Caroline and Landon

A koncert pontban 8-kor kezdődik, és én persze nem érek oda időben, mert képes voltam Manhattanből áttaxizni a helyre, ami nem volt a legjobb ötlet. Szombat este ilyen órákban már nagy a forgalom, még nagyobb, de  a tömegközlekedés nekem olyan,  mint valami labirintus, nem igazodok ki mikor mire kellene felszállnom. Brooklyn az a hely, ahova nem három méter az út, de a srácok azt mondták megéri, jó buli lesz és utána lesz egy after parti, amin mindenki ott lesz aki számít. Nem tudom kik azok, akik számítanak, mert a zenekart nem ismerem, de az egyik barátom barátnője rajong értük, szóval ott a helyem, hogy együtt tudjuk ezt megtenni abban a másfél órában, amíg zenélni fognak.
A koncerten 1 egész órát vettem részt, nem okoztak csalódást, végig szinte éreztem, hogy dübörög bennem az adrenalin, amit a zenészek adtak át nekem a színpadról, a zenéjük jó volt, még akkor is, ha nem igazán ez az a műfaj, ami engem vonz, megragadott, és nagy kedvem lett ahhoz, hogy az éjjel ne a koncert végén érjen véget.

A bárban mindenki megkereste a foglalt asztalát, amint vége lett a zenének, és megszólalt a DJ által berakott egyveleg, ami már csak aláfestése volt az éjszakának.
- Iszol valamit Lan? - hajolt oda hozzám vigyorgó fejjel Kayla, aki miatt az egész bada ide özönlött.
- Vizet, citrommal. - kacsintok rá nevetve, én meg az alkohol, nem vagyunk barátok. Szinte egyszerre néz rám a baráti társaságom legtöbb tagja, azzal a tipikus, ne szórakozz arckifejezéssel. - Kérjek Tonicot lime-mal? - nézek rájuk nevetve, inkább magam álltam fel, hogy egészen a pultig sétáljak, hogy lássák akkor ma valami csak le fog csúszni.
- Szia! - köszönök a pultosnak, aki szemmel láthatóan még csak rám sem figyel, annyira el van varázsolva valamitől. Hát jó.
- Leülhetek? - kérdezem a mellettem ülő szőke lánytól, lehet sok időt fogok itt tölteni, mire bármit elém gurítanak. Az ilyen helyeken könnyen veszik tolakodásnak a nők, és meglehet egy kicsit tovább marad rajta a tekintetem nem erre megy ki a játék.

Caroline and Landon

A koncert rendesen felspannolta az érzékeimet ahhoz, hogy ne akarjam az estét otthon tölteni talán egyedül, mert ahhoz, hogy ma bárkit összeszedjek nem sok esély volt, mivel nem tudok olyan pofátlanul nyomulni, mint a haverjaim nagy része.
A pulthoz sétálok, hogy magamhoz vegyek némi italt, bár nem a lerészegedés a cél, ami látom sok mindenkinek már sikerült. Vannak akiket már vagy kétszer is kiszolgált a pultos, de mentségükre szóljon, hogy kidobott dekoltázst aligha tudta szem elől téveszteni a srác. Nem mondom, hogy könnyű lehet neki eldönteni ki volt ebben a kavalkádban elől, így inkább kényelembe helyezem magam egy széken, mert egyhamar nem jutok sorra, nincsen mellem amit ki tudok dobni és a szám sem olyan vagy még, hogy észrevegyenek egyhamar. Időm van, és azt hiszem társaságot is találtam, aki hasonlóan nem jut az italáshoz, ki tudja mióta.
- Én ráérek, úgy látom vannak akiknek nagyobb szüksége van az italra, és ahogy látom nem vagyok egyedül.- mosolygok rá vissza. Érdekes itt olyan embert látni, aki nem akarja fellökni a másikat, mert már a koncert alatt is rendesen vedeltek a fiatalok, most meg egyenesen öntenek magukba mindent, ami a kezük ügyébe kerül, és utánpótlás kell nekik.
- Meghívhatlak, ha egyszer eljut hozzánk az ital? Lassan ünnepelni kell azt az egy poharat is. - mire kimondom már előttünk is terem a pultos,  kicsit már csapzottan, de még mosyogva kérdezi meg mit kérünk. Én kérem az én lájtos alig alkoholos koktélom, amiért kapok egy igen érdekes pillantást a sráctól, de ha egyszer nem mindenki olyan, mint a többiek. Megvárom, hogy a lány is kikérje, de nem megyek amikor megkapjuk az italt.
- Rajongó vagy vagy csak sodródtál a barátokkal? - kérdezem tőle megemelve a kapott italt felé, mintha a levegőbe koccintanék és a számhoz emelem poharam.

