- Még, még, még, jó, most jó. Háromra! Mi, ne váárj. - És újra letesz. Komolyan mondom, fel sem foghatom, hogy egy pasi se tud időben érkezni és nekünk kell elkezdeni helyére cipelni a bútorokat. Én nem tudtam, hogy egy ágy ennyire nehéz tud lenni, de még csak nem is a súlyával van a baj, hanem, hogy nem lehet normálisan megfogni. - Oké, próbáljuk meg így. Vagy tudod, mit csúsztassuk végig a földön, leszarom - vakarom meg szemöldökömet, míg Tini elmagyarázza, hogy az ezért nem előnyös, mert kiáll egy csavar az alján és végig fogja szántani a parkettát. Hát ez nagyon király! - Jó, akkor próbáljuk meg újra felemelni. Elég nagy szenvedés árán, de végül sikerül behurcolnunk az ágyat a szobába. Annyira zajosak vagyunk, hogy azt is csodálom, hogy az alattunk lakó nem jön fel inkább önként segíteni nekünk. A kopogásra elsőre azt is hiszem, hogy az építész férfi az, de aztán benyitnak a srácok. - Na helló. - Tuti itt voltak már negyedórája, csak elcigizték lent az időt. - Az ágy már a helyén. A többit Tini majd mondja, van még bőven cucc, úgyhogy nem úsztátok meg. - Teszem az egyikük vállára a kezem, míg keresztezem útjukat a szobám felé. - Hát te? - Néznek utánom, mert nem értik, miért beszélek úgy, mint aki itt akarja hagyni őket. Mondjuk tényleg elég merész őket engedi szabadon garázdálkodni a lakásomban, de ha valamit ellopnak, felkötöm őket. - Gyors zuhany, aztán szaladok fodrászhoz - mondom, miközben már a zoknimat veszem le a nyitott ajtónál. Elég közeli barátaim, ráadásul alapból nem vagyok egy szégyellős típus. Egyébként ez egy remek nap eddig, végre lesz lakótársam, nem leszek annyira magányos, ráadásul melózni se kellett mennem, így aztán amint kivettem a szabim, foglaltam is időpontot Minnownál.
Törülközőben szaladok ki a fürdőből, hallom közben megy nagyban a szerelés, úgyhogy jól van, dolgoznak a srácok, amiért majd cserébe kapnak pár üveg gint ajándékba. Gyorsan felöltözök, bedobok pár dolgot a táskámba, aztán rohanok is a buszhoz. Nagy lenülettel lököm be a szalon ajtaját. Most kivételesen nem kiidegelt és felbaszott állapotban érkezek meg ide, úgyhogy a múltkori alkalommal ellentéteben, most biztosan nem durcásan fogom végigülni, amíg megcsinálja Minnow a hajam. De egyébként bírom az embert, meg kell hagyni, kurvajól dolgozik és a sok fodrászom közül ő az, aki érti is, hogy mit szeretnék látni magamon és még hajlandó is azt megvalósítani. Az előző fodrászomtól ordítozva jöttem el, miután másodszorra baszta szét a hajamat, úgyhogy örülök, hogy Minnowra rátaláltam és ő helyretette amit az előző elcseszett. Persze neki sincs könnyű dolga velem. - Haliii! Hogy vagy? - Pillantom meg és gyorsan felmérem, hogy épp elment az előző vendége, úgyhogy már pattanok is a fodrászszékbe, szó szerint is, mivel olyan lendületesen belehuppanok, hogy egy pillanatra behullámzik tőlem a szék. - Totál ki fogsz akadni rám. - Figyelmeztetem előre és a tükörből figyelem arcának mimikáit. - Tudom, hogy az előző három alkalommal mást se csináltál, csak a minifonataimat tökéletsítetted és fontad újra ahányszor lenőttek, viszont három napja úgy keltem fel, hogy vissza akarom kapni a sima hajtincseimet, úgyhogy… ki tudnád bontani a fonatokat és tudnál valami értelmes hajzuhatagot formálni? Tudod, hogy ne úgy nézzek ki, mint Simba, vagy Szörnyella. - Mert akkor én lennék Reagan De Frász. Cuki bociszemekkel nézek rá és reménykedem, hogy nem fog lehúzni a klotyón. A válaszáig nem is merek megkérdezni, hogy mizujs amúgy vele.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
Éppen csak túl voltam a majdnem legutolsó vendégemen, ugyanis mára még volt egy valaki. Na de várjunk... még csak alig jártunk a délután elején, akkor miért mondom azt, hogy az utolsó vendégem? Azért, mert tudom, hogy az a valaki, aki jön, olyan hajjal és olyan igényekkel érkezik majd hozzám, hogy nekem hosszú órák fognak arra rámenni, hogy teljesítsem az igényeit. Bár még nem nagyon beszélt róla nekem a telefonba, hogy mit szeretne, tudtam, hogy az nekem fejfájás lesz. Eddig még mindig az volt és nekem több órám ment el rá, mire pedig végeztem, le voltam merülve, mint egy elhasznált elem. Ettől függetlenül csíptem Reagant, nem volt vele semmi bajom, sőt, baromi jó társaság volt, akit a barátnőmnek tekintettem és örömmel dolgoztam a haján és beszélgettem vele, de a legmacerásabb vendégeim között tartottam őt számon. Mindig rengeteg időt és energiát vett igénybe, hogy a haján dolgozzak, de mindig megérte. Csak