Louis & Isabel

Szeretem magamat spontánnak gondolni, de épp ennek az ellenkezője is igaz rám; nem szeretem a váratlan meglepetéseket, azokat amelyek valakinek fájnak, amik engem vagy a szeretteimet bántják meg valamilyen formában. Talán másképp kellene ezeket neveznünk, mondjuk baleseteknek, vagy szerencsétlenségeknek, kellemetlen és váratlan helyzeteknek. Egytől egyig gombóc költözött tőlük a torkomba és úgy éreztem, hogy liftezik a gyomrom. Pont, mint a várakozás alatt, amíg nem volt információm Louról. Azzal nyugtattam magamat, hogy kapcsolatba tudott velem lépni és úton van hozzám, fontos dolgokat pedig nem beszélhetünk meg telefonon, vagy üzenetben. Türelmesnek kellett volna lennem, de a gondolataim újra meg újra a legrosszabb szcenáriókra tértek vissza és attól kezdtem tartani, hogy Lou-nak út közben esik valami baja. Majdnem percenként csekkoltam rá a telefonomra és idegesített minden olyan értesítés, ami nem Ő volt. Még ha tudtam is, hogy nem kellene számítanom rá, hogy újra jelentkezik, legalábbis nem üzenet formájában. Kis híján a körmömet is elkezdtem rágni, miközben úgy pislogtam kifelé az ablakomból, mintha ilyen magasságból is minimum láthatnám, hogy Lou pontosan mikor lép az utcánkra, vagy ér be az épületbe. Aggasztott, hogy Louis nem ér vissza egyik üzenetemre sem, de igyekeztem mély levegőket venni, pont mint a versenyek előtti izgalom leküzdéséhez.
Függetlenül attól, hogy mi mindent tudtam Louról és a múltjáról, attól még tudtam, hogy ő ritkán mutatja meg másoknak a sebezhető oldalát és hogy én kifejezetten szerencsés vagyok, amiért ilyen titkot őrizhetek tőle. Pontosan ezért volt egyben aggasztó az is, hogy mennyire kétségbeesett volt az az üzenet, amiben arra kért, hogy beszéljünk. Mert tisztában voltam vele, hogy ha a barátom ennyire sebezhető, akkor nagy a baj. Nem azért, mert egyébként annyira elzárkózott volna akár előlem is, akivel három éve párkapcsolatban volt, inkább azért, mert volt Louban egyfajta stabilitás, amire az ember bátran számíthatott, de most... Úgy öleltem át a nyakát, amikor nagy hévvel átölelt, miután ajtót nyitottam neki, mintha ő lenne az utolsó kapaszkodóm a Földön és bizonyos értelemben mégis én voltam neki a horgony.  
- Semmi baj. Most már itt vagy. - Még szorosabban fontam köré a karjaimat, annyira, hogy szinte már úgy éreztem, bántani fogom vele. - Itt vagyok, és segítek. - Bármi történjen is, azt szerettem volna, ha ezt tudja. Nem azért, mert bármit vakon bevállalok bárkiért, hanem mert a barátomról van szó, akit szeretek és aki sok szempontból jelenti nekem az elsőt és mindenemet. - Itt vagyok. - Úgy ismételtem magamat, mintha attól, hogy mantrázni kezdem a szavakat, hirtelen valósággá válnának és elmúlna minden bajunk. Azok után, hogy Lou nem akart róla rögtön beszélni, féltem újra rákérdezni arra, hogy mi történhetett.
- Annyira féltem, hogy valami történt veled. Nem írtál vissza, és... - Erősen az alsó ajkamba haraptam, hogy ezen a ponton úgy állítsam meg magamat, mintha falnak szaladtam volna, én és a gondolataim. - Nem sírok - nyögtem ki nagy nehezen, miközben szipogva igyekeztem helyre tenni magamat és teljes lélekjelenléttel itt lenni, hogy ha készen áll rá, hogy elmondja miért indult el hozzám eredetileg annyira feldúltan, akkor minden sejtemmel rá tudjak koncentrálni.
- Lou! - Tágra nyílt szemekkel pislogtam rá, a pillantásomban benne volt minden kérdés, amivel most még nem mertem lebombázni őt. Úgy éreztem lesokkoltak a szavai, és bár láttam mozogni a száját, az információ csak később jutott el az agyamig. - Mondott... még mást is? - Olyan halkan tettem fel végül a kérdést, hogy attól kezdtem félni, talán meg sem hallja azt. Ha nekem valaki azt állítaná, hogy a testvérem, minden bizonnyal hitetlenkedve fogadnám, de vajon ugyanígy éreznék-e, ha nem ismerném a szüleimet?
