Sara családfája: Az Abernathy család egészen széles spektrumú skálán mozog. A gyönyörű szőke haj és kék szem párosítás messze menőkig nem tükrözi a skót felmenők létjogosultságát, mégis innen eredeztethető a família keltezése. A kicsit göröngyös és szerteágazó ágakkal együtt elmondható a foglalkozást tekintve megfordult itt a politikustól kezdve a kereskedőn át a televíziós újságíró, a traumatológus, de még maga a foci szerelmese is. A régebbi idők fámája úgy szólt, hogy kitűnő nyelvérzékkel rendelkeztek az ősök, mindenki legalább két-három nyelven beszélt, minimum egy diplomát tudott a maga birtokában, és fiatalon házasodott. Kimondottan nem ítélték kényszerfrigyre a rokonokat, mégis az a fajta szabály alakult ki, aki nem ment férjhez vagy nem nősült meg a huszonnegyedik születésnapja előtt, az el volt átkozva. Összesen két ilyen esetet tartottak számon, ők lettek a klán fekete bárányai. Szigorúan vették a tradíciókat, és ha lehetséges ennek nyomán a mai napig fiatalon kötik össze az életüket a kedves családtagok. Sara dédszülei is hasonló eszmékkel rendelkeztek, ahogyan a nagyszülők, és végül a saját szülei is ebben nőttek fel. Katolikus hívőkként megtagadták az abortuszt, a gyermekvállalás áldásként vonult be a történelembe. Sara maga is nagycsaládban nevelkedett, két lánytestvére Caitlyn és Georgina pontosan kétévente követték egymást. A lányok között a kis korkülönbség miatt eleinte versengés, féltékenykedés dominált, de idővel megtanulták, ha összetartanak, akkor sikeresebbek lesznek. Georgina a legidősebb a három grácia közül, mindig is a jogi pálya vonzotta, azon belül is az emberi jogokért küzd. A munkája szerelmese, és immár két fiú boldog édesanyja. A férjével az egyetem alatt ismerkedett meg, aztán a diplomaosztó előtt már hozzá is ment. Sarának nem voltak ennyire határozott elképzelései a jövőjével kapcsolatban, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve a sorsát az egyetemi évekre bízta a francia fővárosban. Húga a legcsendesebb jellem közöttük, nem volt kérdés, hogy a szülei közelében marad, és ott folytatja a tanulmányait Edinburgh-ban.

Sara jellemvonásai: A szőke kislány különös vonzalmat érzett a múlt árnyai iránt. Fantáziája túlmutatott egy átlagos kortársáén, izgalmasnak találta, ha a régi háborúk hőseinek önéletrajzát bújhatta. Megálmodta, és felépítette az olvasottak alapján, milyen is lehetett az akkori férfi, vagy éppen nő élethelyzete, miben lelte örömét, mi bántotta. A kutatásait a skót főváros levéltárában, könyvtáraiban gyűjtötte össze, illetve ennek köszönhetően kezdett bele a családfa-kutatásba is, mint egyfajta hobbiba, ami végigkísérte a serdülő, majd a fiatal felnőttkori éveit. Számára az idő nem múlik, csak folyik, mint egy lassú víztömeg, nem siet sehová, de mindenhol nyomot hagy. Legféltettebb vágya a Jane Austin által megálmodott világ, ahol Mr. Darcy és Ms. Elizabeth Bennett találtak egymásra. A kor atmoszférája, a régi hagyományok, a férfiak igazi jelleme tükrözte azt az elképzelést, hogy milyen lenne egy valódi kapcsolat a társadalmi elvárásoktól mentesen, tisztán megélve az adott szimpátiát az ellenkező neműek iránt.

Kiváló emlékezőtehetsége tette alkalmassá a Sorbonne egyetem elvégzésére is, ahol nem is egy, hanem egyből két diplomát szerzett. Az üzleti élet nem kötötte le, de szívesen segédkezett volna egy újonnan induló vállalkozás életre keltésében, vagy a mezőgazdasági közeg mélyebb megismerésében. Képes a legapróbb szinten feleleveníteni a múlt eseményeit, és lejátszani fejben.