utána már nem fogadtam több vendéget mert nullára kerültem. Hamarosan meg is érkezett a várva várt fejfájásom. Ijedten rezzentem össze, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, de hál istennek csak Rea volt az, nem pedig egy dühös férj, hogy mit tettem az asszonyával, vagy egy csalódott, dühös vendég, akit kivágott otthonról a párja, hogy hozzam helyre, amit vele tettem. Ilyenre mondjuk sose volt még példa, de érzékeny lélek voltam, nehezen viseltem a hirtelen zajokat és hanghatásokat, ráadásul, mióta a múltkor alaposan megvertek engem az utcán, még inkább parás voltam. A sminkem - most több volt rajtam, mint szokott - szépen elfedte, hogy mi történt velem, de, ha valaki szemfüles volt, akkor láthatta, hogy a szám egy ponton fel volt repedve, amit varrni kellett, ahogy a szemöldökömnél is volt egy kisebb seb. Azért teljesen mindent nem tudtam elfedni. Az a két ittas homofób szépen elgyepált. Ha Cain rendőr bácsi nem jön és szedi le őket rólam, lehet ott vernek agyon az utcán. Nade visszatérve a szalonba. Szerencsére nem ellenség jött és nem is vendég jött reklamálni, ami már önmagában pozitív volt, de a fontos az, hogy Reagan jött meg. Mosolyogva néztem felé és megtartottam a széket hátulról a támlánál, hogy ne boruljon fel vele, amikor beleugrik. Lehet nem borult volna fel, mert elég nehezek a lábai, ő pedig nem túl súlyos, de jobb volt óvatosnak lenni, mint sem hagyni, hogy valaki megsérüljön. Még az kéne, hogy itt a szalonba sérüljön meg. Nem bírtam a vér látványát, főleg nem, ha az egy barát vére. Nem akartam, hogy baja essen. - Szia te raszta angyal - mosolyogtam rá. - Jól vagyok, köszönöm. Éppen most vettem be a Xanax adagomat, hogy ki tudjam állni a mai próbát is, aminek alávetsz majd engem - nevettem fel. - Nagyon felkészült vagyok ám - kuncogtam. - És veled mizu? Mit találtál ki mára nekem? Kiakadni? Jaj neeee. Ez nem hangzik túl jól. Mit tervezel? - kérdeztem játékos félelemmel. Természetesen mindig kész voltam a kihívásokra. Elvégre mester fodrász voltam, sokat tanultam és sokat láttam már a szakmában. Igen, úgy beszéltem, mintha valami ötven éves vén veterán fodrász lettem volna, közben csak huszonhét éves voltam, de akkor is isten adta tehetségnek éreztem magam. Mondjuk nagy tehetség is voltam, ezt soha senki nem vitatta. Ezért is szeretnék vállalkozásba kezdeni és nem itt megöregedni fizetésért, amit a cég tulajdonosa ad nekem.
Sok mindent kértek már tőlem, sok mindent kellett már csinálnom a vendégeknek, őrült igényeknek eleget tenni, furcsa frizurákat megvalósítani, de, amit Rea kért tőlem, az kis híján padlóra küldött. Meg kellett kapaszkodnom a szék karfájában, hogy ne vágódjak földhöz. Ezt ő sem gondolta komolyan. Olyan érzés fogott el, mintha kést szúrtak volna a hátamba. Hány órát fogunk itt ülni? Tisztában van ő vele, hogy eleve az több mint egy óra lesz, mire a fonatokat kibontom, ahogy az is, mire én neki frizkót csinálok? Mondjuk biztosan, hiszen amióta ismerem, neki mindig ilyen hosszú haja volt és többék-kevésbé ilyen frizurákkal garázdálkodott, tehát feltételezem, hogy tudja mit vállalt. De azt is tudom, hogy tud ő elképesztően türelmetlen is lenni, főleg, ha rájön a rossz kedv. Én türelmes vagyok, ha valaki hajával foglalkozom, de vajon ő elég türelmes tud lenni, miközben a haján dolgozom? - Hideg élelmet hoztál, édesem? - kérdeztem, miközben az egyik fonatot csavargattam ujjaim között. - Itt leszel velem az örökkévalóságig ám, ugye tudod? - pislogtam mosolyogva. - De egyébként örömmel megcsinálom neked, szó se róla, csak jobb, ha tudod, hogy a vacsorádat itt fogod megenni, miközben én nagyban varázsolok a hajaddal. Kávét tudok adni, de hamburgerrel nem tudok szolgálni. Bár van egy kis csokim az egyik fiókban a fésűk között - nevettem. - Van valami oka amúgy, hogy meg akarsz válni ettől a raszta stílustól? - érdeklődtem, mert elég sok idő és munka volt vele, hogy ilyen szép legyen, hogy ezeket a fonatokat megvalósítsuk és most meg akar válni tőle. Én tényleg megcsinálom neki nagyon szívesen, csak érdekeltek a miértek. Bár aztán fene tudja. Lehet nincs is különösebb oka, csak egyszerűen vágyik a változásra. - Jaaaaj, ne stresszelj annyira, nincs harag! - vigyorogtam és megcsiklandoztam a nyakát, majd puszit nyomtam fonataiba. - Ez a munkám és szeretem is csinálni, az olyanok mint te pedig csak edzésben tartotok - nevettem el magam jókedvűen. - Ezért nem lesz belőlem zsémbes nagypapa. Megedződöm itt melletted.
