Már olyan rég vártam erre! Kicsit kiszakadni itthonról, a klubot addig Ewerett egy megbízottja felügyeli, akiben feltétel nélkül megbízik. Szeretném jól érezni magamat, és Ryura is ráfér a pihenés, ráadásul mindennek úgy kell tűnnie, mintha semmit sem változott volna. Nem beszéltem az alvilág egyik fejével, és nem esett szó arról, hogy egy bizonyos nőszemélyt eltegyek láb alól. Fáradt voltam, és csak pihenni szerettem volna. Ha nem könyörgöm a szabadságomért, akkor az lehetett volna feltűnő. Persze, még utoljára beírt a naptáramba két nőt, de az a jó a magángépben, hogy megvárja az elindulásomat. Megfürödtem, még ott a hotelben, de úgy éreztem, hogy még mindig piszkos vagyok, így megálltam a belvárosi lakásomban is. - Hamarosan kész vagyok Ryu, csak… még befejezem ezt. – hallhatta, hogy fürdök, és szerintem még a repülőgépen is legalább egyszer meg fogok fürdeni, csak hogy megnyugodjak. Látni akartam Ryut, mert szükségem volt a jelenlétére, azt a fajta megnyugtató aurát csak ő tudja árasztani, amit érzek, amikor a közelemben van. Az is a bajom, hogy összesen három órát aludtam a két kliensem között, így fáradt vagyok, állva elaludnék. Amikor megáll a kocsival Ewerett egyik embere, fáradtan szállok ki belőle, könnyű nyári öltönyt viselek, vajfehéret, fehér inggel. Senki sem mondhatja, hogy végre nem várom, hogy kitegyem innen a lábamat. Este van, de a napszemüveg mégis rajtam van, és fáradtan ráncolom a homlokomat. Boldognak kellene lennem, hogy itt állok végre a repülő előtt, hiszen még csak csomagokat sem kellett elhoznom. Hiába mondtam Ryunak, hogy majd haza ugrok érte. Megtiltottam neki, hogy munkával foglalkozzon a nyaralás közben, mert meg fogok rá haragudni, tényleg! Jól lehet, hogy így is egyszer kétszer, ha olyan van, telefonálnom kell, a klubbal kapcsolatban, de a tagfelvétel úgyis szünetelt. Szeretek ott lenni az engedélyezési folyamatnál, és magam is átnézni mindent. Aki hozzánk akar jönni, az úgyis várni fog, kivárja azt az időt. - Itt vagyok Ryu. – lépek be az utastérbe, és leveszem a szemüvegemet is végre, lerakom az egyik asztalra, és őt keresem.
Fogalmam sincs mit kezdjek a hirtelen rám szakadt szabadidővel, mert Hudson bejelentette hogy elmegyünk nyaralni és ebbe semmiféle beleszólásom nincs, még akkor se ha két napig rágtam a fülét hogy mi lesz az üzlettel. Végül kelletlenül beadtak a derekam, és most hogy végre itt tartunk inkább izgulok mintsem morgolódok, mert sosem voltam még nyaralni. Ő sokkal többet utazott, de hát az a nőszemély rángatta és neki sosem volt igazán pihentető egyetlen korábbi "nyaralás" sem. Ezért lesz ez a mostani különleges. Mindkettőnknek az első igazi élmény, és legalább ötször pakoltam át a holmijainkat hogy mit vigyünk el, és végül egy fehér öltönyt vettem fel, könnyedén nyitott inggel, és lezser zakóval. Félhivatalos, de nekem jól áll a fehér, és ellensúlyozom a hajammal ésa tekintetemmel, na meg a kissé kreolos bőrömmel. Eszemben sincs letagadni hogy honnan jöttem, de amerikai vagyok. Onnantól hogy Hudson idehozott. A magánrepülőnél várom hogy végül kiérjen és egyszer telefonál hogy hamarosan itt lesz, szóval a gépen pihenek már fent, a csomagokkal és egy kévét kortyolgatok, amíg olvasok egy könyvet. Végre nem szorít semmi határidő és nem kell rohannom. Furcsa érzés amúgy így lenni, és lustán nyújtózom ki ahogy leteszem a könyvet. Kellemes olvasmány. - Hudson? Itt vagyok! - eszmélek fel ahogy megérkezik és felállok. Mosolyogva haladok felé, és aztán lassan fel is szálluk. Mielőtt Hawaii-ra kell érnünk, nehogy valami visszatartson minket. - Nem kérdezem hogy jól vagy-e, de.... minden oké? - lépek oda aggodalmasan hozzá és kutatom a sérüléseit hogy alkalomadtán elláthassam őket ha kell.