Caroline and Landon

Mázlista, mosolyodom el a pohara láttán, amit szemmel láthatóan hamarabb kikért, mit ahogy a tömeg erre indult volna meg.
nem ítélkezem, sosem teszem, mindenki úgy tökéletes ahogy ő jól érzi magát, és pasiból vagyok megfog egy szép lány látványa, de még nekem is túlzás, amikor látom, hogy mennyire el tudnak szállni az öltözködésben és viselkedésben is a lányok és olykor a pasik is.
- Mondanám, hogy majd szépen nézek a pultosra, de aligha érdekli milyen szép szemeim vannak, amikor szeretnék valamit. - vonom meg a vállam nevetve. Jó meglátás, a szám sokkal nagyobb  volt, mint azt hittem, de a sor, ami a pultosokra vár, még nagyobb.
Reménykedve abban, hogy nem néz nagyon tolakodónak emelem felé a poharam, hogy megünnepeljem jelképesen a kapott italt.
-  Akkor testközelből ismered a zenekart, nem semmik voltak, még engem is meglepett, hogy ebből a műfajból ezt tudták kihozni. Add át kezdeti rajongásom nekik. - mosolygok rá meglepetten, hogy pont egy zenekari rokonba botlottam bele.
- Áldozatnak nem mondanám magam, még késtem is, így az elejéről szerintem lemaradtam, de meglepően tetszett a koncert. sodródok mert jó fejnek akarok tűnni a barátaim előtt, aztán mindig meglepnek, hogy nincs olyan rossz ízlésük. - iszok bele nevetve az italomba ismét.
Egész aranyos, ahogy a összevonja a szemöldökét, a kezén meglepődők, főleg egy ilyen helyen, de egy kicsi mindig pozitívan lehet csalódni az emberekben. egy óriási vigyorral az arcomon nyújtottam felé én is. - Örvendek Caroline! Landon, de a legtöbben Lan-nak hívnak, mert állandóan párhuzamot akarnak húzni a Star Warssal, pedig az Lando és nem Landon. - legyintek egyet mint ilyenkor mindig. Anyám nagy kedvence az első trió a filmből, és mindig azt mondta, hogy nem azért választotta ezt a nevet, de ilyenkor apám mindig megforgatja  szemét, szóval tudom, hogy nyugodtan vonhatna bárki párhuzamot, de inkább ne tegyék.
- Te olyan testvér vagy aki megveszve rajong a tesója zenéjéért, vagy elmondod mennyire szar ha nem tetszik neki valami? - mindig is akartam egy testvért, de sosem volt, és azt hiszem ez hiányozni fog az életemből, de mások által legalább megélhetek pár momentumot, ha mesélnek.

