Nagyon megszerettem a leendő férjed és hiába csak mostohatestvérem, akit az utóbbi időszakban kezdtem jobban megismerni, már most úgy gondolom, hogy jobb lett volna, ha Hugo a születésemtől kezdve ott van velem, mint egy nagytesó figura. Sokszor járok át hozzátok, játszani, filmezni vagy épp ami kifogásom akad az otthonról való menekülésre. Ha haverjaimmal épp nem tudok lenni, akkor Hugo és ti vagytok az én bunkerem az odahaza váró káosztól. Őszintén nem tudom, hogy ez téged zavar e, hisz téged soha nem szoktalak megkérdezni arról, hogy egész este nálatok lehetek e. Azt sejtem, hogy együtt érzel velem, de mint mindenkinek, neked is lehet egy mérték, amit az Allen-Ramirez családból képes vagy elviselni... És én még se Dakotáról, se a kapcsolati problémáitokról sem tudok semmit, így számomra kettőtök kapcsolata csak egy derűs folt a negatív szerelmi történetek tengerében.
Kedvellek téged is, de inkább azért, mert Hugo szeret és úgy gondolom, hogy Ő csak nem tévedhet. Habár nincs túl sok közös témánk, mégis próbálok veled mindig beszélgetni, ha már a kanapétokon lopom a napot. Soha nem voltam jó emberismerő, így nem tudom rólad eldönteni, hogy hogyha Hugo nem lenne, akkor a hátad közepére sem kívánnál, vagy tőle teljesen függetlenül kedvelsz.

//Minden egyéb, soookkal lényegesebb információt Hugónál találsz, de nem tudtam megállni, hogy ne írjak én is ide egy kis szöveget.    Én is nagyon örülnék Maggie-nek, hisz kettejük kapcsolatában is van lehetőség bőven, ha már a fontosabb szálakat nem is nézzük! Úgy gondolom, hogy Maggie és Jesse nem feltétlen ismerik a másikat olyan jól, csak úgy... elvannak egymás mellett.  Dakota érkezése és a Hugo oldalról elinduló problémák lehet majd az, ami miatt kibújik a szög a zsákból és esetleg kiderül, hogy ők ketten tényleg csak a rokoni kapcsolatok miatt bírtak meglenni egy helyen. Egy barátibb viszonyt nehezen tudok elképzelni kettejüknek, hisz Jesse valamennyire feszélyezve érzi magát a lány mellett, Maggie kicsit mindig az anyját juttatta eszébe; De a személyiségétől függően akár valami ilyen kapcsolat is kialakulhat kettejük közt. Majd a játéktéren minden eldől! Várunk nagyon, Hugo is, Dakota is, Fito is és én is!   //

Biztos nem én voltam életed legjobb meglepetése. Mentségemre legyen szólva, sosem gondoltam, hogy kilenc évnyi kapcsolat után a bátyámnak annyi férfi esze van, mint egy teáskanálnak, és veled meg sem beszéli, hogy jövök és egy ideig maradok is. Veletek. De hát mit tudok én kilenc évnyi kapcsolatokról? Örülök, ha egy kaktuszt nem ölök meg.

Az első pillanatoktól kezdve sejtettem, hogy nem vagy velem valami boldog. Azzal győzködöm magam, hogy ez nem a személyemnek szól, sőt, talán nem is nekem, hanem a bátyámnak, de ne aggódj... nyilvánvalóan nem tervezek örökké veletek lakni, csak amíg egy kicsit talpra állok a városban.

Addig is, igazából rajtad múlik, hogy megbékélünk-e egymással, vagy sem. Egy ideig biztosan tűrtöztetném magam Hugo miatt, ha egyik reggel úgy döntenél, hogy komolyabban belém állsz, de azért sajnálom, Maggie, örökké biztos nem vághatsz fát a hátamon, ennyire azért nem ismerjük jól egymást. De akár ismerhetnénk is jól egymást. Akár beszélhetnél is velem, ha valami baj van. Akár még ki is derülhetne, hogy bizonyos dolgokban egyetértünk, vagy rájöhetnél, hogy segíthetek neked megérteni bizonyos más dolgokat... de tudod, ez már csak ilyen adok-kapok játék, és én nem fogom gyötörni magam, hogy adjak neked bármit is, ha te sem teszed.

