Biztonság.
Csak ez az egy, megfoghatatlannak és meghatározhatatlannak mondható érzés kavarog bennem. Ott kell tudnom őket, biztonságban. Mindentől és mindenkitől védve. Hogy legyen néhány nap, amikor nem kell félnem attól, hogy rossz emberek eszközként használják fel őket azért, hogy rajtam bosszút álljanak. Egy kis idő, ahol Nora idegeit kicsit megnyugtathatja a környezetváltozás. Ahol csak egymásra kell figyelnünk, senki másra. Ahol Charlotte és én ismét kicsit jobban összekovácsolódhatunk, és ahol Norát is kicsit jobban megismerhetem. Hisz olyan keveset tudunk még egymásról. Félelmetes a vonzás, amely hozzájuk köt, de tisztább, mámortól mentes pillanataimban be kell látnom, tényleg vajmi keveset tudok róluk. Nem tudom az elmúlt hónapok alatt bennük milyen érzések keletkeztek velem kapcsolatban. Hisz előttem évekig csak egymásnak voltak, és annak a Sam nevű fickónak, akinek az említése is sötét lepelként terül rám. Végtére is jegyben jártak, az ember nem mond igen egy olyan embernek, akit nem szeret, nem? Ráadásul a legutóbbi programunk Norával nem volt épp a legfelemelőbb. Persze a Gladiator Club-os balhénk után megbékéltünk, de azóta sem beszéltünk róla, csak elfogadtuk, hogy ez van, kiderült a titkom. Csak másnap esett le az is, hogy valójában miket mondtam neki, és egyáltalán nem voltam magamra büszke emiatt. Nem azért, mert szégyellném, hogy bevallottam, hogy szeretem. Inkább azért, mert arra kényszerítettem, hogy felfedezze magában azt a sötétséget, amelyet annyira gyűlölök magamban. Nem szabadott volna erre rávilágítanom, és emiatt kicsit bűntudatom van, de már nem tudok visszamenni a múltba és semmissé tenni azt, ami megtörtént. Kiderült a titkom egy része, és bár szerettem volna, ha ez nem történik meg, de valahol mégis megkönnyebbülés. Így ha este elmegyek, tudja hol vagyok. Ha hajnalban hazatérek, nem lepődik meg annyira, ha itt-ott sérülések vannak rajtam, vagy hallgatagabb vagyok, mint szoktam. Így már tudja, hogy bizonyos esetekben ezek a dolgok jobban megviselnek, mint szeretném. A többi részét az életemnek nem fedtem fel, és amíg csak lehetséges, ezt szeretném is így tartani. Jobb, ha nem tudja, miért van most körülötte viszonylagos nyugalom. Jobb, ha nem is sejti, miket tettem életem során, és még mikre lennék képes azért, hogy ezt a boldogság-buborékot megtartsam, amiben vagyunk.
Alaszka a múltam része volt, de szeretném, ha a jövőmmé válhatna. Imádtam azt a házat, és nagyon szeretném, ha ők is jól éreznék ott magukat. Persze azért is utazunk így az ünnepek után el, mert nekem sok munkám volt a karácsonyi partik miatt. A felső tízezer igazán szereti a rongyrázást, ehhez hozzá tartozik az is, hogy testőröket fogadnak fel a hívatlan vendégek távol tartására, és a biztonságukért. De nem bánom, nekem a karácsony amúgy is ugyanolyan nap, mint a többi, Alaszkában meg nincs hiány fenyőfából, a telkemen bármikor kivághatok egyet azért, hogy feldíszítsem a kislányomnak és a szerelmemnek.
Nem pakoltam sok cuccot össze, inkább az iratokra és a nélkülözhetetlen dolgokra koncentráltam. A kocsimat leadtam megőrzésre, és már leadtam egy ingatlanosnál az igénylésemet arra, hogy keressen nekem egy házat. De ehhez még Alaszkában muszáj lesz hozzáférnem az összes pénzemhez, amit eddig nélkülöznöm kellett. Azért veszem fel itt, mert nem akarom, hogy tudják, hogy New Yorkban vagyok. Nagy terveim vannak, és ehhez még időre van szükségem. Collierék el fognak tűnni a Föld színéről, és kínksereves halált fognak halni egytől-egyig, akkor is, ha ezt egyedül kell véghez vinnem. A családomon már napok óta izgatott várakozás van, én higgadt és nyugodt vagyok. Az egyetlen amiért bosszankodom az az, amiért megint azt a rohadt terepjárót kell majd vezetnem, ám ezt minél jobban próbálom magamban leküzdeni. Ez van, ott ez kell, az audinak nem tenne jót, ha ott használnám. A táskámban az iratokon kívül csak néhány ruhadarab van, főleg olyanok, amiket nagyon kedvelek, mivel Anchorageből sem hoztam el mindent, amikor eljöttem, így a ruhatáram nagy része még ott pihen a szekrényekben. Charlotte és Nora kicsit jobban izgulnak a repülés miatt is, engem ez sem zaklat föl. Annyit utaztam már életem során, hogy olyan, mintha buszra szállnék. A reptéren hatalmas a tömeg, de sűrűn magam után nézve töröm az utat a kis családomnak, hogy időben elérjük a gépet, és amint helyet foglalunk a gépmadáron, már ismét egy fokkal nyugodtabb vagyok. Ez most a pihenés ideje. Minden szuperül fog alakulni. Karácsonyozunk, megmutatom nekik a házat, a környéket, és sokkal szabadabbak lehetünk, mint valaha. Itt csak egymásért létezhetünk.
