C sak egy szokásos péntek este, felveszek egy csini ruhát, magassarkú, mondhatnám, hogy azért mert szeretek kitűnni a tömegből, de ehhez elég rám nézni, hisz eléggé kerekded formákkal áldott meg az ég, mellé hatalmas zöld szemekkel és dús ajkakkal, mondhatnám, hogy nyertem a genetikai lottón, mert, nos tényleg, elég varázslatos felmenőkkel rendelkezünk, bár utólag gyanús lehetett volna, hogy apa és drága bátyám szeme egy színű, az enyém meg kilóg a családi portréból, ellenben belelóg egy másikba, mert zöld szeme a családban csak a bácsikámnak volt, mondjuk lehet, hogy ez volt gyanús apának is, amiért azt a genetikai tesztet kérte. Igyekszem elhessegetni az elmúlt pár hét minden gondolatát, hisz most is azért veszem nyakamba a várost, hogy megmaradt barátok, zene és némi, na jó sok alkohol társaságában próbáljam lerázni azt a sok fájdalmat, szenvedést és kétséget ami a mellkasom nyomja, amitől úgy érzem ha józan vagyok, megfulladok, nem tudok és nem is akarok gondolkozni, a lakás kérdésem egyelőre megoldódott, de nem szeretek mások jóindulatától függeni, mielőbb új munka kell, de már annyi megalázó állas interjún vagyok túl, hogy egyszerűen már nem megy tovább. Muszáj megállnom, levegőt vennem, mert legszívesebben most csak felmásznék Empire és addig üvöltenék amíg zokogva nem esek össze, de inkább csini rucikat veszek fel, és kitombolom magam. Itt még nem jártam, de amíg egy mosoly mindent elintéz nem érdekel hova jutok be, mondjuk a mai kinti felhozatal jobban felcsigáz, mint amit bent találok, de szerintem ezeket a kőszobrokat már annyi lány próbálta megfűzni, hogy értelme sincs neki kezdeni. - Tetszik az csaj. Jelenik meg egyik régi barátom arcán kaján vigyor, követem a tekintetét. - Melyik? Vonom fel a szemöldököm. - Az ott a pultnál, csillogó ruhában. - Az amelyik egy hegyomlás mellett áll? Kerekedik ki a szemem. - Ugye nem akarod megveretni magad? - Áh, nem. Itt jobbnak láttam ha rendelek gyorsan, de szegény pultos lány olyan kétségbe volt esve, hogy inkább magamhoz hívtam, mondja mi az ami ennyire nem megy. - Te nem tudod mi a Long Island? Ekkor úgy éreztem sima teqilát fogok kérni, és inkább lediktáltam neki mit és mennyit tegyen az italokba, láthatóan megkönnyebbült, úgy érzem ez nem az ő pályája lesz... Mire vissza fordultam már csak a kiabálást hallottam és, hogy a társaságom eltűnt mellőlem. Átverekedtem magam a tömegen és éppen csak ellendülve a következő pofon elől rántottam félre. - Mondtam szépen, hogy ne veresd meg magad! Üvöltöttem a tömegben, amikor éreztem, hogy valaki erősen megfogja karom. - Hé! Bármennyire is élvezném ezt most nagyfiú, jobb lesz ha elengedsz!