Re: I have a fetish, and it's my hair || Liam & Rea
Csüt. 1 Feb. 2024 - 15:21
Liam & Rea
I changed my mind, I want my hair back --
Az, hogy nehéz eset vagyok, nem kérdés, mindenkinek az vagyok, mindegy, hogy a munkahelyemen vagyok, otthon, a szüleimnél, vagy épp fodrásznál. Viszont úgy gondoltam, hogy nem lehet mindig csak velem baj, pontosabban az sem jó, ha mindig én igazodok másokhoz és ebbe beletörődik a környezetem. A barátaim szerencsére már megszoktak és úgy tűnik, el is fogadtak olyannak, amilyen vagyok, ezért most is csak nevetnek azon, hogy otthagyom őket a lakásomban, hogy pakolásszanak, meg akkor már főzhetnének is valamit, amit biztosan nem fognak megtenni, legfeljebb kaját rendelnek. Szóval eljöttem és ezt nagy örömmel tettem meg, mivel mindig nagyon szeretek fodrászhoz járni. Ez nekem egy külön élmény volt, mert imádtam új frizurával mutatkozni, persze elsősorban magamnak akartam mindig is megfelelni. Ezzel párhuzamosan mondjuk van egy sejtésem, hogy Liam annyira nem rajongott a melóért, amit a hajamra kell mindig szánnia, viszont úgy vagyok vele, hogy eddig még mindig elvállalt és sosem küldött el a picsába, szóval van baj nem lehet. Majd talán most, ha megtudja, mit tervezek… A rasztát értem, az angyalt nem, ezzel lehet vitatkozna az öcsém, de attól még jól esnek a szavai. A xanax hallatára elnevetem magam, még mindig nem tudom eldönteni, hogy mennyire őszinték a szavai és mennyire csak cukkolni próbál, de mivel én totál őszinte vagyok másokkal ezért gyakran magamból ítélve azt gondolom, hogy velem is azok. Szóval jah, Liam kész kipurcanni mára, ami miatt egy kis bűntudatot is éreztem… de csak egy picit. Végül is, kifizetem. - Háát, lehet dupláznod kell ma a xanax adagot - nevetek fel míg a tükörből nézem a reakcióját, miközben elkezdem neki hosszasan taglalni, hogy mi lenne a mostani elképzelésem. Látom, ahogy lepereg előtte az élete, igazság szerint marhára élvezem, hogy mindig meg tudom őt lepni és egyúttal azt is, hogy még azért tudok neki kihívásokkal szolgálni. Van egy kósza érzésem őt figyelve, hogy egyébként egy énje talán még örül is az ilyen kihívásoknak, már amikor olyan is a kedve, mert azt elismerem, hogy hozzám kell a jókedv, különben pokoli tud lenni az aurám. - Élelmet? Nem szoktam enni, én fotoszintetizálok, nem tudtad? - Egyébként tényleg, sajnos vagy nem sajnos, de elég keveset eszem nap mint nap, úgyhogy kellően össze van szűkülve a gyomrom ahhoz, hogy simán kibírjam a mai délutánt evés nélkül. - De csak azért, hogy sokat beszélgethessünk és szórakoztassalak téged a társaságommal. - Jaja, persze, csak ezért… nem azért, mert bele vagyok szerelmesedve a hajamba… meg egy „kicsit” Minnow hajába is. Nem tudom, észrevette-e, de egészen hasonlít a frizuránk még. Még! - Szerintem az a csoki neked fog kelleni! Viszoooont, hoztam neked valamit… kóstoltad már a Kabisa energiaitalt? Kurvajó! Hoztam neked is egyet, nem tudom mennyire vagy oda az ilyenekért, de ez a chili-gyömbéres ízkombináció állati király. Látod? Készültem ám! - Azzal át is adom neki az egyiket a kettő közül, míg a sajátomat elteszem későbbre, úgyhogy visszateszem az ölemben lévő kistáskámba a telefonom mellé. A kérdésére már újra a tekintetét keresem, míg kiveszem a hajamat a hátam és a szék támlájának szorításából. - Általában mentális oka van. Le akarok vetkőzni magamról egy időszakot és újat nyitni, mint ahogy most is. A frizuraváltások olyanok nálam, mint másoknál a szobájuk átrendezése. Segít feltöltődni és új emberként tekinteni önmagamra. - Megvonom a vállam. Igen, mostanság elég sokszor jövök új frizuráért, tudom, amiből érezhető, hogy nagy küzdelemben vagyok önmagammal. Most úgy érzem, gyorsan változik az életem. Nem vagyok csikis, de jókedvűen elvigyorodom ahogy próbál nyakamnál fogva megcsiklandozni. Bevallom, két dolog hiányzik belőlem, amit azért szoktak hiányolni: a csiklandósság és a humorérzék. - Úgy mondod, mintha vénember lennél, pedig fiatalabb vagy nálam! - És egyébként szerintem annak is néz ki, bár ez függ a sminkjeitől is, amin ezúttal is elindőzök, mert szeretem mindig megcsodálni. Egyértelműen jobban sminkel, mint én. Mondjuk nem feltétlenül a nőiességemről vagyok híres, tudom, de ebbe azért furcsa belegondolni. A sminkjén túl viszont észreveszem ajkán és szemöldökén, hogy ott valami nem stimmel. Nem igazán néz ki úgy, mintha szándékosan lennének foltok rajta, sőt igazság szerint sejtem is, mik azok, de pont ezért nem merek nyíltan rákérdezni. Mondta, hogy jól van, de az csak ilyen gyors kérdez-felelek volt. - Minnow, és a fáradtságon kívül minden rendben veled? Milyen napjaid vannak? - Alapvetően tök jóban vagyunk, de most még nem merek nyíltan rákérdezni, hogy mik azok a sebek. Mármint nem akarom elrontani a kedvét, ha esetleg fájdalmas téma lenne, márpedig feltételezem az, hát hogy is ne lenne. Bár azt tudja rólam, hogy elég harcias egy csajszi vagyok, úgyhogy nekem bármit elmondhat, őt fogom védeni.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