A gépen Charlotte ül az ablak mellé, érthető okokból, hisz ő a gyerek, én pedig a szélére. Nora középen kapott helyet, mivel nem akartam, hogy mindenki őt rugdossa miközben a szűk folyosókon közlekednek, másrészt elég nagy darab vagyok ahhoz, hogy akkor is sok helyet foglaljak, ha épp csak ülök. Jobb, ha a folyosó felé terjeszkedem, mintha nekik kéne miattam szorongani. A gép felszállásakor Lottie csak izgatott, de Norán látom, hogy retteg. A nyelvemen van, hogy szóljak neki, hogy még egy gép sem maradt fent, így nem kell izgulnia, de aztán elvetem az ötletet. 8000 méter magasan lehet, hogy ez annyira nem jó poén. Amikor elérjük a repülési magasságot és kikapcsolhatjuk a biztonsági övet egy kicsit nyugodtabbá válik a légkör is. A gép eddig némileg rázkódott, de most csak békesség van és kevesebb a rezgés mint egy kocsiban, mikor az úton megyünk. Lottie kérdését meghallva közelebb hajolok hozzá.
- A felhőket megfogni nem igazán tudnád, Pocok. Kicsit úgy képzeld el, mint a ködöt. Hideg és vizes. Csak látványra olyan, mint a vattacukor - csikizem meg a nyakánál mosolyogva, aztán megsimogatom a fejét - De azért ha lehetne, én biztos kipróbálnám milyen - kacsintok rá, hogy éreztessem vele, nem butaság amit mondott, ne érezze magát emiatt rosszul. Aztán visszaülök a helyemre és megsimogatom a hasamat - Nem azért mondom, de én azért tudnék enni. Ti nem vagytok éhesek? Egy jó kis mustáros csirkét vagy egy jó hamburgert szívesen legyűrnék. De nem olyan gyors éttermit. Hanem amit saját magunk készítünk. Szerintem ha hazaértünk, csinálok is. Egy gyors bevásárlás és hamar kész van. Saját   fűszerezésű hússal, saját szósszal, grillen sütött húspogácsával...- nézek a láynokra, de aztán látva Nora arcát elhallgatok. Olyan, mint aki szellemet látott. Talán nem szereti a hamburgert? Vagy a mustáros csirkét? Miért néz rám úgy, mint aki menten elájul?
- Nora, minden rendben? Olyan sápadt vagy - simítom a tenyerem a hűvös arcára, aztán Lottie-ra nézek - Ha te is azt mondod, hogy nem bírod a főztömet, akkor inkább rendelek majd minden napra valamelyik étteremből, nem muszáj nekem főzni.
Az étvágyam is sikerül legyűrnöm azonnal. Szegénykém csak nekem tűnik tényleg sápadtnak, vagy én mondtam valami rosszat? Elég hosszú az út Alaszkáig, és nem egy napra érkezünk, remélem nem lesz beteg.

A gép biztonságában szinte a számban érzem a szabadság ízét. Eltökélt vagyok velük - Norával és Lottieval -, kapcsolatban. Beleszerettem ebbe a két nőszemélybe, és szentimentalizmus vagy sem, de nem tudnék már létezni nélkülük. Persze nyilván, ha muszáj lenne, ha őket kellene megvédenem ezzel, gondolkodás nélkül költöznék Timbuktuba egy kunyhóba, de jelenleg úgy hiszem, nem okozok bajt azzal, hogy velük vagyok. Körültekintő vagyok, nem használom a becenevemet, nem használom a bankkártyámat a városban, csak készpénzzel fizetek, még a Gladiator Clubban is maszkot viselek. Bár ez utóbbi annyira nem is lényeges, mert sosem tudták rólam, hogy hobbim a ketrecharc. De ha kiderülne, azt is tudnám megfelelően kezelni. Ismerem Colliert, más területén nagyon óvatosan bánnának a helyzettel, ezt úgy intéznék, hogy a helyi rosszfiúk nehogy megtudják, hogy itt akarnak intézkedni, mert azzal kirobbantanának egy háborút.