- Ez.. Azt hiszem olyan fura elhinni, hogy ez mind csak a véletlen műve. - Bűntudat mart belém, amiért úgy hangoztak a szavaim, mintha ellene beszélnék a családjának, akik talán aktívan keresték és azért tűnt fel most a nővére. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy Louis mennyire keményen dolgozott azon, hogy magának köszönhetően ott tartson most, ahol. És talán mindig volt egy következő lépés és egy következő cél számára, de soha nem éreztem úgy, hogy sebesült és szárnyaszegett madárnak érezné magát attól, hogy másképp alakul az élete, mint néhány kortársának.
- Persze! Mondj el mindent, amit szeretnél. - Most a nyelvembe haraptam, amiért nem mesélt nekem azokról az esetekről, amikor még viszonylag ismeretlenül futott össze a nővel, hiszen az, hogy valamikor megmentette őt attól, hogy kirabolják, elég jelentősnek tűnik. De azt is tudom, hogy most nem ez a legfontosabb részlet. - Egyáltalán nem rossz, hogy így érzel. Szerintem van időd gondolkodni rajta és nem is kötelező tartanod vele a kapcsolatot. Meg kell értenie, hogy neked megvan az életed, ami már kialakult nélküle is. - Megfogtam a szabad kezét és simogatni kezdtem a kézfejét megnyugtatásul.
Nem számítottam rá, hogy lesz olyasmi, amivel a nő alá tudja támasztani az állításait. Még az is megfordult a fejemben, hogy valaki olyan találta meg Lou-t, akinek valójában komoly segítségre van szüksége a megfelelő orvosoktól. Amikor azonban a kezembe kapom a képet és hallgatok a fiúra, megfordítom azt, elkerekednek a szemeim. - De hiszen ez... - Újra visszafordítottam a képet, hogy jobban is szemügyre tudjam venni azt. Finoman megérintettem az egyik ujjammal a babát, aki az édesanyja karjaiban feküdt. - Daemon Salerno. - Finoman, halkan mondtam ki a nevet, de nem csengett ismerősen, vagy jólesően. Inkább nehéznek tűnt, súlyosnak és idegennek. Mintha sokkal több lenne ezen a képen, mint amit látunk. - Szerintem a Louis Abraham York sokkal jobban illik hozzád. - Olyan őszinteséggel bukott ez ki belőlem, amikor felpillantottam a fiúra, hogy meg sem fontoltam igazán a szavakat.
- Ez elképesztő - jegyeztem meg, még mindig hitetlenkedve. Mekkora az esélye, hogy így fusson valaki össze a testvérével? Ez a gondolat pedig szöget is ütött a fejembe. - Honnan van meg neki ez a kép? És honnan tudja, hogy te te vagy? - Ezek talán olyan kérdések voltak, amelyekre nem volt válasza, de az agyam immár elkezdett dolgozni és megpróbáltam racionalizálni a dolgot.
- Lou! Kérlek, ne sírj. - Úgy hajoltam oda hozzá és bújtam a karjai közé, mintha formába lettünk volna öntve és így passzolnánk egymáshoz. - Nem hiszem, hogy meg kellett volna keresnie így, ez... Annyira megdöbbentő. - Ezt inkább csak a mellkasának motyogtam, mint bármi másnak.
- Pedig te vagy az egyik legcsodálatosabb ember, akit ismerek. - A kezeimet az arca két oldalára simítottam és úgy hajoltam oda, hogy finoman meg tudjam puszilni az arcát, ott ahol a könnycseppek végigszántottak rajta. - Senkinek nem engedem, hogy elvigyen. Itt kellene maradnod nálunk - olyan hirtelen tettem hozzá a végét, hogy magamat is megleptem vele, de semmi újdonság nem lett volna a családom tagjai számára abban, hogy Lou itt tölt nálunk néhány estét. Úgy éreztem a saját nyugalmam érdekében is ez lenne a legjobb megoldás.
- Nem tudtunk valahogyan utána nézni ennek a nőnek? - Hiszen az is lehet, hogy csak kitalálta az egészet, és kellemetlenséget fog okozni a jövőben is. Nem ismertem őt, de hirtelen nem vett le a lábamról. - Nem zaklathat az akaratod ellenére.