Fodrásznak lenni egy nagyon jó dolog - én legalábbis ezt vallom, ez a saját véleményem saját tapasztalatok alapján. Nyilván nem mindenkinek ez az álom szakma, de én szerettem. Egy monotonnak tűnő, de nagyon is változatos munka ez, amit a vendégek tesznek mindig újjá és izgalmassá, amikor felfedik nekünk az igényeiket. Ritkán találkoztam olyan munkával, ami kiborított volna, pedig voltak itt már meredek igények ebben a szalonban, főleg a kolléganőm, Britney vendégei körében. Leginkább az tetszett a fodrászatban, hogy egy kreatív és sok oldalú munkakör volt. Vágás, ritkítás, festés, dauer, melírozás, fonás és még lehetne sorolni. Alkalmi frizurák, hétköznapi frizurák, extrém frizurák. Mindig-mindig más és más munka várt ránk, fodrászokra. Némelyik munka nem volt mindenki szíve csücske, de ritkán mondta bárki is azt, hogy "na akkor ezzel tessék egy másik szalonba fáradni". És ezt nem csak a mi szalonunkra értem, hanem általánosságban. Bár igaz, vannak olyan nem túl nagy tehetségek a fodrászok között is, akik néha jobban tennék, ha inkább igenis nemet mondanának, ha nem tudnak olyan munkát kiadni a kezeik közül, amikre büszkék lehetnek ők, vagy, akár az, aki viseli... - Nosza ne kímélj, mi az, amiért le kell szedálnom majd magam? - kérdeztem vissza vigyorogva, ám való igaz, hogy a munka kicsit padlóra küldött. De csak egy kicsit. Szerettem a kihívásokat, hiszen azok segítettek hozzá minket a fejlődésünkhöz. Ha nem lennének nehézségek és kihívások, akkor nem tudnánk szintet lépni, sőt, talán el is kényelmesednénk annyira, hogy elveszítsük a készségeinket. Hiába mondják azt, hogy a rutin, mert a rutint is el lehet veszteni és felejteni is tud az ember. - Akkor már ketten vagyunk fényevők - nevettem fel, mivel én sem voltam egy nagy evő, ami talán látszott is rajtam, hiszen eléggé egy szál bél voltam. Megettem a kicsike reggelim, az ebédem - ha jutott rá időm - és egy-két süteményt és kábé ennyi. Azt pedig lemozogtam az egész napos talpalással, na meg kerékpároztam is, szóval volt mozgás bőven. De büszke voltam magamra, mert szebb alakom volt és jobb sminkem, frizurám, mint egyes nőknek, akiket látni az utcán és ez nem kis érdem. - Oh, Yeah Baby! - vigyorogtam, mikor arról beszélt, hogy beszélgetés és szórakoztatás. Imádtam fecsegni, főleg, ha jó volt a hangulat. Márpedig mostanában igen csak rám fért a jó hangulat, főleg, Romee és a megverésem óta. Valahogy úgy éreztem az utóbbi időben, hogy egészen peches vagyok... - Támogatom a programot! - vigyorogtam, közben igyekeztem lelki erőt gyűjteni a munkához is. - Kabisa? Nem, még nem hallottam róla - feleltem és az előkerülő dobozt kezdtem vizsgálni lenyűgözött szemekkel. - Azta, de menőőő - ámuldoztam a desginon. Tetszett a narancssárga háttér, a kék levelek, a koccintó poharak és a menő betűtípus. - Tiszta Hawaii, tiszta trópusi hatás - vigyorogtam. -Nagyon menci. Nagyon dizis! - vettem ki kezéből. Szerettem az üdítőket és az energia italokat is, bár kicsit aggódtam, mert nem nagyon voltam oda a csípős dolgokért, márpedig a chili és a ginger is csíptek, szóval lélekben fenntartásokkal kezeltem. - Köszcsi, cukor vagy, hogy gondoltál rám! Na ez majd felpörget és fele annyi idő alatt kész lesz a hajad. Mintha Flash lenne a fodrászod! - nevettem fel és felbontottam, hogy belekóstoljak. Nem volt vészes. Csípni csípett, de nem annyira, mint a fűszeres, chilis kínai zacskós levesek. - És még egész finom is. Na. Alakul ez a mai nap. Le is lettem kenyerezve mára - kuncogtam. Azért nem bírtam a kíváncsiságommal és rá kellett kérdeznem, hogy miért is akar magának új frizkót, mi az, ami vezényli, de a válasza csak részben lepett meg. Nem ő az egyetlen, akitől ezt a választ kapom, ellenben érdekelt, hogy mi lehet az, amiért le akar zárni magában egy időszakot. - Nahát ez elég érdekes. És most mi az, amit le szeretnél zárni? Mit szeretnél elengedni? - pislogtam kissé bután, mert nem tudtam pontosan mit szeretne elengedni. Történt valami, ami miatt új időszakot akar nyitni? Megcsiklandoztam ugyan, de nem a kellő reakciót kaptam, amitől elámultam kicsit. Furcsa. Miért nem rándult össze és kezdett el hisztérikusan röhögni? - Nahát... Jedi vagy? - kérdeztem kissé megrökönyödve. - Ah, lélekben már ezer éves vagyok! - legyintettem, ami ismét csak egy kis vicc volt, mint a xanax. Bár valóban gyógyszerezem magam, de nem feltétlen nyugtatókkal, mint inkább kifejezetten depresszió elleni antidepresszánsokkal. Abból ítélve, ahogy a tükörben nézett rám, és, ahogy a kérdést feltette, éreztem, hogy kiszúrta, hogy el lettem gyepálva. Nem mondom, hogy ez probléma volt, de sosem szívesen beszéltem arról, hogy néha milyen aljas módon vernek engem meg azért, amilyen vagyok. Vannak, akik megbotránkoznak tőlem és erőszakhoz folyamodnak. - Nos... elég sok minden. Képzeld, Adriana hajléktalan és munkanélküli lett. Kiderült, hogy a szülei éveken át hazudtak neki arról, hogy ki is az apja és hát utána otthon már nem volt maradása. A tesója, aki nem is a tesója kirakta és most valami srácnál lakik a kanapén. A srácnál, akivel csak egy ivós kalandja volt. Nem semmi, mi? - pillogtam. - Tiszta argentin szappanopera. A legviccesebb az, hogy a csaj eléggé latin - mosolyogtam. - De én drukkolok, hogy összejöjjenek ám. Biztos elképesztően szép pár lennének. Aztán nem fogod elhinni, de az én drága Britney kolléganőm már megint drogot vett, de nem is akárhogy. Adós maradt a dílernek. Erre ni, képzeld, a csajszi lelépett a melóból egyedül hagyva engem a szalonban, mintha csak érezte volna, vagy tudta volna mi lesz. Mert mi lett? Alig, hogy elment, megjelent nálam a dílere pinkre festett hajjal, hogy hozzam neki helyre. És miért? Mert Brit ezzel fizette ki a pénzt, amit nem tudott megadni. Én dolgoztam le neki helyette. De nem zavar különösebben, megszoktam már, hogy hülye helyzetekbe hoz engem. Eskü, már