Caroline and Landon

- Lehet nem úgy néz ki de azért ennél jobban megy a csajozás. - kacagok fel, remélem nem értette félre, nem nyomulni akarok a tesójára, egyelőre a lányokra fája fogam, és úgy érzem ez nem mostanában fog megváltozni.
- Mi nem megosztó manapság, olyan sokszínűek az emberek a mai világban. Nem kell mindenkinek tetszenie, amit csinálnak, ha megtalálják azt a réteget, akik imádják őket. Látom elég szépen sikerül nekik a feltörés, a tömeg megőrült értük, bár a lányoknál tuti sikerük van zenétől függetlenül is. - túrom fel a hajam nevetve. A férfiaknak sok helyen könnyebb az érvényesülés és ez a zeneiparban is igencsak kitűnő dolog. Egy csapat lány szépen fel tudja húzni a mutatókat, elég ha beleszerelmesedik a dobosba példának okáért.
- Ha már egy jó pontot szereztem ezzel nálad akkor igyekszem még, hogy jobb fejnek nézz. - kacsintok rá nevetve, de az biztos, hogy elferdíteni a képet magamról nem fogom, hogy valaki megkedveljen.
A Star Wars imádatára felnevetem, aranyos, ahogy beszél róla, mintha egy nem is egy bárban ülnénk egy pillanatra, és csak mosolyogva figyelem a száját, ahogy beszél.
- Ilyen testvér kellene mindenkinek, vagy barát, de az mindenképp pozitív, hogy nem vagy őrült rajongója a zenekarnak, sokkal kellemesebb itt ülni veled, hogy nem félek attól leveszed a fejem ha egy rossz szót szólok róluk. - persze ezt csak viccnek szánom, mert egy koncertből nem tudnék rosszat mondani, főleg úgy, hogy egészen be is jött nekem, amit műveltek odafent.
- Nem nekem nincsen testvérem, de pontosan az ilyen érzések miatt lett volna jó ha van, de szerencsés vagyok, mert a barátaim pótolják nekem a sosem létezett testvéreket. - amikor hallom, hogyan viszonyul a tesójához csak érdeklődve egy kis mosollyal az arcomon.
- Mi a terv az este további részére? - kicsit félreérthető módon nyúlok bele a közepébe, de miért ne mehetne tovább az este máshol, mint a tömegben a, a piára várók között.

Caroline and Landon

Sokan csak hajtják a hírnevet és nem csak azért mert annyira szeretik amit csinálnak, persze az is benne van, de a pénz, a hírnév, a felhajtás sokakat vonz, így elég nagy erény, hogy ők nem csak a nagy hírnévért csinálják, hanem benne van minden lelkesedésük. Érthető, hogy nem a külsejükkel akarnak kitűnni, de  a lányoknál ez nem annyira lényeges, ha látnak egy szép pofit gyakran elgyengülnek, mindegy milyen maga a zene, amit képviselnek.
- Részemről mindegyik bandatag foglalt lehet. - nevetek fel egy kicsit hangosan, mert lehet kicsit félreérthető voltam, bár nem akarok magyarázkodni, nem tűnik úgy, mint aki félreértette volna a dolgot.
- Szóval csak egy felet? - húzom fel a szemöldököm nevetve. - Akkor még valamivel meg kell szereznem a másik felét is. - kihívás elfogadva, bár talán nem így fogok felszedni egy csajt, de mindenesetre jó társaság és nem szeretne senki sem ilyentől szabadulni sőt.
- Te ilyen vagy, de van olyan lány csapatunkban, aki szerintem megölne csak ha furán néznék egy koncerten, amire az ő kedvéért mentünk el. - mert vannak ilyen emberek is, így nem lehet általánosítani, de a legtöbb szerencsére olyan, mint Caroline. - Nem hogy ajánlani fogom őket, de most hogy tudom van egy ilyen rajongójuk mint te csak azért is megyek  majd a következőre is. - ne ez elég furán jöhetett ki, de csak mosolygok, mert nem akarom, hogy hülye csajozó szövegnek vegye a kedves ki gesztusom, ami egy férfi szájából nem éppen kedves minden esetben.
- A szüleitek támogatóak veletek szemben? Te nem vagy művész beállítottságú, gondolom akkor teljesen más irányba mozogsz. Sok ismerősömtől hallottam, hogy a szülők csak addig támogatóak, ameddig a van, vagy azon a vonalon mozog a gyerek, amin ők akarják. Szerencsére nálam nem így vagy, de mindig örülök, ha máshonann is hallok ilyen téren sikersztorikat. - tudom, hogy a barátaimnál is van támogatás emögött az elhatározás mögött, de sokan akarják, hogy a gyerek azt folytassa, amit a szülő is, ami nehéz mindkettő fél számára, de főleg annak, aki beleszületik. 
Érdeklődve hallgatom mi a terve a mai estével, de  a kérdésén felnevetek, kicsit zavarba jozva saját magam. Nincsen tervem, konkrét nincsen, pedig szeretnék neki előállni valamivel, mert jó társaságnak ígérkezik, de azt sem akarom, hogy olyannak higgyen, aki egy pár perc után máris el akarja vinni szobára, mert arra még férfi létemre sem lennék képes, annál sokkal jobb nevelést kaptam hála istennek. 
- Egész jónak hangzik a terved. - kezdem röviden és lehet nem kellene folytatnom de megteszem. - Nem tudom, ez a hely annyira engem sem marasztal, ha kiörömködtétek együtt magatokat van egy nagyon jó gyors kajálda a környéken, ha éhes vagy esetleg. - mint valami hormonzavaros kamasz úgy hívom tovább, bár jelenleg nincsen semmi hátsó szándékom ahhoz még nem kaptam elég visszajelzést, és nem fogok csak úgy a semmiből rányomulni. 

