Általános információk:
- 173 centi és kerekítve ötven kiló.
- A horoszkópja ikrek - és van egy ikertestvére is, aki két perccel és harminc másodperccel előzte meg.
- A vércsoportja B, de az Rh-faktorát nem tudja.
- A kedvenc színe a sötét piros, évszaka a tél, étele a tteokbokki. Ezen kívül jobban szereti a tortát, mint a jégkrémet, az estéket mint a nappalokat, és jobban preferálja az édes ízeket a sósakkal szemben.
- Anyanyelve a koreai, de beszél angolul és japánul is.
- Az eredeti hajszíne fekete, de volt már barna és sötétszőke is. A vöröset is ki szeretné próbálni.
- Kicsi korában kimutatták, hogy allergiás a fűfélékre, plusz laktózérzékeny.
- Egy dokumentumfilm hatására döntött úgy, hogy vegetáriánus lesz, de kezdetben elég meggondolatlanul hagyta el a húst, ami többször is ájuláshoz vezetett. Azóta vannak időszakok, amikor halat fogyaszt - összességében tehát peszketáriánus.
- A kedvenc színésze Park Seo-joon, a kedvenc filmje a Kim Ji-young: Born 1982, kedvenc sorozatot pedig nem tudna megnevezni, mert állandóan változik.
- Ha elvégzi az egyetemet, a filmiparban szeretne elhelyezkedni.

Flavors of love
- Kíváncsi típus, energikus, spontán és karizmatikus személy.
- Jellemzően nem veszi figyelembe, hogy mások mit várnak el tőle, a saját feje után megy és megvalósítja, amit ő kigondolt. A lelkiismerete irányítja.
- Nagyon nyitott és könnyen barátkozik, szeret társaságban lenni. Nem számít neki, hogy baráti, vagy hivatalos környezetben van, nem áll a szoba sarkába, inkább a beszélgetés középpontjában szeret lenni.
- Ha valami nem úgy alakul, ahogyan szeretné, hajlandó hosszas egyezkedésbe kezdeni a másik féllel, hogy legalább minimálisan a saját akarata szerint történjenek a dolgok.
- Éleslátó. Szereti azt gondolni magáról, hogy jók a megérzései más emberekkel kapcsolatban és hogy könnyen kiismeri őket.
- Lojális. Bármit megtenne a családjáért, különösen a bátyjáért.
- A lojalitása nem jelenti, hogy könnyen le is lehet őt kötni. Szeret spontán döntéseket hozni, a pillanat hevében kitalálni, hogy mi legyen a következő lépése, vagy a programja az adott napra.
- Képes örülni az apró dolgoknak, mondjuk ha valaki emlékszik rá, hogy hogyan issza a kávéját, vagy ha megkérdezik, hogy fodrásznál volt-e.

Shape of love
- Kifejezetten szereti a sportokat, egyikre sem mondaná, hogy nem szereti azt. A küzdősportokért csak azért nincs odáig, mert hiú és nem szeretne kék-zöld foltokkal járkálni hétről hétre.
- Vannak időszakok, amikor belekényelmesedik egy napi rutinba, amit kifejezetten élvez is és nem hagyja, hogy bárki beleszóljon ebbe. Máskor minden kockázatot figyelmen kívül hagyva keresi a kalandokat.
- A kreativitását rendszerint digitális rajzokban kamatoztatja, csak a saját szórakoztatására.
- Nem szívesen mond nemet azokra az ajánlatokra, amelyeknek köze van bármilyen utazáshoz. Szeretne világot látni. Nincs konkrét elképzelése arról, hogy pontosan hol szeretné leélni az életét.
- Mivel könnyebben követi a szívét, mint az eszét, hajlamos bajba is keveredni emiatt.
- Sikeresebbnek érzi magát ha több, rövidtávú célt tűz ki maga elé és valósít meg.
- Minden szempontból hisz az egyenlőségben, még ha tisztában is van azzal, hogy a világon semmi nem ideális és igenis voltak és lesznek is különbségek az emberek között. Szerinte az egyenlőséget nem szabad összekeverni azzal, hogy mindenki ugyanolyan.
- Ha lelkesedik valamiért, szereti azt megosztani másokkal.

