Isa & Jennie

"There's no fear when you're having fun."

– Tudod, mi kellene neked? Egy joint.
Alighanem ez volt a legmeglepőbb dolog, amit valaha mondtam Isabelnek; feltételezem, még azon sem lepődne meg ennyire, ha megtudná, hogy néhány évvel ezelőtt még a gimi kezdetén csak azért ültem mellé emelt bioszon, mert anya azt mondta, ismerkedjek össze vele. Így mentek ezek a dolgok ebben a körben; mondanám, hogy a mi köreinkben, de nem hiszem, hogy közéjük tartoznék. Nem feltétlen azért, mert morális síkon magasabbrendűnek tartanám magam és megalázónak a közéjük tartozást. Egyszerűen Isabellel ellentétben én nem ebbe születtem bele, lényegében csak házasság útján kerültem ide. Anya persze kellően beédesgette magát a megfelelő körökbe, de nem hiszem, hogy bárki valóban a barátja lenne. És ezzel nincs gond, mert ő sem igazán a barátjuk. Marilyn Monroe-nak hisz csupán: diamonds are a girls best friend. Meg éppen az, aki eljuttatja a gyémántokhoz.
Talán később elítélem majd ezért, talán nem; a lényeg, hogy megtanultam asszimilálódni, de sohasem igazán beolvadni, legalábbis belül. Nem kényelmesedek el egy társaságban sem, és csak annyit tudnak meg, ami feltétlen szükséges. Isabellék ebből a szempontból... Kicsit másabbak voltak. Talán a  tinédzser hormonokra tudom fogni a dolgot, talán csak meginogtam a magabiztosságomban, de ők kicsivel jobban ismernek, mint amennyire másoknak engedem.
De még így sem tudták a lényegi dolgokat. Isabel pedig... nem tudom. Egy kicsit mindig közelebbinek éreztem Ashley-t, talán azért, mert ő épp úgy, mint én, nem az elejétől tagja a társaságnak, és megosztoztam valakivel a régi történetek mesélése meg a belsős poénok nem értése érzésében. Na meg, Isabel legalább olyan elfoglalt is volt, mint én, két elfoglalt ember időbeosztása pedig ritkán ad ki egyszerre üres sávot.
Mostanában viszont volt egy kis változás. Fogalmam sincs, miért és hogyan, de a régen eléggé összezáró társaság kezdett nem csak kinyílni, de rögvest totál más irányokba szaladni, és itt maradtunk... mi. Akiknek nincs ideje arra, hogy különösebben fusson bármi felé, mert valahogy minden minket talál el. Legalábbis erre asszociáltam, mikor a pénteki sulinap végén láttam, hogy Isa elég lehangolt arckifejezéssel bámulta a szekrényét. Úgyhogy miután kipakoltam a táskámba a szükséges könyveket a hétvégére, odaléptem hozzá és megkérdeztem, mi a helyzet.
Ebből pedig valahogy ide kerültünk: a lakásomra. Én épp üdítőt szereztem a hűtőből, Isa pedig a kutyákkal ismerkedett. – Mit kérsz, narancs, kóla, sprite...? Mindenből csak cukormentes van, úgyhogy egyformán undorítóak. – Igazából megkérhettem volna a házvezetőnőnket, hogy hozzon valami rendeset is, és mondjuk puffasztott rizs helyett hozzon egy chipset legalább, de az túl sok kérdést vetett volna fel anya részéről, már ha valamikor hazaesnek a nyaralásról valahonnét Hawaiiról.
– Ha zavarnak, bezárhatom őket a szobámba – jegyzem meg, mikor választásával vagy anélkül, de magam részére egy szénsavas narancsos dobozzal térek vissza a kanapéhoz, ahol hagytam őket. – Cubával vigyázz. Eléggé nyáladzik – bökök a basset houndra, aki tizennégy éves csontjait vonszolva próbál rátelepedni bármelyik lábra.
Felhúzom a lábaim a kanapé puha párnáira, aztán lehajolok, hogy benyúljak alá, a hajam a földet súrolja, Daisy pedig tökéletes alkalomnak ítéli meg beleszuszogni a fülembe. Elhessegetem, aztán felegyenesedve úgy csinálok, mintha megharapnám az orrát, amitől ő játékosan hátra veti magát. De most nem játszunk; most az elővett, színes fémdobozkára koncentrálok. – A bejárónőnknek azt mondtam, vudukellékek vannak benne. Úgyhogy sosem ér hozzá, csak körbesöpri, meg néha lelocsolja szentelt vízzel. Nem tudom, az mennyit segít rajta, de szerintem kevés kanapé kapott annyi keresztet mint ez.
Attól pedig igazán nem kell félnem, hogy majd anya megtalálja. Egyrészt kevesebbet van itthon, mint én, másrészt pedig a büdös életben nem állna neki takarítani. Főleg nem bútorok alatt.
– Próbáltad már valaha?

Jennie & Isa

Nem mondanám, hogy valaha is túlságosan jó hangulatban lettem volna egy-egy Louval való veszekedésemet követően. Most sem volt ez határozottan másképp, a különbség egyedül annyi, hogy míg a veszekedés önmagában nem emelt túlzottan a hangulatomon, még ezer másik faktor is rájátszott arra, hogy különösebb odafigyeléssel, vagy éppenséggel lélekjelenléttel lézengjek az iskola folyosóin. Még a szokásosnál valamennyivel nagyobb mennyiségű smink ellenére sem nézhettem ki úgy, mint akinek egyáltalán kedve van élni. Vadonatúj rúzs ide vagy oda, az érzéseimet nem teszi helyre a megfelelő és legtökéletesebb nude árnyalat sem. Azzal viszont én magam sem voltam tisztában, amikor utoljára tükörbe néztem, hogy olyannyira nyilvánvaló a levertségem és lelkiállapotom, hogy az már-már szánalomra méltó legyen. Nem állítom persze, hogy Jennie puszta szánalomból jött oda hozzám megkérdezni, hogy mi a helyzet, egyszerűen csak nem kérdezett volna rá, ha nem látja rajtam, hogy elegem van.
- Hm? - Felvont szemöldökökkel és kérdő pillantással fordítom a fejem a lány felé, mielőtt kimondaná a kérdésre a választ is. Lefoglal, hogy meg tudjam állapítani, a négy lábú tappancsosok vajon meg akarnak-e majd enni, ha túlzottan bemerészkedem az ő felségterületükre és ott is akarok majd maradni - történetesen a kanapén -, vagy esetleg hajlandóak befogadni némi simogatás ellenében. Nevetés tör ki belőlem, a szemöldökeim pedig még feljebb emelkednek, amikor meg is válaszolja a saját kérdését. - Hogy egy jointra? Ennyire rosszul festek? - Mosoly játszik ugyan az ajkaimon, de kicsit sem boldognak mondható. - Várj, erre inkább ne is válaszolj! - rázom meg a fejem, újabb nevetés kíséretében.
Önmagában az, hogy egyáltalán kipróbáltam a cigit olyan kérdés volt az életemben, amit magamnak sem szívesen vallottam be és társaságban is kiálltam amellett, hogy profi sportolóknak erre mindig nemet kell mondaniuk. Nyilvánvaló okokból. Ezért jellemzően a bulikban is én voltam az az "ünneprontó", aki kimaradt ebből, a joint megosztásával együtt.
- Legyen sprite - felelem némi gondolkodás után. - Létezik egyáltalán olyan, amiből csináltak cukormentes verziót és felér az eredetihez? - Nem mintha olyan nagy különbséget jelentene, de a választási lehetőségek közül az ízlésem mindig csak azt köszönte meg eddig nekem, ha valóban a sprite-ot választottam, a többi ízét valahogy túlságosan elrontotta a cukormentessége.
- Ne zárd be őket, nyugodtan maradhatnak - bólintással erősítem meg a szavaim. - Nagyon aranyosak - felelem halvány mosollyal az arcomon, mikor az egyik kezemet éppen az egyik kutya felé emelem - akiről hamar kiderül, hogy Cubának hívják -, hogy megsimogassam. A figyelmeztetésre azonban meg is áll a kezem egy pillanatra a levegőben, mielőtt ténylegesen megtenném, amit terveztem. - Köszi, vigyázok. Még szerencse, hogy nem macskák, mert akkor már itt tüsszögnék miattuk. - Ami tulajdonképpen még mindig az allergia jobbik fajtája. Legalábbis előbb választom, mint a fulladozós-halálközeli élményes verziót.
Az ital megkezdésével foglalom el magamat, amíg Jennie a fémdobozt halássza elő a rejtekhelyéről. Nem mulasztom el figyelemmel kísérni az akciót, s valamelyest meg is mosolyogtat a helyzet. - Csoda, hogy nem hívott melléd papot, amiért ilyen szentségtörést követsz el. Anyukádat nem győzködte még a kolostor előnyeiről, ugye? Hiba lenne, ha a végén teológiát kellene hallgatnod az egyetemen - magyarázom kifejezetten szórakozottan. Nem mintha olyan messzire kellene mennem a hasonló viselkedés érdekében. A saját nagymamámban is megmutatkozott néha az a babonásság, amelyet csak és kizárólag a kolumbiai származásának lehet tulajdonítani és annak a neveltetésnek, amit ott kapott. Csak örülni tudok annak, hogy az én szüleim már nyíltabb szemléletet követnek és a nagyit is csak megmosolyogják néha a rigolyássága miatt.
A kérdésre előbb csak megrázom a fejem, csak aztán szólalok meg: - Nem. Sőt, a szimpla cigit is maximum kétszer, szóval... - A mondat befejezése helyett inkább csak megvonom a vállaim. Olyan következtetést von le, amilyet csak szeretne, én nem bánom, hogy nem vagyok ebben különösebben tapasztalt, viszont épp ezért azt sem tudom pontosan hogy is működik ez és mire kell figyelni.

Isa & Jennie

"There's no fear when you're having fun."

– Ha csinálnak, tuti nem bíznék benne. Ebben is aszpartám van – bökök a fejemmel a zöld doboz felé, amit átadtam Isának az oldalán csillogó minden gyöngyödző kondenzációs lerakódással. Avagy vízcseppel. – Az az a méreg, amit a hangyák csípésében is érzel.  Tudtad, hogy véletlen találták fel? – Honnan tudta volna? Az ilyesmit csak én olvasom. Isának jobb dolga is van ennél. – Fekély elleni szert akartak kikísérletezni, és ez lett belőle. Amúgy nagyobb mennyiségben bizonyítottan idegrendszer károsító hatású és növeli a rák esélyét is. Bár a wifi is, szóval majdnem mindegy. Az egyik mellékhatása amúgy pont a fekély. – Ezt már vigyorogva teszem hozzá. Imádom az ilyen paradoxonokat. Ahogy a kora romantika filozófusait vizslatva Manfred Frank megállapította: „Az irónia jelentéktelen semmiségként gúnyolja ki azt, ami szubsztanciális realitásként pöffeszkedik.”
Egyébként fura itt látni Isát. Nyilván része volt az életemnek, és már járt is itt, nem egyszer, mikor Hutch kérlelésére bulit tartottam. A legtöbbek szülei elég elfogadóak voltak, főleg, hogy ha mindent megengedtek, úgy érezték, hogy mégis náluk a kontroll, hiszen „mindent tudnak” és még jófej szülőknek is tűnnek. De annyira üresen keveseké állt, mint az enyém. Tényleg egyedül lakok; azt nem nevezném lakásnak, hogy anyáék két nyaralás között idejönnek megpihenni. De így, külön, igazából senki sem szokott itt lenni. Egyedül Axel járt ide, érthető okokból, de még az ő ittlétét is korlátoztam. A lakásom az én szentélyem volt, ahol kizárhattam a külvilágot, a kötelező dolgokat, a démoklészi kardként felettem lógó bizonytalan jövőt, a sok szart, amihez semmi kedvem. Valakit beengedni ide olyan volt, mint rést hagyni a pajzson.
De mégse ajánlhattam neki füves cigit mondjuk a parkolóban, ugye? Az elég trash.
– Van egy macskánk is. Mármint, anyának. De őt mindig magával viszi. Tudod, az a ronda turcsifejű… – magyarázom, és a vizualitás kedvéért fogom a szabad kezem mutatóujját és erősen megbököm az orrom hegyét, hogy felráncosodjon, mint egy malac. Még a fogaimat is kivillantom hozzá és a nyelvem egészen kicsit kidugom köztük. Pont ilyen pofát szokott vágni. – De már két hete itt sem volt, szerintem minden szőrszáltól megszabadultam azóta. Bár nem tudtam, hogy allergiás vagy – ráncolódik össze a szemöldököm. Kicsit fura, hogy négy év alatt nem jött szóba, ugye? – Kár, hogy az allergiát nem lehet elkapni. Akkor talán anya végre megszabadulna attól a dögtől.
Jó, ennyire én sem vagyok gonosz, nyilván nem az utcára dobatnám ki, meg nem is menhelyre, de csak lenne valaki, aki átvenné tőle. Törzskönyves, vagy mi a fene, ellentétben az én kutyáimmal, akiket menhelyről hoztam, és milliószor hálásabbak is érte, mint az a rusnya kövér szőrgolyó. Már kicsiként se szerettem a macskákat, mikor a Suzy és Tekergőt néztem.
– Lehet, hogy megpróbálta, de amennyi bűnt anya elkövetett már a Biblia szerint, szerintem ha megpróbálna belépni egy templomba, elégne a küszöbön. Mint egy vámpír. Vagy zsidó – vigyorgok vissza rá, végigfuttatva az ujjaim a doboz oldalait díszítő domború nyomatokon; elvileg afrikai mintákat sejtet, de az aljára amúgy Made in China van írva, szóval nem túl eredeti. Szerencsére a célnak tökéletesen megfelel. – Mondjuk én is. Katolikus általános vagy sem, nálam nagyobb ateistát nem találsz. Bár újabban kezdek elgondolkodni valami spirituálisabb vonalon. A buddhizmus például egészen érdekes. És bár szeretünk rá így gondolni, igazából nem vallás, hanem életstílus. Szóval lényegében továbbra is ateista vagyok. Nálatok ez hogy van? Lehet, hogy ez most tök rasszista kérdés, de a legtöbb latino-származású, akit ismerek, vallásos. Vagy legalább a családja az.
Nem lep meg igazából, hogy Isa nem próbált még ilyeneket; sem a dohányzást. Utóbbit én sem kedvelem túlzottan, annak ellenére, hogy buliban el-el szívok egy szálat. Inkább a tett maga érdekel, nem az, amit okoz. Bár már legalább nem köhögök tőle.  
– Igazából nem sokkal másabb. Ez elég gyenge – veszek ki egy előre megcsavart cigarettát. Talán a legelsők között volt, amint vettem Seth-től. – Előbb-utóbb rezisztens leszel rá, mint a kávéra. De ha túl erős elsőre, akkor meg nagy eséllyel paranoid hallucinációid lesznek. Ami nem túl kellemes… Gondolom. Nekem kimaradt – vonom meg a vállam. Nem füves arc voltam, aki teljesen KO-ra szívja magát aztán nyáladzva fetreng a padlón röhögve. Csak egy keveset; hogy ne érezzem folyton úgy, összeroppan a mellkasom. – Ja, és szinte tuti, hogy zabás leszel tőle. Szerintem mára engedd el a sportdiétát – mosolygok rá, miközben a számba veszem a spangli vékonyra csavart végét, hogy meggyújtsam és megmutassam, hogy kell. Nem mintha akkora bajnok lennék, Seth szerint még mindig rosszul csinálom, de már kevésbé, mint eleinte. Mondjuk az is lehet, csak nem tud dicséretet osztani.
– Annyiban más, hogy ezt be kell szívnod rendesen, különben csak pazarlod. Nem is olyan rossz a füstje, mint a rendesé – magyarázom, aztán be is mutatom neki; csak lassan fújva ki a füstöt. A kutyák egyik felét érdekli, hogy mi van a kezemben, Daisyt viszont szerintem zavarja a fű szaga, mert tüsszögni szokott tőle, és el is megy. Most is eloldalaz, de nem a falhoz tolt ágyáig, csak egy kicsit odébb. Ahhoz túlzottan izgatja Isabel jelenléte, hogy elmenjen.
Felé nyújtom a szálat, aztán beleiszok a narancsomba. – Remélem, nem zavar, ha ezt most bekapcsolom – nyomok rá a Netflix gombra a távkapcsolón, amitől rögtön be is kapcsol a jól ismert dinggel, és kikeresem a Bob Burgerfalodáját. Az egyik legostobább sorozat. Imádom, ilyenkor. Azért nem nyomom fel túl hangosra a hangerőt; egyszerűen jó, ha lefoglal valami. – Szeretnél beszélni amúgy arról, miért vagy letörve mostanában? Nem muszáj, felőlem nézhetjük a tévét is.

