Világ életemben temperamentumos nőszemély voltam. Apró gyerekként megvolt a véleményem mindenről, s kiálltam magamért másokkal szemben. Kötöttem az ebet a karóhoz, s reménykedtem benne egy nap, majd leszek valaki, és akkor beinthetek a világnak.
Kicsinek, nem gondolkodtam rajta, mi szeretnék lenni, csak túl akartam élni a pillanatot, mikor kikerültem egy olyan környezetből, mit már annyira megszoktam, de ennek nem sok köze van a jellememhez nem igaz?
A lényeg, hogy tudom mit akarok, és képes vagyok a végletekig elmenni, csak azért, hogy megszerezzem magamnak.
Nem zavar, ha piszkos lesz a kezem, szívesen kotrok a homokban, vagy épp a sárban, azért, hogy megtaláljam azt, ami rég elveszett.
Szeretem, ha képes vagyok irányítani, és ha az emberek hallgatnak rám, s ha nem… nos akkor addig ütöm a vasat míg meleg alapon igyekszek rávezetni őket, hogy nekem van igazam.
Nem vagyok mindig az a vidám mosolygós nőszemély, mint amilyennek mutatom magam, általában nálam is akadnak hullámvölgyek, s olykor egy üveg bor társaságában vonulok el a szobámba, egy jó kis film társaságában, köntösben, kócosan, és nyafogva, hogy mennyire szar minden.
De ne hidd azt, hogy ebből áll az életem, hisz sokkal inkább vagyok kitartó, és makacs, sem mint egy hisztis picsa.
Bármekkora darab is vagy, ha nem vigyázol a szádra, és faragatlan vagy, vagy netán erőszakos, orrba gyűrlek szemrebbenés nélkül.

Hosszú hetek múltak el, mióta elvitték a szállítmányt, és a múzeum felkérését elfogadta, otthagyta a homokdűnék romantikáját, a skorpiókat, a bogarakat, mik minduntalan előkeveredtek éjjelente, a sátrakat ellepő homokot, és az oázisok szépségét, a Nílus partjait.
Azt persze tagadni sem akarta, mennyire hiányolja az egészet, és hogy most mennyire megfagy eben az átkozott hidegben, ami ezen a földrészen fogadta.
Mire kivárta a sorát, hogy megkaphassa csomagjait, egyre inkább érezte, menten megfagy ha nem veheti fel a harisnyáját, a csizmát, és a kabátot, mit még magával vitt pár évvel ezelőtt.
Reménykedve pipiskedett a szalag mellett, hátha felbukkan végre a piros masnival megjelölt bőrönd, miben majdhogynem az egész élete elfért, mi mozdítható volt.
Idehaza nem várta semmi, bár azt sem értette, miért tartotta meg a házat, amikor kiköltözött Egyiptomba.
Lemondóan legyintett, letéve magát az egyik padra, hátravetve fejét, a plafonra meresztve tekintetét. Egy végtelenségnek látszott minden. Úgy érezte, többet nem utazik sehová, és az itteni emberek is kezdtek egyre jobban az idegeire menni.
Nem hasonlított az ottani bazárok szépségéhez, sem pedig a nyüzsgő mindennapokhoz.
Az idő csiga lassúságával vetekedve vánszorgott, míg végre bemondták, vigyázzanak a szalagoknál, mert érkeznek a csomagok.
Izgatottan pattant fel, s topogott egyik lábáról a másikra, körömcipőjében, mibe szintén majd belefagyott a lába annak ellenére, hogy odabent viszonylag kellemes volt a klíma, de még sem egy egyiptomi hőmérséklet, ami lássuk be, sokkal kellemesebbnek bizonyult, még így február derekán is.
Elkerülve a tülekedést, megvárta csomagját, majd félrehúzva azt a női mosdóba telepedett be szabályszegő módon be az egyik nagyobb fülkébe, magára zárva az ajtót, hogy aztán kismillió papírt téve az ülőke tetejére telepedjen le, hogy aztán kutakodjon, néhány káromkodás kíséretében, hisz nehezebb volt megtalálnia a rendben azt a meleg ruhadarabot, mint sem a káoszban a homok alatt, egy rég elveszettnek hitt sírboltot.
Diadalittasan kiáltott fel, meglelve a hiányzó meleg ruhadarabot, s már húzta is magára, igyekezve nem lepottyanni a padlóra, mi talán látott már szebb napokat is, ám annyit nyilván megért a helyzet, hogy ne kelljen megfagynia, és betegséggel kezdeni az itt töltött időt.