Ez most a pihenés ideje. Szeretnék egy kicsit én is felengedni. Az elmúlt hónapok megviseltek mindannyiunkat, de bennem még mindig vad viharok tombolnak néhanapján. Szeretnék tisztán látni, szeretném megérteni, miért így történtek a dolgok, ahogy történtek. Nem azért, mert nem örülnek a lányomnak, mert Lottie számomra egy igazi csoda, és minden másodpercet imádok, amit vele tölthetek, hanem inkább azért, mert nem vagyok ostoba, és talán vajmi keveset tudok egy gyerek gondolkodásmódjáról, de azt érzem, hogy még mindig tart tőlem. Nem azért, mert fenyegetésként élné meg azt, hogy itt vagyok a közelükben, legalábbis remélem, hogy nem. Talán inkább az, hogy Norával elég nagy lépésekben haladunk, és úgy érzem, talán hülye vagyok, de eléggé sok dolgot sepertünk a szőnyeg alá. Ez kényelmes, de egyben az emberben egy furcsa, állandó készenléti érzést is okoz. Nem vagyok egyszerű eset, és talán Lottie azt gondolja olykor, hogy mivel évekig színemet sem látták, ez is csak átmeneti. Ezért is hívtam el őket magamhoz Alaszkába, hogy valamiféle bizalmi kapcsolatot tudjak kialakítani a lányommal, és Norával is legyen végre lehetőségem ténylegesen átbeszélni a dolgainkat. Életemben először szeretnék tervezni a holnapra is. Már nem félek attól, hogy elkötelezzem magam. Csak attól, hogy egyszer rájönnek, hogy ebből ők nem kérnek.
Lottie tipikus gyerek, és még emlékszem, hogy valaha én is elképzeltem, milyen lehetne a felhőkön ugrálni, bár ezek számomra nem kedves emlékek. Általában akkor kalandoztam így el, mikor anyám ordítozva követelte a napi adagját és én a tetőre menekültem előle az ablakon át. Szerencsésnek érzem magam abban, hogy Lottienak nem emiatt kellett a valóság elől elmenekülnie, csak a gyermeki kíváncsiság hajtja a válasz iránt. Norát beelőzve válaszolok neki, és ahogy elmosolyodik a csikizésemre, muszáj nekem is visszanevetnem. A világon bármit megtennék ezért a mosolyért. Nora megerősít abban, amit mondok, és Lottie tekintetén látom, hogy még mindig szüksége van arra, hogy az anyja támogassa őt, és ez által engem is. A bizalom nem egyszerűen alakul ki benne, ennyit már megtudtam róla az idők során. Azt hiszem, ezt a tulajdonságát határozottan tőlem örökölte. A kérdése hallatán megpróbálom összeszedni minden tudásomat.
- Mint mondtam, a felhő olyasmi, mint a köd. Idefent eléggé hideg van, és ha jól emlékszem, akkor a felhő a felfelé szálló párának a lecsapódása. Csupa jég és víz, de ha gondolod, szívesen utánajárok a dolognak -felelem a kérdésére, mert ennél többet nem tudok most mondani. Nem vagyok meteorológus, én sem tudhatok mindent, de ha szeretné, tényleg szívesen megtudok a felhőképződésről, meg az időjárás alakulásáról mindent, amit csak lehet, és elmondom neki. Egy gyereket olyan sok minden érdekelhet, kicsit bánom, hogy nem készültem fel jobban, de eszembe sem jutott a nagy készülődésben, hogy egy ilyen korú kislányt le kellene kötni valamivel.
Viszont a felhők kevésbé tudnak érdekelni, amikor éhes a hasam, így elterelve a témát az étkezésre vezetem át a beszélgetést. Nem azért, mert amúgy nem lehetne másról beszélni, csak hát így, hogy nem reggeliztem, a magam közel nyolcvanöt kilójával azért van némi igényem a táplálékbevitelt illetően. Volt idő, amikor nem ehettem akkor és azt, amikor és amit akartam, és megfogadtam, hogy ha lehetőségem lesz rá, gondoskodni fogok arról, hogy jókat egyek. Nizzában elég sokat kellett nélkülöznöm, és a háború sem volt híres arról, hogy hétfogásos vacsorákat szolgáltak volna fel a fogolytáborban. De most nem ott vagyok, már felnőttem és szabad vagyok, szóval jöhetnek a finom kaják, főleg, ha ezeket olyanokkal oszthatom meg, akiket szeretek. Nora arcát látva azonban belém akad a szó is, mert ahogy felsorolom egy részét, mit tudnék enni, úgy néz rám, mintha arról esett volna szó, hogyan szolgálnék fel kölyökcicákat. Gyorsan biztosítom is, hogy nem kötelező megenni amit csinálok, bár egészen eddig mindenre azt mondta, ízlik neki, így mikor azt mondja, nem miattam van a dolog, nem kell sokat győzködnie, hogy elhiggyem amit mond. Lottiekám is édesen nyugtat, hogy szeretné, ha főznék neki, és ez megnyugtat. Nora átmászik rajtam, és kissé felállva igyekszem neki teret hagyni erre, de aggódva nézek fel rá. Amikor elindul, még mindig aggódva kémlelek utána, és nagyot sóhajtok, de Lottie eltereli a figyelmem. Ahogy megszólal, lepillantok rá. Egy ülésnyi távolság, de mintha kilométerekre lenne tőlem. Áthajolok a karfámon és egészen közel hajolok hozzá.