Jennie & Isa

- Onnantól kezdve, hogy szénsavas és nem ásványvíz, az edzőm már amúgy is leharapná a fejem. Cukormentes vagy sem. - Megrántom a vállam, miközben féloldalas mosoly ül ki az arcomra, majd elveszem a felém nyújtott dobozt. Ha őszinte akarok lenni magammal, az a helyzet, hogy már jó ideje, egészen pontosan a balesetem óta kicsit elengedtem az egész sportot. Csinálom, mert a rutinom része és képtelen lennék egyik pillanatról a másikra elengedni, de sokkal többször kapom magam azon, hogy az edzéseken nem teljesítek olyan jól, vagy azokon kívül egyszerűen nem tartom be azokat a szabályokat, amelyekre máskor igenis figyelnék. - Nem, erről még nem is hallottam - megrázom a fejemet, kíváncsi pillantásomat pedig Jenniere emelem. Bizonyos mértékben szórakoztat, hogy minden hasonló alkalommal, amikor ilyen fun factekkel dobálózik, az első találkozásunk rémlik fel, még a suliból, amikor először ültünk egymás mellett órán. Már akkor is azt gondoltam, hogy amiért Jennie agya ennyi információt el tud raktározni és fel tud dolgozni, valószínűleg olyan hivatást kellene választania, ahol ezt kamatoztathatja. Ha például úgy döntene, hogy ő akar lenni az első női elnökünk, én rá szavaznék. - Azért ez egyszerre vicces és durva is, nem? Bármit alkot az emberiség, utólag kiderül, hogy csak nagyobb kárt okozunk és többet rontunk vele, mint amennyi értelme van. Mintha direkt módon akarnánk elpusztítani saját magunkat, csak nem veszünk róla tudomást, hogy ez a mi hibánk. - halkan nevetve ingatom meg a fejemet. Talán az a bajom, hogy az utóbbi időben nem volt túl jó kedvem és épp ezért most is eléggé pesszimistán viselkedem. Arra vonatkozó ötletem viszont egyáltalán nem volt, hogy ezen javítsak, Jennie ajánlata jelen helyzetben pedig olyasmi amire ugyan soha nem gondoltam volna magamtól, de... Túl nagy probléma csak nem adódhat belőle.
- Azoknál szerintem még a törpe malacok is cukibbak. Pedig egyiket sem tartanám magamtól. - Magyarázom grimaszolva. Személy szerint egészen furának tartom, hogy a kutyákra meg nem vagyok allergiás, habár különösebben arra sem tudnék magyarázatot adni, hogy miért kellene, hogy mindkettőre az legyek. - Valamikor gyerekkoromban derült ki, nem is emlékszem már rá, csak hogy valószínűleg miattam nem volt soha háziállatunk a húgommal. Meg mert felesleges lenne, ha a takarítónő járna a kutyával sétálni. Pedig ha át lehetne adni, én szívesen tenném. Egyszer hagyd nyitva az ajtót, hátha elszökik. - Mosoly jelenik meg az arcomon, s csak remélem, hogy nem veszi komolyan, hogy képes lennék bárkinek - legyen ember vagy állat - rosszat kívánni. Biztosan van olyan is, aki szereti azt a macskát, főleg ha Jennie anyja állandóan magával viszi.
Felnevetek, amikor vámpírokat és zsidókat emleget, s mielőtt válaszolnék, kényelmesebb helyzetbe pakolom a lábaimat ültömben. - Lehet, hogy a katolikus egyház a zsidókat és a vámpírokat csak azért nem látná szívesen, mert értelmesebb dolgokra is költik a pénzüket, mint a hamis lelki üdvözülés. Vagy épp nem költik. Szerinted a vámpírok idővel mind meggazdagodnának? - Értelmetlen a kérdés és tulajdonképpen azt sem tudom pontosan miért jutott eszembe, vagy miért érdekel annyira a válasz, hogy megkérdezzem. - Mit találsz annyira érdekesnek a buddhizmusban? - teszem fel előbb a kérdést, mielőtt elgondolkodnék a saját válaszomon, az ő kérdésére. - Nem rasszista ez, szerintem az, hogy a latinok hitéletéről kialakult egy sztereotípia, nem minősül negatív megállapításnak. A nagyszüleim elég vallásosak, de apa meg anya már sokkal kevésbé, nyilván a templomi esküvő meg a fontosabb keresztény ünnepek játszanak, de nem vetünk keresztet és tartunk szentélyt egy zárt szobában odahaza. Én arra fogom, hogy nem volt idejük a vallásgyakorlásra, mi Anával meg megúsztuk annyival, hogy hiszünk, de a saját módunkon és nem akasztjuk ki a mamát valami istenkáromló dologgal. - Sosem gondolkoztam még ennyire konkrétan arról, hogy a velem született kulturális örökségem mekkora részéről is mondok le pontosan az életvitelemmel, de túl fiatalnak is gondolom még magamat ahhoz, hogy ebbe komolyabban belemenjek és egzisztenciális szorongást okozzak vele magamnak.
- Nem tudtam, hogy ezt is meg lehet szokni. - S lám, megint mennyit tanulok az iskolán kívül. Habár nem mindenki tekintené olyan pozitívnak ezt a tényleges tudást. - Azért ez elég komolyan hangzik. Ilyesmit az egészségügyben nem kockáztathatnak meg, akkor milyen formában adják a betegeknek gyógyászati célokra? - Felvonom a szemöldökeimet, és Jenniere pillantok, remélve, hogy mint oly' sok másra, hát erre is akad válasza. Az már tény, hogy ebben a témában ezerszer jártasabb nálam. Mosolyogva, egy bólintással veszem tudomásul, hogy mára engedjem el a diétámat, tulajdonképpen onnantól lemondhatok a mai napról, hogy üdítőt iszom, amibe most bele is kortyolok, míg azt figyelem, ahogyan Jennie rágyújt.
- Rendben. - Újabb bólintással raktározom el az infókat, majd veszem át tőle a szálat. Olyan, mint a rendes cigi, csak jobban be kell szívni, ez nem lehet túl nehéz, igaz? Igyekszem ugyan utánozni az előbb látottakat, az első próbálkozásnak mégis köhögés lesz a vége, amit még akkor is próbálok abbahagyni, amikor megszólalok: - Dehogy baj. Olyan, mintha a torkomat csiklandoznák, pedig senki nem csinált még hasonlót velem. - Honnan vannak egyáltalán ilyen hasonlataink, ha semmi értelmük?
Mélyet sóhajtok, amikor Jennie rákérdez a levertségem okára, nem azért mert frusztrálna a kérdése, sokkal inkább mert tisztában vagyok vele, hogy ha másnak is feltűnt a viselkedésem, akkor még nagyon nem sikerült magamban sem elrendeznem mindazt, ami történt. Mielőtt válaszolnék, inkább adok egy újabb próbát a jointnak, ezúttal már számítok rá, hogy milyen érzés lesz és nem is kezdek rögvest köhögni. Kérdő pillantással nyújtom vissza a szálat, csak aztán válaszolok. - Az egyik része pasi ügy. Mióta nem járunk egy suliba, minden olyan nehéznek tűnik és állandóan veszekedünk. - Újabbat sóhajtok, s finoman beharapom az alsó ajkam, miközben a pillantásomat pár másodpercig a képernyőre szegezem. Nem tudom hogyan önthetném szavakba ezt az egészet. - Veled mi a helyzet? Nem szoktál ilyesmit mesélni...

Isa & Jennie

"There's no fear when you're having fun."

