A Mark által lefestett kép az állatairól mosolyt csalt az arcomra. Elképzeltem, ahogy azok ketten lepacsiznak egymással, aztán vadulós napot tartanak, mert apuci nincs otthon, így kedvükre garázdálkodhatnak és kiehetik a hűtőjét is. Tényleg csalódottak lennének, amiért a sors azzal bünteti őket, hogy a vártnál előbb hazaküldtem hozzájuk Reilly-t. Soha többé nem állnának szóba velem. - Nem szeretném kipróbálni, és neked sem kellene. - néztem rá kissé anyáskodva. Már a puszta gondolata is kényelmetlen volt. Már ettől megfájdult a nyakam és beállt a derekam, nem még akkor neki. - Igen, ezt el tudom képzelni, hogy Olivert valahogy így csalhatták tőrbe, és lényegében önként kérte magának az aranylövést. Szerinted ismernie kellett őket? Azért idegenektől csak nem fogadott volna el ismeretlen cuccot csak azért, mert szerintük jó lesz. De nem tudom... Szektákba szoktam beépülni, nem kábítószeresek közé. - és drogos sem voltam soha, hogy legyen tapasztalatom a témában. Tudom, hogy a bemindenezett fiatalok sok mindenre hajlandók, rengeteg ostobaságot csinálnak, de állítólag ez a srác nem volt menthetetlen hülye gyerek. - Bosszúálló sorozatgyilkos... - ingattam meg a fejemet elgondolkodva. - Szóval szerinted Shaw-hoz is köze lehet. - ennek is. Csak aztán majd ez is megy akkor a lezárt, de valójában megoldatlan ügyek közé. Reménykedhetünk terhelő bizonyítékokban, de Mark is tudja, hogy érinthetetlen a pasas. A saját lánya sem tud fogást találni rajta, pedig együtt élnek. Redmond kemény fába vágta a fejszéjét, és nagyon nem veszélytelen, amit csinálnak. Az a lány még nagy bajba kerülhet, ha az apja vagy még rosszabb, valamelyik alvilági pajtása rájön, mit művelt. William sem számíthat semmi jóra. Ahogy a pizza hallatán felpattant és meglóbálta előttem a slusszkulcsot, győztes mosoly kúszott az arcomra. - A vendégem vagy, vetkőzős fiú! - vágtam rá habozás nélkül, miközben könnyed, de határozott mozdulattal eloroztam a kezéből a kulcsot. - Nehéz eldöntenem, hogy a pizzától vagy a verdádtól indult be jobban a nyáltermelésem. - vigyorogtam, és már úton is voltam kifelé. Meglepve pislogtam fel rá a nekem szegezett kérdése hallatán. De előbb még úgy vágódtam be a RAM Truck volánja mögé, mint kisgyerekek a legmenőbb körhintára, ami nagyon gyorsan és nagyon magasra is felmegy. - Őszintén szólva... - léptem oda a V-8-as HEMI-nek. - ... még sosem gondolkoztam ezen. Sosem választanék civil szakmát, nincs az a gebasz. - ahogy fogalmazott. - Nekem a B tervem is az, hogy nyomozok. Ha nem az NYPD-n, vagy hasonlón keresztül, akkor nyitok egy saját nyomozói irodát, aztán tehetnek egy szívességet. - vontam meg a vállamat. - Ebben szeretnék a legjobb lenni és folyton fejlődni tovább és tovább. - hisz az ember élete végéig tanul. Az hogy mások között a legjobb vagyok, nem jelenti azt, hogy nincs hova tovább egyén szinten. - De ha valamiért mégsem csinálhatnám ezt, mert bekapok valami olyan sérülést, vagy kiszúr velem a rendszer, netán nekem is elgurul a gyógyszerem, mint Sierrának, akkor... hmm... nem is tudom... - pillantottam rá elgondolkozva, majd vissza az útra. - Szerintem mivel még a gimi előtt elgondolkodtam a pszichológián és továbbra is nagyon érdekel az emberek analizálása, lehet ezzel próbálnék meg kezdeni valamit. - Will-el rengeteget beszélgettünk ebben a témában anno. - Vagy mivel elég jól beszélek idegen nyelveket, fejleszthetném azt anyanyelvi szintre, és lehetnék akár tolmács vagy fordító. Na és neked mi a geBasz-terved? - dobtam vissza neki a labdát.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Ugyan már. Volt már rosszabb is. –bár tény, hogy mostanában nem próbáltam ki egy ennyire kemény felületet alváshoz. Inkább csak megvontam a vállamat, mivel Oliver, illetve a srác halála és annak körülményei érdekesebbek voltak és jobban le is kötöttek, mint a széken való alvás. -Ha ő nem is ismerte személyesen azt, akitől a drogot akarta volna venni, egy ismerőse, barátja, vagy valaki, akit annak hitt, igen. Ki tudja, kikkel folytatott le telefonbeszélgetéseket, vagy írásos üzenetváltásokat. Simán lehet, hogy azt gondolta, tudja, kihez megy majd, de kiderült, hogy mégsem. „Menj csak, ő az én dílerem is.” Aztán vagy igen, vagy nem. De azt én sem hiszem, hogy egy minden szempontból idegennek engedett volna ilyesmit. –ehhez kell egy bizonyos szintű bizalom, vagy az, hogy akiben mi megbízunk, megbízzon abban, akitől a cucc van. -Csak egy elmélet, és főleg arra támaszkodik, hogy ezeket a szülőket is ő képviselte. Már csak az a kérdés, hogy a személyes ügyvédük, vagy mondjuk az apa a cége miatt ismeri Shaw-t. Bárhogy is, már előre látom a végét… -forgattam meg a szemeimet. Mindegy, hogy mi lesz a vége, Marcus Shaw majd szabadon távozhat, röhögni fog a markában, mi meg majd nézünk nagyokat, hogy ez megint, hogy történt. Tényleg érik az a kivégző osztag, és vele fogom kezdeni a koncolást. -Remek választás. –bólintottam rá egy hitetlen félmosollyal arra, ahogy elcsaklizta tőlem a kulcsot, aztán megindultunk kifelé. -Nekem édes mindegy, csak na folyasd rá a műszerfalra a túlcsorduló lelkesedésedet. –vontam vállat, ledobva magamat az anyósülésre. -Igen, ezt tudom, és nem is tudnálak elképzelni másmilyen helyen, de sosem lehet tudni, mi jön közbe. De a saját nyomozó iroda amúgy nem rossz ötlet. Nyilván ott is vannak alapvető szabályok, de szabadabb vagy, mint bármilyen másik szervezet berkein belül. Meg aztán… még mindig lehetünk hóhérok. –néha nem ártana egyeseknek egy-egy csinos lyuk a szemük közé, hogy végleg kivonjuk őket a forgalomból. -Pszichológia? Hát… végül is… a megfigyelés és helyes következtetések levonása már megy. –állapítottam meg az elég egyértelmű tényt. -És mi az, hogy „elgurul a gyógyszered, mint Sierra-nak”? Szerinted tényleg hülyeség volt otthagynia a nyomozói létet? –pillantottam rá kérdőn, aztán ki az ablakon. -Ha dobbantani akarnék, akkor újraindítanám Dave-vel a fejvadász vállalkozásunkat. Vagy kitalálnék valamit, amiből megélhetek, elég sok dologhoz értek. Többek között az állatokhoz is. Lehetnék például macskaidomár. –Emma-n edzőttem, szerintem nem lenne nehéz dolgom. Jó… a macska is sokat segített benne. Vagy ha minden kötél szakadna, akkor eladnám pár képemet.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Akkor jó lesz, ha megnézzük Oliver minden üzenetváltását a létező összes platformon, amit csak használhatott. - mivel egyértelműen idegenkezűség történt, úgyis kimegy egy csapat, akik házkutatást tartanak majd. A srác laptopját is lefoglalják, és a technikusok azt is kezelésbe veszik, akárcsak a kamera felvételeket. Ők majd találnak nekünk valami használhatót. - Nem csak Knox üzleti partnerei között kellene kutakodnunk, hozzávehetnénk az olyan klinikákat is, akiket Shaw képvisel. A közös metszet talán segít leszűkíteni a kört, ami alapján elkövetőt, vagy elkövetőket kereshetünk. Jobb, ha ezeket mi állunk neki kigyűjteni, mert Shaw nem tenné meg. Felíratna két-három nevet egy cetlire a titkárnőjével, hogy ő együttműködött a rendőrséggel, de valójában mégsem adna nekünk semmit sem. - kár lefutni ezeket a felesleges köröket, ha megcsinálhatjuk magunk is.