1129 |  | outfit (táska és cipők nélkül)

Alapvetően, ha az emberrel történik egy esemény, amit összességében megmásíthatatlannak érez, nyilvánvaló az, hogy kihez fog futni vigaszért. Ilyenkor a szülők és a család az a hely, ahol érdemes megkeresni a megnyugvást, azonban vannak olyan speciális helyzetek is, mint amivel én rendelkezem. Talán túlságosan sötét gondolat ez, de az eddigi tapasztalataim alapján arra jöttem, rá, hogy egy árva gyerek, örökké árva marad. Nem sajnáltam magam, mivel egészségben nőttem fel, és semmiben sem szenvedtem hiányt. Egy olyan gyermekotthonnak voltam a tagja, ahol nem volt helye az erőszaknak, nem kellett attól félnem, hogy az idősebb gyerekek elvesznek tőlem valamit, vagy megvernek. Az ottani papok és apácák a saját gyermektelenségük miatt úgy szerettek minket, mintha tényleg a szüleink lennének.
Ugyanakkor én is tudom, hogy ez csak egy bizonyos ideig működhet így. Túl sok a gyerek egy ilyen helyen, ami miatt azok, akik egyszer kikerülnek innen, már nem kapnak visszajárást, és ezért nincs jogunk felháborodni. Ezen a ponton meg kell tanulnunk önállóvá válni, kiépíteni a magunk kapcsolathálóját és ezek fényében kezdeni valamit az életünkkel.
Tisztában voltam vele, hogy nem Stella lesz az a személy, akivel mindezt meg kellene beszélnem és ugyanez volt igaz mondjuk a húgomra is, akinek volt egyéb extra problémái is nem beszélve arról, hogy megint elhagyott minket. Az egyetlen ember, akibe mertem kapaszkodni, jelenleg gyakorlatilag az egyik legrosszabb választás volt. Az, hogy Isával folyamatosan bántjuk egymást elég ok lett volna arra, hogy ne akarjak több problémát a nyakába akasztani, mégis ő volt az egyetlen, aki most eszembe jutott. Talán azért, mert őt szeretem a világon a legjobban, mert ő valami olyat adott nekem, amire soha senki más nem volt képes. Egy dolog, hogy a saját környezetem elfogadott olyannak, amilyen vagyok, ő viszont kívülről jött, és nekem adta az egész világot. Hálás voltam az embereknek, akik felneveltek, hálás voltam Stellának, aki elutasította a család lehetőségét miattam. Viszont sok dolog volt, amiben Isa formált engem, és talán neki hála sikerült ennyi mindent elérnem, még akkor is, ha rövid ideig tartott az időszak, amíg a csúcson voltam. Nélküle egyáltalán nem ment volna. Talán emiatt lehetett az, hogy gyakorlatilag akkor öntött el valamennyi nyugalom és az otthon érzése, amikor őt a karjaimba zártam egy olyan helyen, ahol legjobb esetben is vendégnek kellett volna lennem.
- Még nem tudom elmondani – a hangom alig volt több suttogásnál, gyakorlatilag abban sem voltam biztos, hogy értette és hallotta a szavaimat – Ne engedj még el, kérlek.
Szükségem volt arra, hogy velem legyen, hogy érezzem a jelenlétét. Fokozatosan csökkent bennem a káosz, ahogyan a derekát szorítottam, majd a hajába fúrtam az arcom és úgy szívtam be az ismerős illatot, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy ezt megtehetem. Igyekeztem visszapislogni a könnyeket, amik a szemembe szöktek, mert most nem fogok sírni. Nem akarom, hogy valaki, aki az enyém pont miattam rémüljön meg még jobban.
- Jól vagyok, azt hiszem – csak egy mély levegőt vettem, aztán kelletlenül elengedtem, és a két kezembe fogtam az arcát. Kicsit sem volt igaz, amit mondtam. Szarul voltam, kurvára szarul, de ezt nem vághatom a fejéhez úgy, hogy ő ebben a szituációban teljesen ártatlan – Ne sírj, mert akkor én is elsírom magam.
Valamiféle elcseszett poénnak szántam ezt, igyekeztem elmosolyodni, de ha legördültek volna azok a könnyek az arcán, akkor tényleg megtörténik az, amivel fenyegettem őt. Nehezen viseltem azokat a pillanatokat, amikor lányok sírtak, és az egész rosszabbá tette a helyzetet, ha miattam történt a dolog.