Fatal Love
- Amikor valami, vagy épp valaki az idegeire megy, jellemzően piszkálódó megjegyzéseket tesz.
- Könnyedén elterelődik a figyelme, főleg ha számára unalmas dolgokban vesz részt, vagy sokáig kell egy valamit csinálnia. Sosem békülne ki valamilyen monoton és unalmas munkával.
- A párkapcsolatait kifejezetten felszínesen kezeli, mondhatni azokban is visszaköszön a nyughatatlan természete.
- Szereti erős és talpraesett nő benyomását kelteni, anélkül, hogy karót nyeltnek, vagy túl szigorúnak tűnne. A spontaneitása viszont van, hogy visszaüt rá.
- Érzékenyen érinti, ha valakivel nem egyeznek az energiái, ezért ha például lelkesen kezd bele egy történetbe, de a másik fél láthatóan nem érdeklődik, egyszerűen nem fejezi azt be.
- Korántsem arról híres, hogy félne beleállni bizonyos konfliktusokba. Sőt, jól tud vitázni, anélkül, hogy különösebben megsértődne, ha a másik fél meggondolatlanul mond valamit.
- Nehezen lehet felidegesíteni - arra csak a bátyja képes -, de amikor megtörténik, akár azt is lehetne rá mondani, hogy dühkezelési problémái vannak. Ezen energiáit rendszerint edzéssel vezeti le.
- Mondhatni túlzottan odafigyel a súlyára és arra, hogy mennyit eszik.

All about love
- Jól tudja, hogy nem körülötte forog a világ és azt is, hogy nem lehet minden teljes mértékben ideális, rózsaszín ködös és vattacukros az életben.
- Hisz a jóságban és az emberi jogokban, de nem gondolja, hogy mindenre a törvények és a különböző szabályozások a megfelelő megoldások.
- Megvan benne a jószívűség és a szabad szellem.
- Amikor hazudik, jellemzően azért teszi, hogy a másik felet azzal segítse. Valójában csak jóra törekszik.
- Több tekintetben is meglátszik, hogy mekkora jólétben nőtt fel, például a ruhatárát illetően, de a mindenféle kozmetikai eszközei és használati tárgyai tekintetében is megmutatkozik ez.
- Filmekhez, sorozatokhoz fűződő viszonya nem nevezhető különlegesnek. Ugyanúgy megnéz egy mainstream produkciót, mint egy kis költségvetésű és ismeretlen filmet.
- Nem ismeri minden részletét a bátyjával történt dolgoknak, de érzékeli és tudja, hogy Shin bajban van. Ő pedig ezen szeretne segíteni, de egyre inkább frusztrálja, hogy elvesztette a kapcsolatot az ikertestvérével.
- Szerinte sok probléma megoldását jelenti, ha megfelelően beszélünk azokról a problémákról.

- Kivel mész a tavaszi fesztiválra? - A bátyám úgy veti le magát az ágyamra, hogy közben véletlenül se felejtse el összegyűrni az ágytakarót, egyben átrendezni a legalább hat díszpárnából álló kompozíciót az ágy végében. Vetek rá egy gyilkos pillantást a tükörből, amiben eddig magamat figyeltem sminkelés közben és csak akkor fordulok meg ténylegesen is a székemen, amikor sikerült az ujjammal eldolgoznom az arcomra felvitt pirosítót.
- Még nem tudom - finoman megrántottam az egyik vállamat, majd készültem visszafordulni az eredeti pozíciómba.
- Mert nem hívott el senki?
- Chae Shin... - A hangsúlyomból egyértelműen kiderül, hogy ha folytatja, ki fogom nyírni egy sminkecsettel. Legalábbis megpróbálom majd halálra csikizni vele, vagy valami hasonló. Konkrét tervem erre soha nincs, és egyébként is előbb csapkodom meg a hátát, amikor csíkos kismalachoz hasonlóan hátvakargatásra vágyik, mint hogy egyéb fájdalmat okozzak neki. Amikor rám ül, legalább olyan kínokat élek át, mint amikor neki ő, amikor újranézetek vele egyet a kedvenc drámáim közül.
- Tudod miért van? - Rá sem kell néznem, hallom a hangján, hogy mosolyog.
- El ne kezdd...
- Mert egy boszorkány vagy. - Amikor odakapom a fejem, hogy egyenesen a lelkébe bámuljak, olyan vigyor ül az arcán, amit normál esetben nehéz lenne figyelmen kívül hagynom és nem viszonoznom. Csak mert szerettük húzni egymás agyát és állítottuk, hogy a fiú-lány testvéri kapcsolat ugyanúgy nem működik, mint a fiú-lány barátság, attól még szerettük egymást.
- Szereted a termőföld illatát? - Úgy lóbáltam felé a kezem ügyében talált apró szemhéjpúder palettát, mintha a világ legjobb fegyvere lenne ilyen és ehhez hasonló esetekre.
- Igen - vihogva fordult oldalra és támasztotta meg a fejét a tenyerében.
- Akkor elássalak benne? - Valljuk be, több idő és energia lett volna ásni egy akkora gödröt, amibe belefér a bátyám hátsója, mint hogy elfogadom, hogy ilyen kedvében van ma és csak úgy sziporkázik.
Mindig is sokkal különlegesebbnek gondoltam a mi kapcsolatunkat annál, mint amit egy normál ember, normál testvérekkel fel tud fogni. Nem igazán múlt el nap, hogy ne kommunikáltunk volna - egyedül talán alsós korunkban volt, hogy a szüleink különböző táborokba írattak be minket, aminek az lett a vége, hogy mindketten a felügyelő tanároknál kötöttünk ki és azt hajtogattuk, hogy hívják fel a szüleinket, mert látni akarjuk az ikertestvérünket. Végül az utolsó néhány napot én ott töltöttem Shin táborában és mondhatni, hogy azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
- Kitől tanultad ezt? - Gyanakvó pillantást vet rám, de rövid időn belül el is neveti magát.
- Semmi közöd hozzá - vigyorogva jelentem be a dolgot, ami miatt - habár úgy gondolom jobban idegesíti a szűkszavúságom, mint a jó kedvem - rövidesen egy párna repül az irányomba, én pedig kis híján nem is tudok kitérni előle.
- Shin!!!