Vicces, így is mondhatjuk, horkanok fel jókedvűen. Már elfogadtam, hogy az emberi faj önpusztító jellemű; mintha ez egy titkos kód lenne valahol a DNS-ünket adó számsorok mélyén, egy megsemmisítő gomb, amit ha nem nyomnak meg időben az alienek, akik kísérleti patkányként használnak minket, akkor lassan önmagunktól, véletlenszerűen okozzuk a vesztünket. Elegáns rendszer, én nem mondom; na jó, még ha nem is hiszek ennyire ezekben a „gyíkemberes” összeesküvésekben, azért tényleg szeretem úgy hinni, hogy ennyi véletlen nem történhetett meg csak úgy. Kell lenni valamiféle alkotónak, akié az univerzum; túl komplikált és művészi ahhoz, hogy a véletlenek játéka legyen.
– A malacok okosabbak pedig, mint a kutyák – vonom meg a vállam. A szívemben az örök és egyetlen helyet a kutyák foglalják el, mint a legtökéletesebb lények az egész univerzumban, de el kell ismernem, hogy némelyikük ostobább, mint egy fakanál. De azért valahol megértem, hogy Isa miért nem vágyik George Clooney nyomdokaiba egy házi törpemalaccal. Szeretek nem külső alapján ítélni, de nem biztos, hogy olyan szívesen ölelgetnék egy hájas kis malacot, mint egy kutyát az ágyamban. – Néha én is úgy érzem, hogy nem fair, amit csinálok velük – mutatok a mini-falkámra. – Mármint, most még elég sokat vagyok itthon, de nem tudom, mi lesz majd az egyetem alatt… Vagy ha máshová megyek. – Ennél többet viszont nem szeretnék ebbe az irányba mozdulni, mert többek között épp azért hívtam el Isát, már amellett, hogy segítsek neki barátnői kötelességemből, hogy az én gondolataimat is eltereljük. – De aztán mindig rájövök, hogy mindent megkapnak, amit csak lehet. És mindegyikük mentett, úgyhogy…
Ismét csak a vállamat tudom megvonni. Tudom, hogy nem minden jó szándékból jön ki valami értelmes és használható, de… Néha az embernek meg kell nyugtatnia magát ilyesmivel, nem? Hogy ő jó ember. Annak ellenére, hogy természetesen soha nem vallanám be, hogy szükségem van az elismerésre, valahol mégis vágyom rá. És még tudatában is vagyok. Nem tudom, ettől jobb lesz-e vagy rosszabb.
– Ha a Twilightot vesszük alapul, akkor úgy tűnik, igen – nevetek fel. Sosem voltam oda érte, már-már erőszakosan utáltam, csak azért, mert mindenki más szerette, de előbb-utóbb úgy kellett tennem, mintha én is imádnám, mert mindenki más is ezt csinálta. Ha be akarsz illeszkedni valahová, idomulnod kell hozzájuk; márpedig én mindig erre törekedtem. – Leginkább azt, hogy nem egy adott, határozott, millió szabállyal és kötelezménnyel teli vallás, mint a többi. Ha ezt akarod csinálni, csináld ezt, ha azt, akkor azt, legyél hülye, a saját jogod. Senki sincs belekényszerítve – rázom meg a fejemet. Nem álltatom azzal, hogy túl sokat tudnék a buddhizmusról, vagy annak ágairól, épp csak annyit, amit egy magam fajta manhattani fehér lány össze tud szedni. De szimpatikus. És egyszer talán… Talán majd el is tudok menni Ázsiába. Egyedül. Mert anyát nem engedném egy kolostor közelébe.
Érdeklődve hallgatom Isa válaszát a kérdésemre. Valahol ez mindig kényes téma, nem? Szerencsére már elfogadóbb korban élünk, ahol általános tisztelet kérdése a másik ember hátterének tisztelete. Szerencsétlenségünkre viszont ez is radikalizálódik. Isából nem néztem volna ki, de volt egy afrikai származású lány az egyik irodalom órámon, és megjegyeztem neki, hogy nagyon tetszik a haja – valami speciális fonat volt, de nagyon szép –, és megkérdeztem, hogy csinálják ilyenre, mert nehéznek tűnt, erre pedig megsértődött és tartott nekem egy kiselőadást arról, a fehérek hogyan sajátítják ki a kultúrájukat.
– Egy kicsit mindig irigyeltelek ezért – gesztikulálok egy körben Isa körül, lényegében rá mutatva. – Mármint hogy… Van egy háttered. Egy kulturális örökséged, amit megismerhetsz. Az én kulturális hátterem legfeljebb Angliáig visz el, abban pedig nincs túl sok izgalom, hacsak nem ülsz a széked szélén a krikettől.
Persze nem ez az egyetlen dolog, ami miatt irigy voltam Isára, bár ez a szó, az irigység, kicsit olyan negatív felhangú. Nem nevezném pozitív érzésnek a részemről, inkább… semleges. Nem tőle akarom elvenni a dolgot, csak szeretném, ha nekem is lenne. Ez nem olyan rossz, ugye?
– Abban nincs THC. Amitől… felérsz a magasba – mutatok az égra, jobb híján a plafonra. – Legalábbis általában. Több különböző anyagot lehet kivonni a kannabiszból, a THC az, amitől betépsz, és van, amelyikben ez is benne van, de csak nagyon kis mértékben. A másik, a CBD, nem pszichoaktív, de ugyanúgy fájdalomcsökkentő hatású. Állítólag hasznos a szklerózis multiplexben szenvedőknek is… Ahhoz képest, mennyire előkelő helyen van a popkultúrában, és milyen negatív színben tűnik fel a szülők előtt, sok benne a lehetőség, nem? – Mint a tengeri világ tanulmányozásában. Az űrkutatási célokra több, mint hatvan milliárd dollárt fektetnek évente; ennek közel feléből meg lehetne oldani a világ éhinségproblémáit.
De helyette van egy apró robotunk a Marson. Ez is hasznos, gondolom.
Nem lep meg, mikor Isa köhögni kezd, tekintve, hogy az én reakcióm még rosszabb is volt ennél, kábé mint egy asztmás rozmár. Mégis kicsúszik egy nevetés, amit udvariasan próbálok elnyomni. – Nos, mondanám, hogy nagy dolgokról maradtál le, de ötletem sincs.
Mondjuk éppen eszembe jut egy nagyon nem helyén való megjegyzés, amivel még Axel próbált meg szórakozni, mikor együtt voltunk, de szerencsére megvan az oka annak, hogy miért szakítottunk. Nem volt benne semmi vicces. A megjegyzésben sem, és benne se.
– Sejtettem. Velük mindig csak a baj van – húzom el a számat elismerően, aztán fogom magam, és lecsúszom a földre, a hátamat a kanapénak vetve. Valahogy így mindig kényelmesebb ülnöm, csak anya kap mindig frászt, ha meglátja, hogy a földön „fetrengek, mint egy varacskosdisznó”. Nem tudom, hány varacskosdisznó látott már teakfa padlót. – Min veszekedtek? Hogy nem töltötök együtt elég időt? Vagy féltékeny? Te vagy féltékeny? Mindkettőt megérteném. Gondolom ez az a rész, ahol biztosítanálak arról, hogy úgyse talál nálad jobbat, de nem is mindig azt keresnek.
A kérdés aztán visszapattan rám. – Mert nem érzem úgy, hogy bármi okom lenne panaszkodni – vonom meg a vállam, beleszívva a cigarettába. Aztán rájövök, hogy ez kicsit félreérthető, és hátrahajtom a fejemet a kanapéra, úgy vigyorogva Isára. – Nem baj a panaszkodás, mindenki csinálja. Csak általában belül rendezem le a dolgokat. Így szoktam meg. Ha más csinálja, nem zavar… De mindenkinek van valami, ami égeti belülről, hogy kijöhessen, nem? – Az asztalról elveszek egy zacskó gumicukrot, hogy aztán egy gumibékán rágódva gondolkozzak el. – Ez kicsit rosszul jött ki. Nem a mexikói kajára gondoltam. Nem tudom, a leginkább talán… Az egyetem dolog készít ki.
Ez volt a legokosabb, amivel elő tudtam rukkolni. Mármint, azt hiszem, meséltem már Isáéknak arról, hogy van egy barátom, csak épp azt nem tudják, hogy igazából nem az. Mármint, Seth tényleg inkább a dílerem, és valami fura plátói kapcsolatom, azt hiszem. Nehéz lenne nem tudniuk róla, mert voltunk már közösen társaságban, csak… Nem tudom. Nem érzem úgy, hogy az egész sztorit ki kéne tálalnom. Jobb, ha ők is úgy tudják, mint anyáék.
És azt hiszem, az apa dolgot sem hozhatom fel csak úgy, ugye?
– A tanácsadó semmit se segít. „Bármit elérhetsz, Jennie, nagyon okos vagy, jók a jegyeid…!” Én is tudom, ehhez nem kell tanácsadó. Valahogy olyan hülyeség az egész – csóválom meg a fejem lassan. – Óvodás korod óta megmondják, mit csinálj, sőt, beleszólnak, ha nem úgy van, ahogy te akarod. Aztán bumm. Dönts az életedről… Elég hülye a rendszer.
Aztán elszakítom a pillantásomat a tévé képernyőről, vissza Isára. Persze nem felejtettem el a balesetét, meg azt sem, hogy elég keveset beszélt azóta… Nos, akármiről. Nekem az a bajom, hogy túl sok a lehetőségem, neki pedig talán az, hogy egy véletlen folytán elvették tőle, amire vágyott. Már ha tényleg vágyott rá. Néha nehéz megítélnem, vajon ő akarja-e jobban a sportolói karriert, vagy a szülei. Ez pedig ismerős dilemma. – Te tudod már, mi lesz? A versenyzéssel, úgy értem. Ez az a másik része a dolognak? – Azt mondta, „az egyik része” a dolognak a barátja. A másik, gondolom, jóval kevésbé egyértelmű. És ezért arra vagyok természetemnél fogva a legkíváncsibb.

Jennie & Isa

- De valamiért a kutyákat sokkal jobban elfogadja mindenki háziállatként, mint a malacokat. Annak mondjuk még nem néztem utána, hogy mit jelent, ha valaki törpemalacot tart és pontosan mivel jár. De senkitől nem hallottam még, hogy a medencét sárfürdőre kellett volna cserélnie érte. - Félmosollyal az arcomon billentem oldalra a fejemet, miközben az egyik lábamat felhúzom magam alá, s közben féloldalasan a kanapé háttámlájának dőlök. Ha őszinte akarok lenni magammal, az egész "tartsunk mini malacot háziállatként" hype kezdetén még sokkal inkább elítéltem ezt az egészet, csak mert klasszikusan nem ilyeneket lát az ember, amikor hat évesen a szülei kezét fogva betéved egy kisállatkereskedésbe. Sőt, az állattartás, mint alapvető tevékenység és felelősségvállalásra nevelés ilyen formában teljesen kimaradt az életemből, amikor pár éves koromban az egyik óvodai barátnőmnél való pizsamaparti alkalmával kiderült, hogy allergiás vagyok a macskákra. Különben sem lett volna értelme, amiért olyan rendszerességgel utaztunk, apa karrierje miatt, de ezzel sokan vagyunk így Manhattanben. Ha nem az állandó utazás, akkor a munkahelyen való időtöltés. Annak pedig nem látom értelmét, hogy egy-egy utazásra szerencsétlen állat is rángatva legyen, mert amellett, hogy rengeteg papírmunkával jár, még veszélyes is számukra az utaztatás, ha repülőn történik.
- Szerintem így is jobb nekik, mintha anyukádhoz hasonlóan sokat utaznál és hurcolnád őket magaddal. - Na meg értelme sem sok lenne. Legalábbis én úgy gondolom, nem hiányozhat senkinek egy másfél-két hetes nyaralás alatt annyira a háziállata, hogy csak azért is magával rángassa. De az is lehet, hogy egyszerűen csak nem értem meg, milyen érzés lehet pontosan gazdinak lenni.
- Hova tervezed még beadni a jelentkezésedet New Yorkon kívül? - finoman ránduló szemöldökeim adnak tanúbizonyságot a kíváncsiságomról. Mindenkit kell, hogy érdekeljen, hogy a baráti köre hol tervezi a jövőjét, már csak az azt illető tervezés miatt is, hogy hogyan marad fenntartható a kapcsolat, ha elég fontos hozzá.
- Ez igaz. - bólintok mosolyogva. Habár mindig inkább team Jacob voltam, ami elég határozott kinyilatkozás az ideális típusomat illetően is. Ezt a részét viszont Lou személyében tulajdonképpen nem is hibáztam el nagyon. Azt, hogy mennyi időt invesztáltam a Twilight sorozatba, mint olyan, már sokkal inkább a "felejtsük el" kategóriába sorolnám mai eszemmel. - Őszintén szólva a True Blood-ra már nem emlékszem annyira, hogy meg tudjam mondani abban hogy volt - magyarázom elgondolkodva. - A Vámpírnaplókat meg nem bírtam két évadnál tovább - nevetek el magamat, majd finoman megrázom a fejemet. Időm sem igazán volt rá, sőt arra sem voltam rászorulva, hogy csillogó szemekkel tapadjak a képernyőre a két főszereplő színész miatt. - Ha minden vallás hasonló alapokra épülne, valószínűleg több hívő lenne. Másrészt meg inkább örüljünk, hogy a államfejlődés elért arra a pontra, amikor az országok többségében megvalósult az állami vezetés és az egyház szétválása. - Nem állítom, hogy teljes mértékben megvalósult a szekularizáció, azt meg egyenesen helytelen lenne mondani, hogy mindenhol így van, de személy szerint kifejezetten tetszik, hogy a huszonegyedik században nem tartanak már boszorkányüldözéseket az országomban. Csak képletesen.
Mosolyogva hallgatom, s finoman megemelkednek a szemöldökeim, amikor az irigységet említi. - Nem tudhatod, lehet hogy akad egy-két viking is a felmenőid között, az ő kultúrájuk is kifejezetten érdekes tud lenni. Vannak azok a DNS tesztek, amikor csak beleköpködsz egy kémcsőbe és pár héten belül elküldik neked, amit csak össze tudnak szedni a vérvonaladról, meg arról, hogy egy-egy betegségre mekkora az esélyed... Vannak akik azt gondolják, hogy ez csak a kormány próbálkozása arra, hogy még több információt összeszedjen az állampolgárokról... - A szemeimet forgatva jelzem, hogy mit gondolok erről az elméletről. - Komolyan ennyire unalmasak lennének az angolok? - Mosolyra húzódnak az ajkaim, a kérdés pedig bár nem teljesen komoly, de mégis akad bármi más a történelmükben a kriketten és azon kívül, hogy lerombolták és gyarmatosították a fél világot csak azért, hogy a társadalom felső osztálya mesés gazdagságban és az orientalizmus minden kiváltságának birtokában élhessen.
- A CBD-ről újabban már rengeteget hallottam arcápolási és sminktermékek kapcsán, de egészen eddig szimplán csak furának tartottam, hogy ilyen formában felhasználják ezt. - Finoman oldalra billentem a fejem. - Ma is tanultam valamit - gyors mozdulattal megrántom az egyik vállamat. Nem mintha bármelyikünk rá lenne szorulva, hogy bármilyen forrását keresse a friss tudásnak, tekintve, hogy ott van nekünk a gimi, de így sem mondhatják egyikünkre sem, hogy ne keresnénk az órákon kívül is a lehetőséget arra, hogy tanuljunk. Néha ez a "hivatásos" órákon kívül szerzett tudás pedig sokkal inkább megéri, mint az, amit az órákon leadnak.
- Megnyugtató.. - Valami mosoly szerűt igyekszem produkálni, közben viszont finoman be is horpasztom az arcomat. Nem mintha lenne kedvem kitalálni bármilyen tevékenységet, amivel szó szerint a torkomat lehet csiklandozni, de ebbe talán még gondolat szintjén sem érdemes jobban belemenni.
- Nem is tudom... Mindig? Amikor a segítségük kell, akkor mindig jók, azt nem vitatnám el tőlük, hogy valamennyire hasznuk van - nevetek fel, habár korántsem felhőtlen örömmel. Vannak fiú barátaim, van egy barátom és vannak férfi családtagjaim, akiknek igenis látom a hasznát és az értéket, amelyet emberként képviselnek. Néha csak tényleg az agyamra tudni menni az az egy, akit jobban kellene szeretnem, mint bárki mást. - Ha most elkezdeném sorolni, itt lennénk fél évig - oldalas mosoly jelenik meg az arcomon. - Újabban azt vágta a fejemhez, hogy én akarok dominálni a kapcsolatban, csak mert tervezett kettőnknek valamit teljesen titokban, én meg lemondtam, mert nem értem rá. Fogalmam sem volt róla, hogy mire készül, de én lettem a rossz, amiért próbálok nem a nyakán lógni. - Nagyot sóhajtok, s finoman megrázom a fejemet. Nekem magamnak is nehéz összerakni azokat az apróságokat, amelyek befolyásolják a párkapcsolatomat, nem hogy valaki olyan számára, akinek csak kiragadtam egy részletet az egészből és három percben háborogtam kicsit.
Előbb elmosolyodom, aztán őszintén, jókedvűen nevetek fel. - Mexikói kaját mindig csak házi készítésűt szabad enni, oda kell figyelni a szakácsra! - emelem meg a mutatóujjamat, miközben továbbra is mosollyal az arcomon magyarázok. Habár igaz ez mindenféle nemzet konyhájára, na meg vannak akik nem is hisznek a különböző nemzetiségek konyhájára épülő gyorséttermekben, de... mindegy.
- Szerintem az egyetem miatt nem kell izgulnod. Nem tudom elképzelni, hogy bármelyik egyetem is elutasítana téged. - Előre nyúlok, hogy finoman megszorítsam a vállát, majd ha már úgyis mozgásban vagyok, ezúttal a másik lábamat is felhúzom a kanapéra és törökülésbe helyezkedem. - Olyan okos dolgokat, meg amúgy sem tudok mondani, mint egy tanácsadó... - jelentőségteljes pillantást vetek a barátnőmre, hiszen mindketten tudjuk, hogy ezek a tanácsadók nem sokat érnek valójában. - Hülyeség úgy kezelni ezt az egészet, mintha tényleg bármi lehetne belőlünk. De pont Amerikában nem fogja senki kitalálni, hogy minden végzős évfolyamba bemasírozzon egy szakember, aki elsorolja az aktuálisan legjobban fizető állásokat, aztán sok szerencsét kíván. Mi sokkal jobban szeretjük úgy érezni, hogy mi vagyunk a szabadság és önálló döntések nemzete, aztán az esetek felében ezek mind hülye döntések. Az meg, ha nem éled meg az "amerikai álmot", csak azt jelenti, hogy elbuktál valamiben, ami mindenki másnak megy, mert a hat szobás ház és a négy vállalkozás, amit mind otthonról intézel, de valójában egyik sem túl jövedelmező, tök csábító, miközben egy-egy lábadon csüng egy gyerek. - Fújok egyet, amikor befejezem a mondókámat, mert magam sem gondoltam, hogy egy szuszra képes leszek mindezt felvázolni. Fura, hogy annak ellenére is látjuk a réseket a rendszerben, hogy mi is részesei vagyunk?
- A versenyzést teljesen abba fogom hagyni. Nem tudom, fura, de már nem érint olyan szörnyen... - megvonom a vállaimat. - Szeretnék majd csatlakozni az egyetemen az úszócsapathoz, ami azzal fog járni, hogy nyáron edzéstervet kell váltanom, mintha egyik állásból vezetnének át a másikba, akárcsak egy versenylovat. - Magam sem tudom ennek örülök-e, vagy sem, de határozottan úgy érzem ez való nekem. Legalábbis éreztem, amíg ki nem derült, hogy születésemtől fogva nem kell, hogy az én életutamat is a sport határozza meg. Most már azonban talán késő változtatni. Sőt, nagyon is késő.
- Ez most nem feltétlenül kapcsolódik amúgy a témához... De szerinted ha valakit örökbe fogadnak, akkor mi a meghatározóbb? Az, ahogyan végül is felnevelik, vagy az, hogy milyen genetikai és kulturális örökséget hordoz magában valaki? - Kérdőn pillantok rá, s csak remélem, hogy elég homályosan fogalmazok ahhoz, hogy közelében sem legyünk az igazságnak. Annak, hogy magam sem tudom, hogy Marquina vagyok inkább, vagy Connor és ha egyikként nőttem fel, mi lesz a másikkal?