//A lényegi információkat úgyis Hugónál találod, de azért szeretném leszögezni, hogy én is nagyon örülnék Maggie-nek, jellemétől függően érdekesen is alakulhatna a kapcsolata Dakotával (aki felvesz minden neki dobott kesztyűt, szóval ha Maggie veszekedni kezd vele, biztosan egymásnak mennek, de ha ennél nyitottabb személyiség, idővel akár össze is tudnának barátkozni, beszélgethetnének erről az eljegyzésről, erről a rettentő komplikált családi helyzetről, meg még annyi-annyi mindenről...!), és hát üröm az örömben - Dakota tényleg nem fog velük lakni örökké, előbb-utóbb el fog költözni, mert sokkal önállóbb, és én-idő-igényesebb, semhogy egy párral lakjon együtt, szóval csak addig nem kell megölniük egymást... Gyere, egyezkedj Hugóval, ha itt vagy, aztán csekkolj be nálam is!//

Maggie és én ugyanabban a városban születtünk. Ugyanabba az általánosba jártunk, még évfolyamtársak is voltunk, ám mégsem beszéltünk soha egymással. Kilencéves voltam, amikor New Yorkba költöztem apámmal, így még esély sem volt arra, hogy megismerkedjünk. Mindez az egyetem kezdetéig váratott magára, amikor is leszólítottalak a kollégium kocsmájában. Éppen az egyik professzorról panaszkodtál a barátnőidnek, én pedig készségesen beleszóltam. Hamar kiderült, hogy szaktársak vagyunk. Te is ugyanúgy vegyészmérnökin voltál akkor első éves a NYU-n. Mint sok kapcsolat, ez is úgy kezdődött, hogy meghívtalak egy italra és végigbeszélgettük az egész éjszakát. Rá egy hónapra össze is jöttünk. Azóta is töretlen a kapcsolatunk, pedig ennek már idén kilenc éve. Összeköltöztünk, eljegyeztelek, majd egy kutyát is örökbefogadtunk, habár az utóbbit az engedélyed nélkül intéztem, te ugyanúgy szereted a Bacon nevű francia bulldogunkat.

Ez a felszín, amit másik látnak, de mi a helyzet azzal, ami a négy fal közt zajlik le? Eleged van abból, hogy még ennyi idő után sem vállalom fel a kapcsolatunkat apám előtt. Úgy vagy vele, hogy lehet utálni a férfit, de mégiscsak az apám és már elé szeretnél állni. Főleg, hogy mindjárt itt az esküvőnk. 2021. március 12-re tűztük ki az időpontot. Akkor leszünk tíz éve együtt.

Szeretném azt hinni, hogy csak annyi probléma van köztünk, hogy apám előtt titkollak. Ez sajnos nem állja meg a helyét. Emellett még eleged van a túlzott ragaszkodásomból. A családom széthullott és téged nem szeretnélek elveszíteni, de kezdek átesni a ló túloldalára. Ahogyan az sem tetszik, hogy a húgom, Dakota, odaköltözött hozzánk pár hónappal ezelőtt. Ebben sem kértem ki a véleményed, hogy neked jó lesz ez így vagy sem. Egyik nap beállítottunk és közöltem veled, hogy most már itt lakik. Nem kaptál választási lehetőséget. Tudom, hogy az elején bökte a csőrödet, hogy beköltözött, de én a mai napig abban a tudatban vagyok, hogy azért, mert a kérdezésed nélkül tettem. Vajon megbarátkoztál már a gondolattal és elfogadod Dakotát köztünk vagy csak nem akarsz vitát és inkább csendben maradsz? Jól tudjuk, hogy ez nem tart örökké. Egyszer el fog költözni tőlünk csak ugye szerinted nem mindegy, hogy mikor.

Maggie személyiség ügyileg egy nagyon erős, törtető nő. Ugyanazon a munkahelyen is dolgozunk, így nemcsak otthon, hanem ott is látom, hogy mi a helyzet. Nem tűri el, ha valaki nemet mond neki, de a legtöbben nem is mernek ellenkezni. Igazi vezéregyéniség. Az apró külső néha egy vérengző fenevadot rejt. Mindenről megvan a maga szilárd véleménye, amin nagyon nehezen tud bárki is változtatni. Sosem ismerné be, ha nincs igaza, inkább lógva hagyja a témát.

// Nagyon várjuk Maggie-t többen is. Első sorban én, de ott van még Dakota és apa is. Izgalmas játékokat ígérhetek szerintem mind a hármunk nevében.
A nevet szeretném, hogy maradjon, habár én úgy gondoltam, hogy a Maggie csak becenév. Mondjuk lehetne a rendes neve Magdalena, de ez már elhagyható. Ahogy neked jobban tetszik!
A kapcsolatukat tekintve, pedig bármi lehetséges. Maggie jelenleg gondolkozik rajta, hogy elhagyja Hugot, hiszen sok neki már a titkolózás, úgy érzi nem kap elég levegőt és Hugo sorra hagyja ki a döntések meghozatalában. Mindent a játéktérre szeretnék bízni. Ha megérkeztél, akkor dobj meg egy pm-mel.