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Meglepően nyugodtan telik a nap, egészen az esti műszak kezdetéig. A szokásos sötét ruhájában feszített. Bakancs, kényelmes nadrág és feszülős póló, nem beszélve a kis walkie-talkie-ról, amit az övére tűzött, a füles pedig a fülében volt. A zene úgy üvöltött a háttérben, hogy enélkül még azt sem hallotta volna meg, amit mellette állva mondanak a vendégek vagy a munkatársak. Ma este bentre osztották, folyamatosan kapcsolatban volt a kollégákkal, mikor kiszúrta a srácokat, nem messze a bárpulttól, ahol az új lány is dolgozott. Alig pár napja kezdett a kiscsaj, de a többiek elmondása alapján nem igazán remekelt, és valószínűleg a főnök el is fogja küldeni, ha az estét befejezték. Túl lassú volt, feltartotta a kiszolgálást, pedig arról volt szó, hogy már volt tapasztalata hasonló munkakörben. - Dave! A srácokkal mi a helyzet a pultnál? - szólt a rádióba, miközben várta, hogy Dave jelentkezzen a fülesen keresztül. Alig telt bele két másodpercbe, hallotta rögtön az ismerős recsegést és Dave hangját is. - Szerintem balhé lesz! Intézed őket, vagy menjek? - felelt a kolléga, mire Zed nagyot sóhajtott és megindult a célja felé. - Gyere, a hegyomlást egyedül nehéz lesz kibaszni! - ennyit mondott, miközben átfurakodta magát a tömegen, épp időben érkezve a kibontakozni készülő verekedéshez. Mindennaposak voltak a Sinnerben az ilyen balhék, Zed kezdett hozzászokni, hogy valaki minden este belekötött valaki másba, mert a kiszemelt csajt/baránőjét/exét/tudjatökömet stírölte/fogdosta/dugta és még lehetett volna folytatni a felsorolást másnap reggelig akár. Elkapta az előtte álló srác karját, akit a hústorony akart pofon vágni, miközben Dave a másik fickót kapta el, azonban ahogy húzta volna arrébb a kölyköt, váratlanul vörösruhás csaj toppant elébe és a másik irányba kezdte el húzni az elkapott fickót, hogy Zed automatikusan a lány karjára fogott szabad kezével. - Elég ebből, tűnés kifelé! - kiáltott mind a lányra, mind a férfira, erősen szorítva mindkettő karját, hogy a kijárat felé terelje őket, de nem kerülte el az a pillantás a csajtól, hogy Zed összevonta a szemöldökét. Komolyan, ez a kis törpe akar neki ellenszegülni?!
Néha komolyan nem értem a férfiakat, mi a fene ér annyit egy nőben, hogy cserébe laposra verjenek? Várj, helyesbítek, mi a fene ér annyit bárkiben, hogy ezért laposra verjenek? Tudom, van az mondás, hogy az foglalt akin fekszenek, de szerintem ez egy ekkora adag ember láttán módosítható. Ez a pasi van vagy két méter, a tarkóján is izom van, akkora fuxot visel amivel én edzeni szoktam, ez a hülye meg nem rá repül a csajára? - Komolyan ennyire hiányzik a kórházi koszt? Mert akkor csak szólj és elintézzük. Azt hittem ez elég lesz ahhoz, hogy a seggén maradjon, vagy másik lányt keressen, de nem, ennek a balféknek kell a csillogás, adjak kölcsön ruhát, abba csilloghat... A másik megrökönyödésem, hogy ki vehette fel ide ezt a csajt? És vajon mennyit térdelt ezért a munkáért? Az alap koktélok se mennek, azt azért remélem tudja, hogy melyik tömény melyik, és nem most kezdi el olvasgatni. Istenem, ettől még nekem is jobban menne, pedig én csak kampusz bulikon kevertem a piákat, hát ez végtelenül szomorú. Mondtam már, hogy pultosnak kéne mennem. Ha mamá megtudná... Vagy a bátyám... Ha eddig nem tagadtak volna ki, ez után a gondolat után bizonyára megtennék, de kell a munka, a két szép szemem nem tart el. Na jó, eltartana, de túl makacs vagyok. Átverekedve a tömegen húzom magam felé a barátom, miközben beolvasok neki, észre sem vettem, hogy már elkéstem, és épp az egyik kidobó fogja a karját, és ennek köszönhetően már az enyémet is. - Hogy mi? Mi a fenét képzelsz magadról, azonnal engedj el. Rántom ki a karom, szerencsére nem fogott túl erősen. - Ha ez holnap meg fog látszani, levadászlak! Vicsorítottam el magam. Ahogy újra lekapta a karom már kezdett nagyon felmenni bennem a pumpa, lenyulva a lábfejemhez akasztottam le a szandálom. - Nesze seggfej! Vágtam hozzá az egyik majd a másik cipőm is, erővel, tudod kit rángassál!