Elfáradtam, és nagyon akartam már pihenni. Szükségem volt erre, szükségem volt Ryura, és arra, hogy ne rángassanak sehova, ne pénzért kelljen le feküdnöm bárkivel is. Csak….lenni.Végre van időm Ryuval együtt nyaralni. Nehéz volt rávenni, mert az üzlet érdekelte, szívügyének tekinti, amit megértek, és nagyon is hálás vagyok neki ezért. Nagyon örülök, hogy van munka, amiben a kedvét leli, de fontos a pihenés is. Távol mindentől, és mindenkitől. Ahova megyünk, ott lesz aki ételt készítsen nekünk, így azzal nem kell foglalatoskodnia…a fenébe! Lehervad a mosoly az arcomról. Nem tudom, hogy gyakorlott szakács-e? Mielőtt ezen kezdek stresszelni, veszek egy nagy levegőt, és kilépek a kocsiból, és kint kifújom. Meleg van. Amikor felérek a gépre, lepődök meg, hogy közel egy színű öltönyt vettünk fel, amin hitetlenkedve mosolyodom el. Nekem is jól áll, mert nap barnította a bőröm, és sötét a hajam is. Megállok vele szembe, és elmosolyodom. Viszont, esetlen vagyok néha, nem tudom, hogy megöleljem-e? Nem akarom, még, mert nem érzem úgy, hogy tiszta vagyok. Nagy szerencsém van, mert tudja, hogy milyen életmódot folytatok, és… képes elviselni, hogy másokkal is vagyok. A boldog mosolyom lehervad a kérdése hallatán, és gyorsan leülök az egyik páros ülésbe. - Induljunk, még kétszer megakarok fürdeni, mielőtt oda érünk. – bekötöm magamat, és türelmetlenül dobolni kezdek a karfán, a szemüvegemmel, amit idegességemben kaptam fel az asztalról,a stewardess érkezett is a whiskymmel, amit fel is hajtottam, egy szuszra, épp csak meghűlt benne az ital, a jégkockák is nekiütődtek a fogamnak, és már nyomtam is vissza a kezébe az üres poharat. A szemeim alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, fáradtan dörzsöltem meg a szemeim, és pillantottam ki az ablakon. - Csak…néhány karmolás, talán. Nem érzem, mert fáradt vagyok. Egy hatalmas ágyra vágynék, puha fehér selyemmel és világos, tágas szobával, az erkélyen ablakos medencével, ahonnan a tengert láthatom, és rád. – túrom át a hajamat, elindul a gép, és csak meredten bámulom a sötét semmit mellettem, az ablakon túl. Megvárom a felszállást, amikor bemondja a pilóta, hogy ki lehet kapcsolni az öveket, és szélsebesen indulok meg a fürdőbe. Kényes vagyok erre is, így nálam nem két zsepkendőnyi méretű a fürdő, hanem, azért valamivel nagyobb. Elvégre ezért vannak a magán gépek, hogy kiszolgálják a vágyaimat, és a kényelmemet. Piszkosnak és használtnak érzem magamat, jobban, mint máskor, és nem akarom ,hogy ez a piszkosság átterjedjen Ryura sem, jól tudom, hogy ez inkább már pszichés, de kell, hogy még egyszer megfürödjek. A ruháim a szennyeskosárban landolnak. Majd elégetem őket, az ilyen események után, mindig ruhát égetek a kertemben valahol. A forróvíz égeti a testemet, és a gőz is kiszáll, mire a füst jelző beriaszt. A stewardess már indulna is a hálórész felé. - Uram, bejelzett a füstjelző, ellenőriznem kell. – a stewardess új lány, kicsit túlbuzgó, és az a fajta, aki azt hiszi, hogy a túlbuzgóságával akár az őket szolgálatba állító gazdag luxus lánykái lehetnének. Lerí a viselkedéséből, és Hudson tudomást sem vett a kokettáló pillantásáról. Mert ismeri az ilyen nőket.