- Rim, miért nem hívod meg néha a bátyádat is, hogy velünk szórakozzon? - Tae Hee arcán olyan mosoly jelenik meg, amiből bárki tudná, aki egy bárban tartózkodik velünk, hogy egyáltalán nem sántikál semmi jóban.
- Igen Rim, úgy megismernénk közelebbről is! - Somin úgy kontráz rá, mintha muszáj lenne neki, én pedig csak a szemeimet forgatom mindkettejük viselkedésén.
- Azért, mert nem érdemlitek meg!- Csípőből vágom rá a megjegyzést, holott Shinnek már egészen másképp adnám elő otthon és épp az ellenkezőjét állítanám neki, hogy ő nem érdemli meg a barátnőim figyelmét. Úgy csinálok, mint akit kiráz a hideg már csak annak a gondolatára is, hogy valamelyik kedves barátnőm képes lenne nem csak hogy kikezdeni, de össze is jönni a bátyámmal. Nem tekintem Shint tabu témának, tudom, hogy mindketten jól nézünk ki, de attól még hazafutás lenne, ha olyan emberrel lenne együtt, akit én jól ismerek - és fordítva is, a legjobb barátnőim se lőjenek házi nyúlra, ha nem muszáj. Még ha Shin kicsit sem hasonlít egy nyúlra, sokkal inkább arra a cickány fajtára, amit Han, meg Kang szokott emlegetni vele kapcsolatban.
- Nee csináld már! Csak egyszer hozd el, jó? Hm? - Somin belekapaszkodik a karomba, amit most már nem tudok arra használni, hogy italt töltsek magunknak, de talán nem is kellene annyira erőltetnem, ha csak még inkább a bátyámat akarják majd felszedni.
- Mondom, hogy nem. - Hevesen rázom a fejemet. Szentségtörés, amit emlegetnek.
- Lemondunk róla, hogy a legjobb barátaid leszünk, úgy gondolkodj! - Tae Hee hevesen gesztikulálva közli a véleményét. Akármennyire szeretjük a barátainkat, azért néha mindannyiunknak az agyára tudnak menni. Hát nekem most jött el ez a pillanat.
- Elhívom egyszer, ha fizettek érte. - Épp most árusítottam vajon ki a saját ikertestvéremet? Meglehet. De amiről Shin nem tud, az nem fog neki fájni. Ha nem adom el ténylegesen és örökre, akkor amúgy is biztos vagyok benne, hogy jót fog nevetni az egészen.
- Mibe kerül?
- Nem mibe, mennyibe. Fizessetek érte. - Úgy nyújtom előre a tenyeremet, mintha ténylegesen a pénzt várnám a zsebükből, helyette Tae Hee morcosan oldalba bök és újra az asztalunkra könyököl.
- Egy átok vagy, Chae Rim! - A hangja egyáltalán nem komoly annyira, hogy elhiggyem neki a dolgot, a pár másodperc múlva arcára költöző üdvözült mosoly pedig még inkább erre enged következtetni. Idő közben Somin elemelte azt az üveg soju-t, amit épp fogyasztottunk és mindannyiunk poharát teletöltötte. A következő pillanatban már csak azt veszem észre, hogy a kezembe nyomja a poharamat.
- Gyerünk, fenékig! Rim bátyjának a fenekére, akit hamarosan meghódítunk! - vihogva néz össze a másik lánnyal, aki a combját csapkodva élvezi a helyzetet.
- Így van, a tervünkre!
- Komolyan, ezek után tényleg nem érdemlitek meg Shint! - Fintorogva rázom ugyan meg a fejem, de nagyon is élvezem a helyzetet. Eladtam a bátyámat, még ha ő jelenleg nem is tudja ennek a részleteit, vagy magát a tényt hogy egyáltalán eladó volt.


