Pozitív tulajdonságok:

ㅇ Kedves – Az egyetemen, a szerkesztőségben, a lakóközösségben... többnyire mindenkihez van egy-két kedves szava, egy barátságos mosolya. Megszokta, hogy az emberek általában nem annyira jókedélyűek, mint ő, de ennek ellenére ő igyekszik hű lenni önmagához, és ilyen apró figyelmességekkel jobbá tenni mások napját. (Kivétel, ha maga is bal lábbal kelt.)

ㅇ Jószívű, önzetlen - Az élete első felében kissé talán el volt kényeztetve, de később sem kellett nélkülöznie valójában semmiben, csak most, hogy próbálkozna megállni a saját lábán, tapasztalja meg néha, hogy milyen az, amikor valamiért kicsit többet kell gürizni, de élete egyik szakaszában sem sajnálta volna odaadni a dolgait azoknak, akiknek nagyobb szüksége volt rá.

ㅇ Bátor/vakmerő - Szemtelenül bátor, inkább már vakmerő, sokszor valószínűleg nincs is igazán tisztában vele, milyen kockázatot vállal, amikor gondolkodás nélkül belerohan a veszélybe egy jó cikk kedvéért, vagy hogy másokon segítsen, de az sem kizárt, hogy egyszerűen csak követi a szívét, az ösztöneit, és túlontúl optimistán bízik a pozitív végkifejletben.

ㅇ Őszinte - Ami a szívén, az a száján, és ha akarna se igazán tudna lakatot tenni a szájára. Általában mások szemébe mondja a véleményét, akár olyan dolgokról is, amihez semmi köze. Persze vannak helyzetek, amikor maga is tisztában van vele, hogy bölcsebb hallgatni, és megtartja a véleményét, de ez a ritkább verzió.

ㅇ Vidám - Általában jókedvű, aranyos, pörgős, ami lehet ragadós is, lehet idegesítő is. Egy igazi energiagombóc, legalábbis amíg tart a kávé hatása (és elég sok kávét iszik, valószínűleg vissza kellene vennie), vagy amíg nem üt be valami nagy gebasz, amitől aztán hamar a padlóra kerülhet érzelmileg.

ㅇ Kitartó - A kitűzött céljait nem adja fel könnyen, nem futamodik meg, ha akadályba ütközik, rögtön a megoldáson töri a fejét, a kiskapukat keresi. Az ismerősei gyakran mondják, hogy ez fogja majd őt igazán sikeres riporterré tenni, ő pedig hajlamos ezt elhinni, és ez csak még elszántabbá teszi.

ㅇ Gondoskodó - Fiatal kora ellenére is olykor már-már anyáskodó, szeret másokkal törődni, másokat meghallgatni, vigyázni azokra, akikkel törődik, ott lenni a szerettei számára, ha szükségük van rá (de ehhez nem is okvetlenül kell régi ismertség, vagy közel állni hozzá).

---

Negatív tulajdonságok:

ㅇ Kiszámíthatatlan - Van, aki szerint egyenesen flúgos. Nyilván ez nem publikus, de enyhe bipoláris zavarral küzd, amire már két éve gyógyszereket kap, de nem mindig szedi rendszeresen. Attól függően, hogy a betegség melyik fázisában van, és hogy szedi-e a gyógyszereit, néha kissé instabil és kiszámíthatatlan. Meggondolatlan dolgokat tesz vagy mond, hangulatingadozásai lehetnek, és feledékenység is előfordulhat.

ㅇ Makacs – Akaratos, és hajhatatlan. A kitartása néha jó dolognak tűnhet, máskor pedig egyszerűen csak önfejű, és szándékosan nem hallgat az ész érvekre, mert nem viseli túl jól, ha nincs igaza, és utál veszíteni. Ettől még meg lehet győzni őt, de időigényes lehet, és nehezen ismeri be, hogy téved.

ㅇ Naiv – Sokat olvas, okos lány, jó megfigyelő, könnyen összekapcsolja a dolgokat, de közben annyira bízni akar másokban, a világban, hogy könnyen hiszékennyé válik, és olyankor nem veszi észre azt sem, ami az orra előtt van.  