- Semmi baj, Kincsem. Anyu biztos csak a repülés miatt nem érzi jól magát. Van, akinek hosszabb időbe telik megszoknia. Nyugodj meg, Pocok, nem lesz semmi baja, oké? - cirógatom meg a bársonypofiját, amikor mellénk lép a stewardess. Megzavarja a bensőséges pillanatot, de tudom, hogy csak a munkáját végzi, így nem küldöm el melegebb éghajlatra. A nő amúgy csinos, végtére is légiutas kísérő, nem lehet rusnya, de engem totál hidegen hagy, akkor is, ha alig bírja leplezni azt, hogy felkeltettem a benne élő nő érdeklődését.
- Üdvözlöm, Uram, a segítségére lehetek..bármiben? Akármiben...- mondja, és ezen muszáj vigyorognom egy sort. Ha elmondanám neki, hány kolléganőjét húztam már meg más járatok személyzeti mosdójában ugyanezen beszélgetés elindítását követően, lehet, hogy érdekes következtetésekre jutna. De őszintén mondom, ha most kéne megtennem, azt hiszem olyan impotenciát produkálnék, hogy el is süllyedhetnék szégyenemben. Hiába dögös a csaj, ha egyszer valaki máshoz húzok. Életemben először tudnám azt mondani nyugodt szívvel egy ilyen lehetőségre, hogy...
- Nem. Köszönöm, nincs szükségem semmire - mosolygok vissza, de látva csalódott arcát, eszembe jut valami - Vagyis, várjon kérem. A kislányom - ül mellém abban a pillanatban Lottie, így átkarolom a vállát - Charlotte eléggé éhes, és őszintén szólva én is tudnék mit enni, szóval...ha egy étlapot ide tudna hozni, annak kifejezetten örülnék. Nem tudom a kedvesem szeretne-e enni, kicsit megviseli az út...
Lottie kérdésére felé fordulok, és a füléhez hajolok.
- Csak és kizárólag anyukádat és téged - suttogom neki, aztán megpuszilom a feje tetején a puha kis haját. Istenem, még egy nyolcévesnek is leesik? Ez már tényleg fel kéne háborítson, nem?
- De ha tehetek Önért mégis bármit, kérem hívjon és azonnal rendelkezésére állok - rebegi, és egyszerűen már csak szánalmas, ahogy bepróbálkozik. Komolyan nem tűnik fel neki, hogy a gyerekem itt ül mellettem?
Abban a pillanatban ér oda Nora is, és így a nő már láthatóan fel is adja a küzdelmet. Nora a legszarabb napján, kócosan, smink nélkül, szakadt ruhában és betegen is jobban néz ki, mint ez a csaj kirobbanó formája idején. Kenterbe veri a szőkeséget, de az csak félreáll, mikor Nora a helyét követeli. Nem vagyok hülye, látom, hogy kis féltékenység bújik meg az éles hang mögött, de nekem ez nem fáj, inkább élvezem. Nem is bírom abbahagyni a vigyorgást, miközben nézem, ahogy leül.
- Jobban vagy, Szívem? - kérdezem tőle, miközben felállok és beengedem, de turbulencia támad, és persze a stewardess kibe másba kapaszkodna meg, mint belém? Kénytelen vagyok a fejem felett megfogni a polcot, hogy én se essek el, míg a csak rám esik. El kell kapnom, hogy ne vágódjon el, és bár kívülről talán ez a néhány másodperc többnek látszódhat, de engem egyáltalán nem érint, hogy a csaj a nyakamba csimpaszkodik és úgy néz rám, mint aki rögtön elolvad, ahogy rám néz. Nem azért, mert annyira jó csávó lennék, de valamiért az az érzésem, nagyon rám gerjedt szegénykém. Szar neki.
- Elnézést kérek, csak a turbulencia...- hebegi, de ahogy a gép ismét visszatér a nyugodt repülési pozíciójába, elengedem.
- Semmi baj. Előfordul. Akkor kérhetném az étlapot? És egy üveg ásványvizet. Hideget. Köszönöm - mondom, és egyetlen további pillantás nélkül ülök vissza a helyemre - Ti jól vagytok? - kérdezem a csajoktól, de úgy látom, Nora megint nincs jól, mert a tekintete eléggé nem arról árulkodik, hogy minden oké lenne. Vagy csak féltékeny? Mert azt - gonoszság ide vagy oda, de - imádnám.

Lottienak elég a felhőkre adott magyarázatom, de Nora rosszulléte elvonja a figyelmünket az éhségünkről. Sajnos úgy tűnik ő jobban aggódik emiatt, mint én és a lányunk, de ez van, nincs mit tenni. Csak remélhetjük, hogy rendbe jön majd. Lottiet megpróbálom megnyugtatni, de úgy tűnik nem igazán hisz nekem. Az ígéretemre lenne szüksége, de én felelőtlenül nem szoktam ilyesmit csinálni, többre tartom az őszinteséget, így nagyon megfontoltan nézel le rá.
