Bennem már csak az a dolog forog ezerrel, hogy eddig kibírtuk, miért most hagynánk fel ezzel az egész hülye ötlettel. Sosem voltunk teljesen százasok, miért most kezdenénk el egy olyan dologba belevágni aminek értelme is van. Nekünk egy sima kihívás nem kihívás, ez az igazi feladat, felkészít minket a következő nem tudom mennyi évre, vagyunk annyira kitartóak, hogy egy hétig bírjuk csajozás, szex és egyéb testi élvezet nélkül? Mert ha a válasz igen, akkor szerintem menni fog a sok évi munka is, rengeteg kudarccal, mert anélkül nincsen siker, és ez a projekt határozottan sok pontban van kudarcra ítélve, mielőtt bármi sikereset kihoznánk belőle.
Meglep, hogy én vagyok az okosabb ezen a héten, jobban forog az agyam még akkor is, amikor úgy érzem elszáll belőle minden vér, időben kattanok át, hogy visszaszerezzem az uralmat magam felett és segítek ebben a kevésbé ügyes haveromnak is.
A hajón valóban azt hiszem, hogy vége van a megpróbáltatásoknak, mielőtt leszállunk és minden borul, nekem még van egy kis erőm nevetni, majd lefagyni végiggondolni mit kellene tenni, vagyis azt, hogy mit nem. Rengeteg ötletem lenne, mit tennék ezzel a lánnyal, akár itt mindenki szeme láttára, de nem teszem.
Mentőövként adom neki oda az italom, bennem már van egy pohárral, ami segít egy kicsit, nem görcsölök annyira, de neki is szüksége lesz rá, tudom, hogy nem iszik, de most fog, mert enélkül itt fogunk elvérezni. Lehet nehezebb lesz egész végig a közelében azt játszani, hogy nem is érdekel, mert mi olyan forrón melegek vagyunk, hogy még csak rá sem néznénk.
- Legyünk pozitívak, Hans majd annyira leszívja a feles energiánkat, hogy nem fogunk figyelni a hölgyeményre. - a kéretlen barátunk felé fordulok - Hans kérlek legyél egész nap a társunk. - nyújtom felé a kezem, vigyorogva rázza meg, pedig fogalma sincs szerintem mire is adta oda a kezét. - Most, hogy ilyen kellemetlen szituációba keveredtünk és nem tudjuk kihúzni magunkat valóban jól fog jönni az ital, de egy ide kevés lesz. - bólintok már Caesar felé és igen mélységesen egyetértek azzal, hogy inni kell, de még mennyit. Meleg van, hamar be fog ütni, így nem kell túltolni, nehogy túl bátorra igyuk magunkat, mert az sem lenne jó ránk  nézve.
A büfé felé indulok, remélve, hogy velem tart mindkettő srác, de Hans közben eltűnt, Caesar meg kétségbeesetten küld előre, hogy én ólálkodjak a büfé közelébe.
- Ezek szerint én leszek a férfi a kapcsolatunkban. - nevetnék én őszintén, de csak egy kisebb kacaj jön ki a számon, mert összeszorul a torkom, de elindulok. A lépteim határozottak, de még egyszer hátranézek Caesarra kicsit összehúzott szemekkel, tudja, hogy ezt még vissza fogja kapni, de most nem mutatom, hogy punci vagyok.
Beállok a sorba, közvetlen mögé, mert éppen most senki nem akar semmit venni, így nem állt be mögé senki, de cserébe előtte még hárman állnak, így nem lesz gyors menet. Ez az én szerencsém, próbálok nem rá nézni, a felhőket nézem, kerülöm Caesar tekintetét, meg nagyjából mindenkiét, mint egy óvodás nézem a cipőm, a kezemmel matatok, mire érzek egy kis szellőt és egy kíváncsi tekintetet az arcomon.
- Mióta vagytok együtt? - kérdezi mosolyogva a lány a haverom felé biccentve a fejét. Kérdőn nézek rá, kicsi grimaszt vágva az arcomra. Nem esik le mit akar, mert minden mást figyelek rajta a szavain kívül.
- Jaaa,igen . - nevetek fel egy kicsit kínosan. - Még friss a kapcsolat. - bököm rá gyorsan és röviden, hátha lezáruk ennyivel. De nem érzem, hogy megúszom ennyivel.
- Én a felejtés miatt jöttem ide, kalandok után kutatva. - mosolyog rám, mire úgy érzem magam, mint egy nyomorult. Ha tudná milyen kalandokat tudnék neki adni, akkor már régen nem itt állnánk. De hát szerinte nekem éppen ott áll életem szerelme az italra várva, hogy romantikázva menjünk a naplementében vagy valami ilyesmi. Szegénynek fogalma sincs, hogy miatta fogunk olyan mértékben inni, mint még talán soha.
- Remélem megfelelő kalandokat találsz majd erre. - nézek körbe és próbálom kerülni vele a szemkontaktust.
- Én is remélem. - olyan huncut mosolya van szinte érzem, hogy tudja, hogy kamu az egész, vagy csak bebeszélem magamnak, már mindent. Szerencsére ő következik, és ennyiben marad a beszélgetés, nem mintha nem lett volna elég kimerítő ez is számomra.
- Valami nagyon erőset, abból is két pohárral, nagyon meleg van. - kérem nagyon gyorsan az italokat, hamar akarok szabadulni innen, nem akarok újabb meccset a hölggyel.
Miközben várom az italomat, megtalálom Hanst, amint a csajjal diskurál, ezek szerint megtalálták egymást nekem az is jó, ha Hans őt foglalja le helyettünk, bár nem tudom ő az a pasi e, aki a nők iránt érdeklődik, valahogy belőle nehezen nézem ki.
A pharakkala kezembe tartok Caesar felé, miközben az enyém fele már elfogy mire odaérek hozz.
- Haza akarok menni.- nézek rá teljesen őszinteséggel, de elnevetem magam - Életem legnehezebb beszélgetése volt az imént.

Hopp... hophophopp.. egy pillanat alatt rezek meg a léc a lábaim alatt, amikor a mai kirándulásra új csoporttag érkezik. Ilyen lányok miért mászkálnak egyedül? Lehetne vele mondjuk egy vőlegény.. vagy valami... BÁRMI!
Még jó, hogy Max résen van és azonnal leszerel, így legalább észbe kapok... valamennyire. Ha most elbukok akkor kár volt eddig szivatni magunkat, szóval ideje összeszednem magam.
-Nem leszek...-nem volt túl meggyőző még én sem hittem el teljesen saját magamnak a dolgot. De semmi baj. Van időm kipihenni a buszon és kicsit rendezni a gondolataimat. Igaza van. Nem lehetek lúzer. Olyan szépen elvoltam eddig, mondjuk minimális volt a kísértés így nem volt olyan nehéz. Ez az első nap amikor tényleg úgy érzem, hogy lehet baj. Előtte csak nyüglődtem. Max azonban legalább remekül szórakozik miközben igyekszik kordában tartani... végülis ez is egy taktika. Én pórázon vagyok, ő meg elfoglalja magát.
Valósággal elmenekülök amikor lejutunk végre a buszról, de közben hallom ahogyan Max már röhög rajtam.. nekem még szükségem van egy kis időre, hogy én is ilyen jól tudjak szórakozni, de tökéletesen megértem. A helyében én is ezt tenném.
-Köszi.-sóhajtok fel megkönnyebbülten és végre én is tudok nevetni egy rövidet.
A hajón tényleg felengedhetek egy kicsit, de a terepfelmérést Maxra bízom, hogy ne csak én legyek már ekkora szarban, de megnyugtat, hogy egyelőre eltűnt a terepről a csaj.
-Hála az Istennek.-sóhajtok fel.
Az út nyugodtan telik van időnk nézelődni egészen a szigetig, ahol hirtelen kapok a kezembe egy poharat. Mi a.. de már látom is, hogy mi a fennakadása tárgya. Bassza meg.
Még életemben nem húztam le olyan gyorsan italt, mint most. Jó ötlet? Hááát.. nem vagyok benne biztos, de most vakon követem Max utasításait inkább.
-Rábasztunk.-nevetek fel miközben lerakom a poharat.
Kihívás nélkül nem akkora a siker, de így, hogy a kísértés is belépett a beszélgetésbe most tudunk igazán bizonyítani. Egy normális napom most hirdetnénk hajtóvadászatot, de most ez inkább cselgáncs lesz, hogy megakadályozzuk ebben egymást.
-A számból vetted ki a szót..-bólintok és elindulunk.
Igyekszem az emberek között úgy lófrálni, hogy legyen bőven távolság köztünk és a csaj között. Jürgen persze még mindig boldogít minket, olyan mint amikor valamit csinálsz, de bekapcsolod a tv-t vagy elindítasz egy zenét csak azért, hogy ne a csendben üljünk.
Kapunk egy óra szabadidőt a kis idegenvezetés után mielőtt elindulnánk vissza. Nincs a szigeten túl sok dolog csak egy nagyon pici halász város vagy inkább falu, de a part tényleg lélegzetelállító.
-Iszunk egyet?-biccentek a fejemmel a kis büfé felé. Igyekszem észben tartani, hogy Max türelme is addig tart amíg rendben van az alkoholszintje és tippem szerint ideje lenne fogyasztani valamit.
A sorban viszont már ott áll a lány, így megveregetem Max vállát.
-Neked kell rendelned.. én ehhez már gyenge vagyok..-nevetek fel.
-De itt leszek... KÖZEL! Figyellek!-figyelmeztetem.