- Én… - annyi mindent akartam mondani, hogy végül egyetlen szót sem tudtam kinyögni – Nem most találkoztunk először. Fogalmam sincs, hogy mi folyik körülöttem.
A boríték, amit Delilah, vagy Dahlia, adott nekem, a táskámban lapult. Ki akartam dobni, de valamiért képtelen voltam rá, pedig ahányszor a fényképre pillantottam, amin én voltam rajta az anyám karjaiban, egyre valóságosabbnak tűnt az, amit képtelen voltam elfogadni. Megszoktam, hogy árva vagyok és ezt tudtam kezelni, de azt nem, hogy milyen, amikor az embernek valódi testvérei vannak valódi szülőkkel. Soha nem akartam tudni azokról a személyekről, akik elhagytak.
- Amikor hazafelé tartottam munka után egy férfi bántani akarta és segítettem neki – úgy éreztem, hogy talán az a legjobb, ha az elején kezdem a dolgot – Aztán a sál, amit neked vettem… Az ő butikjában találtam rá. És már nem tudom eldönteni, hogy mi valódi és mi véletlen.
Hinnék benne, hogy a nő igazat mondott nekem és ő sem tud erről az egészről semmit, ha nem keres meg a fényképpel. Így viszont már az egész életemet megkérdőjeleztem, ugyanis képtelen voltam eldönteni azt, hogy mi a valódi és a hamis benne. Hirtelen úgy éreztem, hogy az egyetlen döntés, amit magamtól meghoztam, az a párkapcsolatom volt Isával.
- Muszáj beszélnem róla, mert nem tudom, hogy mit csináljak – az ujjaimmal a hajamba túrtam és erőteljesen kellett fókuszálnom arra, hogy ne remegjen meg a hangom – Boldognak kellene lennem, hogy valaki megtalált a családomból, pontosan tudom ezt. Mégis úgy érzem magam, mint akit elárultak.

- Alá – ezen a ponton gépiesen nyúltam a táskámért, hogy elővehessem belőle a borítékot, amin a mozi címe állt – Fordítsd majd meg a fényképet.
Egyáltalán nem tudtam a magamévá tenni azt, hogy valójában Daemonnek neveztek el. Úgy éreztem, hogy nem illik hozzám, mintha felborult volna az identitásom és másnak kellene lennem, mint amilyenné váltam. Fogalmam sincs arról, hogy jelenleg mit és hogyan kellene magamban rendbe tenni, mivel akárhány kört futottam le, mindig ugyanoda lyukadtam ki. Hogy ezek szerint én nem Louis vagyok, aki Abraham atya öccséről kapta a nevét, és nem Faith nővér vezetéknevét kaptam meg. Hanem Daemon Salerno vagyok, akiről egyetlen információm sincs. Ezt annyira nehéz volt befogadnom, hogy valójában kicsit sem akartam azonosulni vele… Önmagammal.
- Azt, hogy ez a legnagyobb őrültség, amivel egész életemben találkoztam – éreztem, ahogyan a kezem megremeg, miközben finoman visszafordítottam a fényképet és ráböktem a nő kezében tartott babára – Viszont ez a gyerek biztos, hogy én vagyok. Felismerem magam.
Nem mintha én más lettem volna, mint a többi kisbaba, aki gyakorlatilag enni, sírni és a dolgát végezni volt képes az alváson kívül, de láttam fotókat abból az időből. És emiatt még nehezebben öntöttem szavakba azokat a gondolatokat, amik mindig bennem voltak, de sosem mondtam ki őket hangosan.
- Szerintem azért nem akart örökbe fogadni senki, mert nem volt tisztázott a hátterem és nem is vagyok fehér – legalábbis az biztos, hogy nem teljesen, de soha nem mutogattam másokra, hogy rasszisták lennének csak azért, mert negatív bánásmódban volt részem – Most pedig megkapom a válaszokat, amikor már nincs rájuk szükségem és boldog lehettem volna. Én ezt nem akarom Isa. Nem akarok Daemon Salerno lenni. Félek, hogy valaki eljön értem.
Ezen a ponton már tényleg képtelen voltam visszatartani a könnyeimet. Talán vagyok vagy nyolcvan kiló, de attól még az amerikai törvények szerint kiskorúnak számítok, ami annyit jelentett, hogy bármi történik, a szüleim beleszólhatnak az életembe. Ezt pedig nekem egyenesen lehetetlen volt elfogadni.