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Már húzta volna kifelé mindkét jómadarat - miközben Dave és Jack rárepült a hegyomlásra, hogy kitessékeljék a nőjével együtt a klubból -, amikor a csaj kirántotta a karját a szorításából, az ittas haverja meg nyafogva toporgott egyhelyben, mint aki hirtelen azt sem tudta, melyik moziban volt épp. Zed a lány szavára csak meglepetten felvonta a szemöldökét és tipikusan azzal a „te ezt komolyan gondoltad?” pofát vágott, ami egyszerre volt meglepett és gunyoros a maga módján. - Te is be vagy baszva, mint a haverod, hogy nem egyértelmű? – Lehet nem így kellett volna fogalmaznia a csajnak, de most őszintén. Kinek nem érthető, amit mondott, tán héberül beszélt vagy mi? - Mindjárt megijedek! – tette hozzá gúnyosan, miközben újra elkapta a csaj karját és a sráccal együtt fordította magukat irányba, pontosan a kijárat felé, egészen addig a pontig, amíg nem koppant az a bizonyos magassarkú a mellkasán. Először egy, majd jött a párja is, hogy Zed most már tényleg meglepetten torpant meg amolyan „mi a fasz” nézéssel! - Jól láttam, tényleg hozzád baszta a cipőjét?! – hallotta meg ezzel egyidőben Luis hangját, ahogy felharsant a rádióban, szakadva a röhögéstől. Hirtelen Zed nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon, vonszolja tovább a ma este nyerteseit, vagy dobja a vállára a csajt és úgy tessékelje ki a klubból. Igen, a második lesz a nyerő választás! Mielőtt Cora bármit tehetett volna, lehajolt és a lány lába alá nyúlt, hogy aztán landoljon az a könnyű és karcsú test a vállán, a csaj haverja meg még mindig csak nézett ki a fejéből. Baszki, ez be van lőve vagy mi a franc?! - Remélem, kényelmes! A cipődet majd utánad postázom! – szaladt ki a száján rögtön a válasz, és hiába ellenkezett Cora, úgy indult meg a kijárat felé a lány haverjával a markában.
Hát én ezt nem hiszem el, értem én, hogy piálni, bulizni, felejteni jöttem, esetleg egy helyes srácot felszedni, de nem pont így értettem, mármint ez az eszetlen itt nekem mire ide értem, ivott már annyit, hogy nem ismeri fel az erőkorlátait, vagy csak simán tényleg szeret kórházban feküdni, biztos csinik a nővérkék, és elő tudja adni, hogy harcolt a nőért, csak azt hagyná ki, hogy máséért. Én meg itt egyetlen ital nélkül játszom a bébicsőszt, mert mire ideérek már mindenki hülye? Na na na naaaa, Cora is szeretne bulizni, miért nem tudod féken tartani a farkadat? Komolyan, ez ma nem az én estém, pedig lenne mit kihajítanom azon a képzeletbeli ablakon, szóval szeretném jól érezni magam. De a pultos nemigen ide való, a drága barátom meg hát, azt inkább hagyjuk hova való, nem erre a világra az tuti. Néha komolyan fogom a fejem, hogy én ezekkel, hogy tudtam összebarátkozni? Én mentem meg ezt a hülye fejét és engem dobnak ki? Komolyan? Nem szoktam ilyen vulgáris lenni, de komolyan mi a fa... fészkes fene van ma mindenkivel? Kezd nagyon elő jönni az a latina odabent, aki káromkodva küld el anyukádba. - Te még is mi a fenét képzelsz magadról, hogy így beszélsz velem? Az első italomog nem jutottam el. Érzem, hogy kezd egyre jobban gyűlni az a harag, és ha pukkan, nem tudom vissza tartani. - Na azt nagyon jól tennéd. Vettem le és vágtam hozzá a cipőim, még egy ekkora seggfejet nem hordott a hátán a föld. Nem kicsit lepődtem meg amikor semmi gond nélkül dobott fel a vállára. Szerencsére a drága bátyám megtanított helyesen használni az öklömet, ha szükségem van rá, és bármennyire is tudnám élvezni ezeket az izmokat kényeztetni, most még is inkább a talajt választanám, így ökleimmel kezdem ütni a hátát. - Tegyél le te bunkó. A taperolásod már zaklatásnak minősül. Cseppet sem voltam elragadtatva amikor kint landolt a lábam. Azonnal dühösen fordultam a barátom felé. - Ay, Caramba! Látod mit csináltál? Hogy tudnád magad féken tartani. Vágtam kupán a táskámmal. - Hé te ott, ha csak nincs cipő fétised mi lenne ha vissza adnád? Esküszöm megmondom hol vettem, de ez kicsi lesz a lábadra, és így nem mehetek haza. Tettem idegesen csípőre a kezem, lehet ennél rosszabb az estém?!