- Az a baj, hogy idióták által hozott idióta szabályok mindenhol vannak, és a magánnyomozó irodákra ugyanaz a törvény vonatkozik, mint a rendőrségre, ha nem szigorúbbak. Csak mivel ez egy vállalkozás, még annyi mindenhez sincs joguk. Elvégre nem lehet nagyobb hatalom a kezedben, mint a hivatalos, állami rendvédelmi szervnek. A bizonyítékok felhasználása is kétségeket vet fel. Még annyi esélyem sem lenne a Shaw félék ellen, mint így. - arról nem is beszélve, hogy pereket akasztanának a nyakamba rágalmazásért, hitelrontásért, bármiért. Hamar tönkretennének és örökre eltűnnék a süllyesztőben. - A lényeg, hogy mindenképp szeretnék vezető pozícióba kerülni, nagyobb hozzáférést szerezni aktákhoz, raktárakhoz, engedélyekhez, kontaktokhoz. Aztán saját csapatot összeállítani, akikben maximálisan megbízom, hasonlóan gondolkodunk a bűn és bűnhődés kapcsán, így szívesen is dolgozom velük. Ami most van, ez egyáltalán nem hatékony, és csak ritkán működik a csapatmunka. A legtöbb ambíció nélküli, ostoba, agyatlan dísznövény. Lényegében amit én szeretnék, az egy titkos magánnyomozói iroda a rendőrségen belül. Akik időnként hóhérok, ha szükséges. - pillantottam Markra kissé bizonytalanul. Nem tudom, ő ezt mennyire gondolja komolyan, vagy csak úgy dobálózik vele valóságalap nélkül. - Kriminálpszichológia, viselkedéselemzés, ilyesmire gondoltam. Nem szeretnék senkinek sem a lélekbúvára lenni. Szívesen segítek másokon, szeretek tanácsokat adni, ha tudok, de nem tudnám hivatásszerűen ezt csinálni. Egyrészt nem elég pörgős és izgalmas, másrészt az empátiámat még annyira sem tudnám visszafogni, mint a gyilkossági ügyek esetén. - erős nőnek tartom magam, hozzászoktam a halál jelenlétéhez, de szerintem ez megviselne. - Sierrának nem volt hülyeség, mert nem olyan beállítottságú, mint én. De magamról ezt nem tudom elképzelni. Ha FBI ügynök lennék, biztos, hogy nem cserélném unalmas, fritu szagú íróasztalra a jelvényemet. Ráadásul a vendéglátás is időigényes, kemény szakma. De azt nem tudom elvitatni, hogy sokkal kevésbé veszélyes a leendő családjára nézve. Én sem akarnám állandó fenyegetésnek kitenni a gyerekeimet, vagy annak, hogy egy napon az anyjuk nem megy többet haza. - biztonságosabb és kiszámíthatóbb. Neki pedig ez nagyon fontos. - Az ja. Macskaidomár. - forgattam a szemeimet. - De mi ez a fejvadász vállalkozás Dave-vel? Nem ér bedobni egy ilyet, aztán csak úgy lógva hagyni.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Magánnyomozónak lenni mindig sokkal nagyobb szopás, mint mondjuk a rendőrség, vagy más rendvédelmi szervek berkein belül tevékenykedni. Így valamennyire van, aki tartja érted a hátad, egy fokkal nagyobb az emberek riadalma veled szemben, még ha nem is ez a legjobb szó rá. De abban a pillanatban, hogy kikerülsz ezekből a kötelékekből, nem csak a bűnözők, a korrupt, Shaw féle seggtitánok szállnak rád, hanem maga a rendőrség is sok esetben. Ott kurva vastag bőr kell a pofádra, hogy elviseld a pofonokat. –sajnos ezt nagyon jól látja. Elgondolkozva néztem vissza rá, ahogy kifejtette, hogy pontosan mit szeretne, a vezető pozíción túl, illetve azt, hogy az miért lenne jó a számára. Több és széleskörűbb hozzáférés, és tulajdonképpen egy szürke zónás igazságszolgáltatást akarna, ahol a tettlegesség, a kivégzés is játszik, ha a helyzet azt kívánja. -Tudod, hogy támogatlak. Ha ezt akarod csinálni, akkor ebben is. Segítek kilobbizni idővel, hogy elérhesd ezt. Szerintem lenne létjogosultsága, és nem lenne példátlan, hogy titkos egységek kerülnek kialakításra a rendőrségen, vagy más szervezeten belül. Rengeteg olyan alakulat is van, akiknek a tevékenysége fű alatt megy, titkosított és soha nem fogja megtudni senki, hogy mi történik. –de ezt épp neki nem kell magyaráznom. -Az pedig, hogy időnként hóhérként is szolgálna ez a titkos kis csoport… szerintem csak a hab a tortán. Szükség van olyanokra, akik bepiszkolják a kezüket azért, hogy mások nyugodtabban aludjanak. Nem értelmetlen öldöklést folytatnának, hanem kivonnák a forgalomból, akiknek nem kellene szabadlábon lenni, de a hétköznapi igazságszolgáltatás tehetetlen. –bólogattam párat a gondolatra. Szerintem van benne ráció, fantázia és lenne létjogosultsága. Nagyon is. -Én sem lennék sosem pszichológus. Nem lenne türelmem hozzájuk, és utálnám, ha nem tudnék segíteni a bajaikon. Valahol egyéként becsülendő, hogy Redmond egyszerre tolja a kriminálpszichológiát és a magánpraxisát is, de közben meg ez egy öngyilkos művelet is. A bűnözők miatt is, meg a lelki oldala miatt is. Bár… lehet neki is van terapeutája. –vontam meg a vállamat, lehúzva a kocsim ablakát, hogy rágyújthassak. -Mhm, pontosan. Sierra teljesen más, mint te, így neki nem gurult el a gyógyszere. Biztosan nagyon kemény csaj, és nem véletlenül volt kiváló ügynök, de valamit valamiért. Ő meghozta azt a döntést, hogy a saját maga és a családja érdekében inkább „unalmas” és hétköznapi lesz. Ez valahol elismerésre méltó amúgy. A monotonitás, átlagosság gondolatától is a falnak tudnék menni. –számomra az újdonságok, az ismeretlen nem ijesztőek, hanem olyanok, mint bármelyik másik hétköznapi nap, amin túl kell lendülni. Ha mindenre ráparáznánk, nem tudnánk végezni a munkánkat. -Még anno, amikor felcuccoltunk New York-ba, nem akartunk azonnal a rendőrségre menni, így a megtakarításainkból csináltunk egy fejvadász vállalkozást. Na, nem ilyen munkaerő piacit, hanem bűnözőket kerestünk meg kérésre, lenyomoztunk másokat, digitálisan, vagy személyesen. Dave ért a technikai dolgokhoz, én pedig ahhoz, hogy felkutassak másokat, kifüstöljem őket és elkapjam. Szóval ez volt a tökéletes hely nekünk. De ennek már van vagy… tizenöt éve. –vontam vállat.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Mindenképp szeretnék szabadabb mozgásteret, csak még nem teljesen látom át, hogy mi lenne a legjobb terep hozzá. Az összesben van valami, ami vonz és visszatart egyszerre. - még ha eddig konkrétan nem is igazán mentünk bele ezekbe a dolgokba vele, de azt Mark is tudja, hogy kacérkodok a CIA gondolatával is. Csak az a baj, hogy abban is túl sok hátulütőt látok, és benne van a pakliban, hogy én magam kerülök a kínpadra, ha nem a szabályaik szerint játszok. - Köszi, Mark. - a megelőlegezett támogatást. Bezsebelhetett érte egy nagyon hálás mosolyt. - Szerinted hány megbízható embert tudnék ebben magam mellé találni? Akik semmi pénzért nem köpnének rólam és a szürkezónás melóról a feljebbvalóiknak. És nem gondolnák meg magukat fél úton, hogy nem bírja a gyomruk vagy a kicsi lelkük. - leginkább annak örülnék, ha Őt magam mellett tudhatnám. Akkor érzem magam a legnyugodtabbnak, ha Reilly-vel dolgozhatok, és nem mellesleg nagyon érti a szakmáját is. - Akiben szinte maximálisan biztos vagyok, hogy fenntartások nélkül érdekelné az ilyesmi, akár még teljesen ingyen is, az Vivienne. Halottkémünk, orvosszakértőnk tehát lenne. Az abszolút főnyeremény mindenes fickó, a székes csávó, aki terepen is bármikor kidumálja magát mindenből, egyértelműen Dave. Nem lenne rossz megnyerni magamnak, de fogalmam sincs, hogy valójában mik járnak a fejében egy-egy ügy kapcsán. Az hogy Markkal lóg időnként, még nem jelent semmit. Ettől még láthatja nagyon máshogy a világot. Talán még William-ről is el tudom képzelni, hogy vannak ehhez hasonló rejtett vágyálmai, mint az enyém. Bármi áron el akarja kapni Shaw-t, ami jó jel. Ő ismeri az FBI módszereit, ami nagy segítség lenne. A pszichológiai tudásáról és a The Vidocq Society-s törekvéseiről nem is beszélve. Nekem pedig van még egy elég ütős CIA-s kapcsolatom Creasy személyében, aki nem mellesleg SEAL kiképző parancsnok volt. Annyi mindent tanulhatok még tőle is. - Jesszus, Mark. Ez még viccnek is rossz volt. Rólad soha senki sem feltételezte volna, hogy te meg a pszichológia. Én máshogy látlak, mint mások, de ez még nekem is meredek lenne. - ráztam meg a fejemet hitetlen nevetéssel. Ne haragudj, de a tények azok tények. - Will-t nem kell féltened. Ő egy különleges lélek, és akadnak bőven, akik vigyáznak rá, hogy ne szippanthassa be a sötétség. - például én is. De leginkább a már sokat emlegetett Shaw lánya, Charmaine. Még bulizni is el tudta rángatni. Nekem sosem sikerült. Jobb lenne, ha a lány a zene mellett komolyan venné a jogi pályát is, és hasznos tagja lenne a még nem létező csapatomnak. Olyan kevés az olyan értelmes, szakmailag is kiváló ügyvéd, akivel a rendőrség is bármikor gond nélkül együttműködhet. - Te és én ezt sosem fogjuk tudni megérteni. - de ha Sierra ettől boldog lehet, áldásom rá. A gyerekkorunk ékes példája annak, milyen az, amikor az egyik szülő nem adja fel a veszélyes munkáját és belehal. Aztán a másik is, és valahol a gyerekeik egy része is velük. Megértem, hogy Sierra nem szeretné újra átélni ezt, ennek kitenni a saját családját, miközben tudja, micsoda szenvedéssel jár. - Jól hangzik! De miért lett vége? - biztosan most is lenne rá igény, és nagyobb szabadságot engedne Marknak is, mint ez a kötelező hadnagyosdi. Már pedig nagy igénye van arra, hogy békén hagyják.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Az életben is mindig van valami, ami vonz, de közben visszatart. De senki nem is sürget, hogy melyiket akarod. Amelyikben a legjobban ki tudnál teljesedni, az nyerjen, és ennyi. A dolgok körülötted, az emberek cserélődhetnek, elhagyhatnak, így csak az a fontos, hogy neked mi a jó. A te életed, a döntéseid. –én csak bízhatok abban, hogy ilyen-olyan formában talán néha szerepet vállalhatok benne. Már egészen hozzászoktam, hogy a munkanapjaim egy részében ott van. -Mhm… -morogtam vissza inkább csak ennyit a köszönetnyilvánítós-hálás mosolygására. -Hát benne én is. Zakkant a csaj. –de egy ilyen törekvéshez nekünk ez pont kapóra jön. Ugyan én annyira nem ismerem Westfield-et, mint Emma, de szinte azonnal rá tudtam volna vágni a nevét én is. Bizarr, nem hétköznapi, nem keretek közé szorított, szóval mehet a dolog. Valahogy így képzelem azt a csajt. -Aztán… ott van még Redmond is. Ugyan őt sem ismerem annyira, de abból kiindulva, hogy mennyire mániákusan üldözi annak a szőke törpebombázónak az apját, kinézném belőle, hogy beszállna. És ha már Shaw lánya. Ha Redmond megembereli magát, tököt növeszt és kezd valamit azzal, hogy jóban vannak, lehet, hogy rávehető arra, hogy ilyen értelemben kamatoztassa a jogi tudását. Dave megint biztos. Ugyan… jobban lamentál dolgokon, mint én, de én bízom benne. Ő sem kifejezett híve a rendszernek. Megveszed neki az új Mario Kart-ot és boldog lesz. Na és persze… én is itt vagyok. –és biztosan akad még olyan ismeretsége, aki hasznos lehet. -Sok dolgot nem feltételeznének rólam, mégis az életem része. –vontam meg a vállamat megjátszott sértettséggel, de némi hatásszünet után én is egy jót mosolyogtam a dolgon. -Szerintem előbb lőnék pofán mindenkit, aki a semmiért rabolja az időmet, mintsem komolyan vegyem a bajait. Ehhez olyan magas fokú nem tudom, mi kell, ami belőlem hiányzik. –és nem az empátia az. -Ha te mondod. –engem az idegesít, ha Redmond meghal a munkatúlterheltségben, akkor nekünk is újra kell kezdenünk mindent, és nem lesz még egy olyan barom, aki belevágna ebbe az öngyilkos küldetésbe Shaw ellen. -Még szerencse, hogy nem is kell. –megértenünk a nővérét. Én egyébként sem találkoztam vele, talán csak futólag, plusz mindenki azt csinál az életével, amit akar. Találja meg a számításait, a férj jelöltjét, a családot, amit keresett és legyen boldog. -Hm? Már nem emlékszem… -jegyeztem meg a dolgot halkabban, a homlokomat az autó üvegének támasztva. Amikor anno feladtuk azt az egészet, az azért volt, mert ezek a parasztok megígérték, hogy utánanéznek annak, hogy mi történt Beatrice-szel pontosan, de az óta sem tudtam meg többet róla. -Mindjárt éhen döglök. A világ másik felére megyünk kajáért?