Outfit | Words: 1 114

Louis & Isabel

Akármi volt is közöttünk Lou-val a kapcsolatunkban, túl fontos volt ő nekem az elmúlt három évben hogy érzéketlen legyek, amikor érezhetően történt valami vele. Nem voltam benne biztos, hogy lelki vagy fizikai dologról van-e inkább szó, leginkább egyiket sem szerettem volna kívánni neki. Nem csak most, de úgy általában sem, mert bár nagyon bizonytalan volt a kapcsolatunk, ami a középiskola alatt jól működött, én még mindig abba kapaszkodtam, hogy ha egyszer képesek voltunk a legjobbat kihozni magunkból és egymásból is, akkor most csak túl kell élnünk ezt az időszakot és nem feladni. Rengeteg olyan dolog történt velünk, mióta ismerjük egymást, amelyben ki tudtuk kérni egymás véleményét, legyen szó a barátainkról, a családtagjainkkal való kapcsolatunkról, vagy épp arról, hogy milyen jövőt képzelünk el magunknak. Tisztában voltam azzal, hogy Lou hogyan nevelkedett fel és ő is tudta, hogy mit titkolt el előttem a Marquina házaspár, hogy ki az igazi apám.
Mindezekből pedig az következett számomra hogy hiába azok a súrlódások amelyek az elmúlt időszakban mindkettőnket megviseltek, számíthatunk még egymásra. Könnyen beszéltem úgy, hogy a kapcsolatunknak éppen egy olyan időszakában voltunk, amikor rendben voltunk, de én hittem abban, hogy ez kitarthat. Nagyon megijesztett és idegessé tett annak a gondolata, hogy miről fog szólni az a beszélgetés közöttem és Louis között, ha megérkezik. Még csak felkészülni sem tudtam volna rá, mert nem tudtam miről lesz szó. Egyszerre aggódtam tehát csak érte és mindkettőnkért, mert szerettem volna, ha még létezik olyan, hogy 'mi'.
Abból, ahogyan átlépte a küszöböt nem tudtam következtetéseket levonni, de az, ahogyan a karjai körém fonódtak, adott egyfajta biztonság érzetet, még ha nem is mondott semmit. legalább ide ért hozzám, feltehetően a két saját lábán. Ez is valami. - Mi történt? Mi a baj? - Totál úgy éreztem magamat, mintha csak egy kérdést ismételgettem volna, miközben Lou tarkóját simogattam, és közben próbáltam visszafogni magamat legalább annyira, hogy a szívem ne akarjon kiugrani a mellkasomból és képes legyek nyugodt hangon, halkan szólni hozzá.
- Nagyon aggódtam érted - csak akkor tudom ezt kinyögni, amikor már valamennyire szemügyre tudtam venni őt, és még így is az ajkamba kell harapnom, miközben a szemeim könnybe lábadnak. Rengeteg szörnyű dolog megfordult a fejemben azóta, hogy üzenetet küldött nekem és azzal, ahogyan az órák teltek, amíg ide nem ért, tulajdonképpen szinte az őrület szélére kergettem magamat. New York hiába nagy város, attól még veszélyes, és a világszerte elkövetett plázás lövöldözések aránya valószínűleg épp a mi országunkban a legnagyobb. Talán nem kellett volna rögtön hasonlóval izgatnom magamat, mert azt követően, hogy ez eszembe jutott, lényegében nem tudtam elfelejteni a dolgot... Louis azonban láthatóan nem szenvedett fizikai sérülést, ami az állapotát figyelembe véve még aggasztóbb volt, mert akkor csak olyasmi történhetett, ami lelkileg érintette meg ennyire. Én pedig elég ideje ismerem már őt ahhoz, hogy tudjam, nagynak kell lennie a bajnak ahhoz, hogy ennyire szétcsússzon.
Végig a barátom arcát figyeltem, amíg arra vártam, hogy a kanapén ülve megszólaljon. Sok mindenre számítottam, de arra, amit végül kimondott, mégsem. Talán ezért is volt az, hogy bár szóra nyitottam a számat, először képtelen voltam bármit is kiejteni rajta. - Hogyhogy a féltestvéred? Mit mondott még? És hogy talált meg? - Csak úgy záporoztak belőlem a kérdések, ami nem feltétlenül volt jó taktika, mert épp elég nehéz lehetett ezt magának is felfognia - ha igaz volt -, az pedig csak rátett egy lapáttal, hogy valaki másnak is meg kellett próbálnia elmagyarázni. Felhúztam az egyik lábamat, miközben a kezemet egy pillanatra sem húztam el Lou-tól. Tovább mocorogtam a kanapén, amíg egészen közel nem voltam hozzá, a szabad kezemet pedig a térde fölé csúsztattam, hogy ha hirtelen mással nem is, de az érintésemmel még inkább biztosítsam őt arról, hogy mellette vagyok. - Nem kell mindent elmondanod, ha nem szeretnél. Nem muszáj válaszolnod sem, ha nem akarsz. - Saját tapasztalat, hogy néha sokkal rosszabb kimondani, amit tudunk, mint megpróbálni előbb feldolgozni, aztán magunkévá tenni, hogy igaz lehet.
Találkozott a tekintetem  a fiúéval, amikor azt mondta, nem tudja mit kellene gondolnia. Egyszerre tudtam volna tanácsot adni neki és éreztem azt is, hogy más a kettőnk helyzete. Míg én biztos lehettem benne, hogy Dave tényleg az apám, addig Louisnak egy teljesen idegen ember mondott néhány dolgot, amiről el kellene hinnie... hinnünk, hogy úgy van. - Biztos, hogy igazat mondott? Alá tudta egyáltalán valamivel támasztani? - Meglehetősen szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, amit mondott. Nem azt szerettem volna elvenni Lou-tól, hogy őrá is rátalálhasson az igazi családja. Sokkal inkább attól akartam megvédeni, hogy csalódás érje, amikor kiderül, hogy talán nem igazak a nő szavai. - Te mit gondolsz? - Finoman megszorítottam a kezét, ami még mindig nem engedtem el. És nem is szerettem volna soha. Amíg Lou-nak szüksége lesz rám, én mindig ott leszek mellette.