Nagyon szokatlan érzés hogy éppen nem dolgozom, és nem is bírom ki hogy ne küldjek szét még egy-egy emailt és ne beszéljek utoljára Ewerettel, aki a végén már kinyom hogy takarodjak és élvezzem a vakációt és olvassak amíg Hudsonra várok, mert az a nőszemély beszervezett neki valakit. Gyűlölöm, tiszta szívből pedig nem jellemző rám ez az érzelem és szerintem Ms. Zhao-n kívül nem is éreztem más felé ezt. Belefojtom magam egy könyvbe amíg várakozok, és közben próbálok előre tervezni hogy hol leszünk, mit fogunk csinálni, ki fog főzni mert Hudson elég érzékeny az evésére és nem biztos hogy elfogadja a szakácsot, de annyi baj legyen akkor majd én megcsinálom az ebédjeinket, mert végigjártam pár séf tanfolyamot hogy így is tudjak gondoskodni róla. Nekem ez nem teher, igazából örömmel csinálom, és nem cserélném el az életem soha másra. Ahogy megérkezik, elmosolyodom, véletlen ugyan de összeöltöztünk. Fehéret választottam hogy ne legyek olyan hivatalos, hanem inkább lezserebb, kicsit szabadabb. - Rendben, gyere - engedem be a gépbe és miután felszállt, már ki is adom a parancsot az indulásra. Elvégre minden ruhánk és csomagunk megvan, szóval minek is késlekednénk, amikor szárnyalhatunk is. Sosem voltam még nyaralni, és izgatott vagyok emiatt. Követem Hudsont a pillantásommal, ahogy nyűglődik, tudom milyen nehezen viseli ezt az utána részt és igyekszem minél kevésbé útban lenni neki. - Nemsokára pontosan ebben a látványban és élményben lesz részed ha odaérünk a legfoglalt szállásunkra. Tengerre néző erkélyes lakosztályt foglaltam magunknak - mosolyodom el, ahogy feláll a fotelből a pilóta szavai után. Nem tartom vissza, fürdeni akar. Ilyenkor mániákusan. Ha odaérünk masszőr is lesz és kozmetikus aki kényeztet kicsit minket, mert bár én nem vagyok olyan feltűnő mint Hudson, szeretem karban tartani magam és nem csak edzéssel hanem szépségápolással is. A fürdőből bejelez a füstjelző és én már meg sem moccanok, mert tudom hogy gőzfürdőt csinált és ahogy a stewardess lány kijön onnan, elbeszélgetek a fejével. Nem mindig vagyok kedves és türelmes, és most kicsit sem érzem magam annak. Nem azért mert irigykednék, igazán nem, de ismerem Hudsont hogy ezt mennyire utálja. Amikor újra előkerül, már a lány is sokkal visszafogottabb. - Csináltam kekszet amíg otthon voltam, minden mentes - tolom Hudson elé mert tudom hogy szereti az én sütésem. Meg ki tudja mikor evett utoljára, és mikor fogunk legközelebb enni. - Jobban érzed magad? - veszem szemügyre aggodalmasan, de nem látok rajta számottevő sérülést szerencsére ami jó jel szerintem. Bár a szívem csavarodik ki minden egyes ilyen alkalom után, és nem tudom hogyan enyhíthetném a kínjait, és ez nekem fáj.