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Mondani könnyebb, mint így tenni. Szeretek sodródni az árral, alkalmazkodni, de közben valahol minden ember kicsit szeretné tudni, merre tart az élete és mi a legjobb döntés, így én is. Tudom, hogy önzőnek kell lennem, és én irányítok. Csak... Saját magamat sürgetem. - vagy az életet. Szeretném tudni, hová tartozok igazán. - Nem is az épelméjűségéért barátkozom vele, hanem mert okos, ravasz, jó abban, amit csinál, máshogy gondolkodik, mint az átlag, elhivatott a leendő munkájában, és az elvont dolgai, az olvasottsága kapóra jönnek az én okkult ügyeimben is. Kedvelem Vivienne-t, de nevezhetjük a kettőnk barátságát kölcsönös kihasználásnak is. - csúnyán hangzik vagy sem. Mindketten tisztában vagyunk ezzel és tökéletesen megfelel nekünk így. Soha nem fogunk együtt körmöshöz járni és férfiakról csacsogni, legalább is én nem. Őt szívesen meghallgatom. Akadnak jobb témáink is neki egy pohár bor, illetve nekem egy jó whisky mellett. - Egyébként... szerintem te bejönnél neki. - néztem végig rajta. Légypapír effektként rögeszmésen bukik a negyvenes pasikra, akik rémesen bánnak vele, ő pedig álomvilágban élő piócaként tapad rájuk. Akár hosszútávon is. Még nem sikerült őt egészen megfejtenem. Többet van az elméjében, mint a külvilágban, így pedig nehéz. William említésére bólintottam. Charmaine-ban én is erősen reménykedek. Az apjától örökölt ragadozó géneket igazán kamatoztathatná a mi oldalunkon. Jó hír, hogy szerinte Dave is beszervezhető lenne az álom csapatomba. De legfőképpen annak örültem, hogy saját magát is ajánlotta. Elégedett mosolyt csalt az arcomra, hogy akár ebben is számíthatok rá. - Már azzal is megelégednék, ha csak te lennél az egyszemélyes hadseregem. - de azért jobb, ha minden területet lefedünk egy-egy hozzáértővel. Még így is akadnak hézagok, pedig jó pár nevet összeszedtünk. - Türelem, visszafogottság, tolerancia, Reilly. Ez az, ami hiányzik belőled. Lobbanékony vagy, nyers, kemény és kegyetlenül őszinte. Nem érdekel, ha ezzel megbántasz valakit, sebeket tépsz fel. Még több lelki roncsot gyártanál, mint amennyi előtte volt. - engem nem zavar a stílusa, különben nem ragaszkodnék a társaságához, de szerintem csak ketten vagyunk ezzel így Dave-vel. Egyébként érdekelne, hogy miért is lett ő ilyen. Nem érzem azt egy percig sem, hogy megjátszaná magát, de közben mégis kettős a dolog. Velem nem olyan, mint másokkal, mert igyekszem nem okot adni rá. Van jó fej, támogató oldala is. Ha nem lenne, nem karolt volna fel annak idején. Nem talpnyaló, kávéfőző kisasszonynak vagy hálálkodó ágymelegítőnek használ, hanem nyomozóként tekint rám. Redmond és a nővérem életét egyikünk sem kommentálta tovább. Mivel nem akart beavatni abba, miért lett vége a fejvadász vállalkozásuknak, nem erősködtem tovább. Ez olyasvalami volt, amit úgy ítélt meg, hogy nem tartozik rám, én pedig elfogadtam ezt. Egyelőre. Ha meg tudom valósítani, és utána továbbra is a titkos klubom tagja akar lenni, ismernem kell őt, és a többieket is. Nem kellenek titkok, amik még bajt okozhatnak. - Ajj, tudtam, hogy ezt fogod mondani. - hihetetlen! Már épp meg akartam volna nyugtatni, hogy mindjárt odaérünk, de sikerült beelőznie a nyavalygással. Kerestem egy szabad helyet az út mellett, ahová leparkolhattam a kocsit. Miután kiszálltunk, a kezébe nyomtam a kulcsát. - Csodás élmény volt, Mark. Kösz a lehetőséget. - ami azt illeti, szívesen vezettem volna még a világ másik felére is. De hamar lebuktam volna. Célirányosan elindultam befelé. Kerestem egy félreeső, csendes asztalt az egyik sarokban. Bár ez idő tájt érthető okokból nem tolongtak a pizzériában. Az étlapot ki sem nyitottam. Tudtam, mit akarok. Rendeltem két üveg mentes vizet, egy jó erős kávét, amiből lehet, hogy lesz három is, ha beütne a hosszú műszak, az alváshiány és a kajakóma triumvirátusa. Ami a pizzát illeti, a legdurvábbat kértem, valami húsimádót, sonka, tarja, de főleg sok-sok szalámival és baconnel. Na és persze az elmaradhatatlan sajt. Kelleni fog az energia, ki tudja, mikor jutunk étel közelébe legközelebb, ha hirtelen befutnak a labor és a technikai eredmények is. Ilyenkor pangás és várakozás van, aztán azt sem tudjuk majd, hogyan szakadjunk ezer felé. - Kellett már ölnöd a munkád miatt? És... azon kívül? - vontam fel a szemöldököm kíváncsian, rá szegezve a tekintetem, ahogy az asztalra könyököltem. Tudom, hogy ez általában tabu téma, de én nem ismerem ezt a szót.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Nyilván mindenki akar magának egy stabil helyet, ahol jól érezheti magát, de ezt előre... nem feltétlenül tudhatod. Azt igen, hogy mi tesz komfortossá, mi az, ami kell ahhoz, hogy jól érezd magad az adott helyen, a bőrödben. A komfortzóna mindenkinek fontos, csak mindenkinek más. Kurva nagy közhely, de tényleg így van. -van, akinek a folytonos változás, a dolgok állandósága, vagy a hülye hit az, ami ilyen. -A kattant dolgai hasznosak, értem én. Lehetsz jóban valakivel attól, hogy főleg a vele járó... extra dolgokat bírod. Valahol a mi ismeretségünk egy jó része is erre épül Dave-vel. Elég sok dolgot meg tudunk oldani egymásnak, mert valamelyikünk ismer valakit. Az csak egy... szerencsés plusz, ha közben amúgy mondjuk van közös témátok is, mert vannak közös pontok. -vontam meg a vállamat, majd csak fintorogva felhúztam az orromat. -Vivienne jó nő, de számomra taszító benne valami. Lehet, hogy pont az, hogy az esete lennék, mert full hidegen hagy a csaj. -egy hozzá hasonló jelenség maximum egy éjszakára kötne le, és ennyi. Képtelen lennék közel engedni magamhoz bárkit, olyat pedig főleg, akitől kiráz hideg. A képzeletbeli koncolók csapata aztán egészen szépen kezdett összeállni. Ha mindenki benne lenne, akkor az FBI, viselkedéselemző rész pipa lenne, a jogi dolgok is, Dave a székes emberünk, én pedig alapvetően a nyomozáshoz értek és ahhoz, hogy mindig előkapok valakit a kalapból, ha segítség kellene. -Aaaaw, a végén még meghatódom. -engedtem meg magamnak egy félmosolyt. Elgondolkozva néztem rá egy pillanatra, ahogy bele is kezdett a személyiségem elemzésébe, legalábbis egyes részeinek elemzésébe, hogy miért nem lennék alkalmas pszichológusnak. -Mert az élet is pontosan ilyen. Nem fog veled kesztyűs kézzel bánni, mert szegény te épp mélyen vagy. Semmire sem mész azzal, ha kegyes hazugságokkal hitegetsz valakit, aki be is dől annak, hogy minden szép lesz. Nem kedvelni kell engem, de még csak nem is figyelni arra, amit mondok. Sosem érdekelt ez a része. Aki nem akar velem dolgozni, az majd kikopik. -egyébként is jobban megvagyok egyedül. Általában. A legtöbb ember olyan, mint egy tojás. Nem lehet erősebben hozzászólni, kritikát megfogalmazni, mert már tartja is a "bántanak" táblát. De nem is kifejezetten foglalkoztat az, hogy kit bántok meg a stílusommal és ki sértődik meg rám. Nem az a célom, hogy szeressenek, csak az, hogy dolgozhassak, hagyjanak békén és ne akarjanak rám erőszakolni olyat, ami nekem teljesen életidegen. Jót vigyorogtam azon, hogy tudta, hogy a lyukas belemmel fogok jönni, de szerencsémre tényleg hamar odaértünk a kiválasztott helyhez. -Még szép, nem szarral gurigázok. -vettem át tőle a kulcsot, belesüllyesztve a zsebembe. Hagytam, hogy kiválassza az ülőhelyet és azt is megvártam, hogy kiválassza, mit akar enni, viszont a rendelést egyben leadtam, mivel ugyanazt választottam ki én is, csak én megspékeltem a sok hús mellé még egy adag csípőssel is, biztos, ami biztos alapon. Amíg vártuk a pizzákat, a kávét és a vizet már megkaptuk, így azonnal magamba is döntöttem a koffeines lötty felét. Kelleni fog az energia és az éberség, mert amilyen hullámvasút egy-egy ügy, most majd a tető fokára hág az élénkségünk, aztán meg amint végeztünk, olyanok leszünk, mint két leszívott hulla. Először csak valamiféle morgás volt minden válaszom, mivel épp tele volt a szám vízzel, de közben azért pár aprót bólogattam, jelezve a választ. -Kellett. Többször, mint szerettem volna. De zömmel csak a munkám miatt. A rendőrségnél is akadnak elkövetők, akik téged is el akarnak tenni láb alól, azokat pedig nem dobhatod meg egy vekni kenyérrel, hogy hálából pofán lőjön vagy leszúrjon a picsába. Voltam katona is, valahol az is egy munkahely, így az is megdobja ezeket a számokat. -elvégre nem besorozott, hanem hivatásos, "önkéntes" szolgálatot teljesítettem. -De ha ezeket nem számoljuk, előfordult már, hogy önvédelemből megöltem valakit, aki engem akart kicsinálni. Mondhatnám, hogy sajnálom, de ott és akkor ez egyáltalán nem így volt, mivel vagy ő, vagy én. Nem véletlenül van az a mondás, hogy ember embernek a farkasa. Aki erősebb, életben marad, a gyenge pedig megdöglik és földet rá. -nem egy kedves filozófia, de az élet engem igazolt. -Na és te? Kerültél már olyan helyzetbe, hogy ténylegesen, vagy majdnem megölj valakit? Ha igen, miért? -dobtam vissza a kérdést, ha már egyszer felhozta. Ez egy érdekes téma egyébként, és sok dologra választ kaphatsz belőle.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Engem nem a komfortzóna kérdése izgat igazán. Szeretném biztosabban tudni, hol találom meg a helyemet végre, és melyik irányba kellene mennem ehhez. Nem mindegy, hogy az NYPD-nél fogok maradni és ezzel tervezzek tovább, vagy beharcolom magam a CIA-hoz. És akkor ez csak kettő. Ennél még sokkal több opcióm is van. - sokkal-sokkal több. Van olyan is, aminek semmi köze a törvényes igazságszolgáltatáshoz. Zavar, hogy ennyire csaponganak a gondolataim akár extrém irányokba is. Nincs ez így jól. Vivienne kapcsán csak vállat vontam. Nem érdekelte őt, így engem sem. Ténymegállapítás volt. Korilag pont az esete. Egyébként is utálnám, ha Mark lenne az új kattanása, ő meg hagyná neki. Egyikük sem egyszerű lélek, és én lennék az, aki akár két tűz közé is kerülhet, és olyan sztorikat kellene hallgatnia, amiket nem akar. - Attól félek én is. - abban szerintem mindketten egyetérthetünk, hogy nem ettől fog meghatódni. Az sem biztos, hogy képes lenne bármi is elérni ezt nála. Mark hirtelen természet, de egyéb dolgokban borzasztóan magas az ingerküszöbe. - Én megértelek. Én sem vagyok híve semmiféle hazugságnak és áltatásnak. - mindössze képes vagyok színtelen, tárgyilagos, udvarias köntösbe csomagolni a közlendőmet. Az átlag emberek nem ilyenek, nekik kell a kíméletes körítés. Értem én, hogy megszoksz vagy megszöksz. De így aligha marad meg mellette más, mert nagyon kevesen tolerálják a felfogását, legyen bármennyire érdekes és egyedi.