 

Caroline and Landon

- Inkább maradjunk annyiban, hogy nem arra megyek, mint a legtöbb srác ilyen helyzetben. - tényleg nem, nem szokásom leteperni valakit a túl sok énemmel, mert van olyan oldalam is. Sokkal inkább barátkozok össze egy csajjal, mintsem megfektessem, a barátságból bármi lehet egy gyors menetből leginkább később semmi, ami érdemleges lenne.
- Ő mindig is egy kicsit dilis volt, de a dilijei nélkül nem is lenne ugyanaz a csaj. Mi már elfogadjuk ezekkel a tikkjeivel együtt, de persze tud kellemetlen helyzeteket okozni. - húzom el a szám, visszaemlékezve egy veszekedésre, ami abból indult ki, hogy valaki inkább kiment a pulthoz mert nem bírta a zenét, nem volt jó hozzáteszem, túl sok volt benne a káromkodás és nem igazán volt semmi sem összhangban, de neki bejött, az viszont ne, hogy az a társunk, feltűnően vonult ki, nemtetszését kifejezve.
- Na látod ebben a megvilágításban még én is elgondolkozok vajon melyik énem szólalt meg. - nevetek fel vele, minden igyekezetemet összeszedtem, hogy ne tűnjek zaklatónak, de úgy tűnik ez ma nem jött össze, na majd legközelebb.
Nevetve bólintok az új jelzőmre, mert ha lesz a közelben még koncertjük lehet nem hagyom majd ki, már ha az időm engedi, hogy  szórakozzak egy kicsit, végülis a vég nagyjából elvan egyedül és este nem történik semmilyen csoda sem, remélhetőleg.
- Kevés az ilyen sikersztori, mármint ami annak indul, sok szülő nem vágyik arra, hogy a gyerek olyan útra lépjen, ami nem az övé is. - sóhajtok fel, de nem akarok az élet döbbenetes oldaláról papolni, mert nem élek benne, de tapasztalni sem akarom inkább, addig jó nekem és nekik is.
- Ugye nem csak a pasikat lehet megfogni a hasukon keresztül. - nevetek fel megkönnyebbülten, amikor bólint a tervemre. A bárok nem az én természetes közegeim közé tartoznak, elvagyok itt, jól tudom magam érezni, de nem sokáig, mert egy idő után varázsát veszti és nem akarok már csak lenni, értelmetlenül ücsörögve. A kaja meg mindig jól jön, főleg nekem, és főleg miután letoltam az italt, ami igen ritkán kerül a szervezetembe. - Teljesen megfelel, addig én is dobok egy üzenetet a többieknek. - bólintok rá, és amint eltűnik én is előveszem a telefont, hogy jelezzem, megszöktem, nem fognak haragudni az is kész csoda volt szerintem, hogy eljöttem, még unalmasnak is neveztek szerintem párszor, hogy ilyen ritkán teszek ilyen lépéseket a szórakozás felé.
A megbeszéltek szerint, talán hamarabb is, mint negyed óra, vagyok a kijáratnál, a kabátommal a kezemben és várom Őt. Nem leskelődök, nem keresem a tekintetemmel, nem hiszem, hogy felültetne, egyszerűen nincsen rossz érzésem vele kapcsolatban.

