Az öcsém vagy, ennek minden kellemes és kellemetlen velejárójával együtt – nagyképű kis pöcsös lettél, ezt lássuk be, és nagyon kínosnak érzed, amikor ilyeneket mondok, pedig mindketten tudjuk, hogy igazam van. Mióta néhány éve nem lakom otthon – mióta New Yorkba költöztem – egészen megváltoztál, alig ismerek rád, mikor hazamegyek meglátogatni. Rossz arcokkal lógsz, aztán mikor ezt megjegyzem, az arcomba vágod, hogy nekem aztán nincs jogom papolni, és mindketten nagyon jól tudjuk, hogy igazad van.
Kicsiként elválaszthatatlanok voltunk; én, a bátyánk, Reese, te, az ikertesód Tito, meg Ramosék. Emlékszel rájuk, ugye? Hogyne emlékeznél! Majdnem úgy követted Dante-t, ahogy Reese-t, ahogy egy példaképet szokás, pedig magunk között szólva, egyikükben sem volt meg az, amit kerestél.
De nem volt más, akire felnézhettél volna. Apa a városon kívül dolgozott, alig járt haza, aztán 2012-ben rákot diagnosztizáltak nála, túl későn; alig tudtunk kettőt pislogni, mire elment. Reese nem sokkal korábban szenvedett balesetet; balesetnek lehet mondani, ha egy fehérek lakta kisvárosban minden betörést rögtön a bőrszínedre fognak, s büntetés nélkül meglőhetnek...?
Kosaras akart lenni, és még most is látom a vágyódást a szemében, mikor néha a csatornák között kapcsolgat; már jól halad, tud mankóval járni. Néha egészen úgy tűnik, mintha semmi nem is hiányozna neki; mintha a felesége és a gyerekeik mindenért kárpótolnák. De Te is tudod, ugye?
Nehéz időszak volt az ott 2011-2012 között; előbb Dante-ék hagyták ott a várost, aztán Reese, aztán apa... Csináltam dolgokat, amikre nem vagyok büszke, vadul kerestem valamit, amit igazából el sem vesztettem, és ami annyira elfoglalt, hogy nem tűnt fel a szakadék, ami felé tántorogtam. Ezek után hogy is szólhatnék be azért, amit Te csinálsz...?
És lehet, hogy a barátaid mégsem voltak olyan rossz arcok, csak emlékeztettek valakire, és lehet, hogy te sem lettél olyan seggarc, mint amilyennek néha tűnsz. Ami biztos, hogy jövőre Te is New Yorkban szeretnél egyetemre járni, legalábbis én így tudom. De tényleg akarod? Vagy inkább menekülsz valami elől...?

//Egy kicsit nyitva hagyott hirdetés egy általam a Mac-reagokban sokszor emlegetett karakterről, akinek nagyon-nagyon örülnék. A személyiségét illetően nem feltétlenül mérvadó, ahogy Jasmine Őt látja; elvégre, neki mindig a kisöccse marad, és minden változás radikálisnak tűnik, a semmiből jövőnek. El tudom képzelni, hogy nem szeret otthon lakni; Reese-hez és Jasmine-hez állt a legközelebb, előbbit túlzottan lefoglalja a családja és a vállalkozása, utóbbi pedig több száz kilóméterre ment hazulról, úgyhogy egyedül kellett megküzdenie nem csak örökké utálatos nővérükkel, Dee-vel, de a ténnyel is, hogy özvegyen maradt édesanyjuk barátja hozzájuk költözött. Doug ezeket árulásként foghatta fel; és ehhez még hozzátesz a tény, hogy egyébként is elég keveset foglalkoztak vele az ikertestvére problémái miatt.
Ami a jelenlétét illeti, el tudom képzelni, hogy nem is akar egyetemre járni, csak otthonról akart minél messzebbre menni. Az sincs kizárva, hogy otthon valami bajba keveredett, akár a rendőrséggel, akár egy lánnyal, és egy kisvárosban minden hír terjed, mint a pestis. Tud majd némi port is felkavarni Jasmine és Dante között, mert vannak dolgok, amik nem lettek elmondva, és ha az igénylőnek lenne valami plusz ötlete hasonló családi drámára, állok elébe.  
A személyiségben nagyrészt szabad kéz van adva; szeretném, hogy ha felszínesen is, de azért jól kijönne a nővérével, laza figura, aki azért nem találta még meg önmagát. A PB változtatható, de tudni kell, hogy a karakter félig fehér (skót/ír származás) és félig fekete (dominikai), az alanyt ehhez kéne igazítani.
Nem szeretném kisajátítani, a tesós játékok mellett a játékos nyugodtan beleviheti a saját csavarjait a sztoriba, és mivel újabban egyébként is baromi sokan jöttek a korosztályából, nem hiszem, hogy nehéz lenne plotpartnereket keresnie.   Nagyon várom a kis szeplős urat, Dante is biztos lopná egy-két körre a múlt margójára, úgyhogy gyere hamar. //