769 |  | outfit (táska és cipők nélkül)

Hiába próbált mind Alex, mind Priya megnyugtatni, egyre nehezebb volt végigcsinálnom a napomat azoknak az információknak a tudatában, amit Delilah adott át nekem. Persze egyiküknek sem mondtam erről semmit, mert egyszerűen furán éreztem volna magam, ha az egész problémát a semmiből raknám az ő nyakukba. Alapvetően sosem voltam egy olyan srác, aki ezekről a dolgokról nagyon könnyen beszélt volna, éppen ezért az érintetteken és pár olyan személyen, akivel az adományozások közben találkoztam, senki sem tudott az életemről. Nekem ez pedig alapvetően teljesen rendben volt. Nem akartam, hogy mások szimpátiáját a sajnálatukon keresztül nyerjem el. Épp ezért is erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, és ráztam le Priya kezét az alkaromról. Nem mondtam neki semmit, csak összeborzoltam azokat a buta királykék tincseit és megráztam a fejem. Mivel már elég ideje dolgoztunk együtt, jó volt a dinamika közöttünk, megértettünk sok mindent, ami a másikkal történt, már félszavakból is. Ez pedig egy olyan dolog volt, ami nekem rengeteget jelentett.
Nehezen teltek a percek, mert valamin folyamatosan járt az agyam, de már elég rutinos voltam ahhoz, hogy ne kelljen 100%-ig ott lennem fejben azért, hogy a munkámat maradéktalanul el tudjam látni. Nem is értettem, hogy még miért nem ajánlottak nekem egy kisvezetői pozíciót, de lényegében mindegy is volt. A pénzem elég volt arra, hogy Stellával fent tudjuk tartani a lakókocsit, ez pedig lényegében több volt, mint elég. Jelen helyzetben mondjuk tudtam, hogy nem fogok otthon aludni, erről pedig határozottan elfelejtettem szólni neki… Majd reggel elmondom, hogy mi történt.
Pontosan tudtam azt, hogy ebben a szituációban kire van szükségem, ez pedig csak még nagyobb krízist idézett elő nálam. Sosem kételkedtem abban, hogy nagyon szeretem Isabelt, viszont az utóbbi időben kezdtem rájönni arra, hogy talán jobb lenne megtanulnom nélküle élni. Bár most megint jól voltunk, ennek ellenére folyamatosan attól rettegtem, hogy ez csak egy ideiglenes állapot… És bármikor elkezdhetjük egymást ölni. Ezen a ponton már annyira beleszoktam a veszekedésekbe, hogy sokkal inkább aggódtam azért, hogy neki milyen sérüléseket okozhatok. Viszont, amikor arra kerül sor, hogy valamin összekapunk, akkor én magam is tudtam, hogy nem éppen úgy beszéltem Isával, ahogyan azt megérdemelte volna. Emiatt pedig nagyon haragudtam magamra.
Most viszont mégis hozzá rohantam, emiatt pedig megint bűntudatom volt. Beszéltem neki arról, hogy Alex nálunk van a moziban, ezt pedig meglepően jól fogadta. Ugyanakkor pontosan tudtam, hogy talán bánthatja a tény, mert tudta ki az a lány. Viszont, ha eltitkoltam volna előle, akkor az talán még nagyobb ellentéteket válhatott volna ki, teljesen jogosan. Mivel nem éreztem azt, hogy Alex bármilyen mértékben befolyásolná már az érzéseimet, segíteni akartam rajta. Mégis egy veszélyes helyen dolgozott.
Nem éreztem azt, hogy két tűz között lennék, de a mai beszélgetésünk jól esett, és ez egy kis bűntudatot váltott ki belőlem. Egyáltalán eszembe sem jutna megcsalni Isát, mégis úgy döntöttem, hogy a dolgoknak erről a részéről inkább nem beszélnék neki, legyek bármennyire zaklatott. Kicsit sem nyugodtam meg az ebédszünetben, lényegében azt sem feltétlenül tudtam, hogy mit hogyan magyarázzak el a lánynak… De, akire most a legnagyobb szükségem volt, az nem Alex.
Ideges voltam, amíg eltelt az a pár másodperc az ajtónyitásig. Az egész napos stressz akkor jött ki belőlem, amikor megláttam az arcát. Nem igazán tudtam gondolkozni, olyan erővel húztam, majd szorítottam magamhoz őt, hogy végül össze kellett magam szedni és kicsit lazítani a karjaim szorításán. Mégsem zúzhatom össze az egyik legnagyobb kincsemet. Az arcomat a nyakába fúrtam, úgy szívtam be az illatát, ettől pedig épphogy csak annyira tudtam megnyugodni, hogy az egyszavas válaszra fussa legalább. az
- Nem – ebben a szituációban képtelen lettem volna hazudni, és őszintén felesleges is lett volna. Alapvetően azt hiszem sosem voltam képes erre. Hiába voltunk most egy nagyon durva hullámvölgyben, egykor a kapcsolatunkat még őszinteségre és bizalomra építettük fel. Hittem benne, hogy ez még mindig megvan bennünk, csupán mind a ketten nehezen kezeljük azt, hogy elkezdtünk felnőni. Nem azért bántjuk egymást, mert a másik kiálhatatlan lenne, csak nem tudunk megbirkózni a körülményekkel. Egyszerűbb és jobb volt ezt gondolni, mert legalább, ha ebbe beletudtam kapaszkodni, akkor nem kellett szembenéznem azzal, hogy idővel el fogom őt veszíteni.
- Akkor jó – a hangom alig volt több suttogásnál, az egyik kezemmel még így is átöleltem a derekát a másik pedig az arcára csúszott. Kellemetlenül érintett az, hogy ennyire szétcsúsztam előtte, viszont sokkal rosszabb lenne, ha mindennek a szülei is a szemtanúi lennének. Nem nagyon van kedvem megmagyarázni senkinek ezt az egész műveletet.
Miközben haladtunk beljebb a lakásukban, valamennyire megnyugtatott az ismerős környezet, ennek hatására pedig legalább egy kicsit sikerült összeszednem a gondolataimat azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit kellene mondanom neki. Viszont mikor helyet foglaltunk a kanapén, akkor mégis nehéz volt a szemébe néznem, és pontosan kimondani azokat a dolgokat, amiken a mai nap közepén mentem keresztül. Pár percre szükségem volt, amíg sikerült összeszednem magam egy kicsit, ez idő alatt eszemben sem volt elengedni a kezét. Végül pont ez mentett meg attól, hogy órákon keresztül némaságba burkolózva húzzam az agyát, ugyanis amíg az ujjait nyomogattam meg rendezgettem a saját, jóval nagyobb tenyeremben, addig sikerült kibökni azt, hogy mi bánt.
- Megkeresett ma egy nő a munkahelyemen – nem igazán éreztem azt, hogy bármiféle felvezetéssel kellene húznom az időt – Igazából azt állítja, hogy szerinte köze lehet hozzám. Hogy féltestvérek vagyunk.
Örömmel nyugtáztam azt, hogy nem csuklott el a hangom, bár a pillantásomat folyamatosan a kezünkön tartottam, és még mindig azzal voltam elfoglalva, hogy Isa kezét nyitogassam, hogy aztán pár másodperccel később ismét összezárjam az ujjait.
- Nem tudom mit kellene tennem vagy, gondolnom. – ezen a ponton néztem rá, mintha tőle várnám a megoldást. Azt hiszem, hogy kifejezetten nehéz lett volna elfogadnom, ha azt mondja nekem, hogy talán meg kellene ragadnom ezt a lehetőséget, mert én nem így gondoltam. Talán csak megerősítést vártam abban, hogy jól cselekszem azzal, ha elzárkózom.

