A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Elgondolkodtató, összetett, de leginkább megrendítő a történeted. Az emberek általában, akármi történjen is, ha van valamit amit meg akarnak őrizni magukból, az pontosan a saját emberségük, legyen szó arról, hogy valaki éppen szégyent, boldogságot, fájdalmat, szomorúságot, keserűséget, bánatot, dühöt érez éppen, de ettől maradunk emberek. Hogy érzünk. Te is éreztél egyszer, igaz? Tisztelted a szüleidet, odafigyeltél a húgodra. Szerettél egy nőt, élvezted az életedet, izgatott voltál a jövőddel kapcsolatban. Kártyavár volt, vagy valami sokkal erősebb anyagból összeállított épület, ami egyik pillanatról a másikra omlott össze, már-már a szemeid előtt, maga alá temetve a fiatalos lelkesedéssel eltervezett jövődet? Szentül hiszem, hogy nem Te őrültél meg abban a szituációban, amikor a legerősebb embereknek is megbicsaklott volna a lába, sokkal inkább a világ annyira őrült körülöttünk, hogy amikor értelmes, emberi reakciónk van valamilyen szörnyűségre, azt hiszik az a normálatlan, aki utat enged ezeknek és aki nyíltan, a szívét kínálva a világ elé képes kifejezni a fájdalmát. Elvették tőled mindazt, ami reményt adott neked. Biztosan vannak nevek, amelyeket fel tudnál sorolni, azt hiszem az életed jelen pontján már elértél arra a pontra, hogy egytől egyig számba tudd őket venni. De ne ugorjunk ennyire előre. Hiszen Te magad sem egyik pillanatról a másikra veszítetted el mindazt, ami igazán emberré tett téged. Fokozatosan húzták ki a lábad alól a talajt és vették el tőled a lehetőségeket. Meg tudom érteni a döntésedet, hogy miért kötöttél üzletet és adtad át magadat a Te saját Mephistodnak. Alávetni magadat valami olyannak, valaki olyannak, aki eszközt ad a kezedbe a bosszúra, aki egyben tudja mivel feledtetheti el veled azt, hogy egykor neked is voltak sokkal törékenyebb érzéseid... Ez bizonyítja, hogy igenis létezik olyan gonosz ezen a világon, amelyet mi magunk kreálunk, amelyek mi magunk tudunk lenni. Amivel, ha úgy tetszik az édesanyák ijesztgetik a gyerekeiket, akik minden figyelmeztetés ellenére épp úgy a csapdádba eshetnek, mint Isak - s mégsem ő az, aki leginkább megijedt a megjelenésedtől, hanem a vonal túlsó végén lévő nő. Érdekes, egyben kivételes hobbijaid vannak, mint ahogyan Te is egy komplex és sokat szenvedett, mégis érdekes karakter vagy. Vajon van még visszaút az emberséged felé? És mi történik akkor, ha sikerül bosszút állnod, de utólag már nem nyújt akkora elégtételt, mint amennyire eddig megdolgoztál érte? Sok-sok kérdés merült fel bennem, amelyekkel biztosan nem kellene húznom az idődet, ezért majd megpróbálom nyomon követni a történetedet a játéktéren is, hogy ne maradjak le. Köszönöm, hogy olvashattalak! Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
So why am I falling? There's nothing to illuminate if I'm turned off On the verge of crashing Lucky to be a star Chasing big dreams but it's not enough · ·
Wonder how long I slept in I don't know where the hell I've beenI know that's all rightLast night we met at one Drank 'til two Danced 'til four You walked me home And now I want more
See, what you don't understand Is fallin' in love wasn't part of my plan Started with a crush, now I call you my manDoubt that I'll ever fall in love again I spend all my days doin' nothin' but lovin' you
★ lakhely ★ :
Upper East Side ⋆ Manhattan
★ :
★ idézet ★ :
“What are we then?”
I ask defiantly, putting some distance between us which he crosses with one step anyway. He kisses my cheek.