ㅇ Lobbanékony - Nevezhetjük temperamentumosnak is, ha az jobban hangzik, a lényegen igazából nem változtat. A hangulatingadozásainak és a meggondolatlanságának hála, de lehet csupán azért, mert még fiatal és kissé érzékeny, de gyakran kicsit túl gyorsan felkapja a vizet. A makacs természete ellenére azonban mikor rájön, hogy túllépett egy határt, megbántott valakit, nem esik nehezére elnézést kérni, és igyekszik kiengesztelni a másik felet. Sőt, a maga módján az ingerlékenységén is próbál változtatni, mély levegőt venni, vagy háromig számolni magában, mielőtt megszólalna, de ezt még gyakorolnia kell.

---

Néhány plusz infó:

ㅇ Túl sok kávét iszik, ám amikor úgy igazán rossz kedve van, csak a forrócsoki jöhet szóba.

ㅇ Másfél éve belekezdett egy krimi regény megírásába, de még csak két fejezetet írt belőle, azt is folyton átszerkeszti.

ㅇ Alapvetően nagyon társasági lény, aki szeret kimozdulni, bulizni, mozizni, beülni egy bárba, lényeg, hogy emberek között legyen; de valójában ugyanúgy szeret bekuckózni is egy sarokba egy meleg takaróval, egy bögre forró itallal és egy könyvvel vagy a Netflix-szel.

ㅇ Nagy Gilmore Girls rajongó, szinte azon nőtt fel, és bár az anyjával néhány éve már nem az igazi a viszonya, régen szerette magukat beleképzelni a sorozatba.

ㅇ Öt évesen kapott egy kis labradort, Coopert, aki tizenöt éven keresztül a legjobb barátja volt, és mióta ő nincs, nem tudott másik kutyát magához venni. Viszont egy ideje ideiglenes gazdiként szinte mindig lakik nála egy kis jószág, többnyire kutyák, de egy-két alkalommal már cicát is befogadott.

Drága Apám!

Ez már a sokadik levél, amit neked fogalmazok, és sosem fogod olvasni. Furcsa, tudom, de az egyetemen McGregor professzor folyton azzal nyaggat bennünket, hogy még a mai, technika által uralt világban is, leendő újságíróként fontos, hogy rendszeresen írjunk vagy jegyzeteljünk valamit kézzel is. A pszichiáterem szerint pedig jót tehet, ha néha megfogalmazom neked, mi jár a fejemben, mintha valóban ismernélek. Persze mindketten tudjuk, hogy ez nem így van, és nagy valószínűség szerint sosem fogom megtudni, hogy igazából milyen vagy.  

Ez talán nem is akkora veszteség. Hiszen nekem egyszer már volt apám. Egy apa, aki felnevelt, aki esténként mesét olvasott, aki biciklizni tanított, és később edzésekre vitt. Meghallgatott, ha szomorú voltam, és mindig tudta, hogyan vigasztaljon meg. Aki hétvégenként palacsintát sütött, és egyik születésnapomon még Disneylandbe is elvitt bennünket, egyszer meg sielni Alaszkába. Egy apa, akinek még ma is a nevét viselem. Ő is ügyvéd volt, mint anya, tudod? De anyával ellentétben neki mindig volt ideje rám akkor is, ha épp egy ügy miatt elfoglaltabb volt. Anyu szerint elkényeztetett engem. Talán így volt. De visszaemlékezve, ami a számomra leghihetetlenebb és egyben legszebb: soha egy percig sem éreztette velem, hogy nem vagyok a sajátja. Fogalmam sem volt róla, hogy vér szerintem nem az apám egész addig, amíg tizenhárom éves koromban el nem veszítettem őt egy autóbalesetben.