Figyelmesen hallgattam őt, amikor kifejtette ezt az "öltél már embert" témát. Ahogy a kocsija kapcsán, úgy most sem szarral gurigázott, ahogy ő fogalmazott. Más elsunnyogta volna a választ, kozmetikázott volna, vagy kikéri magának, mert ez eléggé személyes dolog. De nem Reilly. - Igen, kerültem. Nem is egyszer. A miértre ráhúzható a munka és az önvédelem is. A szektás beépüléseim áldozatokkal járnak, hogy kellően messzire juthassak és közvetlenül a forrást iktathassam ki. Sokszor hunyok szemet emberáldozatok felett, holott megakadályozhattam volna, de az lebuktatta volna az álcámat. Ez így kicsit olyan, mintha én tartottam volna azt a kést, vagy én húzom meg a ravaszt. - válaszoltam meg a kérdését. - Gyilkosnak tartod magad? Mármint... képes lennél más indíttatások miatt embereket ölni? Mondjuk egy sorozatgyilkos, aki alvilági ügyvédekre vadászik? - mondhattam volna a pedofilokat, erőszaktevőket, akármit. Shaw miatt adta magát, hogy ő és a fajtája legyen a példa. - Hagytál már futni valakit, aki egyértelműen bűnös volt, de mégsem tudtál rá úgy nézni? - mindegy, hogy "őrült" gyógyszerész, vagy egy apa, aki kenyeret lopott a nélkülöző családjának.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
Külső szemlélőként ez egy biztosan nagyon betegnek, morbidnak, értelmetlennek és tabudöntögetőnek számító beszélgetés lenne, de az volt az igazság, hogy sem Emma, sem én nem igazán ismerük a tabu fogalmát, nagyjából semmiben. Nyilván kell egy... bizonyos fokú bizalom ahhoz, hogy valakinek ilyeneket elmondj, főleg, ha az illető zsaru, ahogy te is, de alapvetően semmi furcsát vagy megbotránkoztatót nem találtam ebben az egészben. Rendőr és katona voltam, így egyértelmű volt, hogy öltem már, nem is keveset, és olykor civileket is, ha épp ez kellett. A magamfajtát a terroristák likvidálására képezték ki, ami sokszor együtt járt a felhasznált nők és gyerekek megölésével. Pontosan azért, mert volt anno egy olyan bizonytalanság, hogy a gyereken és a nőn is átgázljunk-e. Szerintem ez ott, abban a közegben nem kellene, hogy kérdéses legyen. -A fedett akciók mindig ezzel járnak. Drogdílerek, gyilkosok, mindegy, kik közé mész. Előbb vagy utóbb vér fog tapadni a kezedhez ilyen-olyan formában, a kérdés csak az, együtt tudsz-e élni a gondolattal, megvisel-e, vagy sem. Ha járulékos veszteségnek könyveled el, akkor is felzaklató lehet. -legalábbis a legtöbbeknek. De egy akció sikerességét gyakran kövezik ki hullákkal, mindegy, hogy az elkövetőről, vagy az elkövető áldozatairól volt-e szó. -Nem tudom, te gyilkosnak tartod magad? -néztem vissza rá, lehúzva a kávém másik felét is. -Mindegy, hogy minek tartod magad, ha ölsz, gyilkos leszel. Lehetsz igazságosztó, Batman, vagy hívhatod magad zombivadásznak, ha épp agyhalott idiótákat lősz seggbe, akkor is ugyanaz lesz a vége. De a kérdésedre a válasz... szerintem képes. Vannak dolgok, amik kifejezetten a tűréshatáromon kívül esnek, és a korrupt, másokat megkárosító, betegelméjű ügyvédek az egyik ilyen csoport, de rengetegen vannak még. Erőszaktevők, pedofilok, kéjgyilkosok, és hasonló rohadékok, akiknek az indítékait nem fogom tudni megérteni sohasem, mert józan ésszel felfoghatatlanok. Ha nem lennék képes rá, nem mondtam volna, hogy a titkos vágyálom csapatod tagjai lehetnének akár hóhérok is. Van különbség ölés és ölés között, ha erre voltál kíváncsi. -ha valakinek nem adsz ételt, ha kér, már azzal potenciális gyilkos leszel, mert lehet, hogy pont attól a falat kenyértől nem halt volna éhen. -Hagytam, igen. Nem minden bűn az, csak mert a törvények azt mondják. Egyesek szerint a kimérakísérletek is azok, szerintem meg, ha mondjuk leállna a kátrányos tüdőm, engem nem zavarna, hogy a donor szervet egy disznóban nevelgették, amíg meg nem kapta egy másik, kicsit nagyobb disznó. Az erkölcsök, a társadalmi konvenciók nem mindig fedik le azt, amit az egyén bűnnek lát. Egy ember, aki ellop egy doboz tejet, mert a gyereke mindjárt szomjan hal, éveket kap. Ha valaki megnyúz, megkötöz és a patakba dob egy kutyát, ami utána kínhalált hal, kap némi pénzbírságot. Ebben hol van az igazság? -ráztam meg a fejemet, meghúzva a vizemet. -Van valami konkrét oka, hogy ilyeneket kérdezel, vagy inkább ne firtassam a hátteret? -dőltem hátra a székemen, a karomat átvetve a támlán a hátam mögé.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Nincsenek álmatlan éjszakáim, sem bűntudatom miattuk. Helyre tudom tenni ezt magamban. - ha erre volt kíváncsi. Tudom, hogy sokan már attól pszichológushoz járnak és kényszer szabadságra mennek, ha lelőttek valakit szolgálat közben, de engem ez nem tud megviselni. - Te könnyen fel tudod dolgozni az ilyesmit? - azt gondolom róla, hogy igen, de az ő szájából akartam hallani. - Nem olyan gyilkosnak, akit én is szívesen holtan látnék. Nem élvezetből, ártószándékból vagy sportvadászatból csinálom. - a legtöbben el sem tudják képzelni, hogy a fedett munkáim mivel járnak. De a szektákon belüli szükséges áldozatoknak is mindig olyanokat választok, akik egyértelműen bűnösök, mégis szabadlábon lehetnek. De ezek annyira elvegyülnek a szekta többi áldozatai között, hogy az én szándékaim rejtve maradnak. Senki sem keres ezek között külön titkos sorozatmintát, mert elkönyvelik az adott gyülekezet művének. Főleg, ha én kapom az ügyet az okkult, horrorisztikus természete miatt. Én pedig biztosan nem fogok saját magam után nyomozni. - Egy efféle bűnügyi leszámoló csapat és az önjelölt sorozatgyilkos hóhér banda között is van különbség. - ahogy ölés és ölés között is. - Bárhogy nézzük is, az első sokkal legálisabb, mint a második. Mindkettőben nyomozol és rohadékokat ölsz, akiket a törvény keze a hagyományos úton sosem érne utol, de mégis teljesen más a folyamat és az érzete is. Az első olyan, mint valami speciális alakulat, például a Különleges Műveleti Parancsnokság szellem alakulata, akik időnként a CIA-val is együttműködnek. Ez az elit alakulat magasan képzett zsoldosokból, bérgyilkosokból áll. A JSOC egységben ha a helyzet úgy kívánja, merényleteket kell elkövetni, kormányokat megbuktatni az Egyesült Államok nevében. Akár halálos áldozatok árán is. De attól még eltitkoltan ugyan, de félig-meddig hivatalos. És persze ugyanúgy korrupt is. - kormányszerv. Nekem viszont ne egy önző, hataloméhes politikus mondja meg, hogy ki a rossz ember és ki a jó. - A hóhér banda viszont ezzel szemben inkább önjelölt igazságosztók törvénytelen, tiltott szektája, akik a saját igazságérzetüket és belső ösztöneiket követik, nem azt, amit a haza elvár. - ez sokkal specifikusabb, hisz a bűnözők levadászása lenne a cél. Nagyon más a belső motiváció is. Nincs kiképzés, nincs agymosás, csak a saját elszántság és elhivatottság a cél felé. - Te melyikhez csatlakoznál inkább? - úgysem fog hazudni és olyat mondani, amit szerinte hallani akarnék én vagy bármelyik másik ember. A felhozott példákra csak bólintottam. Sok dologra rámondják, hogy törvénytelen, csak mert átlép bizonyos morális határokat. - Van konkrét oka. - kortyoltam bele ráérősen a kávéba. - Érdekelt, te hogy látod ezeket a dolgokat, mert továbbra is adok a véleményedre és a meglátásaidra. - leginkább ezért. - Tudni szerettem volna, milyen tapasztalataid vannak ezen a fronton. A te szemeden keresztül is mérlegelni szeretném, hogy a törvényt szolgáljam-e vagy a saját elveimet. És hogy talán állhatunk-e még egy oldalon a jövőben. Őszintén. - nem szerettem volna konkrétumokba beavatni, vagy legalább is egyelőre nem. Kedvelem őt. Bízom benne. Az életemet is rá merném bízni, csak... sosem lehetünk elég óvatosak. Ez már nagyon ingoványos terep, és még nem tudom, hogy Reilly bakancsa mennyire bírja jól ezt a talajt. És ha én süllyednék, nyújtaná-e a kezét, vagy a mocsár biztonságos partján maradna. Tétlenül nézné, elfordulna, vagy még belém is rúgna? Mind számításba kell vennem. - Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy túlságosan korlátozva vagyok én is és a képességeim is. Miért nyomozzak valaki után, ha aztán nem vihetem be, pedig megérdemelné? Miért tartóztassak le olyat, aki minden bűne ellenére többet tesz a társadalomért, mint amennyit árt neki? - biztosan bennem is van a hiba, amiért túl sokat agyalok feleslegesen ilyen dolgokon, de... nem tudom elűzni őket a fejemből.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Ez attól is függ, kit ölök meg. Nyilván nehezebb túllépni azon, ha egy gyerek az áldozat, de igen, könnyen. Nem kísértenek éjszakákon át. -ebben hasonlítunk. El tudom fogadni a járulékos veszteség, vagy a jogosan megölt emberek fogalmát. Csak egy bólintással nyugtáztam, hogy milyen fajta gyilkosnak tartja magát. A beépített melók, főleg az olyasfajták, amikben ő is részt vesz, baromi sok áldozattal járnak, és nem valóak mindenkinek. Kell hozzá egy bizonyos életszemlélet, egy jellem, egy felfogás. Nem jó, ha kísértenek az áldozataid, főleg, hogy ők valami olyasmihez vezetnek, ami felszámolná az egész tevékenységet. Csak csendben hallgattam, ahogy arról beszélt, hogy szerinte mi a különbség a bűnügyi leszámoló csapat és az önkéntes hóhérok között, akik a maguk morális iránytűi alapján ölnek meg másokat. Egy idő után a tekintetemet aztán róla a vizemre, illetve a kiürült csészémre vezettem, megtörve ezzel a rá való bámulást, a szemkontaktus lehetőségét. A szektás megfogalmazás elég durvának tűnhetett volna, de valahol teljesen jogos volt. Ez egy olyan csoportosulás, ahol nagyon hasonló emberek gyűlnek egy csoportba, és ha van is vezetőjük, akkor annak ellentmondani ugyanúgy halálos lehet, mint bármelyik másik csoport esetében. Ehhez olyan fokú bizalom kell, ami emberekben általánosan nincs meg. -Szívem szerint? Az utóbbihoz. Azzal jobban tudok azonosulni, mert nincs ott a lehetősége annak, hogy fentről kapott parancsok alapján kelljen megölni valakit, kormányokat