Caroline and Landon

Ne ítélj ameddig nem tudsz semmit a másikról, hát a világ sajnos ehhez a felfogáshoz már régen megromlott és ha őszinte akarok lenni, ha egy olyan srác, mint én, odamegy egy Caroline–hoz hasonló lányhoz egy ilyen helyen, nagyrészt mindenki ugyanazt a forgatókönyvet látja maga előtt. Akárcsak azt, ha egy idegennek mesélek a barátaim kicsit fura viselkedéséről, ami nekem vagy nekünk már teljesen átlagosak, másoknak meredekek lehetnek és szokatlanok.
- Ha nem ismerném én kattantnak hinném. - nyugtatom meg, vagy nem, de ezzel szerintem sokan így lennének ha szembe találkoznának a hebrencs lánnyal.
Az a baj, hogy hiába akar egy férfi csak úgy beszélgetni egy nővel, valamiért sok minden meghatározza annak a menetét és az első benyomást, hiába olyan az egyik fél, amilyen, az ítéletek, ami nem arra az adott személyre vonatkozik, csak úgy azt gondoljuk róla, hogy ő ilyen, mert ez a standard, és ezért egy kicsit én is megbicsaklok saját magamon, ami az igazat megvallva elég viccesen hat.
- Szerintem már az is egyfajta siker, ha az ember áldozni tud, és szeretne azért amit szeret, ez a szülők részéről mindenképpen dicsérendő lenne, hogy nem akar az árnyékban tapicskolni. - de ez megint csak egy olyan vélemény, amit sokan nem osztanak velem, mert nekem nincsen gyerekem én nem érthetem. De valóban így van, de engem mindig támogattak, bármibe is akartam vágni a fejszét, nem hinném, hogy én máshogy tenném ha egyszer gyerekem lesz.
Azt hiszem jobb is ha nem itt folytatjuk, óvatosan talán viccesen próbálok meg nem túlságosan nyomulni, bár nehezen megy, bár még nem ütött az ital, azért minden szavaim annyira kétértelműen jön le nekem. Nem szoktam csajozni, barátkozni inkább és nehezen kezelem még ennyi idősen is ha egy lány valamilyen formában úgy érzem bejön nekem, mint valami kis kamasz.
Amint a megbeszélt helyre érek, egyik lábamról a másikra állok, amíg meg nem hallom, hogy már mellettem is terem.
-  Nem akartak elengedni, vagy csak sokan voltak a ruhatárnál? - én lusta voltam leadni, nekem a haverjaim megőrizték, így ilyen gondom nem volt, különösebben az sem érdekelte őket szerintem, hogy lelépek, mert szerintük amúgy is unalmas vagyok elvileg, pedig nem, csak a munka mindig valahogy jobban beszippant.
Megvárom amíg magára dob minden védőfelszerelést a hideg ellen, majd elindulunk a hideg széllel felkonferált időjárásban  kajálda felé, ami szerencsére nincsen messze, még taxit sem kell hívni.
- Mivel nem ismerlek nem nagyon tudom mi az, ami szívesen csúszna, így egy olyan helyre megyünk, ahol van hamburger, gyors és ha jól tudom a mexikóit is nagyon ügyesen készítik. Meg talán van egy két sushi táljuk is, de azokban nem vagyok biztos, hogy teljesen jó szájízzel fogyaszthatóak, így kérlek azt ne szeresd. - nézek rá kérlelően elnevetve magam, miközben egy kicsit lejjebb húzom a kabátom szárát.