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
- Ez van! Legközelebb szólj a haverodnak, hogy ne balhézzon és akkor nincs gond! – felelt rögtön Cora kifakadására, aztán húzta kifelé mind a kettőt a bejárat irányába, mikor koppantak azok a magassarkú cipők a mellkasán. Ennek tuti, hogy nyoma marad, bassza meg! Természetesen Luis a fülesébe röhögött irtó hangosan, hogy majdnem belesüketült, ha nem lett volna elég már az a hangzavar is, ami a szórakozóhelyen volt. Nem pöcsölve sokat, a lány lába alá nyúlt és feldobta a vállára. Azért azt be kellett vallania magának, hogy dögös pipi volt, de ugye első a munka, aztán a szórakozás. Cora haverjával a markában most már célirányosan a klub ajtaja felé haladtak, ahogy kiértek az utcára, úgy tette le rögtön a dögös bigét a járdára és állította mellé a haverját is. Nem telt bele két másodpercbe, a táska repült az ominózus haver irányába, aki még mindig kába volt, nagyon nem tetszett ez a fejlemény Zednek. - Mindjárt hozza a kolléga! – felelt a lánynak rögtön, miközben újra megnézte magának a Cora mellett álló srácot. Tág pupilla, kifejezéstelen arc, bassza meg! - Figyelj, a haverodat vidd be a toxikológiára, valamit felszívott vagy bevett! Ha lehet, ne hagyd egyedül az éjszaka – mondta sokkal nyugodtabban, még mindig a kölyköt figyelve, előtte elmozgatva a kezét, persze a srác erre bárgyún vigyorgott. - Luis, hozd már a csaj tipegőjét! - Mindjárt, de baszott sokan vannak itt! – fakadt ki Luis a fülesben, amire Zed nagyot sóhajtott. Hogy mostanában mindenki gondot csinált, az hihetetlen volt, végül önmagához képest türelmesen nézte meg a csajt. Oké, tényleg kurva dögös volt, és azok a zöld szemek. Mi a frász?! - Nem mexikói vagy véletlenül? – Amíg vártak, próbálta elütni az időt olyan kérdéssel, amire tényleg kíváncsi volt. A csaj nagyon is annak tűnt, de akkor is, zöld szem?
Költői kérdés volt, komolyan, nem vártam rá se választ se rákontrázást, esküszöm, akkor most még is mi a fenéért szivatsz? Emelem a tekintetem az ég felé, igen, ügyes vagy Cora, egy képzeletbeli lebegő semmitől várod a választ, vannak dolgok amik nem változnak, mint az sem ahogy mamá nevelt, és a vallás mindannyiunk életének keményen a része volt, a házunk olyan, mint amiket a latinamerikai sorozatokban látsz, szobrok, pici szentélyek, és a mamá ott imádkozik értünk, mert a pokol tüzén fogunk elégni. Szerintem az embert nem az határozza meg, hogy hányszor ment templomba, mikor gyónt, hogy szűzies életét élt e, az embert a szíve határozza meg, ami a mellkasodban dobog, egy kézzel fogható dolog, de azért ne próbáld meg, vagy nagyon hamar megismered a jó Istent. Mindig próbálom a hozzám mérten legjobban élni az életem, nem mindig a buli, pia, haverok, csak épp egy számomra túl nehéz időszakot próbálok kézben tartani. Kicsit megnyugodva kulcsolom össze magam előtt a karom, ha az ember nem ég ezer fokon épp, akkor elég hűvös van, a