Outfit | Words: 944

Louis & Isabel

Tény és való, hogy a zuhany alól léptem ki, amikor megláttam Louis zavaros és egyben aggasztó üzenetét. Görcsbe rándult a gyomrom amikor elolvastam a sorait és minden egyes agysejtemmel próbáltam arra koncentrálni, hogy rájöjjek, pontosan miről lehet szó. Beszélgetések jutottak eszembe és viták, az elmúlt heteken gondolkoztam és azon, hogy vajon én tettem-e olyasmit, ami miatt meg kell ejtenünk ezt a találkozót. A legrosszabb is eszembe jutott és úgy éreztem, ha nem kapok konkrétabb információkat, csak úrrá lesz rajtam a kétségbeesés, főleg mert azzal sem lehettem teljesen tisztában, hogy pontosan mikor lesz az a "munka után".
„Nemrég értem haza” Amikor visszapötyögtem neki a válaszomat, pár percig még türelmetlenül figyeltem a telefonom képernyőjét, olyan alkalmazásokba pörgettem bele, amelyekre most egyáltalán nem voltam kíváncsi és végül egyébként is mindig az üzeneteimnél kötöttem ki, egészen pontosan Lounál. Az, hogy pár perc után nem is volt már elérhető nagyon is biztos jele volt annak, hogy muszáj újra a munkájára koncentrálnia, én azonban nem tudtam a sajátomra. Munka hiányában sokkal inkább szimplán a saját dolgomra.
A délelőttöm tanulással telt, illetve azzal, hogy elmentem úszni. Azért is volt szükségem a zuhanyra és hajmosásra, mert az úszósapka ellenére sem voltam képes elviselni magamon, a bőröm vagy a hajam egyetlen négyzet-centiméterén sem a klóros szagot, ami az uszoda vize miatt ragadt rajtam. Terveztem ugyan programot délutánra, de ahogyan azon járt az agyam, hogy pontosan milyen okból kaptam Louistól azt az üzenetet, amit, tulajdonképpen az is eszembe jutott, hogy az elmúlt időszakban milyen vitáink voltak és ez a jelenlegi helyzet tulajdonképpen nagyon hasonlított nekem egy korábbira. Legalább a telefonomat szorongatva, még törölközőbe csavarva, az ágyam szélén ülve képes voltam ilyen következtetéseket levonni.
Nagyon hamar sikerült döntést hoznom, még ha nem is feltétlenül nyugodtam meg emiatt. Az üzenetben nagyon világosan és nyilvánvalóan értettem, hogy Lou nem javaslatként írta a találkozót, tényleg beszélni akar. Hogy kettőnkről lenne-e szó, vagy valami teljesen más dolog történt vele, arról fogalmam sem volt, a kíváncsiságom pedig hiába szúrta ki majd' az oldalam, mégsem kezdhettem el felesleges üzeneteket pötyögni azzal kapcsolatban, hogy mondja el miről van szó, mivel nem volt elérhető és nem is lesz, amíg nem végez a munkahelyén. Mivel előfordult már velünk, hogy olyankor nem értem rá Louis-val találkozni, mert nem tudtam pontosan miért is szeretne találkozni - pedig fontos lett volna -, most nem akartam újra elkövetni ezt a hibát. Így egyszerűen lemondtam a találkozót Dave-el, amit ma délutánra beszéltünk meg. Ő meg én vacsorázhatunk együtt bármikor és tölthetjük együtt az időt, de Lou most akar velem találkozni.
Az viszont aggasztott, hogy semmit nem tudtam a körülményekről, tehát hiába kaptam tőle az üzenetet, akár baja is eshetett. Ez a gondolat annyira megrémített, hogy üzenetbe is foglaltam és megírtam neki. Idővel úgyis válaszolnia kell rá.
Legalábbis reménykedtem benne, hogy kapok rá választ, mert akkor nem éreztem volna úgy, hogy a szívem ki akar ugrani a torkomon és talán enni is képes lettem volna valamit. Mivel a délutáni programomat lemondtam és itthonra feleslegesen vágtam volna magamat díszbe, szimpla és kényelmes ruhákat vettem fel, a trikó fölé pedig egy kötött pulcsit húztam, amitől picivel otthonosabban éreztem magam, annak ellenére is, hogy a gondolataim nagyon más - aggasztó - helyen jártak. Megpróbáltam még egyszer a tanulásra koncentrálni, pont mint a délelőtt folyamán, de egyszerűen képtelen voltam rá.
Amikor megkaptam azt az üzenetet, amivel lényegében Lou jelezte, hogy megérkezett, kis híján leestem az ágyamról, olyan vehemenciával igyekeztem lecsúszni róla. Még arra sem vettem a fáradtságot, hogy papucsot húzzak a lábamra, mezítláb siettem át a lakáson és a legrosszabbra is megpróbálva felkészülni nyitottam ajtót. Egyszerre lepett meg és ragadott magával az a lendület, amivel Louis a karjaiba kapott és ha nem szorít magához, tulajdonképpen talán el is estem volna - de minimum hátrébb tántorodom. - Lou... - A hangom erőtlen volt, pont úgy, mint a karjaim, amivel próbáltam átölelni őt. Mivel ő kapott el előbb, én csak a nyaka köré tudtam fonni a karjaimat és a tarkójánál a hajába fúrni a kezem.
Nem akartam, hogy azt érezze, hogy el akarom lökni magamtól, de azt mindenképpen el akartam érni, hogy megvizsgálhassam őt. Tudni akartam, hogy esett-e baja. Az feje két oldalára próbáltam csúsztatni a kezem és finoman eltolni magamtól, hogy legalább az arcát szemügyre vehessem. - Lou, mi történt? Jól vagy? - Érezni lehetett rajtam az aggodalmat és talán még valamennyi kétségbeesés, sőt félelem is vegyül a hangomba. - Mi a baj? - Nagyot nyeltem, közben pedig próbáltam még inkább elhúzódni tőle, hogy megvizsgálhassam.
- Senki nincs itthon... - Csak feltételeztem, hogy ennek lehet jelentősége, de úgy éreztem, ha már beszélnünk kell és baj történt, semmiképp sem a fél lépcsőházzal kell ezt megosztanunk. Louis egyik kezébe csúsztattam az enyémet és összefűztem az ujjainkat, míg a szabad kezemmel becsuktam utána az ajtót. - Gyere, üljünk le. - Azzal az összekulcsolódó kezeinknél fogva próbáltam legalább minimálisan is beljebb invitálni, habár nem kételkedtem abban, hogy ha a karjaiba akarna kapni, akkor simán arrébb tudna rakni engem, vagy épp ott tartani helyben, ha nem akar mozdulni.