hiányozna - nevettem. - De jól jött ki a dolog, mert a fickó baromi jó pasi volt. Olyan izmos kis gorilla, de nagyon jó képű volt és hát... öhm... - legyintettem elvörösödve. Azt hiszem nem kell kimondanom, hogy itt a szalonban szalonban egy nagyot, mert tuti látja, hogy az arcomra van írva. Már csak vörös fejemből kiindulva. De ő kezdeményezte... én próbáltam ellenállni, de nem tudtam. Beadtam a derekam - Istenkém, az egyetlen szívfájdalmam, hogy párja van. De mondjuk lépten-nyomon csalja, szóval akár még esélyem is lehet. Bár akkor meg engem csalna. Az sem jobb. Fene belé, pedig vele szívesen kezdenék... - sóhajtottam. - Nade képzeld! A nap híre! Vállalkozó leszek! - vigyorogtam büszkén. - Már meg is vannak a cégér tervek. Evelyn megtervezte őket nekem. Ezek még csak a demó verziók, de lehet lesz valamelyik végleges lesz közülük, de valahogy így tervezzük a kinézetet (1-2) - elővettem a telefonom és megmutattam őket neki. - Már csak valahol bérelnem kell egy szalonhelységet, berendeznem és engedélyeztetnem, majd kiváltani a vállalkozóit és már nyithatok is. Nem tudom ez mikor valósul meg, de igyekszem minél hamarabb, hogy a következő frizurádat már ott csinálhassam meg - mosolyogtam és lélekben már a saját szalonomban dolgoztam. - Persze kezdetben a pénz miatt biztosan itt is fogok még vágni, de igyekszem a saját szalonomat beindítani majd. Oda koncentrálni és az itteni vendégeimet átcsábítani oda. Végülis az árban alig lesz különbség - vontam meg a vállaim. Elgondolkodtam, de sok más hírem nem volt, főleg nem pozitív, így kénytelen voltam rátérni arra, hogy miért vannak sérülések a sminkem alatt. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy mondjam el. Nem volt könnyű beszélni róla, főleg nem ilyen jókedvű témák után. - Aztán... a napokban volt egy rendőrségi ügyem - mondtam és ajkamba harapva kezdtem el kibontani a fonatokat. - Mert megvertek. Tegnap előtt mentem hazafelé a cukrászdából és két részeg homofób megtámadott. Szerencsére egy rendőr bácsi pont a közelben volt és leszedte rólam őket. Feljelentést tettem és azóta is a rácsok mögött csücsülnek. Volt ott egy egyéb bűn is a körmük alatt. Megpróbálták megverni a Cain rendőr bácsit is, de Cain erősebb és ügyesebb volt. Még fáj, ahol megvertek, vagyis majdnem mindenhol fáj még, de már valamelyest túltettem magam az eseten - sóhajtottam szomorúan, mert ez azért nem egy kellemes emlék. - Na és veled mi a helyzet? Benne vagy most valami nagy projektben? Öcsi? - kérdeztem, hátha el tudjuk földelni a rossz hangulatot.
Re: I have a fetish, and it's my hair || Liam & Rea
Kedd 20 Feb. 2024 - 20:22
Liam & Rea
I changed my mind, I want my hair back --
Nekem valamiért mindig nehezemre esett enni, ellenben annál könnyebben tudtam legurítani a torkomon a folyadékokat. Ezalatt most nem csak az alkoholra gondolok, hanem a különféle levesekre, rámenekre, kávékra és energiaitalokra is, utóbbi kategóriából hoztam is magamnak és Minnownak egy új darabot. Tudom, hogy ő is szereti ezeket és sokszor nincs ereje enni, szóval talán egy kis erőt tud adni neki. Nyilván el tudtak képzelni, hogy mennyire monoton tudott lenni a munkája és ezért már csak személyiségemből fakadóan is próbáltam érdekes hülyeségekkel teletömni az agyát. Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten utálom, ha csend van körülöttem, egyszerűen begolyózok. - Na, hát akkor enyém a megtiszteltetés, hogy bemutassam neked. Valamiért teljesen hibbant vagyok és télen a nyári ízekre vágyok, nyáron meg literszámra innám a forrócsokikat. Ne kérdezd, fordítva működöm, mint az emberek nagyrésze. - Úgy mindenben, de az italokban pláne, valószínűleg pont ezért nyújtom felé a trópusi íz- és dizájnvilággal rendelkező dobozt. - Ugye? Szerintem is! - vágom rá, amint sikeresen lefordítottam magamban a „menci” kifejezést. - Ha a Flash nem azt jelenti, hogy árammal égnek állítod a hajamat, akkor örömmel vállalom - nevetem el magam, majd hatalmas szemekkel nézem, ahogy ajkához emeli és megkóstolja. Eközben észreveszem a sebeket, de mivel egyelőre nem nagyon jut időm befókuszálni azokat, ezért annyira biztos nem tudok lenni, hogy mit is láttam pontosan. Nem szoktam titkolni, ha bajom van, vagy hogyha mentálisan nem érzem magam teljesen jól, viszont akik ismernek, azok tudják, hogy a frizurám megváltozása is ennek a jele, vagy valamiféle változásé, amiben bízva magam mögött tudok hagyni egy nehezebb időszakot és az újra, remélhetőleg szebbre tudok majd fókuszálni. Legalábbis ez szokott lenni az elképzelés. És hogy mit szeretnék elengedni? - Azt a hozzáállást, hogy folyton futok a szerelem után. Vagy legalábbis egy jó kapcsolat után. Nem azt mondom, hogy nem hiszek már benne, vagy nem szeretnék már egy ilyen társat, de le kellene már szarnom. Ahelyett, hogy a magányra gondolnék mindig, jobb lenne, ha végre csak úgy… élnék. Vagyis érted… Túl sokat sírok olyan dolgokon, amik nincsenek meg nekem és közben elfelejtek örülni azoknak, amik vannak. Oké, tudom, ez most szörnyen ilyen youtube mainstream szöveg, de mióta többet beszélek az öcsémmel és eldöntöttük egyik barátnőmmel, hogy összeköltözünk, azóta ezen pörög az agyam. - Nem vagyok túl összeszedett, mert eddig erről ilyen nyíltan még senkinek sem beszéltem és azért nehéz megfogalmazni rendesen ezeket az érzéseket. - Akkor nagyon jól leplezed - bíztatom. Bármennyire is próbálom ellenezni, valójában megértem Minnowt, mikor azt