Szerintem van az arcunkon valami amiért ennyire vonzzuk a hülyéket a héten, mi azért nem gond, mert lefoglalja és fárasztja az agyunkat a német beszéde, és a hadoválása, a lelkesedése, mondanám, hogy minket is fellelkesít, de mi másért lelkesednénk inkább, mint ő. Néha beszélek hozzá, de nem nagyon érti Hans, viszont van aminél értelmes jeleket jelez vissza, szóval van valami tudása angolul, így vigyázni kell mennyire tesszük vicc tárgyává. Nem akarok elveszíteni egy ilyen értékes, mélyen beszélő társat, na jó igazából nem akarom megbántani csak olyan aranyos tud lenni néha, mint egy béka. Caesar mégis kicsit húzza a dolgokat és próbálnék nem nevetni a mondatán, de mégis megteszem.
A csodás társaslgásunkat ki más zavarná meg, mint egy igazán szemet gyönyörködtető lány, Caesar máris rosszul válaszol neki, de annyira gyorsan kapom oda magam és állok a helyzet magaslatára, hogy még időben sikerül kimenekítenem magam és ezzel magát is.
- Nehogy a most bukj el, már csak 3 napunk van hátra, eddig kibírtad, ne legyél lúzer. - teszem kicsit rendbe az agyát, de szerintem már egy kicsit elveszett azokban a szemekben, vagy a testén, a lábain, na jó koncentrálok, nem szabad belemenni a részletekbe.  A csaj jó, és ezzel nem tudunk mit kezdeni, azt hiszem a mai napon megkaptuk, így kicsit majd túrázatni fog minket. Próbáltam mindenkit védeni, hogy kamu kapcsolatunkat kaptam elő, de lehet ettől csak még jobban akar majd hozzánk csapódni, mert a csajok könnyebben csapódnak a melegekhez olykor, és valamiért keresik is a társaságukat.
A busz út egészen csendben telik, mert nehezemre esne végig nyáladzani a kamu pasimmal, és mást nagyon nem mondhatunk, mert félő, hogy olyan hagyja el a szánkat, ami megkérdőjelezi a korábbi szóváltásunkat a színdarabunkban. A leszállás sem egyszerűbb, mert éppen Caesar utána toppan ki a folyosón, és már nevetek rajta, mennyire próbál nem odanézni, nekem szerencsém van nem pont előttem riszál, így könnyen nevetek a szituáción. Mire leérünk a feje mindent elárul.
- Annyira büszke vagyok rád. - tör ki belőlem a nevetés a megrökönyödött fején. A lány közben el is tűnt a szemünk elől, vagy mi mentünk ki gyorsan tömegből nem tudom, mindenesetre így könnyebb.
A hajón magamhoz veszek egy koktélt, ha már hajókázunk adjuk meg a módját és keresek valami kényelmes helyet,ahol feltehetem a lábam és heverészni tudok.
- Nem láttam merre ment, próbáltam nem követni őt. - leveszem a szemüveget és körbenézek, mert vakmerőnek érzem magam és roppant keménynek. - Szerintem tiszta a terep. - nézek rá boldogan, nagy kő esett le a farkamról, hogy nem kell küzdenem vele a nyugton maradásért.
Egy szigeten kötünk ki, ahol az idegenvezető lelkesen mutogat, hogy kövessük.
- Hazudtam! - nyomom a kezébe a még nem megkezdett italomat. - Tudom, hogy nem iszol, de most hidd el, hogy kelleni fog. - bökök a fejemmel a lány felé, aki éppen most csoszog le a hajóról és megint egyedül van. Akkor még könnyebb lenne ha hozott volna magával valakit, nagymamát, nagypapát vagy valaki kevésbé szexi társat.
- Ez a nap igazán izgalmasnak ígérkezik barátom. - teszem az egyik kezem a vállára, és már én is érzem, hogy borul el az agyam, de nem fogok ilyen hamar összeomlani, neki sem fogom hagyni.

A fejemet ingatva figyelem a lelkes németet.
-Lehet az összes német ilyen, amikor elmennek nyaralni és kiolvadnak..-pillantok a srácra egy mosollyal és felmutatom neki a hüvelykujjam miközben ő gondolom a mai programot ecseteli. A bíztatásra persze még jobban belelendül, így már meg is bánom ezt az apró gesztust, amit tettem az irányába. Max már párszor figyelmeztetett, hogy ésszel beszéljek, de igazából eddig sem válogattam meg kifejezetten a szavaimat és nem úgy néz ki, mint akit valaha megsértettem volna.
-Legalább ennyi haszna van..-bólogatok nevetve. Az egy dolog, hogy én nem tudom, hogy hova tartunk, de a jelek szerint Maxnak is minden nap egy meglepetés, hogy végül milyen programokat fixált le. Nem baj, legalább neki is maradt egy kis izgalom a napjainkban, ha már más fajta nem jutott nekünk. Eddig mázlink volt. Nem botlottunk egyetlen olyan nőbe sem aki miatt erősebben megrezgett volna a léc. A mondás azonban úgy tartja, hogy a szerencse forgandó és ez bebizonyosodni látszik, hiszen vékony hosszú lábakon sétál be a kísértés maga.
Tudat alatt húzom ki magam és szélesedik a mosoly a képemen. Érzem ahogyan Max észleli a problémát és igyekszik rövidre zárni a dolgot, amiért rettenetesen büszke vagyok rá.. nem úgy mint magamra, amikor kinyitom a számat.
-Ja, hajókázunk, szépségem.-azok a szemek.. bassza meg.
Max komolyabb önuralomról tesz bizonyságot és egyetlen egyszerű szóval ássa el minden esélyemet.. "szívem"..
Lemondóan sóhajtok egyet majd a tenyerem csattan az övém megadva magam. Mehetünk is a buszra. Nem nézek hátra. Nem merek... még a végén tényleg kikapok a kamu meleg pasimtól.
Beülök mellé és kicsit megdörzsölöm a szemeimet miközben nevetek.
-Kimentettél.. esküszöm még szinte a víz is levert...-csóválom meg a fejemet. 2 sorral ül csak előrébb a lány, úgyhogy ennél nyíltabban nem beszélhetek... szóval inkább be is fogom a szám egészen addig amíg oda nem érünk.
Türelmesen várok, hogy tisztuljon a terep, majd felállok és megindulok hiszen én ültem a folyosó mellett. A lány pont elém lép ki és rendesen lecövekelek és a plafonra emelem a tekintetem amíg lesz közöttünk néhány lépés távolság. Direkt csinálja esküszöm.. Amint kijutok már menekülök is a csoport másik szélére, ahol szinte nekiszaladok Hansnak, aki úgy örül, mintha ezer éve látott volna. Hát ez a nyaralás tényleg próbára teszi a türelmem.
10 perc múlva már az egyik hajón vagyunk. Ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy a lány nem erre jött, de megmondom őszintén az irányába sem mertem nézni.
-Ugye ő nem szállt fel?-kérdezem Maxtól kicsit aggódva, de nem vagyok benne biztos, hogy ő bátrabban követte volna a tekintetével.

- Hans ma határozottan boldog kedvében van. - pillantok Caesarra, mikor zihálva robban be a társaságunkba. A haverom érkezésére, újonnan szerzett barátunk fellelkesedik és elkezd mutogatni egy szórólapot, gondom a mai programról mond valamit. Én úgy csinálok, mint akit érdekel, felé fordulok és a kezében lévő prospektust nézem és bólogatok. Közben néha Caesarra pillantok és egy kicsit elnevetem magam, de a német annyira beleéli magát a mondanivalóba, hogy észre sem veszi.
- Szóval Hans, ma hajókázunk. - bólogat ezerrel, valószínüleg érti az angolt, csak nem beszéli, így jobb vigyázni mit mondunk mellette, nem lehetünk biztosak abban, hogy milyen szinten érti a nyelvünket. Nem venném a lelkemre, ha megbántanám ezt a csodás embert.
- Azt mondod? Én 10 perce hallgatom a lelkes beszédét, és legalább megtudtam, hogy valami hajóút lesz ma. - bár a programok nagyját én terveztem be, be kell vallanom, hogy vetetettem be segítséget, így nem mindennel vagyok tisztában. Azt tudom, hogy olyan helyre nem megyünk ahova hátizsák kell, mert valamiért általános óta irtózom tőlük. Csak olyan hely jöhet szóba ahova elég egy napszemüveg és egy telefon, amivel bárhol tudok már fizetni, na meg az órám, ha a telefon nem lenne kéznél.
A csapat mind lelkes fiatalokból áll, egy szingli lány sincs köztük, és az idegenvezető is pasi, az első nap által okozott kellemetlenségeket kiküszöbölve már mindenre gondoltam, így nem csúszhat hiba semmibe.
- Ez a csapat megy a kikötőbe? - feket haj, kék szemek, igencsak keveset takaró ruha. Kérlek legyél foglalt. Eddig tartott a szerencsénk, hogy nem vágodótt hozzánk egy ilyen nő sem. Azt hittem ilyen unalmasnak ígérkező program csak az ilyen magunkfajta hülyéket érdekel, de tévedtem.
Caesarra nézek, majd a csajra és még párszor megtesz a szemem ezt az utat, majd összeszedve magam válaszolok, mert egyre jobban nem érti a lány mi bajom van.
- Igen! - hangom határozott, kimért, dehogy remeg mint a kocsonya. Mivel ismerem Caesart nem kell ránéznem, de gondolom röhög, ha nem is nyíltan magában tudi, én mondjuk ezt tenném, de rá sem merek nézni.
Egész egyszerűen fordítok hátat a lánynak és nyújtom a kezem a haverom felé, és kérem a megérdemelt pacsimat.
- Gyere Szívem, nehogy lekéssük a buszt. - egy kis popsi risza és már  elis foglaltam a helyem a buszon, ami a kikötőig visz. A csaj is velünk tart, de azt hiszem tuti a siker,  hogy nem akarmajd flötörlgetni velünk. Bárkihez odamehetett volna, de ő pont minket talált be, már paranoiás vagyok, de ez nem lehet véletlen.
- Ezért már járna az Oscar.- fújom ki magam amikor mindenki fent van a buszon, de a csaj hallótávolságon belül, akkor most az egész nap játszani kell a meleget? Nagyon nem lesz ez így jó, remélem csak a kikötőig jön, addig még menni fog, majd csendben töltjük az utat.

Dörömbölésre ébreszt fel, így összerezzenek és másodpercekig azt sem tudom, hogy hol a fenében lehetek. Amikor rájövök, hogy ki az megmozdulok mert tudom, hogy nem nyugszik meg amíg nem látja, hogy nyitva vannak a szemeim és üres az ágyam. Még bírjuk. Bizony. Én sem hittem volna, de tényleg nem csináltunk még semmi senkivel, ami már önmagában egy csoda. Hunyorogva nyitok ajtót, de nem csak résnyire, teljesen kitárom, hogy lássa egyedül voltam. Max szerintem már csakazértis alapon ki fogja bírni, amíg én nem bukok el, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak az elgyengülést.
-Sietek, drágám.-nevetek miközben még mindig nem tudok a világomról, de már elindulok a fürdőszoba felé, hogy nagyon gyorsan összeszedjem magam, hiszen a 10 perc az 10 perc. Hideg vízzel arcot mosok, amitől végre feltárul előttem a világ. Fogmosás után pedig rohadt gyorsan öltözök fel, mert érzem, hogy már nagyon szorít az idő. Fehér rövidujjú, rövidnadrág, edzőcipő, baseball sapka, napszemüveg. Talán más nem is kell. Pénz van nálam, telefon a zsebemben, úgyhogy gyorsan elhagyom a szobát, zsebre vágom a saját kulcsomat.
A lifttől már rendesen kocogok, hogy odaérjek és szerintem az utolsó pillanatban érkezem meg Max mellé.
-Huhh baszd meg..-lihegek egy kicsit, de közben már meg is hallom a német hangját. Max Hansnak hívja én meg Jürgennek, de egyikünk sem tudja, hogy mi lehet a neve, a sok idegen szó közül én nem bírtam leszűrni, bár nem mintha különösebben próbálkoztam volna.
-Huhh.. baszd meg...-forgatom meg a szemem egy kicsit lemondóbb hangsúllyal sokkal csendesebben, de elröhögöm magam, hogy megint őt fogtuk ki. Biztos jó arc lehet egyébként, de ez sosem fog kiderülni. Ha egész héten velünk lesz rendesen hiányozni fog amikor hazamegyünk.. ja nem. Minimálisan beszélek németül, de ő úgy kezel, mintha ugyanabban a faluban nőttünk volna fel.
El is indul a kis csoport én addigra kifújtam magamat.
Ha jól emlékszem ma áthajózunk néhány kisebb szigetre de nem mernék megesküdni. Őszintén bevallom csak sodródok majd az árral és sétálok a többiek után és igyekszem majd a hely szépségére fókuszálni.