lábam is fázik, és már csak haza akarok menni. - Mi? Néztem vissza rá? - Ne, nem mondod komolyan, azt mondtad lejöttél a szerről. Idegesen kezdtem átkutatni a zsebeit, a jeleit nem igazán ismerem, de a tablettákat túl jól is. Maradjunk annyiban, hogy a családi biznisz nem múlik el nyom nélkül. - Eki? Tony te eszetlen marha, Eki? És pont Ralph-tól, tudod, hogy minőségtelen szart árul. Idióta balféknek. Vágtam még egyszer fejbe a táskámmal, és igaza van, teljesen be van állva, vihog és vigyorog, neki épp egy másik film megy. - Ay Caramba! Meg tudnálak fojtani. És még ez is, ismétlem, költői kérdés volt... - Hogy mi? Emelem ideges tekintetem a hegyomlásra. - Öhm, de, Mexikó városban születtem. Corazon. Nyújtom felé a kezem, ha már a lábaim fogdosta ebbe már egészen biztosan nem fog belehalni.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Miután kiértek az utcára és letette Corát a betonra, úgy nézte meg magának alaposabban a srácot, akivel a lány érkezett. Nem tetszett neki az a bárgyú ábrázat, túlságosan ismerős volt és ezt szóvá is tette a dögös bigének, aztán hogy mit kezdett az információval, már nem Zed dolga volt megítélni. - Mondom! Nézd a pupilláját! – válaszol rögtön a lánynak, aki elkezdte a srác ruháját hevesen átkutatni, viszont az a „lejöttél a szerről” szöveg enyhén szólva is szíven ütötte. Na nem, itt drogos nem lesz sem most, sem máskor! Az viszont sokkal meglepőbb volt a számára, hogy a kiscsaj egyből tudta, miről van szó, na meg, hogy kitől jöhetett a cucc. Mi a fasz?! Azonban többet nem szólt, türelmesen várakozott a páros mellett, amíg Luis méltóztatott a csaj tipegőjével előkerülni. Közben Dave és Jack is kitessékelte végre a hegyomlást is nem sokkal mögöttük a nőjével karöltve, akik végül Zed munkatársaival kezdtek szóváltásba, hogy ezt mégis hogy képzelték, nem egy gyilkos pillantást meresztve Cora és a drogos srác irányába. - Encantado de conocerte, amigo mío! – Zed kivételesen megengedte magának a helyzet komolysága ellenére is azt a normális mosolyt, amit általában csajozások alkalmával szokott használni, vagy ha Novával voltak kettesben. Elfogadta a felé nyújtott kezet is és finoman megszorította azt, és nagyjából ennyiben ki is merült a spanyol tudása. Egy-két szófordulatot vagy nagyon egyszerű mondatot, szavakat megértett, de ennél többre nem futotta. Pedig az apja nagyon igyekezett annak idején, hogy megtanuljon spanyolul, de valahogy nem ment a dolog, vagy inkább a nem érdekelte helyesebb lett volna, de amiről mások nem tudtak, az neki csak jó volt. - Zed, két perc és ott vagyok! – hallotta meg ezzel egyidőben Luis hangját, ahogy a fülesébe beszélt. Zed félig az ajtó felé fordult, hogy mikor bukkan fel vajon a kubai a topogókkal. - Mindjárt hozza a kolléga a cipődet. Amúgy rohadt erősen tudsz dobni, remélem, tisztában vagy vele! – tette még hozzá megdörzsölve a mellkasát ott, ahol a lány hozzávágta a magassarkúját.