mondja, hogy már ezerévesnek gondolja magát. Tudom, mire gondol és szerintem sem normális ennyi évesen ennyire érzelmileg kiégni, most persze elsősorban magamra tudok csak hagyatkozni, hiszen nem ismerem tökéletesen az ő életét, de azokból az információkból, amit megosztott már velem, valami hasonlót tudok vizionálni róla is. És ez baromira nem jó! - Hát ez aztán a fordulat! Szegény lány, nem lehet könnyű időszakja - húzom számat a történetet hallva, ami elég durván hangzik így egyben. - Úgy érzed, hogy alakul köztük valami? - Úgy nézek rá, mint aki kész egy jó pletykát végighallgatni, bár én a lányt nem ismerem személyesen. Aztán a másik történet meglepően másfelé kanyarodik. Én is drogoztam már, de elég hamar rájöttem, hogy az nem az én műfajom és milyen jól tettem, az alkohollal legalább nem függök embertől, csakis a boltok nyitvatartásától. Egy ideig izgulok, hogy mit fog kihozni a sztoriból, mert elég rossz érzésem támad, már csak abból adódóan is, amilyen rémtörténeteket hallottam már hasonló helyzetekből, úgyhogy szélesen elvigyorodok, hogy a pasi bejött neki és nem pedig bajt okozott volna. - Ooo, Minnow, mintha valaki elvörösödne itt mögöttem - kacsintok rá, cukkolva, hogy értem kimondatlan szavait is. - És jó volt? Nem nyitottak rátok? - Kicsit sem ejt engem zavarba a téma, na meg nagyon fontosak a tapasztalatok, hogy milyennek ítélte meg utólag, mégiscsak egy idegen volt neki addig. - Igen, aki egyszer megcsalja a párját, az máskor is meg fogja, hidd el nekem! De persze nyilván azok csinálják a legjobban, akik sorra csalnak mindenkit - forgatom szemeimet. Ha nem is személyes tapasztalat, de annyiszor tapasztaltam ezt már másoknál, hogy már-már ökölszabályként gondolok rá. Általában nem hallgatnak rám, mikor mondom a barátnőimnek, barátaimnak, hogy ne adjanak második esélyt, de természetesen én vagyok csak a rossz. Elvégre hol a megbocsátás? A lótúrót megbocsátás! Nálam aki egyszer eljátssza a bizalmát, annak lőttek és nem csak a kapcsolatok terén. Másrészről viszont az egyéjszakás, egyszeri kalandokat én is szerettem, már csak azért is, mert főként azok jutottak nekem. - Vállalkozó? - nézek fel ismét a hajamról, ezúttal meglepetten. - Aztaaa, kurvajól néznek ki! Mi? Várj, már ennyire közeli az átköltözésed ideje? - cukkolom, hogy feltehetőleg nagyon hamar fogok úgyis jönni megint, de ettől még a lényeg a lényeg, tök jó, hogy ilyen tervei vannak és minden bizonnyal meg is fogja valósítani őket. Ha tervek vannak már, akkor egészen biztos. - És ott hányan fogtok dolgozni? Vagy csak te egyedül? Itt leszel a közelben várhatóan, vagy játszik New York más területei is? - Ami engem egyébként személy szerint nem zavarna, mert New York túlvégére is elmennék, ha tudom, hogy a fodrászomtól azt a hajat kapom, amit kértem, ez nekem megéri, de azért neki nem lesz mindegy, hogy megtarthatja-e a vevőit, vagy teljesen új bázist kell kialakítania magának. Minnow-val beszélgetni olyan, mint egy hullámvasút, egyszer nagyon fent, aztán nagyon lent, márpedig a sok jó hír után most kíméletlenül taszít a mélybe. Megverték? Azt mondta, megverték? Akkor tényleg jól láttam a sebeket… - Baszki! Ez most komoly? - Mármint látom, hogy komoly, de attól és a hírtől felmegy a pulzusom és kedvem lenne beverni azoknak a faszoknak. - Hát de basszus, mi már, hogy az ember még egy utcán se mehet végig anélkül, hogy ne lenne nála valami önvédelmi fegyver… Meg hogy egyesek azt gondolják magukról, hogy másokon kifejthetik az indulatjukat. - Ezt utáltam! Bár én összességében utáltam azt, ha a gyengébbnek tűnőt lenézik, legyen szó átlagosan a női nemről, a homoszexuálisokról, vagy szimplán csak valamilyen módon a kisebbségekről. - De Minnow, miért dolgozol akkor? Neked is jár a felépülési idő, nem csak azoknak, akik indokolatlanul kiíratják magukat a háziorvosukkal. - Tudom, magam ellen beszélek, de nem csináltam volna hisztit, ha lemondja ezt az alkalmat. Ezek a hírek után elég nehéz nekem is izgalmakról beszélnem, mert úgy általánosságban elég unalmas és monoton életem van. Most tényleg alakul némi változás, de ettől függetlenül megvonom a vállamat. - Totális bútorozás alatt vagyunk, barátnőm ugye költözik épp ma, épp most, szóval a srácok nagyban cipelik fel a cuccait a lakásomba. Ami egyébként egy akkora lakás, hogy leginkább még két ember elférne benne, nem csoda, hogy mindig megfagytam telente, mert sosem bírtam befűteni, mióta egyedül élek. Szimplán csóró vagyok és eliszom meg elkoncertezem a pénzem. - nevetek fel a saját hülyeségemen, de igen, én inkább megfagyok, csak hogy jusson pénzem zenére. - Szóval jah, végre vége az egyedülélésnek. Aztán egyik nap a munkahelyemre betoppant fényes nappal egy ingatlanos és elkezdte méregetni a bárunk falait. Néztük, hogy mit csinál, aztán számonkértük, hogy „haver, ezt most mi szar?”, majd közölte velünk, hogy egy ingatlanos cég kivetette hálóját a mi kis bárunkra és ha sikerül lepapíroznijuk, akkor megveszik a bárt, elbontják az utolsó kavicsig és valami gigabaromságot építenek fel a helyére. Úgyhogy az elmúlt napokban sorra írtam az igazgatójuknak az emaileket, hogy hell no, basszák meg magukat. Még nem válaszoltak, szóval szerintem holnap már az ajtajukon fogok kopogtatni. - És nem tágítok, mert az én munkahelyemet, ahol már több, mint öt éve dolgozok, biztosan nem fogják csak úgy lebontani. - Igazából ennyi. Jah, meg az öcsém lediplomázott, nemrég volt a dipiosztója.