A sok udvarlást követően, amit egymással játszottunk le, elcsendesedünk, a legrosszabb, mert lenne időm nézelődni, de még sincs, mert a meleg és az ital elnyom. Érzem, hogy hiányzik az az alvás, ami helyett ittam a bárban, de akkor nem voltam álmos, most cserébe az vagyok. Ideje visszavonulnom most nekem és ha nem is megy majd az alvás, mire visszaérek a szobába, legalább benyomok valami filmet, hátha arra sikerült elaludni.
- Akármennyire is akarom még nézni eme remek dombort, azt hiszem nekem most lövik a pizsit. - már amúgy is viszonylag későre jár, simán fogok aludni vagy 10 órát, így reggel a 11 órás indulásra már talán olyan állapotban leszek, hogy feltudjam emelni a fejem a párnáról.
- Holnap reggelinél találkozunk, aztán 11-kor indul a kocsi a vízeséshez, kérlek legyél nagyon csini. - kap a levegőbe egy nagyon meleg csókot, majd röhögve hagyom ott a medencénél, közben imádkozva, hogy ne bukjon el, amíg egyedül hagyom. Rossz barátnak érzem magam ezért, de ha itt maradok fixen idiótán égek majd le mert elalszok, bár annyira már nem tűz a nap, mégis jobb félni.

Két napja vagyunk már itt, bíruk, nagyon jól bírjuk, elég kemény napok vannak mögöttünk, de a testem teljesen fáradt, így nem is vágyik arra, hogy bárkit magam alá rakjak.
Ma nem érek le a reggelire, mert 10 óráig fel sem tudok kelni, utána is csak a recepcióról való hívás riaszt fel, mert külön kértem, hogy ha nem hallanak rólam nyomjanak egy ébresztőt ilyentájt. Caesar sem keresett, remélem egyedül feküdt le és nem vitt fel társaságot magával.
Jobb ha leellenőrzöm, amint sikerül felkelnem az ágyból magamra kapok valami viselhetőt a túrára és hangosan kopogok az ajtaján, hogy ha alszik is olyan sebesen pattanjon fel, mintha ágyú dördülne mellette. Nem vagyok finom, mert tudnom kell, hogy nyertem e. Már teljes felszerelésben vagyok útra készen, mire nyílik az ajtó. Határozottan rontanék be, de inkább csak frissen és üdén mondok neki pár noszogató szót.
- Van 10 perced elkészülni, lent találkozunk, irány a kaland. -  majdnem minden nap így keltettük egymást bízva kicsit abban, hogy valamelyikünk elbukott, és ezzel egyenes utat adva a másiknak. Persze napközben nagyon támogató volt mindenki a másikkal, de titokban vágytunk már valamire.
A kis medence mellett beszédem viszont elég nagyot dobott az egész hozzáállásunkon, és szerintem csak ez az oka annak, hogy még mindig tart a meleg kapcsolatunk. Már csak a kézen fogva sétálás hiányzik és teljes a harmónia, de azt hiszem ez nem fog bekövetkezni.
A lifttel megcélzom a földszintet, ahol már egy kisebb csoport várakozik az indulásra, már nem tudom melyik program jön, csak odacsapódok a csapathoz és mosolyogva bólogatok egy német srácnak, aki boldogan mesél valamit nagyon nem angolul. De mutatom neki a hüvelykujjam és vigyorgok, mint aki érti. Minden nap velünk tartott eddig és próbálkozott kommunikálni velünk, én Hansnak hívom, egyedül jött és próbálkozik ismerősöket gyűjteni. Az első este még ittunk it együtt, bár azóta sem tudok róla semmit.

Könnyebb lenne ha nem folyamatosan túráztatnám azon az agyamat, hogy ez most mennyire nehéz. Még 48 óra sem telt el azóta, hogy volt akció, így tökre nem jogos a testem szenvedése. Bár valószínűleg csak a tiltott gyümölcs túráztatja ennyire az agyamat.
Kissé hitetlenül pillantok rá, de amikor elneveti magát tudom, hogy ő sem gondolta komolyan. Majd megnyugszunk és akkor leereszthetünk egy kicsit tényleg.
-Élvezd csak ki a látványt. Egy darabig csak ezt a segget nézheted.-nevetek fel. Én csak fürdőnadrágban vagyok, ő nem tudom miért takargatja magát. Szerintem a legtöbb lány úgyis az arcra megy.. vagy nem tudom. Sosem kérdeztem csak éltem a lehetőséggel , amikor az számomra is kellően vonzó volt.
-Hát ha ezt tudom akkor készülök neked feladatsorokkal..-csóválom meg a fejemet, de igazából nem számít, ha valami működik, akkor működik egyébként sem gondolom, hogy bármi olyat találtam volna amivel el tudtam volna szórakoztatni huzamosabb ideig. Maxnak valahogy egészen más szinten működik az agya, valószínűleg ezért boldogul nehezen az okostojásokkal.. untatják és felbosszantja a sok süketelés.
-Biztos? Nehogy nekem merényletre készülj...-rázom meg a fejem vigyorogva.
Csak döbbentem hallgatom ahogy levezeti nekem az esélyeink pontos kiszámítását, ez egészen addig tart amíg azt nem mondja, hogy befogad az ágyában, ott már nevetek.
-Jézusom. Te durva vagy baszki.-a számításai alapján sokkal jobbak az esélyink, mint amire én tippeltem volna. Abban azonban igaza van, hogy ha a projekttel sikeresek akarunk lenni ahhoz tényleg kelleni fog az akaraterő, amit most megedzhetünk, bár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ugyanaz a kettő, de inkább hiszek neki, mert ettől már jobban érzem magam néhány fokkal.
-Jól van, haver. Meggyőztél.-bólintok rá. Menni fog ez nekünk...

Határozott gondolatokkal próbálom magam edzeni, vagyis az agyam, meg a kis fickót is, hogy ne mindig arra gondoljak, ami tilos. Tökéletesen letöri a vágyaimat, ha a meleget adom, soha de komolyan soha nem bírnék magamra úgy gondolni, most mégis olyan jó technikának tűnik, hogy megteszem, lehet csak ezzel a másik hülyével megy, mással igencsak nehezemre esne. Sokban hasonlítunk, így pontosan tudom mennyire viszonyul nehezen ehhez, pont mint én, segítek neki, ő nekem, mindenki boldog. Már nem abban az értelemben, na jó már túltoltam agyban ezt a meleg vonalat. De bejön, nagyon bejön, mármint a technika.
Pár pohár ital után is egészen jól bírom, mi az, hogy jól tökéletesen, boldogabb nem is lehetnék, amikor eldobom magam mellé a medencénél.
- Nem is olyan nehéz ez haver. - kínos mosolyom elárulja, hogy ez olyan kamu, mint atom, de csak elröhögöm magam és folytatom a hülyülést, ami igencsak segít átvészelni a mai napot. Azt hiszem holnap könnyebb lesz, mára nem szerveztem semmilyen programot, pedig lehet el kellene néznünk a tengerpartra, ahol bikinis lányok röplabdáznak. Na jó nem, mégsem.
- Nekem ne mutogasd itt a segged, még a végén rád vetik magukat a piócák. - lehet csak a pasiknak számít a jó segg? Sosem tudom miért van az ha egy lány jön oda hozzám, miért jövök be neki, a nyilvánvaló elbűvölő személyiségem mellett. Jobb félni én mindenesetre nem mutogatom tökéletesen nem kigyúrt testem, csak pólóban és fürdő alsóban dobom el magam, a bimbiket ma nem villantom meg, vagyis egyenlőre.
A komoly matematikai számítások nagyon jól foglalják a feles energiákat az agyamban, így mindenbe bele vonom a számításokat.
- Így könnyebb, olyan, mint egy tökéletes nikotintapasz. - ez is egyfajta függőség, nem betegség, de okozhat elvonási tüneteket, és nekem a számítások enyhítik a tüneteket.
- Azt tudod ha kinyúlsz nekem akkor elbukok és ezt senki nem akarja. - csekély esélyt látok arra, hogy ő nyúlna ki előbb, ha italról van szó.
- Lehet ez egy nehezebb kérés, mint a jövőbeli projektünk. - de elgondolkodtató, mégis mindenre van egy megfelelő válaszom. - Ha a mai napot sikeresen átvészeljük és nem jön egy csaj sem a közelünkbe igencsak ringó csípővel, akkor azt gondolom a holnapi nap sima lesz. Van programunk bőven, le leszünk fáradva annyira agyilag is és testileg, hogy ne akarjunk mellekhez nyúlni, a hét közepe is egyszerűnek ígérkezik, mivel még mindig lesz rengeteg program, amiben nem nagyon volt részünk eddig, így mindkettőnk figyelmét eltereli. - jön egy kisebb szünet, mert a végére nincs nagyon előre látásom. - Az utolsó két nap, mielőtt felszáll a gép. - mély levegőt szívok be. - Na barátom az lesz nagyon kemény, amikor már minden érdekes dolgot megnéztünk és már csak egymásnak leszünk a társaságai, akkor azt hiszem befogadlak az ágyamba, hogy mást ne tudjak. - a pontos adatokat még nem mondtam neki, így nevetve hozzáteszem. - Egész pontosan 72 % esélyünk van a túlélésre, a maradék meg attól függ mennyire tudjuk egymást tolni majd előre ebben. De szerintem ha ezt nem ugorjuk meg, akkor neki sem kell állnunk annak a kocsinak, mert ugyanolyan akaraterő kell ehhez is, mint majd ahhoz, pár év múlva, amikor még viszonylag az elején leszünk, de már bőven lesznek kudarcok is mögöttünk. - kitartásból nekem nincs hiányom, de neki sem, így lehet ez egy kisebb teszt a jövőre nézve.
- Nem kis felelősség fekszik a vállunkon a jövőt nézve, szóval ennek tudatában, kihozzuk a 100 %-ot is. - annyira bizakodó, annyira felpezsdítő beszéd volt, hogy még én is úgy érzem menni fog ezek után.