ENem voltam kíváncsi a stewardessre, így magamra húztam az ajtót, és harcoltunk azért, hogy ne nyisson be. Semmi kedvem bájologni, és tudok csúnyán viselkedni. - Hagyjon magamra, csak túl gőzöltem! Menjen inkább kevergessen koktélokat, és rúgjon be! – förmedek rá, és végre békén hagy. Utálom, ha megzavarnak fürdés közben, főleg ha az egy vadidegen, Ryut még nem bánnám. De ilyenkor annyira kiszámíthatatlan vagyok. Csak azután nyitottam ki az ajtót,hogy kiment, és így a gőz is kiszállt, nekiláttam rendbe szedni magamat. A hajammal szoktam bíbelődni, és ez általában meg is nyugtat, szinte megszárad a tetsem is, mire végzek, igaz,hogy egy szál fürdőlepedőben ácsorogtam a tükör előtt. A borostámat is ellenőriztem, és ha már itt tartok, akkor megigazítom kicsit a szakállamat is, tényleg elbíbelődöm, de legalább kihallatszik, hogy csinálok valamit. Új, tiszta ruhákat veszek fel, és kicsit jobb a közérzetem is, néhány karmolás nyomot leszámítva nincs rajtam semmi különös. De, majd a villában megkérem Ryut, hogy tegyen rá valamit, hogy minél hamarabb elmúljanak. Maradtam most is a világos színösszeállításnál, és Ryura mosolyogtam. Mintha kicseréltek volna. De tudtam,hogy őt nem tudom átverni, mert látja a fáradtságomat, és azt is, hogy másra sem vágyom, csak arra, hogy vele legyek, és közös élményeket gyűjtsünk. - Gyömbéres? – élénkül fel a hangom, és máris csipegetni kezdek belőle. Imádom Ryu sütijeit. A harmadik falatnál tartok, és rá mosolygok. - Kóstold meg… - egész finom a hangom, még magamat is megleptem vele. – Kakaóval még finomabb lenne. – mormogom, mert valahogy a whisky nem illik hozzá. De felcsillannak a szemeim. Idefelé, megálltam egy játékboltnál, és vettem pár társast, az egyik szatyor tele van velük. Van mindenféle, és van felnőtt szex témájú is. Meg dobókocka is, amin pózok vannak, de azt csak poénból vettem. Talán a szex témájút nem itt a repülőn kellene játszani, ezért pár kiveszek pár mágneses utazó játékot, és magunk elé terítem, de ő is láthatja, hogy milyen játékokat vettem még, ezeken kívül. - Próbáltam olyanokat venni, amik talán érdekelhetnek téged is… - kezdek bele, de ha nincs kedve játszani, akkor elleszek egyedül is, maximum pihentetem a szemeimet, de ha játszunk, akkor a kekszek is fogynak. Sosem játszottam még így, és élvezem, rengetegszer nevetek fel, és ahogy távolodunk Amerikától, úgy érzem magamat egyre jobban. Az alkohol is meglehetősen lassan fogyott a poharamból, így nem csíptem be sem. Amikor pedig leszálltunk, felszabadultabban álltam meg beszippantani az első friss levegőt, és Ryura villantottam egy mosolyt. Nem, nem játszom meg magamat, de… lehet, hogy estére ki fogok akadni. - Nézzünk körbe, kicsit fáradt vagyok, de képtelen lennék aludni, nappal. – Ryu kezébe nyomom a kocsi kulcsot, hagyom, hogy ő vezessen, egy maserati, matt fekete, ezt én választottam.
Nem állítom meg a túlbuzgó lányt, de kifelé menet azért elmagyarázom nekihogy Hudsonnál ez megszokott jelenség, és ha ragaszkodik az állásához akkor lesz kedves többé nem rányitni zuhanyzás közben. Látom is rajta hogy magába száll hogy túlbuzgó volt, és innentől kezdve kicsit visszavesz a magabiztosságából, mert bár én kedvesebb tudok lenni mint Hudson, azért én sem örülök ha rányitogat bárki is. Nem kerül elő egyhamar de nem kell hozzá ott lennem hogy tudjam, mit csinál. A hajával és szakállával bíbelődik, és tökéletesíti a kinézetét. Mintha amúgy nem lenne elég tökéletes. Amíg elő nem kerül, kekszet készítek elő és gyümölcslevet hogy legalább egyen valamit, mert tudom hogy eddig nem tette. Végigpillantok a friss ruhákba bújt alakján és félreteszem az olvasmányom is, mert nem kell. Most, hogy itt van, övé minden figyelmem. - Igen, gyömbéres de van fahéjas is. Fele-fele arányban csináltam - válaszolok neki a kis tálka két oldalára mutatva. Én jobban szeretem a fahéjasat és mivel az alapja ugyanaz, nem volt igazán nehéz hogy elosszam. - Kakaóm nincs, de gyümölcslevet találtam. Barack