Belerázva magát a harisnyába, végigpillantott lábain, fintorogva konstatálta, hogy cipőt sem ártana váltani, így azt is elővadászta magának, s lássuk be, nem festett a legcsodálatosabban bakanccsal, és virágmintás szoknyával, de valahogy el kell jutnia a kocsijáig, amit az egyik barátja vitt el neki a reptérre, az előző napon.
Kiérve a hidegben dideregve húzta össze magán kabátját, tarka sálat tekert nyakára, miről azt gondolta, nem lesz többet szüksége rá. Megkereste a sárhányó környékén a kocsikulcsot, s úgy érezte, hatalmas mázlija van, hogy nem kötötték el azt az öreg csotrogányt, mit még évekkel ezelőtt vásárolt, s tudta, inge gatyája rámegy majd, mire kifizeti a parkolási díjat, de jobb ötlete nem volt, hol ott, miután már kifelé gurult, szitkozódva tekintve a számlára, hangosította fel a rádiót, hogy halljon valami olyasmit is, amit már régóta mellőznie kellett.
Dudorászva hajtott a főúton, dobolva kicsit a kormányon, aztán a kocsi ugrott egyet, s a sebesség mutató szépen süllyedni kezdett.  
-Ne ne ne neeee…. Kérleeek… ne most!!! Itt fogok megfagyni!!! Oh ne már!!! - idegesen csapott a kormányra, miközben a jármű köhögve adta meg magát, mire mérgesen kiszállt, belerúgott a kerékbe, felnyitva a motorháztetőt, derékig belehajolva, keresve a félhomályban a problémát, még is mi lehetett az, ami bemondta az unalmast. - Te ócskavas!! Ez a hála amiért nem adtalak el?! Miért?!
Dideregve emelkedett ki a motortérből, miközben egyre jobban fázni kezdett, és akkor már bánta, hogy nem nadrágot húzott fel, és maradt a szoknyánál, mi a harisnya ellenére is alaposan lefagyasztotta.
Volt annyira makacs, hogy nem hívott segítséget, hanem ő maga próbálta kideríteni a problémát. Indítózott, ám köhögésen, s nyekergésen kívül, nem futotta többre a haldokló autótól.
Mikor ismét felegyenesedett, s elszánta magát egy telefonhívásra, és döbbent rá, hogy itt nem működik, jelent meg mellette egy pasas.
-Oh de jó!!! Remélem nem egy baltás gyilkos, bár jelenleg az sem érdekelne! Mentsen meg!! Meghalt, és nem indul, én meg megfagyok… - aztán a kép kitisztulásával, legszélesebb mosolya villant arcára, hisz felismerte az egyszer látott pasast.
-Rudolph!!! Igaz?! Jajj az ég küldte erre!!! Megfagyok ha nem segít!! A mobilom itt nem jó a számom…  - mellkasa előtt fonta egybe fázósan karjait, hisz kabátja sem volt a legvastagabb, ám a remény ott élt benne, hogy majd a pilóta sikerrel jár, és megmenti a megfagyástól.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Had kezdjem azzal, hogy kiemelem, imádom ahogyan fogalmazol. Nagyon szépen összeállítottad a karaktered előtörténetét, amit aztán élvezettel is olvastam és már hamar egy kerek és egyben kialakult képet kaptam a hölgyeményről.  
Sara egy nagyon makacs karakter, ami ha jól sejtem még fog gondot okozni az életében, dehát hé... Nem vagy egyedül, mi mind szeretjük kemény fába vágni a fejszénket, aztán pedig jól beinteni a világnak. És bár azt írtad, hogy tuti nem keresett, mégis van egy olyan érzésem, hogy hamar szanaszét kapnak majd itt az emberek, mert nem csak egy makacs, de szerintem igencsak érdekes karaktert is hoztál el nekünk. Ki tudja, lehet még én is felkereslek, már csak azért is, hogy megnézzem hogyan vágsz majd orrba egy hatszorhatos szumómestert, aki nem vigyázott a szájára.  
Mindenesetre azért sok sikert kívánok neked a városban, bár ha jól sejtem már nem először jársz itt és valaki...khm... Rudolph már vár is rád, így hát nem is szaporítom tovább a szót, utadra engedlek, csak aztán öltözz fel rendesen!

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!