Egyszerű kapcsolat a miénk - a bátyám vagy, én pedig a húgod.
Mindig is jó viszony volt közöttünk, viszont a tinédzserkor alig észrevehetően, de azért mégis szétválasztott minket. Persze, meglehet, hogy te ezt észre sem vetted igazán. Pedig az esti, hosszú beszélgetések megrövidültek, a hétvégi társasjátékozásra egyre kevésbé volt időd és a közös barátok is szépen-lassan elfogytak mellőlünk.
Aztán persze lehet, hogy nem is ez történt, csak én emlékszem így...

Én aztán egyáltalán nem hibáztatlak semmiért - pláne nem a balesetért. Viszont te magadat annál inkább, még talán a legjobb barátodat is, amiért nem maradt mellettem azon az éjszakán.
Régen te lettél volna az egyetlen, akinek elmondtam volna, hogy mi is történt pontosan akkor és ott. Most viszont inkább magamban tartom, ki tudja meddig, hiszen hogyan is mondhatnám el a testvéremnek, hogy meg akartam halni?

Pippa előtörténetét javaslom elolvasásra, hiszen elég sok mindenre választ tud adni az életével, illetve a családjával és a testvérével kapcsolatban.
Nem nagyon szeretnék megszabni a másik Barringtonnal kapcsolatban semmi mást a leírtakon kívül, egyedül a Pippával való kapcsolatából egy kicsit, de azt is csak keretesen, mert a depresszió miatt lehet, hogy tényleg csak a lány látott bele a viszonyukba kisebb negatívumokat, a bátyja pedig nem.

A jövő teljesen nyitott, nyilván Pippa egy darabig még biztos nem lesz jobban, sőt - a lába és az egyik karja lebénult, az agya meg folyamatosan a mi lett volna, ha dolgokon jár.
De egy szerető báty előbb-utóbb biztos, hogy nagy segítség lesz majd a számára - még ha eleinte haragudhat is rá, amiért szinte tönkretette a családot. : )