Isa & Jennie

"There's no fear when you're having fun."

– Ha tehetném, meg se állnék a CalTechig. Vagy a UCLA-ig. De a külföldi egyetemek se rosszak… A Sorbonne, meg az Oxford egy kicsit túlreprezentáltak a médiában, ha engem kérdezel, és ha oda mennék is, soha nem tenném ki a profilomra, de… Skóciába mindig is vágytam. A Glasgow-i egyetem nem rossz. – És jó távol lehetnék így a szüleimtől. Ezt már nem mondom ki, és bárki kérdezi, persze csak azt mondanám: szabadságra vágyom, meg arra, hogy egy kicsit a magam ura legyek, és ne kelljen minden reggel beszámolnom arról, hol voltam tegnap, mert már nem vagyok kisgyerek. Hogy élvezhessem az életet, anékül, hogy a szüleimmel kelljen törődnöm.
Arról nem kell tudniuk, hogy nem épp a szülői szigor elől menekülök, mint egyesek. Nem attól félek, hogy mit mondanának, amivel kiakasztanak. Egyszerűen tudom, hogy ha sokkal tovább kell mg itt maradnom, találkoznom velük, akkor ki fognak bukni belőlem dolgok. Vagy pedig megőrülök. Nem tudom, melyik tűnik vonzóbb jövőképnek.
Nem akarom bántani apát. De iszonyatosan mérges vagyok anyára.
– Nézted a True Bloodot? – vonom fel a szemöldököm. Valahogy sosem jött szóba köztünk ez a téma, főleg gondolom azért, mert ha beszélgettünk, általában a többiekkel együtt, és ők egyszerűen nem azok a közeg voltak, akikkel feltétlenül ilyenről beszélgettünk volna. A vámpírok egy dolog, de a mainstream változat: Edward, meg esetleg a Salvatore-testvérek. A True Blood kicsit kevésbé volt a mainstream része, és sokkal… edgybb. Kisebb körben népszerű, mint a másik kettő, főleg azért, mert kevésbé romantizálja a vámpírok ideálját. Bár én továbbra is a vérfarkasok pártján állok, ha erről van szó. – Nem gondoltam volna – vallom be, csak hogy magyarázatot adjak a kérdésre.
– „Nihil novi sub sole.” Nincs új a Nap alatt; Prédikátor könyve, a Bibliából. Ugyanaz a rész, ahol van az egész „a történelem ismétli önmagát” dolog, csak az túl hosszú volt ahhoz, hogy megjegyezzem. Ha elérünk valahova, úgyis megint minden megfordul hogy előről kezdje. Ez még csak nem is pszichológia, hanem fizika: hatás-ellenhatás – magyarázom, és alighanem már most úgy hangzom, mintha elszívtam volna egy szálat, mielőtt Isa idejött volna. Bár nem vagyok a katolikus vallás híve, soha nem írok le semmit anélkül, hogy megismertem volna. A Biblia meg amúgy se túl hosszú, sőt, nevetségesen rövid és pici ahhoz képest, mennyi emberélet ment tönkre a szavak miatt, amiket aztán kiforgattak.
Már elolvastam. Most már fikázhatom.
– Az megmagyarázná a vonzódásomat a csatabárdokhoz – bólogatok úgy, mintha komolyan gondolnám. Épp azon vagyok, hogy tegyek valami megjegyzést a varkocsokról is, amikor felhozza a DNS-teszteket, és rögtön megmerevedek. Csak imádkozni tudok, hogy ne tűnjön fel Isabelnek. Az agyamban beindul egy komplett tornádójelző szirénának is megfelelő dübörgés, és egy olyan vörös villogó fény, mintha valami katasztrófafilmben lennék. Az a gondolat villan belém, hogy tudja, hiába tudom logikusan, hogy az képtelenség, mert csak én tudom, és még én sem tudom pontosan mit tudok. Az egész néhány másodpercig tart csak, azután pedig kényszerítem az izmaim, hogy legalább egy kicsit ellazuljanak és felnevetek. – Azt hiszem, inkább kihagyom. A végén kiderülne, hogy egy-tizenhatod részt indián vagyok, és hófehér, gazdag tinilányi kötelességem lenne azonnal a Tumblr-harcosok élére állni és minden nap a színesbőrűek felemeléséről szóló posztokkal spammelni.
Megvan a magam teóriája nekem is a DNS-tesztekről, főleg, hogy pont nemrég néztem egy dokumentumfilmet, ahol arról volt szó, hogyan oldottak meg harminc éve lezárt gyilkossági ügyeket az efféle adatbázisok használatával, aminek legalitását még mindig nem tisztázták a bíróságok. De egyszerűen elfelejtek beszélni erről, csak túl szeretnék lenni az egész DNS-kérdésen.
Legszívesebben azt mondanám, az nem határozhatja meg, hogy ki vagyok, még ha tudom is, hogy a DNS épp ezért felelős. – Hát, remélem, ezzel nem bántottalak meg – forgatom meg a szemeim mosolyogva – , egyszerűen… Túl sokat vannak az előtérben. Tudod, ha kell valami amerikain kívüli nemzet vagy karakter, ami nem ellenséges, az Anglia lesz. Túl sokat hallani róluk. Jó lenne valami másról is beszélni. Meg persze ha egy idegen faj megtámad minket, akkor nem mindig New Yorkot akarnák lerombolni, kezd unalmas lenni.
Remélem, hogy Isabel még nem unta meg, hogy folyamatosan azt hozom fel, valami túl népszerű. Így összegezve engem is meglep, mennyiszer ez az, ami taszít valami vagy valaki irányából. Nem hiszem magam különösebben „különleges kis hópehelynek”, de szeretek ellent mondani, már csak azért is. De ha valami érdekel, akkor legalább nagyon érdekel. Például, alighanem a THC molekulaképét is le tudnám rajzolni, pusztán azért, mert elég sokszor feldobta a net, mikor informálódni próbáltam. Seth a gyakorlati tapasztalatokkal nyilván előrébb vitt, de őt meg pont nem érdekelte az ilyesféle mögöttes információ.
Mondjuk vélhetően Isát sem, ezért nem is ajánlom fel neki, hogy lerajzolom a szerkezetet.
– Ne értsd félre, szerintem a nőkkel is rengeteg baj van. Az emberi faj elég bajos, úgy ahogy van – legyintek. – De úgy ítéltem meg, hogy ez a pillanat sztereotipikusan női szexizmust igényet meg, legalábbis a felületen.
Mármint, ha a saját életemet néztük, a saját családomat, a nőkkel sokszor tényleg több baj volt. Talán nem voltak annyira idióták, mint a férfiak, akiket sokszor a nemesnek csúfolt testrészeik vezetnek, mint valami meggárgyult GPS, egyenesen a folyóba, de… Gonoszabbak. Ami szerintem sokkal rosszabb. Isa saját férfibajai egy kicsit távolabb álltak tőlem, olyan szinten, hogy nem ismertem igazán a barátját. Olyat pedig nem fikázok, akit/amit nem ismerek.
– Ahaa… Sérült férfiegó? – nevetek fel halkan. Majdnem rosszabb, mint egy nő, akit kövérnek hívtak. – Mióta is vagytok együtt? Most már egy ideje, nem? Ahogy én észrevettem, a középiskolában komoly kapcsolat minden perce duplán számít. Vagy triplán. Hány olyat ismersz, akinek csak hetekig vagy hónapokig tartó járásból álltak a kapcsolatai? És aztán összetört szívről beszél, meg hogy ő volt az élete… Nevetséges. Ennyi idő alatt nem tudsz kiismerni senkit – csóválom meg a fejem. – Talán veletek is ez a baj, nem? Most kezditek igazán megismerni egymást, és így nyilván egyre több dolog bosszant… Az embert általában a családja ismeri a legjobban, mégis velük veszekedik a legtöbbet. Ez nem feltétlenül jelent semmit.
Nem akarok hiú reményeket keltető éljenzést vagy tanácsokat adni neki, egyrészt, mert nincs alapom, másrészt, pedig úgymond nem szeretek hátsófelet csinálni a számból: a középiskolai kapcsolatok nem szoktak maradandóak lenni. Felesleges hazugságnak érezném olyanokat mondani, amiket én se hiszek el. És Isa egyébként is okosabb és önállóbb annál, minthogy az én gondolataimra legyen szüksége. Ha jól sejtem, inkább az segíthet most neki, ha elmondhatja. Annyit, amennyit akar. Én nem fogok erőszakoskodni vele, ha inkább csak… eldőlne a kanapén.
– Igen én sem. – Ezt egy halk nevetéssel összekötve mondom, de nem annyira jókedvemben. Bármit elérhetek, természetesen. Csak senki nem mondja meg, mi az a bármi. – Azt hiszem, igazad van – mondom aztán. – Túl sokat álmodunk és nem gondolkozunk eleget. A szépremények ritkán vezetnek eredményre, inkább csak valami kusza hálóba. – Anya is ezért tartott ott, ahol; csak azt akarta, hogy legyen egy gazdag férje, és azt csinálhasson, amit akart. Az ezernyi apró dologról pedig, ami valóban boldoggá teszi az embert, megfeledkezett, már csak a hiányuk tűnt fel – ezért vált el a második férjétől, és ezért fogja ott hagyni a mostanit is. Ebben biztos vagyok.
Isa vallomására megértően bólintok. Az én szüleim passziói eléggé különböztek, és egyikük sem erőltette rám őket, de így is éreztem a nyomást. Isa pedig már egészen kiskorában engedett is neki. Visszakozni mindig nehéz, akkor is, ha éppenséggel megértenek és nagyon jó okod van rá. – A szüleid tudják már? – Ez éppenséggel nem olyasmi, amit nekik kell eldönteni, mert ez Isabel életére lesz hatással. De mégis a szülei. – Nem lehet egyszerű. Megszakítani a hagyományt, meg az egészet, amire eddig készültél…
Kíváncsi vagyok, hogy akkor is megtette-e volna, ha nem éri az a baleset, de nem teszem fel a kérdést, mert a múltbéli lehetőségekben vájkálni felesleges. Erre nagyon erősen rájöttem, mikor először leesett a dolog a vércsoportokat illetően, és úgy éreztem, az egész világom széthullott. Mi lett volna, ha az elejétől tudom az igazat? Ha Apa – Owen – sosem kerül képbe, mert ott lett volna az a másik…? A másik, akiről azt sem tudom, kicsoda. De szeretném.
A szobám ajtaja felé nézek, ahol tudom, hogy az ágyon ott van egy füzet, benne egy névsorral és elérhetőségekkel. Anya barátai és ismerősei abból az időből, legalábbis a képek és a Nagyi elmondásai alapján. Elég sok időm volt eddig arra esténként, hogy a nevek után kutassak a neten. Muszáj lesz beszélnem velük, ha meg akarok tudni valamit. Anyával nem akartam beszélni róla még, és ki más tudná, kihez állt közel akkoriban, ha nem a barátai? Az is eszembe jutott, hogy talán az egyikük… Ő. Minden férfi névhez tartozó képet végignéztem, próbálva közös vonásokat keresni, de aki ennyire hasonlít az anyjára, mint én, az nehezen talál olyat, amit máshoz tudna kötni.
Isabel kérdése azonban megint kiránt a gondolataim közül, ami talán nem meglepő módon a fűnek köszönhetően elkezdnek könnyen kalandozni. A téma viszont, amit felhozott, úgy ér, mint alvajárót egy pofoncsapás. – Hogy… mi? – Néhány pillanatig döbbenten meredek rá, csak a tévéből jövő hangok szakítják meg a csendet, meg az, ahogy a kutyafalka nagyobbik része átvándorol a folyosóra. – Bocsi, én csak… Épp gondolkoztam. – Kicsit remélem, hogy rosszul hallottam, de ahhoz túl tisztán csengenek még a szavai, hogy ilyesmiről lehessen szó. – Hát… Nagyon köszönöm a bizalmadat, hogy azt gondolod, választ tudok adni a fejlődéspszichológia legfőbb kérdésére – nevetek fel aztán, de én is érzem, hogy hamisan cseng. Remélem, hogy betudja a fura hangulatnak. – Ha a véleményemet kérdezed… Nem hiszem, hogy sokat számít, hol születtél, vagy… kik adták a génjeid. Egy örökbefogadott gyerek kevésbé lenne azért a szüleié, mert más szülte meg? Vannak persze dolgok, amiket nem tagadhatsz, a külcsínt vagy öröklött rendellenességek… A vércsoportod… – Megrázom a fejem. – Ezen túl viszont nem hiszem, hogy számít. Túl sok időbe telik ahhoz a szervezetednek fejlődni és nőnie, hogy az a kilenc hónap ennyit számítson. De nem hiszem, hogy rossz lenne kíváncsinak lenni a másik rész iránt. Főleg, ha mondjuk eddig nem jutott alkalmad kíváncsinak lenni. Ettől még nem szereted kevésbé azt, aki vagy, de érdekelhet, hogy ki lehetnél még. Ez nem rossz. – Szóismétlés. Máskor zavarna, most viszont csak összevont szemöldökkel kapom a pillantásom Isára. – Nem az, ugye?