- Te csak ne aggódj semmiért, jó? - mondom, és elmosolyodok. Hogy ígérhetném meg, hogy rendbe jön? Nem tudok mi van vele, lehet, hogy benyelt egy vírust, akkor meg a rosszulléte nem múlik el attól, hogy leszálltunk. Nora sok emberrel találkozik nap mint nap, és sajnos hiába vettem neki autót, azért még a vírusok és baktériumok bárhol megtámadhatják, főleg, mivel nem igazán kíméli magát. Azóta nem jártam a fotózásai környékén sem, de ez pusztán csak megfontoltság. Nem tudom, józanul könnyebben viselném-e, ha mások fogdosnák meg ilyenek. Nem mondom, hogy féltékeny vagyok, de rémálmaim vannak arról, hogy a csajomat valaki más dugja kamerák előtt. Nem azért, mert ilyesmit feltételeznék Noráról, de tudom, velem mennyire nehéz, és azt is, hogy Nora csak egy vak, meleg és impotens pasinak nem lenne vonzó.
A stewardess érkezése zavarja meg a beszélgetésünket, és pillanatok múlva már szinte sértőnek érzem, amit művel. Oké, értem én, nem vagyok sem vak, sem hülye, tudom milyen hatással tudok lenni a nőkre, de tényleg nem veszi észre magát a csaj? A lányom itt ül mellettem, Nora pillanatokkal ez előtt ment ki. Csak nem hiszi azt, hogy ő a dadus? Vagy a húgom? Már majdnem elküldöm, egyértelművé téve, hogy nem akarok tőle semmit, mikor mellém ül a kis hercegnőm és ez eszembe juttatja, hogy az előbb még éhes volt, így étlapot kérek. Lottie kérdésére őszintén felelek, és valóban így is érzek. ők a mindeneim, és egy kósza numeráért eszembe sem jutna lemondani róluk, de sajnos elküldeni nem tudom a nőt, bárhogy szeretné, mert ő fog minket kiszolgálni az út során. Ahogy visszatér hozzánk Lottie anyukája megnyugodni látszanak a kedélyek, így hiába ajánlotta fel magát ismét a szőkeség, én már nem is figyelek rá. Felállok, hogy beengedjem Norát, ám ekkor a természet közbeszól és kénytelen vagyok elkapni a nőt, nehogy elvágódjon. Az, hogy ő kihasználja a helyzetet, az cseppet sincs ínyemre, de nem tudok egyszerre kapaszkodni és rendre utasítani, azért ennyire ász még én sem vagyok. ahogy visszaáll a rend, elengedem a nőt és onnantól kezdve csak azzal foglalkozom, hogy Norán mennyire látszik a féltékenység, és hogy legyűrjem magamban a rohadt nagy elégedettséget. Nem szégyellem bevallani, hogy jobban örülök annak, hogy féltékeny, mint illene, de erről nem szólok egy szót sem. Inkább az iránt érdeklődöm, ők jól vannak-e, bár nem láttam, hogy rájuk esett volna bármi, és az egész csak néhány másodpercig tartott, de ettől még jobb megkérdezni. A kérdésemre csak kurtán felel, és mikor el akar menni, újfent felállok, hogy kiengedjem, és elgondolkozva nézek távolodó alakja felé. Vajon megint rosszul lett, csak nem akarja megmondani? A figyelmem azonban Lottie durcássága vonja el, és a cserfes kislányom most igazán harapósnak tűnik.
- Tessék? - emelkedik meg a szemöldököm meg a hangom is, ahogy kifejezi, hogy én tehetek mindenről és le is döbbent a megszólalása, de aztán visszaülök a helyemre, és sóhajtok. Nem érti, hisz csak gyerek, hogy nem minden az aminek látszik, így felé fordulok.
- Figyelj, Életem, ez...nem öleltem meg azt a nénit. Csak elkaptam, hogy ne essen el, érted? Tudod - kezdek bele a magyarázatba és próbálok valami ésszerű példát felhozni - ez olyan, mint mikor egy utálatos osztálytársad ki akar lépni az úttestre anélkül, hogy szétnézne. Nem kedveled, nem érdekel téged, de azért csak megfogod a kabátját és visszarántod, nem? - kérdezem, és ha rám néz, rámosolygok - Anyukádat szeretem, és téged, de közben én férfi is vagyok. A férfiak pedig jó esetben olyanok, mint a lovagok. Ez lovagias gesztus volt tőlem, hogy nem hagytam, hogy elessen, és megsérüljön, érted? - kérdezem, és ismét megcirógatom az arcát - De ha szeretnéd, kigáncsolom ha erre jár. Nem lenne túl lovagias tőlem, sőt, ha engem kérdezel, elég nagy gonoszság lenne, mert megütné magát, de ha ezt szeretnéd...megteszem - mosolygok rá, és ha bárki azt gondolná, hogy a lányom nem tudna rávenni arra, hogy kigáncsoljam a stewardesst, hát téved. Simán, fapofával megcsinálom. Tettem ennél sokkal rosszabbakat is, ez olyan lenne, amire öt perc múlva nem is emlékeznék.