Ahhoz képest, hogy sosem érnénk férfi testhez abszolút ösztönösen döntünk úgy, hogy a héten akkor mi most 'járunk'. Talán ez a legjobb opció arra , hogy kezelni tudjuk egymást ha azt látjuk a másik bajban van önkontroll terén. Már csak arra kell figyelnünk, hogy még véletlenül se adjuk egymás alá a lovat.. hiszen ha az egyikünk elbukik valószínűleg onnantól kezdve szabad a vásár, de amíg csapatban dolgozunk és nem egymás ellen a magunk érdekében addig jók vagyunk.
Újra koccanunk a medencénél és persze az az első amit tudni szeretnék, hogy minden rendben volt-e amíg én csipkerózsikáztam a szobában.
Meghatottan szorítom a mellkasomra a kezemet, hogy eddig túlélte ő is.. mondjuk csúnya lett volna 3 óra alatt feladni.
-Büszke is vagyok.-nézek rá teljesen meghatottan mielőtt ő is eldől egy kicsit napozni mellém.
A kis nevelő hangsúlyra elvigyorodok.
-Még bírom.. jó gyerek vagyok.-nyelek egy nagyot.. csak nem akarok az lenni. Nagyon remélem, hogy hamar visszanyugszik majd az agyam meg a testem, mert ha egy héten át így fogok kattogni, akkor megbolondulok szerintem. Ő ráadásul egy mázlista rohadék, hiszen amint hazaértünk már telefonálhat is. Nem mondom, hogy nekem nincs olyan számom elmentve, aki ne ugrana egyből, de hát az mégse olyan.
Hangosan felnevetek és megdörzsölöm a homlokom.
-Ez jó.. amíg ezt a faszságot csináljuk biztos Isten, hogy nem fog felállni.-nevetek kínomba és átfordulok a hasamra, hogy ne legyen felemás a színem, meg egyébként esélyes, hogy lassan megvakulok. Azért kíváncsi vagyok, hogy lesz-e jelentkező még így is, hogy a kisujjunkat sem fogjuk mozdítani. Ha tippelnem kellene.. igen..
-Az a baj, hogy az olyanok szerintem nem önként bírják ki, hanem annyira nincs jelentkező, vagy nem tudják, hogy miként kell lesuttogni a bugyit a nőkről..-osztom tovább a hülyeséget. Nem dolgozunk, nem csajozunk.. marad a sok hülyeség nekünk, de a jelek szerint ez is teljesen kifogyhatatlan.
-Hű.. már most érződik rajtad az elvonás..-röhögök egyet a komplett szöveges feladaton, amit akár egy érettségibe is be lehetne tenni. Ő pedig már ki is számolta.
-Szinte hallom ahogyan pörög az agyad.-ez persze nem sértés tényleg lenyűgöz egy kicsit, hogy ilyenekkel szórakoztatja magát, hogy mással ne foglalkozzon.
-Hagyd csak.. szeretek veszélyesen élni és kísérletezni. Majd számolom mennyit ittam és az lesz az utolsó szavam mielőtt végleg kinyűlök a bionarancs túladagolástól.-nevetek vele.
-Inkább arról érdekelne egy valószínűségszámítás, hogy vajon mennyi esélyünk van arra, hogy tényleg végigcsinájuk így ezt a hetet. De pontos adatot kérek.-dobom vissza a labdát, hogy számolgathasson.

Rendesen beleülteti a bogarat a fülembe ijedt szemekkel bámulok rá, amikor közli, hogy szerinte ez egy szekta.
- Ne csináld, a végén még félni fogok ettől az egésztől.- márpedig én nem vagyok beszari alak, inkább mindenbe belekezdek, de nem futamodok meg egykönnyen. - Hát, így már lehet stresszelek egy kicsit. - vallom be a tarkómat vakargatva, próbálva ezzellepleznia zavarom egy kicsit.
A korábbi gondolatokat elzavarom az agyam minden szegletéből próbálok valamit kitalálni ami beválhat a hétre. Mondjuk, hogy melegnek tettetjük magunkat, legalább mi higgyük azt, hogy a csajok most nem olyan vadítóak számunkra, mint egy normál napon.
- Szivi, akkor csucsuka után, talcsi a medencénél.- nyomok egy levegő puszit, majd nevetve szétválnak útjaink, amíg ő alszik én is próbálkozok nulla sikerrel, így megyek edzem a farkam egy kicsit,meg az akaraterőm, hogy kibírjam. Ha ma nem veszünk bele ebbe, akkor nem lesz gáz a többi nap sem. Egy napot kell kibírni utána a többi gyerekjáték lesz.
Mivel megbeszéltük, hogy mikor találkozunk nem vesztegetem sokat az időt ketten csak ügyesebbek vagyunk, vagy nem.
- Totál igazad van én is edzettem egy kicsit magam a bárban, senki nem akart rám mászni, még csak nem is néztem senkire, olyan büszke lehetsz rám. - törlöm le a képzeletbeli örömkönnyeket nevetve, miután leülök mellé a másik ágyra. Feldobom a lábam és becsukom a szemem élvezem egy kicsit a nyarat, amibe itt belecsöppentünk.
- Maradjunk egész jó itt, és még csak agyban se akarj lábakat nyitogatni.- mutatok rá figyelmeztetően, az én nagy okosságom, mintha én ilyen egyszerűen bírnám.
Egy pillanatra kinyitom a szemem, felhúzom az orrom, majd leesik mit kérdez.
- Akinek ilyen pasi jut, mint te eszébe sem jut, hogy másfelé kacsintgasson. - bár még a hideg is ráz, ha arra kell gondolnom, hogy pasival bújjak ágyba, most valamiért mégis tök jó módszernek tűnik, legalább nem másznak ránk a csajok. Lehet nem kacsintgatunk sehova, nem nézünk meg egy segget vagy mellet sem,  de azért látszik rajtunk,hogy nem a szegény osztályból jövünk és azért nem a legrosszabb arcok vagyunk, így akaratlanul is tapadhatnak a csajok, néha megesik még rajtunk kívül eső okok miatt is. Ez van ha valaki úgy néz ki mint mi és még a személyisége is igazán elbűvölő tud lenni olykor.
- Tudtad, hogy vannak olyan pasik, akik hónapokig kibírják ezt? - kérdezem a fejemet a háttámlához döntve, csukott szemmel. - Szerencsétlenek, lehet beszélnünk kellett volna velük, egy kis kutatás sosem árt. - mindig mindenből komoly feladatot tudok csinálni, mert szeretem ha valami dolgoztatja az agyam. Így vagyok összerakva, kell a meló neki, vagy túlságosan felpörög és akkor már csak a lassítók segítenek, amikhez annyira nem szeretek nyúlni, mert nagyon tompítanak az ágyban is.
- Iszok, ez most abszolút beválik, de nem ihatok túl sokat,mert akkor átesik a másik oldalra. Komoly számításokat végeztem a bárban ülve, és arra jutottam, hogy az alkoholszintem maximum 3 pohár dupla whisky-ig biztosít normál gondolkodást. Ha ennél több csúszik, akkor már nem leszek elég jó állapotban és könnyen befolyásolhatóvá válok. Szóval minden nap, pontosan 6 szimpla whisky csúszhat, amit akár el is oszthatok napközben, viszont akkor már számolnom kell a meleggel is. - azta, elég sok mindent figyelembe kell majd vennem,de nem baj, ez abszolút kell nekem most.
- Szeretnél te is egy számítást, mennyi narancslé fér beléd, hogy ne legyen túl sok egy cukormérgezéshez? Mert még ezekben a nagyon bio dolgokban is van cukor,ehet a huszadik liter után kidőlnél. - elröhögöm magam, hogy szimpla általános sulis feladatokat pörgetek az agyamban szex helyet.

-Igen pont azon gondolkoztam, hogy lehet ez egy szekta.. én nem is feltétlen az apja miatt aggódtam..-nevetek fel.
-Csak nem akartalak jobban stresszelni..-vigyorgok rá.
Kicsit megvonom a vállam. Nagy tervem nincs Monacora csak az F1 futamot szeretném megnézni, bulizok majd egyet és utána kb jöhetek is haza, mert vár haza a munka. A nyaralós időmet most itt ezzel ellőttem. Persze aztán lehet ő érez valamit a levegőben és lesz majd más is amit mesélhetek.
-Ne írd le előre.. még lehet, hogy jól fog sikerülni..-ki tudja. Még a végén lehet, hogy jól is fogja érezni magát. Sosem lehet tudni, hogy mit dob majd pontosan az élet....
A szállodához érve erre a gondolatomra is választ kapok... szívatást... azt dobja az élet. A jó modorom valahol ott maradt New Yorkban, mert most pofátlanul nézem a lány fenekét egész addig, amíg Max rám nem szól. Igen. Lehet az lenne a legjobb ha meleg szerepben lennénk a héten akkor legalább kioffolhatnánk az önként jelentkezőket.
-Rendben, drágám.-bazsalygok rá. Hát ez egyre viccesebb lesz.
A szobában már tudom, hogy nekem muszáj eldőlnöm egy kicsit. Sosem bírtam jól sehol az első napot. Különválunk egy kicsit, amíg én meghalok néhány órára, de sokkal jobban érzem magam amikor felébredek. Holnap reggelre már már semmi bajom nem lesz, csak valahogy el kell jutni addig. Elfekszem egy napozóágyon egy frissítővel. Egész jól elvagyok, szerencsére senki nem jön oda, hogy ismerkedni szeretne, így nyugton maradok én is.
Nem kicsit könnyebbülök meg amikor Max megérkezik.
-Nem.. pár perce tettem le magam csak...-rázom meg a fejemet és felülök, hogy jobban lássak és ne vakuljak meg teljesen a naptól.
-Valahogy hozzá kell szoknunk.. gondoltam ha itt el leszünk, akkor máshol is könnyebb lesz.. de lemehetünk a partra is... ott lehet könnyebb távolságot tartani.-nevetek fel. Annyira könnyű lenne egy gyors menettel egyensúlyba billenteni a szervezetemet, de tényleg nem akarom már az első nap feladni szinte harc nélkül. Lehet, hogy már holnap könnyebb lesz.
-Elég fosul... általában két hosszú láb között szoktam gyógyítani a jetlag-em...-persze így is ki fogom heverni, de jelentősen lassabb a folyamat.
-Na és te? Remélem hűséges maradtál hozzám...-rákacsintok. Nem hiszem, hogy ilyen arca lenne, ha elkapott volna valakit, de sosem lehet tudni.

