Adriana élete hét éves koráig teljesen átlagosnak mondható, határozott szülőkkel és biztos anyagi háttérrel, azon kívül, hogy egy olyan brooklyn-i rendőrcsaládba született bele, ahol a bűnüldözés szinte életforma volt, legalább is a hímnemű tagoknál.
Példaképe a bátyja volt, Adam, már kiskora óra, és mióta kiderült, hogy a nyolc évvel idősebb szőke fiút felvették a kadétképzőbe, a lány is elhatározta, hogy rendőr lesz belőle.
Előtte se akart mást, hiszen ezt  látta követendő példának, viszont édesapjuk, John Lane, a New York-i rendőrfőnök ezt az elképzelést nem vette komolyan, szerinte ugyanis, csak egy férfiiből lehet valamire való zsaru.
A lány viszont sosem volt az a típus, aki feladja az álmait, csak, mert megtiltják neki, ezért titkon a testvére könyveit bújta és  saját szobájában tornázott.
Aztán viszont történt egy tragédia, ami egy életre belevésődött a lelkébe, és ami ezután örökre meghatározta és megváltoztatta az életét.
Adam egy hideg téli napon motorbalesetet szenvedett és szinte azonnal életét vesztette.
A kicsi Ria aznap felnőtt lett és már nem járt együtt a barátnővel, nem foglalkozott az új ruháival, mosolyogni is csak módjával mosolygott.
Apjuk számára ugyanilyen meghatározó élmény volt fia elvesztése, de onnantól mintha másképp nézett volna a lányára.
Ahogy látta, hogy lánya mennyire kitartó és milyen erős hét éves létére, belátta, hogy ő is a nyomdokaiba lépett.
Adriana apjától örökölte kitartását, akaratát és megrögzöttségét, ezért nem volt nehéz összedolgozniuk.
Onnantól kezdve, John maga képezte ki kislányát különféle hadművészetekre és különböző fegyverek használatára.
Ahogy telt-múlt az idő, a kislány csinos hölgyé cseperedett és már túltett saját édesapján is.
Szinte mániákusan vonzódott a fegyverek iránt, idővel nem is volt olyan darab, amit ne tudott volna használni. A nyári szünetekben pedig elutazott mindenféle egzotikus országba, ahol megismerkedett olyan harcmodorokkal, mint például a japán kick-boksz,tahbit (botvivás), capoeira, aikido, defendo, saolin kungfu, ijászat, vivás, stb.
A munka volt a lány mindene, barátai nem igen voltak, vannak, esetleg pár kollégájával ápol felszínes baráti viszonyt.
Ebből kifolyólag a férfiak se érdeklik, habár édesapja szeretné őt beházasítani egy hasonló rendőrcsaládba. A nő viszont úgy gondolja, hogy a férfiak esetleg időtöltésre valók, semmi több.
Két évvel ezelőtt egy újabb tragédia vetett árnyékot így is kimért életükbe….
John Lane, a mindig becsületes rendőrfőnök jól belenyúlt az orosz maffia ügyködésére, mire a válasz az volt, hogy fényes nappal a saját házuk előtt egyszerűen lelőtték a feleségét, vagyis Adriana anyját.
A férfinak innentől kezdve nincs nyugalma és legfőbb életcélja elkapni és lekapcsolni az orosz maffia minden egyes tagját, amiben lánya természetesen legnagyobb segítsége.
A lány sorra kapja el a New York-i gengsztertvilág tagjait, szinte nincs olyan bűnöző, akit ne tartóztatott volna le, ha azt akarta.
A rendőrség minden tagja elismeréssel volt iránta és mindenki úgy hitte, egyszer ő lesz a következő rendőrfőnök, még ha ő erre nem is vágyott.
Ő csak végezni akarta a dolgát, terepre menni, mindent kideríteni a mocskokról, aztán kiverve a szart is belőlük dutyiba dugni őket.
Miss Lane élvezte a munkáját és vigyorogva rúgta szét a törvényszegők seggét. Előle nem volt menekvés, egyedül eddig az orosz maffiával és anyja gyilkosával nem tudott szembe nézni…