Nora visszatértekor úgy látszik Lottie is megnyugszik kicsit, és csak remélni merem, hogy az a hülye lotyó nem okozott maradandó kárt a lányommal való kapcsolatomban, mert akkor megnyúzom. Nem akarok szélmalomharcot vívni a lányomért, főleg nem egy túlbuzgó picsa miatt. A narancslére bólintok, és kifejezetten örülök neki, hogy valamit szeretne, mert tényleg aggódom, hogy a pihenésünk nagy részét esetleg az ágyban kell töltenie gyógyszerekkel vagy bármi egyébbel. Szeretném, ha élvezné Alaszkát és nem csak tévéből látná meg fotókról. Az alvás említésére Lottie megrázza a fejét és ismét el kell vigyorognom magam.
- Úgy látom a kisasszonynak nincs ínyére a repülőn alvás - mosolygok le rá majd Norára. Mindketten tudjuk, hogy korán kelt, és úgy el fog aludni, mint a bunda. Közel húsz órás az út, egyértelmű, hogy el fog aludni, ahogy szerintem mi is. Az éjszaka közepén amúgy sincs sok látnivaló a gépről, a legtöbben aludni szoktak. Én azonban nem tagadom, hogy eléggé fáradt vagyok. Sokat rohangáltam a napokban, hogy mindent elrendezzek, a házam gondnokát megkértem, hogy kapcsolja feljebb a fűtést a házban, hogy átmelegedjen az egész, mert mikor nem voltam ott, nyilván csak alapfokon ment a fűtés, és időbe telik meg az egész hát átmelegszik. A kocsimat is levitettem a reptéri parkolóba, hogy csak fel kelljen venni a kulcsot és indulhassunk, ugyanis a lehető legritkább esetben ülök be bárkihez úgy, hogy nem én vezetek. Nem azért, mert nem bízom senkiben, az utakon, csak...ja, de. Pontosan ezért nem ülök be senkihez, ha nem muszáj. És két meccsem is volt az elmúlt napokban. Jól kerestem vele, szó se róla, de kimerített, na. Így ásítva nyújtózkodok egyet és átkarolva Nora nyakát közelebb húzom, hogy egy puszit nyomjak a hajára.
- Az alvás részemről nagyon jól hangzik. De ha előtte nem kapok valamit enni, akkor valamelyikőtöket fogom felfalni - vigyorodok el, aztán bólintok - Én is várom, hogy megérkezzünk már. Utálok tétlenül ücsörögni, és az ágyak sokkalta kényelmesebbek otthon, mint ez a szék - paskolom meg a karfát, amikor visszatér a stewardess. Felkészülök egy újabb szemérmetlen támadásra, de most olyan, mint egy megszeppent nyúl. El is csodálkozok rajta, hogy még csak rám sem néz, sőt, ha most az egóm beszélne belőlem, kicsit szarul esne, hogy az előbb még majd' maga alá csinált a figyelmemért, most meg már átnéz rajtam. Aztán Norának adja az étlapot és most én leszek féltékeny. Mi van, most meg a csajomra nyomul rá? Lehet, hogy az előbb is csak őt akarta, és kíváncsi volt, észreveszi-e őt? A fejemben egyből lejátszódik a jelenet, ahogy Nora itthagyott minket, és az én képzeletem megélénkülve azt játssza le, miként is eshettek egymásnak a függöny mögötti térben... A gyomrom is görcsbe rándul a gondolatra. Az ember azt hinné, hogy két nőt együtt elképzelni minden pasi álma, de nem akkor, ha történetesen az enyémre akar ráakaszkodni valami bula. Az arcom elkomorul, s bár hallom, hogy Lottie csirkét szeretne kólával - amit reményeim szerint az anyja sosem engedne meg -, de én csak elképedve nézek hol rá, hogy a stewardessre. Amikor azonban megkérdezi, a feleségem jobban van-e, egy pillanat alatt összerakom a képet, és óriási megkönnyebbülést okozva gördül le rólam az a mázsás kőszikla.
- A feleségem? - kérdezek vissza, miközben Norára emelem a tekintetem. Alig bírom visszafojtani a röhögést. Honnan veszi a nő, hogy Nora a nejem? Egy pillanatig várok, hátha válaszol a mellettem ülő boszorkány, de aztán felpillantok a szőkeségre - Remélem hamarosan jobban lesz a feleségem - nyomatékosítom a szót - ha esetleg tudna hozni egy kis sós kekszet a narancsleve mellé, az biztosan sokat segítene a rosszullétén. Te mit kérsz, kincsem? - nézek Lottiera, és megvárom, hogy rendeljen, aztán teszem meg én is - Én pedig - pillantok bele az étlapba, majd visszafordulok - Szintén csirkét kérek - mondom, és rámutatok arra, amit szeretnék. A nő elsiet, én pedig kérdőn pillantva Norára fordulok felé.