- Igen, nekem is a fura jelző jutna eszembe, meg tök elvetemült is vagyok, hogy ebbe belementem. - sosem gondoltam volna, hogy létezik egy olyan lány, mint ő. Aztán bumm itt van a családja, akik szintén unikornisok az én világomban, na meg a hallottak alapján Caesar világában is. - Majd ha nem hallasz rólam, akkor kezdj el idegeskedni. - ha az apja kinyír lehet nem fogok tudni élménybeszámolót tartani a kis családi kiruccanásról.
- Lehet neked több mesélnivalód lesz Monacoból, mint nekem, hogy mit ettünk a családdal és mennyire utált az apja. - vagy mennyire megkedvelt, mert azért ha őszintén akarunk rólam beszélni, elég jó arc srác vagyok, akit kevesen utálnak, aki mégis annak nyomós oka van rá. Az vajon elég nyomós érv, hogy dugom a lányát, és nem akarok tőle semmit? Áh, szerintem nem lesz az.
De még csak ezt a hétvégét is ki kell rázni a fejemből, hogy ne arra godnoljak végig mit fogok tenni a szőkeséggel amikor hazaérünk. Tervezek, terveztem, kitaláltam az egészet, mit fogunk csinálni, tervek vannak, sok is, lehet több, mint kellene. Az edzőtermi rész neki is bejön akkor ez pipa, de mégis ez csak egy óra az életünkből, így még bőven lesz mit kitölteni.

A szálloda tökéletes, nem akartam túl zsúfolt helyre jönni, ott több veszély leselkedhetett volna ránk, mint kellene.Ez sem veszélytelen már a fogadó bizottságot nézve, akin Caesar egy kicsit tovább legelteti a szemét,mint illene.
- Légy jófiú, a héten totál melegek vagyunk, akiket a csajok nem érdekelnek. - dobom fel a kezem nőiesen, hogy egy kicsit értse mennyire elvetemülteknek kell most lennünk. Én azért hiszek abban, hogy ez nagyon jó hatással lesz a szervezetemre, egy kis méregtelenítés egy kis boldogság keresés csajok nélkül. Lehet sok minden más tör majd utat bennünk a szexuális vágyunkat hátrahagyva, csak pár nap, páróra, nagyon sok perc és még több másodperc, de két ilyen nagyon kemény srác ne bírná ki?
- Menj csak én is megnézem a szobát, aztán kitalálom mit kezdjek magammal, lehet nekem sem ártana aludni. - vonom meg a vállam, valóban nem rossz ötlet, de nem arról vagyok híres, hogy sokat alszok, átállni nem lesz nehéz a szervezetemnek, mert nincs ugyanolyan két napom szinte soha, szóval hamar alkalmazkodok szinte minden napszakhoz, égtájhoz, vagy földrészhez.
Amikor ketté válunk én csak bepillantok a szobába, és csak 5 percre ledobom magam az ágyra. Nem jön álom a szememre, így felveszek valami kényelmesebb szerelést, rövidnadrág, strandpapucs, csak úgy nyugisba és elindulok a bárba. Kell egy ital, hogy józanabbul tudjak gondolkozni, a túl sok alkoholmentes élet nem tesz jót nekem, mert túlságosan is jól forog akkor az agyam. Ma már nincs munka, és nem akarom forgatni azokat a kerekeket, csak lezsibbasztani holnapig.
A bárban ücsörögve nézek az órámra két dupla wiskhy után, és miután kifizetem a fogyasztásom elindulok a szobába átvenni valami medencéhez méltó öltözéket.
Kicsit késve érek oda, mert sok időt vett el, hogy gyakoroljam, hogy ne bámuljak meg egy csajt sem. Páran megfordultak mellettem, de én játszottam a legnagyobb homokost a pultnál és egyik sem vágyott rá, hogy beszélgessen velem. Annyira jó vagyok, sok a meleg haverom, és mindegyikkel nagyon jóban vagyok, így volt kitől ellesni a csajok felé irányított enyhe undort, amikor túl közelségesen mennek oda hozzájuk. Igyekszem felvenni ezt az álarcot most.

A medencénél már határozottan nehezebb dolgom van, pedig még csak annyira a közelébe sem értem, de már látom a kihívást ebben is. Át kell szellemülni, lehuppanok a Caesay melletti ágyra.
- Remélem nem válrattalak sokáig. - vigyorgok rá, a meleg,a sok koncentrációs és a pia igencsak kezdi megtenni a hatását. - Kérhetted volna, hogy találkozzunk valami egyszerűbb helyen, de jól van. - pillantok a biztonságos környezetemből körbe egy kicsit. - Hogy bírod? - hülye kérdés ezt hogy lehet bírni?

Esküszöm nem tudom eldönteni, hogy csak viccel-e amikor megkapom a bővebb leírást a családi programról, de nem látom rajta azt a klasszikus vigyort, amit meg szokott jelenni az arcán a csattanó után.
-Ez egyszerre tök fura és lenyűgöző..-elnevetem magam. Ahogy ismerem még ebben is lehet tök nagy mázlija. Még a végén tényleg rá kell jönnünk, hogy van ilyen család a világon és ezek szerint még csak titkolniuk sem kell a csaj családja előtt, hogy mi a helyzet köztük. Van olyan apa, aki emiatt nem veszi elő otthon a sörétest? Ezek szerint igen. De lehet, hogy igazából ez egy szekta csak így cserkészik be az áldozataikat.
-Ha hazajöttem Monacoból mindenképp szeretnék egy élménybeszámolót..-kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből. Ha más nem lesz egy jó sztorija egy olyan családdal, ami normális. Vagy hát igazából nem az, mert ezt sem nevezném kifejezetten átlagos felállásnak.
Rám már rámférne, hogy kicsit rendbe szedjem az izomzatomat mielőtt elkezdene leépülni, szóval ez nekem kapóra jön. A kardióval nincs gond.. a szexet konkrétan erre találták ki, de a fizikai erőm hagy kivetnivalót maga után.
-Jó terv.-bólintok egyetértően.
A kondi, a tengerpart és a túrázás majd leköt minket. Remélem. Garanciát nem mernék rá vállalni, hogy a bikinis lányok nem jelentik majd a végzetünket.

A szálloda nem túl nagy, ami nekünk kapóra jön, hiszen így kevesebb vendéggel kell számolnunk, de cserébe annál szebb. A csomagokat intézik nekünk, így mi indulhatunk is beljebb. Egy újabb szemrevaló fiatal lány kerül a képbe. Esküszöm akkor sem szenvedne ennyire az agyam, ha nem lenne a kis megállapodásunk. Így azonban másra sem tudok gondolni.
-Mert szerencsétlenek vagyunk..-jegyzem meg halkan. Persze ha szabad lenne a vadászat ezt kifejezetten mázliként jellemezném, így viszont úgy érzem, hogy az egész világmindenség azon dolgozik, hogy valahogy kigáncsoljon minket.
Max keményebb ő nézelődik.. én egyenesen a csaj seggét bámulom egészen addig, amíg meg nem szólal, így én és a környezetre fókuszálok.
-Na baszd meg..-nevetek fel. Végünk van. Ez így esélytelen.
Felsóhajtok és tovább sétálok. Végre elérjük a szobát és átvehetjük a kulcsokat. A csomagjaink is megérkeznek néhány perccel később.
-Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem szükségem lenne 2-3 óra alvásra. Utána tali kint a medencénél?-kérdezem. Ha nincs ellenvetés akkor el is vonulok egy kicsit. Ha 3 órát alszunk még akkor is marad bőven a napból, de annál többet nem mernék pihenni, mert akkor sosem tudok átállni majd az itteni napszakokra.

3 óra múlva én már a medencénél vagyok. Nem akartam rákopogni Maxra gondoltam pihenjen ő is amennyit szeretne, illetve arra is volt esély, hogy már itt van kint. Egyelőre azonban nem látom, így én úszok egy kicsit majd a bárból kikérek egy alkoholmentes koktélt és elfekszem egy kicsit napozni. Van néhány olyan lány, aki megérne egy misét, de igyekszem nem túl sokat nézelődni, hogy ne vegye úgy egyikőjük sem, hogy beszélgetni szeretnék.

Még jó,hogy a sok baromkodás közepette marad időnk a munkára is, és agyunk ahhoz, hogy némi éretelmes szó és ötlet elhagyja szánkat a hülyeségen kívül. Nagy mázlink van az eszünkkel mindkettőnknek, már ha csak egy kicsit is butábbnak születünk szerintem jogos lenne az elkönyvelés, hogy csak a szüleink pénzét költjük. De így némi IQ-val valószínűleg majd el lesz ismerve a nevünk, nem csak a vezeték, hanem egybe, amit csak mi fedünk le és nem a család hírneve.
Könnyen egyetértünk abban, hogy hogyan kellene neki állni ennek az egésznek, ami megkönnyebbülés, mindig a kezdet nehéz utána belendül a buli, csak nagyon el kell indítani azt.
Persze, hogy szóba hozom azt a hülye családi ebédet, amibe csak Lumie kérésre teszek meg, tényleg elég furán hangzik, hogy füvezünk és eszünk program lesz,
- Nem is tudom még én sem mi lesz ott, előre félek. - vakarom a homlokom aggódva, mert még csak ötletem sincs mi vár majd rám. - Az anyja nagy füves, ilyen sorsban hívő, nagyon természetes valaki, akinek nem okoz gondot a lányával elszívni egy tekertet. Laza familia, elvileg, és azt is tudják, hogy mi csak szexelni járunk össze, de nem volt rá különösebben rossz reakció. - vagy nem a lányuk előtt. Nem átlagos család, de szerintem a jó értelemben, ha ennyire lazán veszik a zöld szívását, akkor nem lesz baj azzal sem, ha csak szórakozni járunk össze a kicsi lányukkal.- Az apja nem tudom mennyire fog ennek örülni, de ha az anyjával él együtt csak megszokta már a laza dolgokat. - jobban teszi, ha megszokja, különben sem fogok neki bájologni,mert felesleges.Lumie őszinteséget kért tőlem, és tudja, hogy nem vagyok egy példakép ilyen téren.
Elteresléként váltok a témát a programokra, amit szerintem egész faszán kitaláltam, de hangosan vázolva igen csak kevésnek tűnik, sok üres lyukkal, amikor vízközelben leszünk, rengeteg bikinis csaj mellett.
- Nem akarok én semmilyen kondit építeni, de a testemet úgy le akarom fárasztani, hogy kedvem se legyen rámászni senkire. - de igazából nagyon kell már egy kis edzés, nagyon ellustultam a gép mögött, bár a testalkatom ból adódóan nem vagyok nagydarab, mégsem rát egy kicsit formába hozni magam, mondjuk akkor otthon is folytatnom kell majd. De ezt még meglátjuk, egyenlőre legyünk túl a nagy dolgokon a héten, úgy, hogy közben jól érezzük  magunkat,meg uygebár a mozgásontos.
- Hát leginkább a vízesést néztem, de lehet,hogy vannak dombok is.- annyira mégsem néztem utána dolgoknak, csak megyünk és felfedeznünk mindent, ez a lényeg.