Jennie & Isa

- Igazából annyi a lehetőség, hogy én néha már túl soknak is érzem. - Vagy pusztán csak túl erősen dominál bennem, hogy a család mindig is fontos szerepet töltött be az életemben és nehezen hagynám itt őket. Még akkor is, ha tudom, hogy ha fél éven belül esetleg meggondolnám magamat és haza akarnék jönni, nem ítélnének el miatta. Aztán meg ott van a párkapcsolatom, ami miatt talán hülyeségnek tűnik kihagyni csomó jó lehetőséget, de az, hogy elmegyek, egyenesen arányos lenne azzal, hogy Lou és köztem vége. - Azért remélem tudod, hogy szomorúak leszünk, ha itt hagysz minket - jelentem ki halvány mosollyal az arcomon, miközben megemelem az állam, hogy a szemébe nézhessek, az eddig babusgatott kutyák helyett. Királyi többest használok, mert jelen helyzetben úgy érzem nem csak a saját nevemben, de a baráti társaságunk minden tagja helyett is beszélhetek. Fura időszak ez mindenkinek, talán soha nem tapasztalt elválással jár, ami az oviban, vagy általánosban azért nem volt olyan jelentős, mert akkor még gyerek fejjel kevésbé fogtuk fel, hogy miért lehet ilyenkor egyszerre boldog és szomorú az ember.
- Aha - finoman bólintok, majd kortyolok egyet az italomból, s megfontolom a szavakat, amelyekkel folytatom. - Egyszer, amikor valahová utaztunk, a húgommal nem tudtunk aludni, mert nem tetszettek a szállodai ágyak. Szóval kitaláltuk, hogy amíg a szüleink nem érnek vissza valami fontos vacsiról, inkább tévét nézünk. Akkor találtunk rá, tizenegy évesen elég sokkoló volt. Aztán később újra néztük - mosolyogva vonom meg a vállaimat. Sok olyan dolgot csináltunk a szüleink tudta nélkül, amelyeket mai napig nem mondtunk el nekik, de mindezektől függetlenül is úgy érzem normális felnőttek lettek - vagy lesznek - belőlünk, attól függ honnan nézzük a tényleges felnőtté válást.
- A nagymamám szerintem jobban örülne neki, ha helyettem te lennél az unokája - nevetve rázom meg a fejemet, s gondolatban máris a nagyszülői házban járok, már-már hallva, ahogyan a nagyi fennhangon prédikál nekünk arról, hogy miért lenne hasznos, ha jobban is megismerkednénk a vallásunkkal. - Én szeretnék abban hinni, hogy hiába ismétlődnek a dolgok, attól még tanulhatunk a múltból, nem csak egyénileg, hanem úgy összességében, a teljes emberiség szintjén. - Azonban amíg a vezetőink idegbecsípődéses férfiak, akik szerint az jelenti a vezetőkészséget, hogy jobbra-balra felvágnak a fegyvereikkel és azzal, hogy milyen könnyedén tudnak háborút indítani... Nos, nem sok reményünk van a túlélésre.
- De az nem lenne elég hiteles, mert mégiscsak fehér vagy, ergo nincs jogod olyan mellett harcolni, aminek nem vagy eléggé a része.. - nevetem el magamat, mikor rájövök, hogy már a saját gondolataimat is épp eléggé bekavartam ezzel a témával, hogy ne tudjam hányadán állok. Lassan már mindenki annyira érzékeny lesz ebben az országban, hogy ha valaki ki akar állni egy kisebbség mellett, nem teheti, mert az sem jó, de végezetül az sem elfogadott, ha nem áll ki értük... Habár a saját felmenőimmel talán pont nem lennék annyira kinézve hasonló tevékenységekért, mint bárki, aki a BLM mozgalom tagjaként, de nem feketeként köszönetet mond egyes változásokért.
- Amúgy is, Washington sokkal logikusabb célpont lenne, de gondolom már túl sokszor mentették meg az elnököt a földönkívüliektől. - A mostanit meg amúgy sem mentenék meg feltétlenül. Habár gondolom amíg vannak a Fehér Háznak alkalmazottai és képesek kiszolgálni, addig lesznek olyanok is, akik hajlandóak őt megmenteni.
- Azért a család is tud meglepetéseket okozni. - Legszívesebben mély sóhajt hallatnék, helyette azonban mosoly erőltetek az arcomra, s úgy terelem el a témát egészen más irányba, mint ami engem mostanában foglalkoztat. - Egy akkora családban például, mint a miénk szerintem akár évekig is a szomszédban lakhatna, akkor is csak valami jubileumi nagy családi karácsony alkalmával derülne ki valakiről, hogy unokatestvérek vagyunk - vigyorogva vázolom fel a helyzetet, amely tulajdonképpen a frissen kiderült származásom mellett már nem is lenne annyira meglepő. - Lassan három éve vagyunk együtt, azért eléggé ismerjük egymást. - Finoman megrázom a fejemet, mert bár nagyon szeretném ennyivel elintézni a dolgot, Lou olyan dolgokat is megosztott már velem ezen idő alatt, amiről senki más nem tudott a suliban és én is elmondtam neki, hogy nem azok a szüleim, akiket annak gondoltam. - Lehet, hogy a céljaink nagyon eltérőek. - Vagy a helyzetünk, amiből kiindulunk és ahonnan meg kellene valósítanunk mindazt, amit ennyi idősen kitűzünk magunk elé.
- Nem tudom hogyan lennék boldogabb.. Ha már az elejétől fogva közlik velem, hogy nem érhetek el bármit és egyszerre mindent, vagy ha abba a hitbe ringatnak, hogy konkrét döntések és célok nélkül is boldog lehetek. - Alsó ajkamat harapdálva gondolkodom el én magam is ezeken a lehetőségeken, de túl könnyen jött a gondolat ahhoz, hogy meg is ragadjon, s különben sem öt perc alatt fogok megoldani ilyen problémákat.
- Már kicsi koromban is mondták, hogy olyan sportot kellene választanom, ami tovább tart -bólintok néhányat, miközben úgy húzom fel magam elé a térdeimet, hogy át is tudjam karolni őket. - Szerintem anya fél tőle, hogy bele fogok betegedni, mert annyira szerettem mindig is. Apa meg... Szerintem örül neki, hogy el tudom képzelni a jövőmet ebben az iparban. Csak nem sportolóként. - Aztán persze hiába ezek a mostani elképzelések, ugyanolyan könnyedén változhatnak, mint az őszi szezonom, amikor egy két hét alatt kiheverhető sérülés miatt életem egyik legnagyobb esélyét kellett elszalasztanom. De azt hiszem csak mert megdolgoztam érte, még nem járt ki nekem az a fajta dicsőség, ami negyven éves koromig a felhők között tartott volna. Talán jobb, hogy most kellett megtörnöm, hogy később ne fájjon annyira.
Árulónak érzem magam, amiért képtelen vagyok nyíltan előhozakodni a témával, holott már több embernek is elmondtam, köztük a húgomnak és a barátomnak is. Hiába azonban a tapasztalat, olyasmit nem szoktunk könnyedén bejelenteni, hogy 'hé, kiderült, hogy tizennyolc éve hazudtak nekem az emberek, akiket a szüleimnek nevezek'. Ráadásul a történtek óta már volt időm annyira feldolgozni ezt az egészet, hogy az érzelmeim ne befolyásolják az egyébként is kirohanásokra hajlamos természetemet. - Csak az érdekel, hogy szerinted mennyire meghatározó a neveltetésünk... - Valamelyest újrafogalmazva, de ismét felteszem a kérdést, miközben a lányra pillantok. Nem gondolom úgy, hogy ne lenne alkalmas ennek a témának a megvitatására, mert már évekkel ezelőtt is, amikor legelőször találkoztunk, úgy gondoltam, hogy sokkal több tudás rejlik benne, mint amennyit egy csillagászati összegekkel működő gimnáziumban is megtanítanak. Ugyanakkor azt hiszem valamilyen reménykedtem abban is, hogy csak mert elég távol áll tőle a téma, egyszerűen nem jutok előrébb a saját problémám kapcsán sem a válasza ellenére sem. - Ebben igazad van. - Halkan felnevetek, habár én magam is illetlennek érzem ezt jelen helyzetben, ugyanis a kedvem és a reakcióm köszönőviszonyban sincsenek egymással. - Nem gondolom, hogy rossz lenne. - Állításom határozott, s nem is gondolom másképp. Képtelen lettem volna azt mondani Dave-nek, hogy nem akarom megismerni, még annak ellenére is, hogy mostani fejjel az a döntés nem volt több meggondolatlanságnál. - Csak mert adott esetben egy gyereknek nincs beleszólása abba kicsiként, hogy miről tud és miről nem.. Szóval nem is adott a lehetőség arra, hogy kíváncsiak legyünk, csak ha már elég érettek vagyunk hozzá. - Észre sem veszem, hogy hirtelen megváltozik a szavaim alanya és belekerülök abba a bizonyos körbe, amiről épp beszélgetünk.
- Hogy van az, hogy vannak, akiket nem érdekel honnan jöttek? - Nyilván vannak, akiknek sokkal fájóbb pont az életében, hogy a vér szerinti szüleik nem akarták őket, így nem is érdeklődnek irántuk, hiába tudják meg az igazságot... Én viszont képtelen vagyok megküzdeni a kíváncsiságommal. - Nem tudom mi az a pont, amitől még megbocsáthatok a szüleimnek, ha hazudtak nekem. Túl sokkal tartozom nekik, hogy képtelen legyek rá, de... Nem értem miért csinálták. - Talán épp eleget árultam el a szavaimmal ahhoz, hogy nagyon is egyértelmű legyen: valami nincs rendben, még pedig azzal, hogy kik a szüleim és ki vagyok én.

Isa & Jennie

"There's no fear when you're having fun."