- Szóval, hogy is van ez? - kérdezem, és belül visítozok a röhögéstől - Emlékeztetnél rá kérlek, mikor is volt az esküvőnk, drága kicsi nejem? Tudod, pasimemória...- mondom, és hogy őszinte legyek, ugyan eddig nem jutott eszembe még, hogy több is lehetne ebből, mint az, hogy ő a nőm én meg a pasija, de valójában most tényleg megfogant a gondolat a fejemben. Engem cseppet sem zavar, hogy a nejemnek nézik, végtére is majdhogynem együtt élünk, van egy közös csemeténk, bevásárolok ha kell, vagy épp számlát fizetek be, és nincs senki más, akire akár csak gondolnék. Ez már tulajdonképp majdnem házasság. De azért eszembe jut az is, hogy volt egy vőlegénye. Azt hiszem bármennyire is szúrja a szemem a dolog, ezt is meg kell kérdeznem majd tőle. Mi volt, mennyi ideig tartott, és miért lett vége. Tudni szeretném majd azt is, Lottie miattam viselkedik-e így, vagy épp amiatt a pasas miatt. Végtére is majdnem a nevelőapja lett, azért az nem semmi, azt hiszem tudnom kell róla, mi is zajlott közöttük.

A kislányom nem az a fajta, aki egykönnyen feladja a fejébe vett gondolatokat. Mondhatnám, hogy nem tetszik ez a tulajdonsága, de hazudnék, mert igazából ez az egyik olyan dolog, amit nagyon is csípek benne. Nem könnyű így vele a kommunikáció, és olykor nagyon meg kell fontolnom mit mondok és hogyan, de alapvetően tetszik, hogy nem hagyja magát. Makacs jellem, és azt hiszem ezt részben tőlem örökölte. Engem sem egyszerű meggyőzni arról, hogy lemondjak bizonyos meggyőződéseimről, ha éppenséggel nem akarok, így nem lep meg, hogy csak azért is rá kontráz arra, amit mondtam. A kérdése azonban kissé ésszerűtlen, mivel Nora már a székben ült, mikor a gép megingott, így ha akartam volna sem kaphattam volna el, mivel én álltam. Azonban meg kell értenem, hogy ő gyerek fejjel valójában esélyesen nem a szituáció pontosságát látta, hanem annak ad hangot, hogy nem bízik bennem, és félti az édesanyját, így inkább ráterelem a szót arra, hogy talán megnyugszik, ha a szimpatikus és kissé túl lelkes nőt egy jól időzített mozdulattal kigáncsolom. Reménykedem benne, hogy Lottie lemond erről a lehetőségről, és végül igazam lesz, aminek határozottan örülök. A kis megjegyzésére röhögnöm kell, mert ez annyira gyerek, hogy meg kéne jelentetni valami magazinban,de Nora visszatérte elakasztja a beszélgetést köztünk. Áttérünk a rendelésekre, és figyelek, míg megbeszélik mit szeretnének, azonban feltűnik, hogy az imént még nagyon is tapadós nő most tudomást sem vesz a jelenlétemről. Nem vagyok hiú, nem mondhatnám, hogy jobban érdekel a másik nem véleménye rólam, mint bármelyik másik férfitársamat. Sőt, talán kevésbé érdekel, mert lássuk be, nem kell, hogy érdekeljen. Pontosan tudom, milyen hatással vagyok a nőkre, még akkor is, ha tudom, hogy nem mindenkinek én vagyok a zsánere. Azonban ahogy Norával bánik és ahogy átnéz rajtam nekem azt feltételezi, talán a hölgyemény más csónakban evez, és valójában a csajomra hajtott először is. Fura dolog ez a féltékenység cucc, az eddig megszokott kis sivár lelkivilágomat percek leforgása alatt képes forrongó lávává változtatni, és nem sokat tehetek ellene, ezt már bebizonyítottam a fotózáson is. A nő kérdése kicsit felülírja azonban a féltékenységet, és értetlenül pislogok. Az iskolánál is simán rávágtam, hogy a nejem, de ez most nem én voltam, így kissé meglep, hogy így kötnek össze bennünket, de aztán nem rejtem véka alá a derűmet. Ha jól sejtem Nora kicsit helyre igazította a nőt amiért így rám akaszkodott, és ez határozottan tetszik nekem. Legszívesebben odabökném neki, hogy kicsit érezze át én mit éreztem, mikor az a tuskó a seggét fogdosta, és mondhat nekem akárki akármit, a csávónak kocsányon lógtak a szemei és meg mernék rá esküdni, hogy este Nora képeire verte ki magának az a nyomoronc, de inkább csak visszakérdezek. Nora nem szívbajos, simán kezeli az ügyet, de én meg nem vagyok hülye.
- Aha, ha te mondod - ülök vissza egyenesbe és muszáj vagyok tovább vigyorogni, de végül mondhatni beismerő vallomást tesz, és ehhez elég csak hamiskásan elmosolyodnia. Nem tudok haragudni rá, mert egyfelől a legkevésbé sem érdekel a stewardess, másrészt pedig imponál nekem, hogy féltékeny.