szétbontani, beépülni, beszivárogni más vezetőségekbe, vagy katonai egységekbe. -csináltam, és nem jó buli. -Viszont ehhez nem csak az kell, hogy "szívem szerint" melyikhez csatlakoznék inkább, hanem ez tervezést igényelne, és átgondolást. Ide nem elegek az ösztönök. Hiába gondolom mondjuk... Joseph-et zsigerből bűnösnek, ha csak simán nem szimpatikus. Mindkettő nyomozást igényel, ráadásul egy önkényes hóhérkodáshoz még nehezebb csapatot szerezni. Illetve az is ott van, hogy abból nem tudsz megélni, így pedig mindenképp kell egy munka. Ami ugyanúgy a nyomozás lehet, mivel mindketten ebben vagyunk a legjobbak, és ezt akarjuk csinálni. Ha viszont egy titkos "nyomozati osztályt" akarsz, akkor ahhoz nem jók a felsőbb körök. A CIA a saját embereit is elássa, ha rossz fát tesznek a tűzre, vagy parancsot tagadnak meg. Egy ilyen "fedett akcióhoz" jobb az NYPD, illetve oda könnyebb tagokat találni is. Ez egy fél legális, félig illegális dolog, és a hivatalos nyomozati adatokhoz is könnyebben hozzáférhet az, aki ezt csinálja. Sokkal egyszerűbb dolgunk lenne ilyenben gondolkodni, ha egy rendes nyomozás végeredményeképp kapjuk azt az eredményt, hogy a futni hagyott, vagy felmentett ember bűnös. Nem hagyatkozhatunk arra, hogy X szerint Y gyilkos, de Z szerint nem, X mégis megöli. Ez nem így megy. Vagy mindenki benne van, vagy nem hal meg senki. Nem az egyén dönti el, ki bűnös, hanem a bizonyítékok. -szóval a szabadság miatti vágyam a hóhéroknak kedvezne, de a logika, az ész érvek és a hatékonyság az előbbit támogatja. Ha "sorozatgyilkos" lenne belőlünk, ketten maradnánk, de ahhoz megint csak olyan bizalom kell, ami nem gondolom, hogy jelen állapotunkban meglenne. Emma az egyetlen, akiben egy kicsit bízom, de ez egy másik szint. -A törvény és a saját elvek ritkán találkoznak maradéktalanul. Aki ebben dolgozik, a törvényekre esküszik, nem az elvekre. -ez sajnos egy tény, és hiába kapálózunk, ettől még így marad. Nem véletlenül vannak konfliktusaim a felettünk állókkal, vagy egyes túlbuzgó beosztottakkal. Gyűlölöm a görcsös, merev protokolt és azt, ha megmondják, hogy nekem márpedig el kell engednem valakit, akit legszívesebben kinyírnék. De ez a világ ilyen. -Ez egy ingoványos terep. Mert lehet, hogy a te megérzéseid is csalnak az illetővel kapcsolatban. Sokszor van, hogy azt gondoljuk, valaki többet tesz a társadalomért, mint amit elvesz belőle, de végül nem így van. Ráadásul ezért meredek dolog együtt dolgozni másokkal, mert nem mindig fog egyezni a véleményetek bizonyos helyzetekben. Valaki szerint a gyilkosság akkor is gyilkosság, ha olyat ölsz meg, aki egyébként megérdemelné. Ha a saját szakálladra akarsz igazságot szolgáltatni, elrejtve mások elől, nem én foglak lebuktatni, ebben biztos lehetsz. De ha erre adod a fejed, nagyon alaposan gondold meg, hogy kiket avatsz be ebbe, és kiket nem. Mindenkinek máshol van az ingerküszöbe. -bár ezt mondanom sem kellett volna neki, tekintve, hogy elég okos ehhez, jobbnak éreztem hangosan is kimondani. -Meg aztán gondold át, hogy a kiaknázatlan képességeidet és tehetségedet egy másik szervezet ki tudná-e elégíteni, vagy még ennyire sem lehetnél szabad ott. Hiába kapsz bonyolultabb és izgalmasabb ügyeket, ha még több szabály van. -tudom, hogy imádná az összetettebb, nem ennyire "átlagosan érdekes" eseteket, de az ilyen hatalmas szervezeteknél több az áthághatatlan szabály, mint az NYDP-hez hasonló helyeken.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Egyetértek veled. - úgy végül is talán majdnem mindenben. - Időnként újra és újra végigjátszom a fejemben az összes forgatókönyvet, hogy melyik lenne végül a legjobb kombináció. - ami lehet, hogy nem is létezik. - Mindenhez van pro és kontra is bőven. Az egyiknél van csapatom, a másiknál valószínűleg csak egyedül lennék, mert nem bíznék meg senki másban. Lehet, hogy félig-meddig legális lenne valaki likvidálása, de nekem ez nem kell, ha nem én döntöm el, hogy ki az áldozat. Még csak beleszólásom se lenne. Majdhogynem ugyanazt csinálnám, mint a mindent elkenő ügyvédek, csak én ügynökként. Ebből pedig nem kérek. - nem válok azzá, amit mindig is üldöztem. - Ha csatlakoznék a CIA-hoz, az FBI-hoz, vagy bármelyik egyéb elit, különleges egységhez, több eszközhöz nyúlhatnék, de sokkal jobban ellenőriznének, mint most mezei nyomozóként. Nem tudnék megbújni az árnyékban. Megfigyelnek, átvilágítanak, és nagyon gyorsan fennáll a lebukás veszélye, ha bármivel próbálkoznék, ami nekik nem tetszik. Hamar zsákkal a fejemen találnám magam előbb egy fekete autóban, majd egy alagsori, gyéren megvilágított pincében, ahol aztán kezdődhet a vallatásnak nevezett kínzás. - arról nem is beszélve, hogy akkor és olyan módon vezényelnének a halálba, ahogy akarnának. Mint az apánkat. - A rendőrségnél van munkám, bevételem, viszonylag eszköztáram is. Megpróbálhatok ezt felhasználva tenni valami hasznosat. - mint ahogy most is igyekszem. - Én is tudom, hogy az önjelölt hóhérkodás nem lehet főállás, mert nem hoz semmit sem a konyhára. Ez önkéntes meló, nem bérgyilkosság. - csak én ingyen étel helyett halált osztogatnék. - Ezt nehéz mérlegelni, átlátni is, nem még döntésre jutni. Nagyon át kell gondolni, hogy az utolsó részletig tökéletesen, lebukásmentesen kivitelezhető legyen. Ez a részemről csak elmélkedés. Egy ideig gondolkodtam a magánnyomozói irodán, de pont emiatt elég gyorsan el is vetettem. - nem lenne semmim, amit használhatnék, nem vennének komolyan, próbálnának keresztbe tenni és folyton a nyakamra járnának. Ha abból akarnék megélni, nem válogathatnék az elvállalt ügyek között. Én pedig nem csalfa férjeket, eltűnt kisbabákat szeretnék keresgélni egész életemben. - Az eszköztár, a megélhetés elenyésző gondok a bizalom kérdése mellett. Arra kevesen méltók. Talán senki. És talán jobb is az úgy. Ha csak magadért felelsz, ha a magad ura vagy. Bármikor elárulhat a másik, meggondolhatja magát, kihátrálhat. Mindig van az a pénz, hatalom, zsarolás amiért egyik ember képes hátba szúrni a másikat. Az érzelmek is kiszámíthatatlanok. Ha a másik összejön valakivel, aki netán politikus, ügyvéd, magas rangú személy, máris darabokra törik minden. - ezekkel mind számolni kell. És leginkább nem az én esetemben, mert annak elenyésző a valószínűsége. Értelmi szerzőként még én szívhatnám a fogamat, hogy bevettem valakit, akit nem kellett volna. - Mindenkiben van önzőség is, mindenkinek más a világszemlélete, az emberismerete is. Meg tudnánk egyezni, hogy ki lehet hulla jelölt és ki nem? Kinek az értékrendje számít alapnak? Egyáltalán kell-e, hogy legyen domináns fél, vagy az elkerülhetetlenül, magától is kialakulna? Nehéz egyenrangúnak maradni, valaki mindig irányítani akar, valaki mindig alárendeli magát. - ez nem ugyanaz, mint egy felettes-beosztott viszony. - Ebben a közös bizniszben társak lennénk, vagy mindenki egyedül dolgozna, és épp csak fedeznénk, segítenénk egymást, ahogy tudjuk? Ezen felül nem lehetne semmi személyest sem belevinni. Mind racionális áldozatok kellenek, hogy legyenek. Nem szimpátia vagy megérzés alapú. Óhatatlanul nekem is van, amikor a gyomrom is beleremeg a zsigeri érzésbe, de ennek ellenére nem szeretem az ösztöni dolgokat. - semmiben sem. - Így muszáj, hogy legyenek bizonyítékaim arra, hogy valaki megbízható társ, vagy hogy valaki tényleg bűnös, így áldozat. - ez általánosítás. Mindegy, hogy magamról, Reilly-ről és rólam, vagy rólam és bárki másról beszélünk. Emberek vagyunk. Kiszámíthatatlanok és veszélyesek mind egy szálig. - A beszélgetésünk alapján az lenne a legjobb, ha maradnék az NYPD-nél. Megpróbálnék magasabb pozícióba kerülni, ahol saját csapatot kaphatok. Tehát... lenne munkám, lenne csapatom, hozzáférésem, eszközeim és folytathatnám azt, amit eddig. - nem az okkult beépüléseket, hanem a Shaw-félék kiirtását a háttérben ugyanúgy, mint most. Szekták, bandák jellegzetes kivégzései közé bújtatva. - Lényegében nem változna semmi, csak tudnám, hogy nem akarok más körökbe kerülni, mert nem éri meg. - ha továbbra sem fogadok a bizalmamba másokat és egyedül dolgozom a "titkos projektemen", nem lenne a kelleténél nagyobb a kockázat. Magammal nem fogok összeveszni, mert tudom, hogy racionális, bizonyíték alapú elvek vezérelnének. Creasy nem fog örülni. - Egyébként képzeld! Volt egy közös ügyem Sinclair-rel, amihez engem kért szakértőnek. - váltottam témát. - És elképzelhető, hogy a múltkori után kapunk egy saját részleget, ahol furcsa, okkult ügyekkel foglalkozhatnánk kiemelten. Olyanokkal, amiket mások nem vállalnának, megfelelő ismeretek hiányában nem tudnának megoldani. Amilyen elveszett volt az elején, egészen jól belejött a misztikus konteó gyártásba. - mosolyodtam el az abszurd gondolaton. Sinclair és az X-akták.