Akkor is épp hazafelé tartottunk kosárlabdaedzésről, csak ő és én, mert anyu aznap is későig dolgozott, és egy részeg idióta belénk hajtott. Igazából nem emlékszem a részletekre, a baleset körüli emlékeim kiestek, de ezt az egyet cseppet sem bánom. Arról viszont nehéz megfeledkezni, hogy ezután mennyire megváltozott minden. Először is természetesen soha többé nem akartam kosárlabdázni. De az edzések és meccsek hiányáról a legkönnyebb beszélni. Anya is megváltozott. Távolságtartóbb és szigorúbb lett velem. Türelmetlenebb. Mintha engem hibáztatna a történtekért. Ha így is van, nem ismeri be. Én is befelé fordultam, depressziós lettem (vagyis akkoriban még annak hittük), hetekig enni sem akartam, beszélni sem igazán, ezért anya végül dilidokihoz vitt. Kezdetben borzasztóan tiltakoztam ez ellen, meggyőződésem volt, hogy semmi szükségem rá. Sokat veszekedtünk, ő pedig egyik alkalommal a fejemhez vágta, hogy nem kell ez a nagy dráma, hisz James Sackler még csak nem is volt az igazi apám. Persze hamar megbánta, hogy így mondta el az igazat, de már nem szívhatta vissza. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ettől csak rosszabbul lettem. Azt hiszem, valami megtört bennem, és keletkezett egy űr a lelkemben, ami... Nem is tudom, valószínűleg hülyeség, de néha abban reménykedem, hogy ha végre megismerhetnélek, talán képes lennél betölteni azt az űrt. Legalábbis olykor jó erről álmodozni, de anyu szerint csak csalódnék. Azt mondja, rossz ember vagy. Ez amúgy mi a fenét jelent? Mintha te lennél a mumus a gyerekeknek szóló rémmesékből. Nem hajlandó többet mondani, akárhogy faggatom, úgyhogy csak találgathatok. Azért vagy rossz, mert megcsaltad? Mert elhagytál bennünket? Mert egyéves koromra leléptél, és hátra sem néztél? Vagy mert van valahol egy másik családod, és őket választottad helyettünk? Esetleg ennél rosszabbat is tettél? Megöltél valakit? Börtönben vagy? Vajon megtudhatom valaha?

Van rólad egy képem, tudtad? Egy megkopott, régi fotó, huszonkét évvel ezelőttről, amelyen pár hetes koromban a karodban tartottál. Évekig azt hittem, hogy egy nagybátyámmal vagyok azon a képen, mert ezt mondták nekem. A fejed lefelé hajtva engem nézel, és nem látszik jól az arcod, de mégis úgy tűnik a testtartásodból, mintha akkor még fontos lettem volna neked. Az voltam? Szerettél akár egy kicsit is? Nem látható az arcod, de olyan sokszor próbáltam már elképzelni, milyen lehet, a tükörbe nézve kitalálni, mely vonásokat örökölhettem tőled. Talán sosem tudom meg.

És te gondolsz néha rám? Eszedbe jutok még? Próbáltad már valaha is elképzelni, milyen ember lettem?

Önző és őrült dolog ebben bizakodni, de remélem, "csak" börtönben ülsz, és nem a másik családoddal élsz boldogan valahol.


PS: Igen, tudom, hogy anya miattad addot nekem arab eredetű második keresztnevet.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is annyira szép pofit választottál, másodszor pedig imádlak. De tényleg. Minden hibáddal és rossz tulajdonságoddal együtt szerintem egy nagyon cuki, talpraesett fiatal lány vagy, akinek én biztos szeretnék a barátja lenni, ha lenne rá lehetőségem. Nagyon jó újságíró alapanyag vagy, ha lehet ilyet mondani. Kinézem belőled, hogy addig kutakodsz és kutakodsz, amíg találsz valamit, settenkedsz, hátha sikerül elcsípned valami morzsát, ha az ösztöneid azt súgják. Most belegondoltam, hogy aki 2000-ben született, az idén már tényleg 22 éves, és ez nincs rendjén.
Imádtam az apádnak írt leveledet. Kreatív megoldása az előtörténetnek, de még így is sok mindent megtudtunk a múltadról. Szinte látom magam előtt, ahogy reménykedve írod az asztal fölött a levelet apádnak, akit sosem ismertél. Nehéz lehetett kamaszként, egy egyébként sem könnyű időszakban megtudni az igazságot. Nem egészen értem anyukádat, de biztos jó okkal viselkedett és viselkedik úgy, ahogy.
Volt szerencsém apádat is olvasni, és már alig várom, hogy ti ketten összefussatok, komolyan. Nagyon remélem, hogy nem fogsz benne csalódni, bár biztos lesznek olyan dolgai, amivel nem lesz egyszerű szembesülni.
Annyira tetszett az egész lapod, hogy hűűű.   De nem is tartalak fel tovább, sipirc a játéktérre, mert olvasni akarlak titeket.  


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!