- Úgy van, most már kristálytiszta számára a kép - vigyorgok elégedetten, és látva Lottie kíváncsi takintetét, rá mosolygok. Nem akarom tovább forszírozni a témát, mert egyrészről felesleges, másfelől amúgy tökre nem izgat, ki kinek nézi Norát. A barátnőm, a menyasszonyom vagy a nejem? Pont nem izgat, mert a lényeg, hogy hozzám tartozik, és ezt nem egy papír fogja bizonyítani mások felé, hanem ahogy bánunk egymással. Furcsa egyezség ez köztünk, igazából még azt sem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk. Igaz, azt sem, hogy nem. De valahogy minden olyan egyértelműen alakult köztünk, nem kellett hozzá semmit mondanunk, egyszerűen tudtuk, hogy ez így van attól a pillanattól, hogy először megcsókoltuk egymást. A többi meg felesleges szájtépés. Lottie édesen bújik a mamájához, és csak hallgatja a beszélgetésünket, és látom rajta, hogy bár az imént azt mondta, nem álmos, azért érzékelhető rajta némi fáradtság. Nem csoda, lassan itt az alvásidő, részemről például kimondottan fáradt vagyok. A vacsora elfogyasztása után például erős a gyanúm, hogy el fogok aludni, ami mondjuk kimondottan szorongással tölt el, mert ha túl mélyen alszom el...nos, fogalmazzunk úgy, hogy nem minden esetben viselem jól a rémálmokat. De remélem ezúttal kegyes lesz hozzám az ég és megúszom botrány nélkül. Általában úgy utazom repülőn, hogy ne kelljen elaludnom, bármeddig is tartson az út, de az utóbbi napokban túlságosan leterheltem magam, így ez most kevésbé várható el tőlem. Mielőtt azonban végiggondolhatnám a terveket, miként is tudnák úgy elaludni, hogy jó eséllyel ne öljek meg valakit a gépen miközben alvajárok vagy épp rémálmomból megpróbál felébreszteni, a drága kislányom igen direkt kérdést tesz fel nekem, amitől fel is ugrik a szemöldököm. Rendesen zavarba hoz.
- Öhm...khm...én...- nyögöm, mert hirtelen nem is tudom, mit kéne erre felelnem. Norára pillantok zavartan, mert nem akarom sem megbántani, sem esetleg elriasztani, de Lotti tekintetét látva ellágyulok -megint. Így rá mosolygok és megsimogatom a fejét.
- Tudod, most még...- kezdek bele a magyarázkodásba, de képtelen vagyok neki azt mondani, hogy nem, vagy akárt egy bizonytalan talánt odadobni. Jesszus, ha így néz rám, mintha vajazókéssel szabdalná a szívemet.
- Persze. Ha hozzám jön, elveszem. Te örülnél neki, ha összeházasodnánk? - kérdezem aztán, hogy eltereljem a figyelmét egy kicsit, de ne érezze, hogy valami rossz dolgot csinált, aztán Nora tekintetébe mélyedek. Ha nem ültem volna itt egész végig, esküszöm arra gyanakodnék, hogy kitervelték az egészet, de tudom, hogy ez az én kicsi lányom okos kis buksijából pattant ki. Meg kell hagyni, rettentő rafinált húzás.
- Jut eszembe, anya mondta nemrég, hogy nagyon nyúzod egy kiskutyáért. Gondolkodtatok már rajta, hogy milyet szeretnétek? - kérdezem, mert még ugyan nem tudják, de tervezek beruházni egy családi házba New Yorkban, kicsit közelebb Lottie iskolájához, és oda bizony pont elférne egy kutya. Mit ne mondjak, kicsit sem rajongok a lányomért, hogy bármit megadnék, amire csak a szíve vágyik. Nem, dehogy!
Amikor végre kiérkezik a vacsoránk is, elégedetten adogatom át a lányoknak amit kértek, és aggódva nézek Norára.
- Jobban vagy egy kicsit? Nem akarsz enni valamit? Ha akarsz, ehetsz az enyémből. Megkóstolod? - kérdezem, aztán Lottie felé nyújtok egy pohár narancslevet.
- Kisasszony, az itala. Óvatosan, mert eléggé hideg, nehogy megfájduljon a torkod - adom át neki, és mikor végre egyedül maradunk, éhesen vetem rá magam az ételre, persze ha Nora kér, adok belőle amennyire csak szüksége van. Nem rossz, leszámítva, hogy ezek hírből sem ismerik a főzés fogalmát, és már megint megbizonyosodhatok arról, miért is utálok repülőn utazni. De ez van, nincs mit tenni. Hazafelé lehet, hogy inkább kocsival jövünk. Lehet, hogy napokig tart, de útközben legfeljebb megállunk hotelben aludni, és normális éttermeket lehet találni. Ráadásul gyönyörű utakat lehet találni télen szerte az országban. Vajon mennyire lennének vevők rá?