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
Megmosolyogtat a mondani valója, hogy tényleg mennyire fordítva van bekövetve, bár azt gondolom, hogy ez annyira nem is nagy probléma. Ettől még emberileg nem fog semmit sem változni, pusztán maximum furcsán néznek majd rá, amikor a harminc fokos melegben látják majd, hogy egy gőzölgő forró csokival a bögréjében sétálgat az utcán. ez nem probléma. - Nem, a Flash alatt az a vörös ruhás DC szuperhőst értettem - nevettem. A beszélgetés aztán lassan komolyabb mederbe terelődött, amikor arról kezdtünk társalogni, hogy mi is áll az új frizura és a nagy változások hátterében, amire kaptam is egy élhető választ. Élhető, ugyanakkor elszomorító választ. Nem azt mondom, hogy valami vidám válaszra számítottam, de ez egy azért szomorkás volt. Lemondani a szerelem kergetéséről mindig rossz érzés. Egyfajta elhagyatottság, elesettség érzetet nyújt. Azért jó ideje tudtam már, hogy ilyen szempontból egy malomban őrlődtünk, hiszen én is hasonló cipőben jártam. Én is kergettem a nagy szerelmet, annyi különbséggel, hogy én még mindig képes vagyok kergetni, nem adom fel. Jó, biztosan ő sem adja fel, csak takarékra akarja venni és megpróbálni nem idegeskedni rajta. Ezt azért nyilván nem bűn. De akkor is szomorú, hogy ennyire szerencsétlen ő is. Pedig mind a ketten megérdemelnénk már azt a bizonyos nagy Ő-t. - Hát ez így elég szomorú - sóhajtottam elkenődve. - De azért ne add fel. Nem kell rajta idegeskedni, de feladni sem érdemes. A siker sehol nem szokott elmaradni. Egyszer mindenki megkapja a tökéletes társat - mosolyogtam. Igen, jól lepleztem, hogy ezer éves vagyok. Megvoltak a trükkök és praktikák. - Na igen. Egészségesen élek és jó a kozmetikusom - nevettem.
- Nos nem tudom. Szerintem csak huncutkodnak, semmi komoly - gondolkodtam el. - De aztán lehet idővel lesz köztük több is. Fogalmam sincs. Nem ismerem őt annyira mélyrehatóan és nem sokat mesélt, mert túl intim kérdés neki. De annyit tudok, hogy egy magas, kigyúrt gitárossal hál éppen - vigyorogtam. A téma aztán ráterelődött a Romannel eltöltött kis hancúrral egybekötött fodrászkodásomra, amire kicsit el is vörösödtem, de alapvetően nem zavart, hogy beszélnem kellett róla. - Hát egy elég heves és vad fiúka, de azért igyekezett finomkodni is. Figyelmes volt. Szerintem látjuk még egymást. És nem. Lehúztam a rolókat és bezártam az ajtót - nevettem. - Már úgyis zárás volt, az utolsó percekben esett be az ajtón. Senkinek nem tűnt fel, hogy nem voltunk nyitva. Bár remélem a kamerát nem nézi vissza a góré - nevettem. - Eléggé kellemetlen perceknek néznék elégbe, ha visszanézné a jelenetet - pirongtam, mert hát a szalonban voltak kamerák is. - Igen, ez az, ami engem is eléggé bosszant. Mert amúgy nem lenne rossz srác. Bár igaz, egy bűnöző, de na. Még jó útra lehetne téríteni, felhagyhatna a drogbiznisszel, de nyilván hűségességet még azután se lehetne várni tőle. Szóval túl sokat nem remélek tőle. Max néha kalandokat, amíg meg nem találom én is az igazit - nevetek. Bár nem szeretek kalandozgatni, de nekem is vannak szükségleteim. Azért azt nem mondanám, hogy tényleg az csinálja jól, aki tényleg sorra csal mindenkit, de azt is tény, hogy manapság ritka az igazán hűséges társ. Szomorú, de ez az igazság. Főleg nálunk, melegeknél, akik amúgy is kisebbségben vagyunk. Köztünk is sajnos sokan vannak, akik vagy csak kalandokat keresnek, egy éjszakásokat, vagy lépten-nyomon megcsalnak. - Még azért nem. Még kell bérelnem egy szalonhelységet, berendezni, engedélyeztetni, stb. Ez még egy két-három hónap szerintem, ha minden jól megy és megnyithatok. Attól függ milyen a helység. Ha nem kell sok átalakítás, akkor pikk-pakk menni fog minden. Itt a papírok visznek majd el sok időt. Itt szeretnék valahol a környéken, mert hát mégis csak itt van az ügyfelekből álló táborom, akiket meg akarok tartani. Ha hirtelen most átköltöznék... nem is tudom, Long Islandbe, akkor lehet elveszteném az ügyfeleim negyedét, akik nem akarnak majd kijárni miattam a szigetre és inkább keresnek mást. Várhatóan csak én fogok ott dolgozni. A kezdetekben biztosan, de szeretnék magam mellé valakit. Britneyt szeretném majd átcsalni, de lehet idővel felveszek valakit, ha ő nem áll kötélnek.