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Ha ugyanolyan lennél, mint a mindent elsikáló ügyvédek a hatalom kezében, akkor te is valaki halállistáján kötnél ki. -ha azzá válunk, ami ellen küzdünk, baszhatjuk az egészet. Nem akarnék olyan lenni, mint amitől a szőr feláll a hátamon. Ez igaz a munkahelyi megjelenésre, a viselkedésre, mindenre. A mesterkélt, megjátszott, előre elrendelt dolgoktól rosszul vagyok. Már x éve én hozom a szabályokat, oda megyek és azt csinálok, amit én akarok, ezt nem változtatnám meg akkor sem, ha szabadon megölhetném a bűnösöket, mivel nem én dönteném el, ki haljon meg. A CIA-val kapcsolatban is egyet tudtam érteni, borzalmasan merevek tudnak lenni, annak ellenére is, hogy nagyobb mozgásterük van és egyébként jók a technikáik. Nem véletlenül őket alkalmazzák bizonyos csoportok kémkedésre való kiképzésénél. -A magánnyomozós dolgok kurva nehezen kivitelezhetőek, és nem kifejezetten érik meg, vagy nem mindenkinek. -szóval nem csoda, ha ezt a gondolatot kb. azonnal dobta is be a tűzbe. Nem kifizetődő, pláne nem elfedő melónak. -A bizalom ennek az egésznek a kulcsa, mindegy, hogy kivégző, hóhér, vagy elfedett, félig legálisan működő gyilkos vagy-e. Mindig ott az árulás lehetősége, hogy valaki hátat fordít neked, elárul, leleplez, darabokra töri a gondosan felépített kis világodat. Amíg csak mondja valaki, hogy "bennem megbízhatsz", addig szarra sem mész vele. Ha elárul, fel is dughatod magadnak a hitedet, amit bele vetettél. Ráadásul a személyes érzéseket kevesen képesek kizárni, és itt nem arra gondolok, hogy ne háborodj fel, ha igazságtalanságot látsz, vagy valaki felkúrja az agyadat azzal, hogy semmibe vesz. Hanem arra, hogy azért, mert egy pöcsarcú ügyvéd beszólt, még nem lesz halálra ítélt a szememben, csak egy pöcs, akinek a szájába lépnék. -de az emberek zöme gyarló, és hamar átesne a ló túloldalára ezzel az egésszel. Visszaélne vele, aztán megijedne, és vádalku keretein belül felnyomná a többieket. A bizalom olyasmi, amit kiérdemelni kell, nem pedig megkapod csak úgy. -Én így látom. -bólintottam rá vállat vonva arra, hogy az NYPD-nél kellene maradnia. Szerintem ez a leglogikusabb döntés, mivel itt minden a rendelkezésére áll, és a kapcsolatok is elegek tudnak lenni ahhoz, hogy bővüljön az eszköztárad, nem még akkor az, ha feljebb mászik azon a bizonyos ranglétrán. Felvont szemöldökkel néztem aztán rá, amikor megszólalt és szóba hozta az egyik gyilkosságis arcot, Sinclair-t. Róla nem tudtam semmit, mivel sosem dolgoztunk egy ügyön. Néha láttam elsuhanni a patika fejét a folyosón, vagy a nyitott irodaajtón keresztül pillantottam meg, de ennyi. A kis tip top pasit fura volt elképzelni Emma mellett, főleg az elvont, okkult ügyekben. -Az biztos, hogy okos pasas, ha téged kért fel az ügye szakértőjének. -ez Larson szakterülete, hogy így fogalmazzak. -De mi ez a baromság? Mármint... az a fazon, mint elvont, okkult gyilkosságokkal foglalkozó valaki? Még a végén véres lesz a cipőtalpa, aztán kiugrik az ablakon, mert drága volt... -forgattam meg a szemeimet, aztán csak egy félig-meddig hálás félmosolyt címeztem annak, aki végre kihozta a kajánkat. -És csak ketten lennétek ezen a részlegen...? -szabtam le egy szeletet a pizzámból.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Tényleg okos, nagyon is. És nem csak ezért. - persze nem vitatom, jó döntés volt engem hívni. - Olyan volt, mint aki önszorgalomból, becsülettel beseggelte még a növényhatározó zsebkönyv sorozatot is. Nagyon alapos, és szeret képben lenni mindennel, ami akármilyen megbízása szempontjából hasznos lehet. - szóval biztosan nem csak a növénytannal van így. Irigylem az efféle sokoldalúságát és rám is inspirálóan hat. Szeretek tanulni, fejleszteni magam enélkül is, de időnként kellenek a plusz löketek. - Sok oldalról közelít meg egy ügyet. Nem zár ki semmilyen lehetőséget, csak mert ő maga földhöz ragadt, és nem képes befogadni a feltételezés elvontsága miatt. Felül tud emelkedni ezen a cél elérése érdekében. - magyaráztam lelkesen. Bár Horatio nem szorul rá, és ráadásul még a felettesem is, de egészen büszke vagyok rá emiatt. - A csapata is jól dolgozik az irányítása alatt. Bár az elején kissé tartottam a pasastól, mert egyrészt felügyelő, és a legtöbb szörnyen lekezelő. Másrészt az ő szkepticizmusa más, mint az enyém, de végül jól sikerült az ügy, a közös munka és egy nagyon jó új tapasztalat volt. Azt hiszem mondhatom, hogy mindkettőnknek. Várom, hogy még dolgozhassak vele valami hasonlón. Akár bonyolultabb eseten is. Megoldanánk. - nem azt mondom, hogy rólunk fogják mintázni a csapatmunka szobrát, de nem volt rossz ahhoz képest, hogy ez volt az első közös munkánk. Mindenképp pozitív emlék. Elhallgattam, amikor a szemem sarkából érzékeltem a pultos lány közeledését. Nem volt szükség rá, hogy a beszélgetésünk fültanúja legyen bárki is. Hálás pillantással és egy köszönömmel díjaztam az elénk rakott pizzát. Mikor kellő távolságba került, folytattam. - Nem volt baromság, mert eredetileg csak annyi volt a sztori, hogy az egyik pizzéria kukáinál a szemétszállítók találtak egy hullát. Ez lehetett volna egy hétköznapi gyilkosság is. - haraptam bele jóízűen a húsimádó csodakajába. - Viszont a halott férfinek a nyakán keresztül lecsapolták a testéből a vért az utolsó cseppig, méghozzá orvosi pontossággal. És volt nála egy sámánista amulett. Így jöttem én a képbe. - elég logikus. A kérdésére a fejemet ráztam. - Nem tudom. Gondolom. Az elején biztosan, aztán lehet, hogy idővel bővülne, ha lenne értelme. De ez csak egy mellékes részleg, hisz nem is minden nap akadnak a horogra ilyen okkult halálesetek. Mindketten bevonunk, akit hasznosnak ítélünk. Például Dave is nagyon sokat segített. - tettem hozzá. - Szóval ez ilyen Mulder és Scully dolog. Csak még azt nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk melyik. - vontam meg a vállamat mosolyogva. - Egyszer veled is szívesen dolgoznék valami hasonló "horror" ügyön. Csak aztán nehogy rémálmaid legyenek tőle. - váltott a mosolyom aljas-elégedettbe. - Ezt megesszük, aztán szerintem valahogy próbáljuk meg beleásni magunkat a Shaw-hoz köthető magánkórházak listájába. Érzem, hogy valahol ott lesz a kutya elásva. - de ugye a vágyott bizonyítékaim nélkül mit sem ér.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
Csendben hallgattam azt, ahogy beszélt erről a Sinclair-ről, és igyekeztem néha bólogatni, vagy egy-egy hümmöggésel jelezni felé, hogy figyelek is, annak ellenére, hogy a tekintetem nem mindig volt az övé, vagy nem találkozott a sajátjával. Érdekes volt az összefoglalója, és tényleg okosnak, meg elég pedálgépnek is tűnt ez a bizonyos nyomozó. -És nem volt lekezelő? –a legtöbb tényleg az, mert azt hiszik, jobban nálunk. -Mhm, akkor tényleg elég jól össze tudtatok dolgozni, ha ennyire pozitívan nyilatkozol róla. Sok sikert a bonyolultabb ügyeitekhez. -jegyeztem meg inkább csak ennyit nagy diplomatikusan, majd végre megérkezett a kajánk is, ami nem volt egy utolsó szempont, tekintve, hogy mindjárt kifordult a gyomrom az ürességtől. Nem szeretem a tétlenséget, de az éhes tétlenségezt még annyira sem. A tévképzetekkel ellentétben az agyalás is ki tud venni az emberből és bőven kell hozzá kalória, hogy fent tudd tartani az elméd működését. Szóval ez a csupa húsos, csípős tésztakorong tökéletes választás volt. -Értem. Végül is ezek alapján logikus, hogy téged keresett meg vele. Nem sokan tudják megkülönböztetni a különféle jelképeket, és a legtöbben bármit, amit látnak, "sátánista" jelképnek könyvelnek el, eszükbe sem juthat, hogy a sámánok, a különféle vallások, a pogány istenek hívői és hasonlók is használnak ilyesmiket. -azt értem is, hogy miért jött ő a képbe, nem ezzel a részével volt problémám egyébként sem, csak egyszerűen nehezen tudom elképzelni, hogy egy ennyire kinyalt valaki hasonló ügyeken dolgozzon. A külső nyilván nem minden, de a legtöbben nem érdeklődni kezdenek, hanem elborzadnak. Bár ki tudja... lehet titkon ez a csávó is oda meg vissza van ezekért, csak még nem jött rá. -Szóval Dave is sokat segített. Milyen remek egy fickó. -akit fejben elküldtem a picsába, felgyújtottam, elástam, aztán megtanultam a feltámasztást és újra megöltem, amiért erről egyébként valahogy nem szólt. Nem azt mondom, hogy minden dologhoz közöm kell, legyen, de nem csak ő tud segíteni dolgokban, nem csak neki vannak kapcsolatai, vagy bizonyos képességei. Örülök, hogy pártfogolja Emmalynn dolgait, csak nem mindegy, hogyan. -Még szerencse, hogy az állataim megvédenek az ágy alatt lakó szörnyektől. -húztam két harapás között hitetlen mosolyra a számat. -De egyébként egyszer én is nyomoznék valami ilyen után veled, szóval kíváncsi vagyok, hogy bele fogunk-e futni ilyesmikbe. -ha igen, akkor az csak egy plusz dolog. A szkepticizmusunk alapján jó páros lennénk ehhez, mivel a tudományos részére is fókuszálnánk, nem csak arra, hogy pár hülye elhisz valamit. Ráadásul egy haláleset többféleképpen is lehet rejtélyes. -Ráuszítsuk erre is Dave-et, hogy futtasson keresést, vagy csináljuk mi magunk? Mindenféle dolog jól jöhet. Cikkek, jelentések, fél nyilvános adatok, vagy bármi, ami elég terhelő ahhoz, hogy összekapcsolhassuk a gyilkossággal. -szerintem is valahol ő az, aki összekapcsolja ezt az egészet, már csak kell egy bizonyíték, hogy tovább indulhassunk.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
- Az elején szerintem próbált kóstolgatni, gondolom az okkult, mesekönyvbe való "marhaságaimból" kiindulva, de egyébként nem volt az. Végig korrekt és nyitott volt. Nem lettünk barátok, de ellenségek sem. - nekem az volt a fontos, hogy a közös munka gördülékenyen menjen, és pont kerüljön az ügy végére. A rejtély megoldódott. A "milyen remek egy fickó"-ból már sejtettem, hogy valami gondja van ezzel az egésszel. - Nem kellett volna bevonnom Dave-et? - vetettem rá egy kérdő, de sokkal inkább "Rajta, Reilly, beszélj!" pillantást. Tudom, milyen, amikor a szokásosnál is nagyobb grumpy cat. Ez pontosan egy olyan megjegyzés volt. - Nem kell jósnőnek lennem ahhoz, hogy azt mondhassam: biztosan. Ha legközelebb kapok valami hasonló ügyet, mindenképp téged hívlak, és akkor nem kell a "véletlenre" bízni. Amúgy sem hiszek benne. És nekem sem egyedül kell megoldanom. - azt inkább nem akartam odaszúrni, hogy vagy Dave-vel. A lényeg, hogy a magunk sorsának kovácsai vagyunk, akkor miért ne sürgethetném meg azt a közös horror-megbízást? Már most alig várom! Markkal szeretek dolgozni a legjobban. Illetve az okkult gyilkosságokon. A kettő együtt álomszerű lenne. - Magunk csináljuk. - vágtam rá rögtön. - Szerintem Dave már így is kapott tőlünk elég feladatot. És bár őt nehéz túlterhelni, nagyon jónak tartom, de azt gondolom, hogy az a legbiztosabb, legalaposabb, ami a mi kezeink alatt fut át. A neten mi is szörfölhetünk egyet. Legalább ledolgozzuk a pizzát. - villantottam rá egy mosolyt.