Egy kicsit mindig irigyeltem Isát, nos… Nagyjából mindenért. A szülei törődtek vele, még ha az idejükbe nehezen is fért bele, hogy minden előadáson, minden versenyen ott legyenek, vagy ha be is csúszott néhány jeles nap, amikor nem tudtak az országban lenni. Tudom, hogy önző dolog a részemről ilyenre vágyni, mikor most is épp az anyámék lakásán vagyunk, amit lényegében egyedül birtoklok, és soha nem kell a számlámon lévő egyenleg miatt aggódni, mert úgyis van utánpótlás, és úgyis fizetik a hitelkártya-adósságaimat hó végén. Mindig van tető a fejem felett, kaja a hűtőben, és még csak takarítanom se nagyon kell, mert megcsinálják előttünk. Seth előtt is tisztában voltam azzal, mennyire különleges körülmények között élek; rég volt ugyan, mikor a nagyival laktunk a queensi lakásában, ahol penészedett a konyha sarka, bemásztak a hangyák, és az ablakot nem lehetett rendesen becsukni, de emlékszem rá. Amit Seth is átélt, amit nagyon, nagyon, nagyon sokan átélnek mindennap, nem csak az olyan helyeken, mint Kambodzsa vagy Uganda, ami annyira távol van, hogy az ember néha már nem is érzi valósnak, de az orrunk alatt, az borzasztó ehhez képest. Mégis az az átlag.
De az emberi  természetünk része, hogy mindig valami többre vágyjunk, mindegy, hogy mink van, nem? Sose lehetünk elégedettek. Ha megszerzünk valamit, rögtön a következő dolog fölött lebeg az isteni glória, ami felé kötelezően vonzódunk, mint molyok a lánghoz. Akkor is megyünk felé, ha közben megéget, végül pedig a vesztünket okozza a kapzsiságunk.
Örülhetnék a többiekkel együtt; hamarosan minden tekintetben felnőttnek számítunk, a saját utunkat járhatjuk, alakíthatjuk az életünket saját igényeink szerint – töménytelen partik, pasik, saját magad felfedezése, meg minden más, amivel az instán szoktak nyomulni. Miért nem tudok? Miért kell mindig mindent túlbonyolítanom? Lehet, hogy nem is az új cél hajt előre, csak az, hogy ha nincs problémám, generálok magamnak. Megbékélhetnék egyszerűen azzal a tudattal, hogy van egy apám, aki szeret, és van egy anyám, aki szintén, de főleg pénzel. Lehetnék a világ legboldogabb, ötkutyás majdnem-buddhista fehér lánya.
– Vagy ha véletlen kiderül – jegyzem meg, felvont szemöldököm a szituációnak értve. Megtudtam volna valaha, ha nem tűnik fel nekem a dolog? Ha nem tudom véletlen mindkét szülőm vércsoportját? Aligha. – Lehet, hogy vannak titkok, amiket jobb akként tartani meg. Már ha az tud maradni. De ez ritkán esik meg, hm?
Megesik, hogy néha elvesztem a koncentrációs képességeim, ha szívok. Hajlamos vagyok egyébként is elbambulni, nagyrészt mert az emberek éktelen hülyeségekről tudnak órákig beszélni, nekem pedig nincs kedvem hozzájuk, de Isa esetében ezt most csakis a marihuánára tudom fogni. Érdekel a beszélgetés, mégis azon kapom magam, hogy beszippant a tévé, és fogalmam sincs, meddig. Nagyokat pislogva kapom fel a fejem Isa irányába. A kérdése a fülemben cseng, pedig szerintem nem most tette fel. – Hogy van az, hogy van, aki szerint a Föld lapos, a felmelegedés kínai kitaláció a tőzsdeuralom érdekében, Amerika pedig a legkiválóbb nemzet ami csak létezik? – kérdezek vissza. Azt hiszem, a nyelvem kissé belegabalyodik a szavakba itt-ott, de nem hiszem, hogy feltűnik neki. – Várj… A szüleid? A szüleid nem laposföld-hívők, ugye? – nevettem fel. Nem tudom, az agyam hogy vonta le ezt a következtetést. – Elég kellemetlen volna, tekintve, hogy végigrepülték a fél világot…
Le kéne esnie a tantusznak, minden bizonnyal, de az érzelmeim valahol a ködben lebegnek. – Mármint mit csináltak? – nézek rá bután. Elvesztett a mondatok között. – Megtudtál valamit?
Valahogy nem tudom elképzelni, hogy az ő családjukban olyan nagy traumák lennének. Vagy lehet, hogy pont ezért. Igazából kicsit gyanús, ha minden túl tökéletes… – Ugye nem sorozatgyilkosok? – kérdezem halkabban, közelebb hajolva. És igen, teljesen komolyan. Megvan az oka, hogy nem bízom az emberekben.

Jennie & Isa

Képmutatásnak tűnik, amikor egész életünkben arra nevelnek bennünket, hogy legyünk őszinték embertársainkkal, majd épp azok hazudnak nekünk, akiktől példamutató magatartást várunk. Nyilvánvalóan én sem vagyok teljes mértékben ártatlan; volt hogy füllentettem, hallgattam el dolgokat, vagy nem voltam teljesen őszinte. Ez az egész "mondd el az igazat" elvárás ott kezd megdőlni, amikor szükség van ugyan az egyenességre, de mégsem olyan mértékben, hogy azzal megbántjuk a másikat. Az már rögtön nem teljesen az, amit tanítanak, hiszen nem mondjuk ki a teljes igazságot, így a valódi elvárások megváltoznak. Talán ez az egész világ hazug és semmi nem az, aminek gondoljuk. Talán azoknak van igaza, akik szabadidejükben mindenféle összeesküvés elméletet gyártanak és nem bíznak senkiben - az alufólia-sisakig már nem mennék el, habár a földönkívüliek kérdése is elég érdekes. Sosem gondoltam, hogy eljön még a nap, amikor a hinni-vagy nem hinni kérdés elé leszek állítva, azt meg végképp nem terveztem, hogy történetesen nem az egy és mindenható Istennel kapcsolatban kell választ adnom, hanem a saját szüleim szavahihetőségében. Azokban az emberekben csalódtam, akik születésemtől kezdve a legközelebb álltak hozzám a húgom mellett, s valószínűleg épp ezért okozott nehézséget, hogy megküzdjek a saját érzelmeimmel; azzal, hogy képes vagyok-e felforgatni mindazt, amit eddig ismertem, úgy, hogy megtudja a világ, hogy nem vagyok már teljes mértékben az az Isabel Marquina, aki eddig is voltam. Vagy ott a másik lehetőség; az, hogy csendben, fű alatt intézve elfogadom a tényeket és megpróbálom így az éltem részévé tenni az igazi apámat.
- Véletlenül... Az még jobban fáj, mintha leültetnek és csak elmondják - felhorkanva nevetek, majd finoman megrázom a fejem. Az egyik verzióra legalább fel lehet készülni valamelyest, nem ér derült égből villámcsapásként. Legszívesebben fizetnék azért, hogy valaki segítsen nekem kiüríteni a fejemet és elterelni a gondolataimat, valamilyen békés megoldással. A kevésbé békéssel és a koromnak nem megfelelővel már próbálkoztam és nem sikerült. - Én szeretem azt hinni, hogy tudok titkot tartani, de vannak olyan horderejűek, amiket nem tudom hogy bírnak egyesek maguk - értetlenül vonom össze a szemöldökeimet. Jobban belegondolva nem is olyan egyszemélyes titok az enyém, mivel tudott róla az egész családom, kivéve Anát meg engem. Nyilván az összes unokatestvérem nem kérdeztem végig, de a nagyszüleim, a szüleim, valószínűleg anya testvérei és mindenki, aki kicsit is aktív része volt a családnak tizenkilenc éve, tudta. - Kellene olyan hely, mint a kislányok limonádés standjai, csak én épp nem vásárolni akarnék, hanem megosztani, ami történt velem. Vagy arra való a templom? - nevetve pillantok a barátnőm felé.
- Jó, ez.. jogos - nevetve billentem oldalra a fejem, a háttámlára támasztott karomat pedig megemelem, hogy a tenyerembe billentsem azt. - Én már olyat is hallottam, hogy valaki szerint a Hold is lapos. Mondjuk ha már a Föld, akkor gondolom minden más is... - hunyorogva koncentrálok a gondolatra, ami legalább olyan hamar elillan, mint a téma okozta könnyedség. Lehet, hogy mégis van egy békés módja annak, hogy kiürítsem az agyamat, hogy ne kelljen a Marquina család "sötét" titkain járatnom a gondolataimat?
- Mi? Neem.. - megrázom a fejemet, s képtelen vagyok visszafojtani egy széles mosolyt. - Nem, egyáltalán nem erről van szó. - Habár tény, hogy szórakoztató lenne, ha Joaquín Marquina, aki egész életét egy labdával játszott sportnak élte, épp laposföld-hívő lenne.
- Nem! Most hogy mondod, lehet hogy örülnöm kéne a valóságnak, az még mindig jobb, mintha gyilkosok lennének... - összeszűkített szemekkel meredek Jennie mellett egy pontra, majd finoman megrázom a fejem, hiszen volt egy (egy?) kérdése is felém. - Nem ők a szüleim. - Talán a sok igazmondás közül ez volt most a legegyszerűbb. Mila, Lou és Ana is úgy tudták meg, hogy nekem sokkal jobban fájt, mint most. - Valójában anya húgának a lánya vagyok. Ő.. meghalt nem sokkal a szülés után, nem tudom pontosan miért. - Talán mégis vannak még olyan titkok, amelyek a nagyiékkal szállnak a sírba, én pedig csak a felszínt kapargatom. Mindenesetre Jennie előtt már nem tudom és a legegyszerűbb elmondani neki mindent. Hogy már találkoztam is az apámmal, aki nem is tudott rólam és akinek ugyanakkora megdöbbenés volt az első találkozásunk, mint nekem. - De... Nem mondod el senkinek, ugye? - Őszinte, már-már gyerekesen naiv és kérdő pillantással nézek rá.

Isa & Jennie

"There's no fear when you're having fun."

Tényleg jobban fájt volna a véletlen, mintha közlik velem? Benne van a logika, gondolom, bár kezdem nehéznek érezni hogy bármit össze tudjak kötni a valósággal. Velem semmit sem ültek le megbeszélni. A szexről se anyától hallottam, már ha nem számítjuk azt, hogy néha hallottam olyat a szobájából, amit nem akartam; rendesen, a játszótéren, tíz évesen, ahogy azt illik. Mondhatnám, hogy az utca nevelt, de erre Seth kiröhögne, és igaza lenne. A nagyanyám szerint engem amúgy sem nevelt senki rajta kívül.
Isának végülis biztos igaza van. Ez olyan, mint rájönni, hogy a pasid megcsalt valakivel, mert rájuk nyitsz, és valószínűleg még lenne képe azt is mondani, hogy „csak félreérted”. Az ember mindig mindent csak félreért, sosem arról van szó, hogy egyszerűen nem törődnek vele. Olvastam valahol, hogy ez az egyik legfontosabb lecke, amit az ember felnőttként megtanul: mások nem gondolnak rád „csak úgy”, mindenki a saját életét éli, és csak azért kerülsz oda, mert épp hozzájuk kapcsolódsz. Ha ezen múlik, azt hiszem, marhára felnőtt vagyok.
– Amennyire én tudom, a templom inkább arra való, hogy megbánd a létezésedet is. És bingóra. Bingóra egész jó – nevetek fel. A bingó after-partyk pedig sok megbánást szülnek, ha a nagyanyám másnapi morgásából bármire következtethetek.
Isa következőre ötletére szinte röfögve tör ki belőlem a nevetés. Mármint, tényleg, Daisy be is tipeg a kanapé mögül, hogy megnézze, élek-e még, de ami még fontosabb, van-e nálam kaja. Már elég jól megtanulták mi az, amiből kaphatnak, és mi az, ami nem, szóval ha levest eszem, akkor nem törik magukat felesleges pitizéssel. Azt viszont rögtön meghallják, ha kikaparom a joghurtos dobozom alját és versenyt futnak azért, ki ér ide először és eszi meg. A gumicukrot épp nem nagyon szeretik. (Mármint, persze nem is adnék nekik, de nem is érdeklődnek.)
– Lehet, hogy a repülő csészealjak igazából nem is űrhajók, hanem mini bolygók?
Valamiért ez a gondolat tetszik, nagyon is. Sokkal jobban, minthogy Isa szülei mondjuk sorozatgyilkosok lennének. Mint mondtam: minden túl tökéletes. Az emberek nem lehetnek ilyen kedvesek és jók, csak… Úgy. Na jó, nem emelem én őket pedesztálra, csak… Egy kicsit. Az én anyámat nem nehéz lehagyni.
– Biztos vagy benne? Én a gyerekemnek mondanám el utoljára, hogy az vagyok – vonom meg a vállam. – Néztem egy dokumentumfilmet, a nő megölte a férjét, és a gyerekekkel elásatta a kertben. A nyolcvanas évek nagyon durva volt. És nem csak a flitter miatt.
A nyolcvanas évek borzasztó volt, de mondjuk nem vagyok biztos abban, hogy borzasztóbb-e, mint most. A hetvenes években legalább még élt az egész marihuána-szabadság-forradalom dolog, az murisnak tűnik, a sorozatgyilkosok… nem annyira. Már az alapvető morbid emberi vonzódáson túl. Amely vonzódás egyébként valószínűleg teljesen elöntene, mikor Isa közli velem a helyzetét.
Nem ők a szülei. Mekkora az esély erre? Mármint, hogy mindkettőnknek…
Akaratlanul nevetek fel, de képtelen vagyok abbahagyni. – Én… Ne haragudj, nem úgy… Hűha… Bocsi… – Nagyra kerekedett szemekkel bámulok rá, a kezeimet a számra tapasztva, de még így is kiszűrődik mögüle a röfögésem. – Jézusom, tényleg nagyon sajnálom. Nem a halott anyukád… nénikéd… anyukád miatt… Szóval én nem rajta… Hű. – Szükségem van egy percre, hogy lenyugodjak, és csak remélem, hogy addig Isa nem sértődik meg és megy el. Ha nem tett volna be kicsit a cigi, nyilván nem csinálok ilyet. Akkor csak… ledöbbenek. És várom, hogy azt mondja, Ő viccel.
Mert őszintén, tényleg – ez valami karmikus bullshit? Direkt hoztak össze a felsőbb hatalmak Isabellel, hogy… Hogy mi? Együtt találjuk meg az utunkat? Hogy segítsünk a másiknak, vagy hogy valamelyikünk rávilágítsa a másikat valamire, mint a Karate Kölyök filmekben? Remélem, nem akarják, hogy lelki társak legyünk. Mármint, Isa nagyon szép lány, de nem az esetem, ahhoz kicsit túl puhák az élei, úgymond.
– Persze, hogy nem mondom el senkinek! – biztosítom róla a lehető legőszintébben és magabiztosabban, bár még mindig a könnyekkel a szemem sarkában. Nagyokat pislogok, hogy eltűnjenek onnan. – Mármint… Igazából nincs is nagyon kinek elmondanom, nem mintha megtenném, mert amúgy is, ki hinné el, és…? – Ahhoz képest, hogy most derült ki, hogy Isa mégis mennyire pontosan és mélyrehatóan tudja megérteni a helyzetemet, eléggé megkukultam. Úgy tenni, hogy értek valamit egy dolog volt. De egészen mélyre nyúlni a saját lelkemben és megfogalmazni azt a káoszt, ami ott van… Az egyelőre nem volt a fortéim között.
– Hűha. Ez nagyon durva. Sajnálom. – Lehet, hogy nekem más apám volt, de ő legalább élt. És nem hittem róla, hogy csak valami távolabbi családtagom, legalábbis nagyon remélem. – És az apád? Vele mi van? Vagy hogy nem is…
Azt se tudja, hogy hogyan halt meg. Azért ez elég gáz, nem? Nekem is van egy halott nagybátyám, de tudom, hogy ő részegen huszonegy évesen beleugrott a bányatóba és betört a feje, aztán pár héttel később meghalt a kórházban. Nagyon kicsi voltam, úgyhogy nem emlékszem rá, de legalább tudom, mi történt, a nagyi elég sokszor hozta fel őt példának a férfiak ostobaságához (szerintem ő így gyászol).
– És ezt hogy tudtad meg? Leültek veled, csak későn, vagy így véletlenül…? – Ha elmondták volna neki, alighanem nem mondta volna azt nekem, amit. Összeráncolt szemöldökkel nézek le az ölembe és az ujjaim közé vett cigaretta tekergő füstcsíkját figyelem. Aztán inkább Isa felé nyújtom vissza, neki nagyobb szüksége van rá. – Egyikünket sem áldották meg túl igazmondó szülőkkel, ugye?