Sajnos a kellemes beszélgetésnek vége kellett, hogy szakadjon, amikor szint kellett vallanom neki. Mert hát kénytelen voltam felvállalni, hogy mi történt velem, látta is a sebeket, nem tagadhattam le előtte. Tudtam, hogy ez a hír neki sem lesz kellemes, nem is akartam elrontani a meglévő jó hangulatot, de nem tehettem mást, beszélnem kellett. Nyilván van igazság abban, amit Rea mondott, hiszen nem ártana egy önvédelmi fegyver, de valahogy nem tudtam magam elképzelni viperával, vagy sokkolóval a kezemben. Pedig lehet egyszer rá fogok kényszerülni. - Te talán tartasz magadnál egy 38-as Smith & Wessont? - kérdeztem, ha már itt arról beszélgetünk, hogy nem lehetünk fegyvertelenek az indulatos emberek miatt. Tagadhatatlanul rossz irányba halad a társadalom. Elítéltem az erőszakot és azt, hogy csak azért bántsunk valakit, mert más és minket ez zavar, de valahogy azt sem láttam megoldásnak, hogy felfegyverkezve járjunk az utcákon. Hová vezetne az? - Ugyan, csak pár seb. Nem törték el a csontjaim és nem lett semmi maradandó károsodásom. Csak felszíni sérülések - legyintettem. - Miért ülnék otthon akkor? Szeretem a munkám és nem akarok egész nap csak lustálkodni és a sebeimet nyaldosni - feleltem vigyorogva. - Úgysincs ott velem senki. Nem akarok egyedül otthon ülni... - tettem azért hozzá elmotyogva. Maximum az antidepresszánsok fogynának jobban, ha otthon ülnék egyedül, begubózva. Lényegében itt ér véget az én történetem, így most jöhetett ő, hogy elmondja hol is tartanak éppen az életében az események. - Na milyen rendes kis srácok, hogy segítenek - mosolyogtam. - Helyes és izmos srácok legalább? - kérdeztem nevetve. Ha bútorokat pakolnak, biztos izmosak és erősek. Sosem értettem, hogy neki minek egymagára akkora lakás, főleg, hogy tényleg elszórja a pénzét, de nyilvánvalóan ő tudta mit akar, mit-miért, de én túl kényes voltam ahhoz, hogy otthon üljek egymagam egy hideg, nagy és üres lakásban, szóval minden elismerésem neki. De legalább már nem lesz egyedül, hanem ott lesz vele valaki. Titkon még irigyeltem is. Ha nem is egy szerelme fog vele lakni, de akkor is, legalább a magány már nem lesz az élete része. - Na, ez a nap egyik legjobb híre - mosolyogtam. - Örülök neki. Ez tényleg egy nagyon jó dolog, ott lesztek egymásnak és tudjátok egymást támogatni és már egyedül sem leszel. Lehet én is feladok majd valami hirdetést, hogy lakótársat keresek - nevetek. Nem tartottam magam sóhernek, vagy kuporgatósnak, de én azért nem szórtam annyira a pénzem, mint Rea. Igyekeztem félre tenni valamennyit, hogy mindig legyen mihez nyúlni, ha megszorulnék, ha pedig nem kell hozzá nyúlni, akkor lesz valamennyi összegyűjtött pénzem, amit nagyobb dolgokba tudok fektetni. Egyszer szeretnék egy saját házat, hatalmas, meseszép kerttel. Most jelenleg mindenem megvolt, amire szükségem volt. Kocsi, lakás, étel-ital. A pénzemet most a vállalkozásomba akarom fektetni, most az a fontos. Mondjuk tény, hogy én jobban is kerestem nála. Nem is értettem őt ilyen téren, így csak rosszallóan húztam el a szám. Miért kell ilyen felelőtlenül szórni a pénzt, aztán fagyoskodni? Felajánlanám, hogy kisegítem őt pénzzel, ha kell, de úgy éreztem kellemetlenül venné ki a számára, ha ezt meghallaná, így elvetettem. Nem akartam ciki helyzetbe hozni. De ha kell, remélem tudja, hogy hozzám fordulhat. Hideg zuhanyként ért, hogy csak úgy le akarják dózerolni a bárt. Mégis mi a fene ütött az emberekbe, hogy csak úgy egyik napról a másikra képesek lennének munkanélkülivé tenni megannyi embert. Mégis hány alkalmazottról lehet szó? Hát ez nem semmi. - Hát ez nem semmi. Tényleg hibbant egy világot élünk. És erről vajon mikor akartak nektek szólni? Amikor megjelennek a munkagépek? Micsoda világot élünk. Hah... - sóhajtottam. - Remélem sikerül intézned valamit. Ha nem, akkor majd segítek új állást találnod. Sajnos én egymagam nem sokat tehetek. De ha az a pasas, akinek írkálsz bejön majd hajat vágatni, akkor szándékosan elszúrom a haját - kacsintottam. Az én hatalmam sajnos csak idáig terjed. - Gratulálok neki! - mosolyogtam. - Diploma ajándéknak kaphat tőlem egy ingyen vágást - nevettem, bár nem vicceltem. Ennyi nem árt meg. Közben azért a munkával is haladnom kellett, így igyekeztem kibontani a fürtöket, hogy ne kelljen tényleg itt megennünk a holnapi reggelinket is. Bár szívesen töltök vele minél több időt, azért neki is és nekem is van még dolgunk mára.
Kezdőlap