T udom, hogy hallatszik ez egy kívülálló számára, mármint az, hogy egy sima kis tablettából megmondom mi az és kitől van, nos, bár a mamá azt nem engedte, hogy én is terítsem odahaza még Mexikóban, de rengeteg fordult meg a kezemben, csomagoltam, mértem és jelekkel láttam el, nem egy dícséretes része az életemnek, és sokkal inkább jutnék ezért pokolra, mintsem, hogy a szívemet követem, mégha túl sűrűn is dobban meg, de az ember hét évesen nem kérdez, csak teszi amit mondanak, hamarabb tudtam írni és számolni a kortársaimnál, csoda gyereknek tartottak, csak épp azt nem gondolták, hogy a kedves kis vallásos család az egyik legnagyobb drog elosztó központot vezeti. Minden tabletta egyedi, a szélei, a formái, a vastagsága, színe, állaga, és minden elosztónak külön megjelölése van, van, hogy csak egy betű, hogy sokkal inkább hasonlítson gyógyszerre, kisebb a lebukás esélye, apa ezt a taktikát követte, de van amelyiken forma, de olyat is láttam amelyiken ördög volt, soha nem éltem velük, de pontosan tudom, hogy mit kell keresnem rajta. - Részemről a szerencse. Mosolyodtam el, ahogy megrázta a kezem. - És ne vigyorogj így, ez nálam nem válik be, főleg, hogy az előbb húztad keresztül a ma esti terveimet. Öltöttem ki nevetve a nyelvem, komolyan? Most komolyan csajozós mosoly? Nem ma jöttem le a falvédőről, lehet, hogy ha lenne bennem pár kör még élnék is vele, de most csak nevetek, ez nem jött be, túl józan és túlontúl dühös vagyok én most ehhez tigris... Megragadva az alkalmat, hogy épp senki sem figyel rám, hívtam gyorsan a telefonon egy taxit, nem kell kórház, józanítottam már elég betépett drogost, és pechemre tudom, hogy ez a seggfej hol lakik. - Köszönöm a cipőm, legközelebb jobban fogok vele célozni. Mert hát nem a mellkasa volt a célpontom, csak túl dühös voltam, hogy arra figyeljek hova is repül. - Nem vagyok kispályás. Mosolyodom el, de az a fülig érő fajta, bátyám van, nem most kezdtem a gyakorlást. Közelebb lépve teszem a kezem a mellkasára. - Majd legközelebb adok rá gyógy puszit. Közben hallottam ahogy megáll egy autó. - Ez pedig itt a mi taxink. További szép estét. Húzom el finoman a kezem és karolok bele ebbe a vihogó majomba és segítek beszállni a taxiba, ha már bébi csősz lettem. Ezért még sokkal jön nekem...
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Úgy tűnt, hatásos volt, hogy próbált normálisabb hangot megütni a lánnyal szemben, nem mellesleg figyelmeztette a haverja állapotára is, nem beszélve a gyenge spanyol tudásának megvillantásáról. Próbálkozni azért lehet néha. – Pedig már reménykedtem, egy próbát azért megért – kacsintott vigyorogva a lányra, közben Luis is megérkezett Cora cipőjével. A kubai mosolyogva lépett melléjük és nyújtotta át a lánynak a saját dolgait, aztán tovább is állt, otthagyva hármukat a járdán. Amíg viszont vártak, addig Cora taxit hívott, ezt örvendetesnek tartotta Zed, nem lett volna szerencsés gyalog útnak indulniuk az éjszaka közepén, főleg a sráccal az oldalán, ebben az állapotban még az sem lett volna biztos, hogy élve hazajutnak. – Vettem észre! – vágta rá azonnal, aztán egy pillanatra meglepve nézett Corára, mikor közel lépett hozzá és a mellkasára fektette apró tenyerét. Hoppá, ilyen közelről nézve még gyönyörűbb volt a lány szeme, mint azt elsőre gondolta, még levegőt is elfelejtett venni egy pillanatra. – Alig várom – Ennyi csúszott ki a száján, majd figyelte, ahogy a rendelt taxi megérkezett és Cora ellépett előle. Fenébe, miért volt olyan rohadt jó érzés az előbbi? – Vigyázzatok magatokra – biccentett a lánynak, megvárta, míg beszálltak a taxiba, aztán addig maradt kint, amíg annyira el nem távolodott az autó, hogy már nem is látta őket. Csak ekkor fordult vissza a klub irányába a fejét ingatva, mosollyal az arcán. Tényleg remélte, hogy újra találkoznak, talán majd megemlíti Novának is a mai estét.
Kezdőlap
Meglepően nyugodtan telik a nap, egészen az esti műszak kezdetéig. A szokásos sötét ruhájában feszített. Bakancs, kényelmes nadrág és feszülős póló, nem beszélve a kis walkie-talkie-ról, amit az övére tűzött, a füles pedig a fülében volt. A zene úgy üvöltött a háttérben, hogy enélkül még azt sem hallotta volna meg, amit mellette állva mondanak a vendégek vagy a munkatársak.
