyira még ő sem paraszt, hogy ne segítene Corának cipekedni, azok a hordók egyenként minimum 30-40 kilósak megtöltve, szóval lehet, nem a lánynak kéne pakolgatnia őket. Egyébként is, Nova biztos fejbe csapná, ha nem segítene a lánynak.
M ár akkor tudtam amikor megállt a taxi a hely előtt, hogy valami nem oké, jártam már itt, de nem emlékszem mikor, többségében mert nem én szervezem az estéket én csak felveszek valami dögöset és megjelenek, sok helyen fordultam már meg, de ez most más, tudom, hogy voltam már itt, de nem olyan sűrűn, hogy megjegyezzem magamnak. Próbáltam elhessegetni a rossz gondolatokat és csak pozitívan állni az egészhez, ne bazd el Cora, kell a munka, kell a pénz, a függetlenség. Magam sem gondoltam, hogy ennyire nehezen fogom viselni, hogy együtt lakjak egy férfival, tudom mire számítottam, bátyám van... Meglepődtem amikor azt kérte, hogy találjam ki mit inna, ez valami fura teszt? Bár könnyen ismerem ki az embereket, így nem volt nehéz kitalálni mit is adhatnék neki, bár ahogy a hátsóm végig mérte, szerintem nem csak az italválasztásom volt tetszetős, de nem törődtem vele, hazai pálya, jó vagyok alkoholokban, valahogy ösztönösen megy, sosem tanultam konkrétan, pár kampusz bulin berángattak segíteni, és hát, gyorsan tanulok... A hangok felé fordulva merevedik meg a testem, a fenébe, szóval innen volt ismerős a hely. Nem mondod komolyan? Ezer másik helyből pont ide kellett nekem is jönni?! - Öhm, sziasztok. Intettem feléjük, ó Istenem, nem tudna megnyílni alattam a föld? Most még azt a mamá által beígért poklot is vállalnám, csak ne legyek itt. Azért kissé kikerekedett a szemem, amikor azt mondta a főnök, hogy ma már ne menjek el, mert hamarosan kezdenem kell, benéztem a pult mögé, hogy hát akkor ezt nagyon gyorsan fel kell tölteni és előkészülni, mert ezzel így az első egy órát nem tudnám végig vinni. Megkaptam a kulcsot a raktárhoz és szabad kezet ami csak kell. - A hordókhoz használd a fiúkat. - Megoldom, köszönöm. Figyeltem ahogy elmegy és beléptem a pultba, felkaptam a füzetet és a tollat ami a pulton volt hagyva, egy gyors leltár kell. - Hm, hát ez most teljes mértékben a véletlen műve. Pirultam fülig, komolyan nem terveztem többet látni Mr. Izomagyat. - Remélem már nem fáj a cipőm helye. Nevettem el magam ahogy behajoltam a pult alá megnézni mennyi van a hordókban, hát ezek már nem sokáig húzzák. - Nos itt lesz munkám bőven, mond csak ma kit fogsz zaklatni, hogy ne érezhesse jól magát? Vontam fel vigyorogva szemöldököm, ha már így alakult kicsit megtépázom azokat a szarvakat.
Késő délutánra járt az idő, lassan kezdődött az esti műszak, így Zed sem tétlenkedett. Miután felöltözött, motorra pattant és azzal hajtott át Manhattanen keresztül, hogy időben beérjen a Sinnerbe. Még úgy is részt kellett vennie az eligazításon, mielőtt kinyitna a szórakozóhely. Két héttel ezelőtt jól sejtette, hogy ki fogják rúgni a pultos csajt, bármennyire is aranyos meg kedves volt, több baj volt vele, mint haszon. Tudta, hogy ma interjúztat a főnök, ezért a hátsó, zárt kerítéses parkolón keresztül érkezett és tette le a motort odakint. Hófehér sneaker, fekete jogger nadrág, hófehér rövid ujjú és a szokásos sötét, kapucnis pulóver mellett döntött a mai napon, nem beszélve a hátra csapott baseball sapkáról, amit a fejébe húzott, miután levette a bukósisakot. Kesztyűs kezében fogta a sisakot, mikor átlépte a Sinner küszöbét. – Luis! Mi van öreg, már ilyen korán itt? – lépett a kubai mellé vigyorogva, miután összeütötték az öklüket köszönésképpen, aztán indultak az előtér felé, ahol a főnök állt egy csajjal, mire Zed lába földbe gyökerezett. – Ne! – Ennyi csúszott ki a száján azonnal, Luis meg belegyalogolt a hátába. – Zed, mi a faszt csinálsz, ember?! – Luis szokásos módon beszélt, Zed viszont nem mozdult, csak pislogott meglepetten arra a lányra, aki két hete nekibaszta a cipőjét a mellkasának. – Jé, ez nem az a csaj, aki neked dobta a csukáját? – Corazon, ők itt Luis és Zaide – mutatott a főnök először a kubaira, majd Zedre, végül Luisnak intett, hogy kövesse, így Zed kettesben maradhatott a lánnyal. – Újra itt, Corazon? – Még mindig nem tudta hirtelen, mit mondjon, csak állt ott a bukósisakkal a kezében és a lányt figyelte, ráadásul nem kerülte el a figyelmét az a rövid, bőrhatású short, ami kiemelte a lány formás idomait. Basszus!