A sok tervezgetésnek hála hamar elment az idő és landoltunk Mauritiuson, gyorsan kipakolták a csomagokat a kocsiba, ami elvitt minket a szállásra. Nem lőttem nagyon félre a hellyel, csodás a  kilátás, csodás a hely,nyugalom, parti Mauritius, ez kell nekünk most. Ki tudja, mikor lesz elég időnk legközelebb kikapcsolni az agyunkat, most  kell megtenni. Jó mondjuk neki ,pont többször Monaco, Hawaii egyéb más tervek, de neki ez is lesz a feladata, amiért hálás vagyok, hogy megteszi, így nem nekem kell csevegni az olyanokkal akik csak a pénzünket akarják.
A kocsiból nem nekünk kell kipakolni, egy mosolygós csaj,persze,hogy csaj fogad minket és kíséra szállásunkhoz.
- Ilyenkor miért nem jön valami pasi.- forgatom a szemem, de követem a lányt, próbálva nem a fenekét bámulni. Mindent nézek csak őt nem a vizet a fényeket,amik még halványan világítanak a napsütésben.
- Ez a végítélet helye. - nevetek fel, amikor még több vendéget látok a medence mellett napozni.

Meghatottan a mellkasomra szorítom a kezemet miközben sűrűn rápillázok amikor a szívet mutatja nekem. Valahol egyébként tök kiborító lehetne a csajoknak, hogy egymással könnyebben romantikázunk, mint bárkivel a világon.
-Csak miattad..-dobok neki egy csókot a levegőben majd elröhögöm magam. Totál hülyék vagyunk.
-Megegyeztünk!-bólintok rá egyből a dologra. A fejlesztés nagyja sajnos úgyis rá fog hárulni, hiszen én semmit sem értek a technikai dolgokhoz, úgyhogy szívesen tárgyalok és intézem az engedélyeket, amik majd szükségesek lesznek, amíg nem kell egy vázat építeni az agy köré. Akkor tudok majd jelentősebben belefolyni a kétkezi munkába. Lehet, hogy jobb is, ha én intézem a formalitásokat. Kedvelem Maxot, de szerintem ilyen szempontból én jelentősebb türelemmel rendelkezem.
Szinte a torkomon akad az energiaital amikor a következő programjukról beszél. Max és a családlátogatás? Füveznek? Hogy fér el ennyi dolog egyetlen mondatban?
-Nem is tudom, hogy melyik részére kérdezzek rá...-csóválom meg a fejemet vigyorogva, miután már nem akarok belefulladni az üdítőbe. Értem, hogy viszonzásból megy bele, de valahogy ez akkor is tök szokatlan nekem az ő szájából.
Hogy jön össze a füvezés és a családi ebéd?-kérdezem még mindig egy kicsit értetlenül. Ennél részletesebb képre van szükségem, ha egy ilyen információt közöl velem. Ennyire laza a csaj családja? Vagy ők füveznek ketten és közben megy majd a családi ebéd? Egyik hihetetlenebb kép, mint a másik.
Felnevetek amikor inkább vissza is ül. Bátorító szavait örömmel fogadom, de tudom, hogy most nem csak engem akar meggyőzni, hiszen ő indult szinte egyből az első kínálkozó lehetőség után.
-Egyetértek.-bólintok. Végülis az agyunknak is ki kell pihennie magát, hiszen azon kívül, hogy ötletelünk mást nem nagyon tudunk tenni magunkat ismerve pedig lehet nem kellene túlságosan belemerülni, hiszen akkor 2 nap után úton lennénk haza, hogy el is kezdjünk dolgozni, mert annyira belelkesülünk.
-Fasza! A kondi mostanában úgyis kiesős volt..-a formámat viszont nem szeretném elveszíteni, bár a nagy hajtás mellett erre egyébként nem sok esélyem lenne. De jól fog esni egy másik fajta fizikai fáradtság.
-Jó! Ott vannak azok a színes dombok ugye?-ha jól emlékszem az volt az, de nem mondanám biztosra, hogy a memóriám nem hazudik.
-Jól hangzik.-bólintok.
Jó lesz ez a hét.. már most érzem.

....

Néhány óra múlva végre már kifelé mászhatunk a repülőből. Úgy érzem magam, mint akit kétszer agyonvertek, de végre itt vagyunk. Dög meleg van, de ez most nagyon jól esik New York hűvös napjai után.
-El sem hiszem, hogy végre ideértünk..-nézek körbe miközben már a csomagokat pakolják át a kocsiba, ami tovább visz majd minket a szállásra.

Nem tudom vannak e még olyan állatok a világban, mint mi. Egyre jobban kezdek bizonytalanodni a kis alkunk miatt, nincsenek csajok, az én fejemből pattant ki azt hiszem, jó nagy barom vagyok. Mindenesetre kelleni fog valami ami nem a munka, nem a csajok, de valami harmadik, hogy egy kicsit jobban dolgozzon az agyam. Szóval kénytelen leszek minden percemet vele tölteni, romantikusan andalogni a tengerparton, inni, de nem sokat, hogy aztán fejreálljak és ne tudjak irányítani a tetteimet. Az egyéb szereket otthon hagytam, nem szükséges, hogy ezért elkapjanak, meg az nem segítene a kitartásomon sem, így most megleszek nélkülük.
- Na látod erre mondjuk nem is gondoltam. - villan fel a kis villanykörte. - Valóban jobb megoldás lehet ha nem rontott kütyüt veszünk meg, hanem félbehagyottat. - annak is megvan a hátránya, mert akkor nem fogjuk látni mi az ami nagyot hibázott, de előnye is, hogy nem hibázott még semmit és mielőtt elrontaná valaki tudjuk rendbe rakni. Mégis erősen fogom a fejem, amikor ezen megy az agyam végig újra és újra. Mégis mit tudunk mi, két huszonéves gyerek, aki elhatározta, hogy a szülők pénzén megváltja a világot. De valahogy el kell kezdeni és elvégre a szülők elvárják a megváltást, hát akkor miért ne kezdjük rögtön ekkore a megmérettetéssel.
- Elnézem, de csak mert ilyen gyorsan tudtad megszervezni, hogy most itt legyél. - szívet mutatok az ujjammal, de hamar nevetésbe tör ki a nagyon komolynek vélt mondatom.
- Menj is utazz is, mert ha beindul a munka akkor nem lesz ennyi időnk. Vagyis lehet neked lesz, mert téged foglak mindenhova küldeni, ha jogokkal kell bíbelődni csak, hogy tudd. Nekem nem megy annyira a tárgyalás, szóval maradnék a fejlesztésnél, amíg te majd kezet rázol minden kis nyomorult aktakukaccal, akik ezt intézik. - igaz, hogy nem hagyom egyedül ebben sem, mert ez is része az egésznek, ő ismer, így tudja, hogy talán egy percig sem voltam komoly még életem során, pedig lehet itt lenne az ideje, hogy komolyabb legyek ilyen téren egy kicsit, de csak egy nagyon kicsit.
- Meglehet, az anyjával van találkozóm amikor hazaérünk, füvezni és kajálni. Nem mondom, hogy nem fostam össze a gatyám, amikor megkérdeztem, de azt hiszem tartozik neki ennyivel. - határozottan nem azért fogok odamenni, hogy bemutatkozzak neki. Lumie kérte, hogy menjek, ő megtette értem, most nekem is illik viszonozni. Valószínűleg így működnek ezek a dolgok, igaz fáj beismerni, hogy papucs lettem ilyen téren.
Már indulnék a szexi utaskísérő után de végiggondolva és hallva amit mond inkább vissza teszem a seggem és keresztbe rakom a lábam. Mint az igazi urak, kihúzom magam, veszek egy mély levegőt.
- Nem bukunk el, mert férfiak vagyunk, nem kisfiúk. - hangosan mondom ki, de legfőképpen magamnak szól, hogy legyen már helyén az eszem.
- Szóval akkor nincsenek csajok körüli gondolatok, a munka mondjuk annyira nem tabu, de lehet nem erről kellene szólnia ennek a hétnek. Akkor vázolom a tervet. - persze miután kipihentük az utat, letusoltunk, kajáltunk egy jót és még nincsen éjfél, amikor már egyedül kell az ágyba dőlni. - Kondizni fogunk, minden nap, már van is edzőnk, aki minden nap foglalkozik velünk 1 órát, csak a fölös energia levezetése miatt. - ez sokat fog segíteni a farkunkat a gatyánkban tartani. Elfáradunk rendesen testileg, napközben majd valahogy agyilag és este csak aludni szeretnénk majd semmi mást.
- Chamarel vízesés ez lesz a holnapi első utunk. - már ha rábólint és nincsenek egyéb ötletei, amit szívesen fogadok, mert minél több időnk lesz szabadon annál könnyebb lesz nekünk. - Ott tudunk majd ejtőzni egyet, remélhetőleg nem lesz sok turista és lesz időnk egyet pihenni is.

