Bajkeverő, legalábbis egykoron az volt, hiába voltak jó jegyei és hiába volt az egyik legokosabb diák az iskolájában, akkor is mindig zűrbe keveredett. Gyakran járt tilosban, vagy éppen iskolán kívül is képes volt belógni koncertekre, az uszodába, vagy elbújni a könyvtárban, hogy egész este ott maradhasson, ami általában nem jött össze. A testvére szerint mai napig az, mert néha most is simán tilosban jár, vagy átmászik egy kerítésen, ezért se szereti, ha a lányának mindenfélét mesél egy-egy túrázásáról, mert fél, hogy kedved kap a nagynénijétől a rosszra.
Bizalmatlan, egyszer nagyon megbízott valakiben, de nem csak összetörte a szívét, hanem megfosztotta az álmától is. Az illető lelépett minden megtakarításával is, aminek az lett a vége, hogy elveszítette az albérletét és az orvosit se tudta folytatni. Emiatt nehezen engedi közel az embereket és azóta se volt komolyabb kapcsolata, talán a leghosszabb egy évig tartott.
Barátságos, mindig mindenkihez van egy kedves szava és egy biztató mosolya. Szeret barátkozni, de kevés olyan ember van, akiben feltétel nélkül megbízik. Emiatt lehet néhányan felszínesnek gondolják, pedig csak fél az újabb árulástól.
Elvan nagyobb társaságban is, de nem szeret a középpontban lenni, ahogyan imád egyedül is lenni. Élvezi a csendet és a nyugalmat, vagy éppen az eső kopogását az ablakon, ha borult az idő. Szeret esőben is sétálni, és ha azt hiszi senki se látja, akkor akár táncra is perdül miközben dudorászik.
Nincs saját gyereke, amikor szeretett volna, akkor nem jött össze, utána meg nem talált olyan párt, akivel családalapításra adta volna a fejét. Az unokahúga viszont kicsit olyan, mintha az övé is lenne, mert gyakran vigyázott rá kicsiként és most is gyakran szerveznek közösprogramokat. Kicsit olyan, mint egy pótanya a leányzó életében.
Kitartó, makacs és őszinte. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor nehéz lebeszélni róla, még akkor is, ha kész őrültségre készül. Az őszinteség pedig olykor kínos pillanatok szül, mert kimondja azt is, amit lehet jobb lenne inkább nem. (Neki ehhez még alkohol se szükséges) Olykor megesik, hogy hamarabb jár a szája, mintsem végiggondolná a dolgokat.
Család számára nagyon fontos, még akkor is, ha nem éppen egyszerű a helyzet. Ő egy fajta kapocs a szülei és a testvére között. A testvére hamar hátat fordított a szüleiknek az apjuk viselkedése miatt, de idővel kicsit ő is megenyhült.  


Blossom bliss üzletet nem ő alapította, hanem megörökölte egy idősebb nénitől, aki számára olyan volt, mint egy gondoskodó nagymama. Véletlen találkoztak akkoriban, amikor a padlóra került és már hosszú hónapok óta nem találta a kiutat a sötétségből. Ő neki köszönhetően szerette meg a virágokat és neki köszönheti a természet iránti rajongását is. Sok mindent tanult tőle, sok tanítást és történetet hallott, amik mai napig hatással vannak rá.  Gyakran meglátogatja a sírját és visz neki virágot, mindig mesél neki arról, hogy mi történt vele vagy mi van a bolttal.

Álmok mezején járok, amikor a telefonom egy ismeretlen számot kezd el játszani. Sietve nyúlok az éjjeliszekrény irányába, hogy elvegyem, de helyette leverem. Bosszankodó sóhaj hagyja el ajkaimat, majd az ágy szélére gördülök, hogy lenyúljak érte, de elszámítom magam és hamarosan én is mellette kötök ki. Fájdalmas nyögés hagyja el az ajkaimat ahogyan a földre zuhanok, megdörzsölöm a szemeimet, a hajamba túrok, miközben a telefonom rezdületlenül játssza az unokahúgom által beállított csengőhangot.  Imád ezzel szórakozni, hogy időről időre csak úgy megváltoztatja és még meglepődnek az emberek, hogy néha azt se tudom, hogy az én telefonom szól.  Egyszer csak abbamarad a zene, de aztán pillanatokon belül újra rákezdi, így kénytelen vagyok végül kézbe venni a készüléket. A kijelzőt kicsit elmosódva látom, de amikor sikerül kivennem, hogy édesanyám hív, akkor habozás nélkül felveszem, mert biztosan jó oka van annak, hogy éjszaka keres. Időm sincs beleszólni a készülékbe, mert máris megszólal, én pedig csendesen hallgatom őt.
