“Hoy te quiero más que ayer, pero menos que mañana”
Az elmúlt hónapok történéseit nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni. Néha olyan érzés, mintha ébren álmodnék, máskor pedig nehéz elhinni, hogy ez a sok jó ami velem történik az valóság. Éveken keresztül, minden erőmmel küzdöttem az ellen, hogy bárkinek esélye legyen ahhoz, hogy megérinthesse lelkemet és szívemet. Harcoltam mások és önmagam ellen, nem akartam szeretni. Aztán villámcsapásként lett része életemnek Millie, bekúszott a bőröm alá, észrevétlenül lett úrnője a szívemnek, lelkem és testem birtoklója. Még mindig nehéz elhinnem, hogy az elmúlt időszak eseményei valóságosak, és nem lázálomban fekszem valahol magatehetetelnül. A szerencse úgy érzem, hogy átpártolt hozzám, annyi viszontagságos idő után, végre az én oldalamon áll. Mindez azzal kezdődött, hogy néhány hete elnyertem egy álomutazást a szülöföldemre. Közel egy évtizede nem jártam városban ahol születtem, nem kóstoltam anyám főztjét, nem ölelt szerető karjával apám. Elrejtőztem New York nyüzsgő, bűzös nagyvárosában, hogy ne láthassák rajtam mennyire megváltoztam, hogy már nem az a reményekkel teli Jesus vagyok, mint akit utoljára láttak. Lelkem már áthatja a sötétség, a hazugság a keserűség és a függőség mérgező egyvelege. Nem akartam, hogy lássák rajtam mennyire padlóra küldött egy ostoba nőszemély és a viszonzatlan szerelme. Nem akartam, hogy szégyenkezzenek miattam. Most sem lennék itt, ha azon a bizonyos estén nem vesz oltalma alá Fortuna istennő és nem ízlelem meg a győzelem ízét végre. Már nekem is kijárt egy kis szerencse, megérdemeltem. Három napja már, hogy élvezzük a kubai napfényt, a tenger nyújtotta örömöket, a vibráló színeket és nem utolsó sorban a hálószobánk nyugalmát. Három napja már, hogy folyamatosan nyugtalan szívem, viharként tomboló lelkem végre hazatért. Megnyugodott a lelkem mert végre ott vagyok ahol lennem kell. Azt hiszem, hogy ez lehet az oka annak is, hogy a vitáink száma a nullára csökkent az ittletünk alatt. Szerelmünk eléggé viharos, hangos és szenvedélyes, mindkettőnkben túlságosan nagy a makacsság. Gondolataimba merülve, némán bámulom a nap lenyugvó sugarait, amik rózsaszínné festik az ég alját. Hüvelykujjammal köröket rajzolok kézfejére, ami belesimul tenyerembe. Közelebb vonom őt magamhoz. Vállaimon nyugvó fejére puszit hintek, miközben belélegzem illatát. Az illatot, ami beivódott lelkembe, amit millió illat közül is felismerek. - Arra gondoltam, hogy meglátogathanánk a szüleimet. Mit gondolsz? Lenne kedved hozzá? Pillantok rá szemem sarkából. Nem, nem akarom erőltetni a dolgot, tudom, hogy még túl friss a kapcsolatunk, még mi magunk is tapogatózunk és próbáljuk felfedezni egymást, de ha már itt vagyunk, vétek lenne nem meglátogatni a családomat. Megjegyzését hallva magasba ugranak a szemöldökeim, ajkaimra széles mosoly költözik. - Nocsak, táncolni vágyik a kisasszony? csipkedem meg szabad kezemmel játékosan a hozzám közelebb eső oldalát. - Akkor javaslom, hogy ma estére csípd ki magad asszony, bemutatlak a forró kubai éjszakának. Én egy kis táncra soha nem fogok nemet mondani, ahogyan ennek a mindig mosolygós, hibabnt nőszemélynek sem tudok nemet mondani. Boszorkány. Megbabonázott és elérte, hogy teljes szívemből szeressem. - Na de cicám! támaszkodom neki hanyagul a zárt kapunak, meglepett tekintettel fürkészve szívem hölgyének arcvonásait. - Valami azt súgja, hogy kegyed rosszban sántikál. Nem különösebben riaszt meg a gondolata annak, hogy betörjünk egy privát strandra? Elvégre ki az aki birtokolhatja és kerítéssel elzárhatja azt a partot, ami mindenkit megillet? Ki mondhatja, hogy övé a tenger egy darabja? - Csak utánad szépségem. hajolok közelebb hozzá, hogy előbb csókjaimmal hintsem be meztelen vállának vonalát, majd mutatóujjammal sétáljak végig csupasz bőrén, hosszan végig a karján, majd a derekán, ahol ujjaim már a ruhája anyagával találkozik, egészen le a csípőjén, majd a combján, mígnem újra puhaságát érezhetem ujjaim alatt. - Csak utánad... pillantok fel rá ismét, majd mindkét kezemmel bakot tartva neki várom, hogy a segítségemmel átmásszon a kerítését, majd én is követem őt.
Kezdőlap