Őszintén nem tudom hogyan fogjuk ezt mi ketten átvészelni.. aztán lehet, hogy csak az eleje lesz nehéz és utána már kicsit belenyugszik az agyunk és a testünk. Kicsit olyan lesz ez, mint egy elvonó. Csak éppen a mi drogunk két lábon járkál és nem fél bevetni a bájait. Lehet egyszerűbb lenne, ha lefestenék egy szemüveget és egész hétén csak vakon mászkálnék. Nem akarok elsőként belebukni a kísérletbe és szerintem Max sem.. szóval lehet a "csak azért se" faktor miatt fogjuk kibírni.
Nem tudom mennyire jó mások bebukott munkájával szenvedni, de hiszek neki ha ez a szakmai véleménye. Ha más nem, akkor legalább azt tudni fogjuk, hogy mi az ami nem vált be másnál sem. Aztán persze az is benne van a pakliban, hogy Max tényleg ki tudja javítani a kritikus részeket és akkor nagyon nagyot tudnánk előrelépni és még időt is spórolnánk.
-Esetleg olyat is kereshetünk, ami nem feltétlen a teszteken bukott, hanem inkább lefújták a fejlesztést idő vagy anyagi probléma miatt.-egy idő után ha valami nem kezd el működni, akkor nem éri meg a fejlesztése, mert mástól veszi el a forrásokat. Ha mi is belebukunk akkor legrosszabb esetben tanulópénz volt, vagy majd mi is továbbadjuk, de egyelőre szeretnék optimista lenni, hogy ez tényleg működni fog, ha mi kezdünk neki.
-Bocs, hogy ilyen fontos ember vagyok..-felnevetek. Igazából rohadtul nem lenne szükséges, hogy ennyire teperjek az Emperorban, de még nem találtam meg a leállító gombot, szóval űzöm hajtom amíg csak bírom.
-Nem tudom... Hawaii?-kérdően pillantok rá majd vigyorogva megrázom a fejemet. Olyan messzire nem is merek tervezni, a franc se tudja, hogy mi fog történni még addig. Millió dolog közbejöhet és átszerveződhet.
Ha jól értettem a múltkori beszélgetésünkből akkor a csaj legalább annyira fogja őt hazavárni, mint amennyit Max fog rá gondolni a héten. Persze ha jól emlékszem nem kértek kizárólagos jogokat egymásra, de az otthonos érzést adó, jól bejáratott azért mégiscsak valahol pótolhatatlan egy kicsit.
-Lehet már magától is ott fog várni..-vigyorgok rá egy pillanatig mielőtt megjelenik az utaskísérő és le is fagy a mosoly az arcomról.
Mindentudóan nézünk össze és megjegyzésére újra felnevetek.
-El ne bukj már a repülőn, mert akkor ez a nyaralás mindenről fog szólni csak a munkáról nem..-ha egyikünk bukik akkor lesz vége.. szóval ezt csapatmunkában kell valahogy kibírnunk, hiszen onnantól már szabad lesz a pálya. Az pedig nálunk kifejezetten veszélyes.

Optimizmus vagy csak egyszerűen be akarom mesélni magamnak, hogy bírni fogom, még én sem tudom. De megpróbálom mutatani a kemény legényt, hátha ez egy kicsit rajta is segít, de, hogy őszinte legyek nem fogadnék magamra, hogy én bírom majd tovább. Meglátjuk.
- Ez egy dolog, de most minden energiámat felemészti majd, ami ezen a héten mondjuk erősen segítség lesz. - de még mekkora segítség, de nem akarok minden percben a munkán agyalni, de akkor a csajokon fogok és akkor meg már elkezdek a munkán, hogy ne a csajokon agyaljak. Ördögi kör ez, ami a héten menni fog, de állok elébe, meg fogom ugrani és ő is.
Ajánlata megnevettet, nem tudom mennyire menne nekem a pultozás, nagyjából 5 percet nem tudok folyamatosan koncentrálni ha olyan dögös csajok kerülnek a közelembe, mint egy olyan helyen. Megint témánál van az agyam, koncentrálj Max!
- Igen az agya lesz az izgalmasabb feladat, nem kérdés, de azt nem most fogjuk kitalálni, ahhoz sok vagy rengeteg teszt fog kelleni. Az alapokat meg tudjuk vásárolni, mert vannak olyan cégek, akik elkezdték fejleszteni, de elég hamar feladták, mert mindenen buktak. Ha valamelyiktől meg tudjuk vásárolni a jogokat vagy a kész szerkezetet, akkor lehet egy kicsit előrébb leszünk. - nagyon minimálisan, mert az akadályt akkor is le kell majd győznünk valahogy, amibe a zseni mérnökök is elakadtak.
Felnevetek és nevetve bólintok rá, valóban veszélytelenbb lett volna egy robotporszívó vagy valami kis szerkezet, de azok nem mi lettünk volna, akik ezen dolgoznak. Sosem kicsiben gondolkoztunk.
- Ünneprontó vagy, még szerencse, hogy van akihez nyúlhatok ilyen helyzetekben. - vannak más haverjaim is akikkel belevethetem magam az éjszakába, de vele határozottabban egyszerűbb csajozni, mivel nem kellek segítségnek, sőt még néha úgy érzem nekem kellene tanulnom tőle. - Monaco mi? Mauritius, Monaco, 2 hét múlva mi a terved? - viccelek vele egy kicsit, de jól is teszi, hogy világot lát, felfedezi az egyes városokat, amíg fiatal addig tegye. - Mindenképpen megeresztek egy telefont már hazafelé a repülőn, hogy minimum a leszálláskor már várjon rám. - ennyire azért mégsem használom ki, de néha kell játszani a figurát, de tudom, hogy Caesar sem veszi be, hogy ennyire nagyon szívtelen lennék bárkivel is, vagy ilyen szinten használom ki a csajokat. Vagy legalább azokat, akiket ismerek.
Egy igen dögös fiatal lányka jelenik meg a látóteremben, összeszorítom a számat és a szememet, majd Caesarra nézek, akinek egész biztosan hasonló dolgok futnak le az agyában mint nekem. Örülök, hogy válaszol, mert meg sem akarok szólalni inkább. nem tudom mennyire hagyná el szép szó a számat erre a látványra. Már a repülőn is tartani kell magunkat?
Amikor a lány halló távon kívülre kerül elröhögöm magam, kifújva a levegőt.
- Na ez már most kellemes út lesz. - csapok a térdemre, majd felállok, hogy megkeressem a mosdót, na meg, hogy még egy pillantást azért vessek a lánykára, mielőtt teljesen elborul az agyam. Edzeni kell fejben erre az egészre, most kezdem, megpróbálom.
- Most kimegyek, mosdóba, egyedül és úgy is jövök vissza, hamarosan. - mondom ki hangosan, hátha amit kimondok azt el is hinném. De mivel megfogadtam, hogy semmi csajozás, így betartom, tényleg.

Elfogadóan bólintok egyet. Igen, ha így nevezzük, akkor nem tűnik olyan rettenetesnek, mint ahogyan hangzik. Valahol egy kicsit megdöbbentenőnek tartom, hogy egyelőre én jobban kivagyok feszülve a dolgon, mint Max.. de lehet, hogy ő csak jobban leplezi a kételyeit a sikerességgel kapcsolatban.
-Az egyszerűbbért valószínűleg a kisujjunkat sem mozdítottuk volna..-elgondolkozva pillantok rá. Persze könnyen beszélek, hogy a munka neheze Max vállát fogja nyomni, de szerintem ha olyan dolgot választottunk volna, amiben már sokan remekeltek előttünk, akkor nem lelkesedtünk volna be ennyire... hiszen akkor a dobásunk sem lenne akkora hatással az életünkre. Ettől függetlenül persze, ha úgy van gyakorolhatunk valami egyszerűbb dologgal, de szerintem már mindketten eléggé elmerültünk a témában.
-Nem is kell jelentkezned.. csak állj be a pultba..-felnevetek. Most így tényleg nem érzem szarul magam, hogy kivettem a hetet magamnak. Úgy érzem, hogy mindent megfelelően leszerveztem, hogy ne jelentsem kiesést a hiányom.
-Jól tetted. Még a munka előtt nálam is járt egy csaj, hogy legalább egy darabig rendben legyek.-inkább csak egészségügyi dugás volt, mint bármi más, hiszen innentől már tényleg a projektre szeretnék koncentrálni és a pihenésre.
-Jó ötlet. Akkor egyelőre "csak" az aggyal kell szenvednünk.-A legtöbb baki, amit láttam és amiről olvastam, hogy egyszerűen a szenzorok nem elég érzékenyek és mérhetetlenül későn reagál bizonyos helyzetekben az önvezető autó, szóval ezzel mindenképp kezdenünk kell majd valamit hiszen a legtöbb kocsi a teszteken megbukott, mert egyszerűen elgázolta a bábukat lassítás nélkül.
-Vagy csak valami kisebbet, mint egy autó.. ami nehezebben gázol....-vele nevetek. A járműveken kívül kevés dologban tudnék a segítségére lenni. Esetleg egy robotpultos rendszer működhetne még, de annál sokkal jobban szeretem a kis csapatomat.
-Azt lehet halasztanunk kell majd egy kicsit.. dolgoznom kell majd néhány napot a következő hétvégén meg repülök Monacoba futamot nézni.-aztán a franc se tudja lehet majd pont ott akadok össze valakivel.
-A kis dugópajtid biztos széttett lábakkal vár majd haza...-vigyorgok rá. Mármint ha még megvan neki, de gondolom pár nap alatt még nem sokat változott a dolog köztük.
Párbeszédünk zajára megjelenik a légiutaskísérőnk, egy a 20-as évei közepén járó lány. Lehetett volna annyi eszem, hogy most valaki mást kérek. Még 24 óra sem telt el.
-Hozhatom az ebédeket?-kérdezi egy bájos mosollyal az arcán.
-Igen, köszönjük.-bólintok és amint megfordul egy kicsit megrázom a fejem miközben Maxra pillantok.
-Egy idióta vagyok, hogy erre nem gondoltam.-biccentek a fejemmel a lány után és kicsit megdörzsölöm az arcomat, mintha attól minden felnőtt tartalmú gondolatot kiűznék a fejemből.

