Jennie & Rim

Kevés olyan dolog van, ami jobban szórakoztatna engem, az egész családomat és a baráti körömet is, mint a tény, hogy odáig vagyok a különleges - egyesek szerint ocsmány - cipőkért. Van egy pont, ahol már én is meghúzom a határt, vagy az ár-érték arány alapján, vagy szimplán az adott lábbeli viselhetősége alapján, mert ugyan nem akarok hazudni, vannak olyan darabok a gardróbomban, amiket soha nem fogok nyilvánosan felvenni és az utcán is viselni - kizárólag a bátyámat szórakoztatom vele -, attól még nem gondolom, hogy minden hülyeséget meg kell vennem. Így sem akartam belegondolni, hogy mekkora tortúra lesz majd hazaköltözni annyi cuccal, amennyit felhalmoztam, csak mert... Nekem az volt az elképzelésem, hogy idővel visszatérünk majd Koreába, fájdalmas emlékek ide vagy oda. Mivel azonban senkivel nem beszélgettünk erről, nem volt ez valójában égető kérdés, vagy kőbe vésett dolog. Tehát addig is szabadon meg volt rá a lehetőségem, hogy újabb és újabb cipőket halmozzak fel, amiket végül vagy hordtam, vagy nem.
Nem azért kértem Jenniet, hogy kísérjen el vásárolni, mert szükségem lett volna bárki tanácsára, elvégre az ikrem szerint ebben egyébként is szörnyű az ítélőképességem - meg ami az illeti más dolgokkal kapcsolatban is, de kértem, hogy ne bírálja nagyon azokat a srácokat, akikkel járok, mert senki nem lehet olyan tökéletes, mint ő, vele meg nyilván nem járhatok.
Mindenesetre a Jennievel a héten való beszélgetéseinkből kiderült számomra, hogy rá is ráfér egy kis shopping terápia. Normál esetben talán Shint kérem meg erre, aki nem undorodott annyira a boltoktól és a vásárlás koncepciójától, mint egy átlag férfi - valószínűleg ezért is volt ő több, minden értelemben, mint egy átlag férfi -, de az elmúlt időszakban úgy éreztem, hogy csak terhelem azzal, ha emberek közé rángatom. Ezért is volt az az elképzelésem, hogy míg a napot a barátnőmmel töltöm, este majd tartok bemutatót a bátyámnak, amikor hazaértem.
- Hova mennél először? - Úgy karolok bele a lányba, mintha egy neves asszonykórus tagjai lennénk, de még véletlenül sem szeretném elveszíteni az utcán sétáló tömegben, mert képtelen lennék megtalálni, köszönhetően a magasságának.
- Egy kicsit sajnálom, hogy nem nyár van, mert láttam egy képet egy magassarkúról, ami lényegében egy szandiból lett átalakítva, de abból a sportos fajtából. - Nehéz volt átadni pusztán szóban a lábbeli koncepcióját, de jelenleg csak úgy hirtelen nem tudtam előkapni képet róla. - Habár lehet, hogy utána kellene néznem, hogy nem árulja-e valaki. - Hiszen akkor nyáron már viselhetném is a remekművet. Csak azért csacsogtam, mert nem akartam rögtön olyan kérdésekkel bombázni, amelyekre nehéz lehet választ adnia, elvégre egy szakítás soha nem könnyű, mindegy, hogy mik voltak a körülményei. Gondolom egy abuzív kapcsolatból is azért nehéz kijönnie általában az embereknek, mert mégiscsak beleszerettek valamelyik tulajdonságába az illetőnek. Henrynek szerencsére semmi köze nem volt semmiféle abuzív kapcsolathoz, de attól még a szakítás az szakítás és tudtam, hogy megviseli Jenniet. Meg az is, hogy ez a város túl kicsi és tele van olyan emberekkel, akik valakinek fájdalmat okoztak. Lehet, hogy nem mondhatom azt, hogy utálom Yoo Hanjaet, főleg mert Jennie bátyjáról van szó, akivel világ életemben kijöttem, de mégis nehezteltem rá azért, ahogyan az én ikremmel bánt. Shin nem érdemelte meg mindazokat a kritikákat, amellyel teljesen idegenek illették őt és ha már rájuk nem számíthatott, miért ne kaphatott volna támogatást a legjobb barátjától? Az én fejemben legalábbis így állt össze a dolog. Mind egymásért voltunk, mert senki nem ismerte a másikat jobban nálunk.
Amikor sikerült kiválasztani a boltot, határozott lépésekkel indultam a megfelelő irányba. Nem terveztem végigszaladni az egész városon, csak úgy, mintha versenyben álltunk volna saját magunkkal, de attól még jól esett belépni az üzletbe, ahol egy-két pillanatig pusztán a látványt fogadtam csak be, aztán kezdtem komolyabban is nézelődni. - Ez milyen? - felkaptam egy sportcipőt, aminek akkora platformja volt, hogy már én is cikinek éreztem volna felvenni, de Jennienek még jó lehetett. Akkor is ha teljesen normális a magassága és mindenki, aki mást mond, hazudik.