Úgy próbálom sípcsonton rúgni a bátyámat, hogy közben se a szüleinknek, se a mellettem ülő újdonsült barátomnak ne tűnjön fel a dolog. Mégiscsak létezhet azonban valamiféle ikertestvéri telepátia, mert úgy rántja oldalra a lábait, ezzel nyikorgó hangot csikarva ki a székéből, mintha akciófilmben lennénk. Vetek rá egy irtó gyilkos pillantást, amiből remélem, hogy egy életre tanul, viszont szinte lassított felvételben látom, ahogy kinyitja a száját és folytatja egy újabb történettel.
- Na és arra emlékeztek... - A nevetése félbeszakítja az oltári történetet, amiért még tényleg el fogom őt ásni. Nem a nevetésért, hanem azért, mert van pofája folytatni. - Amikor Rim három évesen meztelenül fürdött a kerti csap alatt eperevés után? - Shin előbb a szüleinkre néz, csak aztán fordítja kínzóan lassan felém és Dongmin felé a fejét.
- Chae Shin. - A kelleténél talán egy kicsivel erősebben koppan az öklöm a vacsoraasztal tetején, amit most szívesen látnék viszont Shin püfölése közben. - Ha jót akarsz magadnak... - A fogaim között szűröm csak a szavakat, közben pedig a szemem sarkából egyszerre próbálok figyelni három felé is, de leginkább a pasimra mellettem. Nem vagyok az a fajta, aki elő akarja adni az ártatlan kislányt, de talán nem ebben a helyzetben kellene a pucér fenekemről beszélnünk a szüleim társaságában.
- Maszatos lett mindened és úgy döntöttél jobb lesz megfürödni, nehogy a bútorokat koszold össze odabent, emlékszel, Rim? - Az arcára ülő üdvözült mosolyból egyesek talán még hinnének is neki, ha azt állítaná magáról, hogy ő igazából egy ma született bárány. De én ismerem az igazi Chae Shint. Ha én boszorkány vagyok, akkor ő maga az ördög.
- Shin! - Úgy rúgom hátra a széket, amikor felpattanok a helyemről, hogy kis híján hátra is billen. Gyors léptekkel szelem át a távolságot, ami a székem és az ikertestvérem helye között van, aztán megragadom a vállára simuló ing és finom pulóver anyagát és már-már rángatni kezdem magam után. - Segíts behozni valamit. - Próbálok hihető mosolyt varázsolni az arcomra, miközben egy 184 centis embert vonszolok magam után, kifelé az ajtón.
- Mi bajod? - Úgy bököm oldalba, hogy kicsit remélem, hogy leszakad a veséje és kórházba kell vinnünk, hogy vége legyen ennek a kényelmetlen estének, de az arckifejezését látva úgy hiszem nem történt ilyesmi.
- Csak hogy felvilágosítsalak, kedves másik felem, ez egy semmirekellő. Egyáltalán nem szimpatikus. - Olyan könnyedén adja meg a magyarázatot, hogy elcsodálkozom, miért is hadakoztam vele egyáltalán odabent.
- Ennyire?
- Mindenki az lesz, akárkit hozol haza. - Vigyor terül el az arcán, én pedig annyira meglepődöm a szavain, hogy köpni nyelni sem tudok. - Törődj bele, banya.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Tetszett, hogy egy részletes jellemzéssel érkeztél hozzánk, hiszen így átfogóbb képet kaphattunk arról milyen is vagy valójában. Egy kis energiabombának tűnsz nekem, akit lázba hoz a körülötte lévő világ és annak felfedezése. Úgy veszem észre, hogy van egy elképzelésed az élettel kapcsolatban és szeretsz ragaszkodni az ehhez társuló elvekhez. Nem félsz nyitni mások felé és az sem riaszt vissza, hogy kedves legyél másokkal, miközben megpróbálod a legjobbat kihozni a mindennapjaidból. Ez jó dolog, hiszen így olyan élményekkel gazdagodsz, amik attól fogva mindig veled lesznek.  
Mindig is szerettem, ha valaki nagyobb hangsúlyt fektetett a testvéri kapcsolat bemutatására, így külön öröm volt számomra olvasni ezt nálad hogyan is működik a ti közöttetek lévő kötelék, amit egy kívülálló nehezen tudna csak megérteni. Említetted, hogy vannak köztetek még kimondatlan titkok, ez pedig teljesen érthető, hogy nyugtalanít. Frusztráló, amikor tenni akarsz valamit, de nem tudod, hogy konkrétan mit vagy mivel és hol kellene kezdened. Azért szurkolok, hogy tisztázódjanak ezek majd közöttetek.  
Tetszett az előtörténeted és remélem még sok ilyen kis csodával fogod díszíteni az oldalt.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!