814 |  | outfit (táska és cipők nélkül)

Egész nap próbáltam a munkára fókuszálni... Egyértelműen a lehető legkevesebb sikerrel ment ez. Nyilvánvalóan próbáltam normálisan viselkedni, mert nem foghatom magam minden alkalommal, és tűnhetek el innen csak úgy. Ugyanakkor a családom mindig nagyon érzékeny téma volt, még ha nem is akartam úgy kezelni. A megérzéseim beigazolódtak, és ha Delilah hazudott is nekem, még akkor is egyetlen dolgon tudtam járatni az agyam... Hogy igazam lett és a már-már unalmasnak mondható, mindössze párkapcsolati vitáktól hangos életemet még jobban felkavarta. Nem akartam azon is rettegni, hogy találkoznom kell a családommal és megmondani nekik azt, hogy mennyire nem vagyok rájuk kíváncsi. Csak arra vágytam, hogy végre valahára minden visszaálljon a normálisba... Hogy visszaforgassuk az időt a gimiig, amikor még Faith nővér élt, és együtt voltam Isával... Amikor még minden a legnagyobb rendben volt az én házam tájékán is. Soha nem értettem azokat, akiknek nem felelt meg a nyugis életük, ezért más háza tájékán kezdték el kavarni a szart. Én a magam részéről örültem volna az unalmasnak és az üresnek, mert legalább akkor az ember nem tud megsérülni.
„Otthon vagy? Sürgősen beszélnünk kell... Átmehetek munka után?” Még az ebédszünetemben pötyögtem le ezt az üzenetet Isának, de már nem tudtam megvárni a válaszát. Minden bizonnyal tanulhatott, vagy akár egyéb dolga is lehetett... Miért kellene csak miattam otthon lennie? Nem lehetek annyira önző, hogy mindig oda kívánjam a lányt, ahol nekem éppen szükségem van rá. Mikor váltam ilyenné? Mikor tett tönkre mindent az idő ennyire, amit felépítettünk? Egész nap a fogamat szívtam, amiért így kezeltem ezt a dolgot. Nem bánhatok a lánnyal ennyire durván, akit mindig óvni akartam mindentől.
„Nemrég értem haza” Csak ezt az üzenetet láttam tőle, és már lényegében repültem is kifelé. Alig tudtam rávenni magam legalább arra, hogy átöltözhessek, ez is csak azért történt meg, mert holnap is dolgozom... Bár nem tudom hogyan figyelhetek majd a vendégeinkre. Most is szerettem volna elfelejteni az egészet, de nem ment túl gyorsan.
„Lou, történt valami baj?” Ezt az üzenetet már csak a metrón nyitottam meg, amikor útban voltam felé. Ekkor kellett realizálnom azt, hogy ész nélkül indultam el hozzá, amikor egyáltalán nem jelezte felém azt, hogy tényleg ráérne... Vagy ha igen is, akkor sem olvastam el az üzenetét. Emiatt pedig duplán rosszul éreztem magam, hiszen most nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy legalább egy üdítőt vigyek neki. Ez más volt, mint amikor tavasszal érte mentem a suliba a végzős éve előtt. Amikor még mind a ketten rendbe akartuk hozni a kapcsolatunkat és tényleges erőfeszítéseket tettünk ezért... Most mintha én egyedül a kapcsolatunk ellen dolgoznék. Annak ellenére, hogy képtelen vagyok a lány nélkül elképzelni az életemet.
„Gyere csak, nem terveztem semmit a délután” Általában rossz voltam abban, hogy Isa füllentéseit felismerjem, mert nem nagyon történtek ilyenek a kapcsolatunkban. Igyekeztünk mindent az őszinteségre alapozni még akkor is, ha azzal a másiknak fájdalmat okoztunk. Azt hiszem ez volt a legtöbb, amit egymásért tehettünk, hiszen ha az igazság, mint olyan, fájdalmas is volt számunkra, legalább együtt voltunk és meg tudtuk vigasztalni a másikat. Most ebben a helyzetben nehéz lett volna kitalálni azt, hogy pontosan mi járt a lány fejében. Ez az egész pedig még jobban megijesztett. Az ember, akit talán a legjobban ismertem, hirtelenjében már nem volt nyitott könyv előttem. Vagy csak túlságosan össze vagyok zavarodva? Már magam sem tudtam.
Nem kellett volna ennyire a lányra támaszkodnom. Erre csak akkor jöttem rá, amikor már a lakásuk előtt álltam, de nem kopogtam be. Isa tartja a kapcsolatot Dave-vel, tehát nem lehettem biztos abban, hogy a Marquina lakásban van. Számára az otthon már két helyet is jelentett, emiatt pedig aggódni kezdtem. Egyetlen üzenetére sem válaszoltam, csak rohantam hozzá és az is lehet, hogy nincs itt. „Otthon otthon vagy ugye? Mert én ide jöttem...”
Percekig álltam az ajtó előtt és csak a telefonomat bámultam. Komolyan azt vártam, hogy válaszolni fog, és mivel látta is az üzenetemet, nem igazán értettem azt, hogy mi tart ennyi ideig. A gombóc a torkomban csak nőtt, amitől csak még inkább feszültté váltam. Mivel nagyon csendes volt a lépcsőház ahol laktak az ajtózár kattanása szinte visszhangzott. Kicsit össze is rezzentem rá, de amint felnéztem, megpillantottam a barátnőmet és úgy léptem be a lakásukba, mintha én is egy lennék azok közül, akik lakják. Ahelyett, hogy bármit mondtam volna, egyszerűen csak a karjaimba zártam a lányt, és a nyakába temettem az arcomat.
- Szükségem van rád – alig hallhatóan motyogtam a szavakat és mélyen beszívtam az illatát, hátha attól össze tudom szedni magam. Egyáltalán nem akartam megijeszteni, pedig minden bizonnyal egészen eddig nagyon aggódott értem.

Outfit | Words: 742