Jóságos, de nem tűri el, hogy megbírálják, és nevetség tárgyává tegyék. A szeretet és a biztonság, amit elvár az élettől, de alkalomadtán meg kell küzdenie a női irigykedők tömegével. Szereti a virágokat, a finom italokat és a romantikus estéket. Nemes lelkű, aki mindenkiről a jót feltételezi, de már sokszor égette meg magát ahhoz, hogy tudja ki az, akit érdemes közelebb engednie, és ki az, akit nem.  Jellemében összetett és a rejtélyes nő címkét ragasztaná magára, azonban ennél sokkal eltérőbb az oka annak, hogy miért tud egyszerre kellemes mesélő, és magából keveset adó asszony lenni. Borzalmasan nehezen hódítható meg, azonban, ha neki tetszik meg valaki, akkor diszkréten és bátortalanul ostromolja a kiszemelt férfit. Nagyon fél, és hamar száll inába a bátorsága, ha negatív választ kap, eme komplexusok miatt ember legyen a talpán, aki őt szemeli ki. Többre tartja a szexualitásnál az eszményi szerelmet, emiatt nem is igazán köt érzelmeket egy-egy együttléthez.

1., Francia, spanyol, olasz, német, és finn nyelven beszél. Latinul és orosz nyelven pedig közepesen jól ír.
2., Hűséges munkatárs, összesen két munkahelye volt, és eddig mindenhol meg voltak vele elégedve.
3., Még mindig házas, sosem szándékozott elválni a férjétől, inkább külön költözött tőle, amennyire messzire csak tudott. A családi és vallási nézetei nem engedik, hogy felvállalja a félresikerült házasságot, helyette terel. A férje egy befolyásos francia borász, aki egy vallási szekta tagja. Az asszonyt rabszolgának véli, akinek nincsenek jogai, sem akarata, azért él, hogy az urát szolgálja. Sara nem véletlenül hagyta ott, és egy másik földrészen keresett állást, hogy függetlenedjen.
4., A Jane Austin-féle kor megszállottja, nem egy ruhát, és használati eszközt gyűjtött össze, hogy aztán hasonló témájú estélyeken tündököljön, és beleélje magát abba a korba, ahol a legszívesebben létezett volna.
5., Jól bírja az erős italokat, mint a whiskey. Nehezen rúg be, de ha mégis, akkor könnyedén eszméletlenségig fajul a helyzet.
6., Igazi gyengéje a cipőkben rejlik meg. Tagadhatatlan, hogy második szerelme, és a 250 fölötti darabszám is arra utal, hogy erre sosem sajnálná a pénzt.


„If all of the kings had their queens on the throne
We would pop champagne and raise a toast
To all of the queens who are fighting alone
Baby, you're not dancin' on your own”

A borbirtok területe hosszan nyúlik el a lemenő napkorong vöröses és narancsos színátmenetében. Sara kezében szinte megáll a frissítő nedű, mely többször csapódik neki a fogságba zárt pohár falának. A természet megcsúfolása, ahogyan elzárják a zamatos italt lelőhelyének termőtalajától, és az anyaföld utánozhatatlan simogató ölelésétől. Sokszor gondolt már úgy magára, mint erre a kívánatos borra. Senkihez nem méltó az, ahogyan végzi, vagy ahogyan bánnak vele az élete folyamán. A bor csak akkor lesz igazán értékes, ha az alapanyag is királyi, és úgy van tartva, akár egy uralkodó. A főnöke értett ahhoz, hova és mikor helyezze le az alapokat, miképpen bánjon a gyermekével. Sara felnézett a munkaadójára, és most is úgy lesi az olasz üzletember minden rezdülését, akárcsak egy fél istenét. Domenico Baldassare különös férfi, egyrészről határozott, és keménykezű, igazi déli gyökerekkel. Sosem szégyellte a származását, megmutatkozik ez az öltözködésében, a viselkedésében, de még az étkezési szokásaiban is. Kívülről ismeri a férfi napirendjét, mellette tölti a hétköznapjait, olykor még a hétvégéket is. A munkája szerelmese, kevesen veszik komolyan a borkészítést, és az ehhez vezető utat. Látta már napszítta bőrét, ahogyan a szüret idején saját kezűleg szedte le a szőlőfürtöket, vagy ahogyan a beteg kártevők szállták meg a szőlészet aranyat érő karóit. Nem rettent vissza a fizikai megerőltetéstől, nemcsak öltönyben mutatott jól az olasz, hanem egyszerű farmerben és pólóban is. Szeretett vele dolgozni, simulékony és előzékeny volt vele, sosem bántalmazta szavakkal, ha kért valamit, azt is tisztelettel tette. Valahol mélyen a szőke lány is arra vágyott, hogy megbecsüljék, és ha már tulajdon férje nem tudta értékelni, akkor továbbállt, és másban kereste a vigaszt. Gabriel zöldes, a borostyánt igéző szempárja jut eszébe, és az a kedves arc, aki egykoron a szerelmet hozta el a szívébe. Megdönti a pohár oldalát, és részletesebben figyeli meg a napjátékot az üveg megtörésének szakaszán. Ez a legújabb és legfiatalabb tagja a szőlészetnek, még friss, a napokban fogják palackozni, de előtte még azon szerencsések közé került, akik megízlelhették a gyümölcsben gazdag vörös bársonyt. Annyira régi és nemes a bor, már az Ószövetségben is említést tettek rá, pozitív tartalommal töltötték fel az értelmét, a bor mámora nem volt semmihez sem fogható. Elandalog az egyik tőke széléhez, és a hátát a karónak nyomva szemléli a meleg fuvallat és a nap zárásaként szolgáló égi jelenést. Valamiért nyugalommal zárja le, hogy ezt a történetet is siker koronázza. A tekintete elveszik a messzeségben, és ahogyan lehunyja a szemhéjait egy kisebb széllökéssel együtt az agya is átszárnyal időket megszégyenítő emlékeket, és lehorgonyoz egy évekkel ezelőtti pici szigeten.