Caroline and Landon

A rögtönzött barátságoknak két kimenetele van, vagy elmúlik, ahogyan kialakul vagy szorosabb lesz és mély, mert valami egészen abszurd helyen lett belőle az ami.
- Pedig már azt hittem itt rám is untál. - mondom neki viccelve, de azért megkönnyebbülve, hogy nem voltam ennyire rossz arc, hogy már az elején otthagyjon.
Nagyjából felvázolom neki, hogy miket fogunk tudni enni, a sushit több okból nem ajánlom neki, de mivel rá kérdez így válaszolok is.
- Nem tudnak jót csinálni, próbálkoznak, mert én is próbáltam többfélét, de rizsecet aránya valahogy mindig túlteng a többihez képest és mindegy mit tesznek bele, nem érzed, minden másban nagyon jók, de ma már divat lett, hogy egy mexikói étteremben is legyen minden más is, hogy változatosabb legyen az étlap, de egyszerűbb lenne nekik is ha egy félére koncentrálnának, amiben tényleg jók. - szeretem a hasam, sokféle ételt megkóstoltam már, ami miatt tényleg meg lehet mindenféléről véleményem és nem is tartom magamban.
- Csípősen vagy nem csípősen? - mintha bármit számítana, de kíváncsi vagyok ő melyik csapatot erősít, mert én mikor melyiket, sosem tudom konkrétan eldönteni a pult előtt mit szeretnék, csak amikor megkérdezik rávágok valamit és úgy esik jól igazán.
- Brooklyn nem az én világom, luxus autókkal foglalkozok, innen ritkán járnak vásárolni hozzám, de néha én megfordulok erre, egy két barátom itt lakik és miattuk veszem be ezt az utat a menetembe olykor. - egy kicsit sznobul hangzik, így bocsánatkérően nézek rá, mert nem vall rám, hogy ennyire, ha még csak árnyaltan is, de leszóljak egy városrészt, ami nem az elit lengi körbe. - Mármint ez a hely szép, de az én életembe nem nagyon van helye, viszont a kajáldát már elég jól ismerem, szoktunk beülni ide pár sráccal, amikor nincsen tervezve a találkozó, csak úgy jön. - mosolygok rá, bár ez sem annyira segített rajta, hogy engedjek a magamról festett kép masszívságán, mint díszgyökeres pöcs.
- Szerintem te is elég nagy rajongója leszel majd az ezerféle kajának, ha nem mindig ugyanahhoz van kedved, akkor is megtalálod, amire szükséged van. - mint valami rossz marketinges úgy akarom eladni a helyet, pedig semmi hasznom nincs belőle és én ennél azért többet is tudok.
- Imádom a luxusautókat, már kisebb korom óta tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni, egyedül nem ment volna, nagy szám van de a szüleim mindenben támogattak. - nem szoktam azzal indítani, hogy örökbe fogadtak, mert nem annyira hagyott rajtam nyomot ez az elég mérvadó része az életemnek.
- Szinte sosem vagyok ennyire rámenős. - mert nem szoktam csak úgy elhívni senkit sem enni, bár most eléggé adta magát a helyzet, egyikünk sem volt odavaló, és kajálás közben könnyebb beszélgetni, mint a pult előtt, ahol a tömegtől még mozdulni sem lehetett.