Furcsa belegondolni abba, hogy az általunk imádott édesapánk kétszer képes volt ugyanazt a hibát elkövetni... Gondolok itt arra, hogy estemben és a tiédben is sajnos felcsinált egy nőt, és így mind a ketten, zabigyerekként jöttünk a világra. Az én anyukám még pici koromban elhunyt, a tiéd pedig eldobott magától a fiatalsága reményében... De erről te nem tudhatsz, hiszen nyáladzó kis bébike voltál, amikor ez megtörtént, mi pedig soha nem mondtuk neked. Azt hazudtuk apával, hogy anya a születésed után lett daganatos, és halt meg, mi meg hozzá kerültünk.

Amióta csak ismerlek, azt hiszem te vagy az életem szerelme... Hiszen nálad aranyosabb és szebb gyereket még soha nem láttam. Hamar megtanultam főzni, és gondoskodni rólad, mert bár apukánk nagyon kedves, és jószívű ember, ettől függetlenül csak burkolni tud nagyon jól, a főzésben borzasztó. Neked hála, hamar fel kellett nőnöm, de ez egy pillanatra sem zavart, hiszen olyan ártatlanul tudtál nézni azokkal a kis szemeiddel, hogy szinte minden alkalommal csak az lebegett a szemem előtt, hogy nekem van a leggyönyörűbb kistestvérem, akinek sajnos nem jutott egy édesanya... Így valamilyen szinten nekem kell azzá válnom.

Persze távolról sem voltál olyan angyali, mint ahogyan én azt elképzeltem, világ életedben csak a csínytevéseken, és a rosszalkodáson járt az eszed. Iszonyatosan rossz kölyök voltál, amit egészen 14 éves korodig nem voltam képes elfogadni. Folyamatosan hárítottam, hogy nem! Az én Henrym biztosan nem lökte le Julia-t a lépcsőn. Az én kisöcsém nem nyomja bele másik fejét a délutáni ebédbe. Nem írja rá azt a dolgozatára májusban, hogy Henry (édes drágám, Henriknek hívnak) Marsh, Buék... Nem létezik!

Aztán hirtelen kamaszodni kezdtél én pedig... Rájöttem, hogy valószínűleg az ördög fattya lehetsz, ugyanis egyre flegmább, elutasítóbb és lázadóbb lettél. Már nem engedted, hogy az ember nyilvános helyen puszit adjon neked, szidni kezdted a főztömet - amiért kaptál is a fejedre! - gátlástalanul megjegyezted, hogy ha úgy vetted észre, hogy felszaladt rám néhány kiló, vagy ha állításod szerint kurvásan öltöztem fel. Ettől függetlenül láttam a szemedben, hogy mennyire frusztrál, amikor a haverjaid nem éppen szofisztikált módon próbálják kifejezni a tetszésüket az irányomba, viszont azt mondani, hogy Hailee, szeretlek... Azt nem, mert az már neked ciki!

Viszont most mégis itt vagy valamiért... Becsengettél az ajtómon, én pedig hatalmasra tágult szemekkel néztelek percekig, hiszen nem jelentetted be azt, hogy jönni fogsz hozzám. Alapvetően nem ez volt számomra a meglepő, hiszen mostanában valamiért azt hiszed, hogy tengernyi idővel rendelkezem, és nincs is más dolgom, mint téged várni, és rögtön kielégíteni az összes kérésedet felém - amit valljuk be, minden egyes alkalommal megteszem, mert az én kis hercegem vagy - hanem sokkal inkább a kezedben tartott sporttáska. Nem akartad elmondani, hogy miért jöttél el otthonról, váltig ragaszkodtál ahhoz, hogy nem akartad megörökölni apa mesterségét, és egész életedben vezetékeket szerelgetni, ezért egyetlen szó nélkül összepakoltál éjszaka és eljöttél... Még egy sms-t sem írtál neki. Azt hiszem ez volt az első alkalom, amikor az életem folyamán megpofoztalak, és rögtön futottam, hogy beköphesselek. Viszont apa nem haragudott... Büszke volt rád, amiért úgy gondoltad, hogy van egy saját utad, és azt akarod járni.

// Ezen kívül se személyiséget, se mást nem szeretnék megszabni. Szeretném, ha a kor maradna, és a pb-t sem kifejezetten változtatnám, ha egy mód van rá (főleg nem BTS tagra, ők már egy kicsit idősek lennének) Nagyon várlak, és remélem minél hamarabb keserédes szenvedéssel fogod megtölteni a nővéred napjait