- Még mindig nincs itthon! Már két napja Bells! – aggódva és idegesen csendül a hangja, amit meg tudok érteni. Ha éppen nem miattunk idegeskedett az édesanyánk, akkor az apánk miatt tette. Jó ember volt, csak megannyi rossz szokással, szerette az alkoholt és a szerencsejátékot is. Emiatt pedig gyakran került nehéz helyzetbe a családunk gyerekkoromban, és talán ha nem anyám nevén lett volna a ház, akkor lehet utcára is kerültünk volna. Mindennek ellenére viszont jó ember volt, gondoskodott rólunk a maga módján, szeretett minket és kisgyerekként sokat játszott velünk. A bátyám viszont soha nem tudta igazán megbocsájtani azt, hogy milyen helyzeteket teremtett és azt se, hogy édesanyánknak mennyi bonyodalmat okozott. Emiatt is lépett le amint lehetősége volt rá és emiatt találkozik főként csak édesanyánkkal.
- Biztosan minden rendben lesz. Lehet csak egy barátjával van, nem? – én is tudtam, hogy biztosan nincs így, de aggódtam anyáért, hogy egyszer netalán a szíve fogja elvinni a sok aggódás és teher miatt, amit a vállain cipelt élete során.
- Nem volt semmi fura pénzmozgás, nem volt alkohol szaga se. - hallottam amint elerednek a könnyei, mire a szívem belesajdult, hogy megint ilyen állapotba került. Amikor elég idősek lettünk, akkor megértettük, hogy anya miért annyira gondterhelt, miért dolgozza ki a belét is, hiszen amit apánk eljátszott, azt elő kellett teremtenie valakinek, hogy legalább nekünk biztosan tudjon ételt rakni az asztalra, ha nekik nem is nagyon maradt mit enni. – Mi van ha történt vele valami és… – ekkor a hangja elcsuklik. Sietve ülök fel, majd felmászom az ágyra és mély levegőt veszek. Nem az első alkalom, hogy apám letér az útról, amiről azt hittük már nem fog megtörténni. Ilyenkor pedig anyánk csak rám számíthatott, a bátyám úgyis csak azt mondaná neki, hogy végre hagyja ott és válassza inkább a boldogságot, mert ő képtelen elhinni azt, hogy édesanyánk mindennek ellenére boldog és szereti apánkat.
- Anya, biztosan nincs semmi baj. Mindjárt átmegyek hozzád és elmondasz mindent, utána pedig megkeresem őt, jó? Biztosan most is kutya baja lesz, hiszen ismered milyen, mindig mindent túlél és mindig hazajön hozzád, mert a világ legszebb rózsája nélkül nem tud élni. – próbálom kicsit vigasztalni őt, hiszen volt már szituáció, amikor azt hittük, hogy otthagyja a fogát is, de szerencsére nem így lett. Az viszont nem vallott rá, hogy ennyi ideig ne kerüljön elő. Reméltem, hogy apám ígérete egy kis vígaszt hoz neki, hiszen anyát Rose-nak hívják és ő mindig azt mondta, hogy nála szebb virág nem létezik.  
Sietve leraktam a telefont, majd pedig azon voltam, hogy minél hamarabb összekapjam magamat és a lehető leggyorsabban visszamenjek a régi otthonomban, ami megannyi boldog és boldogtalan pillanatról tudna mesélni.