Miután megettük a pizzát, szereztünk desszertet is, és betoltuk a fejenként három kávét, kikönyörögtem Marknál, hogy visszafelé is én vezethessem a csodajárgányát. Sajnos túl hamar visszaértünk az őrsre, ahol belevethettük magunkat az irodai kutakodós munkába. - Keress kórházakat, magánklinikákat, orvosi cégeket, akármilyen egészségüggyel kapcsolatos intézményt, magánszemélyt, orvost, akiket Shaw képviselt. Én megpróbálok utánanézni, hogy az áldozatunk apja milyen cégekbe fektetett, és ők kiknek szállítanak be. Kár Knox cenzúrázott listájára várni. - osztottam meg Markkal az elképzelésemet a munkamegosztás kapcsán.
A hosszas csendes foglalkozásunkat az egyik kolléga, Karen kopogtatása törte meg. Három akta volt nála, mindegyik két példányban. Egy köteget átadott Reilly-nek, a másikat nekem. - Ezeket Vivienne Westfield, Simone gyakornoka küldte a patológiáról, hogy nyomtassam ki. De átküldte őket e-mailben is. A kígyóméreg áldozatok listája. - fűzte hozzá a rövid magyarázatot, aztán távozott is. Magamhoz vettem az aktákat, közben megnyitottam Vivienne levelét is. - Vivienne szerint három olyan eset is volt Oliver Knoxén kívül, amikor kígyóméreg és drog is volt a szervezetükben, de nem volt harapásra utaló nyom. Mindhárom feltételezhetően fekete mamba mérge. Annyira nem vizsgálták ki, mert nem gyilkosságként, hanem balesetként, egész pontosan új party droggal történő túladagolásként zárták az ügyeket. Tavalyi eset mind. - pillantottam Mark-ra, majd elkezdtem elolvasni a másik három elhunyt aktáját. Ha mindketten átnyálazzuk őket, jöhet a véleménycsere.
Axel Bench orvostan hallgató Gazdag család legfiatalabb gyermeke. Az apja nyomdokaiba akart lépni. Mr. Bench szívsebész a manhattan-i Mount Sinai Kórházban. Van magánpraxisa is. A Paradise Club-ban találtak rá holtan az öltözők környékén. Halál oka: ismeretlen droggal történő túladagolás, kígyómérget tartalmazott
Gwendolyn Sink lakberendezést tanult Gazdag, befolyásos család egyetlen gyermeke. Az anyja befektető, főként orvosi műszerekbe. A Rooftop 93 - ban találták meg a holttestét a mosdóban. Halál oka: ismeretlen droggal történő túladagolás, kígyómérget tartalmazott
Lydia Swann frissen végzett ügyvéd volt Szintén gazdag család gyermeke. Az apja transzplantációs koordinátor volt a manhattan-i Mount Sinai Kórházban. Nem sokkal a lánya halála előtt mondott fel. Az anyja Shaw ügyvédi irodájában dolgozik. A The Village Underground parkolójában találták meg a hulláját. Halál oka: ismeretlen droggal történő túladagolás, kígyómérget tartalmazott
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
-Azt vonsz be az ügyeidbe, akit akarsz. Nagy lány vagy. -vontam meg a vállamat két pizzabetömés között. Ha ő Dave-vel akarta megoldatni a problémáit, akkor vele akarta megoldani. Két ennyire képzett emberrel, mint Dave vagy ez a Sinclair, mégis mi baj történhetett volna a sámánamulettes emberekkel? Mégis mi kifogásolni való lenne benne? Uuuuugyan... pffffffff. -De azért engem is megkérdezhettél volna... -morogtam az orrom alatt, ha már előkapta a "mondjad, mi bajod van" nézését. -Legyen úgy. Reméljük, hogy ráérek éppen akkor. -küldtem neki egy aljas mosolyt. Igazából úgy is tudjuk mind a ketten, hogy rá fogok. Ha kapnék más ügyet, úgy is lepasszolnám. Ezek érdekesek, és legalább az esetek többségében nehezek is. Plusz tény volt, hogy az egyetlen ember, akivel szerettem együtt dolgozni, és nem volt egy nyűg, az ő. Tőle nem kapok agyvérzést és nem érzem azt, hogy minden alkalommal, ha kinyitotta a száját, legszívesebben beverném a képét. -Helyes, én is így gondoltam. -csináljuk mi, az a legbiztosabb. Plusz addig sem a tökünket vakarjuk és csak várakozunk. Ez a semmittevés és tétlen ülés a halálom.
Az őrsre visszaérve aztán bele is vetettük magunkat a keresésbe, ketté osztva azt. A kutatást végül az egyik női dolgozó törte meg, aki elhozott nekünk három aktát, amiket Vivienne talált az általunk ismert mérgezéses eset alapján. Én is elvettem a "saját" példányaimat, majd magam elé vettem őket, hogy átnyálazhassam. Az e-mailt nem akartam megnyitni, mert úgy voltam vele, hogy Larson megteszi helyettem is. Emma-ra pillantottam, ahogy elmondta, hogy pontosan miket is talált a flúgos barátnője. -Ha nem keresed, észre sem veszed az összefüggéseket... -jegyeztem meg első körben ennyit, átnézve az eseteket. Megvártam, hogy mindketten átfuthassuk, és csak aztán szólaltam meg. -Kereshetnénk az összefüggéseket, de azt hiszem, mindketten tudjuk, mi lesz a közös pont. Rákeresek, hogy a Mount Sinai Kórházat perelték-e a tavalyi évben, és hogy volt-e olyan eset, amiben Shaw védte őket. Ha valamit el kell sikálni, az a rohadék mindig ott van, hogy feltakarítson. Te meg nézd meg specifikusan, hogy Knox-ék kevésbé attraktív fele milyen gépekkel is üzletel pontosan. Nem lennék meglepődve, ha véletlenül pont ugyanazokba fektetne, mint Mrs. Sink. -pillantottam rá, aztán már pötyögtem is be a kórház nevét, hozzácsapva Shaw-t és az "orvosi műhibaper" szókapcsolatot is. Nem kellett sokat várnom, hogy kiadjon egy ügyet, ami még tavaly év elején történt. -Ezt nézd meg. -biccentettem a fejemmel Emma-nak, hogy legyen szíves guruljon már át hozzám a székével egy kicsit. -Tavaly a kórházat beperelték egy halott fiú szülei, mivel szerintük nem megfelelően végezték el a transzplantációt és nem figyeltek arra, hogy a donor szív esetében a vércsoport mellett a halott testsúlya is megegyezzen a gyerekükével. Azt állították, hogy a szerv nem bírta a terhelést, mivel az ő fiuk több kg-t nyomott, mint az, akinek a szívét megkapta, így összeomlott, majd leállt a keringése. A pert a kórház nyerte és hírnévrontás, illetve hamis vádak miatt az ügyvéd kiharcolta, hogy még nekik kelljen fizetni az intézménynek. Szerinted ki volt ez a jótét lélek? -pillantottam rá egy undorodó fintorral, ami a képernyőn szereplő névnek szólt.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Mark összefüggésekre vonatkozó gúnyos megjegyzése megmosolyogtatott. Igaza van. Keresned sem kell, hogy kiszúrja a szemedet az egyértelmű. Nem is kérdés, hogy van kapcsolat Oliver Knox és a másik három eset között. Drogtúladagolás, fekete mamba méreg jelenéte harapásnyom nélkül, gazdag család gyereke, és valamilyen általuk kedvelt szórakozóhelyre vitték a hullájukat. Minden bizonnyal itt az egészségügyben érdekelt szülők az érdekesek, nem az elkényeztetett gyerekeik. Ők csak az ártatlan eszközök, akiknek meg kellett halniuk egy bosszúhadjárat oltárán. Mark nem tévedett. Az is adta magát, hogy a Mount Sinai Kórház háza táján kell sepregetnünk, ha válaszokat akarunk. Már csak azt kellett megtalálnunk, hogy kapcsolódik ide Knox és Shaw. Mivel az eddigi időt is a mostani áldozat apjának az önéletrajz-elemzésével töltöttem, így kész válaszom volt Mark számára. - Knox általában olyan cégekbe fekteti a pénzét, amik sebészeti eszközöket, különféle orvosi műszereket, szövet- és szervtároló tartályokat gyártanak. Sok az átfedés azokkal, amikben Mrs. Sinknek is érdekeltsége van. És a legtöbb partnerségben áll a Mount Sinai-val is. - végre kezdenek körvonalazódni a dolgok. Az "ezt nézd meg" hallatán automatikusan átgurultam Reilly mellé, hogy a tekintetemet a képernyőjére szegezhessem. Átfutottam azon, amit talált. Transzplantációs hiba per. - Shaw. A mindig ügyeletes takarító. - forgattam a szemeimet. Hogy mindenkit képes megnyomorítani az a rohadék. - Tehát adott egy fiú, aki szívátültetésre várt. Ám amikor végre lett donor és sor került a műtétre, a kórház nagyot hibázott. Nem elég, hogy elveszítették a fiukat, Shaw még jól ki is semmizte őket azzal, hogy elbukták a kórház elleni műhibapert, sőt, még a nyakukba is varrta a hitelrontást. Persze a média ezt úgy adja elő, hogy nem a kórház hibázott és micsoda mázli, hogy ilyen jó ügyvédjük van, különben ha sikerül bezáratni, hány ember élete múlt volna ezen a döntésen. Holott mind tudjuk, hogy Shaw miféle, épp csak sosem sikerül bizonyítani. - sóhajtottam. - Bench, Sink, Knox, Swann mind benne voltak. A gyászoló család tehát valahogy felbérelte a fekete mambás gyilkost, hogy álljon bosszút a nevükben, és ölje meg az érintett személyek gyerekeit, hogy legalább részben átérezhessék a fájdalmukat. - ez tűnik a leglogikusabb és legreálisabb forgatókönyvnek. - Valahogy meg kell tudnunk a kórháztól, hogy kik voltak még bűnrészesek a szívdonoros fiú halálában. Akkor tudjuk, kik szerepelhetnek még a lehetséges áldozatok listáján. - pillantottam Mark-ra. - Bár... egyet biztosra vehetünk. Charmaine Shaw-t. - ő az ördög ügyvédjének lánya. Talán a gyilkosunk őt tartogatja desszertnek. - Szólnunk kell Redmond-nak, hogy az informátora nagy veszélyben lehet. - meg kell védenünk, ha egyszer módunkban áll. - Én felhívom William-et, te kérd meg Simone-t, hogy puhatolózzon a Mount Sinai-nál a kapcsolatain keresztül, kik voltak még benne. Illetve kelleni fog a halott fiú és a szülők személyazonossága is. - Vivienne ehhez túlságosan kis hal még, ő nem segíthet. Neki gyakornokként nem adnának ki ilyen bizalmas infókat.