és alma - mutatok a kis kancsókákra, én magam baracklével nassolok. Elveszek egy gyömbéreset is, és megnyugszom. Finom lett, és bízok a konyhai szaktudásomban. Gyakoroltam eleget, mert Hudson elég kényes arra, hogy mit eszik meg, és nem tudom hogy fogja bírni a nyaralást is, de majd kitalálunk valamit. - Oh, fosztogattál egy játékboltot? Jajj ez a Tabu.... - mosolyodom el, ahogy végignézem miket hozott és megforgatom őket hogy lássam minden oldalról. Amelyikkel kedve van, azzal játszunk, azaz találomra kiválasztunk valamit, mert én sem vagyok sokkal műveltebb ezekben mint ő, de viccesen szerencsétlenkedünk együtt. Gyorsan elmegy az idő, és már a leszálláshoz készülünk. Kinyújtózkodok a friss levegőn és vissza mosolygok. - Rendben. Foglaljuk el a szállásunkat, aztán vacsorázzunk valamit. Utánanéztem az éttermeknek és van egy két nagyon jó minőségű a környéken. Vagy elmehetünk vásárolni és én főzök valamit - vetem fel neki ahogy beszállok a kocsiba. Szép és elegáns, Hudson választása. Én sosem vennék ilyen autót magamnak, én inkább a szolid eleganciára törekszem. - El se hiszem hogy tényleg itt vagyunk - sóhajtok fel, mert nem gondoltam volna hogy képesek leszünk eljönni együtt pihenni.
Én legtöbbször azon aggódom, hogy ne legyek Ryu terhére a rigolyás evési szokásaimmal, most is külön figyelmet fordított erre, és kicsit talán ideges is vagyok, hogy mi várhat ránk. Az első közös nyaralás, nem akarom, hogy azt érezze, hogy bármit is erőltetni akarok neki, vagy görcsösen, na jó… tényleg görcsösen megakarom fejteni azt, hogy mi van köztünk. Azt sem tudom, hogy hogyan csináljam. Vettem néhány könyvet is, önismeretről, párkapcsolati témájút is, és nem tudom, tényleg. - Köszönöm! – telepszem le mellé, és csipegetek ebből is, és abból is, a gyömbéres tényleg hamarabb elfogyott, mint a fahéjas. A gyümölcslé is finom, és Ryura mosolygok, figyelem ahogy a játékok közt kutat. - Nem ismerem, csak megvettem… - húzom be kissé a nyakamat, most vajon jó játékot vettem? – De az, nem baj, hogy négyen, vagy annál többen kell játszani? – pillantok a kezébe tartott dobozra, és hajolok közelebb. Felvillanyoz, hogy kipróbálhatok ilyesmiket is. Izgulok, veszek egy nagy levegőt, csak természetesen, mégis még úgy érzem, hogy szét szakadok, ki kell engednem magamból teljesen a korábbi munkát, és a játékkal sikerül is valamelyest. Töprengve szállok be az anyós ülésre, és bekötöm magamat. - Menjünk el vásárolni, szeretnék új dolgokat kipróbálni, a játék bolt is érdekes volt. – és a rám tapadó tekintetek sem zavartak, kivételesen a segítséget is jó néven vettem, és a pénzt sem sajnáltam a játékra. Lehúzom egy kicsit az ablakot, és hagyom ahogy elvigyen magával a szél. - Pedig itt vagyunk. – pillantok felé, ahogy picit leengedem az orromról a napszemüveget, és rá mosolygok. Fáradt vagyok, nem szeretnék vezetni, és megtervezni semmit sem. Jó érzés most csak pihenni. Legközelebb a boltnál nyitom ki a szememet, ahol megálltunk. Nincs bajom az olaszokkal, mert voltam pár bemutatón Milánóban, és…az új Dolce&Gabbana illat is egy itteni városhoz köthető, ha jól tudom, már két hete reklámozzák az illatot. De akkor csak dolgozni jöttem ide, és még kis vespát is vezettem. Abigail elégedetlenkedése ellenére. De hát, ő engedte, hogy modellkedhessek. - Ryu, akarok a NoHow-al majd foglalkozni, majd, többet. De nem most. Megnyugtat, ha a divattal foglalkozom. – közlöm vele halkan, ahogy kiszállunk a kocsiból, - és mellém ér - egy helyi abc-nél. Szerencsére, a szieszta után jöttünk, különben itt állhatnánk , az órámra pillantok, úgy egy órával ezelőttig körülbelül. - Néha azt hiszem, hogy az agyadra megyek, hogy csak a te főztödet szeretem enni. – feltolom a fejem tetejére a napszemüveget, és belépek az üzletbe. Jobbára csak lébecolok, nem tudom,hogy mit szeretne venni, így igyekszem nem útban lenni. Szóba elegyedek addig a kasszással, ebben jó vagyok, semmiségekről beszélgetni, az időjárásról. Könnyű.