K imerítő hét áll mögöttem, több interjú és visszautasítás, már nagyon unom, kész, ennyi, feladtam, eljutottam addig, hogy passzolom azt amit szeretnék és jöjjön az ahova fel is vesznek, mert ez így már nem állapot, minden kis tartalékom elfogyott amit az egyetem mellett kerestem gyakornoki munkával, ami lássuk be nem túl nagy jövedelem volt. Ülök fejhallgatóval a fejemen, Erik kanapéján amíg Ő gyakorol, így egyikünk sem zavarja a másikat, támasztom a fejem a kezemmel és lapozom a laptopomon az álláshirdetéseket, amikor bepittyen a messengerem, egy egyetemi barátnőm küldött egy linket, jelentkezzek, ismeri a tulajt, szól neki, hogy figyeljen rám. Megnyitom és picit kedvetlenül állok az egészhez, pultos lányt keresnek, tény, értek az alkoholokhoz és gyors is vagyok, de van az a nem ezért güriztem annyit érzés, de végül mivel nincs jobb lehetőségem, felhívom a megadott számot és lebeszélek késő délutánra egy találkozót. Komoly feltörést okoz, hogy még is mit vegyek fel, mert javarészt interjúkra irodai megjelenés az elvárt, de ez egy szórakozóhely, így végül a bőr hatású shortot és egy egyszerűbb fekete polót vettem fel, sport cípőt, lazán leengedve hagytam a hajam, és csak egy pici alap sminket vittem fel, felírtam a címet, hítam egy taxit, aztán csak figyeltem, hogy Manhattan, ó, te jó ég, sose fogok hazaérni, több óra lesz az ingázás, szuper, mikor megáll az autó. fizetek és kiszállok elfog a deja vu, de miért? Honnan ilyen ismerős ez a hely? Á, biztos jártam már itt. Bemegyek és várnak rám, illedelmesen köszönök, hisz fő a jó modor, körül nézek és egyre biztosabb, hogy jártam itt. - Adriana vagy Corazon? Hangja szakított ki a gondolataimból. - Corazon. Köszönöm. Adriananak a bátyám hívott, soha sem szerettem annyira, a Corazon (jelentése: szív) közelebb áll hozzám. - Nos lássuk mit tud. Vezetett be a pult mögé. - Keverjen nekem egy koktél. Alaposan végig néztem a pasin aki öltönyt visel és koktélt kér. - Mindenképp koktélt? És én döntöm el milyet? - Pontosan. - Hm. Rendben. Rutinosan léptem oda és készítettem össze az alapanyagokat, komolyabb centizés vagy mérés nélkül tudtam mivel és mennyit kell kimérni a pontos adagokhoz, majd elé toltam egy Long Island jeges teát. - Jó választás, honnan tudta? - Jó emberismerő vagyok, és nem mellesleg ez az én kedvencem is. De például ha egy hölgy kérte volna tőlem ugyan ezt akkor is először végig vizslatom az érdeklődését, és az alapján keverek neki egyet. Ön inkább annak tűnt, aki nem a túl édes ízek kedvelője, de legyen erős és mégsem maró. - Eltalálta, ön eddig az első. Széles mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a szerződésem, fizetésem és egyéb dolgokról kezdünk el beszélni, de még mindig nem tudom, honnan ilyen ismerős ez a hely. Hangok ütik meg a fülem, akaratlanul pillantok arra, amikor meglátom a biztonsági őröket, ó a fenébe, hát innen... - Fiúk, hadd mutassam be az új pultosunkat, Corazont. Most nem nyílhatna meg alattam a föld?
Kezdőlap
Ekkora öngólt is régen vitt be magának, de igazából meg sem kellett volna lepődnie a dolgok jelenlegi állásán. Persze Cora szavaira már csak a szemét forgatja sóhajtozva, ennyit arról, hogy a mai este mennyire csendes és nyugodt lesz. Meg a nagy francokat!