Hangos csevej, életteli zajok töltik be a francia Provence szívében fekvő piciny borkúria falait. A hölgyek az emeleten készülődnek, a férfiak odalent a pincékben biztatják a vőlegényt a közeledő nászra. A szőke menyasszony félelemmel vegyes csodálattal szemléli magát a tükörben. Édestestvérei Cait és Georgie pedig úgy tesznek-vesznek körülötte, mint a dolgos méhek. Ugyan királynőnek nem érzi magát, de biztos benne, hogy annak a férfinak, akihez éppen hozzá menni készül, legalább az lesz. A fehér uszályos, sellőre emlékeztető habcsók csak a kezdet. A telt kebleket fedő csipkés selyem úgy öleli körbe az alabástrom bőrt, akárcsak egy gubó a még ki nem kelt lepkét. A pillangó hamarosan feléled, és hírt visz, elmeséli maga helyett is az élet szépségeit. Idegesen vizslatja a halovány rózsaszín szirmokat a szája helyén, mert a sminkes tökéletes munkát végzett ehhez kétség sem férhet. A szemét csak éppen emelte ki, kihúzta némi fekete tussal, a végébe néhány műszempilla is került, de nem tűnik fel senkinek sem. A natúr megjelenés híve, nem szerette sohasem kifejezetten vakolni magát, inkább a cipőkbe ölte bele a pénzét. Most sincs ez másképpen, ha felhajtja a ruha szegélyét, akkor onnan egy eredeti Valentino Rockstud bukkan elő. Az arany színátmenetet kicsiny gyémántok keretezik, ezek teszik egyedivé a felbecsülhetetlen lábbelit.
- Megvetted? – hüledezik a legkisebb húga, aki a mai napig nem érti, hogy miért nem tudja megállni a nővére, hogy cipőkbe fektesse az anyagiakat. – Nem én vettem, ez az ajándékom. Gabriel lepett meg vele, hát nem édes? – a szerelmes ara hangjából süt a szívből jövő áhítat. Sosem hitte volna, hogy leendő partnere minden tekintetben maga lesz a tökély. Gabrielt úgy ismerte meg, mint ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Éppen cipőt vásárolt, de amint kilépett a boltból az esőfüggönyön át nem látott semmit, és szinte a férfi karjaiba rohant bele. Szerelem volt első látásra, még aznap este elment vele vacsorázni, a többit pedig nem kell elmesélni.
- Hihetetlen, hogy erre is képes volt miattad. Ez egy álom Sara. Annyira jó látni, hogy boldog vagy, és csak… - itt mind a hárman egy körbe állnak össze, és a kezüket összeszorítva mosolyodnak el. - ..holnap leszel huszonnégy. Csodás, te is férjhez mész. – nem szólal meg, hiszen tudja, ennek így kellett lennie. Gabriel a legjobb férj lesz a világon…

- Sara…. – kissé elkalandozik a szőke hölgyemény a szőlészet egyik oldaldombján. A nap már lement és azzal együtt az emlék is eltűnt a szigettel. Nem akarja még egyszer kitenni magát annak a kemény és várakozással feszült időszaknak. Megrázza a vállait és egy mosollyal az arcán köszönti a főnökét. – Signor Baldassare…itt vagyok. Szerettem volna beszélni Önnel. – a férfi még nem sejthette, hogy szabadságra kíván menni a jobb keze. Sarának nem volt más választása. A farmere hátsó zsebében lapuló levél tett róla, hogy utazásra adja a fejét. Gabriel ügyvédje nem tétlenkedett…hiszen válni akart. Saranak ez pedig egyet jelentett azzal, hogy ismét találkoznia kell a férjével. Pedig már kezdte volna elfelejteni. Kezdte volna megint életteli álomnak véli a valóságot. Kezdte volna. De nem tehette.