Izgulok egy kicsit a nyaralásunk miatt, de el kell ismernem azért jó érzéssel is tölt el hogy együtt lehetünk, és nem kell senkinek jelentenünkk, bár Ewerett szerintem már a halálba kívánt amikor ezredjére is elmondtam neki hogy hívjon nyugodtan ha kellenék valamiért az üzlet miatt vagy amúgy. Úgysem fog hívni, de azért el kellett mondanom, és nem vagyok egészen nyugodt, de semmi munkát nem hoztam magammal csak a céges mobiltelefont a privátom mellett. Nem terveztem nézegetni egyiket sem túl sokáig, hiszen itt vagyunk Hudsonnal. Csak mi ketten és a pihentető nyaralás, ami nekem ismeretlen jelenség. - Igazán nincs mit - mosolyodom el ahogy lassan elnassoljuk a kekszet a gyümölcslével. Nagyon friss, erre mindig figyelek és kényes is vagyok rá hogy az legyen. Próbálom az egészséges szinten tartani az életünket és ha lehet akkor friss és természetes összetevőket válogatok az ételekhez is. Persze, van amikor belefér egy kis bűnözés is, egészségtelen kajákkal de amíg nem látszik meg az alakomon, addig nem baj. Már pedig rendszeresen edzek, és karban tartom magam. - Én csak hallottam róla. Azt mondják szórakoztató és leköti az embert egy időre. Nem, nem baj. Azzt írja hogy ez az ideális, de nem kizárt hogy egymás ellen játszunk - nézem meg alaposabban is a csomagolást, és szét is szedem hogy játszunk ha már ezt választotta. Belemerülünk a játékba és kicsit kikapcsolódik ő is. Látom rajta hogy jól esik neki ez a fajta kikapcsolódás és úgy érzem rendszeresíteni is fogjuk ezeket a társasozós délutánokat. Kinyújtózom ahogy megérkezünk és beszállok Hudson mellé a kényelmes kocsiba. - Hm, rendben. Mit vásároljunk? Ruhabolt, játékbolt, vagy inkább szupermarket? Összeválogassuk hogy mit főzzek? - érdeklődöm ahogy hátradőlök. Magam is jó sofőr vagyok, de mindig hagyom vezetni és sokszor én is Ewerettel közlekedek. - Tudom, csak olyan furcsa. Jó érzés, csak szokatlan - válaszolok neki és az orromra ejtem a sárgított lencsés napszemüvegem, mert nekem ez a kényelmesebb. Nem fáj a fejem, és nem olyan sötét, és kiemeli az arcom. Sok időt töltöttem azzal hogy kiválasszam melyik a legjobban hozzám illő. - Hm, új ötleteid lettek? - kérdezek ahogy felé fordulok és kiszállok a kocsiból. A kis abc felé indulok, és közben végigpörgetem magamban milyen gyorskajákhoz mit kellene venni, hogy mit készítsek. - Nem mész az agyamra. Igazából nagyon.... nagyon jól esik ez a fajta bizalom, és örömmel megcsinálok neked bármilyen kaját - még akkor is ha a fél éjszakám rámegy, vagy ilyenek. Szerintem ha tudá az igazságot valószínűleg szívrohamot kapna. Ezért, nem mondom el neki sosem. - Mit ennél inkább? Mert úgy vásárolok hogy több napra. Cipelni viszont segítened kell majd... - mert ennyi kezem nem lesz valószínűleg és a kocsi meg elbírja majd, csak odáig.
Kezdőlap