Mindig magammal hozom a kis gépem, hogy ha éppen lenne pár perc szabadidőm, akkor tudjak dolgozni az aktuális ötletemen, ami éppen kipattant az agyamból. Amíg Caesar az igazak álmát aludta is hasonlóan cselekedtem, most az önvezető autóról néztem cikkeket, mégis hogyan áll ez az egész. Mit fejlesztettek már ki belőle és mi az ami miatt nem valósult meg, azaz az érdekelt, hogy mi vár még ránk, amit nekünk kell megalkotni. Nem mondom, hogy megnyugtattak az adatok, de ha nyugodt lettem volna azok láttán, akkor bárki meg tudná csinálni. Ez a lényeg, hogy nem egyszerű és pont ezért lesz mesteri tőlünk.
Amikor felkel, lecsukom a gép tetejét és felnyitom a kapott energiaitalt.
- Ez nem öngyűlölet barátom ez önfejlesztés. - mindegy hogy hívjuk nem lesz egyszerű, felér majd egy kínzással, de aztán lehet elmegy majd a hét szex nélkül és boldogabban megyünk haza mint jöttünk. Lehetetlen forgatókönyv…
- Utána olvastam pár dolognak, szóval nem volt haszontalan az eddig út sem, viszont azt hiszem kezdhettünk volna valalmi egyszerűbbe is. - vakarom meg a homlokom, felhúzva a szemöldököm, éreztetve vele, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. - Nagyon sok nagyon okos ember állt már neki és adta fel. - mondjuk mi annyira nem vagyunk okosak, nincsen annyi diplománk de lehet ez fogja előre lendíteni a dolgokat, hogy agyaljuk túl majd.
- Ó, hogy te mennyire jó főnök vagy, ha munkát keresek majd hozzád adom be elsőnek a jelentkezésem. - eröhögök, de azért tényleg elég jófej dolog volt tőle. - Én nem vagyok ennyire jó lelkű, még kihasználtam a szabad estéket és elvittem pár körre egy-két csajt. - én az úriember, valahogy nem ez vall rám.
Ahogy hallom az ő agya is a projektünkön kattogot még álmában is, nem csoda, nem kis dolog ez és annyira az elején vagyunk, azt hiszem ez a legnehezebb része, elkezdeni, mert utána már minden majd adja magát, remélem.
- Örülök, hogy nem csak én kattantam be ennyire erre a témára. Semmiképpen sem terveztem volna elektromosra, de a cikkek ezt megerősítették, szóval ezt az elején mindenképpen elvetném én is. De nem teljesen, mert ha sikerül akkor lehet benne még fantázia, hogy továbbfejlesszük ilyen irányba. - eljöttünk nyaralni, hogy dolgozzunk, ilyen ez a zseni élet. - A dízel nyerőbb lenne, a hibridet nem erőltetném első felvonásra, legyen valami egyszerű, és utána bonyolítsuk meg. - igaz még azt sem tudom, hogyan alkotjuk meg az agyát az egésznek, de a meghajtás is majd ad gondolkodásra okot.
- Egyszerűbb lenne tervezni egy robotinast vagy valami olyat amin nem kell ennyit agyalni. Mondjuk az elég unalmas lenne. - nevetek fel. - Tudom, hogy nem lesz csajokról szó ezen a héten, de azért ha hazaértünk ejtsük meg azt a túrát amiről beszéltünk és kerítsünk neked valami állandó kiscsajt, meg persze nekem valami gyorsat. - két dolgon pörög az agyam általában, magamon, ami most a kocsikba terelődött át és a csajokon, amit jegelnem kellene.

Kicsit azért ég a pofám miután felébredek, hogy vajon mennyi ideig voltam kómában Max mellett bár nem úgy tűnik, mintha különösebben meghatotta volna a dolog. Végülis inkább a gépen legyek kiütve, mint a kis kiruccanásunkon, nem? Bár szerintem így is szükségünk lesz majd egy kis rehabra egy ekkora út után, de most a klasszikus módszer nem játszik.. mármint ha nem akarjuk az érkezésünket követően szinte azonnal elbukni a megbeszélt tervünket miszerint önmegtartóztatunk néhány napig. Hogy ez miért pattant ki a fejünkből? Remek kérdés. Az azonban, hogy miért akarjuk betartani egy szétcsúszott estén meghozott döntésünket szerintem még nagyobb kérdőjel. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mennyire fogjuk bírni a dolgot.
-Az biztos.. már most azon kattog az agyam, hogy miért gyűlöljük magunkat, hogy egy ilyen kihívást állítottunk magunk elé.-nevetek egyet. Igazából kár ezen rágódni. Már úgyis elhatároztuk magunkat. Szerintem még kb 12 órát bírtam volna aludni, de akkor meg az érkezéskor lennék olyan, mint a mosott szar, így mostmár muszáj leszek éberen tölteni az út hátralévő részét.
Hozok magunknak egy-egy energiaitalt és kicsit visszakényelmesedek az ülésbe.
-Hál Istennek. Bűntudatom lett volna ha egész úton csak a nyálamat csorgatva aludtam volna.-kicsit lejjebb húzom az ablakon a napellenzőt, hogy ne égesse ki a szememet a fény, de még félig így is kilátok.
-Az a rohadt nagy szívem nem engedte, hogy ezt az estét is ellógjam. Volt egy VIP buli, amit lenyomtam Kimy nélkül. Így adhattam neki egy szabad estét mielőtt leléptem. A többit majd ő intézi.-igazából szerencsére sosem csinált belőle problémát amikor kivettem néhány szabad napot. Ha a klasszikus felosztásban lennénk, akkor én csak a papírmunkát intézném.. vagy azt sem mert lenne rá egy emberem, de én jobban szeretek benne lenni a körforgásban, mert jobban össze tudom így tartani a csapatot. Lassan azonban muszáj leszek mindenkire nagyobb önállóságot bízni, hiszen nem leszek ott mindig.. és örökké.
-Tudod sokat gondolkoztam közben a projektünkön is. Már a meghajtással kapcsolatban sem tudok dűlőre jutni. Sokan azt mondják, hogy az elektromos autók jelentik a jövőt, de én ebben nem vagyok olyan biztos. A rohadt akkumulátorok nem olyan megbízhatóak meg hiába mondják, hogy az a zöld jövő záloga, de maga a gyártás szerintem jobban terheli a környezetet, mint egy dízel autó. Lehet inkább valami hibridben kellene gondolkozni.. mi a véleményed?-máris ezen kattog az agyam. De hát a pihenés mellett ez volt az egyik fő szempontja az utazásunknak.

Csak semmi komolyság, semmi lazaság az útra, nem kis munkámba telt, hogy lefárasszam magam a nagy utazásunkra és kitalálja pár módszert hogyan legyek kevésbé kanos egy olyan helyen, ahol a nők félmeztelenül mászkálnak. De bírni fogom, mert kemény vagyok, nem úgy ahogy én akarom, de minden akaraterőmet bevetem és nem engedek majd a kísértésnek. Menni fog, biztosan.
Szép kis mese is lenne, de kit akarunk becsapni, sem Caesar sem én nem vagyunk teljesen biztosak ebben az egész nő nélküli dologban, de jó kis kihívás ez az agyunknak, hátha most valami értékesebbre is tudjuk fordítani az energiánkat. Mondjuk elmehetünk búvárkodni, meg kirándulni, valami kalandosabb helyre, már vannak terveim, mert az én agyam sosem pihen. Amióta megbeszéltük, hogy megyünk tervezem a dolgokat. Minden napra beraktam valami kis programot, de nem tűnik így sem elégnek, mi lesz az estékkel, amikor egyedül fekszünk az ágyban azon merengve mennyire hülyeség volt az az egész. Már az is megfordult a fejemben, hogy egy szobát foglalok két ággyal, úgy nehezebben visszünk fel bárkit ha a másik mellettünk alszik. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, simán tolnánk úgyis ez nem elég megállító erő nekünk. Maradtam a megszokott lakosztálynál két szobával, kényelmes, privát is és mégis kicsit felügyelhetjük egymást. Bár tudom ez úgysem  fog bekövetkezni, mindketten hagynánk a másiknak, hogy csajozzon,itt csak magunkat tesszük próbára.
Meglepően hamar a repülőtéren voltam, így nem rám kellett várni, Caesar is hamar beesett egy kicsit álmos fejjel köszöntött,majd felis pattantunk a gépre.Ez a szerencse ha nem repülőtársasággal utazik az ember. Hamar társaság nélkül maradtam, olyan gyorsan bealudt,hogy ha nem láttam volna rajta már az elején, hogy kivan magamra is venném, hogy rossz társaság vagyok. Benyomtam egy filmet magamnak és amíg ő Csipkerózsikát játszott én megnéztem párat.
- Nem gáz, most pihend ki magad,mert a kemény tempót kell diktálnunk ha odaértünk. - mondjuk az alvás nem feltétlen rossz, akkor sem fogunk nőkre gondolni,de azért előbb mindenképpen le kellfáradnunk.Mégamai nap könnyebb lesz, hulla fáradtak leszünk mire leszállunk , vagyis lehet ő már nem, de azért még meg kell találnunk mindent, annak ellenére, hogy elég jól le van szervezve az út, még várni is fognak a leszálláskor.
- Jöhet! - nyújtom a kezem, majd elveszem tőle a hideg aludobozt.
- Persze itt vagyunk valahol a levegőben, azért annyit nem aludtál, még hátra van páróra. - nem ez a legizgalmasabb része az egésznek, de ha el akarunk jutni valahova, akkor bizony végig kell ülnünk az utazást is.
- Mégsem tudtad olyan könnyen leszervezni ezt az indulást ahogy látom. Remélem nem hagyott cserben a vadmacskád. - mondom neki miközben beleiszok az italomba, jó hideg, felfrissít, na nem mintha én olyan nagyon sokat melóztam volna ezelőtt, úgy nagyjából semmit.

Hajnalban indultunk a reptérről. Előtte azonban minden szarságot el kellett rendeznem illetve még az estét végignyomtam az Emperorban, hiszen volt egy VIP partink, amit nem fújhattam le, viszont Kimyvel nem akartam kibaszni, így őt hagytam pihenni én meg végigcsináltam a bulit. Hajnal 3-kor szabadultam a klubból 4-kor már a reptéren kellett volna lennem, így olyan gyorsan mentem haza ahogy csak bírtam. Egy gyors zuhany után már csak magamhoz kellett vennem az előre összepakolt bőröndömet és már indulhattunk is egy sofőrrel a reptérre. Így most egyszerűbb volt megoldani, hiszen így nem kellett a kocsival szarakodnom, hogy valaki hozza onnan haza.
Max már előttem ott volt, én éppen csak odaértem időben. Gyorsan lepacsiztunk és már szállhattunk is fel a családom magángépére. Már rég mozgott ilyen nagyot a kicsike, így jó is, hogy megtúráztatjuk. Az út első felét telibe végigaludtam, hiszen rohadtul elfáradtam az éjszaka folyamán, így egy jó darabig nem tudtam túl szórakoztató társaságként üzemelni. Mire felébredtem kint már bőven világos volt. Alig látok ki hirtelen a fejemből így nagyokat pislogva nézek körbe, hogy hol a francban lehetünk, mert még a galaxisban sem vagyok teljesen biztos.
-Bocs, haver. Még melóztam egyet mielőtt a reptérre jöttem.-pillantok Maxra, amikor már végre összeszedtem magam annyira, hogy ne szenvedjek teljesen. Most tudatosul bennem újra, hogy milyen kihívás elé is állítottuk magunkat ezzel a nyaralással. Zéró nő. Nem tudom, hogy ezt hogyan fogjuk kivitelezni. Felkelek az ülésből és a hűtőhöz sétálva kiveszek egy energiaitalt.
-Kérsz?-mutatom haverom felé. Ha kér viszek neki is egyet. Ha nem akkor csak megbontok magamnak egyet és visszaülök a helyemre. Jól esik a hideg innivaló.
-Ott vagyunk már?-nézek ki az ablakon majd vissza rá vigyorogva. Ha elfáradok akkor konkrétan bombát robbanthatnak mellettem akkor is nyálcsorgatva alszom. Ha megébredek onnantól már nehezebben ülök a seggemen, mert örökké rohannom kell mindenhova.