Közben Dave is befutott nagy lendülettel a videó elemzés eredményével. Elégedett vigyorral dobta le elénk a biztonsági felvételek egy kimerevített kockáját. - A technikusokkal kockáról kockára kielemeztük a felvételeket, javítottunk a felbontáson és a ráközelítéskor találtunk egy logót az elkövető fickó kapucnis ruháján. - kezdett bele. - A hülye gyökér elfelejtette, hogy munkaruhát visel, és nem számolt azzal, hogy az én sólyomszememet nem kerülheti el semmilyen aprócska kis részlet sem. A logó egy karbantartó céghez tartozik. Lewis & the team néven futnak. A tulaj John Lewis, manhattan-i lakos. Az a poén, hogy nincsenek alkalmazottai, hanem ő maga végzi el a melót. Szóval azt hiszem, van egy gyanúsítottunk. - vonogatta a szemöldökét elégedetten. Az alsó ajkamat rágcsálva, lopva pillantottam Mark-ra, majd vissza Dave-re.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
Már tudtuk, hogy mi az összefüggés az esetek között, és amint megtaláltam a cikket arról, hogy miért is perelték anno a Mount Sinai-t, minden a helyére került. A szívbeteg fiú, aki azért halt meg, mert egy amatőr, és elég súlyos hibát vétettek a dolgok legelején. És persze a hab a tortán az volt, hogy Shaw védte a kórházat, és amellett, hogy megnyerte nekik a pert, még mást is kiharcolt a családtól, mondván, hogy az ő hibájukból volt majdnem hitelrontás áldozata az intézmény. Gyűlöltem az ilyesmit, főleg, hogy ahogy Emma is rávilágított, mindenki tudja, hogy Shaw mekkora seggfej. -A halott fiú és a szülők talán könnyen meglesznek. Mr. Swann az előtt mondott fel, hogy meghalt volna a gyereke. Talán pont emiatt az ügy miatt hagyta ott a kórházat. Lehet, hogy lutri lesz és nem olyan típus, aki bármit is mondana, de ráküldhetünk valakit, hogy kérdezzen utána nála, hátha elmondaná. Persze közben azért a halottkémek gyöngye is tegye hasznossá magát. -végül is a betegek listája nem feltétlenül bizalmas dolog, de ha ez nem jön össze, Simone még mindig meg tudja szerezni a fontos infókat. -Ami pedig Shaw kölykét illeti... jobb lesz, ha azt is Redmond agyába vésed, hogy csipkedjék magukat a leleplezéssel, mert egyszer majd nem tudjuk megvédeni a kis barátját, aztán akkor volt törpe tornádó, nincs törpe tornádó. Jön egy erősebb, és bedarálja. -és kár lenne egy értékes informátorért, meg olyanért, akinek kvázi most kezdődik az élete.
A nagyképűen beszambázó Dave-re vezettem a tekintetemet, aki akkora elánnal robogott be, hogy biztos voltam abban, talált valamit. Csak sajnos túl lassú volt, és egyébként is szívesen belevertem volna a fejét az asztallapba csak a szeretetem jeleként, így hátradőlve pislogtam fel rá. -Wow, tééééényleg? Hát Hawkeye, az a helyzet, hogy van még egy közös pontod vele a látáson túl. Pont olyan haszontalan vagy. Amíg te kiszáradt, hátra menetes csigaként szarakodtál, mi körülbelül meg is oldottuk a dolgokat. -keltem fel végül, hogy megcsapkodhassam a vállát. -Legközelebb legalább akkora effortot tegyél ebbe is, mint a nagy szellemek üldözésébe, aztán talán sikerülni fog. De azért nem volt rossz, Maurice. -pillantottam rá, aztán vissza Emma-ra. -Megkérem Simone-t, hogy puhatolja ki, hogy ez a John Lewis nem a halott kölyök apja-e. -sétáltam ki Dave mellett, mielőtt még tényleg belevertem volna valamibe a fejét. -Csináltam valamit, csak én nem tudok róla, vagy ennyire felbaszta magát valamin? -pislogott végül Larson-ra értetlen tanácstalansággal, egy sóhajjal vakarva meg a tarkóját.
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Egyáltalán nem éreztem jogosnak, ahogy Mark leoltotta Dave-et, főleg, hogy egyébként hasznos volt az infó, amit hozott, de nem tudtam velük mit csinálni. Nehéz is lett volna, mivel Reilly elmondta, amit akart, aztán angolosan távozott. - Te semmit. - ráztam a fejemet. - Ne törődj vele, az én hibám. Sajnálom. - vetettem rá egy bocsánatkérő pillantást. Lényegében én csesztem el, hogy nem Marktól kértem először segítséget, hanem automatikusan Dave-hez fordultam. Ráadásul nem először. A North Brother Island-re is ő intézte a fuvarunkat, nem csak a Sinclair-rel közös sámánista ügyben segített. De mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy Markot ez zavarná. Mindegy, hogy jó-e a viszonyunk vagy sem, attól még ugyanúgy a felettesem marad, akit nem terveztem ugráltatni a saját ügyeimmel. De ha tudom, hogy ez a vágya, akkor... - Az igen, kislány. Mivel húztad fel ennyire? A szokásosnál is nagyobb seggfej. - Azért szép munka volt, köszi, Dave. Majd küld át ennek a John Lewis-nak a címét. -bezsebelhetett egy hálás mosolyt, aztán én is megkerültem, hogy Reilly után siethessek. - De... Akkor... kösz a semmit, Larson. Hé... Most... most komolyan itt hagytok!?
- Mark. Várj már meg! - nagy nehezen beértem, aztán azzal a lendülettel elé is vágtam. A legapróbb egérútra sem volt esélye, úgy elbarikádoztam magunkat. Egy ideig csendben figyeltem Őt, mielőtt megszólaltam volna. - Nézd, sajnálom, ha megbántottalak vagy valami. Nem szándékos volt. A végén meghívlak egy kiváló, engesztelős whisky-re és megbeszéljük, csak előbb ennek tegyünk pontot a végére. Oké? - nem lapozhatnánk? - Szerintem menjünk egyenesen John Lewis címére. - tereltem vissza a témát az ügyhöz. Remélhetőleg partner volt benne. - Will-t és Simone-t a kocsiból is felhívhatjuk. Aztán ha Simone hozzáfér a kórházi aktákhoz és megerősíti, hogy tényleg Lewis az apa, akit keresünk, elkaphatjuk. - inkább legyünk úton potyára, mint kicsússzon a karmaink közül. Redmond, és általa Charmaine értesítése viszont nem várhat. - Karen közben behívja Mr. Swann-t. Talán győz a lelkiismerete és hajlandó lesz vallomást tenni arról a kórházi hibáról. Kár, hogy Shaw ellen nem használhatjuk fel, akkor sem, ha fejre állunk. Nem ő tusolta el a dolgokat, csak védte az ügyfelét, aki ezért fizetett neki, nem ő hozta meg a jogerős ítéletet, csak a munkáját végezte. - vontam meg a vállamat. - Na mit mondasz? - enyhe türelmetlenséggel vártam a hadnagy ítéletére.
“Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy.”
♫ :
“Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont.
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont. Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba.
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima.”
“Hahűséget akarsz, tarts kutyát.” “Azért vannak a hülyék, hogy mi kitűnjünk közülük.” “Ha valaki meg akar változtatni, az nem téged, hanem magátszereti.”― M.R.
“I've always said it's interesting to watch devils cry when angels want to stab you in the back. I like that mixture.”
Mivel nem volt több mondandóm sem Dave-nek, sem abban a helyzetben Larson-nak, így elindultam kifelé, hogy ne akarjak senkit agyonverni, másrészt meg azért, hogy felhívhassam Simone-t ezzel a John Lewis-szal kapcsolatban. De még mielőtt olyan igazán messzire juthattam volna, meghallottam magam mögött Emmalynn hangját, majd a lépteit is, míg végül olyan mesterin elállta az utamat, hogy maximum csak akkor tudtam volna tovább menni, ha felkapom és elpakolom onnan. De mivel még nem volt kedvem megdögleni, így csak összefontam magam előtt a karjaimat, így nézve le rá. -Nem bántottál meg, mégis mivel tetted volna? Mondtam, hogy nagy kislány vagy már, el tudod dönteni, hogy kitől akarsz segítséget kérni... -a tekintetemet aztán róla a cipőmre vezettem, majd a lámpákra, hogy hunyorogva bólinthassak. -De az a whisky belefér. -talán nem is kell rá olyan sokat várnunk. -Legyen. Menjünk. Addig se egy helyben ülünk és basszuk a rezet. -vontam meg a vállamat, a szemeimet forgatva a türelmetlen nézése láttán. -De annyira azért nem bíznék abban, hogy hajlandó lesz az emberünk vallomást tenni a hibáról, vagy ha tesz is, nem hiszem, hogy megyünk vele bármire. A kórházat akkor is Shaw fogja védeni, és ebből is kimagyarázzák magukat. -majd azt mondják, hogy a faszi csak meg akarja bosszulni azt, hogy már nem ott dolgozik, és kitalálnak valami hangzatos bűnt neki, amiért őt is tönkre lehet tenni. Bár... az lehet, hogy ez a Mr. Swann majd felnyomja őket. A gyereke meghalt, innentől nem hiszem, hogy bármi veszíteni valója lenne.
A kocsiban aztán mindketten felhívtuk azt, akit kellett. Larson szólt Redmond-nak, én meg intéztem egy hívást Simone-nak, hogy járjon utána ennek a faszinak. Megkértem rá, hogy szóljon vissza, ha egyezést talál az apa és John Lewis személye között. Nem lakott kifejezetten messze az őrstől, szóval nem volt rettenetesen sok idő, egyébként is ahol tehettem, levágtam az utat, így meg bőven időben odaértünk. Lefékeztem a ház előtt, aztán az ajtóhoz sétálhattunk. -Mr. Lewis. Nyissa ki az ajtót, rendőrség. -tettem hozzá, amikor többszöri dörömbölésre sem nyitotta ki. Vettem egy mély levegőt, megcsapkodtam még párszor az ajtót, de mivel nem nyitotta ki senki, így mielőtt még betörtem volna, rányitottam a kilincsre, és láss csodát... olyan sietősen távoztak, hogy még ezt is elfelejtették becsukni. -Nézzünk körül. Majd utólag agyalunk az olyanokon, mint a házkutatási parancs. -majd szerzünk egyet egy jó arc bírótól, aztán kész. Amint beléptünk, elkezdtem körbejárni a helyszínt, alaposan szemügyre véve mindent. Felvettem egy pár gumikesztyűt, hogy ne ujjlenyomatozzak össze semmit, amihez esetleg hozzáértem volna. -Mr. Lewis? Itt van? -tettem fel még azért a kérdést a biztonság kedvéért, de egyértelmű volt, hogy nincs itt senki. Emmalynn telefonjának csörgése zavarta meg a kutakodást. A kihangosított készülékből aztán Redmond hangja szólt. -Beszéltem Charmaine-nel és arra jutottunk, hogy nem akar csak úgy tétlenül ülni és attól rettegni, hogy mikor találja meg valaki. Szeretne segíteni nekünk, szóval ő lehetne a csali. Most majd egyre többször fog a kedvenc szórakozóhelyére menni, hogy provokálja a pasast és felhívja magára a figyelmét. Aztán ha ez megtörténik, akkor el tudjuk kapni. Mindig mellette leszek majd és a távolból figyelem, illetve jó lenne, ha ti is mozgósítanátok néhány embert, akik észrevétlenül tudják szemmel tartani őt. -kezdett bele a magyarázásba, mire összenéztem Emma-val. -Figyelj csak, doki. Hívd fel a hely tulaját, lobogtasd meg az FBI igazolványodat, vagy fenyegesd meg, hogy kiszívod a vérét, vagy azzal, hogy áthajtok rajta a kocsimmal, de mindenképp tudatosítsd benne, hogy ha esetleg karbantartó érkezne hozzájuk, azonnal hívják a rendőrséget és ne engedjék elmenni. Értetted? -amint megkaptam a választ és bontották a vonalat, az asztalon hagyott laptopot vettem szemügyre. Ugyan nem vagyok akkora technikai zseni, mint az az áruló seggfej, de nem kellett sokat bűvészkednem, hogy rátaláljak egy elég érdekes keresési előzményre. -Adj ki körözést Joh Lewis nevére. Azt hiszem, megtaláltuk azt, aki felbérelte a fekete mambás gyilkost. -fordítottam felé a kijelzőt, ahol egy dark webes üzenetváltás és keresés volt látható...
“Voltam már az íjász és a tükörben a célpont.
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont. Voltam már a megoldás, voltam én a hiba.
Voltam már a hitetlenek szájában az ima.”
♫ :
“Sweet victory, with everything I do.
With every talent,
I'm so much more talented than you.
Every time I try, I crush it and succeed. Me, I'm totally the best.
Me, me, super cool me, handsome guy
Hm, ya', go f*ck yourself.”
Kezdőlap
