Egy ideje már érlelődött bennünk a nyaralás gondolata, amivel kapcsolatban meg is beszéltük, hogy én szervezhetem meg úgy, ahogy nekem tetszik, pusztán csak arra kell ügyelnem, hogy Jay tudjon tengerparthoz jutni. A pénz nem számított. Neki nem, nekem meg még annyira sem, így leszerveztem egy Olaszországi utat az Amalfi-Partra, ahol még én is csak egyszer voltam. Nem azért, mert olyan drága, hanem, mert ritkán fordulok meg kétszer egy helyen, de most vissza megyek, mert kevés romantikusabb és szebb helyet tudnék elképzelni egy közös nyaralásra. Öt csillagos szállod egy hegyoldalon, ami a tengerpart lábánál van a természet lágy ölén. Bár Jaynek csak annyit mondtam, hogy Olaszországba megyünk, nem lőttem le neki a teljes utazást, mert nem szerettem volna, ha idő előtt megtudja mi vár rá. Szerettem volna látni az arcát, amikor meglátja. Még képes és rákeres a neten a helyre és oda a szép meglepi út. Lara társasága nem különösebben zavart, mert elég sokat bűvészkedtem neki az út alatt és sztorizgattam neki mindenféle vicceset, de nem morbidot, amit pedig úgy éreztem meg tudok neki tanítani trükköt, azt meg is tanítottam neki. Persze Jayt sem hanyagoltam el, vele is foglalkoztam és összebújva kényeztettem kicsit a társaságommal. Simogatás, puszik, csókok és kedves szavak társaságában, miközben árnyaltan meséltem róla, hogy milyen szép helyre is megyünk, de ügyelve rá, hogy ne lőjem le a poént. Természetesen első osztályon utaztunk, nem holmi másodosztályon, vagy rosszabb helyen. Elvégre Cale Braxtonnak és családjának mindenből a legjobb jár, ez alap volt. És tegyük hozzá, azért első osztályon repülve az étel is sokkal másabb volt, mint simán utazva.
A repülőgép leszállt a Salerno Costa d'Amalfi Airporton, ahonnan Taxival mentünk a szállásunkra, mely már a távolból lenyűgöző volt, nemhogy megérkezve oda. - Na meg is érkeztünk. Már csak fel kell kell jutnunk a hotelbe - mondtam vigyorogva, ugyanis a hotelhez már nem ment fel az autó, mert túl meredek volt az út, csak gyalogösvény vezetett, de az már olyan jellegtelenül kevés volt, hogy néhány percet kellett csak gyalogosan közlekednünk, már is az ötcsillagos szállodánál voltunk.
“A vacation is what you take when you can no longer take what you’ve been taking.”
Még nem is olyan sok idő telt el azóta, hogy először megismertem Cale-t, mégis annyi mindenen vagyunk már túl közösen, hogy szinte a fejembe sem fér minden. Ha más kapcsolatokra nem is tartozik a "kitartunk jóban-rosszban" dolog, hát a miénkre tuti, hogy igen. Magam sem tudom, hogy miért vagy egyáltalán hogyan vészeltük át az elmúlt heteket, de megtettük és most pedig remélhetőleg jön a jó rész. Ugyan kicsit félve, de teljesen rá hagytam a nyaralásunk minden részletének megtervezését. Kivétel volt persze, hogy Lara is velünk jön és a helyszín, ami napos kellett, hogy legyen. Már csak akkor tudom meg, hogy merre is megyünk valójában, mikor már a repülőre készülünk felszállni, mert ott már ugye aligha tudná tovább titkolni a dolgot. Csukott szemmel nem feltétlen mehetek fel a gépre, bár egy városnév még nem mond túl sokat számomra. Nem vagyok egy világutazó, korábban még az államokat sem volt alkalmam elhagyni, nemhogy még egy másik kontinensre is menjek. Bár leplezni aligha tudnám izgatottságom, Lara még nálam is rosszabb. Amikor éppen nem alszik a több mint tíz órás repülőút során, folyton valamelyikünk nyakában lóg, hogy szórakoztassuk őt, ami talán érthető is tekintve, hogy elvégre hármunk közül ő van legjobban besózva. - Hát... Azt hiszem tényleg lenyűgöztél. Ez gyönyörű! - Mondom végül neki, miközben már a hotel felé vesszük az irányt. - Itt tényleg meleg is van. - Az már egyszer biztos, hogy a meleg öltözetre szükségem nem lesz. Még szerencse, hogy erre számítottam is és nem is pakoltam túl sokat. Legalábbis azon kívül ami épp rajtam van, hiszen New York-ban még bőven hideg volt mikor indultunk. Végül meglepve veszem tudomásul, hogy Cale egy kisebb lakást bérelt nekünk hotelszoba gyanánt, ami még Lara számára is biztosít privát szobát és ágyat, de mégsincs tőlünk túlzottan elkülönítve, így aztán egyszerűen tudom a szemem rajta is tartani, de mégsem vagyunk egymás hegyén-hátán sem. - Menj, nézd meg a szobád és pakolj ki. - Küldöm is a lányt a saját lakrészébe, aki most ellenkezés nélkül teszi is amit mondok neki, legfőképpen mert már túlságosan izgatott és alig várja, hogy hercegnőként vegye be a helyet. - Szóval mi a terv a napra, főnök? - Nézek is Cale felé egy pimasz mosollyal, mikor kettesben maradunk, majd közelebb is somfordálok hozzá, hogy jólesően magamhoz öleljem őt. - Szerintem nekem szükségem lesz egy fürdőre mielőtt még bárhova is mennénk. - Jegyzem meg, hiszen a tíz órás repülőút igencsak hosszú és fárasztó, még akkor is ha az ember elsőosztályon utazik. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok a repüléshez szokva így nem teljesen érzem magam a toppon sem. Nem valószínű, hogy egy nagy lakomával kellene indítanom, nem biztos, hogy bennem tudna maradni.