Jennie & Isa

- De miért mozognának olyan gyorsan? És akkor mi csinálja a gabonaköröket? - Nem nehéz elképzelni, ahogyan egy-két vidéki farmer a kelleténél kicsivel több "üzemanyag" bevitele után egyszerűen úgy dönt, hogy meghecceli a környéket és a fűnyíróval olyat alkot, aminek nem csak hogy értelme nincsen, de különösebben hihető magyarázat sem található rá. De talán pont ez az egész lényege, hogy valójában nincsen neki, csak annyira megszoktuk, hogy mindent képesek vagyunk megérteni, darabjaira szedni és elemezni, hogy azt is logikus és követhető rendszerbe akarjuk szuszakolni, amit alap esetben nem lehet. - Amúgy ha vannak földönkívüliek, miért nem pusztítottak még el bennünket, amikor láthatóan tök hülyék vagyunk?
Talán a saját helyzetemet tekintve is az lenne a legjobb megoldás, ha egyszerűen megpróbálnám nem logikus és követhető szabályok alapján megmagyarázni, ami történt, hanem elfogadni, hogy a múlt mindig is olyasmi volt, amin jelen tudományos állás szerint nem tudunk változtatni, főleg nem úgy, hogy ha azon változtatok, hogy mi történik a szüleimmel, talán nem is lennék.
- De miért voltak olyan agresszívak akkoriban? Keményebb volt a heroin? - Valószínűleg nem feltétlenül ez rá a magyarázat, a világban pedig azóta is történnek rettenetes dolgok, olyanokat, amiket még akkor sem igazán lehet elképzelni, ha megerősítik, hogy igaz... Az tuti, hogy ha választani lehetne, hogy melyik korban éljem újra az életemet, nem a nyolcvanas éveket választanám, mert nincs kedvem elásni a saját apám a hátsókertbe, vagy éppenséggel kinyírni a férjem. De ez csak személyes preferencia.
Pár másodpercbe telik, hogy felfogjam Jennie reakcióját és rájöjjek, hogy a nevetése nem csak a képzeletem szüleménye vagy az emlékeim furcsa játéka - mint amikor a telefonunkat halljuk csörögni, holott az égvilágon senki nem keres, egyszerűen csak megszoktuk, hogy gyakran hívnak minket. Előbb elkerekednek a szemeim, majd azon kapom magam, hogy képtelen vagyok visszafogni egy mosolyt, hiszen végeredményben tényleg totál nevetséges ez az egész. - Nem gond... - A finom mosoly továbbra is ott játszik az ajkaimon, mikor megrázom a fejemet. Jobban belegondolva ezúttal legalább nem a sírjunk együtt alternatíva történik meg, aminek az újabbnál újabb módokon és társaságban való átélésétől csak még jobban kikészülök.
- Köszönöm - határozottan biccentek, majd mély levegőt veszek és lassan fújom ki. - És? - kérdezek vissza hirtelen az elharapott mondatát hallva. Nem azért teszem, mert ne hinnék neki azzal kapcsolatban, hogy nem fogja elmondani. Sokkal inkább mert az agyam kapaszkodni akar abba, amit nem mondott ki.
- Tudom, én sem mindig vagyok biztos benne, hogy nem a nagymama egyik szappanoperájában vagyok éppen - hátradőlök, s finoman hátrabiccentem a fejemet is, hogy pár pillanatig a plafont bámuljam. Amikor kezdem érezni, hogy a fejembe száll a vér, visszafordítom a fejem és Jenniere nézek. - Ő.. - prüszkölve nevetek fel, s miközben próbálom moderálni magam, a hajamba túrok. - Orvos, itt New Yorkban. Amikor a balesetem volt... Hozzá kerültem. Akkor derült ki az egész - mély sóhaj tör ki belőlem, sokkal kevésbé a rajtam kívül álló okok miatt érzett feszültség miatt, mintsem azért, mert úgy érzem; elfáradtam. Miért nem tudott az én családi életemben is csak az lenni a legnagyobb dráma, hogy elválnak a szüleim?
- Azért mondták el az egészet, mert kénytelenek voltak rá a kórházban. Mekkora gáz... - A korábbi nemtörődöm érzés helyét most átveszi az a jól ismert, sírás előtte pillanat. Ahelyett viszont, hogy hagynám magam elragadtatni vele, a felém nyújtott cigiért nyúlok és a számhoz is emelem, amikor átvettem Jennietől.
Lassan fújom ki a füstöt, pillantásommal pedig annak útját követem a szobán keresztül, felfelé. Talán el kellene utaznom valahová, valamelyik barátommal, hogy kicsit megfeledkezhessem New Yorkról, meg a szüleimről és arról, hogy a pasimmal sem vagyunk száz százalékon. - Mi a helyzet veled? - a lány felé fordítom a fejem, pillantásommal az arcát vizslatom. - Neked miről hazudtak?

Isa & Jennie

"There's no fear when you're having fun."

Az emberekben mindig van valamiféle groteszk, kicsavart vágy mások életében vájkálásra; ezt alapjáraton csak a közeli ismerősök, vagy a szomszédok, munkatársak körében élték ki. De mióta léteznek pletykalapok, azóta már olyanokéba is beleláthatsz, ámélkodhatsz és osztogathatod a kéretlen jótanácsokat, akikkel nem csak hogy még nem találkoztál, valószínűleg sosem fogsz. Mármint, az én életemen speciel mit befolyásol az, hogy Cardi B bevallottan drogozott már be férfiakat, hogy aztán lopjon tőlük? Semmit, amúgy se kedvelem, de amíg engem nem rabol ki, addig ez felesleges információ. A netes bulvárlapok viszont, mint például a JustJared, nem csak megélnek, meg is gazdagodnak ezekből. Egy-egy nagyobb sztárról készült béna telefonos fotóért kompromittáló helyzetben tízezer dollárokat is fizetnek. Az pedig, hogy kiből lesz sztár, nehezen meghatározható; a mai napig nem értem, Kardashianék mit keresnek a tévémben, de már megszoktam.
A sportolókkal kicsit talán más a helyzet, olyan tekintetben, hogy őket az egészséges és hatékony élet úttörőinek állítják be (már ha nem olyanokról beszélünk, mint Cristiano Ronaldo, aki inkább a pocokfeje miatt híresült el), és egy fokkal jobban őrzik a magánéletüket. De tény, ami tény, ha valaki jól néz ki, azt ugyanúgy felkapják, mintha színész lenne. Isa szülei pedig határozottan jól néztek ki a fő aktív periódusukban, és még most is. Neki nyilván nem mondanám ezt ki hangosan, de azért vak nem vagyok, nyilván látom, hogy Joaquin Marquina úgy néz ki, mint egy posztmodern Dávid-szobor.
Nem, ezt határozottan nem akarom közölni vele. Akkor sem, ha vér szerint nem ők a szülei.
– Nem tudom, nem tudtam rendesen végiggondolni a gondolatot, mielőtt kimondtam volna. Ennyire megleptél. Egy jó tulajdonságom van, az eszem, és még azt is megállítottad – rázom meg a fejem. Anya szerint mondjuk az is jó tulajdonság, hogy milyen hosszúak a lábaim, de nem is ő próbál nadrágot venni rájuk. – Nem mondom el senkinek, ez a lényeg.
És nem csak azért, mert egy csónakban evezünk bizonyos értelemben. Nem áll távol tőlem az, hogy adott esetben bizonyos információkat későbbi felhasználás reményében elraktározzak, de ennyire még én se vagyok szívtelen.
– Mármint, felismert téged? Ő tudott erről az egészről? – Remélem, hogy nem. Mármint, az egész helyzet iszonyatosan mérgesítő, de… Hogy képes valaki elhagyni a saját gyerekét és nem törődni vele? Nem vagyok az érzelmek magaslatán, de ez még nekem is sok. Jönnek persze azzal, hogy mondjuk az anya meghal szülés közben, az apának pedig túl fájdalmas, de ez nem kifogás.
Mert kénytelenek voltak rá. Erre muszáj vagyok felciccenni. Tipikus, nem? Először azért hazudsz, mert egyszerűbb. Azután pedig már nem lehet visszavonni. Tudod, hogy úgyis ki fog derülni előbb vagy utóbb, de az emberi ösztön nem feltétlenül intelligenciával párosul, még akkor se, ha valaki kifejezetten okos. Az én anyám nem az; de biztos tudta, hogy meg fogja ütni a bokáját. Talán abban reménykedett, én se leszek okos.
– Szóval akkor most az egész családotok tud róla? Gondolom a vasárnapi ebéd elég érdekes lett… – Nekem sose volt testvérem, már a mostohatestvéreimen kívül, szóval nem tudom pontosan, milyen az. De Isabel egészen eddig úgy tudta, van egy ikernővére. Ő vajon hogy reagált erre? Persze lehet mondani, hogy nem számít, mert már így nevelődtek, de… Egy kérdés azért nem hagy nyugodni. – Akkor Annabelnek és neked mégse ugyanaz a születésnapja, ugye? Melyikőtöknek hazudtak…? Bocsi, tudom, hogy nem ez a legfontosabb, de… Úgy érzem, ha nem kapok rá választ, akkor konfettit tépek az arcomból.
Csak semmi nyomás. Azért megpróbálok kissé imbolygó mosolyt villantani rá, hogy ne gondolja, komolyan mondom. Bár a kérdésem egészen komoly. Ez stratégiai kérdés.
A nagy téma persze visszapattan rám. Nem tudom, azért-e, mert Isa nem akar sokat beszélni róla. Megértem, mert ő a családon belül nyílt drámában él. Én csak a saját fejemben küzdök az igazsággal. Mély levegőt veszek, aztán… elterülök a földön, és a plafont kezdem bámulni. A hófehérre festett gipszkarton közepén lóg a csillár. Nem tudom, anyának feltűnt-e, de egyébként néhány centivel eltér a középtől. Nekem feltűnt, és nagyon zavar.
– Hát… Tudod, hogy milyen az anyám. Szorozd be azt úgy tizenöttel, mikor ő volt tizenöt… Add hozzá, hogy a szexuális oktatás akkor milyen hasztalan volt. És valahogy ebből jövök én. De anya nem csak az apámmal kavart akkoriban. Csak ő volt a biztosabb választás. – Ha nem az én sztorimról lenne szó, talán megérteném. Logikus döntés, a pénzbeli biztonság. Kár, hogy ez nem olyan jó végződik, mint Isa története, ahol a családjuk együtt maradt és szeretetben nevelte őt az unokatestvér-testvérével. Anya viszont pár éven belül elhagyta apát, hogy vastagabb pénztárcák után kajtasson. – Mindkettejüknek A-s a vére, az enyém B pozitív. Ki gondolná, mik derülnek ki a véradásnál, hm?
Azóta sem voltam. És csak részben azért, mert a nő szerint híznom kéne egy kicsit. Mintha nem próbálnám.
– Anya nem tudja, hogy tudom, apának pedig nem merem elmondani. Szerintem ő sem tudja. – Remélem, hogy nem tudja. – És amúgy is, mit csinálnék? Keressem fel az összes fickót, akivel akkoriban volt? Elég hosszú lista lenne, aztán kopogtathatnék minden ajtón, hogy „helló, nem akarja tudni, van-e egy tinédzser lánya egy középiskolai afférból?” – röhögve rázom meg a fejemet, elképzelve a sok elképedt arcot, akik aztán az én arcomba vágják az ajtót. Nem hiszek olyasmiben, hogy ha találkoznék vele, akkor Tudnám, hogy ő az. Az már a Mamma Miában sem működött. – Az ilyesmi nem csak egy családot tesz tönkre, ugye? Másét is. És amúgy is… Mi van, ha nem is kíváncsiak rám?
Én nem biztos, hogy az lennék. Sőt, el se hinném. New York nem arról híres, hogy megkönnyíti az emberek életét, szóval egy ilyen eset csak felesleges fejfájás mindenkinek. Ugyanakkor…
Ugyanakkor.
– A te apád hogy reagált rá? – ülök fel hirtelen. – Szeretnéd… Tartani vele a kapcsolatod? Szeretnéd, hogy az életed része legyen?