Az utca túloldalán állok egy cetlivel a kezemben. Elméletben azon a reggelen, amikor eltűnt itt lett volna jelenése. Több mint egy évtizede jár ide, de még soha nem jártam itt. Most pedig úgy érzem magam, mint egy kukuló, ahogyan figyelem az embereket, akik belépnek az épületbe, vagy éppen távoznak. Végül nagy levegőt veszek és elindulok az anonim gyűlésnek otthont adó épülethez, de nem tudok egyből belépni. Úgy érzem magam, mint aki nem tartozik ide és így is van, soha nem volt ilyen problémám és abban sem voltam biztos, hogy bárki is szóba fog állni velem. Egy lépés előre, kettő hátra, úgy nézek ki, mint aki egy fura táncot jár, pedig csak tanácstalan vagyok és még a fogorvoshoz is szívesebben mennék, mint ide.
Vajon azt hiszik, hogy első alkalom és ezért kapok annyi biztató mosolyt?
Esélyes.
Összegyűröm a papírt a kezemben és még mielőtt valaki odaléphetne hozzám, belépek a félhomályba, ami uralja a folyosót. Lassú léptekkel indulok el, mint aki bizonytalan a járásában. Szeretem apát, de most még én is tudtam, hogy elsődlegesen anya miatt vagyok itt és nem miatta. Bekukucskálok az egyik nyitott ajtón, de üres a terem, amikor pedig megfordulnék, akkor egy férfinak ütközőm.
Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki a tilosban járt és rajta is kapták. Pedig ez nem újdonság számomra, elég sokszor megtettem már életem során.
- Bocsánat. – mondom sietve és kikerülném, de ő nem lép arrébb, hanem csak fürkész engem, miközben fölém tornyosul. Olyan, mint egy bástya. Fogalmam sincs, hogy miért ezt a benyomást kelti bennem, de úgy érzem, mintha őrzője lenne ennek a helynek és meg akarná óvni az itt lévőket a kíváncsi szempároktól. Aztán lehet csak képzelődőm és még a reggeli ágyból kizuhanás hatását érzem, mert talán jobban bevertem a fejemet az éjjeliszekrénybe, mint elsőre hittem.
- Elnézést, szeretnék elmenni, vagy tudja mit talán maga is segíthet, ha már úgy áll itt, mint valami katona, akinek a földbe gyökerezett a lába. – lehet kedvesebben is megszólíthattam volna, de nem igazán tetszett, hogy beszorultam közé és az ajtó közé, ahogyan az se, hogy ennyire közel áll hozzám. Plusz nem sokat aludtam, így kicsit nyűgös vagyok. Végül vettem egy mély levegőt és próbáltam visszanyerni a lelkibékémet, ami valamikor hajnalban elillant a telefonhívással. – Sajnálom, nem akartam bunkó lenni. Kezdhetnénk elölről? – kicsit oldalra billentettem a fejemet, míg vártam a válaszára… Vagyis mégse vártam meg a válaszát, a kezemet nyújtottam felé és közben a nevemet is elárultam. – Bluebell Muray vagyok és keresek valakit. – lehet két percen belül ki fog rakni, mintha csak egy dobozt rakna odébb a mondandóm  második feléért, de ha azt hiszi csak úgy el fogok menni, akkor téved. Meg kell találnom apámat, anyáért muszáj.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán szimpatikus hölgyet mutattál be nekünk történeted során, akivel olykor elbànt az élet vagy éppen azok az emberek akiket közel engedett magához, de ettől eltekintve mégis megmaradt törődő és segítőkész személynek. Ugyan most már jobban vigyázol magadra és kétszer is meggondolod kit engedj be az életedbe, de ez még nem vette el tőled annak a képességét, hogy kedvesen fordulj másokhoz. Jó ezt olvasni, hisz manapság nem nehéz elveszíteni a pozitív felfogásunkat, màrpedig időnként arra van a legnagyobb szükségünk. Benned még megmaradt ez a jobbra törekvési hajlam.
Nem egyszerű helyzetbe sikerült keveredned az aggasztó telefonhívás utàn, de kívánom, hogy az újonnan szerzett ismeretséged hasznosnak bizonyuljon és végül jól alakuljon édesapád felkutatása.
Kedvelhető karaktert hoztál és a történeted is tetszett.   Örülök, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!