“You must never be fearful about what you are doing when it’s right.”
★ foglalkozás ★ :
Detective
★ play by ★ :
Jennifer Lawrence
★ hozzászólások száma ★ :
423
★ :
Re: Vacation on the Amalfi Coast
Szer. Feb. 07, 2024 7:08 pm
Vacation on the Amalfi Coast
Everything changes,
but is there anything that is eternal?
Elégedett, diadalmas mosollyal nyugtáztam, amikor Jay hangot adott elégedettségének, hogy mennyire tetszik neki a hely, hogy jól választottam. Azért ez a tudat jó érzés volt, hiszen ez is csak a képességeimet dicséri. Még ebben is profi vagyok. Tudom én, hogy hová kell elvinni egy csajt, hogy frankó nyaralásban legyen része. Ismét lenyűgöztem, de ez nálunk már megszokás volt. Ettől függetlenül szívesen hallottam. Minél többször, annál nagyobbak lesznek a szárnyaim. De tényleg jó érzés volt Jayt boldognak látni. Engem is felvidított. Megérkeztünk a hotelba, becsekkoltunk, majd felmentünk a lakosztályunkba, hogy végre megpihenjünk az út fáradalmaitól. Lara elindult saját kis felfedező útjára, hogy kipakolja, ami az övé, közben én és Jay ölelkeztünk egy jólesőt. Tényleg nem zavart Lara jelenléte. Kedveltem a kislányt és jól ki is jöttünk. Oké, persze, biztosan okoz majd néha-néha egy kis gondot és fejfájást a jelenléte, de azt gondolom abszolút kezelhető a helyzet, csak néha majd a kedvére kell tenni. Azt pedig simán meg lehet oldani, hogy ne lógjon egész nap a nyakunkon, mert rengeteg olyan program lehetőség és részleg van itt, ahol ő jól ellesz és baj sem érheti, míg mi kicsit elvagyunk magunknak, de, ha kellett, akkor bébiszittert is tudok szerezni, mert kinéztem párat, biztos, ami biztos. - Terv az nincs - gondolkodtam el. - Majd közösen kitaláljuk és megszervezzük mit szeretnénk - mosolyogtam, ám a fürdés lehetősége igen csak tetszett. Nem csak a tíz órás út és a "hegymászás" miatt, hanem, mert együtt is lehetett csinálni. Oké, sok időnk nem volt szöszögni, meg most éppen a szex sem volt túl aktuális, de azért volt időnk egymásra, így ezt ki is akartam használni. Bár mondjuk Jay sem tűnt úgy túlzottan, mintha annyira jó passzban lenne. Fáradt volt, szóval lehet ez amúgysem lenne egy túlzottan nagy szexelős nap, ami mondjuk nem is baj. Lesz itt még pár napunk kiélvezni minden lehetőséget. Megcsókoltam és el is tűntünk a fürdőszoba ajtaja mögött és elkezdtem vizet engedni a kádba, majd nekivetkőzni a fürdésnek. Úgyis valami tavasziasabb, nyáriasabb ruhát kell néznünk - Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésed ez a hely - mosolyogtam. - Bíztam benne, hogy ez igen csak kedvedre való lesz. - bújtam ki az ingből, majd ismételten csókot nyomtam ajkaira, aztán kibontottam az övem és letoltam alsónadrágostul, majd beléptem a vízbe és húztam magammal.