Jennie & Isa

- Szóval akkor az agyadra mentem vagy elveszem az eszed? - Kifejezetten jól szórakozom a saját megjegyzésemen, amit az arcomra kiülő kissé bárgyú, ráadásul eléggé indokolatlan vigyor is alátámaszt. Sok esetben a barátaim mellett megengedem magamnak, hogy mindenféle butaságról csacsogjak, amitől sokak számára talán agyatlan libának tűnhetek, de épp a barátaim azok az emberek, akik mellett eszemben sincs sótlanul és unatkozva leélni az életemet. Mindenki más pedig kritizálhat, de nem fog érdekelni a véleményük. Az élet minden területén szükség van egyfajta képességre ahhoz, hogy ne őrüljünk meg csak azért, mert valaki kritizál bennünket. Számomra azt hiszem a sport volt az az elfoglaltság, ami egyben megtanított arra is, hogy mi a különbség az építő kritika és a felesleges szájtépés között. Nyilvánvalóan az egyikre érdemes odafigyelni és elég tanulóképesnek, vagy talán inkább fejlődőképesnek lenni ahhoz, hogy fel tudjuk használni. A másikkal viszont foglalkozni sem érdemes, mert csak rosszmájúságról, vagy épp irigységről van szó. Azoknak az embereknek pedig akik az ilyen kényes helyzeteket igyekeznek a saját javukra fordítani, vagy pletykáknak alapot adni és azokat útjára engedni, míg mindenki ítélkezni nem kezd... Nos, kellene találniuk egy jobb hobbit.
- Köszönöm - megjegyzésem halk, nem is igazán pillantok fel az ölemben fekvő és időközben piszkált párnáról. Nem rémlik mikor váltottam a kutyák simogatásáról egy szimpla párnára, de ez már csak egy ilyen nap marad. Az sem rémlik mikor döntöttem el, hogy megosztom Jennievel miért is van, hogy a születésnapom óta életem legrosszabb napjait élem.
- Nem, nem tudott róla. Azt sem tudta, hogy Stella... szóval, hogy teherbe ejtette a barátnőjét. A nagyszüleim próbálták megoldani a dolgot csendben. - Görcsbe rándul a gyomrom, ha csak arra gondolok, hogy azok a kedves nyugdíjasok, akiket annyira szeretek és akik boldog emlékeket adtak nekem, képesek voltak szemrebbenés nélkül elhallgatni az igazat. Mondhatja nekem bárki, hogy csak védeni próbáltak, vagy nem akarták, hogy kívülállónak érezzem magamat a saját családomban. Tisztában vagyok vele, hogy Stella néni - az anyám - nem volt a legszófogadóbb nő, sőt, kifejezetten problémásnak titulálták. De ez még nem jelenti rögtön azt hogy én magam is el fogom követni azokat a hibákat, amiket ő. Megérdemeltem volna az igazságot.  
- Tudnak róla. Szerintem mindenki tudta, csak Ana és én nem - felhorkanok, majd megingatom a fejemet. Még mindig nehéz elhinni, hogy ennyire vakok voltunk, de talán épp olyan információról van szó, amit adott esetben senki nem néz ki a családjából. Miért gondoltam volna tehát, hogy nincs közöm a két emberhez, aki felnevelt és a valódi szüleim közül csak az egyik van életben, akinek mellesleg meg sem mondták, hogy létezem? - Nem igazán voltam mostanában abban a hangulatban, hogy közösködjem velük - jegyzem meg szárazon. Elgondolkoztam azon, hogy egy ideig hanyagolnom kellene a hazamenetelt, de nem lóghattam hetekig valaki másnak a nyakán anélkül, hogy ne magyarázzam meg pontosan miért is teszem. Azt pedig végképp nem akartam.
- Nem, tényleg nem. Én vagyok az idősebb. - Egészen morbid gondolat jut eszembe, amikor kimondom a szavakat. Szívesen megkérdezném így utólag a szüleimet arról, hogy vajon a neveink is különböztek-e, volt-e még lehetősége a tényleges édesanyámnak elnevezni engem. Nem azt mondom, hogy értékeltem volna, ha csak azután hal meg, hogy engem elnevez és mivel én vagyok az idősebb, így jöhetett Anabel neve utólag... Különben sem változtat semmin, mert bár felkavarta az életemet ez a rengeteg információ, de nem költözöm Mexikóba és változtatok nevet. Még csak arra sem gondoltam, hogy le kellene vágatnom a hajam.
- Várj, várj! - Nagyon koncentrálok, még a szemöldökeimet is összevonom, hogy követni tudjam a magyarázatát. - Ez olyan, mint a Mamma Mia. Akkor honnan tudod, hogy ki az apád? Egyáltalán... tudod ki az pontosan? - Picit elnyíló szájjal pislogok rá, kívülről valószínűleg elég butának is tűnhetek, ezt azonban Jennie úgysem látja feltétlenül, mert számára sokkal érdekesebb a plafon. Nekem a párna az ujjaim között. - Pff... - nem bírom visszafogni a nevetésem. - Elég nevetséges, nem? Titokban tartani annyi éven át, aztán egy ilyen szimpla dolog miatt lebukni. - Annyira hihetetlen, hogy valóban nehézséget okoz felfogni, hogy velünk történik meg.
- Nincs valaki, aki segíthetne leszűkíteni a kört? Aki tudja, hogy anyukád kivel volt abban az időszakban egészen pontosan? Vagy ezt már tudod? - Még a sajátomat sem sikerült rendesen megértenem, Jennie helyzete pedig még több kérdést vet fel, hiszen őt nem csak szembeállították a tényekkel, hanem neki magának kell rájönnie. És az, ha csak közlik veled, hogy másnak a gyereke vagy, nem a te döntésed. Ellenben az, amit ő is mond... Hogy neked magadnak kell kiválasztanod, hogy elmondod-e az esetleges apádnak, akinek talán ez tönkreteszi az életét... Hú.
- Muszáj ahhoz elmondani, hogy te vagy az a középiskolás lány? Szóval muszáj megosztani amit tudsz? Mármint jó, az is elég hülyén néz ki, ha odamész valakihez és elkezded kérdezgetni az exeiről... - Elhúzom a számat és úgy támasztom meg a könyököm a kanapé háttámláján, hogy aztán a tenyerembe tudjam dönteni a fejem. - De neked jogod van tudni. Nem te választottad, hogy hazudjanak neked. Anyukád nem mondaná el? - Miért is mondaná el? Hiszen semmi nem kényszeríti rá és akár azzal is lerázhatná a saját lányát, hogy butaságokat beszél.
- Nem igazán tudom. Vagyis technikailag azt a részét nem, hogy rögtön utána hogyan reagált. Később beszéltünk... - Erősen koncentrálok rá, hogy pontosan visszaidézzem azt a napot, de sem az adrenalin, az idegesség, de még csak az akkor kapott érzéstelenítők sem segítettek abban, hogy élesen megmaradjanak az emlékek. Vagy épp a trauma. - Igazából csak mindketten tudni akartuk az igazat. Én borzasztóan úgy éreztem, hogy hazudtak nekem és cserben hagytak, nála is valami hasonló lehetett, ha már nem szóltak neki a saját gyerekéről. - Mivel nem arról van szó, hogy nem akart engem. Egyszerűen a létezésemről sem tudott. - Én szeretném. - Határozott a kijelentésem és ha meg kellene vizsgálnom mit érzek pontosan a furcsa könnyedségen kívül, akkor azt mondanám, hogy tényleg így van: akarom, hogy Dave az életem része legyen. - Nem mi választottuk, hogy ne tudjunk egymásról. Idegenek vagyunk egymásnak, de talán azért kellett mindkettőnknek a városban maradnia, hogy a végén valahogyan találkozzunk. Te nem őrülnél bele a tudatba, ha nem tudnád pontosan ki az apád, ha tudnád hogy nem önként mondott le rólad?

Isa & Jennie

"There's no fear when you're having fun."

A körmömet piszkálgatom Isát hallgatva, a szemöldököm játéka viszont alighanem kifejezőbb, mint akárhány szó, amit egymás után tudnék pakolni. Rossz ember vagyok, ha egy kicsit megnyugtat, amit hallok? Hogy ahhoz képest, mennyire pocsékul vagyok, igazából ez még a jobbik verzió. Hogy lehetne sokkal, sokkal rosszabb. Persze nem tölt el boldogsággal a tény, hogy mindez Isával viszont megtörtént, inkább csak látom, hogy van rossz meg a sokkal rosszabb. Anyában legalább volt annyi, hogy mindenkinek hazudjon, még ha ezt a konzisztensségét később soha semmi másba nem ültette át az életében. A cipősszekrénye egész jól néz ki, de tudom, hogy pár havonta felbérel egy csapat lakberendezőt, akik ezzel foglalkoznak, rendet raknak gazdagéknál. Nincs velük bajom, bár néha mérges leszek, hogy mindig máshová rakják el a nasijaimat.
Így is úgy érzem néha, hogy körülöttem minden hazugság, és már nem tudom, miben és kiben bízzak, vagy mi a fene értelme van bárminek is. Hát még ha megtudtam volna, hogy valójában mindenki tisztában volt mindennel, csak engem zártak ki… Fogalmam sincs, Isa hogy bírja.
– Nem tudom – vonom meg a vállam, kissé flegmán, bár ez az érzelem nem neki szól, hanem az anyámnak. – Vagyis… Sejtem. A nagyi elejtett pár mondatot, miszerint volt valaki, akivel sokat „lógott” együtt. Találtam róluk képeket is anya emlékdobozában, szóval… gondolom nem csak malmozni jártak össze. De még nem sikerült kitépnem pár szál haját, hogy leteszteltessem. – Isa lenne az egyetlen, akinek igazán elmondhatnám az egészet, Seth mellett, de nem szeretem visszavonni, amit már kijelentettem, úgyhogy nem mondom el, pontosan kire is gondolok. Talán ha egyszer majd biztos lesz… Bár igazából fogalmam sincs, akarom-e, hogy biztos legyen.
– Az is lehet, hogy valaki teljesen más az, egyébként. Lehet, hogy jobban is járnék vele, mert nem tűnik túl jó arcnak. Ha már úgyis hazudtak, akkor legalább hadd válogassak, nem? – nevetek fel. Igazából nem tartom jó poénnak. Legszívesebben csak visszabújnék a takaróm alá és soha nem jönnék elő, de valakinek meg kell etetnie a kutyákat, úgyhogy ez nem élhető opció.
Igazából eddig abba sem gondoltam bele, hogy vajon milyen lehet a másik oldalon lenni. Mármint, megtudni valami ilyet… Tudom, hogy elméletileg a biológiai tényezőknek semmit sem kéne számítania ezesetben, mert Te nevelted, ebben nőtt fel ő is, ebben nőttél tovább te is, és már elhagytuk azt a korszakot, amikor valaki kiakadna azon, ha házasságon kívül született gyereket lát. Nekem hazudtak, de ugyanúgy van apám és anyám. Az apámnak viszont technikailag nem marad ilyesmije; nem vitt tovább semmit, amit talán szeretett volna. Tudnám hibáztatni esetleg azért, ha ez őt is összetörné? Abszolút nem.
Fogalmam sincs, hogy Isabelék esetében ez mennyire más, tekintve, hogy… Tudtak róla. Hogy vetsz fel valami ilyesmit a párodnak? Hé, mi lenne ha felnevelnénk a halott testvérem gyerekét a sajátunkként? Ki találta ki, hogy ne szóljanak semmit, majd csak később? Biztosan nem olyan, akinek gyerekpszichológiai végzettsége van. És hogy reagálsz arra, ha kiderül, hogy van egy majdnem felnőtt lányod, akit nem is ismersz?
– Nem féltél attól, hogy egyszerűen csak… nem akar majd? – kérdezem. Mindig mindent túlgondolok, de annál, hogy valaki kimondja, nem kellek neki, az is sokkal jobb, ha egyszerűen sohasem kapok választ. Legalábbis elméletben. Gyakorlatilag megőrjítene ez a bizonytalanság.
– Ez determinált univerzumot sejtet – mosolyodok el aztán, a városban maradó részre reagálva. – Ne gondolj bele túlzottan, mert oda jutsz, hogy… Nem kell tenned semmit, mert az úgy van megírva, és mire észbekapsz, Minecraftozol kedden délelőtt tízkor, foltos pólóban és kócos hajjal, hogy elfutott melletted az élet. Nem mintha az feltétlen olyan rossz lenne. – Lényegében most is ezt csináljuk, már nem konkrétan, csak úgy… általánosságban. A füvet mindig a tétlenséggel azonosítják és nem csodálom, mert igazából úgy érzem, hogy a testem részecskéi már összeakaszkodtak a padlóval és a kanapéval, szóval képtelen vagyok felállni, örökre a részévé kell válnom. Mint Jack Sparrow apja a hajónak.
– Hé… Nincs kedved Karib-tenger Kalózait nézni? Szerintem Depp is végig be volt állva mikor forgatott.